Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-05 / 30. szám
im. február I. KittLET W A«T A*«l*í«e A© 8 «Mal *4 nagy MI LEGYEK ? Nyíregyházi nyolcadikosok válaszolnak Szombat délután három éra: a nyíregyházi úttörőházban együtt a „Nyolcadikosok klubja”. — Miért jött létre a klub? — Kell, hogy találkozzanak, hogy legyen egy otthonuk, ahol beszélgethetnek mindenféléről, s ahol ők állítják össze a saját programjukat — válaszolja Takács Zoltán tanár, klubvezető. Ősszel indultak ezzel a hasznos gondolattal. Azóta — mondják — sok mindent megbeszéltek. Olyan ismerkedésféle ez az élettel. Kéthetenként jönnek a lányok és a fiúk a város különböző iskoláiból, még a Kisteleki szőlőből is. Meghívtak veteránt, filmeket értékeltek, vitattak, hobbykat árultak el? s most arról beszélnek, hogy még négy hónap és... kirepülnek az iskola kapuján, hogy elérkezett az általános iskola vége, a pályaválasztás ideje. „\ekem tetszik“ — Gond? Igen az, s nem kicsi. Komolyan, felelőssegteljesen latolgatják a tizennégy évesek, mit is csináljanak később, ami meghatározhatja jövőjüket, egész életüket. A nevetős arcok megkomolyulnak. Egy kislány áll fel, hogy ő már régen választott, építő- és vízügyi szakközépiskolába akar menni. — Miért? — Két nagybátyám is ott dolgozik, s tudom, mit szoktak csinálni. Nekem tetszik. Édesapja mindenáron azt szeretné, hogy általános gimnáziumba menjen, majd egyetemre. Hogy miért, milyen szakra, arra a kislány nem tud választ adni. A jelentkezési papírokat most kell beadni az iskolának. Kérdem: ismeri a többi pályát is? A válasz bizonytalan, kitűnik, hogy nem. „Jó lenne egy kis könyvecske, valamilyen tájékoztató, ami eljutna hozzánk. Édesanyám el is mondta egy szülői értekezleten, de azt mondta egy bácsi, hogy azért nincs a számunkra, mert nem nyomtatnak eleget. Félnek, nem kell majd, s nem jön be az ára...” Akkor minek, kinek a Pályaválasztási tanácsadó? — És az iskola? Beszélgetett veletek a jövőről az osztályfőnök? — Igen, most nyolcadikban. A szakmák nagy részét ezek a gyerekek egyszerűen nem ismerik. Az iskola nem viszi el őket már a hatodiktól üzemekbe, iskolákba, hogy a nyolcadik osztály félévében már biztosan választhatnának. S ha nem sikerül f Azért érdekes válaszokat kapunk, ki hová tart. A huszonkét nyolcadikos közül néhány vélemény: „A Zrínyibe, hogy mi lesz később, még nem tudom... A ktsz-be, cipőfelsőrész-készítőnek... Kereskedő tanulónak... Fényképész tanulónak, nagyon tetszik a munka... Nem tudorri, szüleimmel erről még nem is beszélgettünk.... Festőnek, vagy parkettázónak... Fodrász szeretnék lenni...” S ha nem sikerül? r- Édesanyám azt mondta, hogy sikerülni fog... A tö|Dbi gyerek pályaválasztási elképzelése is érdekes. Egyikük azért megy általános gimnáziumba, mert tanár akar lenni, nagyon szereti a történelmet. A másik vegyész akar lenni, vágj’ mezőgazdász, a harmadik pincér, a negyedik gyorsgépíró, a többi ápolónő, míg egy kislány a pénzügyi szak- középiskolába Vágjak - A mi- éntre.„4zt feleli, „hogy utána elmegy a bankba, édesanyja azt mondta jó lesz az. „Biztosan jó lesz...” Csak kevés köztük, aki bizonytalan. Alig van, aki a legdivatosabb értelmiségi pályát választaná, szeretné a későbbiekben. A huszonkét gyerek közül itt egyik sem gondol arra, hogy orvos legyen, vagy jogász, vagy mérnök. A gyerekek kilencven százaléka munkás- es parasztszülő gyereke. Többségük önállóan döntött, sajnos egyedül is, tanácsok nélkül. A huszonkét gyerek közül tizenötnél a szülők nem szólnak bele, hová menjen — s ez jó. De az kevésbé, hogy ebben a nagyon fontos, életet indító kérdésben szinte teljesen markra maradtak. Nagy kérdés, itt újra rádöbbennek, hogy mi legyen belőlük. Igaz, az osztályfőnök, a szaktanár nem is egy helyen segít, elmondja, hogy a rátermettsége, a tehetsége alapján mit nem javasol a pályaválasztóknak, hogy nem mipdegy, az ember közepes vegyész, vagy kitűnő esztergályos lesz, de azt már csak alig néhányon tudják, miből lesz a felvételi, mi az, amiből készüljenek. ...most kell a pénz... Ilyenkor kicsit mindenki bizonytalan, de ezek a gyerekek inkább, mint kellene. S vannak rossz tapasztalataik, elhangzik hogy nincs „keresztapa” — anélkül pedig nem könnyű... Egy fiú áll csak fel határozottan, egy Kisteleki szőlői: „Én mindenképpen villamossági szerelő leszek, ha most nem, akkor később...!” A huszonkét gyerekből tízen ipari-kereskedő szakmára akarnak menni. A szüleiket kérdem: tsz-tag, meghalt, segédmunkás, meghalt, mozdonyvezető, rendőr, esztergályos. Ök tanulhatnának tovább? Megnyugtat, hogy tíz közül tnyolcan később, esti iskolán akarnak tanulni, érettségizni. De most kell a pénz... — Minek nektek az érettségi? Megfontolt válaszok, azért, hogy jobban ismerjék azt, amit csinálnak. Huszonkét gyerek a város különböző iskoláiból. Jóked- vűek, ha kell, nagyon komolyak. Ha felkészültek minket dicsér, ha nem — rr. is tehetünk róla, ' K. J Kibédi Mosolyogva nyit ajtót, madár ül a vállán, a nyakvédő hajlatában és fejét odasímítja a színész arcához. Simi kutya is ott ser- tepertél körülötte, vendégköszöntő farkcsóválással. Kibédi Ervin, a Vidám Színpad művésze, a kedvelt nevettető, szereti az állatokat. Konyhájuk mellett kis szoba, a falon csupa üveg- ház. A műszálra erősített faágon, alvásra készen pintyek ülpek koszorúban. Kivájt dísztök belsejéből élő fekete gyöngyszemek fényiének elő, tollpihe csomók hegyesedé csőrrel. A vidám színek között szomorú szürkeség: — Ez a kis toprongyos a legöregebb. Nyolcéves. Minden áldott este védelmezőn körbeülik a többiek. Az a kék és az a sárga mel- lényes egy venezuelai pár. Á piros, a tigrispinty, Afrikában, Indiában, Ázsiában él. ©kegyelme afrikai. Sárgaréz házában kismó- kus szunyókál- Menyus. A beszédre felneszei és hirtelen leszalad gazdája lábához. Villámgyorsan töri a mogyorót, nem is töri: fűrészelj Hatalmas farkát könnyedén libegted maga után, szétdobálja a héjat. Aztán kis bőröndben turkál, kiemel egy gesztenyét és bűntudattal, hát«nézegetve viszi házába a szokatlan időben szerzet! kincset. Ott elíészkelődik és halkan működésbe lép a fűrészgép. Az olajkályha egyenletes meleget áraszt, a neoncsövek nappali fényt. Az orchideák és broméliák jólesően nyújtózkodnak, azt hiszi! napfényt kapnak, melegebb égöv alatt. Pedig csak egy mini botanikus kert lakói. — Mi ez, egzotikus kert? — Sokan feltették már a kérdést és én sokszor válaszoltam, — rosszul: orchideagyűjtő vagyok — mondja. — Pedig dehogy vagyok én gyűjtő. Egyszerűen csak természetszerető vagyok. Sülön kaUtfejjibäR s mrancssárga-harzi kanári ebben a pillanatban rázendít végtelen énekére. A nyarat idézi, az eget egyenes vonalban ostromló pacsirtákat. De meditációra nincs idő, máris előkerülnek a fiókból a tranzisztoros csodák, — önelőhívós fényképezőgép és automatikusan működő diavetítő. Zúg a filmfelvevő is, az ősz, s tél, a tavasz, és a nyár utánozhatatlan színeit rajzolja a fehér vászonra. Megörökíti a virág nyilasát, a szél hangját, ami ugyanott, ugyanakkor soha többé nem hajtogatja ú^y a fakat. (önöd?) Fiatal műszakiak tanácskozása Február 16-án kerül sor Nyíregyházin, g megyei tar nács nagytermében a fiatal műszakiak és közgazdászok második megyei tanácskozására. E tanácskozáson azok a fiatalok vesznek részt, akik tavaly beneveztek a Kiváló ifjú mérnök, illetve technikus mozgalomba, továbbá a legnagyobb szabolcsi üzemek gazdasági vezetői, párt- és