Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

lötö. jamiir J&, 1fe»»<íía*e, hogy *se siess. Most várhatok legalább 3 órát. Én most elmegyek. Ha idejön egy magas, szőke, szem­üveges alak, adjon neki két pofont Már harmadszor mondom, hogy Balogék a szomszédban Kerekes Imre: íMeltéfoqtam titkába, mintha az üvegfa­Sólyom Lászlót, Bocsánat, téves... Amikor leálltam a meló­val, azt hittem, hogy végre kivágnak a gyárból. Magam is ezt akartam. Sok minden megfordul a fejemben most is, hogyan tudnék megsza­badulni tőlük. Előzőleg ugyanis mar tettem egyet s mast, amiről azt gondoltam, majdcsak jobb belátásra bír­ja a fejeseket Azzal kezdtem, hogy csök­kentettem a normámat. Nem- sokkal, úgy 40—50 százalék­kal, ami azért már úgy ál­talában szemet szúr. A mű­vezető három napig úgy ke­rengett köröttem, mint kém­bolygó a laktanya felett, az­tán a vállamra tette a prac- liját. Na mondom, most be­vagdos nekem, máris szed­hetem a cuccom. „Maga át­tért a minőségre, szaktárs... — mondja — én is azt val­lom, hogy keveset, de jót.” Szóval, ezzel nem mentem semmire. Másnap fuserálni kezdtem, minden harmadik darab se­lejt. Láttam, ahogy a műve­zető mond valamit az üzem­mérnöknek, az hallgatta, de olyan illetődve álit ott, mint kecske a növényvédel­mi kiállításcin. Egy lépést nem tett felém. Pedig előre készültem, mit mondok majd neki. hogy még pipásabb Le­gyen. A művezető később mégis aktualizálta magát. Egy ideig sompolygott mögöttem, mint rongyszedő a divatbe­mutatón. aztán mellém állt és úgy figyelte, hogy mit csinálok, mint aki a kádban tanulmányozza az óceánt. Végre megszólalt: „Magának rossz a gépe, szakikám, ha nem tudná...” Azzal hívta a szerelőt, szétdobták a masinámat, mert csak ezzel lehet baj, ha ennyit fuserálok, én aki az utóbbi időben csak mi­nőséget adtam. Már láttam magam, hogy innen megyek nyugdíjba, ha­csak nem újítok valami marhaságot. Az idő is sürge­tett, mert aznap éppen há­rom hónapja melóztam egy­folytában, zuhant az árfo­lyamom. már csak tisztelet­beli tagja voltam a galeri­nek. a Mucusnál is csak hetenként tettem egy tiszte- ietkört, a talponállóból teg­nap kinéztek. Mindenfelől környékezett a balhé. Nem akarom tovább mesélni ön­érzetem történetét, de úgy éreztem magam, mint to­ronyőr az alul járóban. Ettől a rohadt melótól sehogyse tudtam megszabadulni. Mondom egyik nap a mű­vezetőnek, idefigyeljen szak­társ, volna egy újításom, fel­találtam a mélyhűtött szan­dált kánikulára, nem tenne el ettől a géptől? Szeretném magam átképezni ablakmosó­nak. A szakinak fülig nyűit az etetője, azt mondja nekem, maga a haverom. Három hó­napja hirdetjük az újságban, de egy szál ablakmosó még nem jelentkezett, maga az első. Hát erre csúnyán ráfáz­tam. Egy blama az egész. Be­láttam, a helyzetem most már olyan védhetetlen, mint a vásárlók érdeke. Egy telj as hétig úgy kóvályogtam egy vizes vödörrel meg egy ab­lakmosó ronggyal, mint újonc a világűrben. Az ab­lakot megutáltam, még ki sem néztem rajta. Gondol­tam. majdcsak észreveszik. Már azt hittem, hogy be­futok, kezdtem magam úgy érezni, mint kisregény öt­száz oldalon. Éjszaka aztán kitört a balhé, olyan ziva­tar lett, hogy mire reggel bementem fénylett az üveg, mintha egész éjszaka szarvas­bőrrel sminkeltem volna. Na mondom. sasszé előre. ha most ki nem emelnek bri­gádvezetőnek. ne nyeljek többé egy pofa sört. Egész nap törtem a fejem míg rájöttem, hogy van még egy dobásom azzal a vödör­rel, ha felhúzok a műveze­tő kalitkájába, ami úgy lóg ott, mint a kuruckor hősei a múzeum falán. Szóval úgy döntöttem, hogy onnan nya­kon öntöm a műhelymémö- köt. Szereztem vagy 8t sörös- korsónyi mosoga' ólét a konyháról, aztán fel a ka­lat mosnám. Úgy ráborítot­tam a mérnökre azt a mos­lékszerű mosogatóiét, hogy a vödröt is a művezető akasz­totta le a füléről. Még aznap felvették a jegyzőkönyvet, hogy üzemi baleset, ilyen előfordul. Maja fizet a biztosító. Áll­tam ott, mint munkám mel­lékterméke. Bíztattak, hogy ne szívjam mellre, nem kell mindenből nagy ügyet csi­nálni. Erre már én is bepi- rúltam. Elhúztam a csikót a szerelőcsarnok másik sarká­ba. leültem egy ládára, ott gubbasztottam váltásig. Utá­na egy műszakot lenyomtam a WC-ben, másnap egész dél­előtt főztem a tyúklevest az állami konnektoron. Úgy kuporogtam a fazék előtt mint angyalok a bazilikán. Egyszóval leálltam. Éppen kanalaztam a tyúk­levest, amikor hívták hoz­zám az üzemorvost onnan egyenesen bekísértek a munkapszichológushoz. Ját­szottam az eszem előtte, rán­gattam a fejem, mint néző a pingpongrangadón. Hegyezte a ceruzáját, na mondom, végre kapok egy flepnit. Az­tán odalép hozzám ez a piszok mókus, azt mondja nekem, fel a fejjel apuskám, nincs itt semmi baj, az egész csak átmeneti letörés, a nagy hajtásba kikészültek az idegei. • Kaptam két hét beutalót az idegszanatóriumba, el is fogadtam, mert láttam ma­gam a szemközti tükörben. Úgy mutattam, mint vereség az eredményjelző táblán. Itt a szaniba most elég jól ér­zem magam, mert amit itt kell csinálni, ahhoz én is értek. Dilizní én is tudok, így aztán időm is van, hogy leírjam a kóresetet, ami el­kapott, mert mostanában így még nem vertek át Pedig nagyobb szükségem lenne arra. hogy kivágjanak, mint egy falat kenyérre. Ez ugyanis a 23. munkahelyem. Eddig még mindig magam léptem ki. . De ha ez így megy tovább, olyan leszek, mint védjegy a babgulyáson. A végén lelepleznek. Itt az ideje, hogy valami alibim nekem is legyen. Ha ez len­ne, a következő munkahe­lyen már rá se rántanék, kinyomhatnám a mellvédőt, aztán magyarázhatnám a fejnek, hogy haver, ón sta­bil tag vagyok. Dehogy vál­tok én munkát, ha nem sze­mélyileg bosszulnak meg. mert olyan vagyok, ahogy itt lát. Értse m=g apafej. én nem bulizok, nyugodtan fel­vehet Engem kirúgtak™ Közmondások a pénzről. Beküldendő: vízsz. L, függ. 14, és 21. vízszintes: 1. Népi eredetű közmondás. 14. Magyar író, költő, humorista (1887—1938). 15. Szögletek! 16. Je­lezz a kezeddel. 17. Személyes névmás. 19. Varjúfélék családjá­ba tartozó kisebb testű madár. 20. Hanoiban van! 21. Platina vegyjele. 22. Mimóza egyik fele! 24. Puha fémmel, von be. 25. Né­met személyes névmás. 26. Va­lamiben bizalmatlankodás. 29. Művészi alkotás. 30. -Egymás után induló szólamban előadott dal­lam. 32. Kiterjedt, nagy területet magába foglaló. 34. Csecsemősi- rás. 35. Háromezer római szám­mal. 36. Kétjegyű mássalhang­zó. 38. Szürrealista francia költő, Paul Eluard barátja (1897—). 39. EA. 40. AUétanőink voltak, (Ol­ga és Aranka). 42. Egykori me­zőgazdasági eszköz, gabonafélék­ből segítségével nyerték ki a sze­met. 43. Tiltószó. 44. Kitartott félvilági nő. 46 ZD. 47. „Némán” nézel. 48. NYT. 50. Szavazók rá­beszélésével foglalkozó személy. 52. Vissza ■ mértéktelenül iszik. 54. LAT. 57. Helyhatározó rag. 58. Erdei szőnyeg. 60. Műveltető ige­végződés. 61. Olajfajta. 62. Vá­rosrész rövidítés. 63. „Éktelen” fejetlenség!!! 65. Szovjet repülő­géptípus. 66. Szakítja. 67. Alkohol és sav egymásra hatásakor ke­letkező szerves vegyület. 69. Te­tőfedő anyag, többesben. FÜGGŐLEGES: 2. Valamely táj elénk táruló képe. 3. Ésszel felfogja. 4. Jugo­szláv város. 5. Cink vegyjele. 6. Azonos mássalhangzók. 7. Igen­lő válasz, vidékiesen. 8. Kétje­gyű mássalhangzó. 9. BS. 10. Ba- cilus része. 11. Varsó hiányosan. 12. Város Kamerun délnyugati részén. 13. A barokk egyik ké­sői fejleménye. 14. Közmondás 18. Az alvó emberre fojtogatólag nehezedő gonosz szellem. 21. Kis­faludy : Vigasztaló dal c. versé­ből lett száUóige. 22. Burmái vá­ros a Gangava hegységben. 23 Cukoripari melléktermék (+’). 26. Kiütés az ökölvívásban, rövidít­ve. 27. Kálium és kén vegyjele. .. .mondja az, aki hivatal­ból, vagy a Hivatalból tele­fonál, ha tapasztalja, hogy téves a kapcsolás. Evvel le­teszi a kagylót és újra tár­csáz, hiszen pénzbe nem ke­rül — neki, sőt beleszámít a nyugdíjába. Ámde, ha saját zsebe sirat­ja a melléfogást, nem nyug­szik bele ilyen könnyen a telefonáló. Legalább elmond­ja a magáét azért a forintért. Ki így, ki úgy. Van belőlük egy kis gyűjteményem. Hadd adok közre néhányat a nyomdafestéket tűrő szöve­gekből. A filozófus: — Szervusz, János, öreg cimbora!... No­csak! Nem ismered meg a hangomat?... Tessék? ...Hát nem Sóvári lakás?... Hm, ejnye, no!... Hát nem mellé­fogtam. .. Vagy talán nem is én, hanem a gép, az auto­mata, a híres technika... mert tessék elhinni nekem, a gép sem csalhatatlan... Bi­zony, már a múlté, hogy „té­vedni emberi dolog”, manap­ság tévedni gépi dolog. He- hehe!... Igaz, hogy a gépet az ember csinálja, tehát vég­ső soron mégis... Tetszik érteni?... Szóval, bocsánat a tévedésért, emberek vagyunk. A műszaki: — Jó estét kí­vánok, Gizikét kérem... Hogy? Nincs otthon?... Ezt, hogy értsem? .. .Értem,.. Milyen szám, ha szabad kér­deznem?. .. Tetszik látni, csak egy. egyetlen számot vétsen el az ember és máris selejt a hívás. A valószínű­sége a téves kapcsolásnak hat törve egyszer, kétszer... de nem fárasztom, különben is vannak egyéb tényezők, amelyek a képleten kívül es- . nek... A statisztika kimutat­ta, hogy minden százhar­minchét tárcsázás' közül egy téves... Én kérek bocsána­tot, amiért összehozott ben­nünket a statisztikai átlag. A babonás: — Szervusz, édes Lencikém! .. .Tessék?... Nem értem, hogy tetszik mon­dani. .. Tudtam, tudtam... Tessék elhinni, van valami abban, hogyha rosszul kez­dődik a nap, akkor megette a... a .. .macska. Ne tessék félreérteni, én hiszek a ma­terializmusban, de magyaráz­za meg nekem ön materialis­es. Tudományos értekezés meg­írásihoz használt forrás... unka. 31. „Néma”. 33. SOP. 37. Erősen fog. 40. KOK. 41. E helyen is le­hetetlen. 43. Színpadon fellép. 45 Cselekedet. 47. Nád végek. 49. Évszak. 51. Mint 43. vízsz. 53. Ku­tya. 55 Táncok, németül. 56. Vissza: női név. 59. Női név. 62 Fotográfiája. 64. Mázol. 65. Szó a Halotti beszéd-bői. 66. Mint 60. vízsz. 68 Cérna része. 69. Száz- cgy római számmal. 70. Sir. A megfejtéseket február 3-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MFGFEJTÉSEKET FO­GADUNK S&»\ fa alapon, miért épp ma vesztettem el a csarnokban húsz forintot, miért ma csö- pögtettem le kávéval a fe­hér piké blúzomat és miért ma volt a társbérlőm eskü­vője egy kétgyermekes anyá­val? Nos? Én megmondom, Mert egy fekete macska sza­ladt át előttem az utcán, amikor a csarnokba men­tem. Bizony, bizony Lenci­kém! .. .Hogy? .. .Nem te vagy az?... Ejnye, kérem, akkor miért hagyja, hogy hiába beszéljek! A bajtárs: — Halló! Szer­vusz, kispajtás!... Hogy­hogy kivel? ...Téves? Már hogy én tévedtem? .. .Sza­bad kérdeznem, kivel beszé­lek? .. .Zimándi Rezső? .. .Jól hallok? Rezső! Akkor egész véletlenül mégse té­vedtem. .. Úgy értsd, kispaj­tás, hogy mi együtt jártunk gimnáziumba. Gyulán... Nem szólsz közbe! Te a kisbélte- ki Zimándiak közül vagy a kisebbik. Stimmol? .. .Nem tudod, merre van Kisbeltek? .. .Akkor párdon uram, azaz­hogy. .. Lenne még egy do­básom, ha szabad... Zimán­di, Zimándi... Ipszilonnal a végén. Nem? .. .Hm! Megvan, megvan! Ezerkilencszázti- zenhét, Doberdó... Hogy? Tényleg csak húszban tet­szett születni? .. .Elhiszem, uram és elvtársam, elhi­szem, de— A kedves édesap­ja sem volt Doberdón? .. .Olyan biztos ebben? .. .Már tessék megbocsátani, de hogy lehet olyan biztos ebben, hiszen még a világon sem tetszett lenni akkor... Nem mindent szoktunk el­mesélni a gyerekünknek... Nekem nincs is gyerekem és kikérem magamnak ezt a hangot. Érti? ...És ne tart­son föl! Mondja azt, hogy téves és punktum. A pajzán: — Jenő? .. .öt. kérném... Ezt hogy értsem? ... Nem a Nyusztori lakással beszélek? .. .Bocsánat, iga­zán bocsánat.,. Ilyen az én szerencsém! Mellétárcsá­zok. .. de ha már mellétár­csázok, miért nem úgy si­kerűit, hogy olyan valakihez tévedjek, aki... Tetszik ér­teni? .. .Hallottam már nem egy esetet, amikor ilyen vé­letlenből egészen kellemes kis kapcsolat kerekedett.., Nem tesz semmit, uram, ön igazán nem tehet róla. Január 11-i rejtvénypály áza­tunk megfejtése: „művészkedő hideg csípte. Domb lejtőjén hóból dunna faágakon hóbői csipke.” Nyertesek: Gyüre Károly, Hor­váth Józsefné. Kollár Gyuláné, Oroszvárt Istvánná és Pásztor Lajos nyíregyházi. Vajas Éva kemecsel, Bravics Józsefné kis- várdai. Szabó Károly nyírlövői, Juhász Györgyné petneházi és Együd Katalin tiszarádi kedves rejtvényfejtőlnk. A nyereménykönyveket postán elküldtük. KERESZTRE3TYENY ft. «Sftfi — VASÁRNAPI MBLLftttlíf Elválok.

Next

/
Thumbnails
Contents