Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 7. szám
W70. Január 9. KVtVT MAOYARORRZÄG 9. tfiétít Területi fejlesztés „A GAZDASÁGI fejlettség területi egyenlőtlenségének egyik következménye, hogy a lakosság élet- körülményeiben nagy különbségek vannak az ország egyes területei között. Ez pedig végső soron társadalmi igazságtalanság azokkal szemben, akik az elmaradott területeken a társadalom számára éppúgy hasznos, fontos és eredményes munkát végeznek, mégis sokkal kevesebb társadalmi viszontszolgáltatásban részesülhetnek, mint szerencsésebb helyen lakó társaik” írja cikkében (Valóság, 12. szám) Enyedi György. A népgazdaság területi fejlődésének problémáival foglalkozva tette a fent idézett magállapítást. A probléma régi — ezt különösen mi, szabolcsiak tudjuk, akik az említett társadalmi igazságtalanságnak számos vonatkozásban szenvedő alanyai vagyunk. Enyedi György szinte cikkben gondolkodik: megoldhatók-e es mikor a népgazdaság területi fejlesztési célkitűzései, s közelíthetnek-e az elmaradott vidékek elsősorban az iparosodottság fokában a fejlett körzetekhez. Elemzi a körzetek kialakulását, de legfontosabb talán a végső válasz: „A területi közelítés az iparosodottság fokában lesz a legkisebb”. — S hozzá is teszi, hogy ez az állítás nagy népszerűségre aligha számíthat, ám reálisabbnak tartja, mint az „ipart a vidéknek!” a demagógia határát súroló jelsza-. vát BAK A. FEJLETLEN területek iparosodottságának színvonala az utóbbi évtizedben viszonyszámok meghatározásában gyorsabban nőtt, mint a fejletteké. — abszolút számokban a különbség mégis növekedett Ezt a cikkíró épp Szabolcs és Komárom megye példáján keresztül mutatja be, s megemlíti, hogy a hátrány csökkentéséhez a növekedési ütemnek csaknem négyszeresét kellett volna elérnünk. Ez pedig önerőből, külső segítség nélkül szinte lehetetlen. Tény, hogy a mai területi arányokkal hosszú időre számolnunk kell, s a fejletlen területek gyorsabb ütemű iparosítása nem akadályozhatja a népgazdaság hatékony fejlesztésit. Ez már igen széles körű vitára ad okot évek óta. Szabolcsi vezetők az egyes tárgyalásokon számtalanszor hangsúlyozták — amit Enyedi György is megemlít — hogy nem szociális segélyt kívánunk, hanem a lehetőségek felismerését és gazdasági megragadását. E lehetőségek felismerése azonban gyakran még mindig késik. Csak néhány példát. A Záhony—Budapest szállítási útvonal négy megyén halad keresztül. Ezek közül három — Szabolcs, Hajdú és Szolnok — a szakemberek által fejletlen területként szerepel. A Szovjetunióból kapott számos nyersanyagot még nem ezen az útvonalon dolgozzák fel, hanem szállítgatják az ország más területeire. (Ez a korábbi ágazati döntések miatt történt így, amelyekről utólag néha keserves formában derült ki, mennyire elhibázot- tak). A KORSZERŰ IPARNAK nagy mennyiségű vízre van szüksége, s ne menjünk tovább: Tisz^, Szamos, Krasz- na — mind lehetőségek sorát jelzi. A kihasználatlan lehetőségekét. Nem elhanyagolható a munkaerő helyzete sem, noha újabban divat az ipar intenzív fejlesztési irányaira hivatkozni és alábecsülni a munkaerő szerepét Az elmúlt esztendő mind a két véleményre csattanós választ adott: az intenzív fejlesztésnek feltételei vannak és nem olcsó; az országos munkaerőhiány pedig nem írható egyedül a gazdasági szabályozók számlájára. Igaz, hogy dinamikus iparágaink általában nem igényelnek nagy tömegű, tanulatlan munkaerőt Ám a szakemberképzés tervszerü- sítésében épp megyénk ért el figyelemreméltó eredményeket, s a képzésben gyakran elébe tud menni az ipar- telepítésnek. A helyzet vizsgálata és a kiút kutatása is számos ellentmondásra hívja fel a figyelmet s a felvetett kérdésekre nem lehet egyértelmű választ adni. Ezzel együtt igen nehéz tudomásul venni azt a megállapítást, hogy a „területfejlesztési politikának az a célja, hogy... a különbségek mérséklődjenek. s nem az, hogy mindenki a születési helyén élje le . életét!” Ez az eddigi elvándorlások — csak az Alföld félmillió embert veszített másfél évtized alatt — tudomásul vétele. A HELYZET ADOTT, mégis helyesebb lenne a központi szervek határozatainak megfelelően tudatosan küzdeni a különbségek és az elvándorlás csökkentése ellen. Erre a tudatos küzdelemre ma sincs átfogó országos program, bár a következő ötéves tervben az eddigiekhez képest sokat javul majd a helyzet. Az elmaradott területek fejlesztése ugyanis az egész népgazdaság ügye. Nehezen képzelhető el fejlett gazdasággal rendelkező szocialista ország úgy, hogy egyes vidékei között a jelenleginél is nagyobb különbségek vannak, amik aztán az emberek életformájában, jólétében, műveltségében csapódnak le. Érzi ezt a cikkíró is, hiszen megállapítja, hogy a gazdaság egységes egészet alkot, s az egyenetlenségek komoly társadalmi-politikai feszültséget okoznak. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a legtöbb országban az ipar hiánya egyenlő az elmaradottsággal. AZ ELMARADOTT TERÜLETEK azonban nehezen tudnak tömegesen kvalifikált munkaerőt varázsolni a fejlett Vidékek számára, hiszen a gyermekek sorsa születési helyükön alakuL Itt alakítja pket a környezet, itt tanulnak, itt válnak emberré, itt dől el, tudják-e megfelelően szolgálni a társadalom .fejlődését. A korszerű iparnak jó szakemberekre van szüksége. s az elmaradott vidékekről nem kap mindig ilyeneket. Sorsuk nem lehet társadalmilag sem közömbös, hiszen a hetvenes évek, s a következő évtizedek munkásainak zöme itt és az ország többi „elmaradott” vidékén nő feL Kun István Nyúlvadászat A hajtok és a vadászok nagy szemekkel merednek az imént lőtt nyúlra. Böröcz Sanyi meg az elnökre, Gazsó Lajosra, aki a helyi vadásztársaság elnöki tisztségében néhány szót hebeg a mezei állatok természethez való alkalmazkodóképességéről. Magában azonhan füstölög — s ezt már mint a helyi termelőszövetkezet elnöke teszi —, miként utalhatna ki néhány rögtönzött nyaklevest aBöröczék Sanyijának. Mert az tény, hogy az rászolgálna, mégpedig a következő indoklással. Azaz, várjunk csak! Hogy megérthessük a dolgoí, némi magyarázatra szorul a história. Tavaly ősszel kilenc nyugdíjasa lett egyszerre a Haladásnak. Az első napokban még csak bírták a henyélés fáradalmait a jó öregek, hanem az ötödiken már nem kellett az újság, nem ízlett a pipa se. sehol sem * találták helyüket. Óránként térültek- ío/aultak az irodában, téblá- boltak az ólak körül, támasztották az ajtófélfát az istállóban, egyszóval visszalopták magukat a tsz-be. csak éppen munkájuk nem akadt Olyanok voltak, mint gyerek a lakodalmas háznál, aki mindenkinek csak útjában van. Birizgálta őket az érzés hogy ők már csak amolyan tess 'k-lá-sék tartoznak a tsz-hez. Addig-addig pusmogtak egymás közt mígnem egyszer m°gállíto‘ták az elnököt az udvaron. — Hát nézd csak. Lajos — kezdte az öreg Szegi —. fenemód nehéz mesterség ez a nyugdíjasság. Olyan se kint, se b=nt érzi magát az ernte. Hanem úgy gondolnánk. te segíthetnél rajtunk. Valami munka kéne. Olyan szerződésféle, mint az asz- szonyoknak. Persze, nem a libanevelés, mert hát az mégse férfiembernek való... Szóval, no... majd csak kitalálsz valamit... És mivel az öregek később sem hagyták annyiban a dolgot. az egyik délután e szavakkal fagadta őket az elnök: — No, ha csakugyan szerződést akarnak, ajánlanék valamit — kezdte ünnepélyesen, hogy elérje a hatást. Azt gondolnám — bökött a szín alatti ketrecek felé —, hogy szerződjenek nyulakra. Éppen hogy vannak, jóformán senki sem gondozza őket. A háztájiban nagyobb hasznot hajtanának a fülesek... No, áll az alku? Az öregek gondba mé- ■ lyedten hallgattak. A csizma orrával a porban turkáltak, forgatták az elnök javaslatát. — Szóljanak hát, magukon a sor! — sürgette őket Gazsó. * — Hm... Aztán, hogy gondolod a fezetséget? — aggályoskodott Szegi, a szószóló. — Egyszerűen. Felesbe! Takamiá-vt vihetnek a tsz- hő1. meg maguknál is rknri hulladék. No. csak vigyék őket. aztán ió munkát! ... így hát megvolt az alku. Az öregek szívében szűnőfélben volt a számkive- tettség érzése, az elnök is nyugalommal végezhette dolgát, nem nyaggatták már. Teltek a hetek, a hónapok, s közben szaporodtak a nyu- lak. Mindaddig senki sem törődött velük, amíg ezt a háztájiban tették. Hanem, amint egyre gyakrabban szállingóztak vissza a szín alá a ketrecek, s egyre többet káromkodtak az állatgondozók. amiért már a jászlak alja is tele van fülesekkel, az elnök kezdett megijedni saját javaslatának eredményétől. Erre nem számított! Azt hitte, az öregek majd csak beleunnak a babramunkába. És még ijesztőbb volt, hogy hiába osztogatta fűnek-fának hiába ütötték tucatszám nyakon „közös vacsorákéra a fránya jószágokat, csak nem akartak fogyni. — Ennek már a fele sem tréfa — vakarta fejét Gazsó. — Valamit tenni kell! De mit!? Január elején aztán erre is megszületett az ötlet, ami* hez egy levél segítette hozzá, éppen a legjobbkor. A helyi vadásztársaság levelet kapott' az egyik nagyüzem vadásztársaságától. A levél lényege: meghívnák-e őket gyakorló vadászatra, nyulakra. A helyzet ugyanis az, hogy az üzem vadásztársasága a közelmúltban alakult, tagiai között sokén vannak, akik még életükben sem voltak vadászaton, hát az ő kedvükért kérnék a szívességet. Feléiük ugyanis csak erdő van, őzek, meg muflonok. de jobb mezeinvullal kezdeni™ — olvasták az MARADT HATMILLIÓ Nyírtéti furcsaságok — Aj tr c s ég rész es cd és esj termelő- szövetkezetben — A fiatalok dicsérete Azt szokták mondani valamikor Magyarországon, hogy „Ahol szegény az eklézsia, (a gyülekezet) ott a pap maga harangoz”. Nyírtéten járva, meg kell változtatnom az ősi mondást. Valahogy így; „Ahol a pap is épületelemeket önt, dohányt termel, drótkerítést fon, tojást termel — szóval, ahol az egyház szolgája is komoly gazdasági tevékenységet űz, ott nem lehet lusta a nép sem. így is van. Csak azért van ebben is furcsaság. A nyírtéti Rákóczi Termelőszövetkezet fennállásának első hat esztendejében a szövetkezet átlagos hatévi össztermelése kétmillió és háromszázezer forintot ért. Pedig akkor is szorgalmas volt a falu. Szorgalmas, látástól vakulásig dolgozó nép. Most, viszont 1970 januárjában az a probléma, mit kezdjenek a hatmilliós nyereségükkel. Van olyan furcsa mint a betonelemeket gyártó lelkész. Hatmillió, amip még gondolkozni kell, mire költsék. Az övék. Be kell osztani Sötétedett már, amikor Nyírtétre értünk. Nem is lehetett remélni, hogy hivatalában találom Kántor Géza termelőszövetkezeti elnököt, Gyulai László főagronómust és Jurkinya László főkönyvelőt. De világosak voltak az ablakok. Bementem. Nem bántam meg. Mind a hárman benn tanakodtak. És megajándékoztak az új esztendő legkedvesebb szabolcsi tréfájával, amikor azt kérdeztem, min tanakodnak. Szóról szóra ezt válaszolták: „Azon tanácskozunk, hová tegyünk hatmilliót.” Itt egy kicsit vissza kell térni a Rákóczi Termelőszövetkezet múltjára Hat esztendőn keresztül megszakítás nélkül mérleghiányos volt. A fiatalok megszöktek a faluból, elmentek az iparba dolgozni. A tagok átlagos életkora ötvenhét évre nőtt. Alig y_olt valaki a földeken. Bizalmatlanság ütötte fel a fejét Akkor, 1967. február elsején megválasztották elnökokos érvelést. Es egykettőre meg is született a döntés. „Jöjjenek csak, már miért ne -jöhetnének!” — így az egyik, „írjuk csak a választ máris!” — ajánlotta a másik. „Meg aztán van itt nyúl úgyis éppen elég!” • — helyeselt Gazsó Lajos, miközben ravaszul hunyorított, arra gondolva, hogy kocavadászoknak aztán édesmindegy. Este csípte el a fiút, Böröcz Sanyit, a gazdasági épületek között. — Hallod-e, Sanyó? Tudsz-e titkot lártani,? No, ha igen. akkor ma este zavard ki a nyulakat a mezőre. Úgy hát! Mit mereszt ted a szemed. Gyere csak, majd elmagyarázom! De bármennyire' kocavadász legyen is valaki. azt tudja, hogy belga-szürkék nem tenyésznek a mezőn. Ha pedig nem tenyésznek, hogy kerültek egyre-másra puskacső elé! Ez bíz’ csodálatos. Nem értik. S ez az, amiért az elnöknek paprikás a hangulata. Az elnök nem is várat magára sokáig. Míg a szekéren a vendég- rudra tűzik a nyulakat, fülüknél fosva cipelve őket. maga is fülön csipi a Sanyi gyereket. — Megmondtam-e neked, mihaszna, hogy szedd ki közülük azt a néhány szürkét? Sanyi szer>eg, rá se néz az elnökre Érzi. hiába minden szó De azért megkockáztatja. — Hát hiszen kj látta ők“t a sötétben? Nyúl. nyúl... S mit lehet erre a válaszra felelni? Csala László nek Kántor Gézát, az iskola népszerű tanárát. Az egy tagra jutó jövedelem 19u6-ban 7113 forint volt. Az 1967-es év után már 10 800. Az 1968-as évre 15 600. Hogy az e.múlt év után mennyi lesz, azt most kellene kiszámítani. Sok. Kioszthatnának száz forintot is munkaegységenként. De nem akarják. Most már — ez a szép Nyírtéten — a tagok is ellenzik Azt mondja például a huszonöt fogatos értekezletén Szikszai György: „Nehogy mindent szétosz- szunk, elnök elvtárs. A holnapra is gondolni kell.” A húsz százalékot is túllépték így hát körülbelül „mindössze” 60—75 forintot ér majd a január végi zárszámadáskor Nyírtéten a munkaegység. Egy munkanap értéke már száztíz forint körül jár. Mindez persze a nyereséggel együtt. Mert az is van. Tavalyi közgyűlési határozat, hogyha a tervet túlteljesítik, mindenkinek menynyi nyereség jár. Csak százhúsz százalékos túlteljesítésig mentek el a tervezésben, de azt is túllépték. A nyereségre adott másfél milliót leszámítva még mindig marad négy és fél. (Tíztől ötven százalékig terjedő nyereséget fizetnek minden, az évben megkeresett forint után.) Az adót kifizették a nyereség után is. Tartalékolnak is jó kétmilliót. És még mindig marad kerek kétmillió, amit jó lenne valami hasznos dologba befektetni. Ezért töpreng benn késő este a vezetőség. Most már muszáj utánanézni a számoknak. Tavaly, • — 1968 évi elszámolásuknál — megállapították, hogy tíAlig ismerkedtünk meg az új elnevezéssel — METRI- POND — máris jubileumát emlegetjük: egy évvel ezelőtt, 1969. január 1-én alapították meg a Hómező- vásárhelyi Mérleggyár fehér- gyarmati gyáregységét, s a születő új szabolcsi ipar listájára akkor iratkozott fel az új név is: METRIFOND. Az eltelt 12 hónap elég rövid idő, s az új gyárnak máris szép krónikája van, amit a helybeliek jobbára úgy kezdenek, hogy ezt az üzemet „a lehetőségek utolsó 24 órájában” szerezte meg Fehérgyarmat. De megszerezte, s a Nyírbátori Vastömeg- cikkipari Vállalat egykori telepéből, a vasszerkezeteket készítő és szerelő kisüzemből alakították ki az akkor 85- ös létszámmal induló, s ma már ennek kétszeresét foglalkoztató mérleggyárrészle- get. A vállalat hódmezővásárhelyi központja „fantáziát” látott a szabolcsi részlegben: eddig már mintegy 6 milliót beruházott a fejlesztésre, de jelentős segítségnek bizonyul a megyei iparfejlesztési alap támogatása is, amely a következő esztendők igen jelentős beruházásainak folyamatosságát biztosítja majd. Az első esztendőben még küzdöttek Fehérgyarmaton a speciális szakmunkáshiány - nyal. a. megoldás azonban jó úton halad, ugyanis a fehér- gyarmati járásból tehetséges falusi fiatalokat küldtek tanulni. Tizenhárom fiatal mérleglakatos, esztergályos, marós és festő szakmát tanul Hódmezővásárhelyen, 4 szakközépiskolás pedig ugyanott szerez érettségi bizonyítványa mellé mechanikai műszerész képesítést. 32- en mérleglakatos és forgácsoló szakmát tanulnak Fehérgyarmaton. A Hódmezővásárhelyen tanulóknak a vállalat kollégiumi elhelyezést biztosított. A helyi tervék között szerepel, hogy zenegymilliót termeltek ösz- szesen és nyolcmilliót adtak ki rá. Tiszta nyereség, bankegyenleg, amivel az új évnek indulhatnak, két és fél millió körül. Most húszmillió értéket termeltek tizenegymilliós ráfordítással. Vagyis a bankban van közel hatmilliójuk. Van aki azt javasolja, létesítsenek egy kis sütőipari üzemet. Ráférne Nyírtétre és a környékére. Haszna is van, a tagság sem mondhatja, hogy nem gyümölcsöző befektetésbe ruházták a nyereségüket. Van aki azt javasolja, nyissanak egy élelmiszerboltot? vagy vegyék át a mostanit. Ráférne a falu és a környék ellátására. Az italbolttal is van elképzelés. Hetven fiatal Barmit is tesznek a kétmilliójukkal, az ő dolguk. De mégis kiváncsi az ember, hogyan csinálták. A válasz egyöntetű az egész vezetőségben. Az egész tagságban. Az egész faluban. Még tizenkét forint volt a munkaegység értéke, amikor az elnök és a később KISZ-titkárrá változott kertészeti agronómus Jankovics Ferenc toborozni kezdték a fiatalokat: „Gyertek, változtassuk meg a falut.” Volt, aki nevetett rajtuk: úgysem sikerül. Annál dacosabban csinálták. Húsz fiatal jött az az első évben. A másodikban ötven. És az alma 88 százaléka exportminőségű lett. Havi fizetés. Szakmunkás- tanfo'^am. KISZ-klub. Füzestelepítés. Téli munka. Csupa olyan fogalom, amit az e'múlt három évben tanultak meg Nyírtéten, y Úgy látszik, megérte. az 1970—71-es tanévtől altalános lakatos ismereteket nyújtó szakközépiskolai osztályt is indítanak. Mintegy 10 millió forint értékben mar az első évben szállítottak a fehérgyarmati mérlegekből csehszlovák megrendelésre is. Az idén újabb csehszlovákiai megrendelésekre számítanak, de más országok is érdeklődnek a szaboflcsi gyártmányok iránt. Jól indiait az 1970-es év is a METRtPOND-nál. Az első negyedév kapacitását már teljesen lekötik a megrendelések. s nem rosszabbak a kilátások az év további hónapjaira sem. A napi termelőmunka irá. nyitásán túl az üzem vezetőinek most gondja a további fejlesztések, beruházó, sok kialakítása, irányítása. A fejlesztés következő évei — a helyi, járási érdekeket tekintve — mintegy félezer munkás alkalmazását jelenti a következő ötéves terv első éveiben. A beruházás itt Fehérgyarmaton 1972-ig három ütemben valósul meg. Az első ütemben — 1970-ben — 8 és fél milliós költséggel építkeznek a METRIPOND- nál: 850 négyzetméteres alapterületű daruzott szerelőcsarnokot emelnek, trafóházat és egy 400 négyzetméteres darabolóműhelyt építenek. Kicsinek bizonyult a jelenlegi telephely. így kisajátításokkal még ebben a hónapban a jelenleginek egy- harmadával növelik az üzem területét. Az idén kezdik meg a második — 1971-es — ütem tervezését, melyben kazánház, szociális létesítmények épülnek, s a befejező, 1972-es ütemben irodaépületek, ebédlő, konyha készül el. A háromütemes, összesen 25 milliós beruházás építés! munkálatait a Nyír-gyháza ÉPSZER Vállalat végzi. SsOágyi Szabolcs Gésztélyr Nagy ZoMán A METRIPON!) egy éve Érdemes volt Fehérgyarmatra telepíteni
