Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

T97Ö. Janulr If.' ICET FT MAGYARORSYjf? S. Mt& A kis földalatti Azért róla is essek szó... A kis földalattiról. Mert már lassan neve, így mégy át a szóhasználatba: a „kis földalatti”. Amióta a nagy épül, gyakori híradás jele­nik meg a Budapestet át­szelő „igazi” földalattiról, azóta biggyesztjük neve mellé a „kis” jelzőt. Pedig nem volt ez olyan kicsi születésekor, sőt neve mellett a „!eg’-et is odate- hettük: kontinensünk legel­ső földalattija volt ez a bu­dapesti. Születését a villamosnak köszönheti. S két vállalat versengésének.. \ BKVT felvetette a Sugár­éi (mai Népköztársaság út­ja' közlekedésének megoldá­sát.' Kérte-.a Közmunka Ta­nácsot, hogy a Sugárúton lövasútat építsen. A Köz­munka Tanács ezt nem en­gedélyezte, de a főváros közgyűlésén sikerült a t *r- vet elfogadtatni. Szerencsére mégsem lett a lovaséiból semmi: a belügyminiszter éh a vétó jogával. ’túsz évig pihent ez a t V, s most, hogy már két v ilamosvasút-társaság műkő­éiül t a varosban, a 21. esz­tendőben közös ajánlatot tettek: a Gizella tértől (a mai Vörösmarty ter) a vá­rosligeti villamosvasút ve­zessen. Ezt is elutasították. Nagy csatározások után, 1894 májusától az engedé­lyezést kiadták. A 3,73 km vonal építésére, 3 300 000 fo­rintot irányoztak elő. 1894. augusztus 13-án kezd­tek a munkához és a kon­tinens első földalattiját 96 május 2-án át is adták. A millenniumi ünnepségek meg­nyitásakor Ferenc József is végigutazott az akkor még egyáltalán nem kis földalat­tin, sőt, külön kocsit is építettek a királynak. Ében­fa berakásos kocsit, tükrök­kel, két oldalt bejáróval. Ez - a kocsi ma Is forgalomban van, sokáig a 20-as ' számot viselte, Emlékbeszéd-e ez a kis írás az új születésekor a kicsi öregről? Nem az, mert a kis földalatti —- ami ugyan pontosabban kéreg alatti vasút, pályáját felülről ásták ki — hamarosan új korszak elé néz. Meghosszabbítják és korszerűsítik. Ujjászü’etését két ok indokolja. Az egyik: a most felépülő új budapes­ti lakótelep, a Páskom-ligeti és a csaknem teljesen már elkészült Kacsóh Pongrácz telep összekapcsolása a vá­rosközponttal. Tehát meg kell hosszabbítani az Öreg földalattit.. A másik: a ko- • esik is kiszolgáltak, meg­Kontinensünk legelső főirlMatt) vinamosvasűtjának építése Budapesten a Sugár út (a mai Népköztársaság út,ia> alatt 1895-ben. A földalatti Vörösmarty téri végállomásának lejárata 1896-ban. érettek- a cserére. Az új ko­csik gondozása pedig a ré­gi műhelyben lehetetlen, a remiz korszerűsítésére a Fővárosi Tanács nem adott engedélyt, hanem új kocsi­szín építését rendelte eL A munkákat már meg­kezdték, hisz ezt szolgálja már három milleneum-ko- rabeli megálló peronjának meghosszabbítása is. Nincs végleges döntés még arra vo­natkozóan, hogy milyen úton folytatja majd tovább pályáját a Hősök terétől a kis földalatti. Az egyik terv: a jelenlegi végállomás előtt elágazik a vonal és a Széchenyi fürdő melletti új állomásra fut be, A másik terv szerint felesleges már a to partján a rövidke fel­színi szakasz, etátt sJK ”k?s metró vonalát a Mosok téri megállótól egy HMtőS"» SÍ#a- nyarral lefelé lejtő alagút­tal átvinnék a Városligeti tó fenéke alatt, onnan egye­nes kéreg alatti szakasszal csatlakoztatná a Kacsóh Pongrácz út alatt most épü­lő vonalba. A beruházási program szerint ez az újjá­születés 300 millió forintba kerül. A munkákat legké­sőbb 1972 közepére be kel! fejezni, mert erre az időre elkészülnek a csuklósán összekapcsolt 33 méter hosz- szú metrószerelvények, s ezek már csak az új kocsi­színben tudnának éjszakáz­ni Kőbányai György Lehet valamivel kevesebb? Az olcsó árule „rejtélyes útvesztője11 Jórészt- eltűntek a boltok­ból a közkedvelt olcsó hol­mik. Az olyan cipő, sál, zok­ni, öltöny, amelyben nem színházba, ünnepi alkalmak­ra, hanem „csak” a munká­ba lehet járni, vagy amely a kispénzű, de nagy családos embereknél maradéktalanul lóelégíti még a vasárnapi igényt is. Bosszankodnak a vevők, interpellálnak a kép­viselők, gyanítják: a nagy, önös nyereséghajsza áll a dolog mögött, ami pedig már idegen a mi életünktől. Szép az ötezer forintos import­bunda. meg a 7—800 forintos téli női csizma, elég sokan ki is tudják már szorítani az árát, — de a vevők több­sége a választékot nem a .szuperdivatos — és méreg­drága — árukkal méri, ha­nem azzal: mit tudok elfo­gadható áron venni a gye­rekeknek — s eközben nem a tévé, vagy a színes pla­kátok csillogó reklámjához igyekszik mérni az igényét. .,/\ern syárt az ipar“ Sokan úgy vélik: a keres­kedelem a bajok okozója. Mit mond erre egy sza­bolcsi kereskedelmi vezető? — Nekünk az árakat az ipar diktálja. Ha nincs elég olcsó áru, ennek az az oka, hogy az ipar nem gyárt ilyet. Példák is elhangzanak a kereskedelem „oldaláról”. Mondják, tavaly nagyobb mennyiségű cipőt vettek át a nyíregyházi gyártól érté­kesítésre, ^aj&os .lényegesen magasabb áron, mint ahogy azt másutt megkapták volna. Az idén nagyon is fontolóra veszik a helyiipar ilyen mél- tányolását, mert a többletkölt­ség megfizettetésével nem akarják elriasztani a vásár­lókat az üzleteikből. Más eset „Ök” — mármint a ke­reskedelem — előnyös aján­lattal közeledtek egy helyi- ipari konfekcióüzemhez, extraholmik készítése végett. Mondták, tegyen a gyártó is engedményeket, viseljék kö­zösen azt a nyereségkiesést, amit az esetleges olcsóbb fo­gyasztói ár jelent. „A gyártó hallani sem akart ilyenről.” S hogy még tisztább legyen a kereskedelem jóindulata, elárulják: tavaly a megyé­ben a megengedett áremelé­sek összege bizonyos ipar­cikkeknél összesen hatmillió forintot tett ki, ugyanakkor a többszöri árengedmény so­rán hétmillióval olcsóbban számláztak a lakosságnak, amely tehát így egymillióval „jól járt.” Talán kevésbé lenne ilyen tetszetős ez a szám, ha közelebbről meg­néznénk: mennyire szükséges, vagy nem szükséges áruknál zajlott le ez az ármozgás. (!) Hiszen e „kiesás” ellenére sem kell feltételezni, hogy talán csökkent volna a ke­reskedelem nyeresége. Sőt! Honnan a kereskedelem haszna ? Am az ipar is veszi a kesztyűt: — Aligha irigylí a keres­kedelem azokat a megköté­seket, amelyek a termelő- munkát befolyásolják. A gya­kori alapanyagár-változások, az országosan egységes nor­mák, tételek aligha enged­nek olyan nyereség kialakí­tására az üzemekben, mint amit például a szabadáras rendszerben a kereskedelem véghezvihet és meg is csinál! Megyei példaként a nyír­egyházi cipőgyárat említik, ahol például egy pár cipő előállítására munkadíjként olyan tételt állapítottak meg, amely a szükségesnek csupán a fale, harmada. Másutt a különböző kötelező befizeté­sek már eleve meghatároz­zák a termelési ár kialakí­tását, s elejét veszik” az aránytalanul nagy nyereség-- elérésének. Joggal replikái: érré a . kel reskedelérn: — Csökkentsék az önkölt­séget jobb munkaszervezés­sel, a termelékenység emelé­sével. amire még jócslián van lehetőség Mire az ipar: — Aligha hihető el, hogy a kereskedelemben csupán a jobb munka a forrása az iparénál lényegesen nagyobb nyereségnek. A tulajdonos fogán Ördögi kör ez — s a vevő fizet. Nincs szó a legszüksé­gesebb dolgok nélkülözéséről, de jogos a felháborodás » kis jövedelműek érdekében: mint más esetekben már többször megtette, az olcsó áruk termelese, forgalmazása végett is avatkozzék be az állam — a tulajdonos jogán — a vállalati önállóságba. Erre a kellő indítélj mar ei is hangzott a parlament leg­utóbbi ülésén, de a végrehajt táshoz helyileg is sokat le­het tenni, ügy, ahogy például tavaly a szálkái bútorgyár a „Szatmár” lakószoba eseté­ben bizonyította: az alap­anyagár-változási mm ,e\- télienül a fogyasztó >;r.. a kell varrni. (Jobb a.u.,Át­szervezéssel, új technológiá­val gyáron belül teremtették elő a nagyobb költség fede­zetét.) Hallani arról is. hogy az említett nyíregyházi ci­pőgyár — mely elég nehéz időket élt át utóbb — az luaa újfajta eljárással, jobbára gépek segítségévei úgy nö­veli a termelékenységet és a mennyiséget, hogy olcsóba áruértékesítés esetén is ered­ményt tudjon felmutatni. Da érdemes volna felfigyelni a lí­ra is, hogy a kereskedelem a kockázati alapja terhére tesz-e valamit mielőbb az olcsóbb áruk forgat., r. ázá­sáért? (Jobb helyre aiH'oa fordíthatnák ezt a . kötél J- zően képzett összeget!) /Ve csak- tt drágái ! Népgazdasági, truek a nyer reség növelése, hiszen az új­raelosztás során rüsszajut- nak a forintok. Ám a ha­szon fokozása csak addig erkölcsös, amíg netn ellen­kezik a kollektíva— ez eset­ben például az olcsóbb árat keresők — érdekével. Le­gyen ezerforintos, vagy meg drágább francia pulóver is, de ne hiányozzék a kevésbé divatos, vagy „egyedi” ol­csóbb áru sem. a k .i.-esebb pénznek megelégedésére. Ezért érdemes és szükséges szót értenie bizonyos esetek­ben az iparnak és a keres­kedelemnek. ,. A. a Szabó mérnök különös áthelyezése A -történet, .szinte, kafkaí; . eg> embert áthelyézne/C vala­hova — es nem érkezik meg. i (Jsa anem 1 éven át szinte lóg a levegőben, nem. tudja, ho­vá tartozik, mi történik vele és miért. Ű csak'megy a hi­vatalokhoz, azok jogerős ha­tározatokat hoznak, amit n. ni hajt végre senki. Úgy tűrik, mindenki jót akar, de ha egy kissé csalafintább lenne — az segítene minden -bajon. Mindez együtt: egy ember , és a bürokrácia. * 1 1 "26-ban szerzett mérnöki diplomát Szabó János nyír­egyházi lakos. A szakmája a geodézia ég a mélyépítés. 6.8 éves. £o.cíelé dolgozott a me- g' ben. Végigküszködte pél­dául a földreformot: rendez­ni kellett az új birtokokat. M-ítdegyik allami gazdaság­ban dolgozott. Belvíz, dűlő- hálózat. , J '•32-től fő témája a lege­lő- és a vízrendezés. Elkép­zelései alapján kidolgozták a baktalóránthazi járás te­rületén a legelőkorszerűsíté­sek . tervét, arait a MÉM kü­lön ajánlott a tsz-éknek. Ed­dig nem sok előrehaladás tör unt az ügyben. Szabó János az utóbbi há­rom évben az Ültetvényterv. nél dolgozott Egy napon, 1969 februárjának végén megkereste a vállalat igaz­gatója, s közölte, hogy kikér­te tőlük a baktalórántházi Úttörő Tsz. Legelőrendezést akarnak végrehajtani, szak­emberre van 'szükségük. Kérik, segítsen a vállalat. Volna-e kedve Baktalóránt- házán dolgozni? Szabó János azt válaszol­ta, örömmel. Közelebb van Nyíregyházához, mint Mis­kolc. ahová akkor átjárt, s kedvenc témája a legelőkor- szerűsités. Március 17-én már a fez­ben jelentkezett. Megbeszél­ték az indulást és munkához látott. Április 24-én kapott egy levelet a tsz-töl. Kurtán-fur- csán értesítették, hogy mun- .cakönyvét visszaküldték elő­ző vállalatához és hogy „be­ruházási költség hiányában nem tudják alkalmazni”, # A levél, amellyel a fez ki­kérte, félreérthetetlen. ha valaki tud magyarul. Tárgy, kikérés. így ír Malom Ber­talan tsz-elnök: „... a mun­kák megszervez őséhez álla­mi finanszírozás mellett kérjük Szabó János elvtársat szövetkezetünk részére kien­gedni”. Most azt mondják, mellé­fogtak. S itt álljunk meg egy nercre. A legelőkorszerűsítés ter­vének elkészítéséért az ál­lam 75 ezer forintot juttat a tsz-nek. Ingyen. A tsz úgy gondolta, ha ezt a pénzt megkapja és saját dolgozójá­val készítteti el a tervet, még marad is belőle pár tízezer. Ezért vette fel Sza­bó Jánost, némi nyerészke­dési célzattal.. Aztán kiderült, hogy a rendelet megalkotói gondol­tak ilyen manipulációkra, s a 75 ezret nem adják ki a tsz-eknek, azt csak az il­letékes tervező vállalat kaphatja. Ezért mondták vissza a baktaiak á kikérést: s ezért küldték vissza a munkakönyvét az Ültetvény­tervnek. A munkakönyvben a válla­lat „áthelyezéssel” bejegy­zést alkalmazott. ' A tsz azonban anélkül küldte visz- sza, hogy valamit beleírt volna. Csak égy apró rubri­kában kellett volna valamit, bármit feljegyezni... Ez az apró rubrika aztán nagy bonyodalmakat aközött, # 1 Szabó János így beszél er­ről: — Megtudtam, hogy áz Ül­tetvényterv ismét visszaküld­te a munkakönyveimet a tsz-nek, az pedig újból a vállalatnak. Vissza, megint vissza, így labdáztak vele. De tulajdonkeppen velem, illetve az én sorsommal labdáztak. A végén a tsz en­gem választott, s ide küldte, a munkakönyvét. Én meg nekik. Ök aztán — számos ajánlott levelemmel együtt — felbontatlanul- visszairá- nyítatták. Kérdeztem a tsz- elnököt, miért történt ez? Mondogatta, hogy .melléfog­tak, rosszul informálták őket, meg nem így gondolták — szóval állandóan méllébe- szélt. Kérdeztem a vállala­tot, s azt válaszolták, velük ne játszanak, ők. betöltötték a státust... Én meg ott áll­tam munkaviszonyban, mun- kákedwel de „nyitott” munkakönyvvel. Áthelyeztek valahová, ahová végül nem érkeztem meg. * Bár a tsz kötelessége lett volna, hogy az ügyet ren­dezze, mégis Szabó János próbálkozott, (ö nem kapott fizetést március közepe óta.) Tárgyalás itt, vita amott, ve­zetőségi bizottság, munkaügyi döntőbizottság, első fok, ntá. sodik... Határozatok, bürok­rácia, Már azzal baj történt, hogy sosem a lényeget tárgyalták, hanem az eset sok összetevő­jének mjndig egyik jogi vo­natkozását Például a mun­kaviszony-panaszt elkülöní­tettek az ezzel összefüggő bérpanasszal. S olyan fele­más határozatok születtek, hogy az csuda! Végeredmény: Szabó Já­nos jogerősen tsz dolgozó, a tsz viszont nem alkalmazza. Munkabért sem fizet Egyelő­re. * ■— Miért minket tart a leginkább felelősnek? — dobja vissza a kérdést Ma­lom Bertalan tsz-elnök. — Felelős itt más is. A vállalat, meg a döntőbizottságok, meg Szabó János. Nem mondom, nekünk kellett volna rendez­ni a munkakönyvét, s elhi­szem. ha felmondunk. Sza­bó Jánosnak még az is jobb. Emberséggel el lehetett vol­na intézni. — Mikor megkaptuk Sza­bó János levelét, hogy ren­dezzük a sorsát, én éreztem a felelősséget — mondja Nagy Mihályné. a tsz párt­titkára. — Kérdeztem a jo­gászunkat, mit csináljak az­zal a levéllel. Azt vála­szolta, tegyem a fasorba. Én nem értek a joghoz, és most itt van ez a helyzet. Pedig higgye el, mi emberségesen szoktuk intézni a tagok ügye­it Tény. hogy a vezetők fél­nek a helyzet következmé­nyeitől. Féinek kifizetni a járó huszonegynéhány ezer fórint munka­bért. Szabó Jánosnak — de nem a döntés miatt, hanem saját tagjaik felelősségre vonásától tartanak.' Allghaf nem joggal. * Szabó Jane» ott állt „nyi­tott” munkakönyvvel, s pró­bált elhelyezkedni. Több he­lyen is visszautasították, mondván, hogy előbb ren­dezze munkakönyvét Alap­jában véve igazuk volt. bár ha alaposabban utána néz­nek, valamilyen megoldást találhattak volna. Mint a Tempó Ksz, ahol deeemb -r közepe óta alkalmazzák 4 mérnököt. De szinte könyö­rülő tből. Szabó János pedig kétsé­gek között. Május els^jé'g kellett voína dolgoznia a megfelelő nyugdíjhoz. Ez, a 10 hónapos huzavona azon­ban megszakíthatja ezt, % újabb éveket dolgozhat, amíg nyugdíjba mehet. # — Anyagilag szinte ki­ütött ez az időszak — mond* ja Szabó János. — ín az életemben nem vagyont gyűj­töttem. hanem öt gyereket neveltem fel. És százszázalé­kosan hiszek a hatóságok­nak, hogy nálunk mínd-nt törvényesen el lehet intézni. Békésen. Hiszen emberek vagyunk. Kan István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents