Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

Í976 feßruSr §T RET ET MA<3YAfVSnfi?*S S. oldal \ művelődésügyi miniszter utasítása a gyámhatósági ügyviteli szabályzatról A művelődésügyi minisz­ter utasítást adott ki a gyámhatósági ügyviteli sza­bályzatról. Az utasítás egyebeik közt kimondja; a gyámhatóságnak arra kell törekednie, hogy intézkedései a kiskorú, ille­tőleg gondnokság alatt álló érdekét szolgálja, célraveze- tőek legyenek és az ügyet minél kevesebb közbeeső in­tézkedéssel fejezzék bé. ' A környezettanulmánynak az érdekeltek személyi adatain kívül azokat a körülménye­ket kell tartalmaznia, ame­lyek ismeretében az ügyben a legmegnyugtatóbban hatá­rozhatnak. A gyámhatóság a gyám­ság (gondnokság) alatt állók, a veszélyeztetelt. a megelőző és utógondozó pártfogó felü­gyelet alatt álló kiskorúak, valamint az állami gondozott kiskorúak tartásra kötelezett hozzátartozóinak helyzetét rendszeresen figyelemmel kí­séri. ellenőrzi, Illetőleg el­lenőrizteti. Az ellenőrzésnek főként arra kell kiterjednie, hogy a kiskorúnak van-e törvényes képviselője, s az kellő gondossággal iétja-e ei tisztségét, biztositott-e a kis­korú tartása, helyes irányi) nevelése, testi, értelmi és er­kölcsi fejlődése. Figyelemmel kell továbbá kísérni, hogy a számadásra kötelezett va­áyonkezeió törvényes képvi­selő lelkiismeretesen, célsze­rűen kezeli-e a kiskorú va­gyonát, azt hogyan hasznosít­ja. fizeti-e pontosan, hátra­lékmentesen a közterheket; az állami gondozott kiskorú tartásra köteles hozzátarto zóinak helyzetében,' illetőleg magatartásában - követke­zett-e be olyan változás, amely szükségessé teszi az állami gondozás megszünte­tését, vagy a gondozási dfj újabb megállapítását. A ne­velőszülőkhöz kihelyezett ál­lami gondozott kiskorú ese­tében különösen fontos an­nak figyelemmel kísérése, hogy a nevelőszülő szeretet­tel bánik-e a gondjára bí­zott gyermekkel, biztosítja-e megfelelően felügyeletét. Ha a nevelőszülő magatartása ellen kifogás emelhető, ak­kor ezt a illetékes gyermek­védőim i felügyelőnek azon­nal tudomására kell hozni, hogy megtehesse a szükséges intézkedéseket. A segélyezésről szóló rész­ben az utasítás kimondja; a gyámhatóság által kiutalt se­gély összege —, ha jogsza­bály másként nem rendelke­zik — esetenként és csalá­donként az ezer forintot, egy naptári évben a 2000 forintot nem haladhatja meg. Segélyt elsősorban a kiskorú élelmezésére és ru­házkodására lehet kiutalni Akar-e 120 évig élni? Az átlagos emberi életkor az utóbbi két évtizedben ug­rásszerűen emelkedett. A várható életkor manapság mór 09 év. A WHO, az ENSZ egészségügyi szerveze­te az öregedés kezdetét 1960- ben a 60, a legújabb felmérés alapján pedig a 75. életévre teszi. A népszámlálás az idén nálunk is talált 107 éves em­bert, külföldről meg időnként hírt kapunk 130. évüket tapo­só matuzsálemekről. A hosszú, aktivitásban el­töltött egészséges öregség or­vosi problémáitól alkalmunk nyílt elbeszélgetni Lasv.ló Bé­la főorvossal, az orvostudo­mányok kandidátusával, aki a budapesti Korányi Kórház II. belosztályát vezeti. Mint elmondotta, itt all-Vlma van kutatásokat folytatni az öre­gedés élettanával kapcsolat­ban, tekintve, hogy az intézet „sávterüléténék” korosztályi összetétele folytán az ide ke­rülő betegek 2/3-a 60—65 éves. Ezt megelőzőleg László Béla a Gerontológiai Intézet­ben Haranghy László, a ge­rontológia kiemelkedő hazai