Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-18 / 90. szám
I. <Md RELET-M AtSYARORSZ AÖ 1970. április H Szülők fóruma Munkára nevelés otthon GYEREKEKNEK Létezik egy téves nézet szülői körökben a munkára neveléssel kapcsolatban. Egyes szülők azt tartják, a gyereket munkára nevelni nem az ő, hanem az iskola, még pontosabban a politechnikai oktatás és a gyakorlati órák feladata. Ezek a szülők elfeledkeznek arról, hogy a munkára nevelés komplex folyamat, ami már a legkisebb gyermekkorban elkezdődik, s nem csak az iskolának kell mindent megtenni az életkori sajátosságoknak megfelelő, kedvvel végzett munka megszerettetése érdekében. Van itt bőven (ennivalója a családnak is. Milyen is legyen a munkára nevelés otthon? — kérdezik többen. „Nálunk a gyerek vásárol be.” „Nekem segít a takarításban.” „Elmosogat.” „Barkácsol az édesapjával.” „Én nyáron munkára adom, ne lazsálja el az időt itthon.” „Az enyém nem csinál semmit, lesz még ideje megszokni...” így sorakoznak a különböző vélemények. Természetesen a végletek itt is kiütköznek. Vannak szülők, akik szinte semmilyen munkára nem szoktatják a gyereket. Eleget fárad a napköziben, az iskolában, a szakkörben, a különórákon — mondják. A másik véglet, — ők vannak kevesebben — amikor a szülők tunyasága, nemtörődömsége a „munkára nevelés” egyetlen momentuma. Ezek a gyerekek szaladnak le a legnagyobb esőben, hidegben is a boltba — a feledékeny — apukának cigarettáért, esetleg üveg sörért. . . Hogy milyen legyen a gyermek munkája a családban, arra nem lehet kész receptet adni. Semmi esetre sem legyen a végletektől irányított. Egyetlen dolog van, ami kivétel nélkül minden családra érvényes: a gyereknek otthon is meg kell adni a lehetőséget, hogy érezze, munkájára számít a család, amit kérnek tőle, amit tesz, azzal hozzájárni a tisztasághoz, az otthonossághoz, könnyít szülei fáradozásán De aki otthon még attól is óvja a gyereket, hogy maga után helyére rakja a játékait, vagy rendesen elrakja a ruháját, cipőjét, bepakolja az óvodai, iskolai felszereléseit, aki helyett az apa, az anya, a nagymama, vagy az idősebb testvér csinál mindent, attól ne várjuk, hogy átérzi a munkája utáni örömöt. Egyoldalúvá válik így az óvoda, a napközi, az iskola, a kollégium, vagy az ifjúsági szervezet erőfeszítése is. Legjobb esetben kötelességszerűvé, az iskolában elvégzi ugyan a gyerek a rászabott gyakorlati munkát, mert beszámít az értékelésbe, a magatartásába, de otthon elhúzódik, méltatlannak érzi a mosogatást, takarítást. S a szülői szemlélet olykor meg is erősíti ebben. Természetesen ellene vagyunk a túlzott munkának, a másik- végletnek. Ismerünk gyerekeket, akik reggel 6-kor már tejeskupával a kezükben sietnek a tejboltba, miközben a szülők még pihennek. Ennek semmi köze nincs a munkára neveléshez. Betegséget vagy más rendkívüli esetet nem számítva, ha az ilyen munkára serkentés gyakorlattá válik, káros, idegen a mi nevelési elveinktől. Persze, nem is a két véglet a jellemző, a szü lök többsége tudja, hogy szükséges a gyermeket fokozatosan bevezetni az otthoni munkába, amit. a gyerek, — ha ügyesen adja a szülő a megbízatást, — nem is érez munkának, tehernek. A probléma inkább az, hogy ez nem rendszeres, nem mindig a gyerek „testére szabott”, éppen a leglényegesebb hiányzik belőle: a gyerek érezze, amit csinált nem haszontalan, értelme, l^aszna van. Igen, de milyen haszna lehet annak, ha a gyerek leszalad a szemetes vödörrel? — ugyanis a ház körüli tennivalók gyakran ismétlik önmagukat. De nem is az egyes mozzanatoktól várjuk, hogy munkára nevelje a gyermeket. Az igénnyé fejlesztett tenniakarás, segíteni akarás lassan érik, ha folyton építgetjük a gyermekben. Ahol jól megszervezik a gyermekek szabad idejét, vigyáznak a megfelelő arányokra az otthoni tanulásban, játékban, munkában, ott nem válik ketté az iskolai és az otthoni munkára nevelés, Valójában nem is válhat el, mert a felnövekvő embert az életbe kilépve mindenütt munka várja. A gyermekek nevelésénél természetesen elsősorban a fizikai mun kára gondolunk, de nem csak erre. Akadhatnak olyan házi bar kacs munkák, aminél a szellemi és a kétkezi munka, az ügyesség, találékonyság, önállóság gyakorlása próbára teszi a gyerek alkotóképességét, egyben csiszolja esztétikai ízlését is. Éppen ezért is komplex ez a nevelés, a szellemi, erkölcsi, esztétikai és testi nevelés legjobb elemeit sűríti, s fejleszti a gyermek személyiségét. Sokat árthat, ha a szülő megelégszik a tessék- lassék módra elvégzett feladattal. Ha nem ragaszkodik a pontossághoz, a lelkiismeretes munkához. Ez később megszokássá válhat, nehéz lesz jóvátenni az elnézést, a megalkuvást. S még valami mint más esetekben, itt is nélkülözhetetlen a szülői ház és az iskola eleven és őszinte kapcsolata, véleménycseréje, hogy a munkára nevelés egy sínen fusson, ne legyenek kitérők, zökkenők és zsákutcák. Páll Géza Vízszintes: 1. Megfejtendő, tj. Mely személy. 7. Dorong. 8. EU. 9. E helyre, u. Nem, keverve. 12. Elmesport. 14. Vissza: üti. IS. Megfejtendő. 18. Keresztül. 2«. LAA. 21. Aluminium vegyjeie. 22. Fogoly. 24. Baráti állam betűjele. 2S. Fémhuzal (—’). 27. 1ERA. 28. Visszaírta!!! 29. Téli közlekedési eszköz. Függőleges: 1. Verdi-opera. 2. Cipészszerszám. 3. Teát ízesítenek vele. 4. Római 1800. 5. Muzsika. 6. Megfejtendő. 10. EKF. 11. Energia. 13. Bel ellentéte. 14. Női név, 1*. Megfejtendő. 17. Pakol. 19. Kézben fog. 21. Hallgat a szavára (két szó). 23. Szeszes ital. 24. Szemlél. 26. Személyetek. 27. Szintén. Megfejtendő: Hazánk legfiatalabb városa (függ. 6.) és három nevezetessége (vízszintes 1, 16, függ IS). Múlt heti megfejtés: — KOSA FERENC — DÖZSA — ÍTÉLET. Könyvjutalom: Veres Olga Nyíregyháza. Micskei Mihály Kótaj és Juhos Miklós Komlód- tótfalu. Közmondás A kockák képünkön nem látható lapjain is egy-egy szótag van. Rakjátok helyes sorrendbe a látható és nem látható szótagokat és egy közmondást kaptok megfejtésül. Hogyan szól ez a közmondás? íjopnzetj :n!puotu ize joniiu 'ieze§! puoui joi^e ijcso gnzcq y A nyári vakáció és veszélyei A diákok már a nyári szünetre gondolnak. Hosszú volt a tél, rengeteg volt a ta- nulnivaló. A nyár pedig sok jót ígér; kirándulást, táboro zást, sportot Mindez megil leti a tanulókat, de ne tűnjek ünneprontásnak, ha a nagy vakációra készülődve most nem ahhoz adunk útra valót, hogy miként lehet szépen és hasznosan eltölte ni a nyarat Arra Is gondolni kell. hogy miután a gyermek befejezte az iskolai évet, megszűnt felette a sokoldalú ellenőrzés Amíg tanulni járt, nemcsak & szülők, de az oktatók és napközis pedagógusok is vigyáztak. rá. Ez a több irányú felügyelet segítette a tanuló előmenetelét, egyben őrizte teats épségét. Kell-e egyáltalán a tanu- lók testi épségéről szólni? Érheti őket baleset? Sajnos adatok bizonyítják. hogy megyénkben igen magas a ianulóbalesetek szama 1989- ben a több mint 120 000 óvodás. általános, közép- és főiskolás közül 1500-an szenvedtek kevésbé és eléggé súlyos balesetet. Statisztika bizonyítja azt is. hogy a balesetek többsége nyáron, szünidőben történik, s ezek között nem egy 50—70 százalékos rokkantsággal végződik. Szomorú példa többek között P. Katalin orosi általános iskolás elmúlt évi sóstói kirándulása. Talán ő szén vedte el az utolsó balesetet az akkor még meglévő villa mossa i Vontatáskor a kerekek alá esett és szárka pocscsonttörés miatt 50 százalékos rokkanttá . vált. Igen súlyos serülést, 60 százalékos rokkantságot okozott az is, hogy D. Éva Ibolya a Nyíregyházi 15-ös Általános Iskola tanulója otthon vigyázatlanul nyúlt egy faraeg- munkáló gephez és az jobb kezének 4 ujját levágta. Végül. hogy a sportról is szó essen; K. János tiszalöki gimnáziumi tanuló labdarúgás közben olyan rosszul futott össze egy diáktársával, hogy jobb lábában ed fő ütőér elszakadt lábé1 amputálni kellett. A tragédiákban még jó. hogy a három gyermek rendelkezett az 5,—. illetve 10,— Ft-os balesetbiztosítással. így P Katalin 7500,—, D Éva Ibolya (10 forintos biztosítás után) 18 000,— K. János 10 500,— Ft-ot kapott az Állami Biztosítótól. A tanulók balesetbiztosítása szükséges és különösen komolyabb sérüléseknél a gyógykezelés nagyobb anyagi kihatásánál nelkülözhetetlen. De most elsősorban nem erre akartunk figyelmeztetni. Arra, hogy óvodásokat, iskolai tanulókat Is érhet baleset, különösen nyáron, amikor lazább felügyelettel, szabadabban mozoghatnak. A fiatalok mozgásszabadságát túlzás lenne szigorúan korlátozni. de nem árt. ha játékuknál, kirándulásokon és sportolásnál óvatosságra intjük őket. A vakáció, a nyár öröme, akkor igazán öröm, ha ősszel újra épen és egészségesen ülhet vissza minden gyerek az iskola padjába Udud István: VOLOQYA VLAGYIMIR IUICS LENIN EMLÉKÉNEK Gyermek volt, cpp olyan, mint mások, a Ványuskák, a Pávelek: kicsil jó volt, egy kicsit vásott, akárcsak ők, a többiek. Ha hajba kapták semmiségen („Örök harag!”), lehet, hogy a ludas nem egyszer ő volt éppen, hiszen gyerek volt Vologya. De együtt voltak nemsokára, feledve minden galibát, árkot ugrottak, másztak fára, mec’-ergették a sok libát, s velük fújta, ha- szállt az ének. Nem volt homlokán glória, bár sokszor bámulták a vének.' — Az ltja Uljanov fia! Anyját imádta. Ö, úgy fájt, ha áldott szemébe könny tolult: karmát a kín szívébe vájta, s a torka, jaj, úgy elszorult. Amulva hallgatott, ha játszott a drága kéz a zongorán... Szájukra ne vegyék a srácok: érte ölni is tudna tán! És a tanulás? Tudja isten, valahogy minden megy simán. Neki a könyvvel baja nincsen. Kicsit irigyli is Iván, mert mindig könnyen tud felelni, pedig hát nem tanul sokat, csak szeret mindent megfigyelni, s megrágni jól a dolgokat. „Tudni jó, a tudás nagy érték!’1 — mondta apácska, s ő tanult... örült neki, ha megdicsérték, bár kissé mindig elpirult. Gyerek volt, épp olyan, mini mások, a Ványuskák, a Pávelek: kicsit jó volt, egy kicsit vásott, akárcsak ök, a többiek. Cqi cimborák Egyszer az öreg Nap azt mondta a .legkisebbik unokájának, Sugárkának: — Öreg vagyok már, pihennem kell egy kicsit. Hanem az embereknek addig is szükségük van melegre meg világosságra, ülj hát a helyemre, süssél rájuk vidáman! Sugárka nagyon boldog volt. Hiszen legszebb álmában sem gondolhatta volna, hogy az öreg Nap ekkora tisztességgel bízza meg. Alig várta hát, hogy nagyapó felkeljen a karosszékéből, egy pillanat alatt a helyén termett. Odalent a Földön az emberek észre sem vették a cserét. Ült. üldögélt Sugárka a Nap helyén egy darabig. Hanem aztán, hogy, hogy nem, a pa jtások nem kerültek a közelébe, s játékszere nem volt, egyre jobban kezdte unni a dolgot. Egy óvatlan pillanatban aztán felpattant a karosszékből : — Éppen csak megkeresem a pajtásokat — gondolta. — Addig észre sem veszi senki, hogy nem vagyok itt. Nap apó közben elaludt, S most fázósan húzta magára báránvfelhő-takaróját: — Ejnye, de hűvös lett — morogta.' — Ügy látszik, nem elég erős még a kisunokám! Sugárka előkeri tette a cimborákat és igyekezett, hogy megmutassa nekik a Nap üres karosszékét: — Nézzétek csak, mekkora hatalmam van! Én adom a meleget és a világosságot a földi embereknek! Cseppecske és Pelyhecske elcsodálkozott, de Szellőcske irigykedett! — No, ha te ülsz a Nap helyén, én meg futok az apám után! Azzal perdült kettőt-hármat maga körül, s már el is rohant. Hűvös lett nyomban, amerre száguldott. De amikor Szellőcske- elvi harzott, már Cseppecske sen - akarta hagyni magát: — Ha Sugárka Nap lehet Szellőcske meg Szél, meg látjátok, énbelőlem is micsoda Eső lesz! A következő pillanatba!' sötét lett, aztán nagy csep- Dekben kezdett esni az eső. Lent a Földön az emberek futottak, hogy fedél alá kerüljenek, a szép, derült időben olyan váratlanul érte őket a hideg zuhany. Akkor már csak ketten állták a karosszéke előtt. Sugárka, aki tágranyílt szemmel bámulta Cseppecske munkáját és Pelyhecske, aki most nekiduralta magát: — Várj csak egy kicsit, majd én megmutatom, hogy többet tudok, mint ez a két fel fuval kod ott! Odébb lódította Cseppecskét, akinek már alig futotta az erejéből és maga terpesz* kedett a helyére. Hát egyszer csak sűrű pelyhekben esni kezdett a hó. A Földön az emberek ijedten kapkodtak magukra mindenféle ruhadarabokat, pincébe szaladtak, vagy az erdőben szedtek össze száraz ágakat és tüzet raktak. Sugárka most már maga is sokallta a játékot Kérlelni kezdte Pelyhecskét: — Hagyd abba gyorsan, hiszen ez már nem is játék! Nézd, hogy fáznak az emberek! Pelyhecske nagy önteltségében rá sem hederftett. Hanem a nagy hidegtől már a bárányfelhő nem védte meg az öreg Napot. Felébredt és nagyot kiáltott: — SugárkaaaaH! A kisunoka nagyon megijedt. A két rosszcsont mögött az öreg Nap kijött a szobájából és a következő szempillantásban már bele is ült megszokott karosszékébe. Most max onnan hívta Sugárkát: — Te rossz gyerek, hát így fogadtál szót? Látom, nem lehet komoly dolgot rád bízni. Menj be a szobába és ki se jöjj onnan, amíg nem hívlak! Sírva ballagott el Sugárka. Az öreg Nap a vidám, irigy cimborákat is hamar a helyükre zavarta. Csakhamar ott sírt mindegyik, szüléi szobájának sarkában. Az öreg Nap pedig. bármil’ren fáradt volt, ott maradt a karosszékében és újra árasz- •otta a fényt és a meleget Máig is ott ül, csak őszre meg télre engedi át egy-egy kicsit a helyét Szellőcske, Cseppecske és Pel'’5- -<ke szüleinek, a Szélnek, az Esőnek, meg a Hónak Vaxkonyi Endre
