Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

ifti. Iprffls 1. KELET-M AÖT AftORSZÄO S. ofda! Őszinte, baráti szívvel Közvetlenül részt vettem Magyarország felszabadítá­sában. Nagyon jól emlék­szem az 1944—45-ös eserrté- nyekre, az első napokra és hónapokra, amikor a ma­gyar nép a fasiszták elűzése «tán végre elkezdhette a békés életet. Mint ismeretes, Magyaror­szág 1945 januárjában meg­kötötte a fegyverszüneti egyezményt a Szovjetunió­val és a szövetséges hatal­makkal. Hadat üzent a hitle­ri Németországnak. A fegy­verszünet végrehajtására és ellenőrzésére megalakult a Szövetséges Ellenőrző Bizott­ság. Elnökéül Vorosilov mar­calit nevezték ki. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság, annak szovjet tag­jai nagy segítséget nyújtot­tak a magyar hatóságoknak, a békés élet beindításában. A felszabadulás első nap­jaiban komoly gondot oko­zott a nagy városok és az ipari vidékek kenyér- és élelmiszerellátása. A Szov­jetuniónak magának is ne­hézségei voltak az élelem­mel. Az ország európai ré­szét úgyszólván teljesen ki­rabolták a németek. Ám a szovjet kormány mégis ta­lált lehetőséget, s nagy mennyiségű gabonát, húst és eukrot szállított Magyaror­szágnak. A magyar parasztok na­gyon jól emlékeznek arra, hogy milyen nehéz volt szá­mukra a felszabadulás utáni első tavasz. A traktorok nagy része hasznavehetetlen volt. Nem volt üzemanyag. Nem vol­tak szerszámok, sem vető­mag. Ekkor sok helyen a falvakban állomásozó szov­jet katonák segítettek. Em­lékszem, hogy a szovjet ka-, tonák a magyar parasztok­kal együtt szántottak és Ve­tettek. javították a trakto­rokat és a mezőgazdasági gépeket. A tavaszi vetéshez a szovjet kormány több, tnint 10 000 tonna benzint adott A szovjet hadsereg ló­állományából mintegy nyolc­ezer igás ló dolgozott a ma­gyar mezőgazdaságban. A lo­vakat később teljesen átad­ták a magyaroknak. Számos katonai teherautó is segített a tavaszi munká­ban. Az egész idő alatt a szovjet hadsereg járműállo­mányából mintegy 500 te­herautót sofőrrel együtt ad­tak oda, hogy segítsen a ma­gyar parasztgazdaságok­ban. Szükség volt a megrongá­lódott vasútvonalak helyre- állítására is. Nehéz munka volt. A tiszai és a dunai hi­dak romokban hevertek, a mozdonyok egynegyedét és a tehervagonok nyolcvan szá­zalékát nyugatra vitték a fa­siszták. Mi, a Szövetséges Ellenőr­ző Bizottság tisztjei :ól tud­tuk, hogv a szovjet műszaki alakulatok segítsége nélkül a magyarok aligha birkóznak meg a vasúti forgalom gyors megindításának nehéz feladatával, és következés­képpen, az ipari termelés beindításával. Szovjet mű­szaki csapatok — együttmű­ködve a magyar munkások­kal. műszakiakkal — tehát hidakat, állomásokat, építet­tek, vagonokat javítottak. A fővonalakon hamarosan megindultak a tehervonatok. Ebben az időben a buda­pesti dunai hidak is romok­ban hevertek. Márpedig a Dunántúl lakosságának élel­miszerellátását is meg kellett szervezni. A szovjet csapa­tok, szükségmegoldásként, kezdetben egy pontonhidat építettek. Ezután, ugyancsak szovjet műszaki segítséggé, megépült a dunai Kossuth- híd. A híd a budapesti mun­kások és a szovjet katonák barátságát jelképezte, s ezért Barátság .hídjának is nevez­ték. A magyar ipar normális munkájához vasérc, koksz, szén, gyapot és más nyers­anyag kellett. A háború még folyt, a frontnak fegyver kellett, tehát a Szovjetunió­ban is takarékoskodtak a nyersanyaggal. A szovjet kormány azonban, az inter­nacionalizmus elveitől vezé­relve mégis szállított Ma­gyarországnak vasércet, kok­szot. gyapotot és nyersolajat. A magyar gyárak termelni kezdtek. Megjegyzem, hogy a magyar textilipar abban az időben csak szovjet nyers­anyagból dolgozott. Budapesten, a felszabadu­lás első napjaiban szovjet kenyeret osztogattak, az el­ső traktorokat a mezőkön szovjet benzin hajtotta, az első nyersanyagot a magyar gyárak és üzemek megindu­lásához a Szovjetunióból szállították. A Szovjetunió elsőként nyújtott önzetlen segítséget a magyar ipar helyreáll. sához. A szovjet hadsereg katonái, a Szövetséges Elle­nőrző Bizottság szovjet tiszt­jei, szovjet mérnökök aktí­van segítettek a magyar népnek a gazdaság helyreál­lításában és a normális élet megindításában. Ezzel lehe­tővé tették a magyar kom­munistáknak, a magyar nép­nek. hogy megkezdjék a szo­cializmus építését. 1970 április negyedikén a magyar nép felszabadulásá­nak 25. évfordulóját ünnep­li. Negyed évszázad viszonylag nem nagy idő, de ezalatt Magyarország ipari állam lett, új iparágak létesültek. Tudjuk, hogy a magyar me­zőgazdaság most jól gépesí­tett fontos népgazdasági ág, amely a szocialista fejlődés útján halad. Fejlett a tudo­mány és a kultúra, emelke­dik a dolgozók életszínvona­la, gyors ütemben folyik ,a lakásépítkezés. Mint a felszabadulás köz­vetlen résztvevője .• és a fel- szabadulás utáni első lépések szemtanúja, őszintén örülök a magyar nép sikereinek. Mi. szovjet emberek tisz­ta szívből gratulálunk ma­gyar barátainknak a felsza­badulás 25. évfordulója al­kalmából és a szocialista építésben további alkotó si­kereket kívánunk. Anatolij Kondratov vezérőrnagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság magyar- országi törzsének volt parancsnoka Mátészalkát képviselte az Ideiglenes Nemzetgyűlésben r — A Függetlenségi Front megbízottja 1944 december 19-én a kora délelőtti órákban érkezett meg Mátészalkára. Az elöljáróságon alig időzött; Vadász László lakására ment, s azonnal a lényegre tért: mi­lyen demokratikus pártok működnek Mátészalkán, kika vezetők, mikorra lehet össze­hívni a népgyűlést? Mátészal­ka ugyanis két képviselőt küldhet az Ideiglenes Nemzet­gyűlésbe. Széles Elemér évek óta ágy­ban fekvő beteg, erős gyógy­szerekkel él. Az egykori szál­kái nyomdász, Szatmár vár­megye küldötte a Nemzetgyű­lésben, lassan éli vissza ma­gát a negyedszázados ese­ményekbe. Egyik emlék idézi a másikat, s szép lassan ösz- szeáll annak az emlékezetes napnak a története. _ ““ Dr. Petrás István, a Függet­lenségi Front megbízottja, gyorsan intézkedett 1944. de­cember 19-én. Kora délelőtt érkezett, dél körül már az ut­cán dobolták a felhívást: dél­után népgyűlés az ipartestü­let székházában, aki teheti, menjen fel. Sok embert ér­dekelt á gyűlés témája: any- nyian jöttek össze, hogy nem csak a székház udvarán, de az utcára is jutott ember. — Sokan álltak már az ut­cán is, amikor a többiekkel együtt igyekeztünk a szék­házba. Vadász László, Szép Ferenc, Maróti János meg én voltunk egy társaságban. Jó volt hallani, ahogy mondták egymásnak az emberek, hogy ezek után csak jobb következ­het. Nagyon örültünk a biza­kodó hangulatnak. A neheze azonban csak ez­után következett. A debrece­ni küldött bejelentette, hogy Szatmárt 2, Bereget 1 küldött képviselheti az Ideiglenes Nemzetgyűlésben. Megválasz­tották a jelölő bizottságot, s ezután kezdődött az igazi harc. Erre így emlékezik Szé­les Elemér. — Én ugyan nem voltam ott, mert engem is jelöltek, de Vadász Lászlóék mesélték el később, hogy milyen nagy harcot vívtak a kisgazdákkal. Jeszenszki Istvánt és Szabó Ferencet, az ő két jelöltjüket akarták mindenáron megvá­lasztatni. Végül is a debreceni elvtárs segített az egyezke­désben: három küldött legyen Szatmárból. így lettem én a harmadik küldött. Amikor- a jelölő bizottság felolvasta a javaslatot, a két kisgazdapár­ti együtt sem kapott annyi tapsot, mint én egyedül. Per­sze ez nem csak az én szemé­lyemnek szólt, inkább annak az eszmének, amit a szálkái szociáldemokraták képvisel­tek abban az időben. Mátészalkán későn alakult a kommunista párt, s éppen ezért a szociáldemokrata párt baloldala irányította a helyi szervezetet. Szép Ferenc, Ma­róti János (mindkettő a nagyecsedi villanytelep dolgo­zója volt) Steinberger-Forgács József fatelepi tisztviselő, Havasi Sándor géplakatos, Horváth Sándor tisztviselő volt Széles Elemér és Vadász László fő segítője a szocialis­ta eszmék hirdetésében. Ami­kor később, 1945 februárjában megalakult a MKP szálkái szervezete, az alapító tagok a szociáldemokrata párt balol­Tuzséri fejlesztések Az idén niár termel az új ládaüzem Az idén folytatódik a gyors fejlődés a tuzséri ERDERT- telepen, amely máris a leg­nagyobb európai feldolgozó telepek közé tartozik. A ter­vek szerint 1970-ben 470 ezer köbméter gömbfát és 80 ezer köbméter fűrészárut fogadnak és dolgoznak fel a Szovjetunióból érkező im­portból. Ez a mennyiség némileg nagyobb mint a tavalyi, de növekszik a korábbinál munkaigényesebb termékek kibocsátása is. Ez mind na­gyobb kapacitásokat követel­ne. A létszámnövelés szinte reménytelennek tűnik, hiszen az egész záhonyi tér­ségben tapasztalható a hiány fírfi munkaerőből. (Most a tuzséri telep legalább 500 embert tudna gazdaságosan foglalkoztatni.) A körülmények — épp ja létszámnövelés reménytelen­sége miatt — követelőén sür­getik az eddiginél is nagyobb ütemű gépesítést A korábbi években ez érezhetően meg­indult és csak tavaly 12,2 százalékkal nőtt itt a munka termelékenysége. Amíg a beérkező anyagból bányafa, rönk vagy építő­anyag lesz — és az a sok más. amit szintén készítenek a telepen —, számos művele­ten kell átesnie a távoli vi­dékeken kivágott fának. E műveleteket kell gépesíteni. Mit tesznek ennek érde­kében? Sokat, egyre többet. Az idén ismét sok új gépet állí­tanak munkába, hogy kö- nyebbé és gyorsabbá tegyék a termelést. Feltétlenül szükségesnek látszik több, 50 méteres fesz­távolságú portáldarunak a beállítása. (Egy — a> hírek szerint — az idén érkezik.) Ezek végeznék a vagonok ki- és berakását, és rengeteget segítenének a belső anyag- mozgatásban is. „Négy. szovjet homlokmarko- lös targoncát Várnak ebben az évben. Az első Volvo mar­koló is hamarosan párt kap, év végéig pedig másik kettő ÉPÜL A HŰTŐHÁZ. Még ebben az évben be­fejezik a Kemecsei Állami Gazdaság hűtőtárolójának építését. A 400 vagon táro­lására és 800 vagon alma manipulálására alkalmas hűtőházat a nyírbogdányi vasútállomással szemben építi az Állami Építőipari Vállalat. (Elek EmU felvétele) dalából váltak ki. Széles Ele­mér emlékezete szerint Ká­dár Lajos kőműves, IJrszán Péter géplakatos, Rinyu György kőműves, Szender Fe­renc cipész és Pákozdi Ferenc távirdász alapították meg a kommunisták helyi szerveze­tét. így érthető aztán Széles Elemér nyomdász megválasz­tásának és népszerűségének oka is. — Ami ezután' következett, azt amíg élek nem fogom el­felejteni. Szovjet teherautó­val utaztunk be Debrecenbe. Akkor már kiegészültünk a beregi küldöttel: dr. Lengyel Sándorral. Az úton alig szól­tunk. Azt hiszem, mindannyi­an éreztük azt a nagy felelős­séget, ami ezzel a megbízatás­sal ránk szakadt. Nekem — jól emlékszem rá — az jutott eszembe Debrecen határában, hogy talán most először dönt­het paraszt, munkás, iparos az ország jövőjéről. Aztán össze­szorult a torkom, amikor be­ültem az oratórium padsorá­ba. Tessék, itt a kép, most fedeztem fel a Népszabadság december 21-i számában. Itt a bajuszos küldött mögött a ne­gyedik sóiban. És Széles Elemér mutatja a képet. Vékony arcú fiatalem­ber volt akkoriban, s ahogy visszaidézi az ezután követke­ző éveket, mosolyogva mond­is segíti majd a termelést Ezenkívül az ÉRDÉRT kérte a külkereskedelrr' szerveket, járuljanak hozzá, hogy hat mozgó cseh darut vásárol ■ hasson a vállalat. Ősszel megkezdődött az alapozása annak a feldolgozó gépsornak, amelyhez egy ha­sonló már dolgozik a tele­pén. Itt a szovjet vagonból egy cseh szállítószalagra rak­ják a fát — amelyen a be­épített körfűrész méretre vágia — egy másik transz­portőrrel a szovjet kérgező- géphez továbbítják, majd a finn Válogatóra kerül, ahon­nan — méret szerint össze­rakva — egyenesen a vago­nokba jut a fa. (A régi gépso­ron még nem volt körfűrész.) A tuzsériak terve az. hogy ezeken kívül hét ilyen rend­szert építenek a telepen, mert ennek munkaerő-szük­séglete csak egy töredéke a telep hagyományos technoló­giájánál szükségesnek. Ä régebbi tevékenységek termelékenységének növelése mellett igyekeznek egyre több munkaigényes terméket is kibocsátani. Lényegében befejeződött az új ladaüzem építése. (Hiányzik még a porkamra és az elszívó.) Itt a próbaüzemelés a nyár elején kezdődik. Évente előrelátha,- tólag 12 ezer köbméter láda"- elemet tudnák majd gyúrta- ni, amelynek kétharmada megfelelő lesz az exportcso­magoláshoz. Nagy gondot okoz még, hogy a záhonyi átrakó . át­eresztőképessége nem tud olyan ütemben növekedni, ahogyan nő hazánk faimport­ja. Most az a terv, hogy va­lamiképpen mentesítsék Zá­honyt a fa átrakásának ne­hézségei alól, hiszen \ a 900, vagy 1000 vagon állandóan kirakatlan fa súlyos népgaz­dasági károkat okoz. A mentesítésre a MÁV a külkereskedelmi szervek és az ÉRDÉRT közös tanul­mánytervet dolgoztak ki. A tanulmányterv kettős alao- gondolata az, hogy a tu zsrt telepet az eddiginél is zottabban kell gépesíted i a mostani mellett egy úi fo- gadótelepet kell létesíteni. K. I. ja: később még nyúzottabb volt az arca, mert az igazi munka csak az Ideiglenes Nemzetgyűlés után kezdődött. — Hazajöttünk. Telve ten- niakarással, munkakedvvel. Népgyűlést szerveztünk. A többiek azt mondták, hogy én legyek a szónok. Ha jól em­lékszem, azzal kezdtem, hogy megalakult a kormány, kül­döttség megy Moszkvába és hadat üzenünk Hitleréknek. Dörgő taps Volt az emberek válasza. Aztán arról beszél­tem, hogy dolgozni kell, az iparosok, kereskedők nyissa­nak ki, beindítjuk a malmot, •a villanytelepet, megszervez­zük a vasúti pólyák helyre- állítását. És amit ígértünk, azt meg is tartottuk. Karácsony után megindult a malom, szil­veszterre villany volt Máté­szalkán, Kocsord mellett meg­javítottuk a vasúti pályát, s megindult a vasúti közleke­dés is. Egy darabig minden csen­des volt Mátészalkán. A ke­délyek csak akkor bolydultak meg, amikor szervezkedni kezdtek a kommunisták. — A „csonka” Nemzeti Bi­zottság 1945 januárjában ala­kult meg. Azért volt csonka, mert akkor még’ nem volt szervezete itt a kommunista pártnak, s a nagy vitákra azért került sor, mert febru­ár elején már ők is kértek, hogy képviselőjük legyen a Nemzeti Bizottságban. Ä kis­gazdák természetesen hallani se akartak róla, mi a balol­daliak, támogattuk a kérést. Jó kéthetes vita utón dőlt el a kérdés: a kisgazdapártiak látták, hogy engedniük kell. így jutott be a kommunista párt két képviselője a Nem­zeti Bizottságba. Széles Elemér életének leg­emlékezetesebb évei követ­keztek ezután. Nyomdát veze­tett, tagja volt a Nemzeti Bi­zottságnak, a novemberi vá­lasztásokig képviselő volt és járta a megyét, a szatmári táj nagyobb községeit. Gyűlést tartott, földet osztott, segített, szervezett Csengerben, Vásá- rosnaményban, Fehérgyarma­ton, s ki tudja még hány he­lyen. Aztán fontos beosztá­sokba került Nyíregyházán az erdőgazdaságnál, s míg a be­tegség le nem vette a lábá­ról, a Mátészalkai ÉRDÉRT induló éveiben vezető beosz­tásban dolgozott. Most már évek óta ágyban fekszik, s csak ha az időjárás jobbra fordul, akkor köny- nyebb neki egy kicsit Ott él • most is Mátészalkán, a Jó­zsef Attila út 14. szóm alatt. Pallai János Dicsőség mindazoknak, akik harcoltak hazánk felszabadításáért Hazánk felszabadításáért harcolt szovjet tábornok cikke lapunknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents