Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 33. szám

* s <*sa trt FT MAGYAR™*«!?’«:© im feSroftf ft Egy hét a világpolitikában Í Koszigin-üzenet Ü Arab „kis csúcs64 ii Holdújév Vietnamban Ü Francia pártkongresszus Üi Tárgyalások Varsóban és Moszkvában AZ ELMÚLT HÉTEN vál­tozatlanul folytatódott, sőt fokozódott a diplomáciai ak­tivitás. Ankét és többoldalú tárgyalások és üzenetváltások két probléma körül csúcso­sodtak: az egyre feszültebbé váló közel-keleti helyzet és sz európai biztonság kérdé­sei álltak a nemzetközi ér­deklődés homlokterében. A Közel-Keletről szóló je­lentések naponta újabb és újabb összecsapásokról, harci cselekményekről számolnak be. Hevességük már-már a tűzszünet felborulásával fe­nyeget. Nyilván ez késztette Koszigin szovjet miniszterel­nököt, hogy üzefetet juttas­son el a három nyugati nagy­hatalom kormányfőihez, amelyben felhívta a figyel­müket a közel-keleti helyzet új veszélyeire, és sürgette az ENSZ keretében megkezdett négyhatalmi tanácskozások fokozását. A kairói A1 Ab­ram szerint az üzenetben, amelyet Nasszer elnöknek is eljuttattak, Koszigin minisz­terelnök bejelentette: „a Szovjetunió ENSZ képviselő­je utasítást kapott arra, hogy minden lehetőt tegyen meg a négy nagyhatalom tanácsko­zásainak pozitív eredményé­ért”. Az üzenet felhívja a fi­gyelmet azokra a súlyos kö­vetkezményekre, amelyeket az Egyesült Államok által tá­mogatott izraeli uralkodó kö­rök magatartása vonhat ma­ga után a Közel-Kelet és az egesz világ békéjére nézve. A SZOVJET KORMÁNY­FŐ üzenetére Nixon, Pom­pidou és Wilson szinte 24 órán belül elküldte válaszát. A francia elnök szerint a Biztonsági Tanácsnak köve­telnie kell, hogy az ellensé­geskedő felek az ENSZ ha­tározata értelmében állítsák helyre a tűzszüneti vonalat. Javasolta, hogy az ENSZ újít­sa fel Gunnar Jarring külde­tését a konfliktus kiszélese­désének megelőzésére. Nixon amerikai elnök tárgyalásokat javasolt a fegyverszál)'tások kétoldalú korlátozására, és hangoztatta, hogy az Egyesült Államok erőfeszítéseket tesz a tűzszüneti megállapodások betartására. Ugyanakkor megismétli a korábban elő­terjesztett amerikai „békein­dítványokat”, ami azt mu­tatja, hogy az amerikai állás­pont változatlanul merev. Ezt a magatartást bírálta a párizsi Humanité, amikor megállapította: a Kózel-Ke- leten a helyzet annyira rob­banékony, hogy nem volna szabad olajat önteni a tűzre, amint azt Izrael hamis bará­tai tették. „Ennek a népnek rossz szolgálatokat tesznek — írja a lap, ha vezetőit arra bátorítják, hogy makacsul folytassák kalandjukat.” A hét végén ült össze Kairóban az arab országok „kis csúcsértekezlete”, ame­lyen az Izraellel közvetlenül szemben álló országok vesznek részt. Husszein Jordániái ki­rály már az értekezlet előtt tárgyalt az EAK fővárosában Nasszer elnökkel, a hírek szerint mindenekélőtt katonai kérdésekről. Az A1 Ahram úgy értesült, hogy e tanács­kozást követően sor kerül az egyiptomi—líbiai—szudáni „hármas szövetség” újabb, leg­magasabb színtű tanácskozá­saira. VIETNAMBAN rövid idő­re elhallgattak a fegyverek. Ezekben a napokban ünnep­ük a holdújévet, más szóval a tet-et. E nép ősi hite szerint: minél vidámabbak az embe­rek ezen az ünnepen, annál boldogabbak lesznek az új évben. Olyan erős ez a ha­gyomány, hogy mióta csak tart a vietnami háború, még a saigoni kormányzat és az amerikai szövetségeseik sem utasították vissza a felszaba- dítási frontnak a holdújév napjaira tett tűzszüneti aján­latát. Míg azonban a DNFF négynapos fegyvernyugvást hirdetett, addig az ameri­kaiak és a saigoni bábkor­mány csupán 24 órás tűzszü­nethez járultak hozzá. S alig telt le a 24 óra, máris megin­dították támadásaikat a de- militarizált övezettől délre eső területeken és Saigon környékén. A francia politikai életnek és az európai munkásmozga­lomnak jelentős eseménye volt a héten a Francia Kom­munista Párt XIX. kong­resszusa, amelyen az egészsé­gi állapota miatt távollevő Waldeck Rochet főtitkár he­lyett Georges Marchais, a Központi Bizottság titkára tartotta a főbeszámolót a monopóüumok elleni harcról, valamint a munkások és a de­mokratikus erők együttes fel­lépéséről a demokráciáért és a szocializmusért. A kong­resszus jelentőségére utal, hogy azon 65 testvérpárt kül­döttei vettek részt. Az SZKP nevében Kirilenko, az MSZMP nevében Nyers Re­zső üdvözölte a kongresszust. AZ EURÓPAI EGYtlTT­MÜKÖDÉS^ eüenzői nem tudják gyengíteni a bizton­sági értekezlet vonzerejét — állapította meg a moszkvai Pravda vezércikke —, már 24 európai állam foglalt állást az értekezlet összehívása mellett, közöttük a szocialista orszá­gokon és a semlegeseken — Finnország, Ausztria, stb. — kívül több NATO tagország, így Norvégia, Dánia és Iz- land kormányai ugyancsak leszögezték, hogy kívánatos­nak tartják a tárgyalások mielőbbi megkezdését. Karja- lainen finn külügyminiszter a hét elején közölte, hogy kor­mánya 35 országnak eljutta­tott levelére csupán négy or­szág — Görögország, Török­ország, Málta és Albánia — nem válaszolt. A finn kül­ügyminiszter arról is beszá­molt, hogy a múlt héten Washington „szóbeüleg” fog­lalt állást. A válasz, sze­rinte „nem minősíthető nega­tívnak”. Nem adott még vég­leges választ a francia és az olasz kormány. Az európai biztonság téma­körébe tartoznak a Varsóban, illetve a Moszkvában folyó tárgyalások a nyugatnémet kormány képviselőivel. A len­gyel fővárosban első ízben ke­rült sor politikai tárgyalások­ra a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köz­társaság képviselői között. A megbeszélések jelentőségét aláhúzza, hogy a küldöttsége­ket olyan gazdag politikai múlttal és diplomáciai ta­pasztalattal rendelkező sze­mélyek vezetik, mint Jozef Winiewicz lengyel külügymi­niszter-helyettes, és Ducwitz nyugatnémet külügyi állam­titkár. Gomulka, a LEMP KB első titkára a tárgyalá­sok megkezdésének előestéjén beszédet mondott a Zeran autógyár munkásai előtt. Nem hagyott kétséget afelől, hogy a lengyel—nyugatnémet megállapodások előfeltétele az európai realitások, s ezen be­lül az -Odera—Neisse határ elismerése. Rámutatott arra is, hogy az eszmecsere az európai biztonsági értekezlet előkészítés'//el függ össze. Az eddigi megbeszélésekről köz­zétett jelentés szerint a ta­nácskozásokat őszinteség és tárgyilagoság jellemezte és ezek hasznosnak bizonyultak. Eközben Moszkvában folyta­tódtak a szovjet—nyugatné­met megbeszélések az erő­szakról történő lemondásról Egon Bahr államtitkár tájé­koztatta Brandt kancellárt Gromiko külügyminiszterrel folytatott ismételt találkozá­sáról, és úgy vélte: eddig a kevésbé fontos dolgokon van­nak túl, a bonyolultabb ügyek csak ezután kerülnek napirendre Gáti István A jaltai tanácskozás évfordulójára Amint közeledünk a győ­zelem napja, május 9-e felé, úgy szaporodnak itthon is, a világban is a negyedszázados évfordulók. Huszonöt év múltán szinte ismét nyomon követjük a második világ­háború gyorsan pergő ese­ményeik 1945 február 4-e és 12-e között Jaltában, a krimi félszigeten zajlott le a nagy háború egyik legfontosabb diplomáciai eseménye. Az antifasiszta koaüció vezető személyiségei: Sztálin, Roose­velt és Churchill találkoz­tak egymással. Míg az előző, 1943 november 2ö-i teheráni találkozójuk elsősorban a fegyveres harc további ki­bontakoztatásával foglalko­zott, Jaltában már a háború utáni rendezés problémái ve­tődtek fel. A krónikaírók megállapítása szerint ez a változás a vitákban is tükrö­ződött. Teheránban az el­lentétek főként a szovjet és brit nézetek között mutat­koztak meg, Jaltában min­denekelőtt a szovjet és az amerikai kormányfő vitatko­zott. Nyilvánvalóan megmu­tatkoztak már azok a konf­liktusok, amelyek a háború befejezése után nem sokkal, a hidegháború kezdetével nyíltan is kirobbantak. Milyen határozatokat hoz­tak Jaltában? A tanácsko­zás jegyzőkönyve tizennégy fejezetet tartalmaz. Kimond­ta egy világszervezet, vagyis az Egyesült Nemzetek Szer­vezete létrehozásának szük­ségességét, amelyet 1945 áp­rilis 25-én San Franciscóban meg is alapítottak. Külön hangsúlyozták a nagyhatal­mak egyetértésének elvét, ami később a Biztonsági Ta­nács kereteiben realizálódott. Ezt a fontos politikai kate­góriát különben 1944 végén, a Washington egyik elővá­rosában, Dumbarton Oaks- ban megtartott értekezlet ha­tározta el, s Jaltában csak megerősítést nyert. Nyilatkozatot fogadtak el Jaltában a felszabadított Európáról, amely kimondta, hogy a nagyhatalmak együt­tes politikát folytatnak, a nácizmus következményeinek felszámolása érdekében. Ál­talános megegyezésre' jutot­tak Németország megszállá­sa, s katonai övezetekre va­ló felosztása tekintetében, de ezzel kapcsolatban a részle­tes megállapodás csak ké­sőbb, a potsdami csúcstalál­kozón született meg. Fontos momentuma volt Jaltának, hogy a Szovjetunió kötelezettséget vállalt: há­rom hónappal az európai győzelem után bekapcsolódik a fasiszta Japán elleni harc­ba. Ennek a Szovjetunió ele­get is tett, mint ismeretes, 1945 augusztus 9-en hadat üzent Tokiónak. S mivel a kulisszatitkokat ma már nagyjából-egészéböl ismer­jük, ez a közelgő dátum sarkallta az amerikai impe­rializmust arra, hogy a Ja­pán-ellenes háborút végleg eldöntő szovjet belépésnek szinte az előestéjén sietve felhasználja atombombáit. Jóllehet a dolog természe­ténél fogva Jaltában számos kompromisszum született, nyugati történetírók ma gyakran úgy tekintenek visz- sza a huszonöt évvel ezelőtti eseményre, mint a Szovjet­unió győzelmére. A szovjet történetírók ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy Jaltá­val kapcsolatban hiba lenne „győztesekről” és „legyőzői­tekről” beszélni. Kétségtelen azonban, hogy abban a lég­körben még az Egyesült Ál­lamok és Anglia szívükben másként érző politikusai sem tudtak kitérni a világos ál­lásfoglalás, • a megfelelő kö­telezettségvállalás elől. Me­gint más kérdés, hogy a pa­pírra rögzített jegyzőkönyv­ből mi valósulhatott meg. Ebből a szempontból Jaltá­A koreai néphadsereg ma ünnepli fennállásának 22. évfordulóját E hadsereg büszkén vallja elődjének azokat a partizánegységeket, amelyek a második világ­háború befejezéséig másfél évtizedes elszánt forradalmi harcol folytattak a japán hódítók ellen. A koreai nép­hadsereg megalakulásánál; első napjától kezdve, a párt, vezetésével lépésről lépésre zúzta szét az ellenség meg­ismétlődő provokációit és védelmezte a köztársaság északi részén a forradalom vívmányait. Dél-Koreát az amerikai imperialisták száll­ták meg. Alig öt évvel a koreai népnek a japán imperialista uralom alóli felszabadulása és két évvel a néphadsereg megalakulása után az ame­rikai agresszorok több mint két Milliónyi, korszerű ha­ditechnikával felszerelt szá­razföldi, tengeri és légiere­je, 15 ország zsoldos had­seregével és a. dél-koreai bábhadseregvel szövetkézve megtámadta a fiatal köztár­saságot. A honvédő háborúban a hős koreai néphadsereg, a szabadságáért és független­ben az antifasiszta ügy ars- tott sikert és ennek fő ré­szese a szovjet politika volt. Ma már azt is tudjuk, hogy a náci Németország ve­zetői milyen nagy reménye­ket fűztek az antifasiszta koalíción belüü egyenetlen­ségek kirobbanásához, a nyu­gatiak „kiugrásához.” Január végén a Hitler főhadiszállá­sán tartott értekezleten, a várható háromhatalmi talál­kozót kommentálva, Göring így zárta le a vitát: „Ha to­vábbra is így haladnak a dolgok, nemsokára táviratot kapunk Nyugatról.” (A táv­iratban pedig, Berlin várako­zása szerint, az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia kö- lönbéke-hajlandóságót kö­zölte volna). A távirat természetesen nem érkezett meg. A jaltai megállapodás szétfoszlatta az utolsó náci reményeket is. Kísérőzenéül pedig a felerősö­dő ágyúdörgés szolgált: ja­nuár végén a szovjet csapa­tok új offenzivába lendültek. Három hónap múlva pedig már a Harmadik Birodalom fővárosában folytak az utcai harcok... Réti Ervin ségéért harcoló koreai nép térdre kény szeri tette az ag- resszoroka! A három évig tartó háborúban az elleiv ség több mint egymilüó ka­tonát, köztük majdnem 40® ezer amerikait, több mint 12 ezer repülőgépet, 250 ha­dihajót és más jelentős har­ci. technikai felszerelést ve. szított. A koreai nép győzelme a hároméves háborúban bebi­zonyította, hogy a népet, amely fegyverrel a kezében felkel hazája védelmére, semmiféle ellenség le nem győzheti. Az elmúlt 22 év alatt a néphadsereg mind politikai­lag, mind eszmeileg, mind pedig a haditechnikában megerősödött és gazdag ta­pasztalatokkal rendelkező, erős forradalmi fegyveres erővé fejlődött. A hős kö< reai néphadsereget, az egész koreai népet- eltölti az elha­tározottság, hogy következe­tesen visszaveri az agresz- szorok ' minden támadását. Ebben, a harcban eddig is számíthattak a világ népei, mindenekelőtt a szocialista Országok — köztük hazánk — testvéri együttérzésére és támogatására. A koreai néphadsereg születésnapja Har math Endre; A Jlas'zfruéy,ito~ve4'téfy I2X KÜLÖNÖS KOMÉDIA PUTYILOV LEVELE — ÖNMAGÁHOZ Kik álltak Raszputyin mögött-’ Poütikailag is, em­berileg is ez a Raszputyin- sztori egyik legizgalmasabb kérdése. A válasz távolról sem teljes és a fiatal szov­jet történésznemzedékre alighanem ezen a területen is sok munka vár. De a muzsik néhány leghatalma­sabb patrónusát, ismerjük Személyük egy sajátos ol­dalról igazolja Lenin „A ka­pitalizmus fejlődése Oroszor­szágban” című művének meg­állapításait. Ha a sztarec karrierjéről lefejtjük a sze mélyí vonatkozásokat, nyer­sen. de vitathatatlanul meg­kapjuk a következő képletet: a különös muzsikot a feudáüs reakció dob*a be a politikai porondra, de ha­marosan az új. dinamikusan tért "hódító erő eszköze lett —- nagytőkéé. Nem csak Rubinstein és Manusz, Oroszország két leg­nagyobb bankára húzódott meg Raszputyin árnyékában, de a birodalom legnagyobb gyároáa is. Hogy milyen Kap­csolatok fűzték a sztárecet a közismert putyilov-művek tulajdonosához, arra álljon itt egyetlen példa 1916 elején a forradalmi erjedés elérte a létfontossá­gú hadiüzemeket is: sztrájk fenyegetett a Putyllov-mfi- vekben A gyáros még ezt a körülményt is arra akarta kihasználni, hogy jobban profitáljon az amúgy is szinte korlátlan lehetőségeket biztosító háborús konjunktú­rából. Röviden: többek kö­zött a sztrájkveszélyre és a „szükséges korszerűsítési beruházásokra” hivatkozva pénzt akart szerezni az ál­lamtól. Rá is, a fantasztikus bü­rokráciára is jellemző aho­gyan hozzákezdett Először Írásban nagy összegű hitelt kért az Orosz—Ázsiai Bank igazgatójától — aki történe­tesen ugyancsak ő maga