Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
II. olfial TD70. február 3f. Dénes Gézái Jadriga Rutkovszkajaz 5- Engedje meg, hogy a férjem megpróbálja. Hobbyja ugyanis a favágás. Komplikált ügy. Nem adok kölcsön Mozi a moziban Frédinek, valamikori iskolatársamnak emberfeletti emlékezőtehetsége volt. Valóságos memóriazseni. Visszaemlékezett a legjelentéktelenebb esetekre és emlékezete soha nem hagyta cserben. Már az iskolában rengeteg hasznát vette csodálatos memóriájának. Nem kellett tanulnia, egyszeri olvasás után a latin szótár egész oldalait ismételte el gondolkodás nélkül. S mivel a tanulást „kiküszöbölte”, könyvekre sem volt szüksége és az értük kapott pénzt hasznos dolgokra: cigarettára, parittyára fordíthatta. Frédi volt az osztály legjobb tanulója. Jelesen érett, s egy vállalathoz került, ahol — különösen az igazgatót — valósággal elkápráztatta memóriájával. Hamarosan az igazgató személyi titkára lett, s ettől kezdve háromszor olyan gyorsan ment az igazgatói személyi ügyek kezelése, mint Giziké, a gépírónő idején. Nem kellett az akták között turkálni, fejből vágta, ki, mikor, milyen ügyben járt a vállalatnál, s az ügy milyen iktatószámon fut. Csak éppen feketekávét nem szolgált fel és nem illegette magát mosolyogva az ügyfelek előtt, mint Giziké. Említésre méltó még, hogy Frédi volt iskolatársamnak fejében volt az egész magyar menetrend. Minden évben, menetrendváltozáskor újra átolvasta és tudta, hogy például hány órakor kell felülni a vonatra, hogy este 7-re Za- laszentgrótra megérkezzen. Nem emlékszem arra, hogy Frédi nem emlékezett volna valamire. Fél éve aztán az történt, hogy ez a ragyogó memóriá- jú barátom bizalmasan így fordult hozzám: — Kérlek, ne vedd rossz néven, meg vagyok szorulva: adj kölcsön 300 forintot. A zsebembe nyúltam és kinyálaztam neki három pirosat. Édes mindegy — gondoltam, — hogy az én zsebemben van a pénz, vagy nála. Úgysem költöm el. Az idő pedig telt. Pár hónap múlva célzásokat tettem a kölcsönre vonatkozóan, de Frédi áldatlanul nézett rám: nem értett belőle semmit. Megdöbbentem. Lehetséges volna? Ez a tökéletes memó- riájú Frédi nem emlékezne a kölcsönre? Tegnap aztán újra felemlítettem neki a kölcsönt, mire a szemembe nézett és fahangon ennyit mondott: — Egészen szép, kirándulásra alkalmas idő van. — Nem addig az! — vágtam vissza. — Az a 300 forint, amit fél éve kölcsönadtam neked, most már kell. Nem várhatok tovább. Remélem emlékezel rá, hogy tartozol? Azt vártam, hogy zavartan dadogni fog, bocsánatot kér feledékenységéért és a zsebébe nyúl. Ehelyett azonban gúnyosan felkacagott: — Látod, ez vagy te. Ilyen memóriád van neked. Hát te nem emlékezel, hogy holnapután lesz három hete, délután fél négykor összetalálkoztunk a Bumbedlin utcában a 47-es számú ház előtt, az úttesten éppen egy sörösládákkal megrakott tehergépkocsi porzott el, a vezetője pörge bajuszú 40-es férfi, a túloldalon kint állt a borbélyüzlet előtt az a csinos kozmetikus lányka, én zsebbe nyúltam és átadtam neked nagy hálával a kölcsönt? Pontosan két százast, három húszast és négy tízest? Hát nem emlékszel rá, barátom? Erre a fejbevágóan pontos adathalmazra nem lehetett nemet mondani. Mindenesetre, ezentúl még a legnagyobb emlékezőtehetséggel megáldott embernek sem adok kölcsön. WfV r-r -finnofí Miután kialudt a fény és peregni kezdett a film, a feleség oldalba bökte a férjét: — Látod? — Persze, hogy látom — hümmögött vissza a férj. — De ne a vásznat nézd, hanem azokat ott ni, akik előttünk ülnek! Felháborító! — Kérem, legyenek csendben, — szólt valaki a sor jobb szélén. — Bocsánat, — válaszolta a férj, majd az asszony füléhez hajolt és belesúgta: — Mondd, kérlek, miért sért téged, ha azok ott csókolóz- nak? — Hajolj hozzám közelebb, vagy tessék, ülj te az én székemre, úgy jobban látsz. — Hogyisne! Még ezek miatt a szégyentelenek miatt fogok én itt két óra hosszán keresztül nyomorogni! — Nem lenne szíves befogni végre a száját?! — fújta dühösen hátulról valaki. — Szemtelen! — sziszegte vissza az asszony. — Arcátlan pimasz! — Most már aztán elég legyen! — mordult rá a férje. — Tudhatnád, hogy a fiatalok a földkerekség minden mozijában csókolózni szoktak. Mi ebben a kivetnivaló?!! Valamikor... még fiatal koromban... én magam is... — Hogy mondod?! — érdeklődött élénken az atz- szony. — Hogy fiatal korodban te is... mint ezek... érdekes, én egyáltalán nem emlékszem rá! Tadeusz! Kivel csókolóztál te fiatal korodban a moziban?! Kivel?! — Kivel, kivel... Biztos nem valamelyik utcaseprővel, képzelheted. — Szóval így?! És i»?kem ezt csak most kell megtudnom! És itt!... Értem már, miért nem háborodsz te fel az effajta viselkedésen!... .... -■ &■*. iwi — Senki sem tudja már ott annak a Szószátyárnak befogni a pampulláját?! — méltatlankodott ismét erőteljesen valaki. — Ezt sosem fogom magának megbocsátani! — fújta feléje epésen az asszony. — Nyugodj már Zoszja! Miért nem hallgatsz? — Légy nyugodt, én nem hagyom magam! Elég nem szép, hogy te eltűröd, hogy így sértegessék a nejedet! —• Lehetetlen veled moziba járni! Csak mennénk már innen minél hamarabb! — És ezt egy férfi mondja?! Úgy veszem észre, még ettől a tejfelesszájútól is begazolsz! Hé, fiatalember! Sokáig fognak még ott csókolózni ? — Valami baj van? — fordult hátra a megszólított fiatalember. — Kérdezni akart valamit? — Azt akarom, hogy viselkedjenek tisztességesen! Mit csinál ott azzal a szegény lánnyal!? Eljön az ember moziba és nem tudja nézni az ilyenek miatt a filmet! Az efféle intim dolgokat otthon szokták elintézni, ahol senki sem látja! — Milyen igaza van! — szólt ismét hátra a fiatalember. — Csakhogy mi diákotthonban lakunk... Esetleg, ha kölcsönadná a lakását, amíg a filmet nézi... — Szemtelen siheder!.„ Ezek azt hiszik, hogy övéké... Mondott volna még többet is, de a jegykezelő kézen fogta és kivezette a nézőtérről. A férje szégyenkezve kullogott utána... Egyébként semmit sem vesztettek. A film rettenetesen unalmas volt és senki sem értett belőle semmit. Krecsmáry László fordítása A kabalapénz KERESZTREJTVENY Egyik nap beállított hozzám Paksica, akit békés embernek ismertem. Szokatlan mélabú ült az ábrázatán. Tüstént fotelba ejtette magát, hogy csak a fejebúbját láthassam. — Válik tőlem Lizi, — nyögte keserűen. — Nem értem. Úgy éltetek, akár a gerlék. Könnycsepp gurult frissen vasalt zakójára. — Jól mondod. És mégis! Máris kiteregette bánatát. — A kabalapénz volt az oka. A féltve őrzött kékhasú, mely ott lapult a bukszája oldalrekeszében. Liza konokul hajszolta a szerezkedést. — Asszonyszokás. — Próbáltam vigasztalni. Türelmetlenül mért végig. — Kérlek, ne szakíts félbe. Liza rendhagyó eset. Lottózott, snúrozott és kanasztázott. De sohase nyert egy fületlen gombot. Mégis fejébe vette, egyszer beüthet neki is, talán valami ügyes trükkel. Egyik barátnője ültette fülébe a bogarat, hogy a ferde nyomású húszas sokszorosát éri valamikor. Megmutatta a kabalapénzét nekem is. „Ide süss, te rnulya! Négy milliméterrel keskenyebb a felső szegély, mint az alsó. Kivételes fogás. Szerencse- malac. Majdan aranyat ér”. — Máris csúsztatta rejtekébe a papírpénzt. Jött a balesetbiztosító és szüksége lett volna a húszasra. Nem lehetett összekaparni másképp. „Jöjjön egy hét múlva, bácsi — ajánlotta. „Szívesen. Már harmadszor jövök hiaba. Nem talaltam itthon senkit”. „Jó lesz magának akkor is” — húzta befelé az ajtót Liza. „Szegény öregember, hagyod mászkálni azért a pár rongyos forintért” — kockáztattam meg tárgyilagosan. Fölpaprikázódott. „Mit értesz hozzá, élhetetlen”! A hibásan nyomott pénz ritkaság, mint az a tan- ganyikai bélyeg, amiért óriási összeget fizettek. Hiányzott egy cikkely a sarkából. De mondhatok más példát. Az izlandi repülöbélyeg kétszázszorosát érte, mert véletlenül a Lofot-szigeti posta nyomta rá a stemplit. Kizárólag ezért. Elnémított ekkora előrelátás. Sokáig nem esett szó a húszasról. Ám egyszer fölágaskodott bennem a kíváncsiság ördöge. Kicsentem a papirt a rekeszből, hogy megtudakoljam az árfolyamát a bankban. Hátha máris gazdagok vagyunk. „Mit ér ez a papirbankó?” — hajoltam mélyen a pultra. A tupírfrizurás úgy méregetett, a szeme sarkából, mintha agyamra ment volna a kánikula. „Ez kérem? Egy húszast. Rá van nyomva betűvel és számmal. A vérig sértett indulatával néztem rá. „Ez nem közönséges húszas. Nem látja, hogy fölül keskenyebb? , Nyomáshiba. Különlegesség! „Kérem, ez gyakran előfordul. Ferdén nyisszantotta a gép. Beváltom névértékben. Nem vonok le semmit”. Jól kieresztettem a hangom. Papírok ugi ándoztak az asztallapon. „Nem most! Később. Mondjuk tíz év múlva. Akkor mit ér?” „Ennyit. Fillérrel se többet”, — azzal elfordult, mert rájött a nevetőgörcs. Kirontottam a bankból és elsütöttem a kabalapenzt a legelső újságosnál. Liza nem szólt egy kukkot, csak a szívéhez kapott egy pillanatra. Éppen születésnapja volt. Másnap beadta a válóke- Mesetet. Hunyadi István 1710 február 21-én hagyta e! hazáját II. Rákóczi Ferenc. Hű kísérője, s íródeákja volt Mikes Kelemen. Vörösmarty egyik ezzel kapcsolatos verséből idézzük az utolsó sorokat a beküldendő: vizsz. l„ függ. 12 és 14 sorokban. VÍZSZINTES: 12. Parasztházban a kemence és a fal közölt lévő szűk hely. 13. Szabad időmérték ü zenedarab, névelöve.1 13. Víziállat. 16. Kétjegyű mássalhangzó. 17. Kén betűi keverve. 18. Betegséget előz. 19. Ellentétes kötőszó. 21. Pest megyei községben. 25. Könyvkiadó Vállalat. 28. Agyag vizesedény. 29. Bibliai város. 31. L-lel a végén: Pest megyei község. 33. Becézed női név. 34. Ruhaanyag. 35. Hr latinul. 36. LS. 33. Nikkel . le. 39. Lóbetegség. 40. H ".’cn megváltoztatja valamint . a menetét, Irányát. 41. Női név. 44. Véd, 43. Háziállat. 46. Számnév. 43. Kenőcsök tokja. 50. Házikó. 52. Korhold. 54. RS! 55. Borul. 57. Törtszám. 58. A legtöbb mese kezdő szava. 80. Személyes névmás. 62. Nagy költőnk. 63. Roman pénz. 64. Feltételes kötőszó. 65. A hét vezér egyike. 67. Olasz város. 70. Tésztatöltelék. FÜGGŐLEGES: 2. Rajzeszköz. 3. Azonos más salhangzók 4. YAKT. 5. Választási ládák. 6 .Gúla fele. 7. ZA. 8. Borocska. 9. Bacilusfajta. 10. EIL 11. Fertőtlenítő gyógyszer. 2U. Abba az irányba. 22. Fogoly. 23, Időhatározó szócska. 24. Konzervatív politikus polg. publicista (Miksa 1829—1908). 26. Óra betiil keverve. 27. Asztatin vegyjele. 29. Tiltó szó. 30. Lám. 32. Kaláber más szóval. 34. Helyzet jelzője is lehet. 37. Maró anyag. 38. Nílus idegen nyelven. 42. Disznó teszi. 43. Az első emberi áldozat (—’). 46. Államfő. 47. Ez határtalan. 49. US. 50. LLY. 51. Keskeny kis utca. 53. Félig zöldi 55. Ha megy-et is mondunk hozzá; mindegy. 56. Találna. 58. Az a bizonyos „sajtos város.” 59. Személyemre (—’)• 61- Folyó Ausztriában. 64. Egy éjszakát tölt azon a helyen. 66. Igen oroszul. 68. AR. 69. Fém. 70. Február 22. A megfejtéseket legkésőbb március 2-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Február 8-1 rejtvény pályázatunk megfejtése: Dominikánus barátok francia nevéből: jakobinból szármázott. Nyertesek: Eles Lajos, Horváth Lajosné, Jászai József, dr. Marina Györgyné és Szabó Attila nyíregyházi. Oláh Mária baktaló- rantházi, Kiss Elemérné napkori, Tamási Sándor nylrmadai, B. Bakó Irma tiszavidi és Szabó Barna tyukodi kedves rejtvény- fejtőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. KELET-MAGYARORSZÁG - VASÁRNAPI MELL«KLCT „Nátha*
