Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám

1 oMa!

KVT VT WÍ©YAftrtR«V*<f

Külpolitikai összefoglaló

§K Biztonsági intézkedések a repülőtereken

fűi 1 laoszi hazafias erők újabb sikere ?«■ Békeharcosok felhívása

a leszerelési értekezletről

A Swissair gép katasztrófája változatlanul vezető helyen foglalkoztatja a világsajtót. A politikai kombinációk mellett mind nagyobb súlyt kap az a kérdés, hogyan lehet biztosítani a polgári repülés biztonságát. A kérdés aktuális, hiszen a világ számos repülőterén a svájci gép lezuhanása óta gyakorlatilag teljesen abnormális helyzet uralkodik és nem lehet vitás, hogy a jelenlegi pánikszituáció hosszabb távon egyszerűen tarthatatlan.

Hírügynökségi jelentések szerint sürgősen összehívták az arab légitársaságok képviselőit annak megvitatására, milyen intézkedéssel válaszoljanak a londoni repülőtéri személyzet bojkottjára. Az angol főváros Heathrow légi kikötőjének személyzete

ugyanis olyan határozatot hozott, hogy nem vesz részt arab gépek semmiféle kiszolgálásában. Az általános hangulatra jó példát közöl az AP amerikai hírügynökség. Egy angol főrend a BEA brit légitársaság gépével Ciprusra akart utazni. Amikor megtudta, hogy a gép a ciprusi főváros után Tel Avivban is leszáll, lemondta helyét és más légitársaságot választott. Még egy jellemző adat: a római repülőtéren kerek kétszázra emelték a biztonsági erők létszámát. Montreálban Knut Hammarskjöld, a néhai ENSZ-főtitkár unokatestvére, a Nemzetközi Polgári Légiforgalmi Szövetség, a IATA vezetője sajtókonferencián jelentette ki: a nemzetközi repülőtereken idomított kutyákkal ellenőrizzék, nincs-e robbanóanyag a csomagokban.

Hammarskjöld kifejezte azt a véleményét, hogy az elfogott' merénylőket halálbüntetéssel kellene sújtani.

Érdekes kommentárban foglalkozik a helyzettel a Zycie Warsawy című lengyel lap. „A nemzetközi légi forgalomban elkövetett minden szabotázscselekményt kétségtelenül el kell ítélni” — hangoztatja a lap, majd hozzáteszi: a

svájci gép esetében nincs bizonyíték arra, hogy tudatos szabotázs okozta volna a katasztrófát. „Ez azonban egyáltalán nem tartotta vissza a kampánytól azokat, akik politikai tőkét akartak kovácsolni a tragédia áldozatai iránti együttérzésből” — állapítja meg a varsói lap.

A laoszi fővárosból keltezett jelentések szerint a laoszi hazafiak elfoglalták a Muong Sói városnál lévő katonailag fontos repülőteret. A megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a repülőtér mindössze 170 kilométerre van Vientia- netól, a fővárostól. Úgy tűnik, folytatódik a progresszív erőknek az a sikersorozata, amelynek leglátványosabb akciója a Kőedény-síkság elfoglalás» ''olt.

A Béke-világtanács titkársága közzétette annak a táviratnak a szövegét, amelyet ismert békeharcosok küldtek az ENSZ Biztonsági Tanácshoz.

„Felhívjuk a Biztonsági Tanácsot, hogy tegyen haladéktalan intézkedéseket az arab országok elleni izraeli bombázások megszűntetésére és az izraeli csapatoknak a megszállt területekről való gyors kivonása érdekében El kell érni a Biztonsági Ta nács 1967. november 22-i határozatának maradéktalan teljesítését és a béke és igazságosság biztosítását a Közel-Keleten.”

A békeharc ismert képviselői, komoly nyugtalanságukat fejezik ki a Kairó közelében lévő polgári objektumok február 12-én történt bombázása miatt. Táviratukban, amelyet körülbelül száz államférfi és közéleti személyiség írt alá, köztük: John

Bemal (Nagy-Britannia), Krisna Menőn (India), Alekszandr Kornyejcsuk és Nyikolaj Tyihonov (Szovjetunió) Martin Niemöller lelkész (NSZK), Albert Norden professzor (NDK), Romes Csandra, (a Béke-világtanács főtitkára).

Szerdán Belgrádban és Asszuánban egyidejűleg közös közleményt adtak ki Joszip Broz Titp jugoszláv köztársasági elnök egyiptomi látogatásáról és ott folytatott megbeszéléseiről.

Tito elnök és Gamal Abdel Nasszer, az EAK elnöke megvitatta a jelenlegi nemzetközi helyzetet és a Közel- Kelet problémáit, amelyek az arab államok elleni izraeli agresszióból adódtak. Izrael agresszív magatartásával és az arab területek folytatódó megszállásával kapcsolatban Tito és Nasszer egyöntetű véleménye az, hogy Izrael nem lenne ennyire agresszív, ha különböző külföldi köröktől, de különösen az Egyesült Államoktól nem kapna bátorítást és segítséget.

Tito meghívta Nasszer elnököt Jugoszláviába. A látoA SVÁJCI DIE TAT kétszeres bélyeg nagyságú fényképet közöl első • oldalon „Ismét Genfben” címmel, a leszerelési értekezleten reszt vevő amerikai, illetve szovjet küldöttség vezetőjéről. Az aláíráshoz hozzáfűzi: „a két nagy vitapartner a felvétel után hamarosan ellenkező nézetet fejtett ki, a Szovjetunió ugyanis minden vegyi- és baktériumfegyver betiltását javasolta, míg az Egyesült Államok, hozzácsatlakozva Nagy-Britannia is, a biológiai fegyverekre szűkítette a betiltási javaslatot.”

Általában hűvösen, tartózkodóan foglalkozott eddig a vendéglátó Svájc sajtója a 25. leszerelési értekezlettel, amely tizenöt hetes szünet után február második felében felújította munkáját Genfben. Átfogó értékelések helyett egyes részletkérdéseket ugratnak ki, vagy egyszerűen ismertetik az elhangzott felszólalásokat.

A Neue Züricher Zeitung felsorolja a főbb témákat, amelyekkel a szovjet és az amerikai felszólaló foglalkozott, ismerteti U Thant beszédét és más felszólalásokat, A lap annak a véleménynek ad kifejezést, hogy’ „a tengerfenék demilitarlzálásának kérdése különös jelentőséget kap a jelenlegi tanácskozásokon'’ és egy alcímmel ,A Salt a háttérben” annak a nézetnek ad hangot, hogy a leszerelés kérdéséről folytatott különböző tanácskozások között vélhetően valamelyes kölcsönhatásnak kell lennie: a leszerelési értekezlet „mögött ott van” a Helsinkiben megkezdett, később Bécsben folytatódó szovjet—amerikai tanácskozás a stratégiai fegyverek korlátozásáról.

A szovjet Novoje Vrerhja, sok más laphoz hasonlóan kiemeli a megannyi genfi téma egyikét-masikát, külön szol a „hangtalan” tömegpusztító fegyverek (a vegyi- es bakteriumf egy verek) törvényen kívül helyezésének szii’ « .‘gességéről, sürgeti a tengerfenék demüitarizálását, ugyanakkor hangoztatja, hogy „senki sem vette le az

atomleszerelest, a leszerelés e kulcskérdését az értekezlet napirendjéről”.

AZ IZVESZTYIJA így fogalmazza a bizottság munkájával kapcsolatos szovjet „alapállást”' „A bizottság munkája nem korlátozódhat csupán a részleges intézké désekre, bármennyire is fontosak legyenek ezek. A napirenden szereplő feladat továbbra is az, ami végett a bizottság létrejött: az általános és teljes leszerelésről szóló szerződéstervezet kidolgozása.”

A Trybuna Ludu február 24-i száma a leszerelési értekezleten részt vevő lengyel delegáció vezetőjének felszólalása alapján összekapcsolja az atomsorompó-szerződés mi - előbbi érvényre emelésének szükségességét, a leszerelés általános problematikájával, tekintette) arra a körülményre, „hogy az atomenergia békés felhasználásában, a közeljövőben mar egész sereg állam rendelkezik majd plutóniummal, amely atombombák gyártására is felhasználható. Az. effajta fej.- lenvywj

■atoiTtsorompo-szerzodes segítségével, az atomfegyverek továbbterjedése megakadályozására teendő erőfeszítése két”.

A lengyel lap emlékeztet az NSZK, Nagy-Britannia és Hollandia azon tervére, hogy gázcentrifugát épít. U Thant főtitkár, mint ismeretes ugyancsak felhívta már a figyelmet az így nyerhető dúsított urán katonai célokra történő felhasználásának lehetőségére és ezzel összefüggésben a leszerelési bizottság kötelezettségére.

Említésre méltó, hogy az amerikai politikával foglalkozó, nemrégiben megindult szovjet havi folyóirat, az „USA” első száma külön tanulmányt széniéi a tengerfenék demilitarizálása

kérdésének, ismerteti az eddigi tanácskozások eredményeit, ugyanakkor rámutat arra is, hogy az Egyesült Államokban — a tárgyalásokkal párhuzamosan — „a tudományos fantasztikumok világába illő” elképzelések szülét--: nek a tengerfenék katona- politikai felhasználásáról. A tanulmány megegyezés szükségességét domborítja ki.

A világsajtó, ha közvetlenül nem is kapcsolja össze a genfi értekezlet ismertetését Nixon-elnök legutóbbi üzenetének katonapolitikai vonatkozásaival, nyilvánvaló, hogy az erőegyensúly és más kérdések boncolásánál tulajdonképpen ugyanerről a problémáról van szó.

Az Egyesült Államok kongresszusához intézett üzenetéről maga Nixon sajtóértekezleten úgy nyilatkozott, hogy a dokumentum „az elkövetkező évtizedekben meghatározza az Egyesült Államok külpolitikai es katonapolitikai célkitűzéseit”, hozzáfűzve, hogy „gondosan felül kell vizsgálni néhány régi állás- pc” ot, új módon kell megközelíteni a világon meglévő problémákat.”

A POLGÁRI FRANCIA LB MONDE szerint a nixoni dokumentummal „egy nagyhatalom kiteregette kártyáit a világ térképe előtt”, de a lapból is kitűnik, hogy ezeken a kártyákon semmi új sem látható. Nixon ama kijelentésével ellentétben, hogy a dokumentum „vízválasztó” a* eddigiektől ebben ami ezután következik, a Le Monde szerint: „Nixon üzenete nem hozott újat és csupán mindenütt elfogadható, általánosságokat tartalmaz.”

A francia lap ugyanakkor alcímben kiemeli, hogy az elnök „a szovjet fenyegetéssel” igyekszik alátámasztani katpnapolitiká j át.

A szovjet sajtó közvetlenül a beszéd elhangzása után a rendkívül hosszú dokumentumot a TASZSZ rövidítésében és kommentálásával közölte. A kommentár számba vette a dokumentum ellentmondásait. „Nixon kijelentette — hangzik a többi között a kommentárban — hogy 1969-ben lefektették « szovjet—amerikai kapcsolagatás időpontját később határozzák ''még. ""

e iaaílcó

Gromiko szóvjet külügyminiszter szerdán Berlinben folytatta hivatalos tárgyalásait Otto Winzerrel, az NDK külügyminiszterével. Az NDK és a Szovjetunió testvéri kapcsolatainak további elmélyítéséről, a nemzetközi politikai problémákról és az európai biztonság kérdéseiről tanácskoztak. Képünk az NDK külügyminisztériumában készült. Gromiko balján: Otto Winzer, az NDK külügyminisztere. (Kelet-Magyarország teiefotó)

tok „jó alapját”, megjegyezte

*♦

Üzenet Vietnamból

VIIL A holnapról — egyszerűen

Magam is kissé banálisnak tartottam volna korábban azt a megállapítást leírni, amire itt most vállalkozom: a vietnami ember bizonyos a teljes győzelemben. Talán azért is éit bennem az az aggály, mert már sokszor leírtuk az újságok hasábjain, és sok olvasóban ilyen érzések is lappanghatnak: „ki tudja ezt, hisz olyan messze élnek?” Persze, értjük, hogy a szocialista világrendszer egyik, s legexponáltabb végvára most Vietnam — az ő harcuk bennünket is érint, az ő sikereik á mi világban elfoglalt helyzetünkre is visszahatnak. Segítjük őket; s ők mindenütt kö- szönetüket fej~z'ék ki ezért az ott mindenfelé pontosan Ismert segítségért. Tudjuk, hogy a vietnami nép jogos

függetlenségi igényének, Önrendelkezési jogának, igazságos harcának végül Délem is győzedelmeskednie kell.

Az érzelmi húrok elsősorban a híradó képsorai nyomán, vagy alkalmi személyes találkozásokkor rezdülnek még bennünk. Többre van szükség.

