Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

1. oMsi XELET-XfAGYARORSZAG mo. äprms * CSALÁD — OTTHON Or. Buga László; Őszinte beszéd a kenyérfogyasztásról Kenyeres nemzet a magyar. Mindnyájan azok va­gyunk egytől egyig, jómagam is. De hiszen jó is az. Ha azt a bizonyos szőlőt eszi lágy kenyérrel az ember, vagy előtte párolog az iranyszínü paprikás hús és a puha, foszlós kenyér szi­vacsos belét belemártogatja az ínycsiklandozó lébe! Egy szó mint száz: szeretjük a kenyeret és fogyaszt­juk is. Jó és szép dolog is ez. Csak talán a kezdete, az eredete nem szép. Bizony nem az! Mert a magyar akkor lett ilyen kenyérfogyasztó nemzet, amikor más­ra nem jutott és a kis darab szalonna, meg a vörös­hagyma mellett a nagy darab kenyér volt a fő ele­dele még a nehéz betakarítási munka alatt is. És örült, ha a kenyérből nagy jutott. Meg is becsülte. Meg is becézte. A képzelet ka­kastejjel és varjú vajjal dagasztotta, még a határból visszatért „madárlátta” kenyérdarabocskát is cseme­gének tartotta és úgy hozzákötődött a kenyérszere­tet, ' úgy második természetévé vált, hogy még ma sem tud leszokni róla. Mindez akkor jutott az eszembe, amikor a minap a magyar ember táplálkozása került szóba és az egyik kiváló szakember megszólalt: Sajnos mi még most is sok kenyeret eszünk, pedig az az igazság, hogy a sok kenyér nem előnyös. Igazság ide... igazság oda. .. egyelőre így van. De nem tudom jól van-e így, mert ha nem is sántít, egy kicsit botladozik ez a mi sziklaszilárdnak tartott igazságunk. Valóban a világnak igep kevés nemzete van — az éhező nemzeteken kívül —, amelyik annyi kenyeret fogyasztana — vagy szeretne fogyasztani! — mint a magyar és a kenyérért még az áldozatra is képes. Sehol olyan türelemmel nem várakozik, mint a pékbolt előtt, ahol a friss, a még forró, a kemen­céből azonmód kiszedett, párolgó kenyeret árusítják. Nos erről megint az eszembe jut valami. A közel­múltban az egyik tiszántúli faluban jártam és egy kedves fiatal nagymama megkínált kocsonyával. Na­gyon szégyenkezve, nagy bocsánatkérések között egy szelet kölcsönkenyeret tett melléje: „A mienk tegnap elfogyott. Ha nem sietne ennyire, fél óra múlva pu­ha, házi sütetű, meleg kenyérrel tisztelhetném.” Vigasztalni próbáltam, hogy én a szikkadtat is szeretem, amire dédnagyapa megszólalt: „Hát jó is az. Minél jobban csikorgóit benne a kés, annál jobb ízűén falatozta az ember. Tudja, a régi öregek azt mondták, hogy az él legtovább, aki leghosszabban tartja a hármas igazságot: hároméves bort iszik, há­romnapos kenyeret eszik és csak harmadnaponként kacsint a menyecskékre.” Elgondolkodtam. Honnét eredhet, ez- a gyakorlati tapasztalat? A szakemberek megmagyarázták: a me­leg kenyér jobb ízű, de ha kihűlt, ha kiszikkadt, ha egy-kétnapos, akkor egészségesebb. Az egészen friss, nem morzsálódik, a gyomornedvek számára nehe­zebben hozzáférhető, nehezebben emészti még az egészséges is, hát még a beteg gyomrú! A jó kelés, sütés alatt a kenyérben a szénhidrát alkoholos erje­dési folyamata széndioxidot es egyéb gázokat szaba­dít fel és apró hólyagocskáik a forró kenyér belében még 24 óráig is megmaradnak. Ha a kenyér kihűl, megszűnik ez az ártalom. No de miért is hozom én ezt szóba? Azért, hogy kevesebb kenyeret együnk? Nem, nem! Ezt még ja­vasolni sem merem. Vagy azért, hogy ne együnk friss, forró, puha kenyeret? Nem. Egyszerűen csak azért, hogyha én hallot­tam és tudom, akkor olvassák és tudják meg olvasóim is az igazságot. Tudják meg és gondolkodjanak. Furcsa az élet. Néha még a tanácsadó orvos-író is tanácstalanná válik és azt szeretné, ha az olvasók önmaguknak tanácsolnának. A társastánc f A mai társastánc Francia- országból származik. Bár már évszázadok óta hozzá­tartozott az udvari ceremó­niákhoz, szélesebb körben csak a XVIII. század elején terjedt el. I A modern társastáncnak alig van közös vonása a né­pi tánccal vagy a balettel, a művészi tánccal. Az utób­biak kifejező ereje a moz­dulatokban, az egész test ki­fejező mozgásában és az arcjátékban (idegen szóval: pantomimika) rejlik. A népi tánc és a balett egyes moz­dulatai, inkább mint díszítő elemek, itt-ott azonban a modern táncokban is fellel­hetők. Helyenként és időn­ként sikerrel igyekeznek a több száz éves tánckultúra táncanyagát „parkettképes­sé” tenni, például a dél­amerikai szambát, a csa-csa- csát. a görög szirtakit, vagy a mi csárdásunkat. De eze­ket a táncokat is — a népi hagyománnyal ellentétben — nem egyedül vagy cso­portban, hanem párosán tán­colják. Tágabb értelemben a tár­sastánc nemcsak meghatáro­zott szabályok szerinti moz­dulatok sora, hanem bizo­nyos életstílust is kifejez és feKtalmazza a társas kapcso­latok történelmileg kialakult illemszabályait. Nem vélet­len, hogy valaha a táncolást tánc- és illemtanórákon ta­nították. A táncolás megta­nít emberek között mozogni és szinte kötelez az udva­riasságra. Kellemes izgalmat jelent a táncra való készülő­dés is. A táncra ugyanis a divat, sőt a kozmetika is rá­nyomja bélyegét. Egy bál, egy táncestély vagy akár csupán egy táncos összejöve­tel nehezen elképzelhető szép ruhák, divatos frizurák nél­kül. A versenytárs tulajdon­képpen már sportnak szá­mít. Ehhez különös tehetség és sok-sok gyakorlat szüksé­ges. A kettő együtt meghoz­hatja a sport mestereinek kijáró dicsőséget. A fiatalság körében a ha­gyományos társastánc mel­lett nagyon népszerű az erő­teljes ritmusú beattánc is. A hangulat fesztelen, elvetik a merev formákat, és na­gyobb szerepet kap a rögtön­zés. Ehhez a tánchoz. nem illenek a libegő estélyi ru­hák, az ünnepélyes öltönyök és a lakkcipők. De csak idő kérdése és a mindenkori fia­talok is lehiggadnak, megál­lapodnak és visszatérnek a társastánc, korhoz nem kö­tött szelídebb formáihoz. Konfekció — divat A mini elég régóta divat, unalmas már egy kicsit, a maxi- még nem tört be ná­lunk, helyettesíti egyelőre a nadrágkosztüm. Igaz, ez sem kimondott újdonság, új ben­ne az, hogy a nadrág trapéz vonalú. A maxi helyett ta­vaszra ez lesz a divat. A jelek szerint a konfek­cióipar már számolt ezzel és a divatbemutatókon a leg­újabb divatirányzat szerint készült modelleket vonultat­ták fel. Szakemberek szerint a nadrágkosztüm