Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-20 / 67. szám

WTO. március 20. KEL ET MAGYARORSZÁG 1 oldal Kommentárok / Nem egyenlősdi Szükséges előrebocsátani, hogy nincs és nem lehet olyan pénzosztás, amellyel min­denki egyformán elégedett. S ha azt is fi­gyelembe vesszük, hogy a nyereségrészesedés mostani fizetésétől sokan a vezetők és a munkások közötti felosztási arány lényeges megváltoztatását, a különbségek kiegyenlíté­sét várták, akár még úgy is fogalmazhatunk: közvéleményünk nyugodtan, megértéssel fo­gadta a helyileg kialakított módszereket és arányokat. Már a kollektív szerződéseket módosító vitákban, szűk körű beszélgetése­ken és szakszervezeti taggyűléseken legalább­is részben sikerült megértetni, hogy a kate­góriák eltörlésével automatikusan egy fillér­rel sem nőtt a nyereség. A jövőben pedig csak akkor növekedhet az egész kollektíva és valamennyi dolgozó jövedelme, ha nem csökkentik, hanem növelik a munkában szer­zett érdemek szerinti különbségeket a nye­reségrészesedés felosztásánál. E helyes elv megértését, gyakorlatias el­fogadtatását segítette, hogy szinte mindenütt növelték a törzsgárda anyagi megbecsülését, a vállalatnál eltöltött évek után fizetik a nyereségrészesedést. (Van ahol ezenkívül a szokásos évi bérfejlesztés egy részét is auto­matikusan, eleve meghatározott feltételek sze­rint a törzsgárda tagjainak juttatják.) Ezzel egyrészt mérsékelhetik az utóbbi időben meg­élénkült munkaerővándorlást a törzsgárda so­raiban. Másrészt ellensúlyozhatják a többnyi­re jól kereső új dolgozók és a vállalathoz hű törzsgárdatagok között támadt bérfeszült­ségeket. De a törzsgárdisták fokozott anyagi megbecsülése egyúttal oldja azokat a fe­szültségeket is, amelyek éppen a kategorizá­lás nyomán a vezetők és a munkások között éleződtek ki. A vezetők és a beosztottak közötti fe­szültség mérséklése szempontjából különösen fontos, hogy sikerül-e szaki tani a kategori­zálás hibás gyakorlatával. Vagyis, hogy kö- yetkezetesen, a végzett munka szerint és nem pedig mechanikusan, csupán a beosztá­sok arányában tegyenek különbségeket a nyereségrészesedés elosztásánál. Sokfelé bát­rán növelik a jövedelmi különbségeket az azonos beosztású vezetők között. így a ve­zetők nem élveznek hivataluknál, beosztá­suknál fogva anyagi előnyöket. Ahol viszont nem értik, hogy a szocializ­mus csupán a lehetőségekben, a munkában teremt egyenlőséget és nem az anyagi javak elosztásában, ott rendszerint a felvilágosítá­son kívül a gyakorlattal is baj van. így pél­dául, ha tekintet nélkül a végzett munkára a beosztást fetisizálják, frázisként hangzik a munka szerinti elosztás, a szocialista bérezés. Mert ez is egyenlősdi — a vezetők között. Sajnos nem ritka, hogy a korábbi prémium­átalányt, amit idáig is a bérköltségek terhé­re fizettek, minden vezető számára egyenlő arányban alapbéresítik. Gyakran még az irá­nyító minisztériumok is e mechanikus gya­korlatot követték. Mindez nem ösztönzi a vezetőket kiemelkedő munkára, kezdeménye­zőkészségre, kockázatvállalásra. Inkább a kö­zépszerűséget erősítik. A dolgozók körében pedig joggal vált ki ellenszenvet, s nehezíti a szocialista bérezés elveinek megértését. Helyenként azzal kívánják a sértődött­ségnek, a vitáknak elejét venni, hogy a nyil­vánosság teljes kizárásával többnyire szub­jektív alapon osztják el a rendelkezésre álló összegeket. A dolgozókat közvetlenül érintő kérdések, a kollektív szerződés elkonspirálá- sa nem csupán törvénytelen, hanem felettébb káros gyakorlat is. A titkolódzás az intrika és a pletyka melegágya. A nyilvánosság, az érvek, ellenérvek nyílt összecsapása, a vita, a meggyőzés nem csak megvéd az ilyen han­gulatkeltéssel szemben, s fórumot teremt a téves nézetek elleni küzdelemben. De egyúttal a vezetőt is segíti az igazságos, s a tömegek számára érthető és elfogadható megoldások kialakításában. Kovács József Elkésett közgyűlések Mezőgazdaságunk ismét alaposan elké­sett. A tavasz három hetet váratott magára. Március közepéig megyénkben sem a tavaszi árpából, sem a zabból nem vetettek el sem­mit jóformán. Elmaradt a kukorica, napra­forgó és a cukorrépa vetése. Most, Sándor, József és Benedek napján kezdődött el a ta­vaszi munka hajrája, hogy behozzák az el­maradást, amely tízezer holdon szükséges. A tizenegy betervezett tavaszi munkából mind­össze egyet végeztek el: 708 hold új vörös- here;-vetés került a földekbe. Kevés. Ä következő hetekben nagyon serény­nek kell lenni, hogy ezt a behozható elma­radást pótolják. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy kész, megvitatott pénzügyi, gazdál­kodási tervek álljanak a termelőszövetkeze­tek és a tagság rendelkezésére. így is van a legtöbb helyen. Van azonban néhány község, ahol mással vannak elfoglalva. Március végén (!) hívják össze a vezetőségválasztó közgyűléseket. Ez helyes lett volna januárban, de bátran mond­hatjuk, hogy már októberben is eíő lehetett volna készíteni, mert az alább felsorolt köz­ségekben már akkor tudhatták volna a he­lyiek is, az irányító szervek is, hogy akár a négyéves határidő lejártával, akár más ok­ból új vezetőségválasztó közgyűlésre lesz szükség. Ezúttal hadd írjuk „ki” név szerint az elkésett községek nevét: Vaja, Nagycserkesz (Kossuth Tsz), Beszterec, Gégény most, a ta­vaszi munkák dandárjának kezdetén nem gazdálkodása problémáival van elfoglalva, hanem az új vezetőség választásával. Már előre halljuk esetleges hibák esetén az új ve­zetőség védekezését: áprilisban álltunk mun­kába, mit tehettünk volna? Tervezni is kell! Részben igazuk van. Csak egy hiba van ebben az okoskodásban. Körülbelül ismerjük az új vezetőségek személyi összetételét. Sen­ki sem „idegen”. Falubeliekről van szó. Olya­nokról, akik nagyon jól tudhatták, miről van szó. Azt is, hogy sürget az idő. Áz. elkésett közgyűlések megszervezésében legalábbis ré­szük van. Ne kérjenek majd egy év múlva felmentést: ők is tudták, hogy nagyon elké­sett közgyűlések ezek. És az irányító szerve­ket sem tudjuk felmenteni. (Több járásról van szó.) Tudniuk kellett, — tudták is — hogy ezeken a helyeken közgyűlésre kerül sor. Miért kellett ezzel március végéig várni? Végletes példa az újfehértói Lenin Szak- szövetkezet vezetőségválasztó közgyűlése. Itt az új vezetőség derítette fel, hogy a szak- szövetkezet hitelképes. Mégsem fordult a bankhoz, mert a régi vezetőség nem tartotta már kötelességének, hogy ezt felderítse és közölje a tagsággal. Hogy ebből mennyi kár származott, mennyi munka, beszerzés késett el. arról most ne beszéljünk. Általánosság­ban: ne szervezzünk lehetőleg tavaszi, nagy munkák idején vezetőségválasztó közgyűlé­seket. Főleg akkor, ha már októberben tudtuk, hogy sor kerül rájuk. Gesztelyi Nagy Zoltán ■ Piros bellis napok — és a következményei Korrektség a munkában, a tiszalöki szövetkezetnél Piros betűs napnak hívják, — de aligha számít ünnep­nek az ilyen a Tiszalöki Ve­gyes Ktsz-ben. Mit jelent? Pirossal jegyzik be, ha egy dolgozó igazolatlanul hiány­zik. Ennek aztán számos követ­kezménye van. Egy dolgozó például négy ilyen piros betűs nap miatt a részesedésének csak a 70 százalékát kapta meg. Mikor megtudta, majdnem sírt. (Az elnök szerint ezzel a bünte­tés elérte célját, hiszen a dolgozó máris foglalkozott vele. s remélhető, máskor nem lesznek igazolatlan nap­jai). Jó munkás, ha józan ••• A 199 piros betűs napból Sz. József egyedül tizenné­gyet „vett ki”. Nem kapott egy fillér részesedést sem. Sajnos. Mert egyébként na­gyon jó munkás, ha. józan. Két emberrel is felér. De ami történt — megtörtént, Az italozást még inkább vissza szeretnék szorítani. Már azt sem akarják elnéz­ni, hogy valaki szesz hatása alatt jelenjen meg a mun­kahelyén. Éppen ezért ha­marosan megrendelnek 50 szondát, hogy vita se lehes­sen az ital kimutatásán. A piros betűs napok miatt történt levonások bizony nem érintették kellemesen az érdekelteket. A szövetkezet­ben 34 nap részesedést osz­tottak ki átlagosan a tagok között. Az átlag persze sok mindent eltakar. Az igazo­latlan hiányzásokat is , (ami egyébként — hadd jegyez­zük meg. — nem sok, és ezért külön dicséretes a ve­le való kiemelt foglalkozás), s azt is, hogy a fégi törzs- gárdatagokat az átlagosnál is jobban megbecsülték. * * Az elnök szerint ők egy szürke falusi szövetkezetben dolgoznak. Túl szerény ez a meghatározás. Dicséret a lakóktól Túl szerény, mert ritkaság, hogy egy szövetkezet olyan köszönetét kapjon a lakók­tól. mint amilyent ők kap­tak a nyíregyházi Kossuth út 54. számú ház gazdáitól. A házat egy hónappal határ­idő előtt adták át. A meny- nyiségi és minőségi hiány az építés költségeinek csak a háromezrelékét teszi ki. (Ha a tízszerese lenne, országos viszonylatban az is igen jó eredménynek számítana). Nem sikerült rosszul ez az építés. S ezzel ismét bizo­nyítottak, hiszen korrektsé­gükről már a korábbi évek­ben megismerték a megye- székhelyen a tiszalökieket. Korrektség az építésben ? Igen. Erre csupán egy példát. Kérték őket. vállalják el a tiszalöki SZTK-építkezést. Nagyon jó munka. .szinte egyetlen helyre — az irodá­hoz közel. — tudta volna koncentrálni a ktsz egész erejét. Több éves, számukra igen nagy beruházás, előnyös feltételekkel. Mégsem vállalták. mert könnyelmű ígéretet nem akartak tenni. (Lukács La­jos elnök: — Mit ér az ígé­ret, ha már a szerződés alá­írásakor látom, hogy a vál­lalt határidőre nem tudom befejezni a munkát?) Bár a szövetkezet vegyes profilú, a tavalyi 19 milliós termelési értékből 12 millió az építőké volt. A termelést az idén kétmillióval akar­ják növelni. Nem túl gyors, nem lassú, normális fejlődé­si ütem. Ami azonban na­gyon érdekes benne: a lét­szám növelése nélkül, tehát csupán a termelékenység nö­velésével szeretnék elérni ezt az eredményt. A növekedés felét az asz­talosoknak kell „hozniúk.” A mátészalkai járás több termelőszövetkezetének ve­zetői arról tanácskoztak a napokban, hogy közös gép­javító társulást hoznak létre. A célnak nagyon jól megfe­lel a Nagvecsedén volt gép­javító állomás telephelye, melyet közvetlen a nagy- ecsedi Rákóczi Tsz vett át. ugyancsak gépjavító üzem­résznek tartva fenn. A közös tanácskozáson a győrteleki, tiborszállási. fábi- ánházi nyírcsaholyi, fülpös- daróci és a nagyecsedi ter­melőszövetkezet képviseltet­te magát. Abban állapodtak meg. hogy a volt ecsedi gép­állomás telephelyén közös gépjavító, anyagbeszerző és gépbeszerző közös önálló társulást alakítanak. A tár­sulás megalakulásához szük­séges közgyűlési határozatok bejelentését március 31-ig megteszik. Az alapító szövetkezeti gazdaságok redukált szántó- területük