Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
*. oMa! KELET MAGYARORSZAG 1970. január I® Egy hét a világpolitikában < 1: Diplomáciai utak az áj év kezdetén i Vihar a libanoni fegyverszállítás korul HO Főparancsnokcsere Libanonban Magyarok között a Vajdaságban AZ ŰJ ÉV azonnal nagy aktivitással kezdődött a diplomáciai életben. Egész sor utazás zajlik le egyidejűleg, s a megindult eszmecseréken szőnyegre kerülnek a legkülönbözőbb nemzetközi problémák. Előkelő helyet kaptak ebben az európai kérdések. A szocialista közösség együttes akciói szerepelnek fő helyen azokban a megbeszélésekben, melyeket Oldrich Cernik csehszlovák miniszterelnök folytat Varsóban. Ugyancsak az európai biztonsági értekezlet előkészítésének ügye a fő téma azokon a tárgyalásokon, melyek Karjalainen finn külügyminiszter és Harmel. Belgium kiilügyei- nek irányítója között zajlanak le Brüsszelben. Ennek a találkozónak a világsajtó nem véletlenül tulajdonít különös jelentőséget. Ismeretes ugyanis, hogy Finnország vezető szerepet vállalt az összeurópai értekezlet előkészítésében, ami pedig Har- melt illeti, tavalyi moszkvai utazása óta egyik legmeg- gyöződésesebb nyugati támogatója a konferencia ösz- szehívásának. A FESZÜLTSÉG ENYHÍTÉSE a célja annak az utazásnak is, melyre McCarthy amerikai szenátor vállalkozott. A demokratapárti politikus, aki annak idején szóvivője volt az amerikai há- borúellenes erőknek, a szenátus pénzügyi csoportjának megbízásából utazott Moszkvába, hogy személyesen vizsgálja meg a helyszínen, milyen lehetőségek volnának a szovjet—amerikai kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére A szenátor útja azonban sok amerikai politikus szerint túlnő ezeken a bevallott kereteken, s tulajdonképpen bizonyos üzleti körök megbízásából végez tapogatózó munkát a szovjet fővárosban, amelyek elégedetlenek a Nixon-kormány szerintük túlságosan óvatos és bürokratikus manőverezésével a Szovjetunió irányában. Ezzel szemben egy másik, sokkal hivatalosabb és magasabb szintű amerikai látogatás éppen ellenkező előjellel hat: Agnew amerikai alelnök, aki a héten több délkelet-ázsiai országba látogatott, missziójával tovább rontotta' a nemzetközi légkört. Az alelnök a meglátogatott országok vezetőit ar1 1 - ■ ' "T~= rí igyekezett rávenni, hogy fokozzák a belső elnyomó rendszabályok alkalmazását, nem csak a baloldali erők, hanem a velük rokonszenvező polgári ellenzéki mozgalmak ellen is. A HÉTEN JÓ VONÁSA VOLT a helyzetnek, hogy rendkívül' látványos formában rajzolódtak ki a közel- keleti befolyásuk visszaszerzésén fáradozó imperialista hatalmak ellentétei. Az már a múlt héten is látható volt, hogy a francia kormány, amelyet megzavart az arab országok felé kifejtett diplomáciai tevékenységében, gyorsan igyekezett olyan rendszabályokat alkalmazni, melyekkel lecsillapíthatja egyes arab kormányok haragját. Franciaország ugyanis mindent elkövet, hogy elsősorban gazdasági behatolással visszaszerezze elvesztett közel-keleti pozícióit. Ehhez csatlakozott az angol kormány is. A brit munkáspárt helyettes vezetőjét, George Brownt küldték el az egykor angol befolyás alatt álló arab országokba, hogy a helyszínen derítse fel a „csendes visszaépülés” lehetőségeit’ Közben persze Washington sem maradhat ki a nagy játszmából. A Fehér Ház. mely Izrael egyoldalú támogatása miatt rendkívül elszigetelte az amerikai politikát a Közel-Keleten, most a nagyobb rugalmasságnak látszatát próbálja megteremteni. Ezért mostanában olyan híreszteléseket bocsátanak szárnyra Washingtonból, hogy az Egyesült Államoknak állítólag növekvő nézeteltérései volnának Tel-Aviwal, s nem mindenben értene egyet az izraeli agresszív politikai vonallal. Ezt a nagyobb „megértést” tükrözte — ugyanezen források szerint — az a hajlandóság, hogy készséggel ráállt a líbiai amerikai szupertámaszpont feladásara, s hasonló magatartást sugalmazott angol szövetségesének is. Rendkívüli felzúdulást keltett amerikai hivatalos körökben, amikor Párizs váratlanul „belépett ebbe a képbe”, s megzavarta a washingtoni számításokat. Mint híre ment, a francia kormánykörök fegyverszállításokról tárgyaltak Líbiával, s létre is jött a megegyezés 50 Mirage típusú francia repülőgép eladásáról. Ezt a Fehér Ház úgy értékelte, hogy a kivonuló amerikaiak és angolok helyét a franciák kívánják elfoglalni Líbiában. Rogers amerikai külügyminiszter felháborodottan követelt magyarázatot a washingtoni francia nagykövettől. TEL-AVIV azonban még Washingtonnál is idegesebb. Ezt tükrözte, hogy a szokottnál is több és hevesebb terrortámadásokat intézett az arab országok ellen. Az új esztendő napjaiban az izraeli légierő sorozatosan bombázta az EAK területét. Különösen vakmerő provokációra határozták el magukat a libanoni határterületek ellen. Izraeli csapatok túl azon, hogy ágyú- és gép- fegyvertűzzel árasztották el ezeket a vidékeket, be is hatoltak libanoni földre és békés polgárokat hurcoltak el onnan. Lehetséges, hogy a libanoni hadsereg passzivitása melynek következtében, ez az izraeli provokáció háborítatlanul megtörténhetett, szerepet játszott Busztani libán,» ni főparancsnok kényszer- nyugdíjazásában. A vélemények azonban egyelőre megoszlanak erről, s nem lehet még egyértelműen értékelni az eseményeket. A kairói sajtó például visszaélést lát Busztani távozásában, s az új főparancsnokot egyenesen nyugatbarátnak nevezi. E szerint Busztani, aki a Palesztinái felszabadítási mozgalom Libanonban tartózkodó egységeivel kidolgozta a „modus vivendi” egyezményt, akadályt képezett egyes nyugatbarát libanoni politikai körök manőverezésében. Most Elosztani, távozásával szabaddá nyílt volna az út. ez élőtt. Ezzel az értékeléssel nincs viszont összhangban az, hogy a Palesztinái felszabadító mozgalom vezetőivel történő további megbeszéléseket arra a Bzsumblattra bízták, aki közismert progresszív beállítottságáról, az EAK és a Palesztinái felszabadító erők iránt, érzett ro- konszenvéről. S a libanoni kormány pedig újabb kötelezettséget vállalt az egyezmény tiszteletben tartására. Mindenesetre az bizonyos, hogy az elkövetkező időkben Libanonban kiéleződnek a belpolitikai küzdelmek a visszahúzó és progresszív elemek között. L A közelmúltban csaknem két hetet Jugoszlávia magyarok lakta sűrűjében, a Vajdaságban, s a Vajdaság fővárosában, Újvidéken töltöttem. A Központi Sajtó- szolgálat azzal bízott meg, hogy gyűjtsék anyagot és tájékoztassam a megyei lapok olvasóit a déli határaink túloldalán élő magyarok életéről. Egyáltalán kíséreljem meg „közelebb hozni” őket a hajdúsági, az észak-magyarországi, a dunántúli, a Duna-Tisza közi, a tiszántúli emberekhez, azokhoz, akik kiváncsiak a Bánátban, a Dél-Bácskában élő magyarok örömeire, gondjaira. Röviden Ilyen előzmények után hagytam magam mögött a földrengés sújtotta Banja Lukát, a fogvacogtató bos- nyák decembert, a farkasokat sejtető hótorlaszokat, s átszállva a Szarajevóból Belgrád felé robogó gyorsvonatra, majd Sztara Pazo va állomásán a szabadkai személyvonatra, hatalmas hózáporban érkeztem újvidékre. Legnagyobb gondom az volt, hol kezdjem megközelíteni azt a szerteágazó, bonyolult és sokszor csakugyan kényes témát, amelyet itthon mi gyűjtőszóval így emlegetünk: nemzetiségi kérdés. A hatalmas várócsarnok éjszakába hajló csendjében döbbentem rá, hogy otthon a délszlávok, a bunyeváeok, a románok, a svábok, a szlovákok, a kisebbségek, itt viszont a magyarok azok. S a szó jelentése mögött meghúzódó érdekek, igények, sőt követelések jogosságát, gyanítom, otthon akkor értjük meg igazi felelősségtudattal, ha olyan országban járunk, ahol a magyarság is kisebbség. Gondolom, a nemzetiségi politika egyik sarkköve: semlegesíteni azokat az erőket, amelyek arra kényszerítik az embert, hogy eltávolodjon anyanyelvétől, más szóval, hogy létezzenek a boldogulni, az eligazodni tudás feltételei azok számára is, akik hazájában a többség nyelvét nem beszélik. Beleképzeltem magamat egy te- merini magyar helyébe. Ha történetesen nem ismeri a többség nyelvét, akkor sajnos nézelődhet, mert az újvidéki pályaudvaron magyar nyelvű tájékoztató felirat nincs. Éjfél körül viszont az információ zárva. A hangosbemondó némelykor közli ugyan magyarul is a vonatok érkezését, indulását, késését. de a fordítás annyira rossz, hogy szinte teljesen érthetetlen. Az információ ablaka előtt adai asszonyok tanácstalankodtak egy éppen arra járó vasutassal együtt, aki széttárta karjmt, jelezvén, nagyon sajnálja: magyarul nem tud. Eszembe jutott: otthon a Kiskunságban, a Nagykunságban, a színmagyar vidékeken kevesen gondolják, hogy néha a legegyszerűbb dolgok is nehéz és bonyolult kérdéseket vetnek fel ott, ahol több nyelven beszélő emberek élnek együtt. Más szempontból ezek az „egyszerű dolgok” fejezik ki legjobban, hogy a legnagyobb jószándék ellenére • sem könnyű a többség helyzete, amikor a kisebbség érdekeit kell szem előtt tartani, s természetes igényeit kell kielégíteni. Dehát változatlanul az a gondom: merre, hová, s egyáltalán hol kezdjem? A szél veszettül hordta a havat, taxisofőrök a reménytelen utasvárás állapotában . gubbasztottak autóikban, s némi irigységgel figyellek Buneta Stanislav ajtót nyitó buzgólkodását, akinek személyemben utasa akadt. Taxisofőröm csupán akkor szeppent meg kissé, amikor közöltem vele óhajomat, amely szerint Újvidék új városzrészeit, a Limán I-et, a Limán Il-őt és a Limán III-at szeretném megtekinteni. Végül vállat vont, és elszántan nekivágtunk a hózivatarnak. Buneta Stanislav jó másfél órás izzasztó túra után befuvarozott a város központjába és a Fórum könyvesVarso (MTI): Oldrich Cernik csehszlovák miniszterelnök szombaton reggel hazautazott Varsóból lengyelországi baráti látogatásáról. Oldrich Cernik Cyrankie- wicz miniszterelnök tavaly júniusi csehszlovákiai látogatását viszonozta. Varsóban boltja előtt, kissé lihegv* ugyan, de a lelkemre kötőt-, te: itt-tartózkodásom ideje alatt kizárólag őt hívjam: úgy ismeri a várost, akár a tenyerét, meggyőződhettem róla, biztonságosan vezet éc bármikor készségesen áll a szolgálatomra. ízelítőt kaptam a konkurrenciaharcból már az újvidéki tartózkodásom első óráiban. Később egyik este’ annák is szemtanúja voltam, amint a' rikkancsok püfölték egymást és az erősebb vette birtokába a legjobban jövedelmező utcarészt. A gyengébb szitkozódva megfutamodott. Az viszont igaz, hogy az újságot még a legnagyobb hózivatarban is árusították. A Vajdaságban élő magyarok újvidéki könyvesboltja a Vojvodina Szálló es az Amerikai Egyesült Államok reklámtere között azonnal felhívja magára a figyelmet. A kirakatban egy nagyméretű plakát Herczeg János vajdasági író szerzői estjét hirdeti. Az M. Stúdióban tartják, jegyek elővetele és igénylése a portánál. Helyben vagyunk tehát, ime a megírni való kezd elém jönni. Újvidéki informátoraim később elmondták: az M. Stúdióban gyakoriak az ilyen és a hasonló rendezvények, élő, eleven és pezsgő a szellemi élet, s az utcai hirdető- oszlopokon megszokott, sőí természetes színfolt a magyar nyelvű plakát, vagy hirdetmény. Erről magam is meggyőződhettem, s miután Buneta Stanislav megejtette velem az elszámolást. benyitottam a könyvesboltba, hogy belülről lássak Jugoszláviában olyan üzlete*, ahol magyar írók műveit árusítják. (Folytatjuk) tárgyalásokat folytatott 4 két ország együttműködésének továbbfejlesztéséről és az időszerű nemzetközi kérdésekről. Fogadta Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára és Marian Snvchalski. az államtanács elnöke. Oldriclj Cernik tárgyalásairól várhafóan közös köa- leményt adnak ki. Befejeződött Cernik varsói látogatása & t& I. 1944 késő nyarán a második világháború Magyarország számára is döntő for- duia jioz érkezett. Augusztus ' közepén a szovjet hadsereg ' Iasinál áttörte a frontot. A német hadvezetőség megpróbálta ugyan a helyzetet stabilizálni, de az előrenyomulást nem tudta feltartani, a többi között azért, mert közbejött a román kiugrás. Augusztus 23 án a Román Kommunista Párt és a román hazafias erők közös erőfesz! .ése megdöntötte Antone ,cu tábornok diktatúráját, a:: nnali fegyverszünetet kötöttek és a román hadsereg szembefordult a németékkel. Ez azl jelente le, hogy a frontvonal, mely még mindig valahol a Kárpátok előterében volt, a román kiugrástól számít a rövid időn belül Ne . áradná1 és Kolozsvárii; ' húzódik majd. Ennek a h: z tnek szükségszerűen le kellett vonni a konzekvenciáit.. A kormányzó azonban, aki végső soron a felelő: 'get viselte, bár felismerte a helyzet komolysága1 nem sietett levonni a szí ségszerű következtetéseket Horthy és angolbarát környezete még mindig abban az illúzióban élt: a hadi- és poli'ikai helyzet úgy alakulhat. hogy nem a szovjet hadsereg, hanem a nyugati szövetségesek előtt kell kapi- tu’álni. Hiába fígy-tmeztették nr/nden oldalról (angolszász ©Idáiról is), hogy erről nem lehet szó, továbbra Is ebben bizakodott. De lássuk a tényeket Egy nappal a román kiugrás után, augusztus 24- én Horthy lemondatta Sztó- jayt és helyette Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek. Mint ahogyan azt Lakatos a Szá- lasi-perben is elmondotta, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy megtalálja a háborúból való kivezető utat. Ennél több azonban egyelőre nem történt és értékes napok, sőt hetek teltek el. Sőt a minisztertanács úgy határozott: ha a németektől segítséget kapnak, Ügy a német—magyar arcvonal megerősítése érdekében előrenyomulnak a Déii-Kárpátokig és birtokba veszik az Erdélybe vezető utakat, még mielőtt a szovjet csapatok megérkeznének. Ezzel egvi dobén Svájcon keresztül újra kapcsolatot teremtettek a nyugati hatalmakkal, ahonnan megint csak azt a választ kapták, hogy csak akkor hajlandók tárgyalni, ha a masyar kormány a Szovjetunióval is m~gVezdi tárgyalásait. Horthy azonban még mind’g vonakodott és szeptember 3- án a magyar csapatok a német erőkkel együtt megindították a támadást Románia ellen. A hadművelet azonban súlyos kudarccal végződött. írta: Wesselényi Miklós A szovjet hadsereg gyors ellenakcióval szétverte a német—magyar támadást és szeptember 7-én már elérte Temesvár vonalát. A kormányzó erre a napra koronatanácsot hívott ösz- sze, amelyen a kormány tagjain kívül az általa meghívott személyiségek is részt vettek, így többi között Bethlen István is, aki a Szovjetunióval való azonnali fegyverszüneti tárgyalások megindítása mellett volt. Bethlen állasfoglalása láthatólag mély benyomást tett a kormányzóra, aki az időnként közöttük jelentkező véleménykülönbségek ellenére is Bethlent fő bizalmi emberének tekintette. A kormány azonban a fegyverszüneti tárgyalásokat még mindig félvállról kiélte. Ezen azért nem lehet csodálkozni, mert a Lakatos-kormányban ugyan nem bíztak a németek, de bizalmi embereik ha kisebb számban is, de ugyanúgy részt vették a kormányban. mint korébbrn Szté.jay kabinetjében. A koronatanácson az a vél ernte v aiakiflt ki. ha a németek 24 órán belül nem seg’tenelc meafe- lelő módon, a f-evverszüneti tárgvsiá'okat hatéd-utulonul meg kell indítani. A végső döntést azonban á másnap, a 8-ára összehívott miniszterumáésra halasztották. Ennek a szeptember 8-i minisztertanácsnak a jegyzőkönyve egyike a magyar történelem legizgalmasabb, de egyben sajnos legszomorúbb olvasmányainak. A tanácskozáson kétségtelenül elhangzottak a reális helyzetet mérlegelő felszólalások is. így Vörös János, a vezérkar főnöke, maga Lakatos Géza és a külügyminiszter is józanul értékelték az eseményeket Teleki Béla tárca nélküli miniszter a fegyverszüneti tárgyalások azonnali megindítását követelte. A minisztertanács tárgyalása közben azonban Wesenmayer német követ kihivatta Lakatost (Wesenmayer a kormányzótól jött) és egyrészt megfenyegette a magyar miniszterelnököt, mondván, hogy kiugrás esetén a birodalom megtorlással él. másrészt hathatós katonai segítséget Ígért. Lakatos visszatérve a minisztertanácsba, ezek után a következőkben összegezte a tanácskozás eredményét: A minisztertanács egyhangúlag úgy határoz — szemben a korona- tanácson kialakult véleménnyel. me'v szertni ha a n£rpetrií 24 órán be'ül nem ad iák meg a Vért «effftsé- get. meg kell inrUteni a fegyverszüneti tárgyalásokat — ha a németek pár napon belül megtartják mostani ígéretüket, s a segítség tényleg meg is érkezik, úgy Magyarország egyelőre hajlandó a harcot folytatni és nem hamarkodja el (!) állásfoglalását a fegyverszünet megkötése tekintetében. Senkinek nem volt ellenvetése és így a minisztertanács véget ért. A német segítség természetesen nem érkezett meg. Ezzel ismét bebizonyosodott. hogy az ország szerencsétlen helyzetéből csak egyetlen kivezető út van, a fegyverszünet haladéktalan megkötése és a szembefordulás a németekkel. A kormányzó és környezete végre komoly lépéseket kezdett fontolgatni. De még minidig nem szánták el magukat arra, hogy rátérjenek az egyenes és határozott útra. Náday tábornokot, a vezérkari főnökség hadműveleti osztályának vezetőiét, akit már korábban felhasználtak hasonló szolgálatokra. az oiaszorszagi szövetséges főparancsnokságra küldték abban a reményben, hátha Alexander főparancsnokkal jobban lehet tárgyalni. A válasz természetesen ugyanaz volt: csak valamennyi szövetségessel egyszerre lehet fegyverszünetét kötni. Most már valójában nem maradt más hátra, min'hogy a szovjet kormányhoz forduljanak. Mielőtt azonban rátérnénk ennek az akrtónak ismertetésére, felmertilh-t a logos 'terttes »7 olvasóban: hogyan gondolhatták Hor- thyék, hogy a németek nem szereztek tudomást ezekről a tárgyalásokról? .A válasz aránylag egy*», rű. Horthy és környezet* egyáltalán nem volt naiv, csak mindenáron menteni akarta saját politikai és társadalmi rendszerét és ezt természetesen egy angolszász megszállás esetén könnyebben vélte elérhetőnek. Ifjú Horthy Miklós egy külön irodát tartott fenn. mely már akkor „kiugrási iroda” néven szerepelt a köztudatban. Ennek célja ij az angolszászokkal való kapcsolat felvétele volt. 1944 szeptemberében ez többé-ke- véshé közismert lett A németek, ha nem is pontosan, de nagyvonalakban mindenről tudtak, Nem csaptak le azonnal, mert éppen a román fegyverletétel következtében kialakult helyzet miatt gyengének érezték magukat és még nem tutéák eldönteni, hogy Horthy helyébe kit ültessenek. Szá’asi- tól, akit ók is komolytaté,n- nak találtak, akkor még húzódoztak. De a hadihriyzet és a magyarországi állapotok. alakulása sürgette őke* is. Így abban az időpontban, amikor Horthy végre elhatározta, hogy fegvverszünetí bizottságot küld Moszkvába (szeptember közepén), a németék is Szálasi mellett döntöttek. Ez a döntés pedig azt; jelentette hogy ha csak valami váratlan fordulat nem történik, Horthy és a Tr hatos-kormány napjai meg vannak számlálva. (Folytatjuk)
