Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
I ©Mal tcmrr magyarorszag - varArnapt mpttpttti1,» 1979. Jaftulr If; Róna/ György: Nem jött a madár Pénzen „vett” műveltség? Okleveles parasztok - A nem forintban kamatozó ÓC ezer Tanulásért munkaegység ? Együtt nőttek föl, és móst Is együtt élnek az országút melletti házban, amit az apjuktól örököltek, valaha régen, mikor az egyik húszéves volt, a másik tizenkilenc. Most az egyik ötvenegy éves, nemsokára lesz ötven a másik. A nagyon öregek még emlékeznek rájuk, mint kislányokra, ahogy a kertben futkostak, vagy a diófaágra kötött hintán ültek, kéz a kézben, lassan himbálták magukat és senki sem tudhatta, mire gondolnak. Egyformák voltak, a nagyobbik legföljebb ujjnyival magasabb a másiknál, de ezt nem lehetett észrevenni, csak ha apjuk megmérte őket az ajtófánál, vonást tett a vonalzó végén, és a fölső vonalhoz odaírta, hogy Julka, az alsóhoz pedig hogy Terka. ..Szakasztott egyformák: akárcsak két tojás” — mondogatták róluk. Édesanyjuk meg azt mondta: „Hát nem mintha ikrek lennének? Szinte magam is összetévesztem őket.” Ezt persze csak úgy mondta. mert azért mégse tévesztette össze soha őket. Aztán egy télen meghalt az anyjuk, és a következő évben meghalt az apjuk is. A nővérek magukra maradtak « házban. A szülők sírja szép lombosvirágos a temetőben. Kőemléket emeltek nekik; a kőre lőne fut, télen is zöld. Rózsafa borul a kőkeret fölé, tavasszal telehinti a sír gyö- pét csipkeszirommal. Otthon az udvarban még áll a diófa. A ház előtt a kert most is épp úgy tele vörös ciníával és nagy, sárga dáliákkal, mint régen. De a nővérek már nem olyan szakasztott egyformák, mint két tojás. Már legföljebb csak úgy hasonlítanak egymáshoz, mint galambtojás a lúdtojáshoz. Julka elnehezedett. Nagy testét himbálva vonszolja ide-oda a házban, meg az udvarban, konyhától a csirkeólig. Dagad a lába, fájlalja a térdét, és nem szívesen jár el hazulról. Néha- nap a postáig, ahol annak idején dolgozott. Terka, éppen ellenkezőleg, elvékonyodott Fürgén jár, sürög-forog, ég a keze alatt a munka. Karja inas, a nyaka szíj as. Mozgása emlékeztet ugyan a nénjéére, de ami annál lomha himbálódzás, az nála friss hajladozás. Az arcuk azonban egyforma maradt. Ugyanaz a száj, ugyanaz a szem, ugyanaz a homlok, ugyanazok a vonások. Csak annyi a különbség, hogy az egyik száraz és cserzett, a másik párnásan puha és lágy Az egyik ráncosabb, a másik simább. Mintha az idő múltával arcot cseréltek volna az idősebb lett a fiatalabb, és a fiatalabb az idősebb. Pedig egy kosztat ettek, egy soron éltek. Most Julka viszi otthon a házat. Sóhajtozva tesz-vesz. Főz, mosogat, ellátja a baromfit, meg ha van, a hízót. A mosást, vasalást együtt csinálják. Olyankor, ha Terka ráér. Terka eljár dolgozni. Gondnokságot vállal nyaranta valamelyik parti üdülőben. Most már esztendők óta a gyógyszerészéknél. Az üdülő jő másfél kilométerre van az országút menti háztól. Terka kerékpáron közelekedik. Kora reggel megy, késő este jön. Az üdülőben nincs főzés. Némelyik vendég, kivált akinek kocsija van, eljár enni. Lehet 3 helyen Is. De a többség. a gyerekesek majdnem mind, hozatják a kosztat A Diófának Van a legjobb konyhája, onnét hozatják. Terka hordja. Tiz-tizenkét ételhordót is akaszt a kerékpárjára. A Diófa is az országút mentén van, szemközt Terká- ékkal. Míg az ételhordókat töltik, vagy ha még várni kell a levesre, Terka egy-két percre hazaugrik. Julka gyöngyöző homlokkal piheg a lesötétített szobában. — Szegénykém, biciklizni ebben a hőségben... Terka legyint — Nem kell valami a népboltból? Nehogy kimászkálj nekem ebben a kánikulában. Különben — teszi hozzá — nincs is olyan meleg De ősszel nincs vendég az üdülőt bezárják. A matracokat kiporolták, a szobákat fölsúrolták. A fehérneműt elvitte, és már vissza is hozta a Patyolat Terka néha lenéz a partra, megvizsgálja, rendben vannak-e a zárak, nem feszegették-e a zsalukat elsöpörte-e a ház előtt az úton az avart az a kis öregasszony, akit ezért fizet a tanács. Egyébként pedig ülnek a ház előtt a pádon a verőfényben. Nézik a sárga dáliákat, a diófa bámuló lombját, és túloldalt, nem messze előttük, a templom tornyának hegyes, fekete' rajzát az égen. Nyári dolgokról beszélgetnek. Ki jött új vendég, ki nem jött vissza tavalyi. Meg hogy a kűnházi patikus a platinaszőke nőjével mekkorát karambolozott a kanyarban. Persze szóba került a hentes is Aki annak idején járt hozzájuk, cukorkát hozott, kis doboz csokoládékat, és egy este nagy dadogással feleségül kérte Terkát. — Szegénykém — motyogja Julka. — Ha hozzámentél volna, most nem kéne annyit gürcölnöd. — Nem tetszett — mondja Terka kurtán. — Különben is elesett a háborúban. Julka tudja, hogy tetszett neki. Csak őmiatta nem ment hozzá. Mert őneki is tetszett a hentes, ő is szívesen hozzáment volna. — Tudod, néha elgondolom — mondja —, milyen másképp fordulhatott volna az életed. Ha akkor nem vagy olyan jó testvér hozzám. — Hagyjuk ezeket a régi dolgokat -- mondja Terka ingerülten. Hallgatnak. — Majd éppen az a mulya kellett nekem! — mondja később Terka. Aztán még később: — No bizony nem szeretnék a felesége helyében lenni! — Kinek? — kérdezi Julka értetlenül. — Hát a kúnházi patikusnénak! Folyton azt a platina- szőke dajnát íurikázza, az asszonyt meg otthon föleszi a három gyerek... — Terka dühösen legyint. — Eh, férfínép, kutyanép. - •/. -j i Julka puha kezének nedves melegét érzi a kezében. — Emlékszel? — dünnyőgi Julka. — Ott volt az az ág, arra szerelte apa a hintát — Azt is rég eltüzeltük — mondja Terka szárazon. — Letörött — szól Julka. — Pedig azon lógott a hinta. Kis csönd. Aztán Julka folytatja, csöndesen, tűnődve. — Mi meg ültünk a hintán és himbálództunk. Közben az eget néztük a torony fölött. Hogy jön-e már. Azt mondtuk, hogy ott kell neki jönni, és néztük, jön-e már. Mert ha madár jött volna, az valami nagy jót jelentett volna. Terka bólint. Nézi a torony fölött az eget. — Nem jött madár — mondja tárgyilagosan. A pénzen vett műveltség, amelyről szó lesz, nem turpisságot, tanulás nélkül megvásárolt okleveleket takar. A műveltség és a pénz azért került egymás mellé, mert a szabolcsi falvakban egyre többet áldoznak a tanulásra. Kezd rangot jelenteni a szakmai végzettség, az okleveles paraszt Tankönyv s egyebek De még sokáig elkel a jo szó, az igyekezet, hogy a falusi lakosság szakmai műveltsége, iskolázottsága javuljon. Ilyen célból kopogtatunk be tsz-ekhez, gépjavító állomáshoz: mire áldoznak, hogyan kamatoznak a befektetett forintok, s egyáltalán komolyan veszik-e, hogy a szakműveltség nem csupán magánügy. Hogy a tsz nem csak munkáról, keresetről, hanem művelődésről is gondoskodjon — ez a leveleki Dózsa Tsz- ben egyre többször megvalósuló elképze'és. A kereset jó, hisz 1963-ban még 900 ezer forintot fizettek ki zárszámadáskor a tagságnak munkaegységre, tavaly pedig már 8 millió forintot tett ki a tsz-tagok munkabére. Nincs kimutatás arról, hány rádiót» televíziót, s egyéb hasznos cikket vásároltak a levelekiek, de arról van, hogy évente 60 ezer forintot költ a tsz csak a szakképzésre, szakmunkásképzőtanfolyamok finanszírozásárai, tankönyvekre, a tanuló felnőttek kieső munkaóráinak honorálására. — Ne károsodjanak, akik szakképesítést akarnak szerezni és kevesebb teljesítményt érnek el a tanulás miatt — mondja Révész Imre főkönyvelő és dr. Nemeskéri Tibor főagronómus. Hatféle szakmai folyóirat járt a tsz-nek, ezeket rendszerint a brigádvezetők veszik magukhoz. Aki öregnek érzi magát a szaktanfolyamokhoz, nem szívesen ül be a padokba, tájékozódhat a legújabb szakirodalomból. Nem a forintokon múlik, mondják a leveleki tsz-ben, hogy még többen megismerjék a korszerű mezőgazdaság, növénytermesztés, növényvédelem tudnivalóit A járási agrárklub, — melyet évente a többi tsz-hez hasonlóan 1500 forinttal támogatnak, — rendezett már üzemlátogatásokat kötetlen tapasztalatcseréket. Helyben is vannak — költségmentes — lehetőségek, hisz dr. Nemeskéri Tibor dohánytermesztési kísérletei nem zárt ajtók mögött sokak számára elérhető módón folynak. Pénz — vizsga után Egy kisebb és anyagilag is szerényebb tsz-t, a bessenyő- di Igazságot is felkerestük. Itt eredetileg 5 ezer forintot szavaztak meg kulturális célokra, végül is 9 ezret költöttek. Egy műsoros estet vásárolt meg a tsz, ötezer forintba került. A többi pénzből fedezik a szakmunkás- képző tanfolyamok lebonyolítását Háromszázórás növényvédő tanfolyam ez felnőtteknek. Tizenöten-tizen- hatan vesznek részt a foglalkozásokon, — Hogy ösztönözzük a tagokat, óránként öt forintot kapnak majd a tsz-tőL Ds csak a sikeres vizsga után... jegyzi meg Bakó Gyuláné főkönyvelő. Szakfolyóiratok járnak ide is, eljut a brigádvezetőkig, de mi tagadás az is előfordul, hogy a fiókban porosodik. Érdeklődünk, hogy ankétok, szakíró-olvasó találkozók, szaki j lm vetítések vol- tak-e már a tsz-ben. Mint ötletet jónak tartják, de még nem próbálkoztak vele. Nincs, aki elkezdje.« Harmadik színhelyünk a Baktalórántházi Gépjavító Állomás: modem emeletes, központi fűtéses épület, fűtött szerelőcsarnokok, száznegyven fizikai munkás dolgozik itt, lakatosok, hegesztők, szerelők. A munkások átlag- életkora 32—33 év, fiatalok, mint maga a gépjavító állomás. Mit lehet itt csinálni munka után? — Igyekeznek haza a dolgozóink. Sok a bejáró Nyír- madáról, Vásárosnaményból, Pusztadobosról, ófehértóról, NyírkéreSról, Nyírj ákóról, Apagyról.« — sorolja Pacza Mihály tetvesopertvezetó, a szakszervezeti bizottság in* kára Tavaly másfél-két oral kellett várni a buszra, vonatra* Az idén javult a közlekeues, nincs idő a tereferére, kár» íy ázásra. De az elképzelhető, hogy sokan hazavinnének egy-egy szak-, vagy szépirodalmi könyvet, ha— Ha lenne üzemi könyvtarunk — fejezi be a mondatot Vezse Maria, az szh. gazdasági felelőse. Tulajdonképpen műszaki könyvek vannak különböző szekrényekben, akik hozzáférnek használják is, többnyire az irodákban dolgozók. Kevés támogatás, inkább egy kis „elszánás” kellene hozzá, hogy létrehozzák a kiskönyvtárat, helyiség lenne erre a célra. Van még iszom-eszem Nem kértük, és nem is kérhettük sehol a pénztár- könyveket, hisz mm pénzügyi revízióra vállalkoztunk. Csupán betekintésre, hogy a munkabéren, jövedelmen kívül milyen pluszt tudnak adni a dolgozóknak a munkahelyek. Vannak még tsz-ek, gazdaságok, stb. ahol az anyagiakon, a szűkmarkúságon múlik, hogy a dolgozók szakmai műveltsége gyarapodjon. Úgy tűnik azonban, ma már nem elsősorban a pénz dönti el, hanem az ötletek, a kezdeményezés, van-e aki törődik ezzel. És még valami közrejátszik: sok helyen a kirándulás, a külföldi jutalomút, avagy a haknizóktól megvett színházi előadás viszi el a kulturális pénzek javát. Van meg ünnepi lakoma is, ha nem is ezt a nevet Viseli. 'B közben nem, vagy alig jut pénz másra p.a Dares János: Téli műszakban Bekecsem nyakát szorosabbra fogva Hideg padlástéren várok toporogva Haragvón bőg a szél, sodródva hull a hó, Karmol a jégszilánk, fagytenger moat a tó. Kéménypillér véd meg, mint apját hű fia; Csillag-csipkét hint rám a fagyos szarufa Hófelhők alatt varjúcsapat vonul, Elhal a lcárogás és a kertre hulL Kőműves szerszámom hó közül kandikál; Megfagyott a habarcs és az úton a sár. Dermedtek a falak, zúzmarósak a fák, Háztetők csillognak, mint ezüst violák. Pósfai H: János; A LÉK Télen, amikor beáll a víz, mL.donnap kimegy a folyóhoz. A hóban keskeny csapás vezet le a hegyrőL Fúj a szél, a porhó betakarja a lábnyomokat. Másnap újra belchasítanak a csizmák a fehér takaróba, s milliárd csillaga szikrázik, iia kisüt a nap. öreg ember már Szita István, dereka hajlott, álián deres szakáll, lecsüngő bajusz fogja keretbe motyogó ajka'. Magában mindig dúdol valamit, vagy hangosan kiejt egy-két szót. A hátizsákból kiveszi a fejszét és pontos cs: pásokkal meglékeli a folyót. Szikrázik. pattog a jég, szilánkjai szétfröccsennek a sima felületen. S mikor kibuggyan a sötét.lila mélység nedve, a folyó megmutatja igazi arcát, előveszi a horgot s nagy üggyel-baj- .iai elhelyezi a lyukban. M'gtörténik, hogy hátizsákra való halat visz haza. Sokan úgy tudják. hogy Szita István mindig a hegyen lakott. Pedig nem. A temr.l omszeren volt a házuk. jobi-> felől a foltozó varga, bat felét Ács János volt a szomszédja Nehéz lenne rrár hivatkozni rájuk. hiszen a fcttozó varga rég meehalt. Acsék meg elköltöztek a faluból Az embereidet pedig mintha kicserélték volna. Akkoriban, mikor kivált közülük és végképp a hegyre települt. kétfélének ismerte őket Az egyik, aki kaján vigyorral nézett rá, ami perzselte a bőrét, a másik. aki szánta volna, ha van elég bátorsága. A bátyjáról is ekként vélekedtek. Mostanában megszokta már, hogy többször keresik. A minap is jött egy férfi. Akkor még nem volt hó. A Rábáról fújt a szél, zörgette a kukoricaleveleket. Fönt ült a Zetor pótkocsiján, oda kiabáltak fel; István, egy úriember keresi-, menjen a tanácsházára. Szita István csak úgy ment, ahogyan a pótkocsin járt: napszítta overáljában, konyhakötényben. A kézfogásra a csuklóját nyújtotta oda, mert az üszkös kukoricától fekete volt a tenyere. A férfi mosolygott. azt mondta: a kezet nem a munka piszkítja be. És folyton Szita István arcát fürkészte. Ö meg dugta csontos ökleit a konyhakötény alá, amely mindig előtte volt S csak később, amikor engedett már a zavara, s azt mesélte, hogy őt tulajdonképpen a kukorica miatt tartóztatták le a csendőrök, akkor értette meg igazán: a kéz nem a munkától lesz piszkos. < — Szóval azt mondja, hogy a bátyját maga miatt ölték meg a csendőrök. — így gondolom. — Ég miért gondolja így? — Mert, hogy miattam jött elő a fejtekéből. — Maga látta, amikor a csendőr beledöfte a szuronyt a bátyjába? — Hát hogyne láttam volna. Világos volt, mert a csendőr meggyújtotta a lámpát. Ott álltam a bátyám mellett, az asztalnak szorított a másik csendőr. Láttam. amikor kiserkent a bátyám vére, meg hogy kukoricakását evett a szegény Józsi, mert az is kifolyt a kabátjára. De ha a bíró nem jön, akkor semmit sem tud csinálni velünk a két kakastól- las. Elbántunk volna mi akkor velük, hiszen így is kaptak. A fegyvert kicsavartuk a kezükből, össze is kötözzük őket, ha nem jön a bíró, — Az őrsön voltak, vagy a bírónál? — A csendőrőrs a bíró házában volt Az épület kapu felőli szobájára vágtak egy ajtót az udvarról. Onnan volt a bejárás, hogy a bíróékat ne zavarják a csendőrök, ha valakit vallatni visznek. Mikor a bátyám rájuk rontott, akkor a csendőrök elkezdtek segítségért kiabálni. A bíró meghallhatta, mért hamar ott termett, puskával a kezében Lőni persze nem mert, féli. hogy eltalálja a csendőrt. Megállt a küszöbön, azt kiabálta: „Szita Józsi add meg magad, vagy keresztüllőlék!” — Maga hogy került az őrsre? — Mondtam már. Bevittek, hogy kukoricát loptam Ger- zson Balázs góréjából. Az biztos, hogy engemet a bátyám miatt vittek oda. — Faggatták? — Hogy hova tettem a kukoricát? — De a bátyjáról faggatfák-e ? — Akkor nem. Csak vertek. Lehúzatták velem a csizmát, úgy verték a meztelen talpamat. Én meg ordítoztam a fájdalomtól. S egyszer csak reccsent az ajtó. Jóisi robbant a szobába, neki mindjárt a vaskosabb csendőrnek. Birkóztak, a földre zuhantak, egymás nyakát mar- kolászták. Persze akkor már én is magamra leltem, szorongattam a másik csendőrt? Hát így volt — Maga tudta, hogy hol van a bátyja? — Tudtam, de ezt nem mondtam meg nekik. ~ És ó honnan tudta mei hogy magát bevitték az őrsr; — Talán valaki megmond hattá neki •— Maguknál jártak csendőrök? — Akkoriban már nem. tanácshatalom után mindé: naposak voltak. Bejöttek . Szóbába, faggattak bennünket, hol az a csavargó kommunista. Apám azt mondta nekik, rossz helyen keresgélnek a tiszthelyettes urak. A Józsi úgy elment a faluból, hogy tájára sem jön többet, — Maguk akkor Is tudták, hol van a bátyja? — Tudtuk is, nem is. Legtöbbet Katusé’,mái bujkált, ők rejtegették a padláson. — Katus ki volt? — Oda udvarolt a Józsi, Egyszér-kétszer járt náluk a diktatúra alatt. Még nem volt a menyasszonya. A faluban sem tudtak róla, hogy szeretik egymást. S akkor ott mindjárt meghalt a bátyja? — Dehogy halt,. Mikor a csendőr belevágta a szuronyt, elpődült és kiszaladt az ajtón. Neki a havas utcának. Futok utána én is, látom, hogy mifelénk tart, nem lak* tunk messze az őrstől. Anyám kinn állt a kapuban, kiabált: megölték a gyermekeimet. Az utcán s sok nép, a csendőrök meg utánuk. Kettőt, vagy hármat lőttek, de nem énrám. A bátyámnak eltalálta a karját a golyó. Így, ilyen eresen zuhant az anyám tarjaiba. — S az emberek mit csináltak? — Csak álltak á házak előtt, nézték, mi történik.
