Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-18 / 41. szám
1970 fetrruär T9. KETTT MAGYARORS740 9. oldal Kincsgyár a pénzverőben Az aranyozott óra zenél Is. Hajó — nemesfémből, Azt hinné az ember, az Állami Pénzverőben pénzt vernek. Természetesen gyártanak pénzt is — forintot, fillért, de sokkal inkább nemesfém munkákat, arany és ezüst ékszereket, csillogó ékköves dísztárgyakat. Sokat exportálnak belőle Nyugat-Európába, a skandináv államokba, az NSZK-ba. Kuwaiti megrendelésre díszes markolatú aranykardot, egy holland gyárnak 3300 ezüst kosárkát. — A pénz egy része is exportcikk — vesz elő egy dobozt Gazdig _Tibor, exportosztály vezető. — Pénz exportra? — Igen. Különleges ezüst, arany forgalmi pénzeket exportálunk külföldi numizma- tikusok részére. Az aranyművesek hosszú asztalnál ülnek. A gyűrű, a karkötő nem csillogó, nem is szép, amíg formázzák, lemezből hajlítják, forrasztják. Csak a művelet végén kapja vissza fényét. Azelőtt mindent kézzel csináltak, most műanyagból formázzák, gumiágyba öntik, például a gvűrű kőfoglalatát, a fülbevaló-alkatrészeket. Gyorsabb, egyszerűbb így. Azért maradt bőven kézimunka is. A drágakövekkel díszített lovas kocsinak csak a rajzát kapják r» g az aranyművesek. (Alig merem így írni, inkább kívánkoznék ide a művész megjelölés.) A kő formájához szabadon formálják a kompozíciót. Csak nagyjából hasonlítanak egy máshoz. Mindegyik egyéni mindegyikhez ad valamit önmagából készítője is. Egyéni kompozíciók, az anyag szabta formák, a drágakövek adottságát felhasználó alkotások. Az Állami Pénzverőnek önálló iparművész-tervezőgárdája van. Egy-egy külföldi partner nem is a kész kollekcióból rendel, hanem többé-kevésbé közli elképzeléseit, körülírja milyen formára gondolt — a részleteket, a megoldást a tervezőkre, kivitelezőkre bízza. Modern és hagyományos ékszerben egyaránt világszínvonalon állót produkálnak. 1950 óta a pénzverőben centralizálódott Magyarországon a nemesfémszak. Itt képezik az arany-, ezüstműves és ötvöstanulókat. A vállalat területén korszerű és igen jól felszerelt tanműhelyt létesítettek. A vállalat szakemberei, mint szakoktatók vesznek részt a tanulóképzésben. Az ezüstművesek és ötvösök közt sok a fiatal fiú és lány. Itt tanultak, itt nevelkedtek. Egyikük, fiatal lány — egyéves szakmai gyakorlattal — éppen kelyhet díszít. A mintát ugyan rárajzolták az oldalára, de teljesen szabad kézzel alakítja, domborítja a díszítést. Fiatalember sík lapból kalapálja az ötvösség történetét ábrázoló lapokat. Négy kép — vagy 200 órai munka. Egészen kicsi a bizsuműhely. Pedig itt tömegcikkek készülnek — olcsó karkötők, gyűrűk, kézelőgombok, cipőcsatok, díszgombok. Káprázom a sok nemesfémtől, drágakőtől, finoman cizellált ékszertől. Jó, hogy nem kell választanom közülük. Ez lenne a legnehezebb. (Kádár) Hivatásos népmfiielők gondjai Kérdések a televízió Fórumához \ebéz feladat és a közöny — Amivel a képviselőnő is birkózik — Nem az a baj, hogy sokat várnak tőlünk. Ez természetes. De elkeseredik az ember, ha lépten-nyomon beleütközik a közönybe, a cinizmusba. Ezért nehéz hivatás a miénk. Érzékenyek vagyunk? Lehet. De melyik ember nem az? Ha a megértés és segítés helyett szemrehányást, gúnyos mosolyt kapunk, talán nincs okunk a sértődésre? S ekkor a biztatás így szól: Meg kell edződni Nem kell odafigyelni.. Idegmunka és mégis »»« A monológ az egyik szabolcsi művelődési intézménynél hangzott el. Maradjon homályban, aki mondta. Mert a vendég eljött a községből, jegyzetfüzetében a gondokkal, vallomásokkal, de a népművelő ottmaradt. Neki naponta szembe kell néznie a közönnyel, s azokkal, akiknek sok közük van ehhez. Inkább idézzük azt, amit három szabolcsi népművelő mondott el önmagáról, munkájáról Egyikük Békési Jó- zsefné, az ibrányi községi művelődési otthon főhivatású vezetője. 