A vietnami emberek szemében égő fényeket, a sík mezőn sorakozó bombakrátereket, az égre meredő kormos romok figyelmeztetését, a hétköznapokban megmutatkozó életszeretetet, bekevágyukat is minél közelebbről meg kell ismernünk, hogy érzelmekben is erős meggyőződésünkké váljék: amikor a vietnami nép munkahelyén, s ha kell, a védelmi állásokban, erejét nem kímélve, haláltól sem rettenve harcol a hatalmas imperialista ellenféllel, — azt a hazaszeretet belső parancsára teszi.

Készen állnak a harcra — s készülnek a békés jövőre. Figyelmüket most olyan problémákra irányítják, amelyek révén nemcsak a helyreállítás, hanem már a jövő felfelé ívelő útja is bontakozik. Meglepő józansággal és éles látás-, sál beszéltek például a csefje- liek testvérüzemében, a hanoi gépgyárban gondjaikról, s arról, mit kell tenniük, hogy ismét növekvő eredményeket tudjanak felmutatni. A Vinh-i cementgyárban sem csak azt mondták el, mi történt ott a bombázások éveiben, milyen tervek foglalkoztatják őket a gyárfejlesztést — a holnapokat-— illetően.

A számunkra egzotikus táj bűvöletében a csodás ha- longi Óböl láttán vagy éppen a csupa zöldbe rejtezett szép főváros utcáit róva, nem lesz a külsődleges látvány rabja az ide érkező vendég — lép- ten-nyomop találkozik a hétköznapok vaskos realitásaival, s az emberekkel együtt maga is bogózni kezdi a jövő lehetőségeit

A vietnafniak felkészültek arra, hogy még nehezebb idők iS köszönthetnek rájuk, hogy még hosszú az út, míg az ország sebei behegednek, az anyaföld szétdaraboltsága

megszűnik Am mosolyogva

adták kezüket a búcsúzáskor. „A mielőbbi viszontlátásra —- a teljés győzelem napján.”

Harqra készen békés körülményeket terémteni -a- Olyan kettős feladat ez, amely kemény próba elé állítja á Vietnami népet. Kiállják ezt is, mint történelmük annyi más tűzpróbáját — hiszen az igazság az ő oldalukén van, s aki igazságos harcot folytat, annak minden pusztító erővel

szemben is nagyobb a hatalma.

Pálmafák halk rezdülése villan elém, a rizsföldeken hajladozó asszonyok munka- ritmusa kísér, a halászbárkák csendes lebegése a vizen, a kerékpárosok hullámzó sokasága, — s hallom, mint futottak süvítve a célpontok fölé a légi kalózok, mint robbantak gyors egymásutánban, szünet nélkül a bombák, mint ropogott az égő házak tetőzete, mint sírt a kisgyerek a pusztító égiháborúban..

Arról a hitről, meggyőződésről szerettem volna számot adni — egy testvéri nép üzeneteként —, amellyel legérzé- kelhetőbb formájában akkor találkoztam, amikor egy-egy romra mutatva azt mondták nekem: >,ez az áruház”; „ez itt a mozi”; „ez a mi iskolánk”. Magamban minduntalan hozzátettem: volt és lesz. ők már jelen időben beszélnek, mert a múlt sebeit begyógyító holnapokra gondolnak.

VÉGE

Jenkei János

azonban, hogy „egészében e kapcsolatok még távolról sem kielégítőek. Bár az élnök arra buzdított, hogy ne ébresszék fel a hidegháború szellemét, az üzenetben mégis kirohanásokat intézett a Szovjetunió és más szocialista országok ellen és kísérletet tett arra, hogy másokra hárítsa a felelősséget az amerikai külpolitika kudarcaiért”

Nixon üzenetebén békestratégiát emleget, a Szovjet sajtó azonban hangsúlyozza, hogy csakis valóságos, új megoldásokból fakadó békelépések segíthetnek hozzál hogy a hetvenes évtized ^ „leszerelés évtizede” legyen, mint ahogy azt az ENSZ-köz- gyűlés 24. ülésszaka meghirdette és amelynek hívéül vallotta magát U Thánt, az ENSZ főtitkára, a genfi leszerelési értekezletet megelőző sajtóértekezleten.

fra&jfetiruitr Ä.

——--------------------