arányában biztosít­Ez különösen nehéz lesz, mert a körülmények nem a legjobbak. Most vették bir­tokba ugyanis az új telepük (túl van a vasúton) első mű­helyét. A költözködés, az átállás még akkor sem kife­jezetten könnyű, ha 350 ezer forintért új, a régieknél na­gyobb termelékenységű gé­peket vásároltak. Ezekből egyébként még kettő most is hiányzik, mert nem szállítot­ta eddig az ipar. Uj gépek — 18 léle tevékenység A szövetkezet 18 féle tevé­kenységgel foglalkozik, a két nagyobb mellett lényegesen kisebb jelentőségűekkel ;s. Ez sok. Az egyes ágazatokat nehéz gépesíteni, az irányí­tásban a szétfolyó munka veszélyeztetheti az eredmé­nyeket. .. Hogy mégis jól dolgoznak, az Tőként a jól kiválasztott középvezető gár­dájuknak köszönhető. Ök szerveznek, ők követelik m g a jó munkavégzést, eseten­ként ők jegyzik be pirossal a napokat. . S az utóbbi jogosságát egyre gyakrabban elismerik az érintettek is. Kun István ják az induláshoz szükséges pénzalapot. Ez a már emlí­tett .tsz-ek részéről több mint kétmillió , forintot tesz ki. Az indulás fontos gazdasági tényezőjének tartják, hogy a kezdeti anyagbeszerzést a vállalkozás elsősorban a tár­suló tsz-ek jelenlegi készle­teiből fedezze, s csak ezt követően kerül sor az AG- ROKER-től vagy más válla­lattól való anyagbeszerzésre. Az első tárgyalás alkalmá­val egyetértettek abban, hogy a társ tsz-eknél a kur­rens leltárkészletet szigorúan ellenőrizve állítják össze és közük a szervezéssel tovább­ra is megbízott nagyecsedi Rákóczi Tsz-szel. Általában megegyeztek ab­ban a kérdésben is, hogy a közös társuláshoz szükséges szakemberigényt mindenek­előtt a tag tsz-ekből. falvak­ból biztosítják, A. B. Szatmári tsz-ek Közös gépjavító lesz a volt nagyecsedi gépállomás EMLÉKEK 25 ÉV TÁVOLÁBÓL Koalíciós bál Ibrányban — Egy májusi délutánon, éppen ebédelésből igyekez­tem vissza a községházára, amikor látom: ütik, verik egymást a gyerekek az ut­cán. Közéjük léptem, kie­resztettem a hangom. Meg­álltak. Kérdem tőlük: mért veritek egymást ilyen isten­telenül. Rám néz a legna- gyobbik. lehetett tán 12 éves és azt mondja: — Mert az ő apja kisgaz­dapárti. .. — Hát a tiéd? — kiabálok rá. — Cocdem — így vissza a gyerek. Mit tehettem? Akik kézre estek, kaptak egy-agy csattanós pofont, persze nem nagyot, csak éppen érezzék, hogy nem jó. amit csinálnak. No de csodálkozhatott-e raj­ta az ember: abban a sok­fene pártba még a felnőttek is belegabalyodtak. nem még a gyerekek? * Fülöp István, az egykori Ibrányi bíró s még egy sor felelős pozíció betöltője most hetvenhét éves. Ha nem mu­tatná az igazolványát, hát nem is hinné az ember Fényképet mutat, 1946-ból valót Szinte megszólalásig , úgy néz ki rajta, mint most. — A hangom az erősebb volt, mint most — nevet fel, amikor fiatalos tartását di­csérem. — Amikor én az asztalra ütöttem és elkiabál­tam magam, hát megrezgett az ablaküveg. Es hányszor kellett kiabálni? Gyűlés, gyűlés után. Nemzeti bizott­ság. földigénylő bizottság, képviselő testület, szakszer­vezet meg az ég tudja, hányféle funkciója volt ak­kor az embernek. De rend volt, kérem. Csend és rend. Igaz. hogy a kommunisták itt nálunk nagyon erősek voltak. A Nemzeti Bizottság héttagú volt. abból öt kom­munista: Cseke Bálint, Cif- ronics Mihály, Bordás Sán­dor, Német Sándor meg jó­magam. Két kisgazda volt még benne: Tóth János meg Kormány János. Persze, hogy mindág az lett, amit mi akartunk. Az emlékek 25 év távolá­ból már nehezen, akadozva törnek elő. de szép lassan összeáll a kép az akkori I4>- rányról. — A falu 80 százaléka szegény volt, szinte kenyér nélkül voltak a családok. Megyünk az elvtársaimmal. Nézzük a malmöt. meg kel­lene indítani! Ott voltak a magtárak. Ki kellene nyit­tatni! Ügy is lett. Telefonál­tam Erős Jánosnak, s mert szép szóra nem nagyon ment a dolog, még el is károfn- kodtam magam. „Márpedig én kinyittatom azt a mal­mot, meg a raktárakat is, ha a fene fenét eszik akkor is.” Lecsaptam a kagylót. De a malomindításhoz fa is kell! Mentünk az erdőbe. Kido- boltattam a faluban, hogy aki őröltetni akar. aki kenyeret akar. az mind jöjjön fátvág­ni. kiirtottuk a fél erdői- jutott a malomnak elég fa. de az is vihetett, akinek nem volt otthon. Hát ezért volt csend, rend nálunk. Fülöp István, az ibrányi kommunista pártszervezet egykori elnöke szemlátomást fiatalodik az emlékek hatása alatt. Emlékezik arra a hősi időszakra, amikor a romba dőlt ország újjápéítése kez­dődött, amikor minden kis tett sokat ért s amikor ez a nyírségi falu az elnyomás nehéz esztendeiből ébredve elindult a boldogulás útján. A még ma is élő harcostár­sak mondják, hogy Fülöp István kemény ember voltés nemcsak Ibrányban. hanem a járásban is felelős poszto­kon tevékenykedett. * Ibrányban korán indult a szervezkedés. Gyűléseztek beszélgettek az emberek, ma is emlegetik Földi doktort, Cseke Bálintot, Német Sán­dort, akik harcostársai vol­tak minden szegény ember­nek. Korán fegyvert fogtak a kommunisták. Ibrányban csak a kommunista párt tagjai lehettek a rendőrség tagjai, mert ez hatalmat je­lentett akkor. — Tizenegy párt alakult itt, de egy se volt olyan erős, mint a miénk. És ért tudta, érezte a nép. Minden­nap bizonyítottuk, hogy mi a szegények javát akarjuk, hogy mi adtuk a földet s fogjuk megvédeni is, ha sor kerülne rá. Szerencsére erre nem került sor. Emlékszem, hogy ez a ll párt mennyi gond okozója volt nálunk. A fiatalok annyifelé szakadtak, ahány párt volt a faluban. Kommunista fiatal nem me­hetett a felvégre, kisgazda- párti nem jöhetett emide, mert rögtön botok kerültek elő. Volt akkor itt egy ren­dőrparancsnok. Szijjártónak hívták. Azt mondom neki: ennek az áldatlan állapot­nak véget kell vetni. Bált rendezünk. Ügy nézett rám, mint ahogy a bolondokra szokás. Egy szemet se félj — mondom neki — még a kocsmát is kinyitjuk. Azt mondja erre: de nélkülem. Egy tapodtat sem mozdulsz — mondom én neki. És meglett a bál. — Jöttök utánam, odaáll- tok a hátam mögé. Mind, ahány rendőr csak van a fa­luban. Meg se moccantok, csak ha intek. De akikor ki­emelitek a nagyszájúakat. Mit? Egy pisszenés nem volt. amíg beszéltem. Pedig nem mondtam nagy dolgokat, csak rendre, nyugalomra in­tettem őket. Aztán rákezdett a zenfekar, a fiatalok táncol­tak, Szórakoztak. Attól kezd­ve nem nagyon volt össze­zördülés a mi falunkban. Hogy így történt, igazolja az egész falu. A bál azóta is így él az emberek emlékeze­tében: a koalíciós bál. * Fülöp István ma is ott él, abban a Lenin utcai kis házban, ahol negyedszázad­dal ezelőtt. Ma már nyugdí­jas termelőszövetkezeti tag. A legtöbbet az a brigád ve­zető nyitja rá a kaput, aki­nek a keze alatt dolgozott a közösben. Ilyenkor elbeszél­getnék egy kicsit. Néha jön­nek fiatalok is. Kérdezik, faggatják, hogy volt. mi tör­tént akkor... — Pista bácsi, megérte? — kérdezgetik tőlem. Ilyen - kor én is visszakérdezek. -*• Jó helyen dolgoztok? Jó he­lyen — válaszolják. — Jól fizetnek bernieteket? — Jól — mondják erre is. Ez a fontos fiaim! — mondom én ena

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents