Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-12 / 60. szám

WTB. március 12. rBLET-MAGYAÄORSZÄ« S. olds! Az élelmiszer-ellátás gondjai, javításának tervei megyénkben ’• 0 Kérdéseinkre válaszol a FŰSZERT igazgatója Az ellátásról, a szabolcsi fiókok helyzetéről és a vál­lalat fejlesztéséről beszél­gettünk Tóth Sándorral, a Hajdú-Szabolcs megyei FŰ­SZERT Vállalat igazgatójá­val. — Egy korábbi kerekasz- tal-beszélgetéson — az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat képviselőjének nyilatko­zata szerint: — a FÜSZÉRT- nél betekig hiányoztak egyes alapvető ellátási cikkek, pél­dául a zsír olaj, paprika, s egyebek, Mi erről az igaz­gató elvtárs véleménye? . BÍRÁLAT ÉS VALÚSÁG — Ez így ervszerüen nem volt igaz. Égy sor más cikkből valóban volt hiány, de ezekből nem. Illetve olaj- be' az ősz folyamán nem , ,14- íq, p»iépr Az úi be­érkezéséig választéki hiányok V4 kak paprikából. például kéldekás nem volt, de ötde- kás igen. (Most paprikából, e'fekvő készleteink vannak.) Tehát átmenetinek nevezhe­tő hiányok voltak, s lesznek i« néhánv napra, hiszen 7600 cikkünk van. — Milyen a FÜSTIÉRT szállítása?' Elég gyors-e az utánpótlás? — Mi 10 naponként vá­gyunk kötelesek látogatni a boltokat. A kiemelt — tehát nagyobb — üzletekbe havon­ta három helyett négyszer megyünk. Még közbeiktattunk ezeknél egv „kistúrát” is, kávéval, húsáruval, déligyü­mölccsel. A túrák további sűrítéséhez több gépkocsira és nagyobb irodai kapacitás­ra lenne szükség. Az AKÖV azonban nem tud több jár­művet adni. — Az irodai gépesítésben viszont még nagy lehetőségek vannak... — Igen. Ez a vállalatnál egyáltalán nem jó. A régi tőkés vállalatoktól „örökölt” gépeken dolgozunk. Elsősor­ban emiatt van hiány irodai munkaerőkből. Viszont csak akkor térhetünk az irodagé­pesítésre, ha a raktári prog­ram befejeződik. RAKTÁRAK ÉPÜLNEK — Most több rak tárat is épít a vállalat. Hogyan áll ezeknek az ügye? — Mátészalkán előbbre tart az építés. Kész az iro­daház. átadás előtt a rak­tár. A nyíregyházi ugyan­olyan l-sz. Itt már az idén befejeződik az átköltözés. A Guszevben lévő helyiségein­ket június végéig át kell ad­nunk. a Simái ú'<t oeri'g de­cember 31-ig. Az új raktárát egymilliárdos forgalom le­bonyolítására tervezték. s ügy vélem, még 6—7 év kell. amíg teljesen ki tudják használni. A raktáraikban egyébként maximális lesz az anyagmozgatás gépesítésé. — Miért volt szükség ezek­re a raktárakra? — A vállalat mintegy 200 kilométeres körzetben. 57 ud­varban és 274 raktárban van — szétszórva. Néhol lehetet­len körülmények között tá­roljuk az árut. Mátészalkán is ez volt a helyzet, s ezért kellett építeni. Nyíregyházáin pedig a kapacitás többszörö­sét is meghaladta a forgalom. — És Kisvárdán? — Ugyanilyen nehéz körül­mények között dolgoznak, de ott még nem indult meg a fejlesztés. Sőt, az egyik rak­tárai át kellett adni a MÁV-nak és most lakbért fizetünk érte. Kisvárdán a nyíregyházi és a mátészalkai építkezések befejezése után kezdődhet a fejlesztés. De Hajdú megyében is hasonló­ak a raktározási viszonyok, s ott még meg sem kezdtük az új raktárak építését. HAJDÚ — KONTRA SZABOLCS — A már említett kerék­asztal-beszélgetésen elhang­zott az is. hogy néha a Haj­dú megyei központok — álta­lában a nagy-kereskedelemben — előnyben m'-msitik a szomszéd megyét. Mi a véle­ménye erről? — Nálunk nincs ilyen, A fiókok önállóak, maguk ter­veznek, ők diszponálják az árut. Minden fiók annyit kap. amennyit kér, A köz­pont csak szerződést köt és fizet. A szerződésen kívül a fiókok a gyáraktól, vagy tsz- ektől szabadon vásárolhat­nak. Az áruforgalomban ná­lunk egyébként nem is len­ne célszerű korlátokat szab­ni. hiszen a minél nagyobb forgalom a cél. A fejlesztés­ben viszont a FÜSZÉRT-nél — ezt nyugodtan mondhatom — még előnyben is van Sza­bolcs a hajdúiakkal szemben. %. I. NEGYEDSZÁZADA TÖRTÉNT Az új hadsereg A szálkái „dugtf" A Nyírségből, Szatmáriból eljárókról sók furcsa esetet olvashattunk, hallhattunk. Ezúttal Mátészalkáról van szó, ahol összegyűlnek az or­szág minden részéből a táj szabad szombatokra haza­igyekvő vándor dolgozói. Igazi Bábel Idő: péntek este. Az állo­más és környéke egy kisebb Bábel. Az elavult, kalitka kicsi váróterem nem nyug­tatja az utasokat. Szabad szombatok előtt ez kétszere­sen érvényes. A szomszédos „Szatmár étterem”-ben már nem le­hetne nagyobb a torlódás. Nincs asztalrend. A benn szorongok többsége tömött csoportokban áll. Erősen fel­fokozott hangorkán. Szünte­lenül hullámzó tolongás. Vágni lehet a füstöt. A távolból hazainduláskor — a hét teltének örömére vagy akármi másra — be­vett italadaghpz és, az út­közben fogyasztotthóz, hoz­zákerül a kiegészítő pótlék. Sokak tekintetéről, viselke­déséről látszik ez. Régen vagy újabban együtt dolgo­zók. Ismerősök búcsúzkod­nak Szálkán — a következő hé Gyorsan, türelmetle­nt' nyelik áz italt, És fogy a jenz... Egyik csapatnál azt mond­ja a zömök pufajkás: „Le egyből az üveg sört. Aki utolsót kortyant, az fizeti a cehhet. „Egy fiatal szőke pedig nyomban javasolja; „Jöhet még egy túr!” Kakaskodás és el veszeti láska Ketten farkasszemet nézve osztoznak, kakaskodnak. Egyiket bökdösi hátulról a harmadik: „Né hátrálj, tto is vagyok valaki!” Egyszerűen csoda hogy mégs'ém történik verekedés. Csak ennyi: „Találkozunk még!” „Ott leszek akkor is!” A pincérek mit sem tehet­nek. Azt sem tudják, hol áll a fejük, hova ügyelje­nek, merre lépjenek. Kiszol­gálnak és mindjárt kérik is a pénzt. Észrevenni azt a gyakorlottságot, ahogyan át­rázzák őket. (Törvény: ittas embert nem lehet kiszolgál­ni. De hol a megállapítás, ki az ittas, milyen ittas?!) Ál­talában olyanok rendelnek, akik józannak látszanak, még tűrhetően forog a nyel­vük. S örülnek a pincérek, ha valaki meg nem lép a tumultusban. Egy kicsi, idősebb ember a táskáját keresi, Fogát csikor­gatja dühében. Az előbb még megvolt. Jó masfél-két órát kell a továbbutazásig várakozni Mátészalkán, hogy a szárny­vonalakon, Zajta, Csenger, Ágerdőmajor irányába szét­vigye az időszakosan haza­térőket á vonat. A látottak és hallottak ha­tása alatt, több ismerős tár­saságában az ágérdőmajori járatra szálltam fel. S bár mindössze három községet érint közvetlen ez a vonal (Nyírcsaholy, Nagyecsed, Ti- borszállás), mégis a peronra szorultunk. De kiderült az is: ez esetben a peronon jobb. Tisztább a levegő, nyu- godtabban beszélgethetünk. Igazolását láttam annak, hogy ezúttal sem helyes ál­talánosítani. Vannak, akik meg tudják őrizni csendes józanságukat. Nem engedik magukat befolyásolni sem ivóciinboráknak, sem a tét­len várakozásnak. Mert az eljárás nagy csábító! Potya Időtöltés Ha nem mondana az ecse- di Budai Gusztáv, ki nem lehetne találni, hova jár el hosszú évek óta. Selypre. Szín józan. „Kell az iparnak a munkás. Aki akarja, jár­jon utána. Hanem az uta­zásokat — a hazafelé tartót is — úgy kellene beállítani, ne legyen sehol hosszú vá­rakozás az átszállásnál. Ez tenne sokat a züllés ellen.” Másik ismerős mondja: „Nyíregyházán dolgozom Kesédből. A vonatjegyen het­ven kilométer. Ha a tizen­négy negyvenhármassal in­dulok haza, tizennyolc hu­szonhétkor vagyok otthon. Majdnem ugyanaz az ideje a tizenhét harmincas indulás­nak. Óránként tizennyolc— húsz kilométer átlagos ha­ladás. Ma. . A szálkái du­góban kell tölteni sok potya időt. Mit mondjon az, aki a többszörösét utazza heten­ként?. . .” Asztalos Balint katonái voltak Huszonöt évvel ezelőtt a felszabadult országrészen megkezdődött az új magyar hadsereg szervezése, amely a felszabadító Vörös Hadsereg oldalán arra készült, hogy legalább a háború utolsó szakaszában, a magyar nép valódi érdekeinek megfele­lően, fegyveresen is részt ve­gyen a német fasizmus és csatlósaik elleni harcban. Négyen emlékeznek Négyen szólalnak meg azok közül a szabolcsiak kö­zül, akik negyedszázaddal ezelőtt önként jelentkeztek az új hadseregbe: Sztaskó András, a Ságvári Tsz elnök- helyettese, Tóbiás András, a megyei építőipari vállalat szocialista brigádvezetője, Pampuk János, a gabonafel­vásárló vállalat gépkocsive­zetője, Takács László hon­védségi polgári alkalmazott. 1945 első hónapjaiban Nyíregyházán is megjelenik a felhívás: Jelentkezz az új demokratikus hadseregbe! Az akkor 22—23 éves fiatalem­berek jelentkeztek. Hogy miért? Sztaskó András így fogalmazza meg: — Nem volnánk őszinték, ha most azt mondanánk, hogy tudatosan cseleked­tünk. Inkább osztály helyze­tünk, ösztönös megérzésünk, a múlt elnyomása és keserű­sége adta az indokot. A lel­kesítő szavak hallatán az az érzésünk támadt: most már van mit féltenünk, a kézbe kapott szabadságot meg kell védenünk. Az első önkéntes nyíregy­házi egység a kiegészítő pa­rancsnokságon — a mai BM- klub helyén — alakult meg. Első tevékenységük a szovjet hadsereg katonáival, a rend és a közbiztonság fenntartá­sa, megőrzése volt. Sok-sok emléket, epizódot eleveníte­nek fel, de a legemlékezete­sebbet Tóbiás András így mondja el: Magasba lendültek a karok.«, — 1945. április 11-én, aki­egészítő parancsnokság ud­varán összehívtak bennünket. Ott állt az egész egység. Pa­rancsnokunk egy felhívást olvasott fel, melynek lénye­ge ez volt: ki akar önként és azonnal jelentkezni a né­metek elleni harcra? Egy-' másra néztünk. Elég volt egy tekintet, s szinte egy­szerre lendült magasba a karunk. Csupán annyi volt a kérésünk: mi négyen együtt, egymás mellett harcolhas­sunk Nehéz, de bátor elhatáro­zás volt. — Számomra kétszeresen is nehéz volt — emlékezik vissza Pampuk János —. hi­szen aznap, április 11-én volt az esküvőm. Közös lelkese­désünk adta azt az erőt, hogy egy pillanatra se gon­doljak a visszalépésre. Igaz, feleségem egy kicsit zokon vette — ugyan melyik fia­talasszony ne venné zokon a férje frontra való Indulá­sát —, de aztán belenyugo­dott. Különösen akkor, ami­II Legfelsőbb Bíróság határozata végrehajtás alá vont takarékbetét-könyvekről Takarékbetét-könyvekkel Kapcsolatos ügyben döntött legutóbb a Legfelsőbb Bíró­ság. Az ügyben első fokon eljárt bíróság a vádlottat sikkasztás és csalás miatt el­ítélte, s jelentős összegű kár­térítésre. valamint bűnügyi költség megfizetésére kötelez­te. Egyben elrendelte a le­foglalt kilenc takarékbetét­könyv. kiadását a végrehajtói. iroda részére. Ezt azzal in­dokolta, hogy a takarékbetét­könyvek a folytatólagos bű­nözés éveiben keletkeztek. A Legfelsőbb Bíróság az ezzel kapcsolatos végzést megalapozatlannak ’ találta, hatályon kívül helyezte, s az első fokú bíróságot e vonat­kozásban új eljárásra utasí­totta. A takarékbetét-könyv ugyanis csak akkor vonható végrehajtás alá, ha a benne elhelyezett összeg bűntettből származik. Ezt azonban a bírói ítéletében nem állapí­totta meg. A bíróságnak az új eljárás során az összes körülmények egybevetésével és figyelemmel az elítéltnek a kérdéses időben volt legális jövedelmére, állást kell fog­lalnia abban a kérdésben, hogy a takarékbetét-köny­vekben elhelyezett összegek az elítélt terhére megállapí­tott bűntettekből származ­nak-e. s ha igen. természete­sen végrehajtás alá vonha­tók. kor engedélyt kértem és kaptam a parancsnokomtól, hogy a feleségem elkísérhet. Budapestig jött velünk. így lett a frontra vezető Utam egyben a nászutam is. Szép tavaszias nap volt április ll-e, amikor a nyír­egyházi önkéntes egység el­indult. Nyírbátor volt az első állomás, ahol egy napot töltöttek. Aztán egységüket kiegészítve Debrecenbe ve­zényelték őket. Itt volt a 6. hadtest gyűjtő- és kiképző- tábora, amely az új demok­ratikus hadsereg magvát ké­pezte. Mind a négyen egy gép­puskás században kaptak be­osztást és gyorsított ütem­ben megkezdődött a kikép­zésük is. Nem a díszlépés, hanem a harcászati taktika, az új fegyverek kezelésének elsajátítása volt a tananyag. Bár még nem voltak a fron­ton, néha mégis ott érezték magukat. Egyes horthysta ka­tonatisztek nem tudtak bele­nyugodni kiváltságuk elvesz­tésébe. Szabotálták, lassítot­ták a kiképzést, meg a tá­bor aláaknázásával, felrob­bantásával akartak zavart és félelmet kelteni az uj had­sereg körében. Tervük nem sikerült, idejében leleplezték őket. Ez a kis „előjáték” csak fokozta a katonák el­szántságát. A kemény és gyorsított ki­képzés hamar harci beve­tésre készítette fel az egysé­güket. Debrecenből indultak ápri­lis végen. Szolnokon megáll­tak. — Mindenki szálljon ki és a szerelvény mellett sorakoz­zon! — hangzott a parancs. Az állomás szépen fello- bpgózva, a katonai zenekar indulókat játszott, szovjet és magyar katonatisztek inte­gettek, Takács László így meséli el a történteket: — Katonás sorrendben áll­tunk, amikor egy magyar po­litikai tiszt május elsejének jelentőségéről, a munkásosz­tály nagy ünnepéről kezdett beszélni. Egy-egy pohár italt kaptunk, s az ott lévő szov­jet katonákkal és tisztekkel vegyülve, egymást ölelgetve a győzelemre koccintottunk, így ünnepeltük az első sza­bad május elsejét! Továbbindult a szerelvény és meg sem állt az osztrák határig. A katonai távcső szinte kődobásnyira hozta az Alpok hegyeit, ahol még dúlt a csata. Gyalog menetelve értek el Gráz határáig. Tá­bort ütöttek. Itt már közvet­len közelről hallották az ágyúk dörgését, a géppuskák ropogását. Támadás iná/us 9-én Nyugtalanul telt él az el­ső éjszaka. Május 7-én meg­kapták a parancsot: május 9-én támadnak... Ám május 9-én az éter hullámai világgá röpítették: vége a háborúnak! De szá­mukra még nem ért véget. A környéken több SS-egység a felszólítás ellenére sem tette le a fegyvert. Elhang­zott a parancs megsemmisí­tésükre. Gyűrűt alkotva in­dultak az első bevetésre. Még egy utolsó felszólítás a fölösleges vérontás elkerülé­sére, de az SS-ek ágyú- és géppuskatűzzel válaszoltak. Átestek harcosaink az el­ső tűzkeresztségen. Az SS- maradványokat felszámol­ták, vagy fogságba ejtették. Vége lett a harcnak, boldo­gan ölelték át egymást. Nem tértek pihenőre. Egy­següket a dunántúli Pápate- szénre vezényelték, ahol le­táboroztak. Itt újabb harci feladatot kaptak: a környék és a Bakonyban még itt-ott meghúzódó ellenséges cso­portok felszámolását, majd fontos vasúti csomópontok, hidak őrzését, a közrend vé­delmét és biztosítását. Mint az első bevetéskor, itt is be­csülettel helytálltak. ^ A sok ezer önkéntes —- s közöttük a több száz sza­bolcsi — volt a magva az új, demokratikus hadseregnek. Ok már a nép ííai voltak. Dunántúli szolgálatuk idején már együttműködtek a la­kossággal és mint az új hadsereg katonái, két ke­zükkel, lóval, járművel segí­tették a parasztokat a földek megművelésében. A Vörös Hadsereg oldalán azért fogtak fegyvert, hogy tartós legyen a béke! 1946 különböző időszakát ban szereltek le. Katona­könyvük tanúsítja: ott vol­tak a harcban. Leszerelésük után mind a négyen megta­lálták helyüket az újjáépí­tésben. S ma is ott vannak a munka, az építés élvona­lában. Bálint Lajos NÉPMŰVÉSZET AZ ISKOLAPADBAN. Néprajzi szem­pontból országosan egyedülálló népművészeti gyakorlati ok­tatást honosítottak meg a kapuvári gimnáziumban. Évente mintegy 100 diáklány Ismerkedik a hímzéssel. A tanórának különleges hangsúlyt ad az a tény, hogy a kiveszőiéiben lévő — valamikor nagy hagyományokkal rendelkező — rábaközi népi hímzés motívumait felkutatják és megőrzik. Kikerülve az iskolából sok leány választjá élethivatásának a népművé­szetet. Többen a háziipari szövetkezetben folytatják a gyakor­lati órákon tanultakat. Képünkön: Kovács Lajosné népmű­vésztől tanulják a „cérnával írást” a kapuvári gimnazista lá­nyok, (MTI tot» — Jászai Csaba íelvj;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents