Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-24 / 95. szám

*ö (u. oyinio ‘U'i. KELET-MAGYARORSZA« fr ---------------------------------—■ A kongresszus tiszteletére A mezőgazdaság alkalmazkodjon a fogyasztók igényéhez Megyei termelési tanácskozás Vásárosnaményban Még el sem készültek a «kerekben gazdag elmúlt évi munka értékelésével az üze­mekben, amikor 1970 első hónapjaiban már újabb ver­senyfelhívások, munkafel­ajánlások jelentek meg a lap 'hasábjain. A jubileumi év, a Lefiin-centenárium tiszteletére indított újabb verseny azóta már az első negyedévben újabb kima­gasló eredménnyel zárult. Sikeresen teljesítették ne­gyedéves arányaiban válla­lásaikat a dolgozók a nyír­egyházi dohánygyár üzeme­iben, a Szabolcs Cipőgyár­ban, a nyíregyházi ruhagyár­ban, a TITÁSZ-nál, az álla­mi és tanácsi építőipari vál­lalatoknál, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Ktsz-nél, stb. Szinte felsorolni is sok lenne a jubileumi évben újabb és újabb munkasike­reket elért üzemeket, válla­latokat Űjabb lendületet adtak a szocialista munkaversenynek a Lenin születésének 100. év­fordulója tiszteletére kezde­ményezett kommunista va­sárnapok és műszakok. Ezek szinte folytatásai a koráb­ban lezajlott felszabadulási műszakoknak. S a közelgő május elseje ünnepi előké­születei is ennek a helytál­lásnak, a vállalások részfe­I Vasú tagváros 1970. Záhony a hétköznapjait éli. Vonatok jönnek, dübörögnek, dudál­nak. Ha versenyt hirdetné­nek a legzajosabb Szabolcs megyei község dmért, akkor a mi keleti kapunk maga­biztosan nevezne be. De itt ki figyel oda? Csak az ide­gen. Az állomás. Kábelek, jel­zők, telefonok, műszerek. Es a látogatóba jött történelem. A legendás 19-es páncélvo­nat, amelyet egy unoka fo­gad a sok közüL Egy lány, akinek piros sapkája van és húszéves. Rácz Ilona térfel- v így ázó, vonatmenesztő. t A munkával nincs baj~, S Záhonynak sok jelzője van. Határközség, keleti kapu, aranykapu, vasutasváros. Sok lenne felsorolni. De fe­lesleges is. Hiszen számta­lan dicsérő jelzőnél többet ér az, hogy ez a község munkát, kenyeret ad száz meg száz embernek. Munkát ad és még fogad­ni, egyre többet. Az állomást állandóan bővítik, s ezen a környéken szinte tradíció­nak számít vasutasnak lenni. — Én örököltem ezt a vasutat Apukám is itt dol­gozik a fűtőházban. Nekem eszembe sem jutott, hogy máshol is lehet dolgozni, amikor kikerültem az iskola­padból. Barátosi Klára, aki „vasu­tat kapott”, amikor nagyko­rú lett, hét éve dolgozik. Előbb Komoróban, majd át­jött szülőfalujába. Csak a hely változott. A vasút ma­radt és a munkakör is. A kocsiintézőségnél dolgozik. És panaszkodik. — Nem a munkára. Szere­tem csinálni azt, amit csiná­lok. Csak a szabad idővel van egy kis baj. Mert az is van, csak éppen lehetőség és hely nincs hol okosan eltölteni. Pedig .. Az itt dolgozók többsége fiatal. S még akkor is, ha nagy részük munkaidő után más községbe utazik, marad ■ Záhonyban éppen elég hu­ladatainak jegyében telnek el. A felszabadult, teremtő, alkotó munka minden terü­leten megélénkült. S bár a verseny a jubile­umi év minden napjára ér­vényes, az emlékezés dátu­mai, az események fordulói mindmegannyi lendítő ele­mei ennek a munkának. Mint azt a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány legutóbbi ülésért ki­adott közlemény is hangsú­lyozza; az öntudatos dolgo­zók helytállását a felszaba­dulási munkaverseny elisme­résre méltó, szép eredményei is bizonyítják. Ugyanakkor szól a közlemény arra is, hogy több üzem dolgozói el­határozták: „a felszabadulá­si munkaversenyt a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa tiszteletére „kongresszusi munkaver- seny”-kéni tovább folytat­ják.” A Központi Bizottság üd­vözli a dolgozók kezdemé­nyezését és felhívja a párt-, állami, szakszervezeti és KISZ-szervezeteket, hogy a kongresszusi munkaverseny­hez adjanak meg minden se­gítséget A versenyben leg­kiemelkedőbb eredményeket elérőknek a Központi Bizott­szonéves vasutas, akik nem tudnak mit kezdeni a sza­bad idejükkel. fenekor csak ünnepen? Pedig minden megvan ah­hoz, hogy ne csak a munka­helyen érezzék jól magukat a záhonyi fiatalok. Van mű­velődési ház, presszó, film­színház, vannak klubok. Csakhogy a lehetőség egy­magában kevés. Értő ember, emberek kellenek hozzá, akik tudják mikor, mit ér­demes és hogyan tenni. Nem úgy, ahogy ez eddig ment Hogy a község egyetlen be- at-zenekara, csak kivételes ünnepnapokon játsszék. Hogy a fiataloknak legyen a leg­kevesebb beleszólás joguk abba, ami éppen őértük van. Pontosabban: miért nem bíz­zák ezt a fiatalokra. Hiszen: — Naponta több száz sze­relvény érkezik és indul. Na­ponta kell fogadni a szovjet vonatokat és indítani a ma­gyart. Éjjel pedig sokszor nagyobb a forgalom. Oda kell figyelni. Egyetlen téve­dés jóvátehetetlen tragédiát jelenthet. Rácz Ilona húszéves. Éj­szaka és nappal felelős azért, hogy ne legyen baj a vál­tókkal, hogy ne szakadjon meg egyetlen másodpercre sem ez a hatalmas pályaud­vari vérkeringés. Ezt rá me­rik bízni Rácz Ilonára. A fiatal húszévesre. És rá bíz­zák Barátosi Klárára és Se­bestyén Gáspárra is. Csákká saját szórakozásuk, művelő­désük beosztását, megszer­vezését, irányítását féltik tő­lük. Bízzák a fiatalokra Persze sok függ tőlük is. Mert aki nem ijed meg a szerelvények tömegétől, aki, mint Sebestyén Gáspár is, pontosan irányítja a külföld­ről érkező és külföldre indu­ló szerelvényeket, merjen javasolni a KISZ-ben, mer­jen leülni a tárgyalóasztM- hoz a művelődési házban. Es ság — az egész év eredmé­nyeinek értékelése alapján — 1971. május elsején hat kongresszusi zászlót és ok­levelet adományoz. A párt felhívása, a mun­kások kezdeményezésének felkarolása irányt mutat Szabol cs-Szatmár megye munkásainak, tsz-parasztsá- gának is. Azon túl, hogy a vállalások minden egyes fo­rintja áldozatos munkánk sikerét segíti, nem lehetet­len a kongresszusi zászló, vagy az oklevél elnyerése sem. Élüzem szinten dolgo­zott például a vállalat ered­ményeinek növelésében a nyírbátori növényolajgyár. A vállalat most már negyed­szer kapja meg a SZOT és a Minisztertanács vörös ván­dorzászlóját. A nyírbátori üzem dolgozói erre az évre nyolc és fél millió forintér­tékű terven felüli vállalást tettek. Népünk javát, a megye fejlődését szolgálják a már készülő vállalások, s majd azok teljesítése. Az ehhez nyújtott segítség többszörö­sen megtérül az ipari és mezőgazdasági üzemek ered­ményeiben. Legyen a ver­seny folytatásának célja, az újabb sikerek, a kongresszu­si zászlók megszerzése. T. A. mind. Még azok is, akik a csengetés után vonatra ül­nek és hazamenjek. Ki húsz, ki harminc kilométerre • Zá­honytól. Hiszen sokszor a munkaidő végétől a vonat indulásáig órák telnek el. Mi jut erre az időre? — A resti. Sebestyén Gáspárból nem­csak az őszinteség beszél. Egyszerűen, más nincs. Ö maga harminc kilométert utazik naponta Nagyvar- sányból és vissza. Akárcsak Rácz Ilona Gyulaházára Aki sokszor csak éjfélre tud hazamenni. — Pedig a laktanyában a szállás olcsó. Naponta há­rom forint. Itt is maradhat­nék, itt lakhatnék Záhony­ban. De minek. Inkább uta­zok, így legalább telik az idő. Töprengjenek azon. mit lenne érdemes tenni, hogy a szinte ingyen „albérlet" von­zó is legyen. Mert a szabad idő okos eltöltésén kívül az sem mindegy, különösen itt non, hogy fáradtan vagy frissen ül le a térfelvigyázó a váltóállásokat jelző mű­szerek elé. Horváth S. Maos Kopognak., meglehetőse» szaporán és határozottan kopognak az ablakon. Ki lehet az itt, az első emeleten? Odamegyek, né­zem, hát egy cinke. Kis buta madárka, mellé-meUé kop­pint a párkányra szórt en~ nek-annak, s ilyenkor úgy szól az ablaküveg, mintha bebo­csátást kéme rajta valaki. Kip-kop....kip-kop! A minde- nit neki, ez nem véletlenül kopog, ez direkt nekem és az ablakomon kopog. Csak nem akar mondani valamit? Vagy be akar jönni? Résnyi- re nyitom az ablakot, hátha megijed és huss elrepül) a kis madárka a hideg télben tova messze. — Na végre! Mi az süket, vagy fülén alszik? — förmedt rám dühösen a cinke... — Hogy mi..., hogy maga, hogy te beszélsz, egy madár? — tatom a szám hüledezve. Szerdán, április 22-én idő­szerű termelési és gazdaság- politikai feladatokról tartott tanácskozást Vásárosna­ményban a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, amelyen részt vett dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb elnökhe­lyettese, Gulyás János, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, a járási pártbizott­ságok osztályvezetői, a járá­si tanácsok és a városi ta­nácsok illetékes elnökhelyet­tesei, valamint mezőgazda- sági és élelmezésügyi osz­tályvezetői. 150 milliós nyereség Bacsu József, a megyei ta­nács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője tájékoztatójában ér­tékelte az 1969. év gazdasá­gi eredményeit, sikereit, el­mondta. hogy tavaly a ter­melési érték növekedése az élelmiszer-gazdaságokban 5— 6 százalékos volt. Különösen jó volt az almatermés, 1969- ben a közös gazdaságok 34 ezer vagon almát takarítot­tak be. Szólt arról, hogy a közös gazdaságok dinamiku­san fejlődtek, s megyénk ál­lami gazdaságai 150 milliós nyereséget értek el. Szóvá tette, hogy a gépjavító állo­mások viszont nem tudtak rugalmasan alkalmazkodni az új körülményekhez. Er­dő- és fagazdaságaink ered­ményei is csökkentek 1968- hoz viszonyítva. Ez betudha­tó annak is, hogy az 5 na­pos munkahétre való áttérés nem volt eléggé megalapo­zott. Megállapította az előadó, hogy összességében sikeres volt az 1969-es esztendő, ezt tanúsítja az is. hogy csupán 3 tsz zárt mérleghiánnyal a közös gazdaságok közül Sza- bolcs-Szatmárban. így kedve­ző alap van ahhoz, hogy az eredményeket tovább növel­jük, s a meghatározott 3—4 százalékos termelésfej lesz» tési célkitűzéseinket még a szokatlan időjárás ellenére is teljesítsük. Ennek elérése most megfeszített munkát követel, mert sok a pótolni­való és a tavalyi év igen ki­váló volt. Elmondta, az a cél, hogy almából túlszár­nyaljuk a múlt évi ered­ményt, ez lehetséges, mert áj gyümölcsösök fordulnak termőre az idén. Több húst, zöldséget Ezekután az élelmiszer-gaz­daságok előtt álló feladatok­Hát ki beszélne? J6 kérdései vannak. Nem is az a hülye varjú ott fenn a ház­tetőn — méltatlankodik a cinke madár és mérgesen borzolja fel a tolláit. — Hát ilyet... Én még nem is hallottam ilyet... — Na. hát most háti és még különbet is. Ne tátsa már a száját jó ember, mert bemegy rajta a hideg. De nem azért kopogtattam. Mondja, van magának bőr a képén? — Hogy mim van nekem? — Bőr a képén? Nem, nem tudok szót ta­lálni. Már az is csodálatos, hogy egy cinke beszélni, sőt értelmesen beszélni tud, de ról beszélt. Legfontosabb a lakosság jó ellátásáról való gondoskodás és a megfelelő tartalékképzés biztosítása. Ennek érdekében törekedni kell arra. hogy egyes árufé­leségekből — zöldség, hús — mérsékeljük az ellátásban tapasztalható feszültsége­ket, de ahol lehet, szüntes­sük meg. Fontos, hogy a me­zőgazdaság alkalmazkodjon a fogyasztási igényekhez, en­nek érdekében az üzemek törekedjenek a vertikális kapcsolatok fejlesztésére. Ezt követően az időszerű tavaszi mezőgazdasági mun­kákkal kapcsolatos tenniva­lókról szólt. Dr. P. Szabó Gyula, a me­gyei tanács vb elnökhelyet­tese a Gazdasági Bizottság határozatából adódó megyei feladatokról adott tájékozta­tást. Elmondta, hogy a GB határozatának megfelelően a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium Sza- bolcs-Szatmár megye mező- gazdaságának és élelmiszer- gazdaságának a fejlődését megkülönböztetetten kíván­ja segíteni. Ezt célozza az is. hogy a minisztérium 1973. évi megvalósulással Kisvárdán évi 25 ezer ton­na kapacitású baromfifeldol­hogy szemtelen is legyen*, megáll az ész. — Mert esküszöm, hogy nincs — folytatja aprókat topogva a párkányon az őfc- lömnyinél is kisebb madár. Azt hiszi ugye, hogy maga a csupa csepegő jó szív a szegény kis didergő mada­rakkal szemben, mi? Hogy kirak az ablakba kis ezt, meg azt, és ezek után a madarak szerte a viágon a maga be­cses nevét esiesergik majd. mi? — Eredj a fenébe kis ma­dár. ne szemtelenkedj itt — találom meg végül is a ketté szót és hangsúlyt. — Ne tegezz, nem szed­tünk közösen magot„ Kirak gozó kombinát létesítését tervezi. E létesítmény beke­rülési értéke kb. 250 millió forint. Gyümölcs­feldolgozók — társulással Támogatja a minisztérium azt a megyei elgondolást is, hogy termelőszövetkezeti tár­sulásos alapon Szabolcs- Szatmárban 6—8 gyümölcs- szárító és léüzem épüljön. Hogy ez mennyire eredmé­nyes és hasznos, tanúsítja a Vásárosnaményban 10 terme­lőszövetkezet és a MÉK ösz- szefogásával megépült gyü­mölcsszárító is, amelyet a ta­nácskozás résztvevői megte­kintettek. s jó például szol­gál a követésre. Dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb elnökhelyettese különösen hangsúlyozta a termelőszö­vetkezetek kooperációs beru­házásának szükségességét, gyümölcsszárítók és léüzemek építését, melyre minden fel­tételünk. lehetőségünk bizto­sítva van, csak ki kell hasz­nálni. (fk) Me az ablakra avas szalonna­darabokat, megavasodott, kor­hadt magokat, szemetet és azt hiszi, hogy ö a jószívű, az ember, aki megvédi az er­dők madarait. Egy frászt! Vagy rendes, friss szalonnát, ép és friss magot tesz a pár­kányra. vagy idecsődítem a verebeket is, aztán súrolhat­ja hétszám a párkányt... Ér­ti?! —■ förmedt rám a cinke és megbillentve farkát, em­lékeztetőül a párkányon hagyja névjegyét, elhussant. — Ne törődjön vele uram — szólt le akkor a háztető­ről a varjú*. — Ez a rögesz­méje. Hogy szólni tud. meg kioktatni mtndenkit. Idei emfae ez még, s ilyenek bi­zony az idei fiatalok — né­zett rám bölcsen és lassú számycsapásokkal eltűnt a hasssk íeUstL Gyarko Géza Fiatalok a vasutasvárosban Lány piros sapkában — Huszonéves vasutasok Szabad idő, de hogyan? Munkavédelmi tanácskozás Nyíregyházán Két napig tartó mezőgaz­dasági munkavédelmi ta­nácskozás kezdődött április 23-án. csütörtökön Nyíregy­házán, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház nagytermé­ben. A Szabolcs-Szatmár Me­gyei Tanács VB mezőgazda­sági és élelmezésügyi osztá­lya. az Agráregyesület, a Ti­sza menti, a Nyírségi és Be­regi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségei és a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete által rendezett első megyei tanácskozást délelőtt 10 óra­kor Bacsu József, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője nyitotta meg. Az első előadást „A mun­kavédelem helyzete mezőgaz­dasági termelőszövetkezete­inkben és feladataink a jövő­ben” címmel Csepregi István, a MÉM munkaügyi és szo­ciálpolitikai főosztályának vezetője tartotta. Ezután ár. Lehel István megyei fő- ügyészhelyettes „Ügyészi ta­pasztalatok a munkavédelem területén”, majd dr. Bereg­szászi Attila docens, az Ag­rártudományi Egyetem kuta­tócsoportjának vezetője ..A munkavédelmi kutatás ered­ményei a mezőgazdaságban” címmel tartott előadást. A tegnapi nap utolsó előadását dr. Surányi János, a ME- DOSZ-közpomt főorvosa „Munkaegészségügy a me­zőgazdaságban” címmel tart- totta. A délutáni órákban hozzászólásokkal ért véget a tanácskozás első napja. Ma, pénteken délelőtt tó órakor „A munkavédelmi propaganda jelentőségei és eszközei" címnnel Varga End­re, az SZMT munkavédelmi csoportvezetőjének előadása után munkavédelmi filmbe­mutatót tartanak a résztvevő szakembereknek, majd dél­után az elhangzott előadások vitájával fejeződik be a ta­nácskozás. A szemtelen cinke

Next

/
Thumbnails
Contents