művelője mellett tevékenyke­dett. László Béla most az ETT támogatósával a kórház szövettani laboratóriuménak közreműködésével, „a szív az öregkorban” elnevezésű tudo­mányos témán dolgozik. Ta­pasztalatait így foglalja ösz- sze: — Az öregedés minden szervben visszafejlődést ókoz. Súlyveszteség áll be és mű­ködési nehézségek lépnek fel. Ez nem csak a szívre és a szivet közvetlenül ellátó ko­szorúerekre, hanem az egész érrendszerre, az agyra és a vesére, stb. vonatkozik. Per­sze ennek nem kell feltétle­nül jelentősebb fizikai, vagy szellemi visszaeséssel járni. A gerontologia itt sokat segít­het, miután szakított a kez­deti tevúttai; nem akar már Voronov nyomán nemi miri­gyet átültetni majomból. (A szervátültetések nehézségei­ből látjuk, hogy még emberi szerveket sem fogad be a szervezet egykönnyen.) Igyek­szik ellenben megóvni a szer­vezetet a testi betegségektől, védelmet nyújt az öregedés­sel járó pozitív elváltozások ellenzés küzd, hogy'a' társa­dalom —' lehetőségeihez mér­ten — javítsa az öregek szo­ciális körülményeit. Az idősek helyes életvite­lére vonatkozóan a profesz- szor ezt mondta; 1. Nyugodt ritmus szerint éljenek. Lehetőleg ne változ­tassák a lefekvés, az ébredés az étkezések időpontját. Ez valóságos áldás a vegetatív idegrendszerre. 2. Alakítson ki az egyéni­ségéhez alkalmazott életstí­lust. Korányi Sándor, áz öregkor élettanának magyar klasszikusa megállapította: az öregedési folyamat legfőbb jellemzője, hogy fokozatosan, állandóan csökken a szerve­zet alkalmazkodóképessége. Tehát az életvitelt kell az adottságokhoz alkalmaznia! Az irányadó, hogy az idős ember ne adja fel tevekeny életmódját, a szükséges pi­henők mellett legyen sokat levegőn, például séta, vagy mondjuk bevásárlás „ürü­gyén”. Ha csak lehet folytas­sa nyugdíjazás után is — csökkentett ütemben és idő­ben — munkáját, vagy keres­sen valami kedvére való fog­lalatosságot. 3. Az étkezés szabályozásá­ra nem lehet általános sza­bályt adni. Ha nincs vala­milyen szervi ok, ami diétát igényel, legyen az étkezés egyéni ízlés szerinti. Minden­esetre tartózkodni kell a túl zsíros, nehéz ételektől, a puffasztó hatású főzelékfélé­ket passzirozva ajánlatos fo­gyasztani. Kívánatos a sok tejtermék, vitamin és a so­vány hús. Édességet módjá­val. A szénhidrátok hízáshoz vezetnek nagyobb mennyiség­ben, s ez légzési nehézsége­ket, a mozgáskészség csök­kenését idézi fel. A zsírok­kal párhuzamosan állandóan fogyasszunk bizonyos meny- nyiségű étolaja« étket is, mert ez védi az ereket — mondotta. Aki e tanácsokat megfo­gadja, az joggal remélhet hosszú, egészséges öregkort A megjeizélilielf vízellátása — holnap Az igény nő a lehetőség marad ? A nyíregyházi ivóvízellá­tás szakemberei derűlátóan nyilatkoztak 1967-ben, ami­kor a kótaji vizműtelep már napi 8 ezer köbméter vizet adott: az új vezeték megépítésével és egyéb ka­pacitásnövelő beruházások­kal olyan mennyiségű vizet tud a kótaji telep biztosítani, hogy hosszú időn át nem lesz zavar a folyamatos ellátás- ban’\ Zavar eddig nem is volt. Egyre „szom j asabba k“ vagyunk Csak éppen a kótaji telep július 30-ig eléri az adható vízmennyiség maximumát, ami éppen elég a városnak. Jobban mondva ma még elég. De ha a vízfogyasztás ro­hamos emelkedését nézzük, aligha számíthatunk a követ­kező években zavarmentes Vízellátásra. A vízfogyasztás grafikonja évtizedek óta a nyár köze­ledtével emelkedik, s csak szeptember—október hóna­pokban csökken ismét. Az el­múlt évben a nyári csúcs­igény átlagban 13 ezer köb­méter volt naponta, amit a kótaji telepről fedezni tud­tak. Érdekes képet mutat vi­szont az évenkénti emelke­dés. Az 1969-es nyári átlag már közel 3 ezer köbméter­rel volt több az előző évi­nél. Az idén pedig ismét 3 ezer köbméteres emelkedés­sel lehet számolni. A kótaji telep teljesítmé­nye is véges. S ez a határkő a napi 16 ezer köbméter víz­mennyiség. Ennyit ad a kút teljes kiépítése után, vagyis ez év július 30-tól. A varos vízigénye is pontosan ennyi. Csakhogy a vízmű jövőre is, theg /ISTÄ-Baft:,,. Js csak ' lé- ezer köbmétert tud adni na­ponta. Ugyanakkor a városi vízigény évről évre emelke­dik. Víz kell tehát. Csak az a kérdés, honnan? Bírság túlfogyasztásért Természetes dolog, hogy a Víz- és Csatornamű Vállalat minden lehetőt elkövet a la­kosság zavartalan ivóvízel­látásáért. Éppen ezért. ha az igények túllépik majd a lehetőségeket, elsősorban az ipari üzemek, majd az in­tézmények vízellátását korlá­tozzák. De sokat tehetnek a zavartalan ellátásért maguk az üzemek, a vállalatok is. Régen megoldatlan gond, különösen a sok vizet fel­használó konzervgyárban, a jó vízhasznosítás. Túl sok a visszaforgatatlan vízmennyi­ség, nem ártana megoldani okosan ezt a kérdést, hiszen így nem csak a lakosság jár­na jól, maga az üzem is. Igaz, a konzervgyár tett már intézkedést a víz hasznosítá­sára az utóbbi években. Ennek tolt köszönhető, hogy 1969- ben az 1967-es évhez képest 40 százalékkal csökkent a víz­fogyasztás. de ez még min­dig nem elég Jó javaslatnak látszik a lépcsős felhaszná­lás bevezetése, amihez csu pán egy nyomásfokozó telep szükséges, s az eredmény máris megéri a befektetési. A SZAVICSAV vigyáz a vízre. Megbünteti azokat az üzemeket, amelyek több vi­zet használnak fel a megen­gedettnél. De nem tud — nem is kötelessége — vízkivételi lehetőséget, helyet teremteni a Nyíregyházi Kertészeti Vállalatnak. Célszerű lenne, ha ezen a vállalat gondol­kozna és létesítene vízkivéte- U művet az Ér-patak még szennyezetten szakaszán. S nem a jó ivóvizet használnák az amúgy is csúcsidőnek szá­mító nyári hónapokban. 1976-ban már késő... A kótaji. vízműtelep ka­pacitáshatárát építésekor 1973*ra tették. Ma már bizo­nyos, hogy ez a határ jóval korábbi időpont. És éppen ezért fontos a II. vízműtelep mielőbbi megépítése. Ám a jelenlegi tervek és • anyagi lehetősegek szerint az új telep építését csak 1973- ban tudnak megkezdem. Ez pedig komoly problémák elé állítaná nem csak a vízmű vállalatot, hanem Nyíregyhá­zát is. Jelenleg elkészült a vízkutatási szakvélemény, megvan két kutatófúrás ter­ve is. A két fúrást ez év első fél évében végzik el Nyírte­lek és Rakamaz térségében. A két fúrás összesen egymil­lió forintba kerül. Ha minden elképzelés si­kerül, akkor ebben a térség­ben a teljes kiépítés után na­pi 20 ezer köbméter vizmeny- nyiséget tudnak a felszínre hozni. A kérdés most már csak a határidő körül van. A Víz- és Csatornamű Vállalat anyagi helyzete nem bírná el az építkezés rövid határidőn belüli kezdését, s ezért anyagi támogatást kért. Ha megkapják, akkor már 1971 végén megkezdhetik a kivitelezést, s 1973-ban az új telep is bekapcsolódhat Nyíregyháza vízellátásába. Ellenkező esetben csak 1976- ban kapcsolhatják az új tele­pet a hálózatra. Az utóbbi lehetőség hátrányáról kár beszélni, azt mindannyian saját bőrünkön éreznénk. Horváth S. János „Öröklakások” a sertéseknek Oj sertéstenyésztés eljá­rást dolgozott ki dr. Pátzay József a Keszthelyi Agrár­tudományi Főiskola Mező- gazdasági Termelésfejleszté­si Intézetének főtechnológu­sa. A figyel emre méltó mód­szer azon a biológiai megfi­gyelésen alapszik, amely sze­rint. a sertésállományt nem­csak a Szokásos betegségek veszélyeztetik a mikroklíma változása is nagymértékben igénybe veszi az állatok vé­dekező képességét. A költöz­ködéssel járó stresshatások csökkentik a hústermelést, nagyfokú étvágytalanságo­kat akoznak. Az új módszer lényege, hogy ugyanazon a helyen nevelik az állatot a születéstől a vágósúly eléré­séig. Ezzel jelentősen növel­hető a súlygyarapodás és csökkenthető a betegségek száma. A tenyésztési módszerhez megfelelő óltípusokat auto­matikusan működő etetőbe­rendezéseket is szerkesztet­tek. Az évszaktól függetle­nül optimális páratartalmat és hőmérsékletet biztosíta­nak. Az eljárás gazdaságos­ságát bizonyítja, hogy amíg az ismert tenyésztési módok­ra épített sertéstelepek beru­házási költsége 12—18 év alatt térül meg, addig az egyfázisú georgikon sertéste­lepek hat év alatt visszaté­rítik az összeget. Villányi napsugár — palackban Palackba zárják a villány- siklósi történélmi borvidék tüzes, fűszeres borait. Ha­zánk egyetlen szubmediter- rán .tája ez, ahol az országos átlagmennyiséget magasan felülmúló napfény és meleg különleges ízeket, színeket „varázsolnak” az italokba. Az itt termett borok mindeddig nem kaptak rangjukhoz mél­tó elismerést, nem váltak olyan népszerűvé a hazai és a külföldi fogyasztók köré­ben, mint például az egri vagy a badacsonyi borók. Palackozás hiányában ugyan­is ezek a borok ritkán ke­rültek eredeti állapotban for­galomba, úgyszólván csak a termőhelyen kóstolhattak az emberek igazi villányi vörö­set, és siklósi fehéret. A történelmi borvidék legna­gyobb „szőlősgazdája” — a Villány—siklósi Állami Gaz­daság — modern, nagy tel­jesítményű palackozóüzemet rendezett be. így a saját ter­mésű borait saját palackjai­ban, saját címkéjével hozza forgalomba. 1970-ben kereken egymillió palackot töltenek meg a borvidék zamatos — oportó és cabernet franc, olászrizling és hárslevelű — boraival. DOHÁNYTERMELŐK BOSSZÚSÁGAI Átvétel, tárolás, szállítás Tárgyalások a vitás kérdések rendezésére Nyíregyházán Ismert volt az utóbbi idő­ben a dohánytermelő gazda­ságok és az átvevő ipar közti ellentét,;, ami mind. hevesebb jellegű vitára adott alkal­mat. Mind sürgetőbbé vált az ellentétek mindkét fél ré­széről történő rendezése. E követelmény szellemében utazott a megyébe a Magyar Dohányipar vezérigazgatója, Balogh Ferenc és helyettese. Vidéki Imre, hogy a helyi ér­dekeltek bevonásával, min­denekelőtt a területi szö­vetségek képviselőivel tár­gyalásokat folytassanak. El­küldte megbízottját a MÉM is. A tárgyalás, ha nem is ol­dott meg egyszerre minden problémát, jelentős ered­ménnyel végződött. A szövet­kezeti termelő gazdasagokat közvetlenül képviselő te­rületi szövetségek javaslatai- ftak több pontja került elfoga­dásra az ipar részéről. Pél­dául az, hogy a hevesi zöld dohány átvétele a termés ütemének megfelelően tör­ténjék. Amennyiben emiatt a termelő gazdaságokat kár ér­né, a kárt a dohányipar meg­téríti. (A termelő viszont éretten anyagot nem szállít­hat be.) A vita gócát jelentette ed­dig, hogy a december 31-ig át nem vett dohány további Bandi szakmát tanulna... Bandi már nem kisgyerek. Egyike a legnagyobb növé- sűeknek az osztályban, a nyolcadik d-ben. Nem sók­ban különbözik érdeklődés­ben, viselkedésben a többi­ektől. Egy valamiben mégis elüt társaitól: az iskolai szünetekben, ebéd után nem szaladgál a folyosón, az ud­varon. Csendesen ül egyma­gában. Pedig szívesen szaladgálna. Testi fogyatékos. Jobb oldala szinte teljesen béna. Nem tudja mozgatni a kezét, a járása is bicegő. Bál kézzel ír, ballal eszik, a bal kezét használja mindenre. Iskolájában, a gyakorló ál­talános iskolában mostaná­ban a továbbtanulásról be­szélgetnek. Mindenki tervez­get, hogy középiskolába megy, vagy szakmát tanul, csak Bandinak nincs még kiala­kult elképzelése. — Olyant, amit én is tud­nék — ennyiben határozza meg, hogy mit szeretne. Sajnos a bizonyítvány nem a legjobb. Éppen ezért nem gondolhat továbbtanulásra. Dolgozni szíééthé, szakmát tanulni. Azt viszont ő maga sem tudja, hogy hol van, s melyik az a mesterség, ame­lyiket elsajátíthatná, ahol ülve, fél kézzel is teljes ér­tékű munkát végezne. S ahol talán éppen őt hasznosíthat­nák legjobban. — Az osztályfőnök mondta, hogy valami munkaterápia van Pesten — hangzik a bi­zonytalan válasz. Bandi távol él szüleitől. A család Nagycserkeszen lakik, míg fiuk már második éve a nyíregyházi tanyai kollégium lakója. Haza is ritkán jut, in­kább csak az iskolai szüne­tekben. Barátságos hely a kollégi­um. Jól megférnek egymással a szobatársak, a nyolc fiú. Ha arról van szó, együtt csintalankodnak, Bandi a „sákkmatador”. Az osztály három gyerekből álló váloga­tottjának tagja. Kedvben, szellemi frissességben tehát nincs hiány. Csak a jövőről nincs még elképzelése. tárolásáért nem kapott sem­mit a termelő gazdaság, s ál­talában a visszamaradás za­varólag líáíótl Ja gazdaságok zárszámadásaira. Ezután a dohányipar vállalja, hogy a december 31-lg át tiem vett dohány után, a tsz-ek által felvett hitelek kamatterhei összegének felét tárolási és kezelési költség címén meg­téríti. De megszűnik a simí­tási felárak differenciálása is, ami eddig valójában az amúgy is anyagilag erős gaz­daságok javéra volt; a si­mítási felárak egységesek lesznek. Megnyugtatónak mondható a szállítási költségek rende­zése. A termelőszövetkezetek által végzett dohanyszáilítá- sok fuvardíjtételelt AKÖV« díjszabással számolják el. A közvetlen tárgyalások végül is lehetővé tették, hogy a dohányiparnál is „megtört a jég” bizalmasabb viszonyba akar kerülni az termelő gazdaságokkal. S ez, mint a részeredmények i3 mutatják, nem lehetetlen. ÉS jelzi; jó gazdasági érzékkel a kölcsönös erdekek figye­lembevételével és a lehető­ségek határán belül meg le­het oldani a még függőben maradt kérdéseket is. (ab) — Tagam is gondolkod­tam rajta, hogy ml lesz a gyerekből — beszél kollégiu­mi nevelőtanára, Pethe Ist­ván. — Amikor az édesanyja itt járt, arra gondolt, hogy talán telefonkezelőnek elme­hetne valamelyik vállalathoz, Bandi — Tomasovszkl András — segítséget vár. Bí­zik abban, hogy majd csak akad egy szakma, egy vál­lalat, ahol a munkájára szá­mítanak, ahol ó is ugyan­olyan dolgozó lesz, mint a többi. Tudja, hogy tanulnia, kell, elsajátítani a mesterség­beli fogásokat. Dolgozni akai, közösségben szeretne élni, s nem otthon ülni. — Szakmát szeretnék ta­nulni — móndjá bizakodva, s kissé szomorúan hozzáte­szi; — De milyet és hol?.­(Lányi B.)

Next

/
Thumbnails
Contents