1962 óta a művelődési otthon vezetője. Nincs népművelői képesítése, sőt — diákkorában félbehagyott — középiskolai végzettségét is ezután akarja megszerezni. Fizetése 1600 forint, többször kapott soron kívüli fizetésemelést szorgalmas munkájáért. — Fiatal korom óta ezt csináltam— emlékezik az első színjátszó működésére, járási, mégyéí ’szemléken elért helyezésekre. Én valóban hivatásos népművelőnek érzem magam, még így is, hogy papíron nem tudom felmutatni a képesítésem. A mindennapi gyakorlat sok mindenre megtanított. Igaz, 62 óta nem vettem ki az évi rendes szabadságom. Nem akartam itthagyni a fiatalokat. .. Sikerült is egy erőc idegkimerülést szerezni. De ha lehet így mondani, meg érte... Nem leányálom Meddig akar népművel' lenni ? — Nem tudom, meddig bírom. Mostanában egyre gyakrabban betegeskedem. Már így a valóságban, de papíron nem. Mert nem hagyhatom ott a művelődési házat, nincs kivel megosztani a munkát. Lehet, hogy a következőkben mégis meg kell válni, de ezt még elképzelni sem tudom, olyan szokatlan, rossz érzés... Kótajban Barna Irén községi könyvtáros mondta el, ő is „született” népművelő, más munkát egyszerűen el sem tud képzelni magának. Az érettségi után 1450 forintért elvállalta az akkor éppen megüresedő községi művelődési otthon vezetői tisztét. Bizony, a kezdő népművelő — különösen, ha lány — nincs irigylésre méltó helyzetben. — Nem az volt a baj, hogy néha egy kilométerre is cipelni kellett az erősítőket egy-egy ünnepség alkalmával. s még a családom is segített — mondja elgondolkozva. Ez sem volt éppen leányálom. De ettől elkeserítőbb volt, ha úgy láttam, hogy nem veszik komolyan a munkámat. Ez a legelke- serítőbb! Nem panaszkodik a fiatal könyvtárosnő, de nem is fest felhőtlen képet pályakezdéséről. Az olyan apró incidenseket már elfelejtette — mint, amikor leszólták, hogy ő is kézbe veheti a söprűt, ha szemetes a terem. Sokkal inkább az iránta tanúsított értetlenség, a bizalmatlanság hagyott kellemetlen emlékeket. De erősebb a hivatás- szeretete, mert tovább végzi a népművelői munkát, a művelődési otthon helyett a könyvtárban. JÓ „mikroklímában“ A harmadik népművelő, akivel szót váltottunk, Borbély József né, a rakamazi művelődési otthon függetlenített vezetője. Lényegesen jobb helyzetben van, mint az előbbi két „kolleganője”. Nem csak azért, mert egyúttal a községi pártszervezet titkára, s országgyűlési képviselő. A „mikroklíma” is jó Rakamazon. Mindenben támogatják a községi párt-, és tanácsi szervek, tekintélye, szava van a községben. — Mégsem megy simán minden — jegyzi meg. Azt csak én tudom, milyen erőfeszítésbe kerül még nálunk is, ha valami komolyabb dolgot akarunk elérni. Komolyabbat? Annyit nem tudtam kiharcolni, pedig jól jövedelmező gazdasági egységeink vannak, hogy egy szakkört rábízhassak mondjuk a ktsz-re, vagy más gazdasági szervre, s ők fedezzék a kiadásait. Vagy társasjátékokat, felszereléseket vegyenek a művelődési otthonnak. Nem. Ezeket nekem kell „kiügyeskedni”, kigazdálkodni, hogy ne legyen deficites a művelődési otthon és jusson egy kevés erre is, arra is... Kétségtelen, hogy a kezdő népművelő és a több éves gyakorlattal, kapcsolatokkal, politikai és kulturális ismeretekkel rendelkező népművelő között — széles a skála. De egy mégis közös talán: csak a..kor töltik be hivatásukat, ha idegenkedés és közöny helyett több biztatást kapnak. Már csak azért is, mert nem a vízvezetékes szolgálati lakás, a tálcán nyújtott összkomfort reményében választották hivatásuknak a népművelést, hanem belső meggyőződésből, az ügy iránti szeretetből. Páll Géza A televízió belpolitikai adásainak egyik legnépszerűbb műsora a Fórum ezen a héten a közlekedéssel foglalkozik. A téma fontosságát bizonyítja, hogy hazánkban naponta 900 000 ember utazik rendszeresen, közülük csak a diákok száma majdnem 60 000. A statisztikai adatok szerint napjainkban több mint egymillió ember munkája van valamilyen kapcsolatban a közlekedéssel Közvetlenül a közlekedésben dolgozók száma meghaladja a 350 000-et. A személyszállítás fontosságához mérten — széles körű lesz a Fórum február 20-i műsora is. Budapesten közvetítőkocsik járják a várost, vidéken pedig a Magyar Rádió öt vidéki stúdiójában (Pécs, Győr, Szolnok, Miskolc, Nyíregyháza) tartanak telefonügyeletet. A Fórum válaszadó brigádjának tagjai: Dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter, az illetékes miniszterhelyettesek, valamint a fővárosi tanács és a közlekedési nagyvállalatok képviselői. A műsor játékvezetője Megyeri Károly, a tévé politikai adásainak fő- szerkesztője. Nyíregyházán a Magyar Rádió stúdiójában tartanak telefonügyeletet, ahová várják a környék lakóinak kérdéseit. A két telefonszámon (13—69 és 11—41) már február 20-án 18 órától várják a hívásokat. AUTÓSTERVEK Segélytámaszpont Szabolcsban 1900. tavaszán az első magyar autótulajdonosok szervezett formát kívántak adni az autózásnak és a budapesti Royal-szállóban megalakították a Magyar Autóklubot. Akkor 38 kocsi kapott forgalmi engedélyt. A mostani hetvenedik évfordulót új szolgáltatásokkal és változatos programmal készíti elő a szervezet Mindenekelőtt a segélyszolgálatot fejlesztik, új „sárga angyalokat” állítanak be Győrött, Zalaegerszegen, Kecskeméten és Veszprémben. Sőt ezek egy részét külön speciális motorvizsgáló műszerekkel is ellátják. Műszakilag jól felszerelt segélytámaszpont létesül a már meglévő tizennyolc város mellett Kaposvárott, Dunaújvárosban, Gyöngyösön, Békéscsabán és Nyíregyházán. Az utolsó simításokat végzik az építők a klub központi műszaki állomásán, amely a balatoni országút kezdeténél az Osztyapenko- emlékmű közelében épül. Új kezdeményezés, hogy március elejétől havonta egyszer úgynevezett bejáratos túrákat szerveznek, két útvonalon: Budapest—Cegléd —Kecskemét és Budapest— Tatabánya—Győr útvonalon. Itt oktatók, műszaki tanácsadók állnak az új autótulajdonosok segítségére. A versenyszezon húsvéti kor, Kőszegen kezdődik. A Savaria találkozóra (március 28—30) jugoszláv, osztrák, csehszlovák és szovjet autósokat hívtak meg. A résztvevőknek egy kőszegi hegyi túrán és egy ügyességi versenyen kelj helytállniok. Ekkor Szombathelyen gokart verseny is lesz. Nagy vállalkozása a* autósklubnak az úgynevezett felszabadulási ralley, túra, illetve csillagtúra hármas verseny, amelynek időpontja április 11—12. A ralley útvonala mintegy 500 kilomé* tér, és úgy halad, ahogyan a szovjet csapatok megközelítették a magyar fővárost 25 évvel ezelőtt A csillagtúrán indulóknak az ország bármely pontjáról Budapestet kell elémiök, még a fővárosiak Debrecent, Szegedet^ vagy más nagyvárost választhatnak fordulópontul. Letarts ztatták az úlfehértői garázdálkodókat Ahol ők hárman megjelentek, ott bizonyára néhány percen belül elcsattant két-há- rom pofon. A 23 éves Fényes Miklós, a 20 éves Faragó Ferenc és a fiatalkorú F. M. — valamennyien dolgozni eljáró, ingázó újfehértói fiatalok — csak a hét végeken jártak haza a községbe. Többnyire már utgzás közben megkezdték az italozást. Korábban kisebb incidensekkel, szóváltással megúszták a hétvégi „kikapcsolódást”, de az utóbbi hetekben sorozatosan botrányokat okoztak Ujfehórtón. Február 7-én, a déli órákban a mályváskerti italboltba már ittasan érkeztek (a fiatalkorú F. M-et is kiszolgálták előzőleg valahol). A szóváltás már az érkezéskor kezdődött, nem akarták kiszolgálni őkel Amikor mégis megkapták a sört, azt szétlocsolták a kövezeten. Négy személyt minden különösebb indok nélkül felpofoztak. Közben ablaküveget törtek, már elkerülhetetlennek látszott a botrány és a tömegverekedés, amikor zárórát rendeltek el, s a verekedőket kitették az utcára. Ugyanaznap este a vendéglőben folytatódott a duhajkodó fiatalok botránya. Ezúttal ismét zárórát kellett elrendelni, hogy a rendet helyreállítsák. Fenyegetések sora után vonultak át a cukrászdába, ahol ismét megrendezték a maguk „műsorát”, amelynek végül is a rendőrség vetett véget. A következő héten, február 13-án már pénteken megkezdődött a három cimbora italbolt járása. A főtéri vendéglőben verekedést provokáltak, s amikor eltávolították őket, azon dühöngve, hogy őket mindig „kidobják”, nekik sohasem adnak italt, elhatározták, elégtételt vesznek. így indultak két férfi után — akik szerintük jogtalanul távolították el őket az italboltból. Az egyiket karóval leütötték, majd néhány kisebb akció után ez alkalommal — most már hosszabb időre — ismét a rendőrség vetett véget a garázdálkodásuknak. Mindhárman előzetes letartóztatásban várják ügyük vizsgálatát. A három garázda fiatalember ügyét vádemelési javaslattal adják majd át az ügyészségnek. Az újfehértói verekedések azonban még a Fényes- és Faragó-ügyön kívül is érdemelnek néhány szól Megyénk egyik legnagyobb községében az utóbbi időben elszaporodtak a garázda cselekmények, a testi sértések. A nyomozások során azonban nehezíti a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek munkáját, hogy a sértettek — a legtöbbször bosszútól tartva — nem tesznek feljelentést. Ezt bizonyítja ez utóbbi eset is: azok közül néhányan, akiket Fényesék megvertek, durván sértegettek, most sem kívánnak feljelentést tenni. Ezzel maguk is bátorítást és segítséget nyújtanak az önkényeskedő, erejüket fitogtató garázdáknak. Csak külső beavatkozással megoldani az újfehértói verekedők és garázdák ügyét nem volna célszerű. A község lakóinak, társadalmi szerveinek is segíteni kell abban, hogy a községben uralkodó felfogás se tegye lehetővé az ilyen és hasonló eseteket M %
