Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-28 / 98. szám
ÄW. fpi-fits rt. KlX.Hr MACYARO A termelőszövetkezetek 1969. évi gazdálkodása NAPIRENDEN: A FEGYELEM ti ,*v Engedékenység helyett ’l r r SERDÜLŐ KORÁT ÉLI szocialista mezőgazdaságunk. Különösen az utóbbi évtized áldozatos, a párt lenini szövetkezeti politikájának helyes alkalmazásával 1969-ben jelentős állomáshoz érkeztek Szabolcs-Szatmár termelőszövetkezetei. A zárszámadások hűen tükrözik azt a fejlődést, amely végbement a közös gazdaságokban. Néhány tsztol eltekintve valamennyien sikerrel zárták a múlt esztendőt. A gazdaságirányítás új rendszerének alkalmazásával a megye termelőszövetkezetei 1969-ben érték el a legmagasabb eredményeket. A gyümölcstermesztésben döntő arányt képező almatermesztés volumene nagyobb mértékben a kedvező hozamemelés, kisebb mértékben a termőre fordulás eredményeként jelentősen növekedett. Szabolcs-Szatmár közös gazdaságaiban 1969-ben 15 082 vagon alma termett, 6120 vagonnal több mint az előző esztendőben. Részben megvalósultak az állattenyésztési előirányzatok is. Elsősorban az állati termékek termelése növekedett A tehénállomány 1744 darabbal, a juhállomány csaknem négy és fél ezerrel, míg a törzsbaromfi-állomány 47 300 darabbal növekedett a beszámolási időszak alatt Csökkent viszont az összes szarvasmarha létszáma. A legnagyobb csökkenés a sertésállományban következett be. Közös gazdaságaink sertésből több mint 13 ezerrel, ebből 232 kocával tartottak kevesebbet, mint egy évvel korábban. A TAKARMÁNYHELYZET KEDVEZŐ ALAKULÁSA a hozamok növekedését eredményezte. így növekedett a tej-, a gyapjú- és a tojáster- tnelés. Termelőszövetkezeteink továbbra is a népgazdaság igényeinek megfelelően termeltek, s hozzájárultak az elmúlt évben is a lakossági szükségletek kielégítéséhez. Javult a mezőgazdasági termékek minősége is. A közös gazdaságok és a falvásárló szervek •közötti kapcsolat kedvezőbb volt, mint korábban, de az is megállapítható, hogy ezeknél a vállalatoknál a jövőben növelni szükséges a termelési érdekeltséget Termelőszövetkezeteinkben e termelés £3 ágazatai mellett kisebb mértékben nőtt a nem mezőgazdasági tevékenység. Bár 1968-hoz viszonyítva 60,3 százalékkal fejlődött a mellék- és kiegészítő üzem- ágak halmozott termelési értéke, ennek ellenére az alap- tevékenységen kívüli termeléFél évvel ezelőtt vásároltam egy nagy doboz háztartási Genitivuszt, hazavittem, felbontottam és bosszankodva tapasztaltam, hogy penészes. A boltban nem akarták visszavásárolni, beírtam a panaszkönyvbe, hogy a vásárolt Genitivusz penészes volt. Aztán vártam rá a választ, de nem érkezett rá semmiféle válasz: Napirendre tértem hát felette, s eszembe se jutott a dolog, hanem két hónap múlva megint szükségem volt egy Genitivuszra, vásároltam ezért egy dobozzal belőle. Otthon kinyitottam: ez most pimpós volt és a szélei ki- cakkosodtak. Haragra gerjedtem ekkor és egy cikket kanyarítottam arról, hogy legutóbb penészes Genitivuszt kaptam, most meg pimpósat, melynek ki- cakkosodott a széle, hát miért készítenek ilyen Genitivuszt? Vártam a cikkre a választ, de nem érkezett. Szexettem volna pedig beszélni illetékesekkel, árri hiába, nem jelentkeztek a bíráló megjegyzésre. si részaránya alig haladja meg a 8 százalékot. A termelőszövetkezetek bruttó jövedelme 22,6 százalékkal fejlődött, mely lehetővé tette, hogy az egy dolgozó tagra jutó részesedés az 1968 évi 14 ezer 102 forintról 1969-ben 16 ezer 139 forintra emelkedjék. Tovább javult a közös gazdaságok vagyoni helyzete és annak strukturális megoszlása. A termelőszövetkezetek közös vagyona 16,6 százalékkal, vagyis 688 és fél millió forinttal növekedett, a közös vagyonon belül a tiszta vagyon 20,6 százalékkal, a beruházott vagyon 17,1 százalékkal, a forgó vagyon 16 százalékkal növekedett 1968-hoz viszonyítva. 1969-ben az állóeszköz-állomány bruttó értéke közel 4 milliárd forint volt, melynek 36,7 százaléka eredt állami támogatásból. Az egy hold termőterületre jutó állóeszköz-állomány megyei átlagban 6867 forint volt, 695 forinttal több mint 1968-ban. Az ezer forint állóeszközre jutó halmozott termelési érték az 1968 évi 960 forintról 1969-ben 971 forintra növekedett, mely mutatja az állóeszköz-befektetés növekvő hatékonyságát. Javult az egy hold termőterületre jutó halmozott termelési érték aránya is, 702 forinttal volt magasabb mint 1968-ban. TAVALY A MEGYE TERMELŐSZÖVETKEZETEINEK a részesedés és fejlesztési alapjának aránya 77,5, valamint 22,5 százalék volt Az előző évihez viszonyítva a részesedési alap 16,3 százalékkal, a fejlesztési {alap 39,6 százalékkal növekedett';; A fejlesztési alapjuk összesen 113 millió forinttal növekedett. Több gondot fordítottak közös gazdaságaink a múlt esztendőben a szociális és kulturális célokra is. Az elihúlt évi gazdasági tapasztalatok azonban egy sor tanulsággal is járnak. A termelőszövetkezetek között még mindig nagy a differenciáltság a gazdálkodásban, eredményességben. Ez a jövedelmekben is megmutatkozik. Csak példaként említjük, hogy tavaly a hodászi Béke Tsz-ben az egy tagra jutó részesedés 27 628 forint volt, ugyanakkor a szamoskéri Uj Életben alig haladta meg a 12 ezret A MÁSIK TANULSÁG, hogy a termelőszövetkezetek gépesítettségének a foka alig éri el a szükséges szintet. Bár növekszik az új gépek vásárlására fordított beruházás, a régiek elhasználódását nehezen tudják pótolni. Ez kihat a munkákra, egyes kultúrák további gépesítésére is. Egy másik mindinkább * jelentkező gond, hogy a termékértékesítéssel járó szállítási feladatok is a tsz-re hárulnak. Ez jelentős gépi erőt köt le. Figyelemre érdemes az is, hogy — bár javult a kapcsolat a közös és a háztáji gazdaságok között — a múlt évben csökkent a háztáji gazdaságok állatállománya. Feladat a közös és a háztáji kapcsolatának erősítése és a háztáji gazdaságok állatállományának növelése azon az úton, ahogyan azt a párt és a kormány határozatai megjelölték. Egy másik fontos tennivaló a közeljövőben, hogy a közös gazdaságok tovább javítsák az áruértékesítéssel kapcsolatos munkájukat. Nem múlt el és nem múlik el tanácskozás, ahol szóba ne kerülne a termelőszövetkezetekben rejlő lehetőségek kihasználása, a mellék- és kisegítő üzemágak fejlesztése. Bár e tekintetben 1969-ben valamelyest tapasztalható volt a fejlődés, ez azonban nem kielégítő. Sokkal több lehetőséggel rendelkeznek a közös gazdaságok. Erre több gondot szükséges fordítaniok. Ezt követeli saját érdekük, a tagság foglalkoztatása, a népgaz- dr#ág érdeke, az áruválaszték növelése, további fejlődésük. F. K. Leolvasnak „...Értesítem, hogy a kaput 20-án, 11 óra 5 perckor zárva találtam és így a vízórát nem tudtam leolvasni. Az óra (innentől két vonallal le van húzva) leolvasását 21.-én 10 óra között ismét megkísérlem, ezért stb., stb. és végül az aláírás. Ezt a kis cetlit a Víz és Csatornamű Vállalat embere dobhatta a Kórház utca 38. számú ház emeletére és földszintjére. Minthogy a lakás ajtaján dobta be az értesítést, nyilván azért történhetett, mert a kapu nem volt bezárva. (Zárójelben: nincs is kulcs a kapuhoz, tehát mindig nyitva van.) Azt, hogy másnap 10 óra között, hogy tudja az illető leolvasni, azt megint nem értjük és végül a két lakásnak nincs is vízmérő órája. Különben minden stimmel. (balogh) Egy szakmunkás munkára jelentkezett, aztán egy óra múlva visszatért, hogy adják ki neki a munkakönyvét, mert ő nem akar itt maradni. A munkakönyvét nem adták, hanem megkérdezték tőle, mi az oka ennek a gyors távozási szándéknak. ő ő elmondta. ' Ketten távoztak Az eset a Mátészalkai Gépjavító Állomáson történt. Itt két csoport vasszerkezethez készített főszaruállósokat. Az' országos normák szerint műszakonként egy-egy csoportnak tizenkilencet kellett volna készre gyártani. Délelőtt is, délután is csak 5—6 darab készült el. Szinte mindennap vizsgálták, mi az oka, hogy ilyen gyengén megy a termelés. Munkanap-fényképezést végeztek. Beigazolódott a technológiai adatok helyessége, mert kiderült, hogy az időnek csak a 38,2 százalékát használják munkára. Anyag van, minden van, mégsem megy több. Ekkor jelentkezett felvételre Kiss Gábor ököritófül- pösi lakos. Április 2-án a szokásos időben fel akarta venni a munkát, aztán gyorsan távozni is akart. Ezután játszódott le az említett beszélgetés. Kiss Gábor a fehérgyarmati METRIPOND gyáregység közbejöttével az Egyedi Gépgyárból érkezett a gépjavítóba. Az Egyedi Gépgyárban éveken keresztül csinálta a íőszaruállásokat, túl is teljesítve a normát. Most azért akart elmenni, mert látta, hogy az emberek nem dolgoztak. Nem volt rend sem a munkában, sem a megjelenésben. ötletszerű volt a szervezés — ó pedig keresni, akar, dolgozni, s nem lazsálni. (Ezért is jött el Fehérgyarmatról.) A gépjavító vezetői teljesen rábízták a főszaruállások dolgának rendezését. Munkatársainak csak any- nyit mondott, hogy meg kell csinálni. Azoktól bezzeg kapott megjegyzéseket: így akar bevágódni? Miért kellett ezért szólni? Hozzáfogott. A munka kezdő részeit csinálta, ezzel is. diktálva a tempót. Négy nap múltán 120 százalékos lett a teljesítés. Viszont az is igaz, hogy egy jó hét után elérte őket a gépjavítós átok, az anyaghiány. A két csoport legjobb hegesztői. akik leginkább bizonygatták: ezt a normát nem lehet megcsinálni — a lazsálás miatt indított fegyelmi vizsgálat elől sietve eltávoztak a gépjavítóból. Soknak hiányzott néhány száz forint a borítékjából a forgácsolóban is, mert a béSomogyi Pál: H AD IC SEL Miután alaposan kimérge- lödtem magam, vettem egy doboz Genitivuszt a mintaboltban, hátha ott jó minőségűt kapok. Ez is rossz volt: összeszáradt és mállóit. Nagyon dühös voltam most már. és az illetékes minisztériumhoz fordultam, utasítsák a Genitivuszt gyártó vállalatot arra, hogy válaszoljanak reklamációmra és adjanak elfogadható magyarázatot panaszaimra. A minisztérium rögvest felelt, igazolta levelem vételét és közölte, hogy bírálatomat továbbította. Türelmetlenül vártam a fejleményeket, de semmi sem történt, az illetékesek rám se hederíiettek, lapultak, mint a Genitivusz a dobozban. Álmatlan éjszakát vírrász- tottam át most' már, azon töprengve, hogy mégis, milyen módon ismerkedhetek meg a Genitivusz gyártóival, hogy juszt is szót válthassak velük. Végül is remek ötletem támadt. Leültem és egy cikket írtam arról, hogy négylábú Genitivuszt találtam egy dobozban, holott nem is vásároltam már hosszú idő óta Genitivuszt, az egészet az uj- jambol szoptam ki. Már másfél órával a cikk megjelenése után szólt a telefonom. A gyár titkársága hívott, felszólítva, hogy negyedórán belül közöljem velük, hol találtam négylábú Genitivuszt, és azonnal mulassam fel a dobozt. Azt feléltem erre, hogy egyelőre a közeli napokban nem érek ra a Genitivusszal foglalkozni, de majd alkalomadtán visszahívom őket. Ezt követőlegöt perc múlva egy névtelen telefonáló piszkos rágalmazónak nevezett, akit megfelelően fel fognak pofozni, további két perc múlva a minisztérium telefonján kerestek, nevezzem meg, hol és mikor vásároltam négylábú Genitivuszt? Másfél percre rá értesítettek, hogy a vállalat sajtópert indított ellenem a Genitivusz nevű készítményükről írt valótlan állítás miatt. Elégedetten tettem le a telefont. Lám, nem okoskodtam rosszul. Miközben elveszítem a sajtópert, találkozhatom az illetékesekkel, mint a vád képviselőivel, s megkérdezhetem tőlük, hogy mifrt penészes a Genitivusz, valamint miért maliik és cakkosodik ki b széle? ELBOCSÁTÁS rezésnél csak a tényleges teljesítményt lehet figyelembe venni. Ott is a hegesztőkhöz hasonló volt a rendetlenség, szervezetlenség, a fejetlenség. Műszakonként nyolc öntözőszivattyú-kereket kellett volna gyártani. (Nyírbátorban, ahonnan a rendelés érkezett, tizenkettőt csinálnak.) Kiszámolták, meg lehet csinálni. Az emberek két hétig alig kerestek, mégis csak a fele lett kész a normának. Az egyik nap Sziics Sándor művezetőtől — szb-titkár s épp a rendcsinálás érdekében helyezték a forgácsolóba, — elkéredzett egy fiatal: két órával hamarabb el szeretne menni. Elmehet, mondta a művezető, de a normával időarányosan legyen készen. Csodák csodája, hamarabb készen lett. S ezzel az is kiderült, hogy összebeszéltek a műhely dolgozói, nem hajtják egymást, s műszakonként legfeljebb négy kereket készítenek el. Az eset után 12—14. néha 16 kerék is elkészült. De nemcsak ebben, hanem a másik műszakban is. Béremelés helyett A gépjavító történetének egyi legsúlyosabb fegyelmije zajlott le a napokban. Egyszerre hét embert, egy brigádnak szinte valamennyi tagját elbocsátották az állomásról. A Székesfehérvári Könnyűfémmű nyolcmilliós rendelése az állomás egyik legfontosabb munkája. Májusra készen kell lenni vele. A gyártás különösebb baj nélkül megtörtént, már csak a helyszíni szerelés volt hátra. S ami ezután következett, az szinte hihetetlen. Egymás után három brigáddal sült fel a gépjavító vezetősége. Távoztak, vagy vissza kellett hívni őket, — a munka nem ment. Márciusban Gál Lajos és brigádja vállalta el a munkát. A vezetők ötezer forintos célprémiumot tűztek ki. Volt vállalás, fogadkozás, minden. Aztán egyszer telefonál as építkezés ottani művezetője, hogy már második hete nem látta a brigádot. Még egy hét kellett, míg előkeveredtek a brigádtagok Mátészal-- kára. (Egyébként nagyecse- diek valamennyien.) A brigád tagjai abból as alapállásból tárgyaltak as igazolatlan hiányzások után is, hogy maradnak, ha órabéremelést kapnak. Jó szakmunkások, bár fiatal — 18— 23 éves — a társaság. A brigádvezetőn kívül különösen Bulyáki László értékes dolgozó. Béremelés helyett azonban elbocsátották őket. Uj szelek Veszteséges gépjavító a mátészalkai. Hogy az egyébként nem nagy összegű veszteség miből adódik, az elemzés kérdése. De hogy az említettek is közrejátszottak as eredménytelen első negyedévi munkában — az egy pillanatig sem lehet vitás. Az is igaz azonban, hogy az engedékenység helyett új szelek fújdogálnak a gépjavítóban. Ez a Gál-brigád elbocsátásával már bizonyosnak látszik, de azért meg kell említeni: hogy idáig fajultak a fegyelmezetlenségek, abban a régebbi elnéző politikának is része van. Most a vezetők másként kezdik nézni a munkát: nein baj, ha a 220 fizikai dolgozóból csak 150 marad meg, de azok rendes emberek legyenek. (Munkaerőhiány nincs, naponta újak jelentkeznek.) Az idén már korábban elbocsátottak két notórius fusizót, de ha szükséges ez a fegyver, mások ellen is alkalmazni fogják. Külön érdekessége - a gépjavító helyzetének, hogy a kevés részesedés miatt épp azok panaszkodtak a legtöbbet, akik a legkevesebbet tettek érte - Most azok érdekében próbálnak rendet teremteni, akik beszélni, követelőzni nem szoktak ugyan, a munkájukra viszont mindig lehet számítani. Kun Isivé* Szakoíyba.n Gödény Gábor lakatos szakmunkás a gépja- tó segédüzemben vaskerítés keretéhez csiszol L-vasat. Az üzem már napi öt-hat méter kész kerítésre is vállalkozik. Oek EMU felvétele t v
