Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
t éldal ítffrWT MAGVÁT?nP*7ÍG - VA«ATjnr4pi MTnmw ISTA március 8. László Anna; F érfipárbeszéd, íéríilogika Jókedvű napfény locsolja be a Duna-parti kerthelyiséget Tatár Béla kétségbeesetten kavarja feketéjét, el is felejtkezik róla, nem is tudja, mit csinál. Haja kócos, nyakkendője íélrecsúszott, zilált. Az utcán arra megy régi barátja, Gyulányí Ferenc, a Tatár borzoltsága, meg monoton, gépi mozdulatai láttán, mesz- sziről is megsejti, hogy valami nincs rendben. Besiet a kerthelyiségbe. Tatár felcsillan, éve is lehet, hogy nem találkoztak. Aztán mindjárt visszasüllyed a szenvedésbe. — Baj van nálad, Béla? — Baj? Miért lenne?! — Valahogy más vagy . .. Jól érzed magad? — Kitűnően. — És Iza? — Róla pillanatnyilag, meg a következő ötven évben nem tudlak tájékoztatni. Elváltunk. Gyulányi megdöbben. És megzavarodik. Mi a helyes szó, a halkan együttérző szó ilyenkor? — Hát.. hát ez váratlanul ért... És szomorú ... Ahogy ismerlek: megviselt téged. — Nem múlt időben. Azóta egyfolytában megvisel. — Bizony, rólatok azt hitte az ember: együtt, amíg éltek ... Nagyon egymáshoz tartoztatok. — Látszatra! A világ előtt igyekeztünk. Gyűlölöm a hazugságot, de ez a hazugság értékesebb ... nemesebb, mmt- ha a többiek orra elé dobáltuk volna a szennyest. Otthon aztán! Egyik pocsék veszekedés a második után. Düh, értetlenség, vádaskodás ... Évek és évek óta. Ezt úgysem lehet bírni a végtelenségig. Mindenkeppen el kellett volna válnunk. Arra az egyre lennék kíváncsi: az új férj Vajon hogyan viseli el Iza természetét. — Férjhezment? — Férjhez. Kihez? — Egy példátlan sötét alakhoz. Egy nullához. A női agyakból menthetetlenül hiányzik a logika. Emiatt a következetesség is. Iza örökké az igényességét hangsúlyozta, akárkiről, akármiről volt szó. A választékosságát! Aztán egy olyan senki karjába szédült, amilyenhez hasonló alig futkos Nagy-Budapest területén. — Mi a foglalkozása? — Építészmérnök. — Már azt hittem: zsebmetsző. — A legjobbkor gúnyolódsz! — Dehogy gúnyolódom. Csak érdekel: miért, miben senki ? — Mindenben. Egészében, tzig-vérig az. Még a külseje is... — Találkoztatok? — Majd éppen! Egyszer, mialatt Iza fürdött, kivettem a retiküljéből a bajnok fényképét Ez már a végefelé történt, akkor már sejtettem, hogy magánál melengeti a fotóját. — És milyen a külseje? — Nézd... az nem lenne ízléses, hogy én taglaljam. Nekem is megvannak a magam hibái, nem tagadom, tudatos és nyílt ember vagyok. De egyet sohasem követtem el. ízléssértést még soha. — Te Béla .. , attól felek, hogy még most is vetélytár- sadnak érzed azt az építészt. Pedig, ha sajnos lezárult.. Bele kellene nyugodni. — Kitűnő vetélytárs, pompás viadal! Ö allig felfegyverkezve, én fegyvertelenül. Meztelenül! — Nem értem, mire gondolsz. Mivel fegyverkezett fel? — Tudással! Enrólam! Az asszonyok legfélelmetesebb és legsilányabb tulajdonsága. Hogy kifecsegnek az égvilágon mindent. Képtelenek diszkréten kezelni... Gyulányi feszeng. Ügy látszik, valami politikai vonatkozású titok lappang Tatár körül... Kínos. Minél előbb el kellene füstölni... Űgyis dolga van, nem számolt ezzel a