Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-30 / 25. szám
1970 ?a«u’lr 36 RET ET MAGYARÖRE7A® 8. o!da! r—1 ■■ ....................................— — ■ ■ ■ - „Fordítsátok fegyvereteket az elnyomók ellen..." „Magabiztossá teszi a vezetést“ On állóság a vállalaton belül Tiszátokon r -Néhány nappal azután, hogy Debrecenben összeült a felszabadult ország Ideiglenes Nemzetgyűlése már első nyilatkozatában figyelmeztető szavakkal fordult a katonákhoz: „Nincs más parancs számotokra, mint a nemzet parancsa. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés a nemzet nevében parancsolja: Fordítsátok fegyvereteket a német elnyomók ellen, támogassátok a ’felszabadító Vörös Hadsereget, csatlakozzatok a magyar szabadságharchoz, a szerveződő új nemzeti haderőhöz.” 1944. december végén a Minisztertanács hadat üzent a fasiszta Németországnak. Ahhoz azonban, hogy ez a hadüzenet tettekben is megvalósuljon arra volt szükség, hogy a negyed évszázadon át fasiszta szellemben nevelt hadsereg helyébe új fegyveres erő jöjjön létre olyan, amely azanosul- ni tud és akar á, nép érdekeivel. Az első kezdeményező lépést a két munkáspárt tette meg, amikor huszonöt évvel ezelőtt 1945 január harmincadikén ' együttesen tett javaslatot új típusú hadsereg megszervezésére. „A honvédség, néphadsereg” hangzott a nyilatkozat, — amelyet a nemzet akarata hív életre, hogy létéért, becsületéért, szabadságáért és függetlenségéért újra kezdje harcát, s biztosítsa a nemzet helyét Európa szabadságszerető népei között, s vívja ki az összes szabadságszerető népek megbecsülését. Az ország felszabadult területein már nemcsak a kommunista párt helyi szervezetei, hanem különböző, más demokratikus szervezetek is felismerték: itt az utolsó lehetőség a magyar nép számára, hogy hadserege fellépjen az ősi ellenség, a német imperializmus ellen. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány felhívására a hadifogolytáborokban katonák ezrei jelentkeztek a fa.sizmus élleni harcra, mind ' többen tisztek is. A Szovjetunió kormányának intézkedésére a harcra jelentkezett magyar hadifoglyokat szabadoknak nyilvánították. A huszonöt évvel ezelőtt Buda felszabadításáért vívott harcokban mintegy kétezer magyar katona vett részt a Budai önkéntes Ezred zászlai alatt. Több más katonai egység is részt vett a szovjet csapatok oldalán azokban a harcokban, amelynek során az ország területét megtisztították a náci hordáktól és nyilas szövetségeseiktől. A hadsereg tervszerű létrehozásához az első lépést a vezető szervek megalakítása jelentette. A fegyverszüneti szerződés megkötése és a Honvédelmi Minisztérium létrejötte után került sor az új hadsereg toborzására. Miskolcon a toborzás kezdetén kétezerhétszázan, Borsodban ötezer-ötszázhúszan jelentkeztek. A főváros egyik kerületében huszonegyezren. Az ország felszabadult községei és városai, a munkába kezdő üzemek anyagi segítséget, élelmet, gyógyszert, felszerelést, járműveket ajánlottak fel az új hadsereg számára. Az ország felszabadulását követően még évek teltek el, — mint egész társadalmunk életében, úgy az újjászervezett hadsereg soraiban is — míg megteremtődtek mai néphadseregünk működésének, helytállásának politikai és szervezeti feltételei. V. F. Jó példája a Tiszalöki ’Vegyesipari Vállalaté annak, hogy az új irányítás szelleme nem minden vállalatnál rekedt meg a kapuk előtt. Történetesen arra az elvre gondolunk, amit mostanában így foglalnak össze: a döntések szülessenek ott, ahol végrehajtják őket. Tehát ahol a legjobban ismerik a helyzetet. A telepvezetők önállósága A vallalat telepeinek, illetve azok vezetőinek önállóságáról van szó. Nem volt szükség korábban az önállóságra a Vegyesipari Vállalatnál sem, amikor még csak egy telep működött, a tiszalöki. Igaz, azzal mindenki foglalkozott, majdnem agyonpatronálták. Tavaly aztán megindult: tavasszal Tiszavasvári. nyáron Tunyogmatolcs, augusztusban Kisfástanya, és az idén júliusban működni kezd a ti- szadadai fagyapotgyártó telep is. Nem lehetett szó „agyonpatronálásról” — sőt, a korábbi ellenőrzési rendszert is meg kellett változtatni. Miről van szó? A telepvezetők megkapják tervszámaikat, s az ő feladatuk, hogy a telep teljesítse e feladatokat. A központ megadja, hogy mennyi termelési értéket vár, s ehhez mennyi anyagot használhat fel a telep. hány dolgozót foglalkoztathat; s ezzel a termelékenységi mutatót, továbbá a telep átlagbérszintjét is megszabja a vállalat. '—’ Onnan indultam ki, hogy számszakilag lássák a telepvezetők, mit kell tenniük — mondja Balogh Gábor igazgató. — A lehetőségeket megkapják, tessék, oldják meg önállóan a feladatokat. A telepekről ötnaponként jelentik a termelés állását, s legfeljebb háromhetenként hívják őket össze a központban egy általános tájékozódásra. ra, amelynek ez lesz a elme: Nők, gyermekek és kutyák az emberiség szolgálatában. De két rádióelőadással még el vagyok maradva. — Érdekes — tűnődött Rarely —, én mindig azt képzeltem, hogy egy ilyen író csak fekszik a hasán, és várja az ihletet, és aztán, ha jön az ihlet, akkor ír is valamit. Hiszen magának több dolga van, mint egy magamfajta egyszerűbb milliomosnak. — Nem tudom, mennyi dolga van egy milliomosnak, mert utálom ezt az emberfajtát, a jelenlévőket természetesen kivéve De nekem annyi dolgom van, hogy azt már nem lehet kibírni. Most hallotta, miből áll a vakációm. Képzelheti, mennyit dolgozom, mikor munkában vagyok Évente két regényt kell szállítanom a kiadómnak, hetente három cikket a lapnak... és hol vannak még a könyvkritikák, a lektori jelentések, és időnként mégis egy novellát is kell írnom, hogy megmutassam, hogy még művész vagyok, és valami kis tudományos munkát, hogy ne butuljak el egészen az írásban, na és a propagandacikkecskék a barátaim könyveiről és a kis megfúrások az ellenségeim könyveiről... kérem, számítsa ki. — Rémes. Hogy győzi? Mikor ír? — Inkább azt kérdezze, hogy mikor nem írok Írással alszom el, írással ébredek. Almomban tovább gon— És a telepvezetők önállóságába a felvétel, a fegyelmi vagy az elbocsátás is beletartozik? Személyi ügyekben is . . . — Igen — válaszolja az igazgató. — A munkaügy azokat veszi fel hivatalosan, akit a telep ver- javasol. A fegyelmi vagy elbocsátás hasonlóképpen. Nem is vizsgáljuk. miért döntött így a telepvezető, csak ha az érintett panaszt tesz. Bonyolultabb esetekben beküldik: határozzunk mi. Most például a tiszalöki telepen nem boldogulnak egy villanyszerelővel Jó szakember, de iszik. — Elbocsátás történt már? — Igen, javaslatomra elbocsátott egy segédmunkásnőt a központ — válaszol Veres László, a tiszalöki telepvezető. — Többszöri figyelmeztetés ellenére sem hajtott végre utasításokat. A bérszínvonal keretei között a telepen gazdálkodnak a bérrel is. Ott döntik el — a telep-, a brigád- és a művezető, továbbá a szakszervezeti bizalmi — ki milyen alapbérbesorolást kap. r. — Milyen elvek alapján döntöttek? — Hát nem az egyenlősdi alapján — válaszol Veres László. — Volt, akinek nem növekedett az órabére, s helyette olyanok kapták, akik jobban megérdemlik. Ismerjük az embereinket. Ki kell érdemelni A célprémiumokkal igyekeznek a telepvezetőket és a dolgozókat is jobb munkára serkenteni. Csak két ellenpélda: a tiszavasvári telep nem teljesítette az exportfeladatát. ezert a telepvezető prémiumát a felére csökkentették. Kisfástanyán a nyugatnémet exportnak csak a 70 százaléka ment ki. Nem fizették ki. csak a megdolgozott prémiumot. — A prémiumokkal kapcsolatban különben állandó a vita: sokan nem értik, hogy az nem jár, hanem ki kell érdemelni — mondja az dolkozom hősnőm sorsán, és amikor felébredek, eszembe jut az a bemondás, amivel rádióelőadásomat be fogom fejezni. — És mikor él maga? — Soha. Nincs időm sportolni, és nincs időm a szerelemhez. Évek óta csak olyan nőkkel beszéltem, akik kéziratot hoztak, és higgye el, nem ezek a legrokonszenvesebbek nekem. De ez még nem volna baj. A baj az, hogy nem jutok az olvasáshoz. — De hiszen könyvkritikákról és lektori jelentésekről beszélt. Csak el kell olvasni azokat a könyveket... — Igen, uram, rengeteget olvasok, naponta hat-hét órát. De csak olyan könyveket, amiket a szerkesztők és a kiadók küldenek a nyakamra, vagy amire szükségem van valamelyik írásomhoz. Tudja szeretnék már egy könyvet teljesen ok nélkül elolvasni. Egy könyvet, aminek semmi hasznát nem veszem. Például Andersen meséit. Évek óta vágyódom a Csúnya Kis Kacsa története után, és nem jutok hozzá. Rarely elmélázott, majd így szólt: — Mi az ördögnek dolgozik ennyit? — Hogy megéljek, kedves jó uram, kizárólag azért. Persze maga azt nem tudja, hogy az embernek meg is kell élnie; magánál az szinte automatikusan megy. Nem vagyok népszerű író, írásaim nem alkalmasak arra, hogy filmet készítsenek belőlük, az agyam még nincs igazgató. — Általában két részben fizetjük. Érdekes tapasztalat, hogy a második nekifutás sosem sikerül: egy hosszú feladatba belefásulnak az emberek. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy prémiumfeladatot csak rövid határidőre adunk. (Persze, az ellenpéldák ne tévesszenek meg senkit: a Vegyesipari Vállalat tavaly megkétszerezte évi termelését, nyeresége pedig 1968- hoz képest a másfélszeresével nőtt.) — A munkaszervezés ? — Az ő problémájuk. Meg a szállítás is. Tapasztaltak már, nem okoz nagy gondot — mondja az igazgató. — Nehezebb így a munkám, mintha a közponlból irányítanák — válaszol Veres László. — Felelőssége r ietet követel. Felelős vagyok —• úgy érzem — a telep dolgozóiért. a munkájukért, bérükért. S ha valahol gyakorlatlan a vezető, vagy gondok adódnak? A központ megpróbál segíteni, mint mostanában Tiszavasváriban. A főmérnök látogatja csaknem mindennap az üzemet. De ez ritkaság. Jut idő másra is Balogh Gábor így vélekedik: ■— A vállalati irányítást e* a rendszer magabiztossá teszi. Nyugódtabb a munka, nem jönnek kicsinyes gondokkal, s nincsenek agyonpatronálva. Együttműköd-, nek egymással, megoldják a nehézségeiket, — csak a súlyosabbak kerülnek be. Ritkán járok a telepeken, mert egyszerűen nincs rá szükség. Inkább igyekszem tapasztalatokat r szerezni az ország faipari üzemeiben, s jut idő az üzletkötésekre is. A telepek önállóságát pedig máris tovább akarják bővíteni. Kísérletképpen januárban a tiszavasvári telepen végzik a bérelszámolást, ami eddig központi feladat volt. Ha sikeres lesz a próba. mindenütt bevezetik, s újabb kísérletek következhetnek. Kun István annyira megtámadva, hogy színdarabot tudnék írni, szürke irodalmi kézműves vagyok, és reggeltől estig kell dolgoznom, iogy meg tudjak élni. ,r — Ne haragudjék egy tolakodó kérdésért: mennyit keres ? — öt-hatszáz fontot egy évben. — Micsoda? Ennyi munkával? Hisz ez rettenetes. Meghasad a szívem magáért, pedig maga nincs is kiveszőben, mint a dudások. — Előbb-utóbb én is kiveszek, ez nem embernek való, amit én csinálok. — Ide hallgasson, Maclean, volna egy ajánlatom. Fizetek magának évente ezer fontot. Kérem, ne ugráljon. Persze nem adom ingyen. Ellenszolgáltatásul azt kérem magától, hogy matói fogva ne írjon többet egy sort sem. Elfogadja az ajánlatot? — Hogy elfogadom-e? Jó kérdés. Hát azt hiszi, ha egy jóságos angyal beröpülne az ablakon, volna szívem belerúgni? Uram, ön visszaad az életnek és az emberiségnek, nevét csak könnyek közt fogom tudni kiejteni. Uram... angyalom... mától kezdve csak horgászni fogok. És nőknek udvarolni, akiknél nincsen kézirat... akik nem is olvasnak... analfabéta nőknek fogok udvarolni. És elolvasom a Csúnya Kis Kacsát és Aqu- inoi Szent Tamás Summáját is. jÉn leszek az első boldog író az irodalomtörténc1 ben. Mert én nem fogok írni Egyidősek a mozgalommal „Nemcsak eladó, vevő is vagyok“ „Nemcsak eladó, vevő is vagyok. Én is szeretek olcsó, jó árut vásárolni. Nem értek egyet azzal, hogy egyesek gátlástalanul élnek az árrés lehetőségeivel” — mondta egy szövetkezeti értekezleten Danó János, a fehérgyarmati ABC-áruház szocialista brigádja és egyben a bolt vezetője, A morij datot — melynek igazáról' ai áruház nap mint nap ad bizonyságot — akár a szocialista brigád naplójának mottójául is felírhatnák. A vevő is átnyújtaná? A betelt napló és a mégkezdett, második krónika lapjai tíz esztendő hétköznapjait, ünnepeit mondják el arról a brigádról, amely egyidős a szocialista brigádmozgalommal, s amely alakulása óta már hétszer nyerte el a kitüntető címet. Mi érlelte szocialista közösségé először az áruházban dolgozó hét, ma pedig tizenöt kereskedőt? A környezet? Az a tény, hogy a mesve elsőként megnyitott ABC- árunázáoan dolgoznak? Ez lehetett az indíték, de a közösség összekovácsolását az a gondolat segítette az elmúlt étvized során, hogy a megye, sőt az ország e távoli csücskében élőknek is igyekeztek megteremteni a kulturált és tartalmas kereskedelem bázisát, „egy boltot, amely lehetne akár Budapest belvárosában is” — mint az áruház egyik vásárlója mondta. A brigádnapló ízlésesen rajzolt lapjai mögött és az ABC esztétikus dekorációja alatt a kritikus szem valódi tartalmát kutatja a „szocialista brigád” címnek. Vajon több is van-e itt, mint külső csillogás, s a bolt mindennapos vevője is átnyújtaná-e újra a kitüntető címet énnek a kollektívának ? Választék és udvariasság Az áruforgalom adata egyik mércéje lehet a vásárlók megelégedésének: 1960 ban még alig érték el a 4 milliós forgalmat, kilenc évvel később pedig 15 és fél níillió forint értékű árut vásároltak meg tőlük Az árubá- *' A ma 15 tagú Gagarin brigád a hagyományos kereske dói tevékenység mellett az^ Évtíe srifán számos bemutatót, tanácsadást rendezett, s az ügyes árubeszerzéssel, választék biztosításával és a kereskedelmünkből olyan sok helyen eltűnőkön lévő udvariasság megőrzésével adják meg a külső csillogásnál sokkal többet jelentő belső tartalmat. A brigádnapló nyugtája Danó János, a brigád alakulása óta közgazdasági technikumi érettségit szerzett, elvégezte az esti egyetemet. A szocialista brigádmozgalom nevelte őt párttaggá, munkásőr és tanácstag lett A szocialista brigádvezetők 1962-es, majd 1965-ös országos tanácskozásain ő képviselte megyénk szövetkezeti kereskedelmét, s ott a kitüntetett tíz brigádvezető egyike volt. A fe- hérgvarmati ABC-áruház Gagarin brigádjának naplóját lapozgatj uk, s a lap >..'01, feljegyzésekről egy szó ismétlődik állandóan: vásárló. A szocialista brigád tehát mindent a vásárlóért tesz. Mi lehet jobb, igazságosabb nyugtája egy kereskedelmi szocialista brigád naplójának, mint a bolt panaszkönyve. Belelapozunk tíz esztendő panaszkönyvi feljegyzéseibe, s a brigádnapló igazolását itt kapjuk meg: egy évtized alatt nem volt egyetlen helytálló, elmarasztaló panaszkönyvi bejegyzésük sem. Szilágyi Szabolcs Szerb Antal: Á menthetetlen RÉSZLET Peter Rarely éppen hazafelé tartott Invernessből, a a skót felföldről, ahol saját költségen tanfolyamot tartott fenn • skót dudások számára, mert többfelől az a panasz hangzott el, hogy ez a nemes és ősi művészeti ág a rádió és a gramofon hatása alatt kiveszőben van. Rarely a záróünnepélyre utazott most fel, és nagyon meg volt elégedve. „Vajha a medvetelepem is ilyen .jól prosperálna” — gondolta magában. Mert Walesben, ottani erdőiben néhány Erdélyből importált medvét helyezett el, minthogy nagyon nyugtalanította, hogy ez a jeles vad már kiveszett a brit szigeteken. De legjobban számolói aggasztották. Ugyanis néhány munkanélkülit szerződtetett azzal a megbízással, hogy számoljanak egyfolytában hétmillió-háromszázezerig. Kettő már feladta, három még számol, de a legtehetségesebb is még csak egy- millió-kettőszázötvenezer körül járt, amikor Rarely elutazott Londonból. Vajon hol tarthat azóta? A londoni ff orsvonat étkezőkocsijában ismerős arcot pillantott meg: Tom ^ Macleant, az írót. Maclean egyedül ült, és álteknősbéka-levest kanalazgatott, közben mereven nézett maga elé, és szavakat írt egy jegyzetblokkra. — Megengedi? — kérdezte Rarely, letelepedve az író mellé. — Nem zavarom? — Dehogynem, de menynyire zavar — felelte Mac- lean kitörő örömmel. — Éppen azért nagyon kérem, maradjon itt. Zavarjon, legyen olyan kedves, rendkívül lekötelez vele. Rarely kezdett megdöbbenni. Hirtelen az a gyanú villant át rajta, hogy nem ő a legkülönösebb ember a vonaton. — Tudniillik dcí.gozom — mondta Maclean, — jegyzeteket készítek egy rádióelőadás számára, amelyet skóciai élményeimről fogok tartani. Amíg magával beszélek, addig legalább nem dolgozom. Uram, nem lehet kibírni, mennyit dolgozom, már undorodom magamtól, abszolúte undorodom. Most Skóciában voltam, hogy egy kicsit kipihenjem magam. Kérem, egy hónapig voltam ott: azalatt lefordítottam egy francia regényt, megírtam két esszét és egy novellát, nyolc elmefuttatást, a Morning Glory számára, hat könyvkritikát a Spectator- nak és tíz hosszabb cikket egy készülő lexikon számá