nagyon ké- -nyelmes viselet utazáshoz, sporthoz, sőt munkába is: pu­lóverrel, blúzzal jól kihasz­nálható. Véleményünk szerint nyugodtan viselhetik a három X-en túli, tettebb alakú nők is, mivei a karcsúsított fa­zonú zakó nekik is előnyös, csak a színre kell vigyázni. Inkább a közép, vagy sötétebb színű anyagokat ajánlják, le­hetőleg egyszínű sima, de semmi esetre sem kockás vagy nagy virágmintás anyagot. Legutóbb a SZÖVÁRU Vál­lalat rendezett bemutatót, ahol több, mint 130 konfek­cionált modell reprezentálta azt a választékot, amit a szö­vetkezeti áruházaknak és szaküzleteknek kínál a válla­lat tavaszra. A felvonultatott modellekre azért is érdeme? odafigyelni, mert a szövetke­zeti kereskedelem képviselői ezekből válogattak Itt láttuk a Sikk Ktsz és az Uj Divat Ktsz említett trapéz vonalú nadrágkosztüméit — konfek­cionált kivitelben és szolid árakon. A parádés bemutató bővel­kedett újdonságokban. Ilyen volt például a Japánból im­portált műantilop, amiből a Pilisi Ruházati Ktsz nőknek csinos tavaszikabátokat, a férfiaknak pehelykönnyű za­kókat készített. Ennek az anyagnak több előnyös tulaj­donsága van: szemre is, ta­pintásra is olyan, mint a va­lódi bőr, vízhatlan, rendkívül könnyű, nem gyúródik, és ha bepiszkolódik, házilag is ki lehet tisztítani. Az sem előny­telen tulajdonsága, hogy jó­val olcsóbb, mint a valódi an­tilop kabát vagy zakó. A Május 1. Ruhagyár való­di bőr ruházati cikkeket mu­tatott be, ezek közül az ujjat­lan, zipzárral csukódó ruhá­kat említenénk, nemcsak azért, mert divat, hanem el­sősorban azért, mert hétköz­napi használatra nagyon praktikus: strapabíró, blúz­zal vagy pulóverrel változato­san viselhető. Nem okoz gon­dot a mosás, a vasalás sem. Mint alapanyag, újdonság a szintetikus, fényhatású bal­Fényhatású szintetikus bal­lonkabát (japán import) mo­dern szabással, kétsoros gom­bolással. Alja deréktól lefelé bővül. Tavasszal már kapható lesz többféle kék, szürke és bézs színben. Szintetikus import ballon­kabát a divatos trencskó fa­zonban. A képen látható bal­lonkabát anyaga vízhatlan, nem gyűrődik, mint autóska­bát is praktikus viselet. Ion is, ami szintén japán im­portból származik. A ruha­ipari ktsz ebből kétsoros gombolású, modern szabású, lefelé bővülő fazonú női ka­bátokat készített. Ugyanebből az anyagból láttunk trencskó szabású férfi ballonkabátokat is. Egyébként ami a férfiakat illeti, ismét divat a trencskó és ennek csak örülhetnek: az import ballonkabátok anya­ga vizhatlan és nem gyűrődik. Változott a női ballonkabátok szabásvonala is: derékig kar­csúsított, deréktól lefelé bő­vül. Világszerte nagy divat a mellényes öltözék szoknyával, vagy nadrággal, és különösen népszerű a hímzésdíszítés. Mi előnyös helyzetben va­gyunk, hímzésmintákat nem kell más népektől átvennünk, saját népművészetünk eredeti díszítőelemeit használhatjuk. A SZÖVÁRU divatbemutató­ján látott mellény-szoknya és mellény-nadrág együtteseket például Matyóföldön hímez­ték. A mellény alá viselhe­tünk pulóvert is, de előnyö­sebb a blúz, legyen az hosz- szú, vagy rövid ujjú. Csak arra kell ügyelnünk, hogy a blúz színe a hímzés domináns színével megegyező legyen. Hímzett mellényhez ne visel­jünk például kockás, vagy pettyes, de különösen ne csí­kos blúzt. Az alkalmi ruhák közül az Általános Ruházati Ktsz dél­előtti, délutáni és estélyi ru­hái tetszettek legjobban a kö­zönségnek, különösen a csip­kéből készült együttesek. Be­mutattak kötött alkalmi ru­hákat is — a Budapesti Fi­nomkötöttáru Gyár termékei különlegesen szép lu rexes anyagokból. Külön figyel­münkbe ajánlották a világ­szerte divatos Trevira szinte­tikus fonalból kötött ruhákat elsősorban praktikussági szempontok miatt: ha a ruha bepiszkolódik, tisztíttatni nem kell, házilag mosható, vasalni nem kell, sőt nem is szabad. A budapesti gyárak és szö­vetkezetek konfekcionált ter­mékeiről nagyon jó vélemény alakulhatott ki a szakembe­rekben. Az érdeklődés rend­kívül nagy a szép és valóban divatos modellek iránt, és most már csak a termelő gyá­rakon és szövetkezeteken mú­lik, hogy az igényelt mennyi­ség és választék el is jusson a vásárlókhoz. Alföldi Erzsébet Gépkocsitulajdonosok figyelmébe: Amit a porlasztó szabályozásáról tudni kell Az autósok a túlzott ben­zinfogyasztás okát általában a porlasztónál keresik. Két­ségtelen, hogy a fogyasztás­emelkedést sok esetben ez okozza, de előidézheti né­hány egyéb tényező és nem utolsósorban az üzemelés rendkívüli körülményei. A téli útviszonyoknál a na­gyobb gördülési ellenállás jelentősen megnöveli a faj­lagos fogyasztást. Az autó­sok egy része ezt a vélt túl­fogyasztást a porlasztó sza- bályozgatusával próbálják el­lensúlyozni. Jobbik esetben csak az üresjárat szabályo­zásával próbálnak alacso­nyabb fogyasztást elérni. A bátrabbak már az úszószint­állítással kísérleteznek, sőt fúvókamódosítástól sem ri­adnak vissza. Ez helyeden. mert a téli hidegben azért fogy több benzin, hogy az azonos térfogatú, de súly­egységben nehezebb levegő- mennyiségnél is meglegyen a helyes keverési arány. A porlasztószabalyozás bo­nyolult, nagy szakértelmet és megfelelő berendezést igénylő művelet. A szabályo­zás alapját mérések adják. Pontosan meg kell állapíta­ni, mi okozza a fogyasztás növekedését, vajon túlfo­gyasztás-e, az időjárási vagy a kedvezőtlenebb útviszo­nyok? Ezt úgy érhetjük el, hogy normál útviszonyok mellett mérjük meg a fo­gyasztást. Az országúti mé­rést elvégezhetjük, ha indu­lás előtt teljesen feltanko­lunk és az út befejezésével ismét. Ha a 100 kilométerre eső fajlagos fogyasztás sokkal több az előírtnál, akkor va­lóban túlfogyaszt a kocsi. A porlasztó rendellenességei nemcsak a túlfogyasztásban ütközhetnek ki; kedvezőtle­nül befolyásolják a motor működését is. Nem megfele­lő az üresjárat, kisebb a tel­jesítmény, kihagyás, súlyo­sabb esetben füstölés is fel­léphet. Ilyen hibákat okoz­hat például, ha a szivató nem megy teljesen vissza, la­zák a porlasztó tartócsavar­jai (a motor hamis levegőt kaphat), erősen elszennyező­dött a légszűrő. Az ilyen hi­bákat a minimális technikai érzékkel rendelkező magán­autós is elháríthatja. Na­gyobb műveletekhez azonban nem célszerű hozzáfogni. HÁZTARTÁSI TANÁCSADÓ A SONKA LEVÉNEK ÉS KÖVÉRJÉNEK FELHASZNÁLÁSA A főtt sonka szalonnáját felhasználhatjuk megpapri­kázva tízóraira kenyérrel, azután borjú- és marhahúsok spikelésére, pecsenye bebo- rítására, szeletekben kisütve főzelékhez feltétnek. A füstölt húsok megía- gyasztott levéről egy darab­ban leszedjük a megfagyott zsírt, és kisütünk belőle min­den vizel. A zsírtalan réteg igen jó ízű, felhasználhatjuk külön­féle főzelékek készítéséhez. A főzeléket azután a füstölt lé­ről leszedett zsírral rántjuk be. VADAS PÁCLÉ Karikára vágott sárgarepa- és petrezselyemgyökeret, vö­röshagymát ízlés szerint ece- tezett, sózott vízben egész borssal, öt-hat babérlevéllel, fél citrom vékonyan hámo­zott héjával és egy-két tár­konnyal puhára főzzük. Az­után mindenestül ráöntjük forrón a szépen megtisztított, megmosott vadra. Lefedjük, és így hagyjuk állni legalább 24 óráig, de hideg időben há­rom-négy napig is. Receptek HABOS TORTA ANANÁSSZAL ÉS EPERRE!* Hozzávalók: 1 félkész tor­takarika, fél kiló ananász­konzerv, fél deci rum, 4 deci tejszín, 40 deka eper, 5 deka porcukor, vágott mandula. Félkész tortakarikát ve­szünk. Az ananászkonzerv le­vét szitán leszűrjük és jól le- csepegtetjük. 1 deci levet tál­ba teszünk, beletesszük a 10 deka eper átpasszírozott levet és a rumot. Ezzel a lével lo­csoljuk meg a tortát úgy, hogy ázzon el. Ezután az ananászt felét kis szeletekre vágjuk, el­osztjuk egyenletesen a tortán, hozzáteszünk 20 deka kisebb darabokra vágott epret is úgy, hogy a gyümölcsök a tor­ta teljes felületét betakarják. Az így előkészített tortát hű­tőbe tesszük. Közben a jól le­hűtött tejszínt habbá verjük és 5 deka porcukorral elke­verjük. Ennek egyharmad ré­szét zsírpapírból készített zacskóba tesszük, a többit úgy rakjuk rá a tortára, hogy a tetején teljesen befedje a gyümölcsöket és a torta olda­lára is jusson hab. Most kés­sel megjelöljük a tortaszele­tek helyét és a habbal ki­húzzuk. Minden tortaszeletet 1—2 szelet ananászkonzervvel és darabokra vágott eperrel díszítünk. Hűtőszekrénybe tesszük. Forró vízbe mártott késsel szeleteljük. Tetejét 2—3 deka vágott mandulával meg­szórjuk. VANÍLIÁS tejsodó Hozzávalók: 3 deci tej, 15 deka cukor, vanília, 3 tojás, liszt. 3 deci tejet 5 deka cukorral és kis darab vaníliával fel­forralunk. Kijzben 3 tojássár­gáját, 5 deka cukorral és csi­petnyi liszttel jól kikeverünk, majd a 3 tojás fehérjét jó ke­mény habbá verjük és ebbe is 5 deka cukrot keverünk. Ha a tej felforrt, habverővel való állandó keveréssel hozzáadjuk a tojássárgás cukorhoz és ad­dig tartjuk lassú tűzön, míg forrpontig hévül. Ekkor le­vesszük a tűzről és — ugyan­csak habverővel való állandó keverés mellett — hozzáke­verjük a tojáshabhoz. Azon­nal tálaljuk. TURÓFÁNK 25 deka lisztet dörzsöljünk el gyúródeszkán 20 deka vaj­jal, majd adjunk hozzá 2§ deka friss, szitán áttört te­héntúrót, 2 tojássárgáját, egy kevés sót, 1 csomag sütőport és 12 deka cukrot. A jól ösz- szegyúrt tésztát deszkán ujj­nyi vastagra nyújtjuk, s po­gácsa- vagy fánkszúróval ki­szakítjuk. Forró zsírban vi- lágosbarnára sütjük, ,

Next

/
Thumbnails
Contents