Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-11 / 35. szám
WM ft®niSr ff; KBLET-MAGYARöRSZAG ». olda? A fogyasztási szövetkezetek megújhodása A KORMÁNY egy évvel ezelőtt meghatározta azokat a legfontosabb elveket, amelyek a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek jogi helyzetét rendezik. Ennek alapján a Szövetkezetek Országos Szövetségének, valamint megyei szövetségeinek korábbi irányító és felügyeleti tevékenysége — a gazdasági reformnak és a korszerű szövetkezetpolitikai elveknek megfelelően — a szövetkezetek tevékenységét hatékonyabban elősegítő érdekképviseleti és mozgalmi tevékenységgé alakul át. A szövetkezetek most szinte megújhodnak az önálló, vállalatszerű gazdálkodás útjára lépnek, s demokratikus önkormányzat alapján működve, beilleszkednek az állami felügyelet általános rendszerébe, mentesülve szövetkezeti szerveknek való alárendeltségétől. A szövetkezetek szövetségeire vonatkozó rendelkezések nyomán megszűnt a szövetségek iránvító, igazgatási jellege. A szövetségek — kötelező erejű utasítások helyett — érdekképviseleti feladatkörükben felhívásokat és ajánlásokat adhatnak a szövetkezeteknek. Ezeket a szövetkezetek illetékes testületi szervei kötelesek megtárgyalni, de elfogadásukról belátásuk és érdekeik szerint dönthetnek. A szövetségek korábbi felügyeleti jogait mostantól kezdve az állam gyakorolja, az ezzel kapcsolatos operatív munkát az illetékes járási, városi, városi kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai látják eL ENNEK SZELLEMÉBEN ‘a ' szövetkezetek megalkották új alapszabályaikat, az elmúlt év végéig ezek állami jóváhagyása is megtörtént. A tanácsok mint a felügyelet helyi megtestesítői — ezekben a napokban teszik meg első intézkedéseiket; azok tartalmi és formai megoldásainak jelentőségét aligha kell bizonygatni. S bármennyire is alapos munka előzte meg az új jogkör bevezetését; a társadalom, a szövetkezet és az egyes tagok érdekei közötti összhang ellenőrzése sokoldalú munkát, kölcsönös megértést követel, ugyanakkor néhány vitát is kiválthat a kezdeti időben. A tanácsok állami felügyeletének lényege mindenekelőtt, hogy a felügyeletet gyakorló végrehajtó bizottság jogosult, illetve köteles ellenőrizni a szövetkezetek jogszabály és alapszabály szerinti működését. Ezt indokolja elsősorban, hogy az érvényben lévő jogszabályok több olyan kötelezettséget írnak elő, amelyeknek megtartása minden szövetkezetnek kötelező. De kötelezettséget ró a kormányhatározat azokra az igazgatási és gazdasági szervekre is, amelyek kapcsolatban állnak, vagy kerülnek a szövetkezetekkel. Ténykedésük nem sértheti a szövetkezetek önállóságát, vállalatszerű működését, azon jogukat, hogy gazdálkodásukat, belső működésüket érintő kérdésekben saját felelősségükre és kockázatukra saját maguk határozhassanak. Ezek ellenőrzésére kapott felhatalmazást az állami felügyeleti jogkört gyakorló végrehajtó bizottság. A másik fontos terület a szövetkezet alapszabályában rögzített tagsági jogok érvényesülésének a vizsgálata. Mint például: érvényesül-e a szövetkezeti demokrácia; biztosítottak-e ehhez a feltételek; megvalósul-e a szövetkezeti tagság döntésben való részvétele? AZ ÁLLAMI FELÜGYELET' azonban nem azonos a korábban meghonosodott gyámkodással, a szövétkeze- tek operatív irányításával. Erre kizárólag a szövetkezet törvényesen megválasztott vezetősége illetékes, mely beszámolási kötelezettséggel tartozik a szövetkezet legfőbb szervének, a közgyűlésnek. A végrehajtó bizottság tehet megállapításokat a szövetkezet tevékenységéről, adhat javaslatokat az esetleges észlelt hiányosságok megszüntetésére, de határozatot csak akkor hozhat, ha a szövetkezet tevékenysége, működése sérti az érvényes jogszabályt, vagy az alapszabályt. Az ágazati politika érvényesítéséért természetesen a végrehajtó bizottság felelős, így esetenként előfordulhat, hogy a szövetkezet vezető szervei az állami felügyeletet ellátó végrehajtó bizottság testületi ülésén számoljanak be a szövetkezet tevékenységéről. A végrehajtó bizottság mint testület azonban konkrétan nem vizsgálja a szövetkezet jogszabály- szerű működését, az ilyen ellenőrzést. a végrehajtó bizottság szakigazgatási szervei végzik. A törvényességi felügyelet gyakorlására a tanácsok a termelőszövetkezetekben meghonosodott módszert alkalmazzák. Ennek egyik módja, hogy az állami szervek részt vesznek a fogyasztási, értékesítő szövetkezetek testületi ülésein, a meghívásukat jogszabály teszi kötelezővé. Általános gyakorlat az is, hogy a felügyeletet ellátó tanácsok tételesen vizsgálják az alapszabályban rögzített szövetkezetpolitikai alapelvek és egyéb előírások megtartását. Nem vizsgálhatják azonban a tanácsok az állami felügyelet jogán sem a szövetkezetek gazdálkodását. Még az esetleges beszámoltatást végző testület sem hozhat határozatot a szövetkezet gazdálkodását illetően, legfeljebb javaslatot tehet bizonyos módosításokra, ami viszont akkor válik kötelező érvényűvé, ha azt a szövetkezet saját fóruma, vezetősége vagy közgyűlése elfogadja és határozatra emeli. rf hior,*! f r\ ■» A SZÖVETKEZETEKRE csak állami jogszabály, vagy saját maga határozata róhat kötelezettséget; s kifejezi a korszerű szövetkezetpolitika alapelvét: a szövetkezet gazdája minden tekintetben a tagság. Lényegeben az állami felügyelet új formája is ezt szolgálja: a társadalom a szövetkezet és a tagok ér dekeinek öss zeh an golásárí hivatott, a törvényes rendeletek és a szövetkezetpoliti- tikai alapelvek megtartását biztosítja. (tóth) Termelés tudományos szervezéssel A tartalékok hasznosítása a mátészalkai bútorgyárban Nem műveltek nagy dolgokat a Szatmárvidéki Faipari Vállalatnál, a befektetés pénzértéke pedig egyenesen nevetséges: 150 ezer forint körüli. Mit lehet egy ilyen miniösszegből csinálni ? Jóformán semmit, egy közepes gépnek az ára. Pontosság, ütemesség Ám Mátészalkán másképp gondolkodtak. Megrendelték az üzem tudományos átszervezését a Faipari Gyártás- és Gyártmánytervező Irodától, ahol sok tapasztalatot összegyűjtöttek már ebben a témában. A javaslat el is készült. Mindössze néhány gépet helyeztek ' át, szakosították a termelés egyes folyamatait, olyan rendszert vezettek be, ami feltétlen pontosságot és ütemességet kíván minden résztvevőtől. Decemberben akadozott a gépezet, mert sok volt a szabadságolás. (Ezután azt is csak szigorú terv szerint lehet ütemezni.) A tervezett. 