volt. A komédia további része még szebb. Putyilov, a bankár, hivatalosan értesítette Pu- tyilövot. á gyárost, hogy le­velét megkapta, de annak a legnagyobb sajnálatára, nem tehet eleget Ezt az önlevelezést lobog tatva fordult az államhoz azkal a zsarolásillatú követe­léssel. hogy adjanak a gyár­nak 36 millió rubelt. Nem kölcsönbe, hanem szubvenció­ként, vagyis ajándékba. Joggal hihette, hogy meg­kapja — tombolt á háború, a hadseregnek égető szüksége volt mindarra, amit üzemei gyártottak. De — éppen a háború mi­att — nem kellett számolnia azzal a lehetőséggel, hogy az állam megtagadja követe­lését és erőszakkal kénysze­ríti a további termelésre? Dehogynem: a duma már ré­gen visszhangzott attól á kö­veteléstől. hogy helyezzék katonai parancsnokság alá a Putyilov-műveket. Sőt, ennél jóval több is történt. A teljhatalommal felruházott cári csúcsszerv, a különle­ges tanács meg is szavazta a Putyilovék katonai irányítá­sával kapcsolatos döntést. Csakhogy a gyáros ekkor harcba dobta Raszputyin! A sztarec pedig a cámét. Teljhatalom ide, teljhatalom oda — a frontról cári ukáz utasította a különleges ta­nácsot. „vizsgálja felül” a Putyilov-ügyet. Az Intézke­dést hatályon kívül helyez­nék. A duma elnöke, Rodz- lanko őrjöngött. Felhívta egyik barátját, Gyersz admi­rálist, a különleges tanács tagját. — Mit csináljak? — hal­latszott a síri hang a vonal másik végén. — Megparan­csolták, hogv szavazzak a katonai irányítás ellen. A sztarecnek ez az egyet­len közbenjárása 36 millió rubelt jelentett Futyilovnak. A SZENTÉLYEK I SZENTÉLYE A Gorohovája utca 64. 20- as számú lakásában a sztarec kegyeihez a Szentélyek Szen­télyén keresztül vezetett a 1 legbiztosabb úl Á beavatot­tak tudták, hogy Raszpu- iyin hirhedt otthonának megvannak a maga sajátos mezsgyéi. A várakozóvá be­rendezett tágas előszobába még mindenki bejuthatott. A fontosabb látogatók ezt kikerülhették. Feljöhettek a hátsó lépcsőn és egyenesen az ebédlőbe vezették őket. A nem egyszer nyitott aj­tón át az előszoba áhitatos ácsorgói láthatták, amint a sztarec fel-alá sétál egy-egy méltóságteljes külsejű vendé­gével. De az előszobanép­ség katonaságában is akadt egy csoport, amelynek tag­jai azonnal, bejuthattak a köznyelv által „szentélynek" nevezett helyre, Raszputyin hálószobájába: a csinos, fia­tál nők. A Szentélyek Szentélye pe­dig egy cselédszobaszerü kis helyiség volt. amelynek egyetlen bútorzataként ró­kaprémmel letakart ágy hí­vogatott az egyik sarokban Ha a szent ember itt tartóz­kodott, csak abban az eset­ben szabadott megzavarni, ha Cá / kője Szelőből te­lefonáltak. . HA NEM VÉTKEZÜNK. A Szentélyből. vagy a - Szentélyek Szentélyéből * nők a legkülönbözőbb arc­kifejezéssel jöttek ki. Akadt, aki sugárzó edégédettség- gel („Raszputyin érzéki fel- lobbanásának ereje — hang­zik az ideiglenes kormány vizsgáló bizottságának jelen­tése — megfelelt hatalmas testi erejének”), mások téne- lődve, megint mások felhábo­rodottan, sőt, nem egyszer, előfordult, hogy a látogatók egyenesen a rendőrségre mentek. Az őrszobákon már tud­ták, mi ilyenkor a teendő. Mindenesetre felvették a jegyzőkönyvet — jó, ha van — aztán elsüllyesztették az aktát a többi közé, a vas­kos dossziéba. A cselédszobába sosem le­hetett belátni. De a hálószo­bából nem egyszer résnvire nyitva maradt az ajtó és ki- hallattszott a sztarec forró suttogása: — Csak alázatos megbánás útján, érhetjük el az üdvös­ségét. De ha az ember nem vétkezik, nem is alázhatja meg magát. Ha isten ránk küldi a kísértést, önként is ellenállás nélkül adjuk oda magunkat neki. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents