Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-13 / 37. szám

S97Ő. február IS. I KEIFT MAGYARORSZÁG S. oMal Megcáfolt jóslatok Kalandos vállalkozások — Pest, Borsod és... Sza- bolcs-Szatmár! Megyénk az ország harma­dik legnépesebb területi egy­sége. Nincs azon mit szé­gyenkezni, egyáltalán nem egészségtelen lokálpatriotiz­mus, ha erre a minap közzé­tett statisztikai közlésre megdobbant a szabolcsiak szíve, ha büszkén fogadták a népszámlálásnak ezt az adatát. Van erre okunk. Van, s nem is kevés, hiszen bár a népességszám száz év óta mindig emelkedett az ország e megyéjében a népszámlálá­sok idején, mégis az utóbbi tíz év hatásával nem lehe­tett eddig egészen pontosan számolni. Bár Szabolcs-Szat- már ma is az ország legsza­porább területe, itt a legna­gyobb a természetes szapo­rodás, a gyermekáldás, de az elmúlt évtized nagyarányú munkaerőmozgással járt. A mezőgazdaságból megindult áramlás az ipar, a faluból a város felé, s különösen így volt ez a mi megyénkben, ahol egészen 1960-ig nem volt számottevő ipar. Országos szaktekintélyek, tudományos intézetek kuta­tói, a statisztika rutinos mű­velői vallották a mostani népszámlálás előtt — mint­egy előzetes prognózist ad­va —, hogy jó lesz, ha Sza- bolcs-Szatmár megye lakos­sága eléri az ötszázötvenez­ret. vagyis örüljünk, ha csu­pán harminchatezer fővel csökkent az elmúlt tíz év so­rán. Ezt mondták ők. De a megyében élő illetékesek is — akik optimisták voltak, a legnagyobb reményeket táp­lálták e területen — azzal számolták, hogy legfeljebb annyi lakosa lesz a megyé­nek, mint amennyi 1960-ban volt. Jó, hogy nem váltak be a foslatok, s hogy a megye la­kossága a végbement nagy ■munkaerőmozgás ellenére —- amelynek hatására pél­dául jelentősen csökkent például Csongrád, Hajdú, Szolnok es Tolna megyék la­kossága — is egy százalék­kal, hatezer fővel növeke­dett,, s ma már erősen meg­közelíti a hatszázezret. Egyáltalán nem alaptalan az e tény feletti öröm. Ak­kor sem az. ha tudjuk, hogy a gyermekáldás nagy száma felől — ha nincs ilyen nagy­mértékű elvándorlás — sok­kal meghaladhattuk volna az utóbbi negyedszázad so­rán akár a hétszázezres la­kosságszámot is. A büszke­ség azért jogos elsősorban, mert az utóbbi évek gazda­ság- és társadalompolitikai intézkedései jótékony hatás­sal voltak a megye lakossá­gára. Mint jó talajra hullott a mag az iparosítással, hogy üzemek létesültek és létesül­Ez a történet akkor jutott eszembe, amikor az egyik nyíregyházi üzletben nyolc­száz, a másikban meg négy­száz forintért lehetett kap­ni ugyanazt a LONCI neve­zetű női ruhát. Akkor ju­tott eszembe, jó pár hónap­ja. Okom van rá, hogy most nagy társaságban is elhan­gozzék. ★ Tízéves voltam, amikor első „saját” férfiruhámat megvette anyám. Addig olyan házilag szabott-varrott holmikban jártam Csinosak voltak azok is. De most ta­lálkoztam először a vásárlás ka'andjával, Anyám megesketett, mie­lőtt az iirie*be bem°nriink. Ir'Zv én rém kotyogok bele ser".*n?>i» Pa e"v ruha mee- fp-- próbálás kö^'m. nem adom a tetszésnek semmifé­le jelét. Megcsípem a karját és kész. A többit bízzam rá. Bíztam anyámban. Ha 6 3gy akarja, legyen. Bemen­nek Nyíregyházán, Nyírbá­torban, Mátészalkán, Kisvár­dán, Vásárosnaményban, Ti- szalökön, Fehérgyarmaton, s másutt a megye legkülönbö­zőbb részein. Ipar. s még­hozzá jelentős ipar alapjait sikerült megvetni ebben az eltelt évtizedben, s nagyok erre a tényekkel alátámasz­tott remények a következő években is. Az ipar mellett, azzal együtt fejlődött, erősödött, gazdagodott, lett nagyüzemi, árutermelő a mezőgazdaság is megyénkben. A hatvanas évek elején bizony sokan azért fogták meg a vándor­botot. mert a helybeli ter­melőszövetkezet nem tudott fizetni, nem tudott rendsze­res, készpénzelőleget adni, kulturált körülményeket biz­tosítani például a község fiataljainak. Ez gyökeresen megváltozott: ma már több helyen sokkal jobb a sorsa a mezőgazdaságban dolgozó tsz-fiatalnak, mint annak, aki eljár üzemekbe, más me­gyébe. Különösen jobb, ami a munka- és életkörülmé­nyeit, a művelődését illeti, de fizetése is vetekszik a gyárba ingázókéval. A harmadik, s számunkra egyáltalán nem közömbös, hogy lakóinak nagyon nagy többsége nagyon szereti me­gyéjét, apja, nagyapja, déd­apja szülőföldjét, s akkor sem válik meg attól szíve­sen, ha itt kevesebbet ke­res, vagy kisebbek, szőkéb­bek a lehetőségek a kulturált szórakozásra, ha itt nagyobb a sár, több a gond, messzebb a kövesút, mint más megyé­ben. Becsülni és értékelni kell népünknek ezt a ragasz­kodását. - S tudnunk kell,- • a lakosság bízik a megye jö­vőjében, holnapjában, hiszi, hogy minden területen meg­változik a helyzet, hogy Sza- bolcs-Szatmár dinamikus fej­lődése nem puszta ábránd, hanem megalapozott valóság. Segíteni kell mindany- nyiunknak e remények, e tervek valóra váltását. Minél gyorsabban, minél jobban. S világosan kell látnunk ma és a jövőben is: az ipar fej­lesztése, a mezőgazdaság gyarapodása, haladása olyan ügy, amely pillanatig sem tűr halasztást, amelyhez mindenkinek hozzá kell já­rulnia a maga területén. Szakmunkások képzésével, jó ismeretterjesztéssel, ala­pos elemzéssel, jobb kereske­delmi politikával, gyakorlat­tal, s minden más módon. Van mit tennünk, nagy és sok a feladatunk, hogy ez a népszámlálási eredmény tartós legyen, tovább javul­jon 1980-ig. A jó, hogy útunk egy állomásán újra érzékel­tük: nem dolgozunk hiába. Kopka János tünk. Próbálni kezdtünk. Hosszú, sötétkék nadrág először életemben volt raj­tam. Látszott a szememen, hogy tetszik. Anyáin rám vil­lantotta a szemét. Én meg­csíptem a karját. Édesanyám megszólalt: — Mibe kerül ez a rongy? Ismét megcsíptem a kar­ját. Hátha az előbb nem csíptem jól. Rávert a ke­zemre és míg a kereskedő ájuldozva dicsérte a külön­leges anyafiú, szabású ruha előnyeit, be!eváfio+t a szavá­ba: „A» árát kérdeztem.” — Kétszáz pengő! — mondta. — Na jó, — mondta édes­anyám — adok érte tizenöt pengőt Harmadszor is belecsíp­tem. Ki akartam szaladni az üzletből. Egy egész vi­erednaénj leien gazdálkodás Mit keresett a tiszakanyári termelőszövetkezet a Balatonnál ? Sem a ’ növénytermesztés, sem az állattenyésztés nem hozta a tervezett jövedelmet tavaly a tiszakanyári Hava­si Gyopár Tsz-ben. Ennek számos, és régre visszanyú­ló oka van. A növénytermesztésben az az érdekes, hogy a még nem termő gyümölcsössel együtt alig 1500 holdas gazdaság­ban 15 féle növénnyel fog­lalkoznak. Ezek közül sokat igen rossz termésátlaggal termesztenek, elmaradva az országos eredményektől is. A bevételi kiesésben nagy szerepet játszott tavaly, hogy 65 hold őszi kalászost ki kellett szántani a kedvezőt­len téli időjárás miatt, ráa­dásul ősszel nem végeztek elég mélyszántást. Tavasz- szal összegyűlt a munka, de nem volt elég erőgépük, il­letve a meglévők 80 száza­léka is igen elhasználódott, elavult Erre — mert ez szinte fo­lyamatként, fokozatosan kö­vetkezett be, — elmaradt egy sereg növényápoló mun­ka, ez is döntő részében a munkagépek hiánya miatt. Így aztán nem csoda a 6,8 mázsás kukorica, vagy az 1,7 mázsás kendermag holdan­ként. Miért nem kell dasági termeléssel és a tsz- ek szerepének értelmezésé­vel nehezen egyeztethető össze az a fél országot átfo­gó iokereskedelem is, ami késobo sok gonaot okozott. Még leginkább a Tiszaka- nyáron végzett rádiójavítás, tekercselés, újabban drótfo- nás, aztán a szállítás illik a tsz működésének kereteibe. Ezek legalább helyben van­nak. De például a kisvárdai zöldsegelárusító helyet meg­szüntették, mert nem tudták megfelelően ellátni áruval. Ügy véljük, hogy Kisvárdáh étre szükség lett volna, az áruszállítás megszervezése pedig kisebb feladat a bala­toni brigád ellenőrzésénél. Növelte a bajokat, hogy a lovásárlások miatt súlyos személyi ellentét alakult ki az ellenőrző bizottság elnöke és a főagronómus között. Hogy miért? Néhány olyan feleség és férj miatt, akik eltitkoltak házastársuk előtt a felvett összegekből. Az el­lenőrző bizottság — nagyon helyesen — vizsgálta a lóvá­sárlásokat, és megállapította, hogy az érdekeltek kevesebb pénzt kaptak, mint amennyi a papírokon szerepelt. (Le­tagadták). Feljelentés lett belőle, de a rendőrség tisz­tázta. Az ellenőrző bizottság elnöke nem hitte el és újabb jelentést tett, ezúttal a népi ellenőrzésnek. A „sértett44 tőagronóinus ö A főagronómus , ezt sértő­nek találta és az év máso­dik felében szinte kivonta magát az irányításból. Az el­lentetek máig sem simultak el, most pedig közgyűlési ha­tározat kötelezi őket a bé­kepohár megivására. Az említett hibák kijavít­hatok. Véleményünk Szerint a ve­zetőség néhány ponton meg­értette, mit kíván az ered­ményes gazdálkodás, csak ezt következetesen végre kell hajtani. Itt van például a szakoso­dás. Most azt tervezik, hogy a magkenderrel nem foglal­koznak. Érdemes lenne át­gondolni: még néhány nö­vény termesztését abbahagy­va, nem lenne-e egyszerűbb azok gépesítése? Mert a be­ruházási alap kevés, gép meg sok helyre kellene. Alapos tervet készíteni arra, hogy milyen gépeket tudnak vásárolni, melyek . azok a növényfajták, ^melyeknek munkáit több gépi munká­val el tudják látni, s me­lyek, ahová kézi erő kelleje, tehát érdemes elhagyni, — ezt a tervet most sem késő elkészíteni. Az előrehaladás feltételei Feltétlen meg kell vizsgál­ni az állattartás lehetőségeit, s csupán azért, hogy állatok is legyenek, nem érdemes az elmúlt évihez hasonló fél országot átfogó kereskedé­sekbe fogni. Jó, hogy a ko­rábbi, bizony igen cseppfo­lyós bérezési rendszerről megpróbálnak áttérni a ha­vi munkabérre és néhány növény esetén a részes mű­velésre, ezt azonban alapo­san ki kell dolgozni. Kialakulóban, forrásban van tehát a Havasi Gyopár Tsz. Hogy ez az átmeneti időszak mi'iyen hosszú lesz, az attól függ, milyen gvor» san érti meg a vezetőség és a tagság az önállóság és a korszerű gazdálkodás köve­telményeit. Kun István Kölcsönös ragaszkodás Négy Üatal szakember a tiszadobi Táncsics Tsz műhelyéből a széna ? A szalmaosztást nem szer­vezte meg kellően a vezető­ség, s a hamarabb ébredők széthordták, így sokan nem kaptak. A széna esetében más volt a helyzet. A má­sodszori kaszálást sokan el­mulasztották, mert a nagy — feles! — részesedés mi­att nem kellett nekik .a má­sodszori széna. (Leeközélebh a kaszáló felosztásakor fi- fivelembe veszik a háztáji állattartás növelését is). Ezek után nem csoda, hogy az állattenyésztés sem tu­dott megfelelőt produkálni. Akadozik a negativizálás a tehenészetben, nem minden vásárlás sikerül jól. A há­rom dombrádi tsz-szel közö­sen tervezett nagy sertés­kombinát építéséről pedi; — a csökkentett dotácic miatt — lemondtak. Lókereskedés — tél országban A tiszakanyának megpró­bálták pótolni a kiesett jö­vedelmet. Ez helyes kezde­ményezés, ám a módszerekkel nem érthetünk egyet, mert túlzottan kalandos vállalko­zásnak tartjuk például azt, hogy a Balaton környékén parképítő brigádot hozzanak létre. Ugyanígy a mezőgaz­lág omlott össze bennem. Mert két eset van. Vagy ti­zenöt pengőt ér a ruha és akkor, hogy van bőr a ke­reskedő arcán kétszázat kér­ni érte? Vagy pedig, amire gondolni sem akartam, két­százat ér. Dehát akkor az én drága édesanyámnak, hogy van mersze tizenöt pengős ajánlattal sértegetni ezt a derék embert, aki hangos kiabálással emlegette, hogy itt folyjon ki a szeme, itt törjön el a karja, ne élje­nek a gyermekei, ha egy pengőt tud engedni a két­százból. Véresre csipkedtem anyám karját. Sértődötten távoztunk, háromszor. Háromszor hív­tak vissza bennünket. Vé­gül is elhoztuk a ruha*. Ti­zenhat pengőért. Azt az egy pengőt is azért engedte Kopott es zsúfolt szerelő- műhelyben dolgoznak a ti­szadobi Táncsics Tsz szerelői Az öt kombájnnal és a gép­kocsikkal együtt negyven erő- és munkagépük vart. A javítást és szerelést három la­katos tanulóval együtt ösz- szesen húszán végzik. A ter­melőszövetkezet vezetőségé­nek egy korábbi határo­zata alapján az ott dolgozók munkakörülményeinek javí­tása érdekében új szerelő- csarnok építését kezdték meg, hogy a gróftól örökölt, elavult csarnok helyett meg­felelő helyen végezhessék fe­lelősségteljes munkájukat a mezőgazdaság szakemberei. De vajon csak ennyit tett a szövetkezet vezetősége a szakemberek megtartásá­ért és megbecsüléséért? „Várjon a sorára!" Négy és fél évvel ezelőtt küldte el Kenderesre tanulni Bódog Albertet a tiszadobi Dózsa Tsz. Eltelt a három év, megszerezte a növény- termesztő gépész szakmát és nagy reményekkel indult haza, Tiszadobra. a Dózsa édesanyám, mert részben sajnálta a kereskedőt, aki berekedt. Részben úgy látta, ismét meg akarom csípni a karját és akkor már fájt neki. A boltos egyébként elkí- séi-t egy darabon, megsimo­gatta rajtam a ruhát, gratu­lált édesanyámnak a jó sze­méhez, a fiához és kérte, hogy máskor is hozzá jöj­jünk. ★ Eddig a történet. Régen mesélem Most azért kellett megírni, mert egy olvasónk panaszkodik, felháborodot­tan, hogy az utca egyik ol­dalán három forinttal drá­gábban árulják ugyanazt, mint az utca másik oldván Optimista vagyok: lám hogv há>ad a viláfi! Ki'fiú- koromban tizennégy szeres két éve a LONCÍ-val már csak kétszeres volt a kii’önbséfi És most már csak három fo­rint. Fog ez menni. (gesztelyi) nyítványan a tinta, amikor jelentkezett a tsz elnökénél munkára. Az elnök hazaküld­te és mondta: csak vár­jon a sorára, értesítést külde­nek, ha szükség lesz a munká­jára. Eltelt két hét, majd há­rom, de az értesítés nem akart megérkezni. A fiatal­ember türelmetlen volt. dolgozni akart, hiszen azért tanult szakmát és nem azért, hogy otthon üljön. Akkor még három termelő­szövetkezet volt Tiszadobon. A fiatalember úgy gondolta: ha nem kell az egyikbe, biztosan szükség lesz a mun­kájára a másikban. így ke­rült Bódog Albert növényter­mesztő gépész a Táncsics Tsz állományába, ahol most tagként dolgozik és jól ér­zi magát, mert tudja: szük­ség van a munkájára és meg­becsülik munkatársai és ve­zetői egyaránt. Javuló feltételek Oldalra fésült hajú fiatal­ember telepszik mellénk: Ferenczik István. Bafctaló- rántházán tanulta a szakmát. Egy évvel később kezdett ugyan és még csak fél éve, hogy dolgozik de máris ta­pasztalt munkásember hang­ján magyaráz. — A szüleim is tsz-tagok, Úgy gondoltam, nekem is megfelel. Szerződést kötöt­tünk, ha elvégzem az isko­lát és a tsz igényt tart a munkámra, akkor visszajövök dolgozni. Szükség volt rám. hazajöttem és nem is bántam meg. 7,50-es órabérem . van, úgy hallottam, hogy akik az iparban dolgoznak, azok sem keresnek többet féléves munkaviszony után. Állandóan van munkája a 20 szerelőnek. Eddig, ha ko­molyabb baj volt. Tiszavas- váriban kellett megjavíttatni a gépeket. Most. a jól össze­szokott fiatal szakmunkás- gárda szinte nem ismer le­hetetlent. Ha még az új sze­relőcsarnokba is beköltözhet­nek, sokat változik majd a munka minősége, jobbak lesznek a feltételek. A régi műhelyben viszont jó szer­vizüzemet lehetne berendez­ni. Szótlan. szőke fiatalember hallgatja munkatársai beszél­getését. Nem szól bele, csak helyeslőén bólint, amikor a fiúk munkájukról beszélnek. — Az én szüleim nem osz­tagok és én is az ipar­: ban akartam elhelyezkedni — mondja Csörsz László. Miskolcon Újultam eszter­gályos szakmát. Két és fél éve, hogy szakmunkás let­tem. Akkor már a Táncsics Tsz áttért a készpénzfizetésre és ahogy hallottam, nem i* kerestek rosszul a szakem­berek. A szüleim Tiszado­bon laknak, én is ott nevel­kedtem, munkát tudtak adni és rendes fizetést —> hát mi értelme lett volna idegenben dolgozni? Egy kezdő szakmunkás bére nem olyan magas, hogy albérletet, kosztat és a kéthetenkénti hazautazást lehessen belőle fizetni, amellett még öltöz­ködni is keli és jó, ha egy kis zsebpénz is akad. .Nyolc- forintos órabérem van. ott­hon vagyok, a szakmában dolgozom és megbecsülnek. Kell enne! több egy 20 éves „-fiatalembernek? Üdülés Pesten — Én nem a szerelőmű­helyben dolgozom és nem is vagyok szakmunkás — mondja Székely József. ' — Csak jövőre szabadulok. Acs leszek, de itt a tsz-ben. Na­gyon jó mesterem van, aki velem is megszerettette a szakmát. Aztán meg, ahogy én látom, a tsz is jól megfi­zeti a szakembereket. Csak azért szóltam bele á beszélgetésbe, mert a megbe­csülésről volt szó és a KISZ- szervezetet nem említette senki. A többiek is helyeslik Székely Jóska megjegyzését. Valóban szólni kell az 50 ta­gú szervezetről, hiszen a KISZ-vezetőség képviseli őket, valamennyiüket a tsz- vezetőségben. Pezsgő élet folyik klubjukban, mert a jól végzett munka után szóra­kozni is sz"retnek a fiatalok. És, hogy megbecsülik-e őket? Bódog Albertet és Szék°ly Józsefet a tsz KISZ- szervezete, Ferenczik Istvánt és Csörsz Lászlót az Állami Biztosító egy hétre. Pestre küldte: üdülni. Balogh Jäa&| Tsz-be. Meg sem száradt a bízó­ALKU

Next

/
Thumbnails
Contents