5 komplett garnitúra és 4 farész helyett hol öt, hol 15 jött ki napjában az üzemből. Aztán folyamatosan: 9, újra 9, újra. Aztán egyszer 10. És egyre gyakrabban. Ha az eredeti napi kilences tervet tartanák egész évben, akkor a bútortermelés a tavalyi 23 millióról 31- re növekedne az idén. De— nem tartják, mert máris felemelték a napi adagot 9 és félre. Könnyen tehették, a munkások egyre gyakorlottabbak abban a munkafolyamatban, amit csinálniuk kell. Szinte bizonyosnak látszik, hogy az első fél évben még további garnitúrákkal nő a napi teljesítmény. Létszámemelés nélkül Az eiőbbiekoen nem esett szó létszámbővítésről. Ilyen nem történt Mátészalkán, a bútorgyártásban ezt az ugrásszerű termelékenység-növekedést kizárólag az üzem átszervezésével érték el, még gépet sem vásároltak. Úgy hisszük, a mátészalkai példához különösebb kommentár nem is lenne szükség. Ám mégis beszélnünk kell az üzemszervezésben lévő tartalékok kihasználásáról. mert ebben csaknem egyedülálló a szálkái eset. Igazgatókkal, gazdasági vezetőkkel történő beszélgetések során mindig szóba kerül, milyen sok pénzre lenne ennek vagy annak a vállalatnak szüksége. Ez igaz, megyénkben általában kevés állóeszközzel oldják meg gazdasági feladataikat az üzemek, további gépesítésre, épületekre, szociális létesítményekre, s ki tudja, mi mindenre lenne szükség. Ennyi pénz azonban nincs — egyszerre. A népgazdaság ereje is véges, a vállalatoknak pedig — épp az említettek miatt — alacsony a fejlesztési alapjuk. Ebből indultak ki Mátészalkán is, amikor megbízták az irodát az üzem vizsgálatával. Sajnos, . ilyen megbízás igen ritka megyénkben, bár éppen ennek az irodának a Kisvárdai Bútoripari Vállalatnál hasonló vizsgálata lesz a szálkáihoz, csak előbb néhány megrendelőt még ki kell elégíteni. Nem drága! Miért kévéséij ük az ilyen megrendeléseket? Mert a mátészalkai — és országosan korántsem egyedi — példa igazolja: ez a leghatékonyabb beruházás. A költségekhez képest szinte meglepő a termelés növekeKészül a nagyffivópohárfl 120 ezer hold öntözése — Tisza-duzzasztás 1973.ban — Kommunista szombatok a „kisköreinél" Szombat este, a Nagykörúton sétálgattunk hármasban. Ezt az estét még a teljes pihenésre szántuk, az volt a tervünk, hogy moziba megyünk. A New York-palotával szembeni Palace mozi előtt nézegettük a kirakott képeket, hogy érdemes-e megnézni a filmet. Egyszer csak Szir nagyot rikkant. — Srácok, ide figyeljetek, mi van itt! Alaposabban megnéztük a vitrin alatti képeket, meg a film plakátjait, de továbbra se lelkesedtünk. Szir ránk mordult. — Hát nem látjátok? Vaksi k vagytok, az apátok K7 tségit nem láttok tovább az orrotoknál! Ággal együtt nagyot nevettünk. Kinevettük a parancsnokot, hiszen hármunk közül egyedül ő viselt szemüveget, erősen rövidlátó volt. De Szirt ez nem zavarta, nem hagyta magát. Rámutatott egy plakátra. Amikor elkezdtük olvasni, rájöttünk, miért jött olyan tűzbe. A plakát másnapra, december 3-ra hirdette meg a nyilasok első országos nagygyűlését Gyorsan kibetűzték, hol lesz: a Városi Színházban. Tanácstalanul néztünk egymásra, aztán csüggedten állapítottuk meg, hogy ké- aá... Mi az ördögöt csinálRobbanás a Városi Színházban Részlet Csillik Gábor: Budapesten harcoltunk című könyvéből hatnánk másnap délelőttig. De Szír nem tágított. — Ezt nem engedélyezem! Nem engedhetem, értsétek meg. — Te megőrültél! Mondd meg, hogy mit tehetünk? — Még nem tudom, de meg kell akadályozni, nekünk kell megakadályozni. A moziról lemondtunk, és egyre csak azon törtük a fejünket, mit is tehetnénk. Első lépésként úgy határoztunk, hogy elmegyünk a helyszínre, és ott terepszemlét tartunk. Öt-hat perc múlva már ott voltunk, de a színházat körbejárva szomorúan tapasztaltuk, hogy minden ajtót és ablakot erősen bezártak. Nem láttunk lehetőséget a behatolásra. Szemben, a Deutsches Hausban, a német házban, náci katonák voltak elszállásolva, a kapuban fegyveres német őr állt, akit a szabad kilátásban semmi sem gátolt. Ág és én kilátástalannak tartottuk a helyzetet. Ám Szir megtalálta a megoldást. Előadta tervét, gyorsan megtárgyaltuk és döntöttünk. A színház főbejáratát tartóoszlopok díszítették, ezeket fogjuk ekrazittal körültűzdelni, és így az egész homlokzati és bejárati részt felrobbanthatjuk. Az elhatározást tett követte. Hazarohantunk, és a lakásunkon elraktározott ek- razitcsomagokból négy darab háromkilósat a helyszínre hoztunk. El kellett dönteni, hogyan osztjuk fel a munkát egymás közt, ebben mindig szigorúan betartottuk a demokráciát. Most is egy gyors sorshúzás, a szerencse megint nekem és Ágnak kedvezett: Szírnek kellett a biztosító feladatát ellátni. Még ugrattuk is, hogy szép, szép a robbantás, de a biztosítás az igazi. Az ekrazitcsomagokal dróttal és spárgával ügyesen a tartóoszlopokra erősítettük, rövid angol gyújtózsinórral, amiknek á végén robbantást indító gyújtósapka volt. Szir húsz-huszonöt méterre két csőre töltött pisztollyal és két beélesített, kézigránáttal biztosított. Olyan me; nyugtató érzésem volt, mintha apám és testvérem egy személyben állna ott, és vigyázna rám. A munkában nem zavartak, elég hamar végeztünk, a tizenkét kiló ekrazit a tartóoszlopokra került. A gyújtózsinór beindítása után Szir felé indultunk, és amikor odaértünk, egyszerre kezdtük neki magyarázni, hogyan is erősítettük fel a robbanóanyagot. Alig telt el tíz-tizenöt másodperc, jó nagy robbanás szakította félbe elbeszélésünket. Tudtuk, hogy ennek be kell következni. mégis csodálkoztunk. Azt hiszem, a robbanás túl gyors volt. A kíváncsiság egy kis ideig még ott tartott bennünket. Alig fél perc múlva egy csomó katona rohant ki a német házból, es ijedten szaladgáltak összevissza. Alig tudtuk a nevetésünket visszatartani, mert voltak, akik félig felöltözve, mások meg ingben-glóriaban ":völ- töztek, azt se tudták, hogy hova szaladjanak, és hogy mi történt. Amikor láttuk, tőgy a s ház (művelődésház) fele futnak, mi szépen leléptünk, az Aggteleki utcán át a Rákóczi út felé. Tenger? A bihari, a kunsági, a szabolcsi, a békési parasztembernek az. Azoknak, akik talán életükben nem láttak nagyobb vizet a faluvégi kacsaúsztatónál. És a földeknek is. Ahol mióta csak ekét markol a kéz, sírtak a rögök. Egyetlen csepp vízért. Szürke számok, s még számok csak. Több mint egymillió 500 ezer katasztrális hold öntözésére nyílik majd lehetőség. Nyolc megye mezőgazdaságát lehet majd fejleszteni. .. Ha felépül a II. tiszai vízlépcső és öntöző- rendszer. A „kiskörei.” Olyan földeket ment meg, ahol aszályos években — s de sokszor voltak aszályos évek — átlag 150 milliméter csapadék hullott. A föld inni kér. A nagy „ivópohár” most készül. Hogy 1973 és 1975 között, az első ütemben, már 120 ezer holdat kínálhasson meg vízzel az építő ember. Négy-öt hosszú épület. Ebédlő, szállás, irodák. Kultúrterem is van. Aztán körös-körül más semmi. Csak a sáros föld, a Tisza és a túlsó parton a falu, Kisköre. Szürke, kicsi és még nagyon névtelen. 1968-ig csak azok tudták, hogy van, akik itt éltek. 1980-ban pedig híres üdülőhely lesz. Akárcsak Abádszalok vagy Tiszafüred. Azok teszik azzá, akiknek a hosszú épületekben van a szállásuk, az ebédlőjük, az irodáik. És azok, akik kommunista szombatot és vasárnapot tartva ide utaznak Hajdúból. Békésből és Szabolcsból. Kisköre messze van Nyíregyházától, ha sóstói vagy orosi mértékkel mérjük. Az első ütemben, 1973 és 1975 között 16 szabolcsi termelőszövetkezet kap vizet Kisköréről. Közöttük olyanok, mir a timari Béke, a tuzséri Rákóczi és a vencsellői Szabadság. A teljes öntözőrendszer építése a gazdaságosság miatt két ütemben történik. Jelenleg készül a kisköréi vízlépcső, ahol a földmunkákat végzik. 1973-ra elkészül a nagykunsági és jászsági öntözőfőcsatorna 18—18 kilométeres szakasza és a tározó alsó szakasza. A kotrógépek, a földgyaluk között kicsit furcsa érzés azon a helyen állni, ahöl az öntözéshez szükséges vizet tárolják majd, ahol a Dunától keletre élők pihenni, úszni, vitorlázni fognak. — Kicsit később lesz még — mondja Kiss Barna technikus. — Bár 1973-ban már duzzasztani fogják a Tiszát, de a víz még a mederben marad. A tározó egész területét nem öntjük még el. A későbbi tó csak a rendszer teljes kiépítésekor állhat a mezőgazdaság és a pihenni vágyók rendelkezésére. Két szabolcsi ember tud a legtöbbet mondani a Tisza II. vízlépcsőről. Az egyik Nyíregyházán, a másik Szolnokon képviseli a megyét. Miilei Lajos a II. tiszai vízlépcső és öntözőrendszer KISZ megyei operatív bizottságának munkáját kíséri figyelemmel, míg Brandt Béla Szabplcs-Szatmár megyei főmérnök Szolnokon a Tisza menti Mezőgazda* óh Fejlesztési Intézetben képviseli a hazai színeket. Miilei Lajos a jubileumi kommunista szombat résztvevőinek felhívásáról: — A kiskörei főművek építői felhívással fordultak a KISZ-esekhez, a fiatalokhoz, hogy felszabadulásunk 25. és Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából május 1-ig vegyünk részt a jubileumi időszakban. Még nem tudják a pontos időpontot, - de azt már igen, hogy szabolcsiak indulnak majd - szombatonként Kiskörére Építeni, segíteni. Horváth S. János dése, a termelekenység 1a- vulása. Ahhoz, hogy több hasonló szellemi terméket tartalmazzon a megye ipari termelése, szükséges, hogy egy szemlélet megváltozzék. Ezt röviden így' tudnánk összegezni : Egy- beszélgetés során az egyik igazgatónk tagadta, hogy neki bármelyik tudományos iroda tudna valami újat mondani, ö ismeri az ország szinte valamennyi vállalatát a szakmában, a kollégák jó tapasztalatait hasznosította is... És különben: drágán dolgoznak, nincs rá pénz. Nem drága — ezt a szálkái példa bizonyítja. S azt is hogy a legegyszerűbb ésszerűsítéseket is csak a friss es értő szem veheti észre. A mátészalkai üzem vezetőit lekötötték a napi gondok, miként másutt is tapasztalható^ egy ilyen komoly vizsgálatra egyszerűen nem maradhatott idejük és energiájuk. Az üzem tudományos alapokon történő megszervezése — s ezt nyugodt szívvel állíthatjuk — gyorsain megtérülő befektetés. Megyénk iparának erre nagy szüksége van. a további fejlődésünk érdekében. Ez a szükségszerűség köztudott, de érvényesülésének módozatait megtalálni, s átültetni az elvet a gyakorlatba — még nem ilyen természetes. Kun István
