Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
kelet magyarorszAg 5. otáal jasinséfr 21. Gazdasági jegyzetek Szakma-e? Hétköznapi népszerűség KOMMENTÁR Emberség Szóban talán már mindenki elismeri, hogy a mezőgazdaság — a nagyüzemi, korszerű mezőgazdaság — szakma. De, mint erről többször is írtunk, a gyakorlat nagyon sok helyen egészen más képet mutat. A napokban panaszolták egy megyei fórumon, hogy szakmunkás- képző iskoláinkban évente háromszázhatvan fiatalt lehetne taníttatni. Lehetne csupán. Mert évek óta nem tudják betölteni az üres helyeket. Ki tehet ezért? Sokszor mondták, hogy az iskola,' az általános iskola, ahol a pedagógusok egy része még mindig nem tudja megszerettetni a mezőgazdaságot a •gyerekekkel, nem ( -eteli a reális helyzetet, a munka szépségeit, a jövedelem lehetőségeit. Igaz, ez is egy ok. A másik, hogy a szülő a múltból gyökerező tapasztalatból keres inkább ipari szakmát a gyerekének, vagy érettségizni küldi, hogy azután szerezhessen magának egy gyengén fizető íróasztalt. De a harmadik ma már a legnagyobb gond, a legélesebb fék. Maga a mezőgazdasági tapasztalat. A tsz-ek- ben nem határolják el a szakmát szerzettek és a szakmával nem rendelkezők bérezését. így azután semmi sem ösztönzi a szabolcsi fiatalt, hogy tanuljon két-há- rom évig állattenyésztést, gyümölcstermesztést. Ha ugyanúgy kex-es utána, mint az, aki nem tanult Ha tudjuk, hogy ez, amin változtatni kell — mert most már tudjuk — akkor gyorsan változtassunk a helyzeten, s nem lesznek üres padsorok a szakmunkásképzőkben. A végzetteknek pedig nem csak a fele kerül majd a tsz-ébe, a szakmájába. „Takarítót felveszünk^ Ismerős ez a két szó az újságok hirdetés rovataiból — a mi lapunkban is naponta találkozhatunk vele. Vannak, akik azt mondják, hogy egy takarítót nehezebb ma találni, mint egy vegyészmérnököt. Mondjuk, kis túlzással igaz. De egyről elfeledkeznek a szervek. A nehéz fizikai munkát az iparban szinte megszüntették, mert gépesítették. A takarítás ellenben a legtöbb helyen olyan fokon maradt, mint száz éve volt. Találni reprezentatív szobát, amit ma is seprővel takarítanak. Látni ezernyi cserépkályhát, vaskályhát, amit kormolni, salakolni, megrakni naponta kétszer kell a takarítónak. Kevés, nagyon kevés az a hely, ahol gondolnának arra, hogy porszívókat vásároljanak, ahol parkettáznának az olajos padló helyett, s pad- lókefélőt adnának a takarító kezébe. S ahol bevezetnék a gázt, a központi fűtést, pedig már ott van előttük. A takarítónő is ember. Ma még nagyon sokat dolgozik, s nehezen. így lassan mind kevesebben lesznek. Hol van már az az idő, amikor Nyíregyházán is tizenöten jelentkeztek egy takarítónői állásra, s mentek protekció után, hogy bekerülhessenek ? Most már csak egy van: rájuk is felfigyelni, könnyíteni a munkájukat K. J. Termelési kapcsolatok — hosszú távon A vállalati önállóság fokozatos érvényesülése ezután sem zárja ki a termelőegysegek — gyárak, üzemek, — közötti együttműködés lehetőségeit. Sőt a termékek profilirozásának, a nagy szé- riájú gyártás elkezdésének, fejlesztésének gyakorlati megvalósítása egyenesen megköveteli a kooperációs partnerek számának növelésé . •rvz utóbbi négy-öt év példája bizonyítja; Szabolcs- Szatmár megye üzemeinél is egyre jobban érvényesül ez az elv. Ilyen jó munkakapcsolatok alakultak ki már korábban a Nyíregyházi Vas- szerkezeti és Gépipari Vállalat és a Kohászati Gyárépítő, valamint a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat között. Az utóbbi éVekben pedig a Ganz-MÁVAG és a Ganz Villamossági Művek adta kooperációs kapcsolatok lehetőségeit gyümölcsöz- tetik eredményesen. A tisza- szalkai gépjavító négy nagy- vállalattal épített ki jó együttműködést. Maró- és fúrógépalkatrészeket gyárt és szállít a Csepel Szerszám- gépgyárnak, légcsatorna berendezéseket a Hajdúsági Szeilőzőműveknek és a Fővárosi Javító-Szerelő Vállalatnak. . Csillefogadó állomásokat készítenek az Országos Bányászati Vállalat megrendelésére és így tovább. Bár a gépjavítók esetében szükségszerűen is jelentkezett a munkát adó gyárakkal való kapcsolat megteremtése, az esetek többségében olyan termékek gyártását vállalták, amelyek hosz- szabb távon is lekötötték kapacitásukat. A javítótevékenység csökkenésével ugyanis át kellett térni a termékelőállitásra. Ha a vezetők nem néznek sürgősen más munka után, kapuzárásra kerülhetett volna sor a gépjavító állomásokon. S ha annak idején a gépállomások a mezőgazdaság szocialista bázisai voltak, ma — l. fcppncitá-suk lehetőségeit kihasználva — Szabolcs-Szat- már megye nagyarányú ipari fejlesztésének előőrseivé lettek. Az Ikarusz-szal kötött termelési kapcsolat ápolása tette lehetővé például, hog> a nagykállói gépjavító ma már teljesen átvehette az autóbuszok és a pótkocsik oldal vázainak gyártását. Ugyancsak profilgazda letí. a stabilizátorgyártásban, amely a csuklós buszok lényeges alkatrésze. Ezeknek a munkakapcsolatoknak a továbbfejlesztése jegyében települt Nyíregyházára a Hajtómű és Felvonógyár, Nyírbátorba a Csepel Motorkerékpárgyár, Tiszalökre és Vásárosnaményba a ládagyár,, Mátészalkára az Ipari Szerelvénygyár és Fehér- gyarmatra a Metripond és így tovább. A termelési kapcsolatok hosszú távon való tervezése, továbbfejlesztése itt Sza- bolcs-Szatmárban elsősorban a még fennálló munkaerőfelesleg lekötését szolgálják. Ezért is jelentkezik munkát adó partnerként egyre több fővárosi üzem. Másrészt azért is hasznos, mert a nagyvállalatok szerteágazó belföldi és külföldi kapcsolatai révén nagyobb lehetőség van a piac felvevőképességének felkutatására Az óvatosság természetesén soha sém árt. A kis szé- riájú gyártás hátrányait elemezni talán felesleges is. Ma már az egyszerű, beosztott dolgozó is tudja, bogy a gyakori átállás, a íelszerszá- mozás nem válik előnyére egyetlen gazdasági egységnek sem. Mindinkább olyan termékek — esetleg alkatrészek, kiegészítő berendezések — gyártását kell meghonosítani, elvállalni, amelyek hosszú távon biztosítanak kooperációs lehetőségeket. S egyben alkalmat a megye iparának gyorsabb iramú fejlesztéséhez. T. A. Hogyan tölti be hivatását a nyírmadai községi népfrontbizottság? Első hallásra talán hihetetlen, hogy egy ember, a népfrontbizottság titkára pontosan ismerheti a majdnem 5000 lakosú Nyírmadu minden „polgárát”. Enyhül a kételkedés, ha azt is tudjuk, hogy a népfrontelnök a község gyógyszerésze. akinél olykor 400 ember is megfordul naponta. S már lassan 20 éve él a községben... Értük, velük „128 híján 5000 lakosú a község” — mondta. Kimondottan rendes, dolgos nép, alak között érdemes élni. és tenni is az érdekükben. S ahogy lapozgatjuk a népfrontbizottság hétköznapi krónikáját, megértjük, mit takarnak a tőmondatok. Ez a község évente 190 millió forint értékű mező- gazdasági terméket ad az ország, a népgazdaság asztalára. Két tsz, az állami gazdaság és a hizlalda a lakosság kereseti forrása. Többségükben patrióták lakják a községet, akik örülnek minden elültetett fának, minden méter betonjárdának, minden négyzetméternek, amivel községük ledolgozza örökbe kapott elmaradottságát. Mert van még mit ledolgozni. A spontán utcai beszélgetések és a szabályos népfrontestek, fórumok mindig szemközeibe hozzák a helyi gondokat. Érthető volt az öröm, amikor lerakták az első betonjárdákat. De szó szerint kincset ért a két éve készült bekötő üt is, ami nem csak a közös gazdaságok járműveit kíméli meg a hosszú és rossz úttól, de olcsóbbá teszi a nyírmadai mezőgazdasági termékeket is. Kiszámították, hogy évi 80 000 forinttal több marad a községben így, s 5 év alatt megtérül az útépítés költsége. Hogy mennyi járkálásba, milyen kemény, de végül is eredményes útjába került a népfrontbizottságnak ez a bekötő út — arról hallgatnak a kövek. Tudomásul vették, hogy magától semmi sem jön a faluba, elé kell menni... Eléje mentek — szó szerint a művelődési ház építésének is Büszkék rá a faluban, hogy egyetlen filién sem kértek az államtól, a járási vagy megyei költségvetésből. Teljesen helyi erőbő! húzták fel a község egyik díszét a modern szövetkezeti vendéglőt is. Igaz abban a hiszemben tették, hogy a felettes szövetkezeti szervek jelentős támogatásról biztosítják az évek óta jól dolgozó szövetkezetét. Sajnos, az utolsó pillanatokban megvonták az ^évmillión felüli támogatást. Évekig „nyö gik” a vállalkozást. holott nagy szükség lenne a peremrészeken. főként a Petőfi utcában új. modern boltokra... A terv már papíron van Nem csupa nagybetűs si kerek vannak a nyírmadai népfrontbizottság munkássága mögött. Birkóznak olyan problémákkal is, amelyek makacsok, majdhogynem kifognak a küzdőkön. Nemrég villámcsapásként érte a szülőket a hír: életveszély és egyéb okok miatt a közegészségügyi és munkavédelmi szervek bejáratták a község óvodáját, napközijét, ahol 180 gyerekről gondoskodtak eddig. Mi lesz most? A népfrontbizottság — és azok is, akik hivatalosan nem tagiai —, érdeklődők sopánkodás helyett összehívták a helvi szerveket, a tsz- ek, az állami gazdaság. a hizlalda és minden valamire való egység vezetőiét. Ki mit tud adni, kinek mit érnek az ötletei? Ma még papíron .van —ott is csak körvonalaiban — az új napközi, óvoda. De már együttesen elvetették a magot: 200 000 forintnál több a felajánlott pénz. Találtak már társadalmi tervezőt is. aki a község szülötte, díjtalanul elkészíti a terveket. a költségvetést. Enélkül sehová nem mehetnek kopogni, a járásnál, a megyénél, a fővárosban — támogatás miatt. Bíznak benne, hogy a község nem marad magára ezzel a ——’I 1 ■■ ■■ .1 ■ ■ ■■ ... ——— Saját falujában Papp György életútja rácáfolt a közmondásra. Igenis lehet valaki próféta a saját hazájában. Hat évig ette a hónapos cselédek keserű kenyerét báró Karg Györgyné nyírvasvári uradalmában. Hivatalsegédként kezdte a közigazgatási tisztségviselést szülőfalujában. Három és fél évig cipelte oldalán a kutya- bőrdobot, hirdette Nyírvasváriban a hivatalos közleményeket. A nép sűrűjéből, a szegénységből jött ember lett később a községi tanács elnöke. — Két választást értem meg a tanácsnál. A voksot mindig megkaptam. Erre a bizalomra vagyok a legbüszkébb — mondja. — Elég jól is ment a munka. Nem egyedül, a faluval együtt. Segített mindenki így került el a tanácsakadémiára. Elvégezte. Tervei voltak. Jól ismerte faluja nyomorát, elmaradottságát, a márlamajori emberek gond- ját-baját. Orvost csak a vég szükség vetett ide. Szellem! sötétségüket csak petrólámpa világította. Egy falu össze fogásával, sok utánajárássá teremtett fényt Papp Györg Szava szentírás volt. Jav. solta. hogy a községfejlesztést emeljék fel száz forintról kettőre. Csak így épülhet egészségház. Ösztöndíjas orvost taníttattak. S ma áll az épület, benne orvosi rendelő, gyermekgondozó. — Ezt már nem én fejeztem be, mert az akadémiáról egyenesen a járási pártbizottságra kerültem Nyírbátorba — mondja. Három és fél esztendeig dolgozott hivatásos pártmunkásként. Egy esztendeig a mezőgazdasági osztály helyettes vezetője, majd ugyanilyen beosztásban az agitá- ciós és propaganda osztályon tevékenykedett. De már ezek előtt társadalmi munkában a fegyelmi bizottság tagja, később hivatalból a referense. Emberek, kommunisták nevelését bízták rá. Becsülettel helytállt itt is. Mindennap bejárt Nyír- Ivasváriból Nyírbátorba. Sok- . szór gyalog. Szíve, a szülőfa- !u szeretete. az új, szépen berendezett családi ház, az emberek hazavonzották. Kérték a falubeliek is, párttagok. pártonkívüiiek, menjen ; haza. szükség van rá. — Kérték a járási oárt- rizottságot is a nyírvasváriak, ■nged.jenek haza. Nekem azt nondták, gondoljam meg. ’tudjak még rá — említi. Ez egy esztendeig tartott égül lehetővé tették, hogy hazakerüljön. 1968 október 16-án volt a pártvezetőség- választás Nyírvasváriban. nagy gonddal. Mert nem csak kér — s néni is ez a jellemző —. hanem ad is a társadalom asztalára van alapja a kérelmüknek, kihas/n;tla!lan épületei* Meg mindig emlegetett téma a népfrontesteken, miért nem hasznosítják a mostaninál jobban az egykori gépállomás romlásnak kitett épületeit? Bizony ez még fogós kérdés, még nem tudta dűlőre vinni a népfrontbizottság sem. Pedig nem csak el tudnának képzelni itt egyfajta vasipari üzemet — mivel ipari településnek van kijelölve a terület —, hanem munkaerő is lenne. Hazajönnének Baktárói, Miskolcról és az ország különböző vidékein ingázó volt gépállomási szerelők, lakatosok. Azt tartják a faluban — Tóth László, Feren- czi István, Csáké László. Fekete István, Pesti Pál és még sokan a népfront- elnökség tagjai és patrióták: nincs külön népfront íéma. nem válogathatnak a népszerű. vagy kevésbé népszerű tennivalók között. Azzal kell foglalkozni és törődni, ami a közvéleményt izgatja — legyen az kenyérellátás, tejátvétel, vagy éppen a kulturális lehetőségek bővítése. Néha — kétségtelen — elfáradnak, elkeserednek, nem könnyű munka.' Pesti Pál gyógyszerész, a népfrontbizottság elnöke — jegyzetfüzeten kívül — inkább önmagának, ngint a vendégnek mondta: „Az ember nem törődhet mindig önmagával. Valamikor elérkezik a zárszámrdás- hoz is, mit tett mások érdekében... És jó. megnyugtató, ha valami k^vés is van az élete mögött...” Ez a ..kevés” — ami nagyon is sok — a hétköznapok hősiessége, amihez egy ember valóban kevés. de a. küzdők mögé felsorakoznak a többiek is. PG Egyhangúlag választották meg a Vasvári Pál Tsz párttitkárává. De közben Papp György, a kisbíróból lett tanácselnök, nem csak a tanácsakadémiát végezte el, hanem a marxista—leninista esti egyetemet is. Egy új, sokat tanult, tapasztalt pártmunkás került vissza Nyírvasváriba. Belecsöppent a gondokba, a sok tennivalóba. Újra az első vonalba került. És ennek örül. Máriamajorban még mécses világol. De nem sokáig. Ez év közepére kigyúllad a fény. S ezt gyújtott ő maga is a fejekben, a vezetésben. Szemléleteket változtatott meg. Jó egyetértést kovácsolt a vezetők között. A három és fél ezer holdas gazdaság az utóbbi egy esztendőben sokat erősödött. Most 68 forintot ér egy tízórás munkanap a tsz-ben. Új erőkkel erősödött a pártszervezet. Ez a határ nem terem dús tálat. Szorgalmas a nép, de szakértelem szükséges, hogy s mostoha természetű sívó homokot megszelídítsék. Erre gondoltak, amikor négy ösztöndíjast is taníttatnak. A fiatal Karcub János már végzett az egyetemen. A járás tsz-ei közül a nyírvasváriban van agrárközgazdász. — Erre büszkék is vagyunk — említi a párttitkár. — Sok haszonnal jár, belátták az emberek is, nagy szükség van rá. Miterii János Pócspetribe való, de mi neveltük. Innen vonult be katonának, ide jött vissza. Most újabb öt évre kötött szerződést a tsz-szel. Jó érEgy figyelemre érdemes bír. A nyíregyházi L’Art fényképészen kisipari következet a sóstói s/e lúiis otthonban hamarosan csökkent munkaképességűek foglalkoztatására alkalmas műhelyt rendez be. a ir.rg ei szervek beruház,- sí s ; .■ ,<v- vel. A másik: a nyír„ házi Vörös Csillag Terme öszö . ét- kezet a közeli napalmán megkezdi a közé.':''.tolást tagiai és do’.go;-ói s. á,.:>ra. Egyre gyakrabbak az a hírek. Minap az egyik .. r- melőszövetkezeti zárássá. .iadó közgyűlésen arról é tesültünk, hogy a közös ga .de ; lg már négyszáz forintra emelte járadékosai havi illetményét — és ez-rrívü' ok zer forint ért ü k . eni juttatást ad ne! m \ só'stói szoc'.. is o.lihon lakóinak igazán n „gvan mindenük. E:hfiyezisük, étkezésük, ellátásuk ol/an, hogy nincs mit szégyenkeznünk miatta még országos összehasonlításban sem. Éppen az fejezi ki jól társadalmunk jelenlegi vá'tczá- sait. hogy az anyagi és erkölcsi kérdése!- is egymásra találnak, megoldásuk összekapcsolódik. Egy kis kereset, ami fölött maguk rendelkeznek, ugyarakkor könnyű Hs munka, amivel visszakar‘ék önbizalmukat egyszerre rád meg két kérdést. De eg'bekapcsolva a két problémának is egy a neve: az emberség. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet. esete látszólag más. Itt szinte rá is kényszerültek az üzemi konyha felállítására, hiszen a tanyavilágban sok a távol lakó, akinek ma már kényelmetlen délben étkezésre hazamenni, és a távoli bejáró, aki legfel iebb eiemózsiás csomaggal oldotta meg az étkezést. A termelőszövetkezet! ebédlőben, ahol februáritól két- vagy háromszáz ember pbédeThet env néhány forintért szövetkezeti hozzájárulással. S hadd mondáik ki azt is, hogy még üzletnek sem rossz. A saját termésű konyhakertből, a saját h’z- íaiású sertésekből igen cl- "són e*ő lehet állítani az ét- sok nyersanyagát. Itt is ugyanaz a jelen-ég; az emberekről való gondoskodás. mélr teljesen pr-t-s- vá<? a ió’ felfogott gazd-'-áel érdekkel is. Nem véletlenül. E1«'” az az ember. (<»»»’*) zés, hogy azok a fiatal szakemberek, akiket mi neveltünk, itt maradnak. Otthonra találtak. Márku György felsőfokon végzett, ő a gépcsoportvezető és egyben KISZ-titkár is. Korszerű gazdálkodással elérték, hogy dohányból 8, rozsból 10, búzából 8 mázsát takarítottak be holdanként. Ez itt kitűnő. Különösen az állattenyésztésük fejlődött. Biharkeresztesre mentek el, ott vásároltak fajtiszta, nagy hozamú szarvasmarhákat. Most 150-es az állományuk. Sokat exportálnak. A múlt évben 60-at adtak közfogyasztásra. Tavaly 530 hízott sertést értékesítettek. — De siralmas a háztáji állomány — említi a párttitkár. — Jól tudom, még hivatalsegéd koromból, hogy 800 darab marhát hajtottak legelőre régen. Most alig van 250. De segítünk ezen is. A határozat nyomán a hó ji jószág részére a közösből biztosítunk takarmányt. Örömmel fogadták az emberek. Egy szakembert megbíztunk azzal, hogy a háztáji állatállomány fellendítése érdekében tevékenykedjen. Erre terv készül. Az idősebbeket kaszálókhoz jutattjuk, ne kelljen a kevés járadékukból takarmányt venni. Reméljük ez Is lendít valamit — magyarázza. Ezek a pártszervezet javaslatára születtek. És Nagy János tsz-elnök, a vezetőség egyetértett vele. Most a megvalósítás következik. Farkas Kálmán