beszélgetéssel. Mégsem ugorhat fel. Óvatoskodik: — Persze, a te állásod exponált ... — Az állásomnak semmi köze... — Mert hogy mondtad: képtelenek diszkréten kezelni... — A legbenső magánügyeinket! Nekem Iza nem mesélt arról a nyikhajról. Eleinte rejtegette, később martuk egymást. De akivel jóban van! Annak aztán kitálal! Nem bírom a gondolatot... — gyötrődő vonások árkosodnak az arcára — nem bírom, hogy itt garázdálkodik a városban egy vadidegen féreg, aki a legintimebbet is tudja rólam. Gyulányi még kínosabban érzi magát. Nem mer Tatái' szemébe nézni. így nyilvánvaló... Iza is ezért hagyta ott.. Szegény Bélán látszik is a ki merültség .. . Elfogyott a férfiereje .. Csak már búcsúzhatna ... Vigasztalja barátját' — Nem, Bélám, ettől ne tarts. Iza mégsem közönséges, durva lelkű asszony. Erről nem beszél. ' — Aprólékosan, Ferikém, aprólékosan! Az elsó margitszigeti randevúnktól kezdve, amikor fiatalok voltunk és részegen boldogok . .. Az első margitszigeti estétől kezdve, az utolsó ölelkezésünkig elsoKépes Géza; Micsoda aram zuhog át rajtunk' Mint villanyvezeték Összesodort két különnemű szára: lobogunk egybefonódva s kigyullad a lámpa: vágy és gyönyör — Soha csömör egy pillanatra sem Húsz éve már pillantásodra pendül rol ó mindent. — Kihúzza magát, kérkedő, kevélykedö mosoly ül az arcara. — Még az sem gátolja, hogy ezzel esetleg kisebbségi érzést olt abba a nagyszerű urába. Mert mi veszekedtünk, vagdalkoz- tunk .., világosabban ... De ha leoltottuk a villanyt! Szünet. Gyulányi végképp nem tudja, mit higgyen. Szerencsére hozzák a kávéját, azzal foglalkozhat. Tatar folytatja : — Ha leoltottuk a villanyt, semmi nem volt érvényes. Csak az én kiapadhatatlan kívánságom ! — Amennyiben Iza hízelgőt mesél rólad, az miért olyan nagy baj? — Mert akkor a múltat is elveszíteni — ismét tneggör- nyed, ismét szenved. — Akkor semmi se az enyém, ami valaha történt közöttünk. — Szeretnélek tartósan megnyugtatni, Béla. De a szavak szegényesek ilyenkor. Mennem is muszáj, várnak. Fizetek! Nem jön a pincér. Némán ülnek. Gyulányi csak azért jegyzi meg, hogy mondjon valamit: — A mi vállalatunk kapcsolatban áll építészekkel. Jó néhányat ismerek közülük. — Igen?! — kiált fel Tatár *nohón. — Akkor talán ót is ismered! Mirosin Gézának hívják. Gyulányi azt remélte, mára végzett a sorozatos megdöbbenéssel. Most ismét! — Béla, bocsáss meg. Nem hittem . .. Gondoltam : ebben a helyzetben túlzol. Mirosin véletlenül csakugyan . . No, utolsó csibész. Sötét lakásügyeket bonyolít. Kiszedi az épittetőte'pénzét,;-aztán . . Tatar felugrik _ —>. Rágalom! - — A szomszédos asztaloknál figyelni kezdik őket. — Halkabban! És ülj le! Sajnálom, hogy így van, de biztos. Sokaktól hallottam. — Mi az, hogy sokaktól?! A sok, az égy. Aki fülbe súgja a rágalmat. A többiek aztán szajkózzák, terjesztik. — Honnan tudod, hogy így Van? — Iza néni megy feleségül lakásüzérhez! Csalóhoz! Az ő morális igényességével! TE megfeszült idegem. Nélküled a föld mint távoli bolygo forog süketen* betegen — Fény és sötét, páncél, mi véd: ez vagy, s a tiszta öröm, mely átölel, nem enged el nem enged, bármi jón ,. Könyvespolc: Bokor Péter s Századunk képei A Gondolat Könyvkiadó jóvoltából — Bokor Péter válogatásában — képeskönyvet kap kézhez az olvasó, pontosabban: a néző. Mintegy 800 felvétel mutatja be a műben a földgolyó öt évtizedének említésre méltó eseményeit. A könyv első oldalán a nyitó kép az 1900-as párizsi világkiállítás plakátját, s a nagy világszenzációt a felépült Eiffel-tornyot mutatja be. A kötet záróképe viszont Jurij Gagarint, az első űrhajó, a Vosztok I. fedélzetén ábrázolja. A rendkívül gazdag, s eredeti felvételekből álló képanyag tehát a XX. század első felének mozzanatait adja. A világ minden tájáról tájékoztat bennünket. A politikai és diplomáciai eseményekről, a forradalmakról, a lezajlott háborúkról lelhetünk találó felvételeket. Emellett a tudomány és technika vívmányairól, a legnevezetesebb személyekről, politikusokról, a kulturális és művészeti eseményekről is láthatunk korabeli képeket. A „Századunk képei” rendkívül érdekes, s egyben értékes munka. Annak ellenére is, hogy a teljesség igénye nélkül közli a képeket. Ném történelemkönyv, vagy valamiféle tudományos, oktatómunka akar lenni. S a hiteles, eredeti képanyag mellett épp éz az összeállítás nagy erénye. Az, hogy ném oktat, hanem a múltat idézi, gondolatokat ébreszt: az emberiség fejlődésének fél évszázadát dokumentálja íbézi) Összetett kifejezési formára # í, ** * ’ van szükség interjú Fábri Zoltán filmrendezővel — A filmekről es a közönségről szeretnék beszélgetni, — Ez manapság nem köny- nyü téma. — Köztudomású, hogy évről évre csökken a mozilátogatók száma. Egy filmforgalmazási szaklapban olvastam, hogy előreláthatóan az idén mintegy tízmillióval kevesebb néző lesz a mozikban, mint 1968-ban Véleménye szerint hogyan lehetne visszahódítani a közönséget? — Sajnos, erre nincs semmiféle recept Ha valaki biztos választ tudna adni, nagyon megbecsült személy lenne az illető. Idehaza és külföldön is. — Szűkítsük le ezt a kérdést Mit tesz ön, hogyan igyekszik visszahódítani a hűtlen mozinézők millióit? — Szándékom szerint igyekszem közel hozni művészi elképzeléseimet és a közönség érdeklődését. Persze, nem azon az áron, hogy föladjam művészi igényeimet. — Milyennek tartja a magyar közönséget? — Őszinte leszek. A mozila- togató közönség többségének ízlése sajnos elavult. Nagyon nehezen fogadja be a gondolatokai ébresztő alkotásokat — Ez bizonyára igaz, de hadd emlékeztessem egy gyakori mondásra: a közönségei nem lehet leváltani. Mit lehet csinálni? Ki kell elégíteni az igényeket? És hol az a határ, ameddig el lehet menni? — Ez a mezsgye nagyon nehezen található meg. Csak azt tudom mondani, hogy a filmnek hatnia kell a közönségre, r emelni a művészi igényt, köz- gondolkodásra nevelni az em - bereket. Az igényes vállalkozás mindig többet mond és áttételesebb is a mondaniva lója. Azzal persze számolni kell, hogv az ilyen alkotások nem mindig jutnak el a nézők nagy tömegéhez. De hadd tegyem hozzá azt is, hogy a közönségről sem szabad lemondani. Az a tapasztalatom, hogy nem foglalkozunk módszeresen a közönség nevelésével. Az iskolákban még gyermekcipőben jár a filmesztétika oktatása, kevés a filmklub, még kevesebb a kamarajellegű művészmozi, nem beszélve arról, hogy alig van olyan ifjúsági filmünk, amelyik segítene fölnevelni egy filmhez értő, az igényes alkotásokat befogadó új közönséget Mi a véleménye a filmforgalmazásról? Nem gondolja, hogy rövid ideig él nálunk egy film? —- öt évig, aztán raktárba kerül. Legfeljebb a tv veszi elő egy-egy sorozat keretében. Lehet, hogy a mozikban is érdemes lenne bemutatni az elmúlt esztendők néhány sikeres alkotását. — A filmforgalmazásról is szeretnék hallani véleményt. — Tapasztalataim szerint a jó filmek mellett a világ film- és tévéterméséből elég sok selejtet forgalmaznak nálunk. — Ezt úgy kell érteni, hogy ezek a filmek nemhogy fejlesztenék, inkább lejjebb szállítják a közönség igényét? Ügy kell érteni, hogy ezek a filmek nagyon rossz konkurrenciát jelentenek nekünk — Ha mar a konkurrenciá ról van szó, megkérdezem: mi a véleménye a tévéről? — Lesújtó a véleményem. Minden nagyszerűsége mellett a kultúrára mért legintenzíebb csapásnak tartom. — Azt hiszem, ez a tömör válasz bővebb magyarázatra szorvL — Nem akarom én túl bőven magyarázni. Arról van szó, a hírközlés és a bő ismeretanyag mellett a televízió a gondolkodás restségét Idézi elő áz emberekben. A kényelemhez, a papucshoz szinte esténként szállítja a „hideg tálat”. Csökkenti az emberek egyéni kezdeményezését, az aktiv tévénézők keveset olvasnak, irodalmi érdeklődésük leszűkül... Soroljam tovább? — Nem, ez éppen elég. De hadd kacérkodjak egy kérdéssel: van tévéje? — Van, de én nagyon szigorúan szelektálok a műsorban. — Az előbb a külföldi filmekről beszéltünk. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy tapasztalataim szerint a kritika gyakran megbocsátóan fogadja a gyenge külföldi filmeket, míg a hazai terméshez túlontúl szigorú. Osztja-e ezt a véleményt? — Nem az a baj. hogy a magyar filmekhez túl szigorú a kritika, szerintem inkább ott a hiba, hogy a kritikában gyakori a sablon, nem elég egyéniek a vélemények, s a kritikusok nem törekednek az alkotói szándék lényegének megismerésére. — Gyakran hallani és ol ■ vasni a megkülönböztetett definíciót: művészfilm, közönség film. Mi a véleményű erről? — Nem lehet így szétválasztani a filmeket. Többek xk8 zöft azért sem, mert gyakran előfordul, hogy egy-egy kommersz filmnek nincs közönségsikere. — Véleménye szerint milyen adósságai vannak még a magyar filmgyártásnak? Milyen nagy témák várnak megfilmesítésre? — Erről még nem vetettem számot. — Szeretném, ha válaszolna: milyen témák jöhetnek számításba? — Talán Móricz Erdélyi trilógiája, Gárdonyi Láthatatlan embere, vagy Móra Aranykoporsója. — A három közül melyiket rendezné szívesen? — Egyiket sem. Mint irodalmi műveket, nagyon szereA Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő művelődési és honismereti társadalmi bizottság és a szabolcsi képzőművészek a múlt év végén felszabadulá sunk tiszteletére mozgalmai kezdeményeztek „Szabolcsi művészek a gyermekotthonokért” címmel. A megyében élő képzőművészek a Hazafias Népfronttal együttműködve eddig is sokat tettek a művészi ízlésfejlesztésért, s a társadalmi akció során több mint harminc festményt, grafikát és különböző műfajú alkotást ajánlottak fel a gyermekotthonoknak.. A2 ajándekképek ünnepélyes átadására március 9- én, délelőtt 11 órakor kerül sor a Tlszadobi Gyermekotthonban. A bensőséges ünnepségen részt vesznek a képzőművészek is. Megnyitót Kóncz Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára mond. maid Pá' Gyula nyíregyházi festőművész, a képtem mind a hármat, de en elsősorban mai témákban gondolkozom. Olyan forgatókönyvekkel és filmekkel foglalkozom, amelyek a mai ember számára mondanak valami fontosat a világról — A közönség szereti a vidám, szórakoztató filmeket Véleményem szerint ebben a műfajban is lehet igényeset, művészit alkotni Ezért kérdezem: szentségtörésnek tartaná, ha vígjátékot rendezne? — Nem tartom éppen szentségtörésnek, de a vígjátékot, a komédiát csak mint néző szeretem. Meggyőződésem, hogy a nevettetés eszköze napjainkban a groteszk. Ez a műfaj sokirányú, összetettebb, mint a vígjáték, nagyobb gondolati izgálmat, és természetesen nagyobb figyelmet, több értelmet kíván a nézőktől. A filmművészet megújulása természetesen különböző technikával is együtt jár. De a technika nem minden. Én bízom a nevettetés. az elgondolkod- tatás modem eszközében, a groteszkben. A mai kor sokkal, de sokkal bonyolultabb, mint hogy ábrázolni lehetne egyszerű drámával, vagy vígjátékkal. összetettebb kifejezési formára van szükség. Hiszek ebben az alkotó módszerben, azért is vállalkoztam Örkény István nagy sikerű művének, a Tótheknak megfilmesítésére, mert ebben a lé- lekőrlö történetben jól ötvöződik a dráma és a komédia. — Engedjen meg egy abszurd kérdést: ha az utokor számára három filmet kellene megőriznie, melyiket választaná? —- Ez a kérdés nemcsak ab- szrrffl, • hanem kényes is. Ezért engedje el nekem a választ. legalábbis ami a magyar filmeket illeti. Ha a világ filmművészetéről lenne szó, azt mondanám, hogy Brüsz- szelben elég nehezen állították össze a világ 12 nagy filmjét. Gondolom, ezekből kellene válogatni. — Ennyi kérdés után hadd adjam át a szót: befejezésül milyen kérdést tenne fel ön? Természetesen a választ is öntől kérem. —■ Semmit. Én ugyanis nem vagyok kíváncsi ember. Persze, szoktam kérdezni, de elsősorban a filmjeimmel. Most a legújabb filmemben az Isten hozta őrnagy úr-ban teszek fel néhánv kérdést. Remélem a közönség válaszol majd rá . .. Márfensz László zóművészek szabolcsi csoportjának vezetője adja át a képeket a művészek nevében. a gyermekotthon szobáit díszítő festményeket Kelemen Lajos, a TiszadoW Gyermekotthon igazgatója veszi át. Tárlatvezetésre, a képek jellemzésére Tóth Ervin debreceni művészettörténészt, a szabolcsi képzőművészet jó ismerőjét kérték fel. A nap során a művészek, a vendégek megnézik a gyermekotthont, majd délután fél 4-kor kerekasztal- beszélgetésen vesznek részt a gyermekotthon nevelői, a művészek és a Hazafias Népfront képviselői az esztétikai ízlésformálás új lehetőségeiről, korszerű módszereiről. A beszélgetés vitaveza- tője Orosz Szilárd, a Hazafias Népfront művelődési és. honismereti társadalmi bizottságának elnöke. A társadalmi akciót igyA keznek kiterjeszteni a megyében. sőt a megye határa* in túl ja Szabolcsi művészek a gyermekotthonokért