Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám

S eMa* (W rr S fSTft AAi—J5 külpolitikái összefoglaló if- 4* El í’atah rádióra támadia Avnmant i Amerikai békeliarcosok üldözése # .Szovjet jegyzék Koszigin üzenete és a HözeB-KeSet ..A KÖZEL-KELETI HELY­ZET veszélyes mértékben ki­éleződött” — mutatott rá egy cikkeben a Pravda és hozzátette, hogy „a nyugta­lanító fordulatért” Izraelt terheli a felelősség. Izraeli repülőgépek lepten-nyómon megsértik az ENSZ Bizton­sági Tanácsa elrendelte tűz­szünetet és Jordániái, vala­mint egyiptomi területeket bombáznak. Ezzel egyidejű­leg az Egyesült Államok úgy döntött, hogy megsokszoroz­za az agresszornak nyújtott segítséget.” Égy másik írásában a lap rámutatott arra is, hogy „a NATO az utóbbi időszakban feltűnő figyelmet szentel a Földközi-tenger térségének. Ez szoros kapcsolatban van a közel-keleti helyzet kiéle­ződésével, amelyet az Egye­sült Államok uralkodó körei által támogatott Izrael foko­zódó agresszivitása váltott ki.” Az Izvesztyija is felhívja a figyelmet arra. hogy „A Kö­zel-Keleten nyíltan aktivi­zálódtak az imperialista erők.” „Tel Avivot — húzza alá a lap kommentátora — rá kell kényszeríteni a Biz­tonsági Tanács 1967 novem­beri határozatának végrehaj­tására.” A katonai eszkaláció dip­lomáciává lett a Közel-Kele­ten — írja a francia Le6 Echos „A szovjet kezdemé­nyezés” című cikkében és hozzáteszi, hogy „nem kel­lett nagy jósnak lenni annak elképzeléséhez, hogy a Szov- jéftniő" reagálni fog az Egyesült Államok Izrael szá­mára nyújtott újabb biztosí­tékaira.” A cikk leszögezi, hogy „a Tel Aviv-i vezetők­nek is el kell ismerniök a felhívás jelentőségét.” „Teljesen világos — álla­pítja meg a Le Figaro —, hogy a szovjet jegyzék új elemet hozott a helyzetbe és hogy ennek következtében a következő hetekben elénk lesz a diplomáciai tevékeny­ség.” A NOVO.IE VREMJA szov­jet folyóirat elemzi a közel- keleti konfliktus rendezésé­vel kapcsolatos szovjet és amerikai álláspontok ellen­tétes jellegét és többek kö­zött rámutat: „A szovjet ja­vaslatok abból indulnak ki, hogy a közel-keleti konflik­tus rendezése az ENSZ tevé­keny részvétele nélkül alig­ha képzelhető el. Az Egye­sült Államok ezzel szemben az arabok és az izraeliek „közvetlen kapcsolatait” ál­lítja előtérbe, ami egyébként megfelel Tel Aviv állás­pontjának. Az Izrael által megszállt területek kiürítését illetően a szovjet álláspont félreért­hetetlen: az izraeli csapatok­nak feltétel nélkül távoz­niuk kell az összes elfoglalt arab területekről. Ez a Biz­tonsági Tanács határozata is. Washington javaslatai nem tartalmazzák az izraeli csa­patok kötelező kivonását az 1967 júliusában megszállt összes arab területekről. Az Egyesült Államok azt java­solja, hogy Izrael és az arab országok egymás között egyezzenek meg A Szovjetunió indítvá­nyozza Izrael és arab szom­szédai viszonylatában az 1967. június 5-én fennállt ha­tárok állandó jellegű és el­ismert határakként való rög- ,zítését. Rogers amerikai kül­ügyminiszter a határok' „lé­nyegtelen megváltoztatásá­nak” lehetőségéről beszél — természetesen Izrael javára. Első oldalon közölte feb­ruár 6-i számában a NeUe Züricher Zeitung, hogy „Nixon nem késlekedett a válasszal” — ugyanakkor a lap hozzáfűzi, hogy „ez a válasz a Szovjetunió számá­ra nem jelent újat. hiszen hasonlót Moszkvában már az Az elmúlt órákban vala­mennyi külpolitikai esemény közül változatlanul a Közel- Kelettel kapcsolatos fejlemé­nyek szerepeltek a legna­gyobb terjedelemben a vi­lágsajtó hasábjain. A leg­utóbbi napokban úgy tűnt, hogy a fronton szinte kizáró­lag a légierőé a szó, a leg­utóbbi jelentések azonban ismét „földi” eseményről, ezúttal egyiptomi komman­dóakcióról szám obiak be. Egy egyiptomi egységnek si­került átjutnia a Szuezd-csa- torna izraeli csapatok által megszállva tartott partjára és ott rajtaütnie egy gépe­sített alakulaton. Kairói források szerint az akció izraeli katonai jár­művek és katonák megsem­misítésével ért véget, míg maga a kommandó „veszte­ség nélkül” tért vissza a csa­torna másik partjára. Po­litikai megfigyelők aláhúzzák az ilyen akciók lélektani fontosságát. Izraeli részről szeretnék katonai passzivi­tásra kárhoztatni a Szuezi- csatoma partján védelmi ál­lásokat elfoglaló egyiptomi alakulatokat. Kairó nyilván­valóan mindenekelőtt e szán-_ dék keresztezéseként rendeli" el a kommandóakciókat. Váratlan ellentét robbant lei a legnagyobb és legfonto­sabb palesztin felszabadj'tási szervezet, valamint a jordá- niai kormány között. Mint emlékezetes, a múltban léte­zett nézeteltérés az El Fatah és a hivatalos Amman kö­zött és ez akkor a fegyveres összetűzésig fajult. most azonban — legalábbis a köz­vélemény számára — semmi mem jelezte a konfrontáció közeledtét így világszerte meglepetést keltett hogy az A1 Asszifa hangja, az EU Fatah hivatalos rádiója szenvedélyesen tá­madta a Jordániái kabinet­nek a jelek szerint a pa- lesztirtaiak fegyverviselési jogát korlátozni kívánó in­tézkedéseit. „El akarják ven­ni fegyvereinket! — hang­súlyozta az A1 Asszifa hang­ja kommentátora. — Ezt meg fogjuk , akadályozni. akár harccal is” — tette hozzá, majd kijelentette: ha emiatt polgárháború robbanna ki, azért egyedül Amman lenne a felelős. Harmath Endrei IS. „NAPJAID MEG VANNAK SZÁMLÁLVA” Ahhoz, hogy ezt a rendkí­vül izgalmas történelmi kri­mit legalább valamennyire kibontsuk, az időgépben egy kissé visszafelé kell perget­nünk a filmet. A gyilkosság általános okai­ról aligha kell sokat beszél­nünk. A csodatévő muzsik életében talán a legnagyobb csoda az volt, hogy csak 1916 végén ölték meg. Az akkori Oroszországban legalább olyan gyakoriak voltak a po­litikai merényletek, mint a mai Amerikában. Akadt azonban közvetlen ok is. Szeptember végétől mind hitelesebbnek tűntek azok a hírek, hogy a sztarec komo­lyan foglalkozik egy puccs­szerű különbéke gondolatá­val. Egy halvacsorán állítólag részeg fővel ki is kottyantot- ta, hogy Livádiába akarja küldeni a cárt, „hadd ker­tészkedjék kedvére” és — ré- gensként — Alekszandrát szeretné trónra ültetni. • Az Igaz Oroszok, a Fekete Százak vezérkara, az ultra­reakciós háborús párt úgy döntött, hogy látványos ellen­akcióval kell megakadályoz­ta Manuszék és a háború be­Bárki is a felelős a nyil­vánosságra került ellentéte­kért, az ilyen villongások csak arthatnak annak a jo­gos üsszsrab törekvésnek, amely az izraeli megszálló erők kivonására irányul. Tíz évig terjedhető börtön és 5000 dollárig terjedhető pénzbüntetés fenyegeti azo­kat az amerikai békeharco­sokat, akik 1969 tavaszán be hatoltak a Dow Chemical ne­vű hadiipari monopólium iro­dájába. Egy washingtoni bí­róság most bűnösnek mondta ki a hét vádlottat. Az ameri­kai joggyakorlat szerint a bűnösség kimondása és az ítélet kihirdetése nem egy­szerre történik. A bírósági döntés világ­szerte felháborodást keltett. My Lai sokkja túlságosan közel van és a tömeggyilkos Calley hadnagy, valamint társai ügyében az igazságügyi hatóságok korántsem tesznek tanúságot ilyen drákói szi­gorról. A Szovjetunió kormánya javasolta a három nyugati hatalomnak, az Egyesült Ál­lamoknak, Nagy-Britanniá- nak és -Franciaországnak, (Folytatás az 1. oldalról) la Harcunk Budapestért e. könyvében: „A bátorságnak, a nép ügyéért való önfeládozó kész­ségnek. a szerénységnek, s a meleg szívű bajtársiasságnak követendő példáját adta nemzeti történelmünk legsú­lyosabb hónapjaiban, amikor igazán bátor emberekre volt szükségé ennek «4 országnak. Szír ir iiMyjn r~r-l mli hogy emÍékéF“szivébe zárja és örök időkre megőrizze a magyar ifjúság!” Partizáninduló hangjai csendültek fel, lehullott a fehér lepel az emlékműről. Ezután a Magyar Partizán Szövetség es az egykori har­costársak nevében Fehér La­jos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ma­gyar Partizán Szövetség el­fe] ezesé ben érdekelt pénzcso­portok kiugrási kísérletét — egyszersmind a fenyegető for­radalmat is. Mindenekelőtt el kell távolítani Raszpu- tyint. Ehhez az első lépés még jobban felkorbácsolni a muzsik elleni hisztériát. Ettől kezdve a Gorohovája utca 64 számú ház 20-as la­kásába tömegével hordta a posta a ,,napjaid meg van­nak számláivá” kezdetű név­telen leveleket és ismeretlen telefonálók fenyegették ha­lállal a pokrovszkojeit. A Raszputyin-legenda szer­ves része, hogy a sztarecet utolsó heteiben sem hagyta cserben előérzete; hogy meg­jósolta közelgő megsemmisü­lését. De, mint a muzsik egész mítoszban, ebben is viszonylag könnyen kimutat­ható a racionális mag: a szi­bériai ekkor már úszott az eletveszélyes fenyegetések ár­ján. Leánya, Marija, könyvé­ben elmondja, hogy ebben az időben apja sokszor felsóhaj­tott: — Fekete felhő lebeg a há­zunk felett. Érzem, hogy ezek az utolsó napjaim. Mikor utoljára találkozott a cárral, így búcsúzott: — Most nem én áldlak meg téged. Most neked kell meg­áldanod engem. • Titkára, Szimanovics sze­rint akkor, Carszkoje Szeló­hogy a közeli jövőben foly­tassanak véleménycserét Nyugat-Bertin helyzetének megjavításáról. A javaslatot azok a jegy­zékek tartalmazzák, amelyet az Egyesült Államok, Nágy- Britannia és Franciaország képviselőinek Moszkvában nyújtottak át. Hírügynökségi jelentések szerint a megbe­szélésekre Nyugat-Berlinben, a szövetségi ell-nőrző tanács egykori épületében, nagykö­veti • szinten kerül majd sor. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője szerint a három nyugati tatalom az NSZK képviselőivel együtt Bonnban tanulmányozza a Szovjetunió jegyzékét, amely mielőbbi tárgyalásokat java­sol a nyugat-berlini helyzet­ről. A szóvivő szerint a jegy­zék „lényegében azonos Gro- miko szovjet külügyminiszter 1969. július 10-i beszédének megállapításaival” és „nem válaszol ugyan a három ha­talom múlt év december 16- án előterjesztett javaslatára de beleegyezik abba, hogy tárgyalásokat folytassanak a nyugat-berlini helyzet meg­javításáról”. nöke, dr. Csilllk Gábor ren­dőralezredes, Padányi Mi­hály ÉVM felügyeleti cso­portfőnök és Jamrich Mi­hály vállalati igazgató; az MSZMP budapesti és XIII. kerületi bizottsága nevében Venéczi János, a budapesti pártbizottság titkára és Kó­nya Gyula, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára, a fővárosi és a XIII. kerületi tanács^„yegrebájfő bizottsága nevpberi . fiántos János és Kisléghfy Imréik &íí£ kerü­leti tanács vb-elnöke, a KISZ budapesti bizottsága nevében Szirbek Vilmos titkár és Dahoczki József, a XIII. kerületi KISZ-bizottság tit­kára helyezett el koszorút a szobor talapzatára. A bensőséges ünnepség az Iintemacionáléval ért vé­get ból hazaterve írta Miklósnak a híres levelet: „Szentpétervárott írom és hagyom hátra ezeket a soro­kat. Érzem, hogy életem ja­nuár 1 előtt véget ér. Azt aka­rom, hogy Atyuska, Anyuska, a Gyerekek (máitnint a cári gyerekek), és az Orosz Föld megtudja és megértse, amit meg kell tudnia és meg kell értenie. Ha közrendű gyilkosok öl­nek meg, különösen, ha test­véreim, az orosz parasztok teszik ezt velem, neked, Oroszhon Cárjának, nincs mi­től tartanod. A trónodon ma­radsz és nyugodt lehetsz — ivadékaid még évszázadokon át uralkodnak. De ha bojá­rok, nemesek ölnek meg, ha ők ontják ki a vererpet, ha vé­rem äz ő kezüket szennyezi be, huszonöt éven át nem mossák le magukról ezt a vért. El fogják hagyni Orosz­országot. Gyűlölik és meg­ölik egymást és huszonöt esz­tendőn belül nem lesz ne­messég Oroszországban. Orosz Földek Cárja, ha hal­lod a harangszót, amely tud- todra adja, hogy Grigorijt megölték, tudnod kell: Ha a te rokonaid okozták a halálomat, akkor két eszten­dő múlva senki sem lesz életben a családodból — vé­gez velük az orosz nép Engem megölnek. Én már nem vagyok az élők között. Imádkozz, légy erős és gon­dolj a családodra. Grigorij.” Kétségtelenül van valarm hátborzongató ebben a le­vélben. De — legalább annyi — logika is. Raszputyin tudta, hogy meg akarják ölni és nem volt ne­héz megjövendölnie, hogy „a trónig kapaszkodott kosaras muzsik” meggyilkolását az arisztokrácia boszorkány- konyhájában főzik ki. Magá­tól értetődőnek tűnt, hogy a merénylők legalábbis megpró­bálják bevonni akciójukba a cári család valamelyik tagját, hiszen az akkori körülmények között ennek alaposan meg kellett nehezítenie a tettesek megbüntetését. Pontosan ez történt. Azonkívül a sztarec tisztá­ban volt azzal, hogy minden arisztokraták közül éppen a legelőkelőbbek, az uralkodo- ház tagjai gyűlölik a legjob­ban a palotában feszítő pa­rasztot, különösen Nyikoláj Nyikolájevics főparancsnok leváltása óta. Egyetlen embertől várha­tott hathatós segítséget a Romanov atyafiakkal szem­ben: magától a cártól, akiről tudta, hogy gyáva és babo­nás. Üjra az történt, aminek a sztareccel kapcsolatban annyiszor lehettünk tanúi. Ha ezt a levelet kibontjuk misz­tikus burkából rádöbbenünk, hógy megírását rendkívül prózai szándék Ihlette: egy Miklóshoz Intézett Ilyen prófécia a sztarec helyzeté­ben a lehető legjobb önvé­delem folt. Más kérdés, hogy akkor már ez sem használt. A koc­ka elvettetett. GYILKOSSÁG A PALOTÁBAN Az arisztokrácia elhatároz­ta: végez a cári trón mögött álló paraszttal. Oroszország egyik leggazdagabb embere, Feliksz Juszupov herceg állt az összeesküvés élére. Társa volt többek között Dmitrij Pavlovics nagyherceg, az uralkodócsalád tagja. Juszu­pov a sztarec bizalmába fér- kőzöttt és egy éjjel — azzal az ürüggyel, hogy felesége, Irina nagyhercegnő meg akarja ismerni — palotájába csalta a muzsikot. Maga ment érte a Goroho- vajára. A címeres, nagy, fe­kete kocsi megállt a Mojkán, a 94-es számú épület, a Ju- szupov-palota udvarán. Raszputyin levetette a bundáját és szemügyre vette a szobát. Azonnal megállt a pohárszék mellett. Látszott rajta, hogy gyermeteg örö­mét leli az értékes bútorda­rab belső labirintusában. Nyi- togatta a kis ajtókat, nézeget­te a rekeszeket. Eddig minden simán ment. Az első bonyodalom most kö­vetkezett. Juszupov rémüle­tére a muzsik visszautasította mind a teát, mind a bort. „Csak nem gyanakszik?” — kérdezte magától a palota ura. Görcsösen ismételgette magában, hogy Raszputyin- nak nem szabad élve hazajut­nia, de ebben a pillanatban csak egyetlen dologban volt biztos. Abban, hogy fél. (Folytatjuk) elmúlt nyáron elutasítottak.* A lap különben, mint erre vall „Eszkaláció a Közel- Keleten” című február 8-i vezércikke is, egyáltalán nem derűlátó a közeljövő­ben bekövetkezhető rende­zést illetően. NASSZER, AZ EAK EL­NÖKE az egyik amerikai té­véállomásnak adott interjú­jában rámutatott, hogy „az amerikai terv lényeges voná­sokban eltér a Biztonsági Ta­nács teljes izraeli visszavo­nulást követelő határozatá­tól’. A szovjet álláspontról szólva leszögezte, „a szovjet magatartás következetesen a békés politikai megoldás elérését mozdította elő” és aláhúzta az arab népeknek nyújtott szovjet segítség nagy jelentőségét. A svájci Die Tat is közöl-i te Nasszer egy exkluzív nyi­latkozatát, amelyben as EAK elnöke hangoztatta a békés tárgyalásokra irányu­ló készségét, de „a rendezés elképzelhetetlen az elfoglalt területek,. beleértve Kelet- Jeruzsálem visszaszármaz­tatása nélkül.” A kairói A] Ahram feb­ruár 9-i számában megálla­pította, hogy „az Izraellel közvetlenül szemben álló arab országok értekezlete olyan időben folytatta munkáját, amelyre az izraeli agresszió fokozódása, a hadműveletek kiszélesítése jellemző...” A kis „csúcsértekezlet” — mint azt a MENA arab hír- úgypökség jelentette, „köz­leményben szögezte le az értekezlet résztvevőinek azt az eltökélt szándékát, hogy folytatják a harcot, felsza­badítják a megszállt arab területeket és nem hódolhat­nak be az ellenség akaratá­nak. Elítélték az Egyesült Ál­lamokat, amiért lehetővé te­szi Izrael agresszióját.” Az „A1 Asszifa hangja”, a Palesztinái ellenállási szer­vezet rádiója kijelentette; „A tűzszüneti vonalak hely­reállítását célzó propaganda- kampány olyan csapda, amelynek célja az arab terü­letek izraeli megszállásának1 állandósítása. Ezt a tervet a Palesztinái ellenállási mozga­lom határozottan visszauta­sítja.” AZ IZVESZTYIJA február 10-i száma fényképet közölt, amelyen az El Fatah Palesz­tinái felszabadítási szervezet rohamozó harcosai láthatók. Mint a szovjet kormánylap rámutat, „az arab nép ellen­állási mozgalma nőttön nő, az izraeliek által megszállt arab területeken. A Paleszti­nái felszabadító szervezetek harcos osztagai — húzza alá az Izvesztyija, — érzékeny csapásokat mérnek az izraeli területrablókra.” William Rogers amerikai külügyminiszter hűvös fogad­tatását Marokkóban a világ­sajtó nem jelentéktelen rea­gálásának tekinti Washing­ton közel-keleti politikájára. A L’ Opinion jobboldal! marokkói lap azzal vádolta Nixon elnököt, hogy fenn­tartja a háborús légkört a Közel-Keleten. Az igazság az — írja a L’ Opinion — hogy az Egyesült Államok hatékony erkölcsi es anyagi támogatása nélkül Izrael so­hasem vállalkozhatott volna agressziójára. Az angol The Sunday Te­legraph ad helyet a közel- keleti útjáról nemrégiben visszatért volt brit külügy­miniszter, George Brówn megjegyezésének: „Még min­dig úgy vélem, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata helyes volt, és a térség népeinek egy része iff meg van győződve a hatá­rozat helyességéről.” J&űk$ Ünnepélyesen felavatták Szír és partizáncsoportjának emlékművét

Next

/
Thumbnails
Contents