szb-titkárai, üzjapi KISZ-titkárok. A tanácskozáson a fiatalok tájékoztatót kapnak megyénk iparpolitikái feladatairól, ezután értékelik a kír váló mozgalmak tavalyi eredményeit és sor kerül ^ díjak átadására is. Rémlátomas Bágondolni is rossz, milyen bonyodalmat, idézne elő, ha netán vasárnap valamelyik nyíregyházi lakásban bekövetkezne egy gázömlés. Eddig még nem fordult elő, de ne fessük az ördögöt a falra. ■ ■ Nyíregyháza a városok sorában előkelő helyen szerepel a vezetékes gáz használatában. Ennek ellenére a Tiszántúli Földgázszolgáltató és Szerelő Vállalatnál — bár veszélyes üzem — vasárnap nem lehet találni egyetlen szerelőt sem. A portás jegyzi fel ilyenkor a bejelentést, s másnap küldik ki a szerelőt. Vasarnap elszivaroghat az emberéleteket veszélyeztető gáz, s megtörténhet, hogy amikorra ügyelet hiányában mégis sor kerül valamilyen úton-módon a riasztásra, már késő. Még szerencse, hogy ez egyelőre csak rémlátomás. <f. k.) Tarpa több bust ad í háztáji sorsa is közös ügy Farpa sem kivétel a többi termelő következetek sorában Az átszervezés után a háztáji állomány Itt is jelentősen megcsappant. Két-három év óta azonban a csökkenés megállt, sőt bizonyos emelkedés is tapasztalható. Most pedig — a vágómarha és sertés árának felemelése óta — alig van nap, hogy a szomszéd községükben ne érdeklődnének tarpai emberek; van-e eladó borjú? A napokban tartották a zárszámadás- előtti szokásos kisgyűléseket. Ahogy a szövetkezet elnöke elmondta ezeken a beszélgetéseken szinte a legvitatottabb ügy a háztáji gazdálkodás kérdése volt. A vezetőség gern jelent meg üres kézzel, egy korábbi ülésen úgy döntöttek, hogy száz vágón abrakot (40 vagon árpát, és 60 vagon kukoricát) önköltségi áron eladnak a háztáji gazdaságok segítésére. Szálas takarmányból pedig mindenkinek kprláU^npl adnak. Azt is ismertették a kis- gyűléseken, hogy ettől az évtől kezdve a járadékos, és nyugdíjas tagok, amit kaszálnak szénát, az mind gz övék. Nem kell felezniük a termelőszövetkezettel, mint a többi tagoknak. Szó esett itt a háztáji gyümölcsösök közös permetezéséről is. A termelőszövetkezet elvállalja azoknak a kerteknek növényvédelmét, amelyekhez gépekkel hozzá lehet férni. A háztáji gazdaságoknak az utóbbi években való fellendülése Sem magától történt. A termelőszövetkezet korábbi intézkedéseinek sok köze van ahhoz, hogy 196)’ óta lassan növekszik a háztáji állatállomány. A termelőszövetkezet főállattenyésztője, dr. Bakó Ferenc szervezője, segítője a háztáji teg nyésztésnek is. Aki hízott sertést, vagy vágómarhát a termelőszövetkezettel szerződik, annak a fele nagyüzemi árat átengedi a szövetkezet. A múlt évben Hl darab hízómarhát vettek át a tagoktól. Az ezután járó nagyüzemi felár, 160 ezer forint volt, ennek fele, vagyis 80 ezer közvetlenül a tagoké lett. A termelőszövetkezet már évekkel ezelőtt ellátta fajtatiszta tojó tyű* kokkal a háztáji gazdaságokat Ezeknek a tyúkoknak a tojásáért darabonként a mindenkori napi árnál 40 fillérrel többet fizet a szövetkezet Tavaly 402 ezer ilyen tenyésztojást adtak el a háztájiból. Csupán a felár 160 ezer forintra rúgott Jelentős segítséget jelent a tagságnak a hízómarha átvételénél a szövetkezet kockázatvállalása. Amikor a tag jelenti, hogy átadásra kész a hízó állata, a termelőszövetkezet függetlenül az állatforgalmi vállalattól átveszi azokat. Tehát ilyen kockázat sem terheli a háztáji gazdaságot. Természetesen akad még gond is. A háztáji legelők elhanyagoltak, eddig erre még nem jutott elég pénz. Nehéz a háztáji sertesekhaa pásztorokat fogadni. Megfelelő emberek nem akarják vállalni a kopdasmestersó- get. A vezetőség azonban mindezeket számon tartja es az anyagi erejükhöz köpést iparkodnak megoldani ezeket a problémákat. Egy bizonyos, Tarpa már az idén is több búst ad, mint tavaly, jövőre pedig többe* akarnak adni, mint az idén. o a Autószerviz, garanciális javítások Nyírbátorban „Házhoz jön66 a szakember Bővül a szolgáltatóhálózat Nyírbátorban. Az Építőipari es Szakipari Ktsz a közelmúltban készítetté el kozpopti telepén azt az új epiiletcsarnokót, amelyben megkezdik a magángépkocsik javítását. Az üzem építésére mintegy 800 ezer forintot költötték, a berendezés, a gépek, szerszámok beszerzése újabb félmillió forintba került. A gépkocsijavítás mellett a komplett szerviz megvalósítására törekszenek. A közeljövőben megérkezik egy korszerű kocsimosó berendez zes. A szolgáltatóhálózat bővítésére a fetsz az OKÍSZ- tói kapott anyagi támogatást, valamint hosszú lejáratú bankhitelt vettek fel. A szolgáltatás másik ága a rá4iq- és tvrjayítás, valamint háztartási gépek garanciális javítása. Ä nyírbátori járás községeinek igényeit elégítik ki ezzel, hiszen gépkocsijuk hetente keresi fel a községeket, hogy a kisebb hibákat a helyszínen hárítsák el, míg a nagyobb javításokra a központba szállítják a meghibásodott készülékeket. A környező községek jobb ellátására kihelyezett javítórészlegük működik Nyírrnihálydiban. Kedvező tapasztalatok vannak ezen a téren, hiszen így lerövidítik az átfutási határidőket, míg a másik részleg Nyírbélteken még csak ezután kezdi meg működését. A lakosság javítási igényeli 3l᧠ISafcnvyrtsm is igyekeznek kielégítem. Öraj avató, meri égj aví tó részlegük is van, s az újonnan felépített üzemcsarnokban helyet kapott a villanymotor-tekercselő részleg is. Ezek együtt a ktsz éves tervében egyre jelentősebb helyet foglalnak ej, hiszen a múlt évben a szolgáltatásokból az árbevételük mintegy három és fél Az első aláírásokat családtagoktól, ismerősöktől kérte, amikor 12 éves volt. Ma, 74 éves korában sem tudja megmondani az Esztergomban élő nyugdíjas óvónő, Kalapos Gyuláné, miként támadt az ötlete, hogy térítőre írassa és kihímezze az autogramokat. Azóta hét darab, egyenként csaknem négyzetméteres abrosza telt meg több, mint ezer kivarrt autogrammal. A különleges kézimunkáról Esztergom utóbbi éveinek a története is leolvasható. Kala- posné ugyanis a későbbiek során közismert egyéniségek kézjegyére „vadászott”. Áz érdekes „ezred” tagja például Pézsa Tibor olimpiai bajnok, a város szülötte, de Papp Laci és Denis Dille, a neves belga Bartók-kutató is. Több bel- és külföldi államférfi te felírta nevét a páratlan gyűjteménjnre. Á legtöbb autogram művészektől származik. Köztük van Hon- thy Hanna. millió forint volt. Ugyáriaké kor építőipari tevékenységük is szolgáltató jellegű, hiszen nemcsak közületeknek, h^» nem magánosoknak is vá- geznek ilyen munkát, bár a közületi munkák domináltak 1969-ben. így többek között három vasútállomást építettek Nyírbogáton, Nyírgelsép és Áradván-"ousztán. Autogramot gyűjteni nem csák szenvedély, hanem tudomány és harc te — vallj* Kalapos néni. Kezdetben könnyedén elküldte a rendőr, vagy ügyelő. Most már olyan módszerekkel dolgozik, hogy nincs az az impresszárió. öltöztetőnő, vagy személyi testőr, aki útját tudná állni. Ádámot alakító egyik neves művészünket ruhacsere közben lepte meg. A hí* ányos öltözékű színéss csak autogramja árán szabadult a szenvedélyes gyűjtőtől. K#- lapos népi kedvence Gábor Miklós, — mert mint mond? ja — személyes találkozásukkor ugyanolyan megnyerő, mint a színpadon. $ ez sokat nyom a latba. Kalapos Gyuláné két «permekére hagyja párját ritkító kézimunkáit. S éz nem kjf örökség, hisz sokáig ostromolta egy műgyűjtő, aki egyetlen abroszáért 66900 ífe rintpt kínált i 60 000 forintos asztalterítő
