Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám

S eMa*

(W rr S

fSTft AAi—J5

külpolitikái összefoglaló

if- 4* El í’atah rádióra támadia Avnmant i Amerikai békeliarcosok üldözése

# .Szovjet jegyzék

Koszigin üzenete és a HözeB-KeSet

..A KÖZEL-KELETI HELYZET veszélyes mértékben kiéleződött” — mutatott rá egy cikkeben a Pravda és hozzátette, hogy „a nyugtalanító fordulatért” Izraelt terheli a felelősség. Izraeli repülőgépek lepten-nyómon megsértik az ENSZ Biztonsági Tanácsa elrendelte tűzszünetet és Jordániái, valamint egyiptomi területeket bombáznak. Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok úgy döntött, hogy megsokszorozza az agresszornak nyújtott segítséget.”

Égy másik írásában a lap rámutatott arra is, hogy „a NATO az utóbbi időszakban feltűnő figyelmet szentel a Földközi-tenger térségének. Ez szoros kapcsolatban van a közel-keleti helyzet kiéleződésével, amelyet az Egyesült Államok uralkodó körei által támogatott Izrael fokozódó agresszivitása váltott ki.”

Az Izvesztyija is felhívja a figyelmet arra. hogy „A Közel-Keleten nyíltan aktivizálódtak az imperialista erők.” „Tel Avivot — húzza alá a lap kommentátora — rá kell kényszeríteni a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának végrehajtására.”

A katonai eszkaláció diplomáciává lett a Közel-Keleten — írja a francia Le6

Echos „A szovjet kezdeményezés” című cikkében és hozzáteszi, hogy „nem kellett nagy jósnak lenni annak elképzeléséhez, hogy a Szov- jéftniő" reagálni fog az Egyesült Államok Izrael számára nyújtott újabb biztosítékaira.” A cikk leszögezi, hogy „a Tel Aviv-i vezetőknek is el kell ismerniök a felhívás jelentőségét.”

„Teljesen világos — állapítja meg a Le Figaro —, hogy a szovjet jegyzék új elemet hozott a helyzetbe és hogy ennek következtében a

következő hetekben elénk lesz a diplomáciai tevékenység.”

A NOVO.IE VREMJA szovjet folyóirat elemzi a közel- keleti konfliktus rendezésével kapcsolatos szovjet és amerikai álláspontok ellentétes jellegét és többek között rámutat: „A szovjet javaslatok abból indulnak ki, hogy a közel-keleti konfliktus rendezése az ENSZ tevékeny részvétele nélkül aligha képzelhető el. Az Egyesült Államok ezzel szemben az arabok és az izraeliek „közvetlen kapcsolatait” állítja előtérbe, ami egyébként megfelel Tel Aviv álláspontjának.

Az Izrael által megszállt területek kiürítését illetően a szovjet álláspont félreérthetetlen: az izraeli csapatoknak feltétel nélkül távozniuk kell az összes elfoglalt arab területekről. Ez a Biztonsági Tanács határozata is. Washington javaslatai nem tartalmazzák az izraeli csapatok kötelező kivonását az 1967 júliusában megszállt összes arab területekről. Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy Izrael és az arab országok egymás között egyezzenek meg

A Szovjetunió indítványozza Izrael és arab szomszédai viszonylatában az 1967. június 5-én fennállt határok állandó jellegű és elismert határakként való rög- ,zítését. Rogers amerikai külügyminiszter a határok' „lényegtelen megváltoztatásának” lehetőségéről beszél — természetesen Izrael javára.

Első oldalon közölte február 6-i számában a NeUe Züricher Zeitung, hogy „Nixon nem késlekedett a válasszal” — ugyanakkor a lap hozzáfűzi, hogy „ez a válasz a Szovjetunió számára nem jelent újat. hiszen hasonlót Moszkvában már az

Az elmúlt órákban valamennyi külpolitikai esemény közül változatlanul a Közel- Kelettel kapcsolatos fejlemények szerepeltek a legnagyobb terjedelemben a világsajtó hasábjain. A legutóbbi napokban úgy tűnt, hogy a fronton szinte kizárólag a légierőé a szó, a legutóbbi jelentések azonban ismét „földi” eseményről, ezúttal egyiptomi kommandóakcióról szám obiak be. Egy egyiptomi egységnek sikerült átjutnia a Szuezd-csa- torna izraeli csapatok által megszállva tartott partjára és ott rajtaütnie egy gépesített alakulaton.

Kairói források szerint az akció izraeli katonai járművek és katonák megsemmisítésével ért véget, míg maga a kommandó „veszteség nélkül” tért vissza a csatorna másik partjára. Politikai megfigyelők aláhúzzák az ilyen akciók lélektani fontosságát. Izraeli részről szeretnék katonai passzivitásra kárhoztatni a Szuezi- csatoma partján védelmi állásokat elfoglaló egyiptomi alakulatokat. Kairó nyilvánvalóan mindenekelőtt e szán-_ dék keresztezéseként rendeli" el a kommandóakciókat.

Váratlan ellentét robbant lei a legnagyobb és legfontosabb palesztin felszabadj'tási szervezet, valamint a jordá- niai kormány között. Mint emlékezetes, a múltban létezett nézeteltérés az El Fatah és a hivatalos Amman között és ez akkor a fegyveres összetűzésig fajult. most azonban — legalábbis a közvélemény számára — semmi mem jelezte a konfrontáció közeledtét

így világszerte meglepetést keltett hogy az A1 Asszifa hangja, az EU Fatah hivatalos rádiója szenvedélyesen támadta a Jordániái kabinetnek a jelek szerint a pa- lesztirtaiak fegyverviselési jogát korlátozni kívánó intézkedéseit. „El akarják venni fegyvereinket! — hangsúlyozta az A1 Asszifa hangja kommentátora. — Ezt meg fogjuk , akadályozni. akár harccal is” — tette hozzá, majd kijelentette: ha emiatt polgárháború robbanna ki, azért egyedül Amman lenne a felelős.

Harmath Endrei

IS.

„NAPJAID MEG VANNAK

SZÁMLÁLVA”

Ahhoz, hogy ezt a rendkívül izgalmas történelmi krimit legalább valamennyire kibontsuk, az időgépben egy kissé visszafelé kell pergetnünk a filmet.

A gyilkosság általános okairól aligha kell sokat beszélnünk. A csodatévő muzsik életében talán a legnagyobb csoda az volt, hogy csak 1916 végén ölték meg. Az akkori Oroszországban legalább

olyan gyakoriak voltak a politikai merényletek, mint a mai Amerikában.

Akadt azonban közvetlen ok is.

Szeptember végétől mind hitelesebbnek tűntek azok a hírek, hogy a sztarec komolyan foglalkozik egy puccsszerű különbéke gondolatával. Egy halvacsorán állítólag részeg fővel ki is kottyantot- ta, hogy Livádiába akarja küldeni a cárt, „hadd kertészkedjék kedvére” és — ré- gensként — Alekszandrát szeretné trónra ültetni.

• Az Igaz Oroszok, a Fekete Százak vezérkara, az ultrareakciós háborús párt úgy döntött, hogy látványos ellenakcióval kell megakadályozta Manuszék és a háború beBárki is a felelős a nyilvánosságra került ellentétekért, az ilyen villongások csak arthatnak annak a jogos üsszsrab törekvésnek, amely az izraeli megszálló erők kivonására irányul.

Tíz évig terjedhető börtön és 5000 dollárig terjedhető pénzbüntetés fenyegeti azokat az amerikai békeharcosokat, akik 1969 tavaszán be hatoltak a Dow Chemical nevű hadiipari monopólium irodájába. Egy washingtoni bíróság most bűnösnek mondta ki a hét vádlottat. Az amerikai joggyakorlat szerint a bűnösség kimondása és az ítélet kihirdetése nem egyszerre történik.

A bírósági döntés világszerte felháborodást keltett. My Lai sokkja túlságosan közel van és a tömeggyilkos Calley hadnagy, valamint társai ügyében az igazságügyi hatóságok korántsem tesznek tanúságot ilyen drákói szigorról.

A Szovjetunió kormánya javasolta a három nyugati hatalomnak, az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniá- nak és -Franciaországnak,

(Folytatás az 1. oldalról)

la Harcunk Budapestért e.

könyvében:

„A bátorságnak, a nép ügyéért való önfeládozó készségnek. a szerénységnek, s a meleg szívű bajtársiasságnak követendő példáját adta nemzeti történelmünk legsúlyosabb hónapjaiban, amikor igazán bátor emberekre volt szükségé ennek «4 országnak. Szír ir iiMyjn r~r-l mli hogy emÍékéF“szivébe zárja és örök időkre megőrizze a magyar ifjúság!”

Partizáninduló hangjai csendültek fel, lehullott a fehér lepel az emlékműről. Ezután a Magyar Partizán Szövetség es az egykori harcostársak nevében Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Partizán Szövetség elfe] ezesé ben érdekelt pénzcsoportok kiugrási kísérletét — egyszersmind a fenyegető forradalmat is. Mindenekelőtt el kell távolítani Raszpu- tyint. Ehhez az első lépés még jobban felkorbácsolni a muzsik elleni hisztériát.

Ettől kezdve a Gorohovája utca 64 számú ház 20-as lakásába tömegével hordta a posta a ,,napjaid meg vannak számláivá” kezdetű névtelen leveleket és ismeretlen telefonálók fenyegették halállal a pokrovszkojeit.

A Raszputyin-legenda szerves része, hogy a sztarecet utolsó heteiben sem hagyta cserben előérzete; hogy megjósolta közelgő megsemmisülését. De, mint a muzsik egész mítoszban, ebben is viszonylag könnyen kimutatható a racionális mag: a szibériai ekkor már úszott az eletveszélyes fenyegetések árján. Leánya, Marija, könyvében elmondja, hogy ebben az időben apja sokszor felsóhajtott:

— Fekete felhő lebeg a házunk felett. Érzem, hogy ezek az utolsó napjaim.

Mikor utoljára találkozott a cárral, így búcsúzott:

— Most nem én áldlak meg téged. Most neked kell megáldanod engem. •

Titkára, Szimanovics szerint akkor, Carszkoje Szelóhogy a közeli jövőben folytassanak véleménycserét

Nyugat-Bertin helyzetének megjavításáról.

A javaslatot azok a jegyzékek tartalmazzák, amelyet az Egyesült Államok, Nágy- Britannia és Franciaország képviselőinek Moszkvában nyújtottak át. Hírügynökségi jelentések szerint a megbeszélésekre Nyugat-Berlinben, a szövetségi ell-nőrző tanács egykori épületében, nagyköveti • szinten kerül majd sor.

Az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint a három nyugati tatalom az NSZK képviselőivel együtt Bonnban tanulmányozza a Szovjetunió jegyzékét, amely mielőbbi tárgyalásokat javasol a nyugat-berlini helyzetről. A szóvivő szerint a jegyzék „lényegében azonos Gro- miko szovjet külügyminiszter

1969. július 10-i beszédének megállapításaival” és „nem válaszol ugyan a három hatalom múlt év december 16- án előterjesztett javaslatára de beleegyezik abba, hogy tárgyalásokat folytassanak a nyugat-berlini helyzet megjavításáról”.

nöke, dr. Csilllk Gábor rendőralezredes, Padányi Mihály ÉVM felügyeleti csoportfőnök és Jamrich Mihály vállalati igazgató; az MSZMP budapesti és XIII. kerületi bizottsága nevében Venéczi János, a budapesti pártbizottság titkára és Kónya Gyula, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára, a fővárosi és a XIII. kerületi tanács^„yegrebájfő bizottsága nevpberi . fiántos János és Kisléghfy Imréik &íí£ kerületi tanács vb-elnöke, a KISZ budapesti bizottsága nevében Szirbek Vilmos titkár és Dahoczki József, a XIII. kerületi KISZ-bizottság titkára helyezett el koszorút a szobor talapzatára.

A bensőséges ünnepség az Iintemacionáléval ért véget

ból hazaterve írta Miklósnak a híres levelet:

„Szentpétervárott írom és hagyom hátra ezeket a sorokat. Érzem, hogy életem január 1 előtt véget ér. Azt akarom, hogy Atyuska, Anyuska, a Gyerekek (máitnint a cári gyerekek), és az Orosz Föld megtudja és megértse, amit meg kell tudnia és meg kell értenie.

Ha közrendű gyilkosok ölnek meg, különösen, ha testvéreim, az orosz parasztok teszik ezt velem, neked, Oroszhon Cárjának, nincs mitől tartanod. A trónodon maradsz és nyugodt lehetsz — ivadékaid még évszázadokon át uralkodnak. De ha bojárok, nemesek ölnek meg, ha ők ontják ki a vererpet, ha vérem äz ő kezüket szennyezi be, huszonöt éven át nem mossák le magukról ezt a vért. El fogják hagyni Oroszországot. Gyűlölik és megölik egymást és huszonöt esztendőn belül nem lesz nemesség Oroszországban.

Orosz Földek Cárja, ha hallod a harangszót, amely tud- todra adja, hogy Grigorijt megölték, tudnod kell:

Ha a te rokonaid okozták a halálomat, akkor két esztendő múlva senki sem lesz életben a családodból — végez velük az orosz nép

Engem megölnek. Én már

nem vagyok az élők között. Imádkozz, légy erős és gondolj a családodra. Grigorij.”

Kétségtelenül van valarm hátborzongató ebben a levélben. De — legalább annyi — logika is.

Raszputyin tudta, hogy meg akarják ölni és nem volt nehéz megjövendölnie, hogy „a trónig kapaszkodott kosaras muzsik” meggyilkolását az arisztokrácia boszorkány- konyhájában főzik ki. Magától értetődőnek tűnt, hogy a merénylők legalábbis megpróbálják bevonni akciójukba a cári család valamelyik tagját, hiszen az akkori körülmények között ennek alaposan meg kellett nehezítenie a tettesek megbüntetését. Pontosan ez történt.

Azonkívül a sztarec tisztában volt azzal, hogy minden arisztokraták közül éppen a legelőkelőbbek, az uralkodo- ház tagjai gyűlölik a legjobban a palotában feszítő parasztot, különösen Nyikoláj Nyikolájevics főparancsnok leváltása óta.

Egyetlen embertől várhatott hathatós segítséget a Romanov atyafiakkal szemben: magától a cártól, akiről tudta, hogy gyáva és babonás. Üjra az történt, aminek a sztareccel kapcsolatban annyiszor lehettünk tanúi. Ha ezt a levelet kibontjuk misztikus burkából rádöbbenünk, hógy megírását rendkívül prózai szándék Ihlette: egy

Miklóshoz Intézett Ilyen prófécia a sztarec helyzetében a lehető legjobb önvédelem folt.

Más kérdés, hogy akkor már ez sem használt. A kocka elvettetett.

GYILKOSSÁG A PALOTÁBAN

Az arisztokrácia elhatározta: végez a cári trón mögött álló paraszttal. Oroszország egyik leggazdagabb embere, Feliksz Juszupov herceg állt az összeesküvés élére. Társa volt többek között Dmitrij Pavlovics nagyherceg, az uralkodócsalád tagja. Juszupov a sztarec bizalmába fér- kőzöttt és egy éjjel — azzal az ürüggyel, hogy felesége, Irina nagyhercegnő meg akarja ismerni — palotájába csalta a muzsikot.

Maga ment érte a Goroho- vajára. A címeres, nagy, fekete kocsi megállt a Mojkán, a 94-es számú épület, a Ju- szupov-palota udvarán.

Raszputyin levetette a bundáját és szemügyre vette a szobát. Azonnal megállt a pohárszék mellett. Látszott rajta, hogy gyermeteg örömét leli az értékes bútordarab belső labirintusában. Nyi- togatta a kis ajtókat, nézegette a rekeszeket.

Eddig minden simán ment. Az első bonyodalom most következett. Juszupov rémületére a muzsik visszautasította mind a teát, mind a bort. „Csak nem gyanakszik?” — kérdezte magától a palota ura. Görcsösen ismételgette magában, hogy Raszputyin- nak nem szabad élve hazajutnia, de ebben a pillanatban csak egyetlen dologban volt biztos. Abban, hogy fél.

(Folytatjuk)

elmúlt nyáron elutasítottak.* A lap különben, mint erre vall „Eszkaláció a Közel- Keleten” című február 8-i vezércikke is, egyáltalán nem derűlátó a közeljövőben bekövetkezhető rendezést illetően.

NASSZER, AZ EAK ELNÖKE az egyik amerikai tévéállomásnak adott interjújában rámutatott, hogy „az amerikai terv lényeges vonásokban eltér a Biztonsági Tanács teljes izraeli visszavonulást követelő határozatától’. A szovjet álláspontról szólva leszögezte, „a szovjet magatartás következetesen a békés politikai megoldás elérését mozdította elő” és aláhúzta az arab népeknek nyújtott szovjet segítség nagy jelentőségét.

A svájci Die Tat is közöl-i te Nasszer egy exkluzív nyilatkozatát, amelyben as EAK elnöke hangoztatta a békés tárgyalásokra irányuló készségét, de „a rendezés elképzelhetetlen az elfoglalt területek,. beleértve Kelet- Jeruzsálem visszaszármaztatása nélkül.”

A kairói A] Ahram február 9-i számában megállapította, hogy „az Izraellel közvetlenül szemben álló arab országok értekezlete olyan időben folytatta munkáját, amelyre az izraeli agresszió fokozódása, a hadműveletek kiszélesítése jellemző...”

A kis „csúcsértekezlet” — mint azt a MENA arab hír- úgypökség jelentette, „közleményben szögezte le az értekezlet résztvevőinek azt az eltökélt szándékát, hogy folytatják a harcot, felszabadítják a megszállt arab területeket és nem hódolhatnak be az ellenség akaratának. Elítélték az Egyesült Államokat, amiért lehetővé teszi Izrael agresszióját.”

Az „A1 Asszifa hangja”, a Palesztinái ellenállási szervezet rádiója kijelentette; „A tűzszüneti vonalak helyreállítását célzó propaganda- kampány olyan csapda, amelynek célja az arab területek izraeli megszállásának1 állandósítása. Ezt a tervet a Palesztinái ellenállási mozgalom határozottan visszautasítja.”

AZ IZVESZTYIJA február

10-i száma fényképet közölt, amelyen az El Fatah Palesztinái felszabadítási szervezet rohamozó harcosai láthatók. Mint a szovjet kormánylap rámutat, „az arab nép ellenállási mozgalma nőttön nő, az izraeliek által megszállt arab területeken. A Palesztinái felszabadító szervezetek harcos osztagai — húzza alá az Izvesztyija, — érzékeny csapásokat mérnek az izraeli területrablókra.”

William Rogers amerikai külügyminiszter hűvös fogadtatását Marokkóban a világsajtó nem jelentéktelen reagálásának tekinti Washington közel-keleti politikájára.

A L’ Opinion jobboldal! marokkói lap azzal vádolta Nixon elnököt, hogy fenntartja a háborús légkört a Közel-Keleten. Az igazság az — írja a L’ Opinion — hogy az Egyesült Államok hatékony erkölcsi es anyagi támogatása nélkül Izrael sohasem vállalkozhatott volna agressziójára.

Az angol The Sunday Telegraph ad helyet a közel- keleti útjáról nemrégiben visszatért volt brit külügyminiszter, George Brówn megjegyezésének: „Még mindig úgy vélem, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata helyes volt, és a térség népeinek egy része iff meg van győződve a határozat helyességéről.”

J&űk$

Ünnepélyesen felavatták Szír és partizáncsoportjának emlékművét