Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-03 / 2. szám
I öMaS wvrwr m&rxirnnvrrti tilfi I. GYEREKEKNEK Ténagy Sándor: Pattogtató Hipp» hopp, csoszogó / táncot jár a rosta, rőzsetűz muzsikál, hogy gyorsabban ropja. Kipp, kopp, kopogó, lesz mindjárt a tánca. piruló nagyanya mind fürgébben rázza» Hopp, hopp, gyerekek. ilyen csuda estét! Ahogy a vén , rosta ropja, mintha föl a csillagokba szállnának a kukoricalepkék. Tört/ a teteti! VÍZSZINTES! 1. Megfejtendő (negyedik négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 6. Kupagyőztese^ kupaja. 7. Szemlél. 8. Azonos magánhangzók. 9. Ilona becézve. H. Legelőféle. 12. .. féle lázadás (pogánylázadás). 14. Félig észbekap!!! 16. Sajtféle. 18. Tiltószó. 20. Energia. 21. Tova. 22. ULÉ. 24. Erdőrészletlü 25. Számára. 27. ökör lesz belőle. 28. Azonos mássalhangzók. 29 A fennhéjázó büszkeség, FÜGGŐLEGES: 1. vissza: vételt előzi meg a piacon. 2. Ti.va. 3. Beszédszerv (első kockában kétjegyű mássalhangzó). 4. Tóth Tivadar. S. Néző betűi keverve. 6. Megfejtendő. 10. Névelös állóvíz. 11. összevissza sír. 13. ... Caesar! 14. Értékű. 15. Megfejtendő. 17. Kereskedelmi értéke. 19. Férfinév. 21. Férfinév. 23. EKK. 24. EIG. 26, Rendhagyó igevégződés. 27. Tóth , Aladár. Megfejtendő: Függ. 15., vízszintes 1., függ 6. Múlt heti megfejtés: KELLEMES KARÁCSONYT. Könyvjutalom: Váradl Hajnalka Kántor] ánosi, Vincze Mária Nyíregyháza és Gönczi Endre Paszab. Gárdonyi Géza: i4 láthatatlan ember Képregény változat: ,Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pái |A Jövö szombati számunkban folytatjuk.) FÜLEMÜLE Élt egyszer egy gazdag kalmár, aki dúskált minden földi jóban. Szobáiban per- zsaszönyegek tarkállottak, asztalán kínai edény ékeskedett, pompázatos ruhái Törökországból származtak, szolgáit Indiából hozta. Bármerre megfordult a világ négy táján, mindenünnen hozott haza emlékbe valamit. Élt a kalmár házában egy fülemüle. Kalickájának falait ezüst indákból fonták, tetejét kristályrudacskák bordázták alját aranyszemcsók borították. Semmit se sajnált hát a kereskedő az ö kedvelt fülemüléjétől. Minden áldott nap, pity- mallatkor délidőn és esten- den szolga vitte a madárnak a hideg vizet gyöngyházkagylóban és a válogatott gabonaszemet borostyántálcán. Bú és gond nélkül éldegélt hát a fülemüle. Dalolni meg minden madárnál gyönyörűségesebben tudott. „Isten uccse, jobb • dolga van nálam, mintha szabadon lenne” — tűnődött el egyszer a kalmár, amint madárkája vidám csattogását hallgatta. Egy napon tengerentúli országba kezdett készülődni. Megtudván ezt a fülemüle, imigyen kérlelte gazdáját: — Hallgasd meg szómat, jó uram, hiszen mindenkor szépen bántál velem, mindent megadtál nekem. Ezúttal se tagadd meg kérésemet. Tudom, hogy édes hazámba utazol. Ott, a gránát- ' almafa-ligetben él egész atyafiságom, bátyáim és húgaim. Menj el hozzájuk, gazdám, és add át nekik legforróbb üdvözletem. Mondd meg azt is, hogy élek és virulok, semmire nincs panaszom. — Jól van — válaszolta a kalmár — kérésedet okvetlenül teljesitem. Meg is érkezett szerencsésen ama tengerentúli országba. áruin túladott s ösz- szevásárolt mindenféle ritka becsű holmit. Aztán felkerekedett. hogy megkeresse azt a ligetet, amelyről a fülemüléje beszélt. A lábát majd (TATÁR MESE) lejárta míg végül is elérkezett egy csodásán szép ligethez. Amerre csak nézett, töméntelen virág pompázott. A gránátalmafákat mintha piros festékkel pingálták volna ki, annyi volt rajtuk a gyümölcs. A fűszeresen