Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

* •■dWal KW ffy MftftVAvtrvasir Ár* if * «- «■««#•, -Or \<fr» * vUvrr du* i«7n február 13. Szállási László: Percek az időben T— - -------- •­Szeberenyi Lénél: Uilünk n vonaton Mint minden esztendőben egyszer, vágj- kétszer, az idén ás megjelent városi lakásunk kettős szárnyú ajtójában, atyai rokonom délceg, huszá- ros, magas alakja. Már az öl­tözete elárulta, hogy ő. A csizma, csizmanadrág, fehér ing, fekete nyakkendő, élő­ire gyártott, fémszálas porté­ka, a félrevágott fekete kucs­ma, a prémgalléros bunda­béléses hosszúkabát és a sárga színű báránybőr kesz­tyű, mint kisipari munka. De nem az általános ven­dég járás időszakában szokott beállítani — családi ünnep­ség, munkaszüneti nap, nap­tári ünnep, stb. —, hanem rapszodikusan. Néha a na­pok szakát sem válogatva meg, mert tudja melyik ab­lakon kell kopogni és azt, hogy nem marad az utcán. Arcán — mely gondosan •volt borotválva most is — ott ragyogott az elnyűhetet- len derű. És kísérője' a pará­nyi fölény, mellyel, ha olyan kedve volt, a világot szokta lefitymálni és ember­társait. Természetesen a ro­konsága sem volt kivétel aló­la olykor. És miután vé- sjgcsókolgatott mindenkit, úgy ült le, mintha csak a szomszédból jött volna át. .Esetleg a város másik ve­géből. Szóra, beszédre és olyan mozdulatokkal, hogy „íikteket is megnézlek már la”, ahogy a régiek mondták volna. Az egyik alkalommal pél­dául azzal kezdte beszédét, hogy nem tudunk-e szamá­ra valami félviseltes asz- szonyt? Igen-igen — folytatta meggyőzően — jó lenne már neki olyan is. Aaaa, a kis- rókáját neki — az el-i nyújtott a-betükkel együtt ez a szava járása, amit minden második monda­tába belefűz. Hiszen tudja ő már —- folytatta, mint patak a csobogást —, hogy felette is eljárt az idő De még mennyire el. Aaaa micsoda beszéd az, hogy el.,.. Szomszédasszonyunk, aki jelen volt az esetnél, elször- nyülködött a kívánságon. Hogy mikeket mond ez a jó ember! Ez a mutatós külse­jű bácsi! — Szűzanyám, méghogy felviseltes asszony kellene neki? — súgta is oldalról fe­leségemnek. (Honnan sejtette volna, ez á kupec-paraszt szellemben nevelkedett asszony, aki még a házasságban is az üzletet tartotta elsődlegesnek a sza­vak mögött megbúvó hu­mort? Vagy az egykori szó- használat hatását — hogy félviseltes szekér, felviseltes csizma, stb. —, mely más­hol felhasználva, többet el­mond egy világról, mint fél­kötetnyi vicc?!) 0 szokta hozni a közvet­len híreket. ömlesztve. Válogatás nél­kül. Úgy ahogy tudomására jutottak, vagy részese volt, mint eseménynek, mert rit­kán marad el onnan, ahol igazán történik valami. És ezeket, az egyperces novel­lák nagyszerű egyszerűségé vei adja tovább. Vagyis el­játssza, amihez néha csak a színpad hiányzik és az a kö­zönség. nvriy úgy gondolko­dik, mint ő. Most sem várta meg kér­désem. — Guszti bátyánk is elköl­tözött az ünnepen! Él sze­gény feje — kezdte ereszke­dő. részvétet sugárzó hangon a sort! Mint aki maga is számít arra, hogy as ő el­költözésének az ideje is el­jön és nem szeretné. hogy' róla másképpen mondanák. Nem volt pedig nagybe­teg. már úgy értem, hogy fe­küdt volna —• közölte a további részleteket —. mert még akkor nap is maga ment be az orvosságért. Kihozta, bevette, lefeküdt és éjfél tá­jon — legalábbis igy mond­ta «1 a mostani felesége, a második asszony — csak egy nagyot sóhajtott és vége volt. Úgy bizony, ö sem sokkal lepte tül a hatvanhetet, azt e bűvös évhatárt — medi­tált tovább magában —. amit sem az apánk, sem a nagyapánk, sem annak az apja és azóta Sem senki fér­fitagja ennek a családnak! Mert ugyebár ott volt Gyula bátyánk is. az ameri - kás. Aki negyven esztendeig készült, hogy hazajön. Min­dig azt irta, hogy nem hal meg addig, míg meg nem „fi- ridik” a Krasznában! Hát meg ép per) nem fürdőit, mert hűvös volt az augusztus, de szalonnát sütött a partján. Ficíanyárson. kórótűznél. mintha kapálni lett volna És amikor nagy boldogan vissza­ment, kilenc napig élt utána. 40 év után csak 9 nap! Ki­lenc morzsa az alamizsnának szánt karéj kenyérből! A számok zsongtak ben­nem is. Az egymás után kö­vetkező hatvanhetek végte­lennek tetsző, felkiáltó!, amit egy hosszabb, vagy rövidebb kötőjellel, lehet én is gyara­pítani fogok. A hírhez illő hangulata azonban nem tartott sokáig. —- Disznót sem öltem az idén — váltott egyenesen az ellenkezőjébe —. nehogy személye az érdelei idősen kí­vül maradjon! — Neem? -i- kérdeztem megütközve —, mert a sze­génység fokmérője volt nem rég ez az állapot, — Nem hát — nyomta meg mind a két szót! Azok a piszkos kölykök — folytat­ta hévvel és a fiát, meg a lá­nyát kell érteni alatta, akik­kel mindig hadilábon áll — még arra sem érdemesítettek, hogy segítsenek. Úgyis ők ették volna meg annak a na­gyobb részét, hát persze, hogy ők. Mert mi kell már nekem? Ezt mondjátok meg. mi, kell? Reggelenként az az l_2—7—8 pohár pálinka, az a falat hús. egy-egy metszés kis kolbász — nagy erős ujjaival mutatta az araszt —, hát-hát annyit eszek már én mint egy gyerek! Megbosz- szankodtam és eladtam. És hozzá hitelbe. Rám nézett. Várta, hogy helyeslem-e, mert adott vé­leményemre. — De biztos pénz — nyug­tatta azonnal önmagát — aaa. persze hogy az. Tudom én kinek lehet valamit adni, havifizetése van annak az asszonynak. — Mit gondolsz — csillám fel a szeme —, hány ebédet fogok én annak az áráért a cukiban megenni? Mert oda járnak az olyan özvegyem­berek. mint én. Oda hát. Nem ácsorognak a menyük ajtójában, hogy mikor jut nekik egy tányér lötty! Hoogyne! Az a világ is el­múlt. El bizony isten. Fize­tünk. kiszolgálnak bennünket és nem vagyunk senkinek a lába alatt! Pedig mái’ úgy se nem udvarolok a szakácsnőnek. Aaaa, neem. — Lekoptam én is. Még azt akarta, hogy menjünk fel a tanácsházára. Hallottatok még ilyet. — ne­vetett harsányan —, hogy menjünk fel a ta-nács-há-zá- ra! Hogyisne — mondtam magamban — majd ha olyan sokáig nem les« kutyaol- tás, hpgy újra akad veszett és bezavar valamelyik... Nevetett, nevettünk, aem is tehettünk mást. Ö olyan önfeledten és harsányan, mintha kirándu­lás, meg víkend lett volna csupán az élete. Vagy hírét sem hallotta volna sem az anyagi, sem a családi, sem társadalmi gondoknak. — Van fogalmad — hevült tovább —. hogy milyen vi­lág van mostanában felénk? Igen-igen, mióta csak ven­dégnek jössz haza. meg még úgyse, mert szaladsz, mint akit zavarnak? Csak annak nincs pénze öcsém, aki nerü akarja, hogy 1 égvén! — Ha látnád hétfőként azokat a bikaszállításokat! Kéthavonként a vernhesüsző- íelvásárlást! Valóságos ve­télkedők. Inkább visszaviszi s» bikát 3—2 mázsa darát még ráfizet, de azt akarja, hogy K-legyen. Különleges export, extrem, hogy ke­vés embernek legyen olyan Meg azt a bemutatót, amit az asszonyok rendeznek! Szerdán a Liga előtt, amikor tanácsadásra vonulnak tel! Mélykocsi, magaskoesi, füg­gönye« kocsi, sportkocsi, cseh gyártmányú, német, tán an­gol is alvad, ha jól megnéz­zük... Aztán ahogy azok a kölykök vannak öltöztetve? Mint az intéző, vagy a jegy­zőé volt hajdan. Atya egy lélek! És még azt meri va­laki mondani, hogy rossz vi­lág vaut A környék elém varúzsoló- dik. Csobog az ártézi kút a híd betonján muzsikál a ráf és a feltámadó szél, az egy­kori láp szagát hozza és viszi szüntelen. — Élét arról ti dsz-e, hogy nyílt tárgyalás volt a Sikora Sanyi Ügyében — szegezte nekem azonnal? — Az ügyet sem isme­rem. — Neem — csodálkozott —, hát-hát hagy lehet az? Pedig kérlek szélien nagy port vert az fel. Hoogynem- nagyon is nagyot! A helyszí­nen kellett tárgyalni. A fél falu ott volt a kultúrházbam. Kiváncsiak voltak, mennyit ér a Kávés Jóska fél szeme! Igen, tizennyolc nyulat fogtak egyetlen éjszaka a traktorral — közölte nyom­ban a becserkésző vadászat legfejlettebb változatát, mert régen a szekérről szúr­ták meg a nyulat. most a traktor fényszórójába veszik és úgy ugrasztják rá a ku­tyát! És azon vesztek ösz- sae, hogy Kávásnak csak egyet akart belőle adni. Igen, pedig mint váltósnak, az ő számlájára is ment a já­ték, mert akkor éjjel nem szántott egy barázdát sem. összevesztek és Sikora ki­ütötte egy kulccsal a Kávás szemét... — Szigorítottat kapott. Persze, hogy azt. Nem en­gedett az ügyésznél És per­sze igaza yolt.(jpe ineg meny­nyire ázó > önfeledtedben mondja a következőt — Hogy Túri Jóska ko­mám is meghalta magát az őszön! A tiszaháti Túri, aki­vel a volt menyem lakodal­mán hőzöngtünk egy csep­pet! Nem megyére szóiét, csak két éjszaka meg egy nap. Az is úgy szerette a gyümölcsöt mint én, ha legalább ötven fokra volt desztillálva es szilvának hívták. Abba is haR bele. . — Tényleg? — Hááát persze, hogy persze. Egész nap a ita­lászban mulatott és síére, amikor hazafelé ment, még passziózni akart egy cseppet. Úgy eresztette a lovakat, ahogy csak akartak menni. Még a régiből volt neki két félvér. Pej, jegytelen. olyan egyforma, mint két tojás. Nem vitás, azokból élt. Fu­varozott velük, meg egyebet De az ennivalót nem sajnál­ta tőlük. Nem ám™ Hisz máskor is csinált ve­lük hasonlót — már amellett, hogy minden jó állású szok­nyát szeretett összegyűrni; mert az is az igazi passziók közé tartozik — de most az egyszer ráfizetett. Nem tudta megállítani, azért bekormá- nyozta őket a temetőbe. De a kocsi az egyik sírkőnek vágódott, ő a másiknak és volt Túri, nincs Túri­Újra nevetett. Mintha nem is halálról, hanem csak a Túri Jóska legújabb csíny- jéről lenne szó. Amit el kell mondani mindenkinek. Majd poharát magasra emelte. Átnézett rajta, mint mester a frissen csiszolt kristályon, hogy legalább er­ről tudjon valamit mondani. Mert tovább megy. A többi rokonokhoz. Hisz nem olyan szegény ő »•- a kisrókáját ne­ki —, hogy még rokonsága se legyen”! MATKASAG Kicserélődik a vonat kö­zönsége. Egy percre csaknem magam maradok a kocsiban. Azt hiszem, szundikálásra adliatom fejem. De aztán új zsibongó«, új életáram Mint meleg víz szétárad a radiátorrendszerben, akképp a kocsik megtelnek új em­bermeleggel. Szemben két bajos gyer­mek foglal helyet: egy fiú meg egy lány. IskoLatársak- nak látszanak, akik tele vannak közös „suliélmény- nyel”. Ha szoiidabbak is némely pajtásuknál, érkezé­sük inkább berontás, s he­lyet foglalásuk „lehuppanás”. „Pajtások, sluszpasz” — mondom magamban. A Ma­ri így, a Géza úgy, efféle vonatkozásokat veszek ki a szavukból. Ülnek rendesen egymás mellett, mint két különböző érdekeltség. Mert azt hamar latom, hogy va­lamerre mindkettő érdekel­ve van. Vadonatúj karika­gyűrű ragyog az ujjúkon. A lány félszegen forgatja a magáét. Mindkét keze a tér­dén, ártatlan, gyereklány- ujjak. Ahogy ott a térdére szépen kirakja, mint egy ko­cakártyás, aki nagyon is át­látszóan, nyílt lapokkal ját­szik. A fiú ujját is ígérik meg csak az erőt, a csontossá goi, izgékonyságuk a férfias ha­tározottságot, homlokán a puha. mozgékony redők a későbbi energikusságot, a határozottság és kimunkált egyéniség erős rajzú baráz­dáit. A fiú még félkész, de mindez látszik már. Pillanatig se nyugvó ujján villogva röp­köd a gyűrű, míg a lány éppen az ellenkezője, ahogy nyu­galmasan, mint egy ősanya jelkép magül a sarokban, a térdén nyugtatott, még ke­vés munkát látott, engedel­mes és még nagyon gyönge húsú. párnás újakkal. Ülnek egymás mellett és mérhető távolság van kö­zöttük, megszakítatlan rés választja el e két külön „orientációt”, ruhájuk szegé­lye se találkozik sehol, sza­vaik is szétirányulnak, laza és udvarias szál kapcsolja össze őket, mintha egy ug- rókötel két végét fognák. A vonat elindul és mindéit megváltozik. A fiút mintha az izgékonysag csúsztatna odébta & pádon, szorosan a lányhoz, hogy az, ha lehet, még beljebb Sészkelődik a sarokba­A lányban semmi Idegen­kedés, semmi nyugtalanság. Tartja a kezét a térdén, a fiú tenyerének. Apró pasko- lásokkal kedveskedik e te­Koroda Miklós: Dupla éjszaka volt — ahogy a fronfckatonák nevezték, a csiliagtalan, kétszeresen szo­rongató sötétséget idegenben, támadást várva vagy arra készülve. Piros József io­bKésztet Kor oda Mik Jós: Al­világi színjáték című, a Kos­suth Kiadónál a közeljövőben megjelenő regényéből, amely a Vörös Brigád partizáncsoport­nak állít emléket A főként if­jú művészekből: színészből, költőből, szobrászból álló vak­merő gárda a Kisegítő Karha­talmi alakulaton — a K1SKÄN — belül szervezkedik, s a pes­ti Városliget széléről, egy ro­mos villa pincéjéből indul por­tyára, 1944 télutóján a néme­tek és a nyilasok el­len Számos legendás raj­taütés es közelharc után, Buda­pest felszabadulása előtt szinte néhány órával, ßZ árulás a Gestapo kezére juttatja a fiú­kat s a velük küzdő két nőt, A Várba hurcolják őket s iszo­nyú kínvallatás után a Szá- monkérö Különítmény csendő­rei kivágásiig Braun Évát, a mozgalom Liliomát, Rónai Fe­rencet- aki Tiborcként szerepel a regényben s hős társaikat. Kereken huszonöt esztendeje? 1345 legelején. nj-ér, sután megpihen a lány térdén. Jobban odafigyelek a sza­vukra, látnom kell, hogy té­vedésben voltam, ami az „orientációt” illeti. — Most összehúzzuk ma­gunkat... Édesanyád azt mondja, hogy nem nagyon tetszik neked, fájlalod. Kicsi­kém, ez másképp nem megy. Most le kell mondani. de aztán minden jó lesz... Ez a felnőtt beszéd a fiúé A lány csak hallgat, mint ki szedi magába a szülői ne­velést és az a dolga, hogy megfogadja a tanácsokat. Szemlesütve hallgat. Termé­szetesnek minden nehéz­kességével, valami tudat alat­ti bölcsességgel és józanság­gal. A fiú előtt üincs akadály, minden olyan egyszerű. — Elhozod a háztartási eszközeidet. Azokat te vet­ted, téged illet. Senki se tarthatja vissza. — Persze — bólint enge­delmesen a lány. — Te mindig azt mondod, hogy: persze... Meg hogy: igen, meg nem. —• Mit mondjak? Persze... — A lány szája szegletéhen halvány mosoly nyílik, míg pilláit lehunyva tartja. — Persze.. — Ne mondd mar! — Hát mit mondjak? Te olyan könnyen beszelsz mindig. És ilyeneket mon­dasz: „Én ennyit keresek, és te mennyit?” Ez olyan rossz nekem, mikor ilyenekkel jössz. — És mosolyog félén­ken. A fiú kicsit elveszi a kezét, kisfiús párosságba húzódik. — No jól van — mondja, és felugrik. — Te, itt va­gyunk ! Kézen fogva leereszkednek á vonal lépcsőin a sötétbe. < í y>jvr. AZ ELKÉSETT Irw nejí.-; Mintha a „radiátorrend- szer” kieresztené minden me­leg vízét. A kocsi túlon túl tágas lesz és kihűl, a ho­mályos sarokban egy-egy ho­mályos emberi lény. Az ab­lakhoz vaksin tapad a kinti sötét, mint foncsor a tükör- üveghez. A kupé gyér fé­nyei nézegetik magukat ben­ne. Magas férfi löki be az aj­tót. Bekecsben, fűzős csiz­mában. Kozákos kucsma, sö­tét arc. Belőle villog a sötét, félelmetes szempár. Félelme­tes. mert az ital bizonyta­lanságát olvasom ki belőle és kihívást, ahogy néz, egyre néz Mind nyugtalanabb ér­zések fognak el. Csak ne lát­na annyi krimit az ember a tévében. Alig merem forgal­gatolt vonatos tizedes a montejlói ostromra gondolt a cirkuszló nyergében. — Ott volt ilyen átok sötétség. Dupla éccaka, s talán akkor sem félt jobban, mint most a városligetben, az annyiszor járt úton. az ismerős fák között. Hiába, öreg már a huszár, megaztán, nem is hu­szár: trénkáplár, akárhogy hívják most s nem huszárlo. a híres Ali ba­sa, igaz, hogy betyárosahb. mint az időben Sári, a csik­landós kanca. Nem indul rohamra .nincs is szolgálatban, haza üget az asszonyhoz, urasán, oko­san, ügyesen. A régimódi ka­rabélyt a nyakába vetette ördög tudja, nogy került a fogatolt vonatosokhoz! Tán a múzeumból. Mindegy. Ne­kik az is jó, ne1" akarnak ők kárt lenni az ellenségben Inkább a németben, de hát az sem az ő dolga. Bár nem kéne kétszer mondani. Men­nének már a fenébe! Úgysem bírnak az orosszal. Most az­tán kitetszik. ni fejem: van-e itt ember rajtunk kívül, De ha még akad is' a homályba burkol­tan. vajon nem az ő szövet­ségesei ? így vánszorog el 5 perc, 10 perc, S akkor ellöki ma­gát az ajtótól, hol' karba tett kézzel támaszkodott, engem mustérozván. Egyenest oda­jön, leül szemközt. ■ Csupa üres hely. de az neki nem kell. Ide ül Mint a végzet. Cigarettája csonkját eldob­ja. . — Hiába utaztam - azt mondja — Kétszáz forintot kidobtam. , T Megszólal az ember és a szeme máris másnak látszik. Meleg f.ényű, esendő tekintet néz rárti, barátságosan. Ma­gam se zárkózhatott! el. — Hosszú volt az út? Hálás pillantás, hogy be­szélhet. — Hát elég hosszú... Ezt megcsináltam... Hogy to csi­nálhattam. Soha temet.. Nem is tudom. most. hogy tehettem, máskor mindig le­velet írtam. —Hányszor van, hogy nem tudja az ember, miért is te­szi, mégis megteszi. — Én most pontosan így jartam. De ez volt az első és utolsó... Az újságban tegnap volt benne a hirdetés... Volt kétszáz . forintom, vonatra ül­tem. Gondoltam, ha mindjárt vonalra ülök. ide.ieben ott leszek, a levél meg utazik két napig. 5 hold dohányföld, azt .felvállaltam volna... Most is abban vagyok, nem Is igen gondoltam volna el­jövetelre, csak itt padlós la­kást ígérték és azért... Meg aztán, ahol most vagyok, ugyan megvan most -még minden, de előre tudom, hogy tavasszal bai lesfc, mert azt a iószágot, azt a csirkét nem köthetem meg. hogy bélé ne menjen a földjébe. Amiből aztán jön a veszeke- dés. -a. pereskedés, nem sze­letem én ázt: de előre lá­'Tőfri™ ' GoVíSnlfám. főbb ele­det vejtWT Wiába! Maradunk a régiben! Sainál'ák. fél órá­val előbb kötötték m«g a szerződést, egy, illetővel, any- nyival elkéstem Igv már kidobtam kétszáz forintot, meg a fáradtságot... Csóválja bánkódva a kucs- más fejét, mint aki többé nem törődhet már bele ebbe az útba. Hiszen még tegnap az alkonyattal elindult. S most öreg este újra, döcög ezzel a vonattal hazafelé re­ménye és szárnyaszegetten. Sok átszállással hajnali ket­tőkor hazaér. Most legalább talált egy embert, s elmondhatta. A kalauz az én végállo­másom kiáltja. =rr.T:..——"i.-T'i ■■■■ .....................Ji.it AU egyenletesen ügetett, ltényeskedőn. ahogy meg­szokta, ahogy megtanították. Legalább valami hang, a férfi majdhém azt-' rüondta magában:, emberi hang, meg­töri ezt a süket csendet, amely úgy dobof a fülében, akár a cirkuszi zenekar nagydobja. Jó lenne már odahaza az ■asszonynál! Meg benézne a hadapródékhpz, a furcsa kís- katonákhoz. ■ Még mindig nem tudta: valójában kicso­dák? Mariska azt mondta: ne - sokat kérdezősködjék a 'főhadnagy úrtól, még bajba találnának kerülni. Okos as?.- szqny. hallgatni kell . reá, amúgy is' megszokta. Meg . az­tán mindig igaza van. Hiába no. kardos menyecske, nem könnyű < mellette a haziszol- gálat. Majdhogynem nehe­zebb, sőt bizonyosan az, mint a vonatosoknál. A hází-t cirkusz néha nagyobb port kavar, mint a néma: Beketow, Á 'magányos lovas már a :.ö partján ügetett, amikor fel­Ali basa meg a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents