Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-14 / 62. szám
Í3W máícl«s ff; iretlff-WÄtBTAllÖRSZÄ« Sokai’ érő jelzések Egy tanácskozás tapasztalata újra- bizonyította;, hogyha vállalatok önállósága menynyire megnövelte az információk jelentőségét. Érvényes ez minden üzemre. de talán még inkább az állami szervekre, tanácsainkra, hiszen ez az egyik fontos út- ja-módja, hogy tájékozódjanak, mi történik a vállalatoknál, a tsz-eknél a termelés fejlesztése érdekében, s ha szükséges így tudnak tanácsokat adni, jelzéseket továbbítani „felfelé'’. Itt van például a háztáji és kisegítő gazdaságok, kis- kerttulajdonosdk vetőmag- ellátásának ügye. Már korábban is felvetődött az igény, jó lenne egy igazi, korszerűen berendezett vetőmag-mintabolt létesítése Szabolcsban. Megtudtuk itt, hogy a magyei Vetőmagellátó Váltadat már be is terjesztette a városi tanácshoz ezt a kérelmet. Ennek megvalósításához azonban nern csak helyet, üzletet kértek, hanem pénzt is. De hát kinek az érdeke e mintabolt megvalósítása? Nem csak a tanácsé, hanem a Vetőmagellátó Vállalaté is! Ez a tanácskozáson tisztázódott. s hajlandóság mutatkozik a vállalat részéről, hogy saját erőforrásából is támogassa ezt az ügyet. E tanácskozáson informálódhattunk. arról is, hogy a Nyíregyházi Konzervgyár milyen jelentős összegeket fordít a paradicsomtermesz'iés- ne; a növény védelmére. Ha azt számítjuk. hogy Sza- bolcs-Szatmár termelőszövetkezetei a gyár részére 1800 holdon termelnek szerződött paradicsomot, akkor a^z a holdankénti 400 forintos támogatás, amelyet adnak, nem is csekély. Ez azt jelenti, hogy a konzervgyár 50 százalékban magára vállalja a paradicsomtermesztés növényvédelmi költségeit. Eddig már TOO ezer forintot osztottak ki e. célra a közös gazdaságok között. Hogy milyen lesz a hatása? Előre nehéz lenne megmondani. de egy biztos: növeli a termelési kedvet. S ha azt is számítjuk, hogy kevesebb növény- védelemmel a múlt évben a megyei átlagtermés paradicsomból elérte a 1C9 mázsát, a most növényvédelemre fordított összegek felhasználásával (a hetszeri permetezést alkalmazzák) a paradicsomból a megyei átlag elérheti a holdankénti 200 mázsát is! És ebből haszna lesz a tsz- nek. a gyárnak, a népgazdaságnak. S ime egy újabb jelzés a dohánytermesztéssel kapcsolatban, amelyet figyelembe kell venni. Az idén 2400 holddal csökken a dohánytermesztés vetésterülete. Akadnak, akik, a nem kifizető termesztésben keresik az okát. Ez nem teljesen így van. Ugyanis ma már jobban számolnak a tsz-ek is, elemzéseket végeznek, hogy mennyi a dohányszárítási kapacitásuk. Mi a jellemző? Az, hogy a megyei dohánytermesztési átlag 7,2 mázsa, de nem ritka az a tsz, ahol 8—10 mázsát értek el. A szá- rítónajták 8 mázsára vannak beállítva. Csökkentették a dohánytermelés területét', erről biztosítják a magasabb termést, s a szabadon maradt területet más növényféleségek termelésére hasznosítják. Ésszerű, ez? Igen. S ha azt is számításba vesszük, hogy a dohány termesztése munkaerőigényes. akkor igazuk van a tsz-eknek. Gondolnak az új, s már szép eredményeket mutató dohányfajták termesztésére is, a vállalat pedig .arra. hogy egyes munkákat sürgősen gépesíteni kell>, ha azt akarják, hogy ne legyen csökkenés, munkaerőt kapjanak. Éppen ez az in- ■ formáció adott egy újabb ötletet. Azt, hogy a dohány termesztésével ne fejeződjön be a munka a tsz-ekben. Ezt a folyamatot bővítsék, s esetleges feldolgozást, manipulálást is végezzenek. Persze erre közös megállapodás szükséges a dohányiparral. De mindenképpen figyelemre méltó, hiszen sokszor elmondjuk, hogy a mezőgazdaságban a tsz-tagok munkaereje nincs lekötve egész esztendőre. Ezt ilyen úton is elő lehetne segíteni. • Végeredményben ezzel annak a célnak tennének eleget, hogy a tsz-ekben végzendő munka, mindinkább ipari jellegűvé válna, mely korszerű fo- lyamat és elősegítése kötelesség. Ezeknek az érdekeknek az összehangolása szükségszerűen követeli meg a kölcsönös információt. Különösen olyan, az egész országot érintő kérdésben, mint a burgonyaellá- íás. Ismeretes, hogy csökkent a burgonya vetésterülete De az már kevésbé, hogy az áruburgonyát évről évre biztosító szaporitóterület is lecsökkent Szabolcsban 3000 holdról 2200-ra. Ez több mint 1500 vagon vetőburgonya-kiesést jelent. . Most sürgős feladat, hogy felfelé „zörgessünk”. baj lesz. ha' nem engedélyezik a 3. ezer holdat. Ez az ellátásban jelentkezne később, mert nem tudják biztosítani . kellő mennyiség- bén a tsz-ek. a háztáji és kisegítő gazdaságok részére a szükséges burganyavetőma- got. Olyan jelzések ezek, amelyek sürgős intézkedést igényelnek, hogy a megye mezőgazdasága elé tűzött termelésfejlesztési célokat elérjük. Farkas Kálmán Év végére elkészül az autóbusz-pályaudvar ZSÁKUTCA LESZ A KÖRTE ÉS A NYÍRFA UTCA ÖSSZEHANGOLT TERVEK - ELEKTROMOS VEZÉRLÉS Az új nyíregyházi autóbusz- pályaudvar építői, az Építő és Szerelő Vállalat március 3-án átvette a munkaterületet, ahol már megkezdték a tér körülkerítését, az építőanyagok szállítását. Mindössze a szerződéskötés várat még magára, mert a munkák egy részének elvégzésére még nem találtak alvállalkozót. Ennek ellenére a kivitelező vállalta az 1970. év végi befejezési határidő megtartását. A hat és Ml millió forinté« összköltséggel épülő pályaudvar a megye első és eddig egyetlen ilyen jellegű létesítménye lesz. Az országban is mindössze négy kupolás, kör alakú pályaudvar épült eddig. Az építők és a tervezők okulva az előzőek példáin — elsősorban megfelelő, tervszerűen kialakított környezetről gondoskodnak. A Jókai teret körülvevő utak, útszakaszok egy részét lezárják, így zsákutca lesz a Körte és a Nyírfa utca. A pályaudvar átadása után itt parkíroznak majd a pihenő autóbuszok. A korábbi tervek szerint az első munkafázisként kellett volna elvégezni a tér aszfaltozását, közművesítését, s a távfűtés csőhálózatának lefektetését. Ami az elsőkét munkafolyamatot illeti, előreláthatóan nem lesz fennakadás. Csupán a távfűtéssel vannak még problémák, hiszen időben össze kell hangolni ezt a munkát, mivel ugyanekkor más vállalatok, intézmények részére is meg kell építeni a csőrendszert. A munkát az is hátráltatja, hogy a terveket beruházók és a kivitelezők ts csak késve, március eleje- kanták meg. A Jókai téren a KÖJÁLr lal szemben lévő sarkon jelölték ki a tervezők a pályaudvar helyét. A tíz méter átmérőjű, kör alakú, kopolás épületben kap helyet a váróterem, az irődák, a vezérlőhelyiség, a személyzet öltözői és pihenőhelyiségei, a jegypénztár és az Utasellátó büféje. Külön érdekessége lesz az új pályaudvarnak, hogy a menetrend szerinti járatok irányítása, fogadása és indítása teljesen automatikus, elektromos úton történik majd, egyetlen ember és a mikrofonok, a jelzőlámpák, kapcsolókarok és telefonok közreműködésével. Impozáns látványt nyújt az új létesítmény a külső szemlélőknek is. A hat centiméter vastag vasbeton héj- szerkezettel épített pályaudvar fölött repülő csészealjhoz hasonló bronz- vagy vörösréz lemezből készült kupolát helyeznek el. A váróterem belső kialakítását mintegy 350 ezer forintos költséggel, műbőr bevonatú ülőkék és asztalok teszik otthonossá és kényelmessé. A váróteremből nyíló Utasellátó büfét pedig a legkorszerűbb gépekkel szerelik fel. Az új pályaudvar ebben a pillanatban még csak a tervezők rajzaiban, az építők, és a közönség képzeletében él. Hogy szép lesz, korszerű, minden kényelemmel felszerelt az biztos. Különböző aggályok azonban már most vannak, különösen akkor, ha ismerjük a jelenlegi, ideiglenes pályaudvar helyzetét. Az új létesítmériyt ugyanis 12 állásosra tervezik. Holott már a régi pályaudvarról is nem tizenkét, de húsz, huszonöt autóbusz indul és érkezik állandóan. Felvetődik a kérdés, nem lesz az a pályaudvar már átadása pillanatában kicsi ? Mindezeken túl csak dicsérni lehet azt az elképzelést, hogy két állást a kisebb meghibásodások javítására szabadon hagynak. Azt is, hogy a korábbiná’ jóval korszerűbben oldják meg a. járatok indítását. Az indulási állásokban elhelyezett elektromos táblákról olvashatják le a vezetők és az utasok a járat számát, az indulás és érkezés idejét, valamint innen kapják meg a sofőrök a parancsot az indí tásra. Az új pályaudvar a távolsági járatok pályaudvart lesz. Az itt közlekedő autóbuszok még az átadás után is pár évig a központi garázsból érkeznek majd reggelente. Csupán a későbbi tervek szerint kapnak majd ott helyben, a lebontásra kerülő Dózsa György út és Jókai tér sarkán lévő épületcsoport és benzinkút helyén állandó otthont, fedett csamokrendszert. Horváth S. János Könnyű, tiszta dallam. Le- ánysorsok. szerelmek, csalódások hangszerelték ilyenné. Panasz, öröm, fájdalom és megbékélés tör felszínre benne. Simonné énekli, s hetek óta vele dalolja a nep- dalvetélkedő közönsége, s dúdolják már nélküle *3 szerte az országban. A tiszta, üde hang, az ízes kiejtés most a naményi Csipke étteremben hódít. Úszik, száll a levegőben Simon József né hangja, s kint a sötét udvaron forognak a magnetofon tárcsái, a hangszóróból tovaárad a dal a Kraszna-part felé. Simonné most a rádiónak énekel. A dali végén gyorsra vált a prímás, a cimbalmos még egyszer megcifrázza a dallamot. 9 egy láthatatlan intésre vége- szakad a varázslatnak. összeverődnek a tenyerek, s ahogy az asztal felé igyekA veszteség1 forrása: szervezetlenség Az eredménytelen gazdálkodási okai a Nyíregyházi Építő Ktsz-uél ^ Veszteséges a Nyíregyházi Építő Ktsz. Ami a különös a dologban, hogy épp most veszteséges, amikor azt vetik általában az építők szemére, hogy túl nagy nyereséget realizálnak. Most, amikor óriási különbség van az építőipari kínálat és a kereslet között (az előbbi javára), feszültségek tapasztalhatók a beruházási piacon, — magyarán: konjunktúrája van az építőiparnak. Nem könnyű megtalálni, mik a veszteség okai. Igen egyszerű lenne akár azt mondani, hogy rosszul dolgoztak, vagy gyenge volt a vezetés, nem megfelelőek a körülmények. .. Akármelyik sommás megállapítás volna. összetett, bonyolult kérdés, s egyértelműen a felelősséget sem lehet senkinek a nyakába varrni. Megalapozatlan felfutás Kezdjük a vizsgálódást a termeléssel. Pár éve szinte ugrásszerűen megnőtt a ktsz eves árbevétele, s 1968-ban elérte a 19 milljót. Tavaly húszra számoltak. de ezt nem sikerült megcsinálni, midössze 15,5 millió az éves munka értéke. Legelső megállapítás az lehetne, hogy' az ugrásszerű fejlődés eléggé megalapozatlan. volt. Főként a gépek hiányoztak. A szövetkezet gépállománya mindössze két daruból, három szállítószalagból, három betöm és egy habarcskeverőbői, továbbá három teherautóból áll. Ez kevés. Növelte a műszaki színvonal miatt adódó nehézségeket, hogy tavaly — az általános követelményeknek engedve, — a ktsz vezetői több lakás építését vállalták, mint amennyit elbírtak volna. Túlsúlyba került a termelésen belül a lakossági munka, ami számos következménnyel jár. Először is szabott árakkal kell dolgozni, másodszor — az előbbi miatt — csak nagyon jó munkával, ütemes és gyors termeléssel lehet nyereséges. (Kassa András főmérnök: — Az ütemezés végrehajtása elképzelhetetlen ilyen gépesítés, anyagellátás és fluktuáció mellett). A veszteség egyik és nagyon fontos oka itt jelentkezik: a gazdasági vezetőknek képeseknek kell lenniük annak eldöntésére, vajon milyen termelési szerkezetet kell kialakítani egy egységnél a nyereséges munkához, vajon érdemes-e elvállalni egy megrendelést, kifizetődő az, vagy nem; — továbbá azt. is tudni kell, mire képes az általuk vezetett szervezet. Ha megalapozatlanul vállalnak, — könnyen ez lehet az eredmény. Kevesebb munka — több bér? A következő számpárosítás rendkívül érdekes jelenséget takar: a termelési tervből a végrehajtásban hiányzott 4,5 millió, a bértervet pedig még túl is teljesítették, s 11 ezer forinttal többet fizettek ki a dolgozóknak. (Mondhatná valaki: íme, itt van a veszteség, mert ha a termeléssel arányosan kevesebbet fizetnek ki, az több mint egymillió! A veszteség tehát a tagok zsebébe vándorolt?) Ez meg hogyan lehetséges? Kevesebbet dolgoznak és több a fizetés? Hát bizony furcsa. Napirenden voltak az olyan jelenetek, hogy a brigádok számfejtés után együtt megjelentek az irodán és mondták, hogy kevés nekik a bér, ők többet érdemelnek, többet akarnak. 1—2 nap alkudozás után megkapták (1), amit kértek. Nem annak fizettek többet a ktsz-nél, aki többet dolgozott, hanem aki jobban tudott alkudozni. Ez szinte demoralizálta az egész termelést. (Bánhidi János elnök : Mindenáron meg akartuk tartani a dolgozókat). Túl nagy árat fizettek s mégsem tudták megtartani. 113 ember cserélődött ki tavaly, lényegében a dolgozóknak csaknem fele. De baj volt a fegyelemmel egyébként is. Voltak, akik egyszerűen nem jelentek meg a munkahelyükön. A gazdasági vezetők vagy nem tudtak mit tenni a megfékezésükre, vagy— nem akartak. (Kassa András: — Sokan félreértik a szövetkezeti demokráciát, emiatt nem lehet olyan fegyelmet tartani, mint egy állami vállalatnál). „Túl olcsón vállaltunk A kis szövetkezet és az anyagellátási zavarok szinte egybeforrtak. Nem tudtak a gyáraktól vásárolni és a kiskereskedelem hasznával együtt már túlzottan drága volt az anyag. (Bánhidi János: — Régebben azt mondtuk, az a drága, ami nincs. Rá kellett jönnünk, hogy ami azonnal kel!, az sem olcsóbb). Kiszámolták, hogy sss anyag áránaic növeltek.. . a drágábban vett anyag és a plusz fuvarköltség tavaly 900 ezer forintjába került a szövetkezetnek. Több, min® a veszteség! Hiányzott a megfelelően ütemezett munka és a tevékenység alapos elemzése. Többször csak a végén derült ki, hogy a ráfordítás több volt egy munkán, min® a kiszámlázható összeg. A terheket és költségeket nem elemezték. (Kifor Mihály fő- könyvelő: — Annyira olcsón vállaltunk, amennyire már nem lett volna szabad). Nem volt megfelelő a munkák előkészítése (néhány szakember betegsége és távozása ezt külön nehezítette), pedig az építőiparban itt már sok minden r’dők Azután a saját maguk megszabta programot sem tudták tartani. így jött ki a 871 ezer forintos veszteség. Ennyi lenne a veszteség? Nem, hanem ennek a többszöröse. A sző. vetkezetnek ugyanis nj’e* reségesnek kellett volna len- nie. Csak a néhány nagyobb téma elemzésénél kiderült, hol folyt ki a kezük közül az eredmény. A szövetkezet munkája alig volt szervezettebb ás korszerűbb egy jól dolgozó pallérénál. A veszteség ebben, s nem az egyes tételekben található, ezért ezen kell változtatni mindenképpen a közeljövőben. A másik a gépesítés. Tavaly , kaptak segítséget is, most pedig ígéretet. (Lehet, hogy az utóbbitól a veszte^ ség miatt elestek). Ám a korábbinál több lakás építéséhez nagyobb gépesítés kell, mert az az ár csak a legkorszerűbben dolgozó vállalatok számára nyereséges. A gépesítés pedig — pénzkérdés. Volt már veszteséges máskor is a szövetkezet, s ha segítséggel is, de ki tudták! gazdálkodni. Ez bizonyára így lesz most is, hiszen a munkájukra szüksége van a városnak. Ám ha sem a vezetőség, sem a tagság nem tanul a mostani esetből, akkor a következő években éppúgy előfordulhatnak az 1969-eshez hasonlók. mint ahogyan tavaly bekövetkezett Kon István Látod édesanyám . . . szik, többen rámosolyog- nak, köszönnek, gratulálnak. Elővesszük a leveleket. Nincs itt mind, legalább a fele Tákoson maradt. Hogy mennyi jött az elődöntő óla’ Kj tudja, ki számolja! írtak a Szovjetunióból, Romániából. jöttek levelek Budapestről, Pécsről, s egy sor dunántúli városból, s persze hozott bőven a postás Szabolcsból, Szatmárból is. Egy nyírségi faluból így írtak: Kedves Asszonykám! Küldtem a televíziónak 8 dalt, remélem elfogadják! Nyírmadáról egy asszony vendégségbe hívja. „Megismeri majd a házat ahogy bejön a falubas a vége: „várjuk, eljöjjön!” Simonné boldog. Nagyon boldog. Örül minden levélnek, minden sornak, ha ideje engedi, tollat ragad és válaszol, leírja a kért dal szövegét, megrajzolja a beregi mintákat. És mesél mindenkinek. Elmondja, hogy milyen volt a legutóbbi verseny, hogy milyen érzés az egész országnak dalolni. „Hogy az a Béres József micsoda egy aranyos ember! Képzeljék, azt mondja nekem Kecskeméten: Simonné. a maga dala miatt őrről rám a feleségem. Mióta elénekelte a „Látod édesanyámat”, a feleségem szerint úgy fekszem le. hogy „Látod édesanyám”, amikor kelek megint csak „Látod édesanyám”„. Nevet. Boldogan, felszabadultan. Aztán az órájára néz. Lassan menni kellene, mert amíg a nyíregyházi rádiónak énekel, az „ember” gyűjti a tejet Tákoson. Megy megint a zenekarhoz. Egy gyors próba. Saját gyűjtésű népdal következik Tökösről. Míg dúdolja a dallamot nagybajsza bácsi lép hozzád — így vöt az kedves... S dúdolja ő is, parányi variációval a dallamot. Aztán meggondolja magát, végig - simít a karján, mintha a lányát cirógatná, s leül szótlanul. Simonné meg rákezd a dalra. „A Tiszán túl, Tákos na* tárába Egy szép nyárfa felnőtt ott magába. Annak a szép nyárfának tt tövébe Juhászlegény klánétja szól estére„.” Jönnek a strófák egymás után. A szép bárólány s a piros orcájú juhászlegény sorsa, szerelme csendül ki (t dalból, s talán egy évezred álma is: az legyen a párom, akit szeretek. Simonné énekel. Kinn forog a magnetofon két tár sá- ja. Az egyiken fogy, a másikon gyarapszik a mágnesezett szalag. Vasárnap Simon Józsefné tákosi tejkezelő « nyíregyházi rádióban énekek (paÜ2$
