Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

* «Wal KELET-MAGYARORSZ/íe Í970. április W. CSALÁD OTTHON Tavaszi divatkoktél gyermekeknek Talán még sohasem volt ennyi lehetőség a gyerekek 1 változatos és divatos öltözte­tésére. mint manapság. Az OKISZ-labor legutóbbi divat­bemutató-sorozatában is méltó helyet kaptak a kicsinyek is. A gyerekruhák színösszeté­tele és anyaga majdnem meg­egyezik a női ruhák színeivel. A pasztellszínek dominálnak, amelyek valamely erősebb tónusú színnel keverednek, így a sárga, a narancssárga, a kék — különféle árnyalatok­ban, — piros és a fehér. A kicsiket leginkább köny- nyű kötött, pamut, jersey anyagú kelmékbe öltöztessük. Divat a kockás mindenféle formája, a csíkos és a kockás merész összevegyítése, a tiro- li és a pettyes is. Sok műbőr­ruhát is láttam, amely na­gyon praktikus, mert csupán vizes ruhával kell lemosni. A ruhák vonalvezetése la­za, kicsit trapézos vagy glok- nis. A kötényruha és az ing­ruha kiegészítője a minden­hez viselhető ún. blézer ka­bátka, valamint a felnőtteké­hez hasonló mellény. A kisfiúk nadrágja lefelé bővülő szárral készül, akár­csak a női pantallók. A ruhák díszítéséhez fém­csatot, rézverelet, hímzést és műbőrt alkalmaznak. Csino­sak a kötött és műbőr svajci­sapkák. Talán a legjellem­zőbb a ma gyerekruhájára, hogy színes, élénk és laza. Csak az alkalmi ruháknál láttunk fodrot — ami a régi romantikus stílust idézi visz- sza — azonban az öltözködés ma inkább egyszerűbb és praktikusabb. Formájánál, színeinél fogva elmondhat­juk, hogy a mai gyermekdi­vat neveli a kicsinyek ízlését. Két rajz ízelítőül a mai kor gyerekdivatának bemutatásá­ra: 1. Sportos összeállítás kis­fiúknak. Bőrrel díszített öl­töny, hozzá bőrrel díszített öves — ugyanazon anyagból készült — tavaszikabát, di­vatos réz szegekkel. Kiskabát helyett kikötős blúz egészíti ki az Öltönyt. 2. Trapéz vonalú kötényru­ha, bőr paszpóllal és réz sze­gekkel. Felette egyenes vona­lú tavaszikabát, elején bőr díszítéssel, réz szegekkel és karikával. Hasznos tanácsok háziasszonyoknak Fogások fóliában Néhány évvel ezelőtt öröm­mel üdvözöltük, hogy az üzle- tekoen megjelent a háztartá­si ulumíniumfólia, ami jóval vastagabb „sztaniolpapír” né­ven ismert „rokonánál”, me­lyet az édességek csomagolá­sára használnak a gyárak. Ez a hasznos újdonság azonban a mai napig is kevéssé ter­jedt el, aminek nyilván az az oka, hogy a háziasszonyok nem ismerik a vele való bá­násmódot, a használatában rejlő előnyöket és lehetősége­ket. Pedig új ízekkel, friss ötletekkel gazdagíthatnák konyhai „repertoárjukat.” A skandináv országokban és Kanadában nagyon népszerű étel a héjában burgonya, amit úgy készítenek el, hogy a megfőtt burgonyákat egyen­ként alumíniumfóliába cso­magolják, majd sütőben jól átforrósílják. A sült burgo­nyát azon módon, fóliában tálalják fel (sokáig melegen marad!), s ki-ki maga nyitja fel az illatos, tápanyagokban gazdag csomagot és a lágy tojáshoz hasonlóan, kiskanál- lal fogyasztják el annak tar­talmát. Köztudomású, hogy a túl zsíros étel nem valami egész­séges, s a női „vonalak,, ala­kulása tekintetében sem kí­vánatos. De azt is tudnunk kell, hogy többnyire nem magának a húsnak a zsíros­ságával van a baj, hanem az­zal a tetemes zsiradékmeny- nyiséggel, amit sütés vagy „kirántás” közben felszív. Ha a kicsontozott és „kiklopfolt” hússzeletet — zsiradék hozzá­adása nélkül — alumíniumfó­liába gondosan becsomagol­juk. sütőben, parázson vagy serpenyőben az odaégés ve­szélye nélkül megsüthetjük. A húsban lévő kevéske zsír- és tetemes vízmennyiség mind a csomagon belül ma­rad, így a kiszáradástól meg­óvott, ízekben gazdag, zaftos és porhanyós ételt tálalhatunk fel, amelyet diétások is nyu­godtan fogyaszthatnak. Ha becsomagolás előtt ízlésünk szerint sózzuk és fűszerezzük is a húst, az ízek valóságos orgiáját állíthatjuk elő (per­sze ez már kímélő koszton élőknek nem ajánlható!) A csomag „kiszerelésekor” a fó­liát a tetején vágjuk fel, ne­hogy a pecsenyelé kiömöljön Ha nem sajnáljuk a fáradt­ságot, vendégeink számára különleges sör- vagy borkor­csolyát készíthetünk alumí­niumfólia segítségével. Zsúr- kenyeret vágjunk vékony szeletekre, majd egyik felüle­tüket kenjük meg szardíniá­val, szardellapasztával, vaj­jal, kolbászkrémmel, máj- pástétomos vajjal, vagy bár­mi más pikáns ízű, kenhető anyaggal. A szeletek közül kettőt-kettőt fordítsunk ösz- sze, s csomagoljuk be alumí­niumfóliába, majd sütőben hirtelen süssük meg. Eközben a kenyér kissé megpirul, de belül mégis puha marad, a félként anyagok pedig meg- olvadva különleges ízkompo- ziciókat alakítanak ki. A ke- n.vérszelelkék közé egyébként sajt- vagy sonkaszeleteket is tehetünk. Baromfi sütésekor gyakran megesik, hogy a kiálló cson­tos részek kiszáradnak vagy megégnek. Ha alumíniumfó­liából készített „csákót” he­lyezünk ezekre a veszélyezte­tett helyekre (vagy az egész baromfira)} elkerülhetjük a jelzett kellemetlenséget. Töl­tött baromfi készítése esetén azt is megtehetjük, hogy a kimaradt tölteléket alumíni­umfóliába csomagolva' süljük meg. Sokkal ízletesebb és ke­vésbé zsíros lesz, mintha „szabadon” sütöttük volna. Arra, hogy a kalács vagy a torta szépen kiforduljon /a formából vagy a tepsiből, is­mét az alumíniumfóliát ve­hetjük igénybe. Nem kell mást tennünk, mint alumíni­umfóliával kibélelni a tésztá nak a fémmel érintkező fe­lületeit: a kész sütemény ra gadás nélkül kiemelhető lesz Persze a lehetőségek szám­talan vállfájának ezzel még közel sincs vége, ki-ki ked­vére és ízlése szerint továbl kísérletezhet a sokoldalú alu­míniumfóliával. B. I. Recepfak Halételek HALMAJONÉZ Egykilós halat (lehet ponty vagy harcsa) pikkelyétől megtisztítunk, kibelezünk és apró darabokra vágunk. Zöldséges, sós, kissé ecetes vízben kifőzzük. A zöldsé­ges léből kivéve kiszálkáz- zuk a halhúst, és citromlé­vel ízesítjük, majd majonéz­zel összekeverjük. Üvegtál­ra helyezzük, s majonézzel leöntve kemény tojásszele­tekkel és citromkarikákkal díszítjük. FŐTT TÖLTÖTT CSUKA A megtisztított halról le­nyúzzuk a bőrt, húsát le­szedjük a csontról és finom­ra megvagdaljuk, hozzá­adunk egy vízben áztatott és jól kicsavart zsemlét, egy kevés sót, borsot, apróra vá­gott zöldpetrezselymet és egy kis fokhagymát. Mindezt kevés vajon megpároljuk, és ha kihűlt 1 tojást ütünk bele, majd jól összekeverjük. Ezután beletesszük a csuka bőrébe a tölteléket, a bőrt összevarrjuk, a csuka fejét, farkát, csontját pedig főni tesszük fel egy kevés zöld­séggel, hagymával, citrom­lével. Amikor a zöldség meg­puhult, a levet leszűrjük és megfőzzük benne a halat. Tálaláskor egy kevés lével leöntjük. BORRAL PÁROLT HAL Hozzávalók: 1 kg hal (sül­lő, ponty vagy harcsa, 1 nagy kanál olaj, fél vagy egy kisebb fej hagyma, 2 kanál liszt, 2 pohár vörös bor, zöldpetrezselyem, 1 ba­bérlevél, 2 cikk fokhagyma, késhegynyi bors és só. A ha­lat megtisztítjuk, darabokra vágjuk, besózzuk és állni hagyjuk, amíg elkészítjük a mártást. Apróra vágott hagy­mát olajban párolunk, és amikor már sárgulni kezd, beletesszük a lisztet, és ez zel is keverjük még 5 percig. Azután hozzáadjuk a bort, a zöldpetrezselymet és a ba bérlevelet. Lefedve egyne­gyed óráig főzzük. Végül a halat kissé beborsozva a mártásba tesszük, és lefedve pároljuk. Tálaláskor a már­tást a halra öntjük. A barkácsolás veszélye Divat lett a barkácsolás, mert csak ritkán lehet szak­embert találni, aki a háztar­tásban néhány forintos javí­tást elvégezzen. Ezért terjed a fővárosban és vidéken is a „Csináld magad” mozgalom. Vidéki centrumokban, me­gyeszékhelyeken is egyre- másra nyílnak a barkácsolást elősegítő boltok, ahol például méretre vágják, mégmunkál­ják az enyvezett falemezeket, dekoritlapokat, sőt olyan műhelyekről is tudunk, ame­lyek a vásárlók kívánságára széklábakat, ülőkéket, tám­lát, karfát munkálnak ki, s azokat otthon csak össze kell állítani. Például Budapesten berendeztek egy olyan barká­csoló műhelyt, ahol bútorgyá­rakból megmaradt bútoral­katrészeket lehet vásárol n; amelyekből otthon könyváll­ványok, szekrények, vagy egyéb egyszerű bútordarabok készíthetők. Tudomásunk szerint majd minden megye- székhelyen akarnak ilyen barkácsoló műhelyt nyitni. Az otthoni javítások, bar­kácsolások végzéséhez szer­számok kellenek. Elsősorban kéziszerszámok: egy jól meg­reszelt fűrész, néhány kala­pács, egy-egy csavarhúzó, szeghúzó harapófogó, és így tovább. Szaküzletekben, igaz nagyon drágán, árulnak azon­ban már olyan villanyfúrót is, amivel csiszolni is lehet, olyan asztali esztergapadot, amellyel menetvágásokat is el lehet végezni. Ezekhez azonban mégis szakértelem szükséges. Nem veszélyesek-e az ott­honi javítások, a barkácsolás egyes műveletei? Bizony veszélyesek lehet­nek. Villamos készülékekhez legalábbis a belső szerkeze­tükhöz nyúlni szakértelem nélkül, nem szabad. Sem rá­diót, sem tévékészüléket, mo­sógépet és más elektromos háztartási gépet sem szabad avatatlan kéznek javítani. Miért? Életveszélyes áram­ütést okozhatnak. Gyárilag ugyan rendszerint kétszer szi­geteltek, de ha nem képzett elektromos szakember szere­li, könnyen megsértheti a biztonsági berendezéseket. A megsérült kapcsolók rendbe­hozatala is szakembert kívánj s ezek csak áramtalanítá: után javíthatók. A 220-as elektromos áram nagyon könnyen halálos áramütést okozhat. De ugyanilyen ve­szélyt hordanak magukban a háztartási gépek megsérült, toldozott, foldozott kábelei is. Ezeket toldozgatás, foldozga- tás helyett ki kell cserélni. Aki netán villanyfúrót hasz­nál, az is nagyon ügyeljen. A villanyfúrókhoz azelőtt transz­formátor kellett, mert 24 voltosak voltak. Ma ehhez is, mint minden elektromos ház­tartási géphez, 220-as áram kell. így tehát otthon csak azo­kat a műveleteket végezzük, amelyekhez egyszerű kézi­szerszám kell. Kulcsreszeiés- hez például elég, ha van egy készlet tűreszelőnk és néhány kisebb reszelőnk. A cinnel va­ló forrasztást is elvégezhet­jük egyszerű bronzpákával. Maradjunk meg a kéziszerszá­moknál inkább, amelyekkel sokféle vas- és famunkát, aj- tózsanirozást, vízvezeték- csap-bőrözést, egyéb javítást, fúrás-faragást veszélytelenül elvégezhetünk. És bár a gya­korlat tesz mesterré — úgy mondják, de a csakugyan szakértelmet kívánó elekt­romos munkákhoz mégis ke­ressünk szakembert. Ne fe­ledjük el, hogy a barkácsolás, há szükségszerűen „divattá” is lett, nem mindig veszély­telen. Horgolt táska és sapka Fehér és kék, vagy más színösszeállítású műszálas fo­nalból csinos táskát és sap­kát horgolhatunk a tavaszi­kabáthoz, vagy kosztümhöz. Az együttes, nemcsak ked­ves kiegészítője öltözékünk­nek, de a sapkának például a szeles időkben külön is nagy hasznát vesszük. A táska kellékei: bélés­anyag, táskakeret és körül­belül 30—80 cm-es fémlánc. A táskát a keretméretnek megfelelő szemmennyiséggel kezdjük. 1. sor: fehér fonálból hor­goljuk a láncszemet és min­den láncszembe 1 szoros sze­met. 2. sor: fehér, 2 láncszem­mel fordulunk, minden szo­ros szemre 1 egyráhajtásos pálcát öltünk. 3. sor: szintén fehér, egy­ráhajtásos pálcával. 4. sor: kék és végig szoros szem. A 2. és 3., 4. sorokat is­mételjük hatszor. Azután fe­hérrel horgolunk 1 egyráhaj­tásos pálcás sort és 1 szo­ros szemes sort. Ha készen vagyunk, gyengén átgőzöli ük, összevarrjuk, ki béleljük és va1-- ^ ''unk varrjuk a ve­rethez, vagy szakember ke­zébe adjuk. Sapka: fehér fonálból, 4 láncszemet összekapcsolunk 14 egyráhajtásos pálcát öl­tünk bele. A következő sor­ban minden pálcára kettőt horgolunk, a harmadik sor­ban minden harmadik pálcá­ra kettőt. A negyedik sor ban nem szaporítunk, az ötödik sorban minden ne­gyedik pálcából csinálunk kettőt. A hatodik sor ismét szaporítás nélküli, a hetedik sorban pedig már fogyasz­tunk: minden hetedik pál­ca kimarad. A nyolcadik sor­ban minden negyedik pálcát hagyjuk ki, végül kék fo nállal minden pálcára rövid- pálca és ezzel is fejezzük be. Külföldi érdekességek „Önlocsoló" virágcserép Nyugat-Németországban olyan virágedényt hoztak forgalomba, amely 2—3 héten keresztül folyamatosan és automatikusan biztosítja a növény vízellátását. Az „ön­locsoló” virágedény felépítése rendkívül egyszerű — bárki maga is elkészítheti —, két műanyag virágcserépből áll, egy kisebből és egy nagyob- ból. A kisebbe kerül a virág­földbe ágyazott növény, majd az egészet bele kell áÚítani a nagyobbá. A két cserép közöt­ti hézag vízzel töltendő fel (a cserepek nagyságát akkor választottuk jól meg, ha legalább 2—3 deciliter víz el­fér a két cserép között). Vá­sároljunk kb. 1 méter lám­pabelet, s azt vágjuk el olyan hosszú darabokra, hogy azok a cserepek közötti rés aljától visszahajlítva a virágföld fel­színéig érjenek (egyébként lámpabél helyett kötegbe fo­gott pamutfonál is megfelel a célnak.) A lassan, egyenlete­sen felszivárgó víz a virág­földet mindaddig nedvesen tartja, amíg ki nem fogy a nagy cserépből. A vízfelszívó csíkok számának növelésével vagy csökkentésével szabá­lyozni lehet az öntözés mér­tékét attól függően, hogy mennyi vizet igényel a virág és hogy mennyi ideig vagyunk távol a lakásból. Marhapörkölt — szójababból Hollandiában közel egy év óta árusítják azt a különleges terméket, amit legtalálóbban „műhús”-nak nevezhetnénk (a hollandok sokkal „pró­zaibb” nevet adtak neki, tvp-nek keresztelték el.) Ize, szaga azonos a húséval, még­sem hús, hanem szójababból készített — a húsénál sokkal egészségesebb összetételű utánzat. Mintegy 50 százalék fehérjét, 32 százalék szénhid­rátot és csak 0,3 százaléké.) zsiradékot tartalmaz, külön­féle aroma-koncentrátumok- kal ízesítik. A háziasszonyok körében közkedveltségnek ör­vend, hiszen elkészítése gyors és egyszerű, nem hízlak könnyen emészthető és nem utolsósorban: jelentősen ol­csóbb a húsnál. Pillanatnyi­lag még csak kétfajta, sonka és marhahús jellegű „műhús” van forgalomban, de rövide­sen sor kerül a választék bő­vítésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents