Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
S. 'eflM Knvr MAGYARGRS7ÍÖ Í9W U V a városi közlekedést 15 importbiisz karácgoiiviói — Üj járatok Nyíregyházán Sürget® a buszpályaudvar építése Az 1969-es ev, az évtized vége jelentős változásokat hozott a megyeszékhely városi közlekedésében: az év közepén a villamos megszokott, hagyományos forgalmát átvette az autóbuszközlekedés. A sín biztonságához, stabilitásához szokott nyíregyházak eleinte — s talán még máig iis — nosztalgiával gondolnak a rozoga, csilingelő villamosra, amely ha lassan Ss,' de romantikusan juttatta ki utasait Sóstóra, s megbízhatatlanul és romantika nélkül a MÁV pályaudvarra. Az 5. számú AKÖV a június 1-i átálláskor nem kis feladat előtt állt: a 6-os, 7-es es 8-as járatokkal új közlekedési vonalakat építettek ki, ts a város helyi forgalmát 18 helyi járatú busszal bonyolították le. A villamosközlekedés felváltásával javult az utazási lehetőségek minősége néhány vonalon. Például korábban — a villamos idejen .— a Sóstóról, a szanatóriumból és az Északi Alközpontból a MÁV pályaudvarra csak átszállással, s nem ritkán 60—70 perces várakozással lehetett eljutni, ma már a 7-es, 8-as, illetve 12-es buszok a Városnak e pontjait, illetve az üdülőhelyet átszállás nélkül kötik össze. Autóbusszal Sóstóról a MÁV állomásra most 23 perc alatt juthat el az utas. A szanatórium elől pedig 15 percet vesz igénybe az Utazas az állomásig. Sok panasz volt és még mindig van a buszok személyzetének nem megfelelő, sokszor kultúrálatlan ; magatartása miatt. A gépkocsivezetők és kalauzok utánpótlása, illetve nevelésük, pszichológiai alkalmasság szerinti válogatásuk jelenleg az autóközlekedési vállalat legnagyobb gondjai közé tartoznak, s a gond alapvető tényezője a munkaerőhiány. Az AKÖV gyakorta kényszerül emiatt e pályára nem éppen alkalmas embereket felvenni. Egy másik gond az volt, hogy a villamos forgalmának átvétele előtt igényelt autóbusz-mennyiséget nem kapta meg Nyíregyháza, s a forgalom lebonyolítására szükségmegoldásként a tartalék-ko- esiállományt is felhasználták. Nagymértékben javította azonban a város helyi közlekedését a közelmúlt napokban érkezett 7 új Ikarus 630-as, nagy férőhelyes, 60 személyes busz, valamint a december 22-én érkezett 25 szovjet autóbusz, egyenként 40 férőhellyel. Az újonnan kapott kocsik premierjét a karácsonyi napokban tartották, s tegyük hozzá: a csúcsforgalmat sikerrel, kulturáltan bonyolította le az autó- közlekedési vállalat. Az autó- buszpark számszerű növekedése megszüntette az títasle- maradást, csökkentette a zsúfoltságot. A buszok darabszámának fejlődése az új évben további lehetőségeket kínál az AKÖV-nek, s a vállalat 1970- ben a város közlekedésének rekonstrukciójára készül. Lényegesen javítani fogja a közlekedést a sóstói erdei út építésének befejezése, valamint a Kossuth utca 1970-es átépítése. Ezt követően az új kocsik felhasználásával újabb helyi vonalat állítanak be valamint sűríteni kívánják a meglévő vonalak járatait is. A vállalat egyik fő célja a sóstói forgalom további minőségi javítása és a 9-es vonal — a gumigyár, Guszev lakónegyed — járatsűrítése. Az utóbbit főként az üzemek létszámának növekedése indokolja, de szükségesnek tartják a közlekedés irányítói a déli ipartelepnek a helyi buszhálózatba való bekapcsolását is: erre a városi közlekedés rekonstrukciójával egy- időben kerül sor. Régóta vajúdó probléma az új buszpályaudvar építése, melyet már a legfrissebb tervek szerint is 1969-ben meg kellett volna kezdeni, s 1970- ben befejezni, A meglévő állomás ugyanis ma már alkalmatlan, sőt súlyosan baleset- veszélyes. A taxiközlekedést Nyíregyházán 15 gépkocsi bonyolítja le jelenleg. Ez a kocsimeny- nyiség kévés az igényekhez képest. Már az 1968-as és az 1969-es tervekben is szerepelt 16 újabb taxi bexerzése. Amennyiben az új évben megérkeznek az új kocsik, a városi ellátáson túl a járási székhelyek taxigondjait is megoldják. A jelenlegi kevés kocsi miatt adódó nehézségeken lényegesen javított az 1969-es év közepén bevezetett önelszámolós, úgynevezett gebines taxi-rendszer. (szilágyi) Üj utak az olvasásban Mi az a biblio Nem vált *be az a jóslat, hogy a televízió leszoktatja az embereket az olvasásról. Vannak, akiket sikerült leszoktatni, de azok nem kötöttek tartós barátságot a könyvekkel, könnyű dolga volt a televíziónak. Tulajdonképpen nem is ellenfelek a tévé és a könyvek. Más élmény az olvasás — más a tévénézés. Egyik sem pótolja a másikat. Vándorló könyvtárak ? Ha mégis arról esik szó napjainkban, hogy még mindig nem kielégítő nálunk az olvasás térhódítása, magyarán a népességhez viszonyítva nem lehetünk elégedettek a könyvtári olvasók számarányával — nem a tévét tartjuk ludasnak. Sőt a tévé egyre több nem olvasónak csinál kedvet az irodalomhoz. A baj gyökere inkább abban lehet, hogy a könyvtárak nem tudtak kellően alkalmazkodni, módszereikben, eszközeikben, szolgáltatásukkal korszerűsödni a kívánt mértékben. Ma már általában nem az a gond, hogy a megyében is minden lakosra ott legyen a fejenkénti két kötet a közművelődési könyvtárakban. Az a bosszantó, hogy a könyvtarak nagy részében nem férhetnek hozzá a könyvekhez az olvasók, nincsenek helyben olvasási, böngészési lehetőségek, nem beszélve az elavult berendezésről, a szükségteremben, vagy folyosón elhelyezett könyvszekrényekről, vagy a mindig vándorló könyvtárakról. Nyíregyházáról Japánba Tranzisztorok és gyöngy kalászok Ritka szép utazást jelentett az 1969-es év Kovács Győzőnek, a nyíregyházi HAFE fiatal osztályvezetőjének: Japánban járt az ifjúsági utazási iroda, az Expressz egyik csoportjával. Rengeteg fekete-fehér, színes és diaíoto készült a 22 napos úton, sok képeslap és prospektus idézi fel a nem mindennapi látványosságot és érdekességet jelentő utat Az európai szem számára Japánban sok minden titokzatos. A mindennapi eszközök, mint például a nevezetes rizspálcikák., amelyekkel néhány napos gyakorlat után ugyanúgy, vagy még jobban lehet rizst enni vagy húst fogni, mint a villával A nyitja: a mutató és a középső ujj közé fogjuk a két pálcikát, a hüvelykkel pedig a középsőhöz szorítjuk, A többi már csak gyakorlás dolga. De ugyanilyen különleges m japán pontosság és a higiénia. Néhány példa az élményekből: 200 kilométeres átlagsebességet fut a Tokió—Osaka- szuperexpressz. Ha az utas egy közbülső állomáson egy perccel az indulás előtt kimegy a peronra és megáll a kocsiszámot jelző 5-ös szám alatt, akkor biztos lehet, hogy másodperceken belül előtte nyílik ki az 5-ös kocsi ajtaja amelyen beszállhat. Más a magyar utazási iroda úgy hirdette útját,' hogy az előzetes programban eltérések lehetnek. Nem volt egyetlen egy sem. Néha a magyarok számára már kínosan pontosan is megtartották a hóna pókkal előbb készült út minden egyes programját. Vagy a papucsok és törülközők. . A szállodaajtóban a , vendég kap egy >>C*P^" papucsot”. Ebben közlekedik a folyosókon, a társas helyiségekben. A ssobaaj tóban azonban ezt is le kell vetnie, a padlót borító tatamira — gyékényszőnyeg — csak zokniban szabad lépni. De van ezeken kívül bőrpapucs, fapapucs, szőrpapucs és még sok más fajta is. Néhány nap alatt megismerkedik az európai a gőzölgő frottirtörülközővel, amely szinte mindenütt megtalálható. ahol emberek vendégként, ügyfélként megfordulnak. Az arc kis dörzsölése pillanatok alatt felfrissíti az embert, s jócskán elvesz a fáradtságból. Külön szertartása van a fürdésnek. Mielőtt az ember vízzel telt kádba lépne — például saját szállodai szobájában is — végig kell csinálni egy egész kis „szertartást” a különböző csapokból kiengedett vízzel, s az odakészített kis bödönök- keL Három apró történet. Nik- kóban. á gyönyörű természeti parkban hallották a már- már közmondássá váló mondatot: „Ne mondd azt, hogy kekkó, amíg nem láttad Nikkót!” (A kekkó szépet jelent japánul.) A ma gyár turisták szerint az a szó, hogy „csodálatos” talán még jobban megközelíti az igazságot. A másik élmény Tobából származik. A gyöngyhalász lányokról és asszonyokról. 14-től 70 évig űzik ezt a foglalkozást (aki persze, megéri ezt a kort). Egy szál vékony fehér ruhában, a fejükön szintén fehér maszkban merülnek a gyakran 10— 12 méteres mélységbe. Derekukon egy zsinór, amely a vizen himbálózó kis dézsához köti őket ^ Egy-két perc múlva jönnek fel. amit h/ytair, bedobják a dézsába. Magyar turisták a japán utcán. levegőt vesznek, s kezdődik minden élőiről Naponta ki tudja hányszor. A dézsák tartalmát a vezető irányításával férfiak gyűjtik össze. A harmadik történet a búcsúzásról szól. Yokahamá ban szálltak fel a Bajkál ne vű hajóra. Sok száz szerpan- tinszalag szaladt a hajóról a parton maradókhoz és visz- sza, a távozó barátokhoz. Mellette egy utazó kamazu- rai fiú állt. s intett búcsút a kis japán nemzeti zászlóval. A távolodó hajó magával húzza a szerpentineket s a szálakból mind többet szakít el. A i/.eien - Bajkál zenek:'.; j a Moszkva parti estéket játssz-.i. A szerpentineket sokan elviszik emlékbe... Három hét kevés a föld- gömb szinte másik oldalán lévő ország megismeréséhez. Meg Hhet viszont ismerni Japán vendégszeretetét, sok természeti szépségét, s bepillantást nyerni az évszázadokon át szinte a külvilágtól elzárt ország életébe, amelyre ma a technika, a tranzisztorok, s a mérhetetlen szorgalom a jellemző. M, S. Természetesen, ha az adottságokat, a megtett utat nézzük, nem lehetünk elégedetlenek. De az igények, a követelmények oldaláról közeledve már igen, van okunk a türelmetlenségre. Az olvasó- nevelés nagy gyakorlatot és szenvedélyes hivatásszerete- tet kíván a könyvtárosoktól, akik többsége — közismerten — tiszteletdíjas. Ebben nem tudtunk előremenni, néhány nagyobb községet leszámítva, ahol félállásban, vagy teljesen függetlenített munkakörrel megoldották a könyvtárosok alkalmazását. A községek többségében azonban csak hetenként két-három alkalommal van kölcsönzés néhány órában, ameddig az elfoglalt és társadalmi munkában kölcsönző pedagógus ráér. Ha arról vitázunk, miért kevés a fizikai dolgozók aránya a könyvtári olvasók között, ezek az okok jócskán latba esnek. Rugalmas közönségszolgálat Pedig a könyvtárakban egyszerre két irányú munkát is kell végezni: új olvasókat kinevelni, akik eddig nem vettek könyvet a kezükbe, — másrészt irányítani szükséges a már olvasók ízlését, kielégíteni a sokirányú továbbtanulási könyvtári igényeket és új utakat keresni az olvasás megszerettetésében. Ezek az új utak a mostani körülmények között nem könnyűek, de a megyében is számos könyvtáros dolgozik érte. A könyvtáraknak is haladni kell a kulturális fejlődés által diktált ütemmel, ami a könyvtárak szerepének változását, rugalmas közönség- szolgálatát is magával hozza. Ma már nem csak jó tanácsokat, jó könyveket várnak az emberek a könyvtáraktól, hanem számos általános és szakműveltségű, sőt speciális érdeklődést kielégítő információt is. Azt mondhatnánk, a rejtvényfejtésben nyújtott segítségtől a honismereti gyűjtőmunkáig sok mindenben lehet partner, segítőtárs a könyvtáros. Rejtett tartalékok is vannak a könyvtárakban; a modern olvasást segítő eszközök, hanglemezek, diafilmek, mikrofilmek, epidiaszkópok, stb. melyeket nem mindig használnak ki. Olykor nem csupán a szűkös helyiség, az elhelyezés, hanem az idegen« kedés, a hiányos aíánlás miatt. Nem csak a továbbtanulók, a kutatók, a speciális érdeklődésű olvasók találnák hasznosnak a modern eszközöket, ha mód lenne arra, hogy megismerkedjenek velük. Ezek csak egy részét jelentik annak az egészséges türelmetlenségtől hajtott törekvésnek, hogy az olvasó népért mozgalom a mindennapi életben megvalósuljon. Számosán keresik a módját megyénkben, hogyan lehelne kihasználni a meglévő, vagy kínálkozó alkalmakat az irodalom megkedveltetéséra. Ezek közé tartozik a kórházakban fekvő nem súlyos betegek ellátása könyvekkel. Gyógyítás könyvekkel ? Megyénk kórházaiban évente több tízezer beteg tölt több-kevesebb napot. Nem akarjuk elvitatni, a kórházak elsőrendű dolga a gyógyítás, de nem ellenkezik ezzel, sőt külföldön már alkalmazzák, is, hogy könyvekkel látják el a betegeket. Nálunk orvosi körökben még szokatlan, idegenkednek tőle, de már aj országban van példa rá. hogy könyveket adnak a beteg kezébe, s egy-egy közművelődési könyvtár patronálja a kórházi könyvtárat, ellátja friss olvasnivalóval őket. S ennek — mint ezt a biblioterápia néven ismert klinikai pszichológiai módszer bizonyítja — a beteg gyógyulására is jő a hatása. Megfelelően válogatott művek befolyásolható ják a beteg közérzetét, érzelmi életét, hozzájárulhatnak az eredményesebb gyógyuláshoz. Vannak még ki nem aknázott lehetőségek, új utak a* olvasásban, melyek türelmes^ hozzáértő és folyton újat kereső munkával eredményezhetik, hogy az idegenkedők olvasóvá fejlődnek. Ma még, — sajnos a többség nem, vagy csak szórványosan olvas, — kisebbségben vannak, a lakosság egyharmadát sem érik el — a könyvek barátai, akik az irodalom segítségével tá* gítják ismeretkörüket, él«: ményvilágukat. csiszolják íz. lésüket, műveltségüket, P. G* „Pecsenyebáránygyár“ Szalmárban Az első „juhászszövetkezés*e Az állattenyésztés felien» dítését célzó kormányrendelet nyilvánosságra hozatala óta az első komoly összeír gasról érkezett hír Szatmár bői. Szatmár és Bereg sáros, legelős vidékein nagy hagyományai és nagy jövője van a juhtenyésztésnek. Az ötforintos áremelés pedig egyenesen forradalmasította a juhászattal kapcsolatos 'alusi elképzeléseket. A Fehégyarmatí Állami Gazdaság és egyelőre hét ermelőszövetkezet — a ga- ’sályi, a rozsályi, a gyarma- ;i Győzhetetlen Brigád, a lábrádi, a csegöldi és a pa- 'yolai termelőszövetkezetek észülnek összefogni közös ,-**'?enyefcárány-tenyésztésre. Vz állami gazdaság rendelkezésre bocsátaná a Szat- márcseke melletti Eszenyő- tanyát, épületekkel, személyzettel — és jól bevált báránytenyésztési szaktudásával A termelőszövetkezetek nyájaiban folyna az anyásí- tás és a kisbárányok elválasztás után kerülnének be a közös hizlaldába. Az előzetes számítások szerint minden szövetkező fél jól megtalálná a számítását jobban, mint ha külön-kü- lön fogna hozzá a nagyüzem mi pecsenyebárány értékesítéséhez. Már fel is utaztak, tárgyalni a kereskedelmi partnerek vezetőivel, ahol hír szerint örömmel fogadták jelentkezésüket, mivel a magyar bárány exportlehetőségei előtt szinte nincsenek korlátok egyelőre. Januárban — úgy hírlik, — véglegesen megkötik az egyességet Kitűnő példája ez annak, hogy a kis falvak világában — esetleg termelőszövetkezeti egyesülés nélkül is — hogyan egyesíthetik erőiket nagy vállalkozásokra a kis termelőszövet» kezetek i&. Kötszereink lyUMI.imiCT■nílinm ro-HTimr-i.trr;,—-r T rirri i li Ml i ■■ ■ n .jj,