illatozó levegő szinte belereszketett a harsány fülemüleszóba. Körülnéz a kalmár és látja ám: minden ágon- galy- lyon, egy-egy csalogány hintái s trillázik ’ önfeledten. Egyikük meg annyira cifrázza, hogy akaratlanul is fel kell rá figyelni az emberfiának. „Aha, ez alighanem rokona az én kis dalosomnak” — gondolta a kalmár, odament a fához és felszólt: — Figyelj csak‘rám, te csalogány! Az én hazámban él ezüst kalickában a bátyád. Általam küldi * tiszteletét neked és valamennyi testvérének, húgának. Azt üzeni, hogy él és virul, mindennap jóllakik, friss vízben se szenved hiányt, s a bút, gondot nem ismeri. Ám ahogy a fülemüle meghallotta e szavakat, mintha lenyilazták volna, a földre zuhant. A kalmár nem is tudta, mitévő legyen. Lehajolt a madárhoz, de az már nem lélegzett Szárnyait szétcsapta, csőrét eltátotta és ott hevert moccanatlanul, akárha kimúlt volna. „Hej, bárcsak ne emlegettem volna a bátyját — szon- tyolodott el a kalmár. — Nyilván már nagyon bánkódott és vágyódott utána... Dehát késő bánat eb gondolat!” ti f • Azzal felvette a főidről a madárkát és jó messzire a fűbe hajintotta. A fülemüle meg — lássatok csodát — alighogy a a földre puffant, legott életre kelt. Felhussant egy fára, fütyülni kezdett, majd gallyról gallyra, fáról fára röppenve eltűnt a liget sűrűjében. — Hová sietsz? Állj meg már! — rikkantotta a kalmár. — Legalább azt mondd meg, mit üzensz a bátyádnak. Hiszen szegényke eped- ve várja válaszodat! Ám a fülemüle válaszra se érdemesítette, hanem vidáman dalolva végleg eltűnt a sűrű zöld lombok közt. * Búsan érkezett haza a kalmár. — No gazdám, átadtad-e .üdvözletem? Hoztál-e üzenetet az enyémektől? — fogadta a csalogány. — Üdvözleted átadtam — válaszolta leverten a kereskedő —, de bizony üzenetet nem hoztam. Atyafiaid nyilván kitagadtak, öcséd szóba se állt velem. Mihelyt megemlítettelek, rögvest holtnak tetette magát. S milyen ügyesen csinálta: szárnyait szétcsapta, csőrét eltátotta. Senki nem mondta volna, hogy él. Erre jó messzire elhajítottam a fűbe. ö meg hirtelen feléledt és elszállt. Még csak meg se köszönte, hogy üdvözölted... A fülemüle elbúsult. Reggel meg, amidőn a szolga hozta volna neki a friss vizecskét gyöngyházkagylóban és a válogatott gabonaszemet borostyán tálcán, a madár élettelenül hevert a kalicka alján. A kalmár csaknem sírva fakadt bánatában. Mindent elkövetett, hogy életre támassza kedvencét. Vizet esőpögtetett a csőre közé, melengette a napon, kivitte a fűbe. Ám nem tudott rajta segíteni. A kis csalogány kimúlt. Hívta hát a szolgáját . és meghagyta neki, hogy vigye minél messzebb a gáztól. A szolga elvitte a kis tetemet a kerítésen túlra, és elhajította. A fülemüle meg, alighogy a földre puffant, megrázkódott, felröppent s víg trillázással hazája felé vette útját. — Köszönöm a jötanácsot! — szólt vissza a kalmárnak. Ugyanis ez a jó ember, mit sem sejtve, elmondta a fülemülének, hogyan szabadulhatna ki rabságából. Nem tudta mit tesz, annál inkább tudta bezzeg a fülemüle. Kovács László ford. Krecsrnáry László: Volt egy fán egy körte Volt egy fán egy körte, megkívánta örzse, felmászott a fára — * majd a nyakát törte! Volt egy fán egy szilva, felment érte Irma, s mire felment Irma — leesett a szilva! Volt egy fán egy alma. megkívánta Barna» keresett egy gallyat — s övé lett az alma! Labirintus A A kiskutya szeretne eljutni a házába, de nem tudja, melyik úton induljon el.'Mondjátok- meg, hánvas számú úton juthat a házába?-no*n púi ?zs SBii«9q B
