Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám

KELET MAGYARORSZÁG S. oMaJ 1970. feferulr 2Ö Miért nincs elég naposcsibe SZABOLCSBAN? 2. Kereslet, feltételek, termelési kedv Eladó egy találmány Záhonyi megoldás a pakura átfejtésére Nem lesz elég naposcsi­be. ' Nincs elég tojás. Nincs elég korszerű tojo- ház. ★ A SERTÉS ÉS SZARVAS- MARHA TARTÁSÁNAK kor­szerűsítésére nagy programot valósít, meg az élelmiszer- gazdaság. Érre szükség van, miként a tartási körülmé­nyek javításánál a beruhá­zott sok millióra. De ne feledkezzünk mega baromfiról sem. Egészséges volta miatt egyre több vá­sárló keresi, külföldön is jó a piaca, — ám ez nem tük­röződik a gazdálkodásban. S különösen a háztáji ellá­tása nagy gond. Februárban félmillió naposállat került e kis üzemekbe. Ez rendkívül kofái időpont, s februárban ilyen tömeg — szinte re­kordnak számít! De jelzi is, mennyit fejlődött, belterje­sedet! a tenyésztés, s ho­gyan korszerűsödik a háztá­ji tartás is. Ezzel azonban lépést kel­lene tudni tartani. A félmillió csibe csak az igények töredékét elégítette ki. A kisgazdaságok évente 4 millió csirkét várnak, java­részt három hónap alatt. Ez nem megy. Lehetőség mind­össze 3 millióra van, de ezt sem ilyen rövid időszak alatt. Szinte kézzel tapintható a millió csirkével mért feszült­ség. S hasonló a helyzet a kacsával is. Hogyan tudnánk segíteni rajta? Miként lehetne több naposállatot adni a háztájik­nak? ' összetett, bonyolult gond ez. KEZDJÜK A KACSÁVAL. ,£gy felmerés szerint éven­te .700 ezér napóskapáát vá­sárolnának meg a szabolcsi háztájikban; Nagyon nagy szám. Különösen azért nagy, mert a kacsát Hódmezővá­sárhelyről kell megyénkbe szállítani. Eddig onnan kel­lett, — megyénkben nem volt tojástermelő gazdaság. Tavaly azonban igen fi­gyelemre méltó kezdeménye­zésbe fogott a baromfikelte­tő és a rohodi Űj Élet Tsz. Rohodon nagyszerűek az adottságok a nagyüzemi to­jástermelésre. Vásárolták — darabonként 7(1 forintért — 3300 előnevelt tenyészkacsát Szerfás, szal­ma oáiás, rendkívül olcsó be­ruházással megoldották az állomány elhelyezését (A kacsa igénytelen, s lényegé­ben rideg tartás mellett is hálás állat). Még továbi két ilyen falkát szeretnének. A rohodi kezdeményezés nyomán 200 ezer náposka- csa kerül a háztájikba. Ez több, mint amennyit valaha is kaptunk Hódmezővásár­helyről. (Az 150 ezer). Ha a tervezett mértékben növelik a tényészáilományt, akkor is csupán 600 ezer naposka­csát tudnak kibocsátani évente a keltetőből. Ez is a háztájikba kerül, de még mindig kevesebb, mint amennyire a korábban fel­mért igények szerint szük­ség lenne. Az igények, a háztáji le­hetőségek pedig évente nő­nek! A rohodiak természetesen bővíthetik a tenyészállo- mányt, ami — bármennyire is gazdaságos a vállalkozás, — befektetés, pénz kérdése is. Ám ezzel még számos kér­dést nyitva hagynak. Óriási lehetőségek állanak me­gyénkben — épp a sok víz miatt, — a kacsanevelés, hizlalás előtt. Ezek a lehe­tőségek kihasználatlanok. Nagyüzemi nevelés nincs. (A debreceni feldolgozó nem vá­sárol innen számottevő mennyiséget). Hogyan lehetne kihasznál­ni adottságainkat? Mielőtt e kérdésre felelni próbálnánk, nézzük a „csirkefront” hely­zetét AZ EGYMILLIÓS HIÁNY csak a háztájiban jelentke­zik, ezenkívül a nagygazda- ságók ~ hárommilliós kívánsá­gát felerészben más mélyé­ből kell kMegiteni. (Es eza másfél millió csibe csak a jó kapcsolatok eredménye, mert fölösleg sehol sincs). Miért nincs tehát elég csibe Szabolcsban? Nem elég a keltetői kapa­citás? Elég/ Az idén 23 úf gép beállításával tovább nőtt s nem kevesebb, min' 15 százalékkal! De a továb­bi növelés is gyorsan és ol­csón megoldható, a hiány gyökereit nem itt kell ke­resni. Alapvető: ha nincs tojás, nem lesz naposcsibe sem. A háztájikba pontosan 3,2 Szállítják a tavaszi szántáshoz az ekét az AGROKER Szabolcs-Szatmár megyei telepéről. (Hammel József felvétele) Üregsors Nvirparasznyán Levelet hozott a posta NyírparasznyáróL írója a február hatodikén lezajlott zárszámadó közgyűlésről ír: „ ... Előző napon levágtak... két sertést.. A tagok között kiosztották... és hozzá egy- egy liter- bort De elfeledkez­tek, vagy talán nem is akar­ták, hogy az öregeknek is jó volna juttatni ebből... így becsülik meg Nyírparasz- nyán az öregeket” Nem a levél íróját, hanem az igazságot kerestük. Né­hány nyugdíjast és járadé­kost kerestünk fel a falu­ban. ★ Lakatos Andrást nem hív­ták az ünnepségre. Beteg is volt. Felesége azonban — akinek 57 munkaegysége volt és 840 négyszögöl dohányt is vállalt részművelésre — ott volt. — Voltam én még faalját kapálni, meg krumplit ásni Is — mondja önérzetesen az idős asszony. — Az idén is dolgozni akarok. A férjem azonban már 68 éves, szív­asztmás, neki nem lehet.. így élünk. Csonka Menyhért egész té­len betegeskedett Azelőtt mindig meghívták a zárszá­madásra, de most nem. Csak tizenöt munkaegységet tudott szerezni. Felesége is beteges. — Jólesett volna, ha meghívnak — mondja az ágyban fekvő Csonka bácsi. — Nem sokat törődnek már velünk, öregekkel —így a felesége. — Három éve a háztáji földünket sem hú- zatják be. A brigádvezető azt mondta; „az az első, akinek munkaegysége van.” Szikora Józsefet és felesé­gét az ágyban találtuk. Az idős férfi már régen beteg. Felesége átmenetileg esett le a lábáról. Az asszony még eljárt dolgozni, öt meghív­ták a közgyűlésre és vacso­rára. Roskatag ház, rozoga kerí­téssel. Itt él egyedül a 76 éves özvegy Toronyica 1st- vánné. Gyereke nincs, a 73 éves öccse segít néha rajta valamicskét. Még azt sem tudja, ■ hogy már megtörtént a zárszámadás. — Most hozták haza ezt a kis fát a tsz-ból. Azt sem tudom, mit csináljak, ho­gyan, kivel vágassam fel. Pedig kilenc hold földet ad­tam én a közösbe — ma­gyarázza. — Olyat is, ame­lyikben száz mázsa fa még most is van. — Elmentem volna, ha hívnak — mondja a gyere­kétől Jakó M. Szabó Miklós — öt éve voltam utoljára zárszámadáson. A hetvenkét éves Harsá­ny! István: millió Hampshire csirke ke­rül. Nincs több tojás. A gaz­daságok nem foglalkoznak vele kielégítően, elment a termelési kedv a korábbi évek gyakran helytelen fel- vásárlási árpolitikája miatt 1961-ben sok pénzt fek­tettünk országos szinten a baromfi tartási körülményei­nek javítására. (Hasonló program volt, mint ma a sertés vagy a szarvasmarha). Azóta azonban új beruházá­sok nem létesültek, — de a meglévők sincsenek kihasz­nálva — s ami stagnál, az egyszeriben visszafejlődik. Nem elég gyors a fejlődés a fajtáknál sem. A Hampshi­re kettős hasznosítású, tojó és húsállat is. Következés­képpen egyikben sem ren­delkezik kitűnő tulajdonsá­gokkal. A jövő — vagy inkább a jelen — a hibrideké, a vagy tojó —, vagy húshibridé. Kun István — Tetszik tudni, tavaly még meghívtak. De én dol­goztam az elmúlt évben is. Éjjel-nappali őr voltam, negy­venkét munkaegységet sze­reztem. Gondoltam; biztosan megfeledkeztek rólam. Hát íe1 döcögtem. Ide adtál: a vacsora jegyet és leültem. Aztán elküldték. Nekem ez nagyon rosszul esett. Pedig Harsányi bácsi sze­reti a tsz-t A közgyűlésre sem a vacsoráért ment, ha­nem kíváncsiságból, mit mondanak, hogyan dolgoztak, milyen eredményt értek el? Mint máskor. Maizik István, a falu párt­titkára. Főkertész a tsz-ben. Vele együtt jártuk végig az öregeket. Némely panasz hallatán maga is csodálko­zott Nem idevaló, nem is­meri az embereket. Dunán­túlról került ide. De a párt­vezetőség gondolhatott volna az öregekre. Suba Károly a tsz elnöke ezt mondja: — Ha valaki egy rendez­vényt akar, vegye számítás­ba; mire képes, mit tud ten­ni? A zárszámadó kŐzgyű lésre a kultúrházat ké" kölcsön. Háromszázan va­gyunk, de csak alig több, mint felének van ott hely. Értéke, a ‘ mai ismereteink alapján felmérhetetlen. Tulajdonosa; a magyar ál­lam. Alkotói: két fiatalember Vojtekovics Ferenc, a záho­nyi vasútállomás technikusa — a feltaláló — és kollégá­ja, Lakatos Dezső mérnök, aki a feltaláló megfogalmazá­sában — „a gondolatot vi­lágra segítette”. E két szak­ember arra kért a minap, amikor beszélgettünk: tegyem szóvá, hogy eladó a talál­mány, amely — hozzáértő szakemberek véleménye sze - rint is — egyedülálló a vi­lágban és amelyre az illeté­kesek eddig nein fordítottak kellő figyelmet. A találmány: 1966-ban a KPM vasúti fő­osztálya azt a megbízatást adta a vasúti szakembereknek, hogy dolgozzanak ki egy olyan új eljárást, amellyel megoldható a Szovjetunióból széles nyomtávú kocsikban érkező pakura fűtőolaj átfej­tése — a magyar vagonokba. A feladatra mindenki, aki illetékes — azt mondta: meg­Elsösorban azokat ' hívtuk meg akiknek több volt a munkaegységük. Állítom, hogy az az egy plusz sertés és fél hektó bor nem lett volna akadály. Mindkettő sa­ját „termés.” Akkor miért nem így gon­dolkoztak? Kétségkívül jól zárt a tsz. Készpénzben hetven fo­rint volt az egy munkanap­ra jutó kereset, s majdnem egymilliót tudtak még így is tartalékolni. Átlagosan tizen­kétezer forint készpénz ju­tott egy-egy tagnak, de vol­tak, akiknek az évi kerese­tük elérte a 24—25 ezer fo­rintot. Akik tehát tudtak dolgoz­ni, nincsenek anyagi gond­jaik. De honnan várjanak segítséget az öregek, azok, akik valamikor megalakítot­ták ezt a tsz-t s ma már többségében magukkal is te­hetetlenek? Honnan várja­nak jó szót, megértést, em­berséget ha nem azoktól, akik átvették tőlük a stafé­tabotot? Több emberségre, megértésre van szükségük ezeknek az embereknek, i kik életüké1 ebben a falu- oan élték le. Tóth Árpád oldhatatlan. Azt megelőzően már több „tudósj társaság” kísérletezett vele — hiába. Külföldön is azt tapasztalták hogy mindenki egyéni, sajá­tos módszerrel fejti át a ha­sonló olajszállítmányokat egyik kocsiból a másikba. Az eljárások közül — a szovjet vagonoknál — egyikét sem lehet alkalmazni. Miért nem olcsóbban ? De mivel a szovjet pakura­olaj kitűnő fűtőanyag — ér­demes vásárolni. Ám a nagy mennyiségű . anyag szállítása, éppen a hosszas, bonyolult átfejtés miatt — hallatlanul költséges. Igaz, még így is érdemes venni, de — miért ne lehetne olcsóbban?! Ez a bölcs gondolat vezérelte a minisztérium vezetőit, amikor kiadták a megbízatást valami­féle hasznos eljárás kidolgo­zására és megvalósítására. Elvben Vojtekovics Ferenc is megkapta a megbízatást, hi­szen a pályázaton bárki részt vehetett és bárkinek joga van újat alkotni. Bátortalan vagyok — és illetéktelen! — a találmány leírására, de — elbeszélésük alapján — talán a „lényeget meg tudom fogni”. Abból in­dult ki. hogy épített a mű­szaki tudományban ismert cirkuláltatási eljárásra, s eh hez az eljáráshoz talált fel egy olyan berendezést, amely egyszer s mindenkorra meg­oldja a szóban forgó átfejtést gondjainkat. Laikus nyelven: a két vagont egymás mellé állítja, s egy cső végébe épí­tett szelepen keresztül felme­legített olajat juttat a szov­jet vagonba, a meleg olaj a cirkuláltatási eljárás segítsé­gével feloldja, felmelégíti a tömör pakurát, majd. egy má­sik szelep segítségével, szin­tén csövön keresztül . gtszir vafja az immár' folyékony* olajat, a pakurát a magyar kocsiba. Hangsúlyozom: éz a leírás —< az' eljárás hét­köznapi megfogalmazása.. A találmány rendkívül hasznos dolog: immár negye­dik éve- ..panaszmentesen’ működik a záhonyi vasútál­lomáson. És számokkal mér­hető forintösszegeket ..takarít be” a MINERAL1MPEX Külkereskedelmi Vállalat és a MÁV kasszájába. Hogyan ? A MINERALIMPEX eddig néhány évvel ezelőtt még tengeren, hajóval szállította a pakurát, hallatlanul költ­séges áron. Az új átfejtést eljárás lehetővé teszi a va- gonszálütást, ami azt jelenti, hogy a külker vállalat va­súton tonnánként 80 forint­tal olcsóbban szállítja a fű­tőolajat. s ez a tény évente a vállalat zsebébe juttat 17 millió forintot — megtakarí­tás címen. (A hajó pedig olyan árut szállíthat, amit másképp nem lehet!) A zá­honyi állomáson, amíg a ta­lálmány meg nem született, a fűtőház egyik meleg sar­kában kínlódtak az átfejtés­sel, ami hihetetlenül sokáig tartott, s így drága játék volt a vasútnak. A bizonyításra elmondották a szakembereit a következő két számot — Azelőtt 48 óra alatt fej­tettünk le egy vagont, most, a találmány segítségével. 3 óra alatt fejtünk le hetet. A haszon« addig 29 forintba ke­rült egy tonna átfejtésé, ma 7 forint, Ez a vasútnál; évente 4 millió forint megta­karítást. hasznot eredményez. Ezerszer hasznosabb lehetne Es még egy. kissé bizarr — adat: — Az olaj felmelegiteséhez gőzre volt szükségünk, s eh­hez nem kaptunk semmi le­hetőséget — mesélte az alko tó mérnök —, anélkül pedig füstöt sem ért volna az egész kísérlet. Ekkor eszünkbe ju­tott egy kézenfekvő lehető­ség és azonnal le is ül­tünk és megfogalmaztuk a kérvényünket: . kiigényeltük azt a kiszuperált gőzmoz- dónyt, amelyet annak idején Matuska Szilveszter felrob­bantott. Először többen „ámuldoztak”, dé aztán sze­rencsére jó kezekbe került a papír. s nia az a mozdony szolgáltatja . a gőzt, amivel átfejtjük az olajat. , A találmány tehát hasz­nos dolog, de ha ráfigyel- ' nénit, ezerszer hasznosabb lehetne. Vagyis? A feltalálók a . módot . is '„kitalálták"!. A találmányi, mivel a hazait szükségletet! az egyetlen készülék, is maximá­lisan kielégíti és mi.vel a berendezés bárhol a világon fillérekből megépíthető és alkalmazható — el kellene adni, külföldre! A gondolat bölcsességét és hasznát csu­pán egyetlen példával hadd magyarázzam, Csehszlovák barátaink ugyanúgy vásárol­nak a Szovjetuniótól paku­rát mint a magyar külkeres­kedelem. A különbség, hogy ők nem tudják átfejteni, mert nincs ilyen berendezé­sük. Most mit tesznek? A szovjetek Záhonyba irányít­ják a csehszlovákoknak szál­lítandó mennyiséget, a zá­honyiak fogadják, bérben át­fejtik a csehszlovákoknak, majd — magyar vagonokban — Nyíregyházán. Miskolcon. Sátoraljaújhelyen át elszállít­ják Kassára, ahöl felhasznál­ják. Barátaink ezért fizetik az átfejtési díjat és termé­szetesen — a szállítási költ­séget. Nos, ez jó is, meg rossz is a magyar vasútnak Jó, mert pénzű keres. de nem jó. mert leköti az amúgy is szűkös vagonpar­kot. Amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Csaknem minden szom­széd vásárol szovjet pakura­olajat. A es pj^/Jo vájtok, a bolgárok, a lengyelek, meg mindenki, aki vásárol — jól járna, de még a szovjetek is, mert • — magyar pénzben gondolkodva „százasok” he­lyett fillérekért szállíthatnák’' a kitűnő fűtőolajat. Az üzleten az egész tábor, de mindenekelőtt —• . hazánk nyerne. — Annál is inkább — mondotta Lakatos Dezső —, mert a szovjetek hihetetlen mennyiségű olajat szállítanak az említett, szomszédoknak, s ha csak ezekben az orszá­gokban építenék meg a be­rendezést, a hasznot csak milliárdokban lehetne mér­ni. Sót, némi átalakítással még Afrikában, de nyugaton is, bárhol el lehetne adni, állítom, hogy mindenhol di­csőséget szerezne és hasznot hozna az országnak. • • Üzletemberek ügyeimébe A találmány különben több kiállításon szerepéit eddig külföldön és ahol „megje­lent”, mindenütt melegen ér­deklődtek iránta, csak éppen idehaza senki nem vette ke­zébe az ügyet, „nem figyel­tek fel a jelenségre” — mon­dotta a mérnök. Ki tudja, mi lehet az oka? Erre ismét a „kivitelező" mérnök adott választ: — Az, hogy kevés a jó szi­mattal rendelkező üzletem­ber a vasútnál is meg a külkereskedelemben is, „akik a nagy fazékra is gon­dolnának”. Pedig — erre es­küszik a feltaláló is — ha eladnák, a kereskedők zsebe sem maradna üres. A záhonyiak egyébként, bármelyik baráti államnak, amely a licencet megvásárol­ja — a berendezést ellen­szolgáltatás nélkül megépí­tik. Abból a nemes elvből kiindulva, ahogy a feltaláló megfogalmazta: , —- Csak hozzon valamit az országnak. Balogh György

Next

/
Thumbnails
Contents