Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-07 / 5. szám
WW fanttlr ?. (CET BT* MAGYARORSYÄÖ 9. olid! \diio^ó követelmények *— változó AZ ÉVES TERVEK VÉGREHAJTÁSÁT, a gazdaság terv szerinti fejlődését 1968 óta — tervutasítások helyett — a szabályozók biztosítják. Ebből adódik, hogy a rövid távon ható szabályozók egy részét — egyebek között a hitelpolitikát — évről évre összhangba hozzák a tervcélokkal. Az elmúlt két évben a legtöbb bírálat a bérszabályozás rendszerét érte, amely hozzájárult a létszám gyors növeléséhez és a termelékenység stagnálásához. Az új mechanizmus bevezetése előtt — mint emlékezetes — felmerült az aggály, hogy a vállalatok nyereségük növelése érdekében esetleg nagymértékben csökkentik létszámukat, ezzel szociális feszültséget idéznek elő. Ezért olyan bérszabályozási rendszert vezettünk be, amely az átlagbér-színvonalat maximálta, a bértömeget és a létszámot azonban nem. A vállalatok hamar felismerték, hogy ebben a bérszabályozási rendszerben az 1 főre jutó részesedést, illetve annak növekedését a legköny- nyebben a létszám bővítésével lehet biztosítani. Ennek következtében a foglalkoztatottak száma gyorsan és folyamatosan emelkedett — 1968-ban 4 százalékkal, 1969. 1—10 hónapban 3 százalékkal — az alapbérek mérsékelten, a termelékenység pedig legkevésbé. Az 1 főre jutó termelés 1968-ban 1 százalékkal emelkedett, idén viszont 1 százalékkal visz- szaesett. AZ 1970-BEN ÉLETBE LÉPŐ UJ BÉRSZABÁLYOZÁS lényégét abban foglalhatjuk össze, hogy adókedvezménnyel könnyíti a bérszínvonal-növelést, másrészt pénzügyi terhekkel megdrágítja a létszámnövelést és végül elhárítja a létszám- csökkentés vállalati szempontból hátrányos ^következményeit Ennek megfelelően az 1970 évi bérszínvonalnövelést — 4 százalékos plafonon belül — csak 70 százalékos arányban kell a részesedési alapból fedezni; (a növelés 30 százaléka bérköltségként elszámolható) az 1970 évi létszámemelés bértömegének 33 százalékát adóként kell befizetni, s ez az összeg egyidejűleg az R- fayereségrészt csökkenti. Ha a vállalat dolgozóinak létszáma 1970-ben csökken, a megtakarított létszám bértömegének 33 százaléka az R-nyereségrészt növeli. Az új bérszabályozási rendszertől 1970-ben az várható, hogy mérsékeli a létszámnövekedést s közvetett módon hat a munkatermelékenység javítására. 1969-ben kiéleződött az az ellentmondás, amely a belkereskedelmi vállalatok anyagi érdekeltségi rendszere és a fogyasztók, a társadalom érdeke között már 1968-ban is — tompított formában — érzékelhető volt A belkereskedelmi vállalatok részesedési alapja jelentős mértékben függ a készletek alakulásától, ami objektíve lehetővé tette, hogy a belkereskedelmi vállalatok a fogyasztói érdek rovására — a készletek csökkentésével, indokolatlan áremelésekkel — növeljék részesedési alapjukat. Az érdekkonfliktus kiküszöbölésére 1970-től a kereskedelmi vállalatoknál maradó nyereséget az 1968— 1969 évi átlagkészlet figyelembe vételével osztják fel a fejlesztési és a részesedési alap között az 1970 évi készlet — annak növekedése, vagy csökkenése — tehát nem befolyásolja az R-nye- reségrészt. A készletek és a választék kívánatos mértékű növekedését emellett hitelkedvezmények is előmozdítják. Az említett intézkedések révén nő a kereskedelem érdekeltsége és lehetősége a forgalom bővítéséhez, a fogyasztói igények teljesebb kielégítéséhez. A HITELPOLITIKA 1970- ben preferálja (előnyben részesíti) mindazokat a fejlesztési célokat iparágakat és vállalatokat amelyek lakossági Igényeket elégítenek ki. (Textilruházati ipar, épí-- tő- és építőanyagipar, vasműszaki cikkek gyártása, lakossági szolgáltatások.) Azok a vállalatok, amelyek a szükségletek kielégítése érdekében termelésüket gyors ütemben növelik, 5 éves lejáratra vehetnek fel forgóalaphiteleket. A hitelkedvezmények 1970- től a szocialista gépimportra is kiterjednek. Az utóbbi években többet exportáltunk a szocialista országokba, mint amennyit ott vásároltunk. Az import elmaradása a kiviteltől hátrányos abból a szempontból, hogy előbb-utóbb fékezni fogja a kivitel^ s így a termelést is, miután partnereink is mérlegegyensúlyra törekszenek. A szocialista gépimportserkentést egyes iparágak — pl. textil- és nyomdaipar — rekonstrukciójára, a mező- gazdasági és az építőipari géppark korszerűsítésére kívánjuk hasznosítani. E célból a szocialista országokból történő gépbehozatalt a bankok kedvezmépyes hosszú Az újévi malac A szalmával fedett és cseréppel aljazott, hajdani uradalmi disznókecces, kora délutáni megszokott csendjét — amikor a malacok szuszogá- sán és a kocák horkolásán kívül csak a 'darát lopkodó verebek vertek zajt, néha lábdobogás, majd kiabálás zavarta meg. A középső járó földjén, amit nyári Időben, hogy ne porozzon, lo* csolni szoktak, apró csizmák kopogtak, melyet szinte refrénként kísért a lélegzésbe fúló kiabálás. Az alacsony, kissé kőpcö- södő számadó, az öreg Vass András, aki a malacok fal mellett húzódó kifutóját takarította éppen, már mondani is akarta a magáét. Az egyvégtébe toldott, kemény roppanású szavakat; hogy csendlegyenabókádmáriáját aíajtádnak! be amint felpillantott, vísz- szanyelte torkára a szavakat. Egy pillanatra elfelejtkezett az egykori hentesinas-regu- láről, amit pofonnal idéztek néha az emlékezetébe az inasnak, hogy minden felesleges felköltés, tíz deka súlycsökkenés darabonként. Bandi volt. az unokája a legidősebb az öt közül, aki az őszön kezdte a negyedik általánost. Ez a magas növésű fiú olyan ügyesen forgolódott néha körülötte, hogyha nem ilyen lenne a világ, hogy egymás ellen csábítják a városba a fiatalokat, maga helyett szánná számadónak. Hisz mindig jó kenyér volt az. — Nagyapám, nagyapám — suttogta a fiú amint odaért, mert a figyelmeztetés, a Mária és egyebek kivételével, kedvéért sem maradt el — azt üzeni a tanító néni. tudja, akinek az osztályába járok, hogy okvetlenül kell neki egy malac. Szilveszterre a tombolához. Egy nagyon szépet válasszon azt mondta, mert nem számít az ár. Vass András szokása szerint hünrimögött egyet. Majd komollyá válva úgy tett mintha gondolkozna, összeráncolta homlokát, tekintetét egy pontra emelte, S gondolatai valóban nyugtalanították. Mert értette, hogy az újévi mulatsághoz kell, de mi a fene az a tombola? Csak nem olyan mint a plusz, meg a mínusz, amivel a múltkor járta meg? Amit ma sem lát tisztán, mert logy lehet az. hogy a szászabályozók Péktanulók Tiszadobon Az országos sütőipari tanácskozás határozatának végrehajtása és középlejáratú hitelekkel, kamattal és lejárati idővel preferálják. 1969- ben mind a’ termelői, mind a fogyasztói árrendszerben bővítettük a kevésbé kötött és a szabadi árak érvényesülési körét. 1970- BEN ILYEN ÁRFORMA-VÁLTOZÁSOKRA NEM KERÜL SOR. Módosulnak viszont — emelkednek — az állati termékek felvásárlási árai, s egyidejűleg csökken az állattartás beruházásainak, illetve megszűnik a mezőgazdasági gépjavítások állami támogatása. A felvásárlási árak emelésének az a célja, hogy javítsa az állattenyésztés jelenleg rendkívül alacsony — mindössze 0,3 százalékos —r jövedelmezőségi szintjét, s jobban ér- •dekeltté tegye a gazdaságokat az állattenyésztés fejlesztésében, a hozamok és az, értékesítés növelésében. Végeredményben az állapítható meg, hogy. a szabályozók módosítása részben konkrét 1970 évi tervfeladatok — a belső ellátás javítása, szocialista gépimport növelése, elhasználódott gépek nagyobb arányú pótlása, rekonstrukciók megvalósítását kívánják előmozdítani, másrészt olyan nem új keletű gazdasági feladatok, tevékenységek — munkatermelékenység, állattenyésztés — ösztönzését szolgálják, amelyek jelenleg gazdasági fejlődésünk kritikus csomópontjai. Garamvölgyi István A sütőipari vállalatok tavalyi országos tanácskozása után előtérbe kerültek a sütőipar gondjai, a kapacitásfejlesztés kérdései' és a legfontosabb : a szakemberképzés. A jövő sütőipari szakembereinek oktatását, a gyakorlati foglalkoztatást a megyében egyedül a tiszadobi gyermekotthon biztosítja. A szakmunkásképzés, a korábbi évek összefogásának eredménye. amikor a gyermekváros épületet, helyiségeket adott, a sütőipari vállalat pedig berendezést szállított és szakembereket bízott meg az oktatással. Az idén már 68-an Az 1968—69-es tanévben .mindössze 21 tanuló sajátította el a szükséges ismereteket. Az idén már hatvannyolcán tanulna^ a korszerűen felszerelt iskolában és tanműhelyekben. Az ipari tanulók nagy része a gyermekotthon lakóiból kerülnek ki, az összes létszámnak mintegy 60 százaléka, a többiek a környékről és Nyíregyházáról jöttek az intézetbe. A következő tanévre is megkötötték már a szerződéseket. Eszerint további 50 általános iskolát végzett fiatal választotta hivatásának a pékmesterséget, s ezzel 1 lore nő a Tiszadobon tanulók száma. A vállalat számítása EXPORTRA. Szovjet exportmegrendelésre Diesel-mozdonyok fűtőművéhez különféle vasalkatrészeket készítenek a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum tanműhelyében. Képünkön: Kiss István másodéves hallgató esztergagépén az egyik alkatrészen dolgozik. Elek Emil felv. szerint az itt végzettek egyelőre a megyei utánpótlásszükségletet elégítik ki, de 3 év múlva már Budapestnek is besegítenek. Nyíregyházára is szállítanak Tiszadobon nem csak tanulnak az ifjú sütőipari szakemberjelöltek, hanem a környék kenyér- és péksütemény-ellátását is biztosítják a gyakorlati munkájuk során. Finom süteményekkel Nyíregyházának és környékének ellátásában is részt vesznek. A korszerűen felszerelt „tanműhely” kapacitása igazi sütödéével is vetekszik, hiszen naponta 25 mázsa kenyér és 8—10 ezer darab sütemény kerül értékesítésre. A legújabb tervek szerint a megyei Sütőipari Vállalat az intézettel karöltve cukrász tanműhelyt nyit. • amely az új tanévben kezdi majd meg működését. Itt cukrásztermékek készítésével. a szakemberképzésen kívül, jelentős segítséget adnak a megye ellátásában. Innen kerülnek majd szállításra többek között a pozsonyi kiflik és a tortalapok is. Mintha üzemben dolgoznának Nem csak szakmai ismeretekből készítik fel az itt tanuló fiatalokat. Hanem már a tanulóévek alatt is munkahelyi körülmények között dolgozva biztosítják a későbbi törés- és zökkenőmentes beilleszkedést az igazi munkahelyi kollektívába. A tiszadobi sütőipari tanulók a tanműhelyekben szocialista brigádokban dolgoznak. Elért eredményeiket mi sem bizonyítja jobban, mint as az ajándék. amit a sport- mozgalom fejlesztésére kao- tak legutóbb kiváló munkájukért. Oisjt) CIKKÜNK NYOMÁN Vége a talicskakorszaknak Fehérgyarmat iparosodásának, városiasodásának jelentős eseménye volt. amikor — egy régebbi kisüzem meglévő épületeit átvéve — a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár ide telepítette egy üzemrészét. A közel 200 dolgozót foglalkoztató korszerű üzemrész mindjárt nagy beruházásokba kezdett és elődje 10—11 milliós évi termelésével szemben már a nyitó, építkezési évben 14 millió értékben termelt 50 kilóstól 5.00. kijbsig terjedő változatokban tolós mérlegeket. Az év végi igazgatói látogatáskor . megállapították, hogy az idei tervet nem teljesítették ugyan, de remény van rá, hogy az 1970-es esztendőben már 20 millió forint értékű mérleg hagyja el a fehérgyarmati üzemrész udvarát. Az elmaradásnak csak részben oka az új munkásgárda képzetlen volta. Igen sokat fékezett a termelésben az a tény, hogy az 50 centiméterre feltötltött gyárudvaron, a kocsikereket is szétszedő szatmári sárban az üzem belső anyagmozgatására nem lehetett igénybe venni az anyagyár által helyszínre szállított villamos targoncákat. Talicskával kellett hurcolni az alkatrészeket, lassan, akadozva, mert bizony a sárban a talicska sem igen halad. Lapunk augusztus 29-i számában ..'.talicskával a milliókért” címmel megfricskáztuk a KPM Közúti Építő Vállalatát, amiért az üzem belső útjainak építésével sorozatosan, lemarad, késik. (Esős időben az egész gyár termelését lefékezte a sár.) Több mint négy hónapja énnek. • Must Fábián Péter gyáregységvezető közli, hogy a vállalat átadta az üzemrész belső útjait, üzembe lehet végre helyezni a hosszú ideje tétlenül heverő villamos targoncákat. A gyáregységvezető az akkori bírálat kapcsán még azt is megjegyzi, hogy nem sértődtek meg, értették munkájuk fontosságát. Bár nekik is sok küzdelmük volt elkésett szállításokkal, szállító- eszközök hiányával, időjárással. Az akkor megígért határidőre megküzdöttek a munkával, amiért a gyarmati üzemrész köszönetét fejezi ki. Lám, így is lehet bírálatra válaszolni! (gnas) Biolásnál azt jelenti nincs, az időjárásban pedig a hideget? A kisasszony nem elégedett meg az üzenettel. Személyesen is felkereste az öreget. Természetesen a kec- cesben, mert csak éjszakára megyen haza és az alku után arra kérte — kihangsúlyozva. hogy privétin -r- hogy az iskolába vigye majd a malacot. ügy sem tudná hová tenni, meg úgy lesz érdekes. — Mert tudja Vass bácsi — magyarázta meg a kisasz- szony — azt szeretném, ha sokan megemlegetnék ezt a szilvesztert. A szülői munkaközösség még soha nem fogott így össze. Nem bizony. Az öreg csak bólintott. Helyeselt. Hogy valóban szegénység az, ha már emlegetni valója sincsen az embernek. Ha jóleső érzéssel nem tud arra gondolni, ami volt, amiért érdemes volt néha még szenvedni is.egy kicsit! Aztán sokáig bámult a távolodó kisasszony után. aki kopott bundájában egyre kisebb lett a hóba taposott ösvényen. Kisebb és elmosó- dottabb, akár a róla való emlékek amit alig tud kibontani sajátjai közül. Pedig milyen fiatal volt, amikor idejött! Ratal és szép. Mert csak az irigyel mondták rá ajakbiggyesztve persze, hogy olyan mint legtöbb a világon! Mégsem a legtöbbek sorsát szánta neki az élet. Az első .kapcsolatai úgy múltak el mint a nyári esték. Hamar és csak emlékét szaporítva, hogy annál nehezebbek legyenek a későbbiek. A nagy lehetőséget, a felszabadulást sem használta ki. A tanyában maradt. Az egyre szaporodó nemzedékek között, akik elkoptatták szinte életét. És most is örömet akar szerezni!... Nem ünneplősen, de jobb ruhában a szokottnál, mert a mindennaposból a hypó sem tudja kimarni a disznószagot. ott volt az öreg a megbeszélt időben. Az ajtó mögött, az iskola kréta- és olaj szagú folyosóján, s várta mikor kerül rá a sor. A malacot közben sokan meg akarták nézni de nem engedte. Nem sokáig várakozott. Amikor a villanykörte halványodni kezdett és tőlük telhető áhítattal elénekelték közösen az istenáldmeget, az eladott jegyek másodpéldányait egy kalapba rakták és a nagy nyilvánosság előtt megtörtént a húzás. Csalás és ámítás kizárásával. mert egy kislányt kértek meg rá.. Csend lett egy pillanatra. Viszonylagosan, mert voltak már páran, akik úgy beszéltek, hogy két sort vittek egyszerre, de amikor megtudták, hogy a kisasszonynak kedvezett a szerencse, óriási hangorkán tört ki. Aztán a malacot követelték. Hadd lássák legalább, milyen lett volna a szerencséjük — hangoztatták tréfásan ! A kisasszony, örömtől sugárzó arccal intett az öreg Vassnak, aki nagy komolyan lépett elő az ajtó mögül, s miután a terem közepén kör formálódott köréje, a zsák tartalmát a padlóra borította. Az újjongás azonban, ahogy a kipottyanó malacot megpillantották, abbamaradt egy pillanatra. Megszűnt, elakadt, mert á rózsás bőrű, kondor farkú malacka helyett — mert a reklámok után mindenki ilyennek képzeli a szerencsét hozó jószágocskát — egy girhes, dögleni való állatka hullott ki a zsákból. Ránézni is rossz volt szegényre! A nevetésből hahota lett. A bámulok szaporodtak — pedig a demizsonokat már kezdték előszedni az asztalok alól és bontogatni a szatyrokat — a tolongás fokozóflott, és a kisasszony nem bírt úrrá lenni hirtelen támadt érzésein. Nem sírt. nem pityeredett él, csak meglátszott rajta. Gondosan rajzolt szája elvesztette formáját, az álla alá és a füle mögé simítgatott ráncok visszavándoroltak az eredeti helyére, az arcára, a szeme tájékára, és nem jött ki szó a torkán. Mondani akarta pedig, hogy nem ilyen malacot alkudott ő és a jegyeket sem azért vette, hogy feltétlenül nyerjen, stb. Az öreg Vass jól látta e vívódást. Azt is sőt. ami mö-^ götte volt, hogy a tréfának nem csak az idejét, az alanyát, hogy kivel, hanem a módját is meg kell válogatni, mert nem mindenki tud nevetni azon, ami valóban nevetni való! De a tisztázásra nem volt ideje. Ezért csak intett az ajtóban várakozó fiúnak — a Bandinak — aki boldogan cipelte be a másik zsákot, amiben a rózsás bőrű, igazi szilveszteri malac már sival- kodva türelmetlenkedett,.. .. .És harmadnap, amikor az újabb megegyezés szerint a kisasszony lakására vitte az öreg ‘a malacot, újra tele volt csodálkozással a tanító néni szeme. Már mondani is akarta, hogy ismét nem a kialkudott malacot hozta, ez legalább még egyszer olyan nagy, mint a másik, de nem jutott szóhoz. Köszönt az öreg és ment. Vívódás és lelkiismeret-furda- lás nélkül. Mert miért ne emlegetnék meg erről is? Szállási László
