Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám

t dMa! RBLET-MAGYARORSZÄÖ MM. Január f Szabolcs-szatmári tájakon : NAGYSZÁLLÁS Hát, ami azt illeti, eléggé nagy szállás. Tanyának min­denesetre elég terjedelmes négyszáz és huszonhárom la­kosával. Falunak persze ki­csi. . Mármint alföldi szem­mel. De aki tudja, hogy Nemesborzovának nyolc- szgz éve százötven lakosa van, annak nem kicsi. Már a nagyság megálla­pításánál kezdődnek az el­lentmondások Nyíregyháza környékének ez egyik leg- nágyobb tanyájánál. És el­lentmondás ellentmondást követ, minél mélyebbre ha­tolunk e nagyra sikerült ta­nya életének, embereinek vizsgálatánál. Vagy minek tekintsük azt, hogy minden ügyben Orosra kell járniok — Nyíregyhá­zán át? Közigazgatásilag oda tartozik a tanya, de csak a megyeszékhelyen át közelít­hető meg. Reggel autóbusz­ra ül a tanyai, bejön Nyír­egyházára. a Tanácsköztár­saság térre, itt vár egy jó órát, míg az orosi busz in­dul (és rhég csodálkozunk, miért olyan sok az ember a buszmegállónál), oda ki­megy. sorbaáll, ha szeren­cséje van, a délutáni busz- szal megirit bejöhet Nyír­egyházára, megint vár egy­két órát. Mire hazaér, este van. A változatosság kedvéért orvos és( állatorvos miatt Nagykálloba kell menniök a tanyasiaknak. A tanya házai közül több, mint a fele engedély nélkül épült. Fejlesztésre nem ítélt tanya ez. B típusú építési engedélyt nem adnak ki ide. Hát építenek engedély nélkül. Minden januárban kijön egy. hivatalnok, szét­szimatol: na, hol épült új ház? Megmutatják. Kiró az építtetőkre háromszáz forint szabálysértési büntetést, de megadja egyben az épület fennállási engedélyét is. így épül és szaporodik Nagy­szállás. Dacból. Hűségből. Szeretetből. És, hogy még miből, arról szeretnénk be­szélni az alábbiakban. Csak még annyi bevezeté­sül, hogy csudálatos világ. Egy tanya, amely, ahelyett, hogy elsorvadna, szaporo­dik. Egész Szabolcsban alig van település, melynek la­kossága szaporodna. Nagy-- szállás a tucatnyi közé tar­tozik. Olyan jó itt élni? Szeretnénk bebizonyítani, hogy olyan jó. Pedig közel is van a megyeszékhelyhez, de távol is. Közel félúton fekszik a tanya Nyíregyhá­za és Nagykálló között, húsz perc a buszutazás Nyíregyházától. Országút mentén. De KISZ-szervezete nincs a százötvennyi fiatal­nak. S ide járnak haza a fiatalok mégis, ide házasod­nak, itt akarnak élni. Miért? A, szakszövetkezet elnökét reggeltől estig nem hagyjak élni a tagok. Ez kell, az kell. < Tiszteletdíja nyolc­száz forint havonta. És nem nyugdíjjogosult. Csudálatos világ. Minden második háztetőn televíziós antenna. De Nyír­egyházára este ’ bemenni lány nem merhet. Mert fél kilenckor jön az utolsó busz. Ugyanezért nem megy dol­gozni sem a városba. Hogy jöjjön haza a második mű­szak után? Autóstoppal? Fiú mögött egy motoron? Kerékpáron? Mindennap? Furcsa még. hogy egykori bohém földesurukat úgy sze­rették, hogy összeadták a pénzt az eltemettetéséhez. Ez is Nagyszállás. Nézzünk hát szembe en­nek a különlegesen érdekes tanyának a valóságával. Ne féljünk kimondani az iga­zat, akár jó, akár rossz. A múlt Múlt nélkül nincs jelen. Nagyszállás belterjes társa­dalmi életének megértésé­hez hozzá kell nyúlni a ha­gyományokhoz is. A szájha­gyomány szerint ez a tanya mindig a megyeszékhely kül­városa volt — bár közben a megyeszékhely változott. Az öregek elbeszélése szerint Nagykálló kilométerekkel a tanya felé terjeszkedett a múlt században. Ebben az irányban volt a vásártere. Itt volt egy híres vendégfo­gadó. Azt hívták Nagy Szállásnak. Mert volt egy kicsi is. Kallóhoz közelebb. De a kereskedők, a kupe- cek, az urak és egyáltalán az állatot vevők, eladók itt éjszakáztak. Aztán Kálló le­égett s kicsit arrébb épült újjá. Közben Nyíregyháza megyeszékhely lett, az meg közelebb terjeszkedett. A húszperces autóút, meg a hét kilométernél kisebb tá­volság lélekben Nyíregyhá­zához tartozóvá teszi az embereket.. Ez most derült ki csak, amikor — ez is Nagyszállás — a boltvezetőt behívták katonának és he­tekig zárva volt az egyetlen üzlet., Nyíregyre járnak be­vásárolni. Akinek a közsé­gi tanácsnál van dolga, úgyis át kell utaznia a vá­roson. Nem mindegy? • (A történelmi igazságot rosszul tudja a szájhagyo­mány. Nagyszállás nedvében a szállás szó épp úgy a marháikat itt bérlegelőkön hizlaló erdélyi örmény ku- pecek állatainak téli szállá­sát jelzi, mint Császárszál­lás és Görögszállás nevében.) Az orosi tapácsháeán No­votny Viktorné tanácstitkárt arról faggatom, milyen a sorsa Nagyszállásnak az oro­si tanyák között. Hát nem éppen a legmostohább, de nem is a legelőnyösebb. So­roljuk: az ötezer lakosúnak minősített Oros községben a falusi lakos mindössze 2800. A másik 2200 tanyasi, ösz- szesen kereken húsz tanya tartozik Őröshöz. Ezek közt négy nagy van: Világos, Nyírjes, Kőlapos és Nagy­szállás. Ebből csak Világos esik három és fél kilomé­terre a községtől a naményi műúton. A másik háromhoz Nyíregyházán át vezet a közlekedés, hét plusz négy, plusz öt, vagy plusz tizen­egy kilométeren át. A há­rom tanya népe átutazik a megyeszékhelyen azért, hogy átszállással községe székhe­lyére jusson ügyet intézni. Úgy oldják meg, hogy a ta­nácstagok egész paksaméta ügyirattal állítanak be. De van, amit nem lehet postán elküldeni. Azoknak — és ez a legfájóbb — körbe kell utazni. Mert Orosnak csak egy orvosa van és ha' az a húsz tanyát járná, nem tud­na sohasem rendelni. Tehát nem járja a tanyákat. E le­hetetlen helyzet megoldásá­ra — újabb lehetetlenség — az orosi tanács egy orvosi lakást vesz most Nyíregy­házán és a „másik út” ta­nyai embereinek ez fog ren­delni. Vannak ügyek, me­lyek Nagyszállás embereit nagykállói utazásra kénysze­rítik. (A nyírjesiek — ugyanilyen dolgokért — Bor­bányára járnak, a kőlapo- siak Nyíregyházára.) Közigazgatási adatok még: Nagyszálláson 1907-ben gyúlt ki a villanja. A száztíz ház­ból már csak egyetlen régi cselédlakás. És hatvanhárom szabálytalanul, engedély nél­kül épített. Ugyanis még az ötvenes évek elején kiosz­tották a 600 négyszögöles házhelyeket. De aztán 1957- ben leállították az építési engedélyeket. Azóta is éven­te öt-hat ház épül. Nincs erő, ami a nagyszállásiakat behozná a tanyáról. Évről évié többen vannak. A fia­talok is ottmaradnak. Már felajánlották nekik. hogy csereházhelyet kapnak a községben vagy Nyíregyhá­zán, ha beköltöznek és ked­vezményes építési kölcsönt. Nem kell nekik. Otthon épít­keznek, saját erőből. Terme­lőszövetkezetük- csak két évig állt fenn, 1951-től 1953-ig. Aztán 1961-ben megalakult a tszcs, mely most átalakult szakszövetkezetté. Ez virág­zik. Híres dohánytermelők. Rengeteg a tehetséges, to­vábbtanuló gyerek. De azok is hazamennek a szakszö­vetkezet családi 80—100 ezer forint évi jövedelmet nyúj­tó vonzására. Érettségizett parasztgyerekek jól érzik magukat a tanyán. Renge­teg a motorkerékpár, a fia­tal fiú felül rá és megy a városba. Annyi, mintha Pes­ten Kőbányáról bevillamo- sozna a körútra. Az adófize­tés 1963 óta, amióta a szak- szövetkezet lábraállt, kifo­gástalan. Az iskolában négy pedagógus működik. Vere­kedés, bűnügy ritka. Egy la­kodalomban pár hete késeit valaki, de nagy büszkeségük­re kiderült, hogy még hiva­talos sem volt, idetévedt idegen, semmi köze Nagy­szálláshoz. A jelen Alcímeink ne zavarják meg az olvasót. Mindazt, ami ellentmondás, a múlt­hoz számítottunk. És a je­lenhez azt belőle, ami fáj is és megoldható. Mindjárt hadd kezdjük a földdel, a báróval, és a gyárral. (Mert az is van ezen a tanyán.) A FÖLD! Már amikor kö­zeledtünk a tanyához, há­romszor is leszálltunk meg­nézni ezt az isten áldotta földet. Tizenhat aranykoro­nás! Alma, dohány kitűnően megterem rajta, dús a ta­karmány. Kánaán ez a négyszáz hold, ami a' bá­róéból a nagyszállásiaknak jutott. Nem csoda, ha ra­gaszkodnak hozzá. Ez való­ság, ezzel számolni kell. Én úgy gondoltam először, nem fontos, hogy hívták a bárót. Csendes ember volt, nem ár­tott senkinek. Inkább, a fele­ségére zsörtölődnek egy ki­csit, aki most Budapesten nyelvtanárnő. Lányuk, a ba- ronessz férjhez ment egy gépkocsivezetővé lett volt földbirtokoshoz, Pesten. Há­ziasszony. Nem jár ide. De amikor a báró szegényen meghalt, összeadták a teme­tésére a pénzt. Most is ápol­ják a sírját. „Csendes em­ber volt!” Ez a legtöbb, gmit a nagyszállásiaktól meg le­het tudni róla. Csoda-e, ha sem 1919-ről, sem 1944-ről nincsen különösebb politikai emlékük a nagyszállásiaknak. Ha csak az nem, hogy isten­telenül sokáig dúltak itt a harcok, 1944 október 21— 26-ig.. A szovjet katonákat barátsággal, étellel, itallal fo­gadták. Ami pedig a forintokat il­leti, kiderül, hogy mind a száz családban van legalább három kereső. A férj bejár egy hyíregyházi üzembe, a feleség intézi a szakszövet­kezet dolgait — van már traktoruk, asszony is eldol­gozhat — a fiatalok pedig szintén dolgoznak. Sokan az üzemben. A gyár. A tanyaiak büsz­kén csakis így hívják a Nyíregyházi Háziipari Szö­vetkezet nagyszállási részle­gét, Maga az épület nagyon impozáns, az 1967-ben meg­szűnt szeszgyár épületében létesítették. Az 1961-es év decemberétől működik. Ko­sár- és kertibútor-fonás a profilja. Hatvanan dolgoznak benne. Zömmel fiatalok. (Lányok hogy járjanak nyír­egyházi gyárba, ha a máso­dik műszakról nincs mivel hazajönni Belülről mór nem olyan barátságos. A régi, szeszgőz marta falak között, kissé börtönszerű helyiségekben, jóformán a földön ülve fon­nak, fonnak. Feltűnt, hogy amíg beszélgettünk valaki­vel, egy másodpercre sem hagyta abba a munkát. Ab­szolút téljesítménybér. Szu­szogva,1 erőlködve igyekeztek elérni ,a kitűzött normát. A raktáros már 1954-ben itt volt fűtő, a szeszgyárban. Kgt gyereke van Most 2500- at * keres havonta. Lánya, Irén, nemrég kezdte a munkát, egy éve, 900—1000 forintot keres. Szalai Amália Sóstóról jár ki dolgozni (Nagyszállásra!) szántén ha­vi 900—1000-ért. Nagy Bá- lintné viszont Nagykállóból jár ki (Nagyszállásra!) ugyanennyiért. Az első na­gyobb keresetet fiatal dol­gozónál Szűcs Jánosnál ta­láltuk, Huszonhat éves. elé­gedett. 2000-en felül keres, motorja van, jól érzi Itt ma­gát JUBILEUMI KIÁLLÍTÁSRA KÉSZÜL VESZPRÉMI IMRE SZOBRÁSZMŰVÉSZ. Veszprémi Imre szobrászmű­vész, a, fiatal művészgeneráció egyik légtehetségesebb tag­jának számít. 1958-ban végezte el a főiskolát, azóta ön­álló művészként dolgozik. Most tízéves alkotómunkájának eredményét önálló kiállításon fogja bemutatni a Szépmű­vészeti Múzeumban. Képünkön: A művész műtermében egy portrén dolgozik. <mti foto) Értékes vállalkozás: Világirodalmi Lexikon az Akadémiai Kiadó gondozásában A fiatalok munka után ki­jöttek az udvarra. Előttünk egy , szőlődomb piroslott, mellette kis nyírjes erdő. Mintha fehér harisnyós kis­lányok menetelnének. Szép volt az alkony. Hűs szél fúj- dogált, körbeálltunk és kér­deztek. Miért nincs január óta KISZ, még papíron sem? Miért nem gondoskodnak a fiatalokról? Miért nem csi­nálnak egy kis klubhelyisé­get nekik legalább? A szak- szövetkezet négyezer forintot ígért á társadalmi munkáért, sportfelszerelésre, amit tud­tak, elvégeztek, miért nem adta meg? Ök kérték a traktort, azzal többre men­tek volna. Kiderült, hogy a traktoros úr nem hajlandó felülni vasárnap, még ha megfizetik a fiatalok, akkor sem. Szépek voltak a fiatalok, a szép gyárudvaron, kipirulva, vitatkozva, örvendezve azon, hogy végre valaki legalább kérdezi őket. A jövő A szakszövetkezet elnökét Homonyik Andrásnak hívják. Bennszülött, őszintén beszél. Ö az az elnök, akinek nyolc­száz forint a havi tisztelet­díja és nincs nyugdíjjogo­sultsága. ÉS a lányát, aki pedig jól tanult, nem vették fel a gimnáziumba. „A sok kapcsolat között elvész a ta­nyai gyerek, ez az igazi hát­ránya” — mondja kereken. (Az iskolában nincs nyelvta­nítás. Ez minden felvételinél komoly hátrány a tanyai­nak.) Az Aranykalász szakszö­vetkezetnek 51 tagja van, tehát ötvenegy család dol­gozik benne. Az 1961-es év­ben csak a szántókat tago- sították. Évekig tartó küz­delem volt, amíg végre az első traktort megvették. Ad­dig aZ eke szarvát fogták és kaszáltak. Csak kenyérgabo­nából 28 000 forint jövede­lem jut egy családra idén. Dohánnyal talán 36 000. A kukoricával, a burgonyával és mindennel ki tudja meny­nyi, de hogy nem kevesebb évi átlag hatvanezernél, az bizonyos. Jóformán semmi sem közös a traktoron kí­vül. Adminisztrációra arany­koronánként 15 forintot fi­zetnek. A traktor 130 forin­tért szánt fel egy holdat. Csak a zöld dohányért vet­tek be most 263 000 forintot. Tavaly dohányért 1,9 mil­liót. Kilencvenöt hold do­hány volt, most hetvenöt ván, de fog rajta annyi te­remni, mint tavaly. A fér­fiak bejárnak a városba. A fiatalok mind itt építkeznek. Olcsó az építkezés. Sóder van, itt az ötszázholdas er­dő fának a szomszédban. Egy betonra vert alapú szo­ba-konyha kijön harminc­ezer forintból. Hol építhet valaki lakást félévi alapjö­vedelméből másutt? Az elnök itt nőtt fel, ti­zenkét éves korában már szántott az apjának. Szerinte a tanyai emberek itt, a la­kóhelyükön, most érkeznek meg a huszadik századba. Már csak öt-hat idős, írni- olvasni nem tudó van, bár a középkorúak sincsenek még egészen rendben boszorká­nyokkal és keresztúti kísér­tetekkel. A fekete kutyákkal és macskákkal való találkozás után sokan elvégzik még a köteles szertartást, de a te­levízió majd kigyógyítja őket, főleg, ha kevesebb kí- sértethistónát ad. Még van harminc ló a tanyán. De már reggel fél öttől az a problé­ma, hová menjen aznap az egyetlen kis szegény, ZT— 28-as traktor, amit megsze­rettek. Bár annyira megsze­rették volna már, hogy be­leegyeznének egy második' megvételébe. De ez még újabb harcba fog kerülni. Gj'ermekkorában még lá­tott földburgyékat, földbe ásott lakásokat. A kastélyt 1945-ben széthordták, hogy nyoma se maradjon. Ez volt a jelszó. (No lám, mégiscsak voltak lelkesek is a nagy- szállásiak.) Családfőnek négy- hold, minden gyerekre egy hold. Kaptak az orosiak is. A rendeleteket telepes rádi­ón hallgatták^ Ö a szákszö­vetkezeti alakuló gvű'és elől kiszökött az erdőbe. Nem akárt részt venni ben­ne, Mikor hazajött, a Világviszonylatban is pár­ját ritkító kiadói vállalkozás, az év első negyedében az Akadémiai Kiadó gondozá­sában megjelenik a hatkö­tetes Világirodalmi Lexikon első kötete. A Lexikon fő- szerkesztője Király István, egyetemi tanár, szerkesztője Szerdahelyi István. A szer­kesztő elmondta az MTI munkatársának: — Hasonló méretű Világ- irodalmi Lexikon még sehol sem készült; a mi összeállí­tásunk ugyanis — 30 ezer címszavával — még a tíz­kötetes szovjet- lexikon ter­jedelmét is felülmúlja. Az olvasó számára áttekintést, összefoglalást nyújt az egész külföldi irodalomról. Nem­csak az egyes alkotókra vo­natkozó adatok találhatók majd meg benne gazdag bibliográfiai anyaggal, amely felesége mondta: te let­tél az elnök. Megvá­lasztották. Háromszor utasí­totta vissza. Rábeszélték. Azóta csinálja. Átkísért Hete Sándorné- hoz, az igazgatónőhöz. Ép­pen a hetedik-nyolcadikosok­nak volt óra. Megkértem a gyerekeket, írják fel, mi vol­na az első három legfonto­sabb kívánságuk. Hadd szá­moljak be most erről: hu­szonegyen voltak aznap a két felső osztályban, van tehát hatvanhárom kívánság előttem. Egy kis csoportosí­tás után megállapítható, hogy kilenc szemfüles gyerek mindjárt egy ötös találatot kíván a lottón, ha már kí­vánni lehet, két „kis szerény” pedig, hátha úgy biztosabb, megelégedett egy-egy né­gyessel. Mindjárt ezután a gépkocsira való kívánságok vezettek, hét darab. Feltűnő, hogy legtöbben a márkát is megjelölték: Fiat, Skoda, Si­rály a vezető márkák a nagyszállási gyermek képze­letében. . Ketten motorkerék­párra áhítoznak. Hatan fo­galmaztak úgy, hogy sikerül­jön a felvételijük, de ha hozzáadom, hogy egy fod­rász, egy varrónő, egy ke­reskedő, egy kocsifényező, egy pilóta, egy . „repülő” akar lenni, kettő „továbbta­nulásáért’-’ jelent be Igényt, egy általában „jó állást” szeretne, akkor a pályavá­lasztási problémák vezetnek. Hát még ha hozzáveszem a hat darab kívánságot a lá­nyok igazságosabb felvételi a szerzők munkáinak ma­gyar fordítására és a róluk szóló művekre is kiterjed, hanem irodalomtörténeti ösz- szefoglalás is minden nem­zet irodalmáról, az irodalmi irányzatokról és korszakok­ról. Bő helyet kapnak iro­dalomtudományi cikkelr, verstani, stilisztikai stb. is­mertetések, amelyek a leg­különbözőbb műfaji, esztéti­kai kérdésekben nyújtanak eligazítást. Ismertetjük az egzotikus népek- irodalmának versformáit, műfajait is, amennyiben ezekre vonatko­zóan monográfiák állnak rendelkezésre, vagy más mó­don megközelíthetők. — A most megjelenő első kötet az A—C-ig terjedő címszavakat foglalja magá­ban mi % gy 1300 oldal ter­jedelemben. 80 képoldallal. vizsgájáért. Hárman első he­lyén jelzik, hogy orvosi ren­delő kellene a tanyára, öten több szórakozási lehetőséget, kultürházat sürgetnek. Bol­dogság a csalódban, az a kifejezés öt gyermek cédu­la jjín szerepel. (Bizony ezek­nél italosak az apukák, mint megtudtam.) Egészséget, boldog családi életet kívá­násra használta el egy-egy kívánságát hét gyerek. An­tal Mária „bebútorozott la­kást Pest környékén”, Szlk- szal Aranka „a lányoknak több tanulási lehetőséget”, ezenkívül egy-egy - gyerek fo­cit, kerékpárt,' gitárt magá­nak. Tiszták, rendesek. Az is­kola kopott, de jó állapot­ban. Az igazgatónőnek há­romszáz csirkéje az udva­ron. (Már befizetett egy nyíregyházi építkezésbe. Mi lesz a 3ŐÖ csirkével?) Estefelé búcsúztam. Már sötétedet"?. A szép kis erdős domboldalon homályba búj­tak a nyírjek Á fiatalok egy része valahonnan előkerült, még egyszer kezet fogni. Láttam a szemükön, hogy kérdezősködésemmel ' vára­kozást keltettem bennük: most már csak történik va­lami... Én is azt várom. Például vehetnének magoknak akár egy buszt is. Pénzük van hozzá. Csak szervezető-águk nem. Ezért van olyan na­gyon távol még Nagyszénás. Tíz kilométerre csak. De negyven évnyi távolságban. Geszt elyl Nagy Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents