Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám

«. <AM

KVLrr MAGYARORSZÄ«

1970. Január 29.

I ülpolitikai összefoglaló

ÍJ Kiváltak a fények Lagosban H „Vieínamizálás“ Rogers módra p Lobs Szófiában '«

Varsói nyitány

Külpolitikai széljegyzet:

Számottevő enyhülést a nemzetközi politikában nem hozott ugyan az új esztendő, örömre mégis van ok, mert a sok neuralgikus góc közül legalább az egyik megszűnt. Január első felében véget ért egy hosszú, véres és kegyetlen háború, a szakadár Biafra utolsónál! megmaradt harcosai letették a fegyvert, s mint a nemzetközi hírügynökségek Lagosból jelentik: a nigériai főváros két és fél év óta először töltötte ismét békebeli körülmények között a vasárnapot. Az utcákat éneklő, vidám emberek lepték el, s miután feloldották az elsötétítési rendeletet, az esti órákban mindenütt ki- gyúltak a fények.

William Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere a televízióban ismertette az USA „vietnamizálási” programját. Annyi mindenesetre az 6 beszédéből is kiderült, hogy még a háború nagyfokú „vietnamizálása” után is igen nagy létszámú amerikai haderő marad Vietnamban: csaknem negyedmillió fő. Joggal kérdezheti ezek után a nemzetközi közvélemény: ugyan mi ebben a „vietnamizálás” és hol marad a Nixon-admi-' nisztráció — hivatalba lépése előtt tett — ígérete a vietnami háború befejezéséről?

Ebben az esztendőben minden európai államférfi utazása különösen érdekessé válik, tekintettel arra, hogy * az 1969 márciusi budapesti felhívásban javasolt összeuróA KISZ Központi Bizottsága héfőn Ságvári Endre éremmel tüntette ki az amerikaiak vietnami vérengzésének két életben maradt szemtanúját: Vo Thi Lient és Pham Thi Lient. A két vietnami lánynak a KISZ KB nevében Szabó Ferenc, az intéző bizottság és a titkárság tagja nyújtotta át a ki tűn-, tetőst. Az ünnepségen ott volt Le Huu Van, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagypai biztonsági konferencia témája az ilyen utazások alkalmával immár elkerülhetetlen. Ezekben a napokban Luns holland külügyminiszter tartózkodik Bulgáriában, ahol Ivan Basev bolgár külügyminiszterrel folytat megbeszélést.

„A légkör eléggé kedvező, megállapodást érhetünk el a napirendre vonatkozóan és biztosan számíthatunk a sikerre, ha az a siker szerény is” — jelentette ki Szófiában a holland külügyminiszter az európai biztonsági értekezlet kilátásaira vonatkozóan.,

E sorok nyomdába adásakor küszöbén állunk ’egy másik, bár nem azonos előjelű, de nem érdektelen nemzetközi tárgyalásnak is. Amennyiben az utolsó pillanatban nem történik valami (és tavaly éppen az utolsó pillanatban történt!) , akkor a keddi nap folyamán — kétévi szünet után — ismét megkezdődnek Varsóban a nagyköveti szintű tárgyalások a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok között. Minthogy Peking — a kínai fővárosban folyó szovjet—kínai tárgyalások ellenére sem — mutat egyelőre közeledést a szocialista tábor iránt Washingtont sem lehet azzal „vádolni”, hogy valamiféle békepolitikát forszírozna, kevés valószínűsége van annak, hogy a felújuló amerikai—kínai tárgyalások a nemzetközi béke és biztonság ügyét mozdítanák elő.

vivője is.

Dél-vietnami vendégeink hétfőn este elutaztak Budapestről. Európai kőrútjuk következő állomása Szófia. A vietnami fiatalok a továbbiakban ellátogatnak Finnországba, Svédországba, Norvégiába, Belgiumba, Francia- országba, Olaszországba, az NDK-ba és Csehszlovákiába is.

(Folytatás az 1. oldalról)

kásosztály harcára a tőkés kizsákmányolás és a német imperializmus vészthozó háborús tervei ellen, s rámutatott, hogy a nemzet egységéről már abban az időszakban sem lehetett szó. Foglalkozott az NSZK megalakulásának körülményeivel, s kiemelte, hogy Németország kettéosztását, a nemzet megosztását a második világháború után, a bonni kormány és az amerikai imperialisták kezdeményezték és a Szövetségi Köztársaság szuverénítását korlátozó párizsi szerződések megkötésével bástyázták körül.

A Német Demokratikus Köztársaság szocialista német nemzeti állam, a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság tőkés NATO-állam, korlátozott nemzeti szuveré- nitással — mondotta Walter Ulbricht.

>Az NSZK szuverénítását korlátozó párizsi szerződésekre utalva kijelentette: „a párizsi szerződések ellenére az a Véleményünk: á bonni kormánynak rendelkeznie kell annyi bátorsággal, hogy elegendő szuverénitást biztosítson magának az NDK által javasolt nemzetközi jogi érvényű államszerződés aláírásához.” Kiemelte: Brandt jelenleg csak azért hangozVisszautasította az „emberi könnyítésekre” vonatkozó nyugatnémet tárgyalási javaslatokban megmutatkozó demagógiát, és rámutatott, hogy a Brandt kormány akkor lép fel valóban az emberiesség érdekében, ha szakít azzal a politikával, amelynek lényege és célja agresszív és embertelen. Ez megköveteli:

— az európai status quo, különösen pedig az NDK állami létének nemzetközi jogi érvényű, fenntartás nélküli elismerését;

. — az NDK fei a. Szövetségi Köztársaság közötti ha- tárók^*- állarphjtirokként történő, feltétéi nélküli elismerését;

— a kizárólagos képviseleti igény valamennyi formájáról és a Hallstein- doktrináról való feltétel nélküli lemondást;

— a lemondást minden, az NDK és állampolgárainak megkülönböztetésére irányuló kísérletről;

— két német állam nemzetközi jogi alapon való normális, egyenjogú kapcsolatainak megteremtését.”

Walter Ulbricht rámutatott, hogy az NDK államszertatja misztikus módon a nemzet egységét, hogy kitérjen az NDK-val kialakítandó normális, egyenjogú nemzetközi jogi érvényű kapcsolatok megtermetése elöl. Aláhúzta, a potsdami szerződésben foglaltak jelentőségét a Német Demokratikus Köztársaság szuverén kül- és belpolitikája számára.

Kiemelte, hogy a potsdami megállapodásokat — így a határokra vonatkozókat is — végérvényesnek kell tekinteni. A potsdami tanácskozáson részt vevő hatalmak megállapodását az az elgondolás vezérelte, hogy a potsdami megállapodásokat egészen rövid idő alatt békeszerződéssel szentesíthetik — mondotta Ulbricht és hozzátette: Nyugat-Németországban is tisztában vannak azzal, hogy lehetetlenség a jelenlegi európai határok bármiféle megváltoztatása.

Az NSZK számára is az elképzelhető legjobb változat az európai status quo alapján kialakítandó európai biztonság és a kapcsolatoknak ezen az alapon történő normalizálása.

Nyugat-Berlin helyzetével nem foglalkozott részletesen, hanem utalt az NDK ismert álláspontjára: ez a város nem tartozik a Néniét Szö- Kö-'+o’-sasághoz és soha nem fog hozzá tartozni.

ződés tervezete.megvilágította az egyenjogú kapcsolatok megteremtésének útját.

„Most az SPD—FDP kormányon a sor Bonnban, hogy a két német állam lakosainak érdekében elfogadja ezt az ajánlatot.”

A megjelent újságírók írásban mintegy 60 kérdést tettek fel az államtanács elnökének.

Válaszaiban Walter

Ulbricht támogatta a valamennyi európai állam egyenjogú részvételével megvalósítandó európai biztonsági konferencia összehívásának gondolatát.

Hangisúlyozta, hogy a szocialista országok egységesen támogatják az NDK nemzetközi jogi érvényű elismerésére vonatkozó követelést, amint ezt a szocialista országok párt és kormányvezetőinek múlt évi moszkvai értekezletén kiadott közleményében is kifejeződött.

Támogatta a müncheni egyezmény kezdettől való érvénytelenítésének követelését, mint a Szövetségi Köztársaság és Csehszlovákia viszo- nyá normalizálásának előfeltételét. Végül támogatta a gazdasági kapcsolatok ápolásának gyakorlatát és ezt különválasztotta a politikai jellegű köve/.lések kérdésétől.

Amikor fél éve sincs még — Líbiában megfosztották trónjától Idrisz királyt, a kommentátorok a térképre néztek és azt mondták: ez ä fordulat még érdekes újdonságokat tartogat az arab világban.

S valóban: a Tripoliban tartott „kis csúcstalálkozót” gyorsan követte Egyiptom, Szudán és Líbia külügyminisztereinek tanácskozása. Itt már arról folytattak eszmecserét, hogy a három progresszív szárnyhoz tartozó arab állam a gyakorlatban hogyan hajtsa végre az államvezetők együttműködési elhatározását. A változás tehát Líbiában valóban kézzelfogható, s a kommentátoroknak igazuk volt. Ebben azonban nemcsak a térkép volt segítségükre — bár tény, hogy Líbia közvetlenül 'és hosszú területszakaszon határos mind az Egyesült Arab Köztársasággal, mind Szudánnal. A jóslatot megkönnyítette, hogy az új líbiai vezetés röviddel a hatalomátvételt követően elkötelezte mányit az arab ügy mellett Ez pedig azt jelentette, hogy a , haladás, illetve az antiimperiah'sta harc útját járó, vagy afelé tartó arab országok tábora most olyan állammal erősödött, amely:

1. addig, a területén működő külföldi támaszpontok folytán éppen az 6 sakkban tartásukra is alkalmat szolgáltatott, és

2. jelentős sivatagi olajkincse révén anyagilag is tetemes támogatást nyújthat az ügynek, amely mellett az új vezetés elkötelezte magát.

Ma már egyre több jel mutat arra, hogy ez a két körülmény valóban nagy horderejű változásokat érlel az arab keleten, s ezen belül elősegíti, hogy Egyiptom, Szudán és Líbia együttműködése révén. — á más-más társadalmi vis^pnyok folytán távolról sem egységes — arab világban egy új összefogás új súlypontját alakítsa ki.

Ebben kétségtelenül fontos tényező a líbiai olajkincij — és Líbia néhány nappal ezelőtt vállalta éppen, hogy erőforrásainak egy részét a közös arab ügynek ajánlja, egy védelmi célú katonai alapra.

Líbia neve ezekben a napokban azzal kapcsolatban is előkelő helyet kapott a világsajtóban, hogy vesz-e Franciországtól fegyvereket, és ha igen, milyen típusúa- kat. E technikai jellegű részletek mellett azonban sokkal jelentősebbnek tűnik

az a távlati elgondolás^ amely e hírek mögött meghúzódik. Líbia ugyanis a forradalom előtt egyoldalúan angolszász (és részben nyugatnémet) befolyás alatti ország volt: Wheelus Field

amerikai és El Adem brit katonai támaszpontja mellett fáz elsősorban amerikai kézen lévő olajcégek befolyása misftt is. Ezt a befolyást egyébként már a megdöntött király is próbálta ellensúlyozni : így a Francia- országnak feladott fegyver- rendelések eredetileg tőle származtak. • Csakhogy a régi rendszer politikája arra

épült, hogy szemben áll Egyiptommal — ezért a fegyvervásárlások összetétele is ennek megfelelő volt. így történt, hogy decemberben például a köztársasági kor- ■ mány lemondta a király által korábban Angliától rendelt kis hatósugarú rakétákat.

E stratégiai átcsoportosítás mellett a forradalom szinte „életbiztosításként” is igyekszik mielőbb megszabadulni Wheelus Field amerikai és El Adem brit támaszpontiától. Líbia ezért még december közepén felmondta a támaszpontszerződéseket és határidőben állapodott meg az érdekelt nyugati kormányokkal á ki- ürítséről. Alig néhány nappal e tárgyalások megindulása előtt összeesküvést lepleztek le Líbiában, jeléül annak, hogy az érdekeltek nem szívesen mondanak le ottani előjogaikról. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ez az elvetélt összeesküvés éppen el'enkező hatást ért el Ahelvett, hogy megfélemlítette volna Líbiát, talán még ösztönözte is a forradalom vezetőit, hogy szövetségeseket keresve szorosabbra fűzzék kapcsolataikat Egvintómmal és Szudánnal. Temészetesen Líbiának, mint jelentős olajtermelő országnak bizonyos óvatossággal — és éberséggel — kell haladnia a nyugat felé vezető „hidak” fel- égetásáben is. Ebből a szempontból figyelemreméltó

taktikára vall, hogy az ismert amerikai—francia elleniek közepette igényt tart a Párizsnak fe1 adott fegyverrendelések teljesítésére.

Mindenesetre a líbiai vezetés önbizalmára és az ország helyzetének kiegyensúlyozottságára vall, hogy most, január közepén több hónapi óvatos titoktartás után — nyilvánosságra hozták az ország új vezetőinek teljes névsorát.

Ságvári Endre ,éréinmei tiintették ki - a dél-vietnami fiatalokat

követségének idegílenes ügyA Brandt-korműny szakítson agresszív politikájával

a.

Budapest körül karácsony napján zárult be az ostrom- gyűrű. Ezután néhány ködös nap következet, a légi tevékenység szünetelt és a gyalogság s::m tevékenykedett .De ünnepek után kiderült, s a városra vészes, vihar előtti csend borult. A fővárosban körülzárt náci és nyilas erők nem voltak jelentéktelenek;. Hitler nyíltan megmondta, hogy Budapesten Bécset védi, s ezért Berlinben kiacHák a parancsot a végső ellenállásra. A szövet hadseregnek azonban nem csak saját katonai, de a iváros lakóinak élete sem volt közömbös, s így azt cselekedte. amit minden más becsülei es és felesleges vérontást kerülni akaró ellenfél is cselekedett volna.

A december 28-ról 29-re virradó éjszaka a körülzárt város főútvonalainál megszó- "'’’tak a szovj-t állások mö- ’Vt felállított hatalmas megafonok és bejelentették, hogy másnnD. december 29- ot reggel parlamenterek viszik át a vonalakon a szovjet parancsnokság ultimátumát, mely a kilátástalan

írta: Wesselényi Miklós

helyzetre való tekintettel a

náci és magyar csapatokat kapitulációra szólítja fel, tisztességes megadási feltételekkel. A közleményt német és magyar nyelven felolvasták, a parlamenterek menetirányát és az indulás idejét pontosan megjelölték. Ezt a közlést a hangszórók egész éjjel még reggel is szüntelenül ismételték. Azokon az arcvonalszakaszokon, ahol a parlamentereknek el kellett haladniok, megszűnt minden harci tevékenység.

Reggel 11-kor Kispest külvárosában megjelent egy személygépkocsi nagy fehér zászlóval Az autóban a parlamenter tiszt, Steinmetz kapitány és a tolmács ült. A kocsi áthaladt a szovjet vonalakon és a német állások felé közeledett. Szovjet oldalról száz és száz szempár kísérte őket aggódó figyelemmel. A német oldalon is néma csend honolt, sehol egy embert nem lehetett látni. Csupán az autó motorjának berregése törte meg a feszült csendet. Ahol a néme- tek védőállásainak vonala kezdődött, hatalmas épület emelkedett, kapuját és ablakait téglákkal rakták be A

szovjet parlamenterek autója kikerülie az úttesten tátongó gránáttölcséreket és lassan közeledett ehhez az épülethez. Már majdnem odaért, amikor lángcsóva tört elő az épület egyik téglás lőréséből. A láng és a füst pillanatok alatt, elborította a gépkocsit és az ágyúlövés robaja egybeolvadt a lövedék robbanásának dörejével. Az álcázott német ágyú tehát közvetlen közelről tüzelt a fehér zászlós szovjet gépkocsira. Nyomban utána egy tucatnyi újabb robbanás hallatszott és minden irányból megszólaltak a géppuskák is. Amikor a füst szertefoszlott, az utca közepén hevertek a gépkocsi roncsai, a megfeketedett holttestek és a vérrel átitatott fehér százló. Pillanatnyi dermedt csend támadt, amíg a szovjet oldalon megértették, hogy a nácik meggyilkolták a szovjet parlamentereket.

Az ostrom elkezdődött, bár a szovjet hadvezetőség még ezek után is kímélte Buda- oestet. Nem használt nehéztüzérséget, rttérjt bevetésé a földdel tette volna egyenlővé á fővárost. A háború után született nemzedék természetesén már nem emlékszik az

ostromra, a piszoknak,

szonnynek,: éhezésnek, fázás- nak és halálfélelemnek arra a szűnni nem akaró sorozatára. mely hatalmába kerítette a főváros lakosságát. A pesti oldal háromheti, majdnem szakadatlan bombázások és utcai harcok után szabadult fel január 19-én, ekkor érték él a szovjet csapatok a Duna vonalát. Budán azonban, ahol végül is a Várhegyre és közvetlen környékére zsugorodott a németek által tartott terület, február 12-ig folytatódott a teljesen esztelen ellenállás. Végül is a nácik kitöréssel próbálkoztak, aminek logikusan az lett a következménye. hogy a kitörni készülő sereg háromnegyed része elveszett. A többi, ha tudott, elmenekült, vagv fogságba esett. A parancsnokot, Pfeffer—Wildenbruch tábornokot egy csatornából húzták elő a szovjet katonák A nácik feláldozták Budapestet.

Legfeljebb csak megközelítőleg lehet felbecsülni, hogv az ostrom alatt mennyien vesztették életüket. Valószínűleg nem' járunk messze az igazságtól ha a polgári lakosság veszteségét 100 ezer főre ber«nHfik. d*> éz a szám még nem tartalmazza a cettóban legvilkoRakat. M°e v"*r»rir'noVka1 a

is eRv hűvösvö1«^ tö- rbpn 7 ew embpr földi maradványait találták. Budapest városképe borzalmas volt. Az utcákon vad összevisszaságban hevertek a szétlőtt tankok, emberi holttestek és döglött lovak. A kiéhezett lakosság az elhullott állatok húsával táplálkozott A Dohány utcai zsidótemplom előkertjében mint a fahasábok egymásra fektetve feküdtek a gettóban legyilkolt szerencsétlenek megfagyott meztelen hullái. Az utcákon éhségtől elgyötört. lázban égő emberek .támolyogtak, legtöbbjük kis kocsit vagy szánkót húzott maga után, rajta szegényes holmijával. Többnyire eltűnt hozzátartozóikat keresték.

Az élet lassan újra megindult Budapest népe természetesen sóvárogva várta ezt a pillanatot. Alig ért véget egy kerület vagy házcsoport megtisztítása. alig ült el a harci zaj, az óvóhelyeken szorongó polgári lakosság elhagyta a pincéket. Nem volt élelmiszer, a pincékben sok volt a beteg és sebesült polgári lakos. Ebb°n a nehéz helyzetben az első segítsége: a Vörös Hadsereg nyújtotta A betegeket és sebesülteket elsősegélyben részesítették rögtönzött kórházakat rendeztek b° és az éhező budapestiek részére a szovjet parancsnokság tábori konyhát állított fel a város több nontíán. Megko^at^ működésüket és segélyakcióinkat a nemzeti kormány és a demokratikus pártok megbízottai is. Ezeknek az akcióknak központja a jauuar 18-án alakult Magyar Kommunista Párt Tisza Kálmán téri, «.ma Köztársaság tér) székhaza volt. Innen irányították Budapest élelmiszer-ellátását. Zsedényi Béla. az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke február elején, amikor Budán még dörögtek az ágyúk (ő maga alig tudott a szovjet parancsnokság által rendelkezésére bocsátott gépkocsin keresztülvergődni az égő Kálvin téren) felkereste Debrecenből a fővárost. A kormány már ekkor a Budapestre történő visszatérés gondolatával foglalkozott, hiszen nyilvánvaló volt. hogy a központi igazgatás csak innen, az ország szívéből lehetséges. De ekkor ez még korai volt.. Az ország szíve csak alig-alig dobogott és lényeges segítséget Debrecenből sem tudtak adni. A budapestieknek .egyelőre, a szovjet hadsereg segítségével maguknak kellett kezükbe venni sorsuk irányítását. És lassan-lassan úrrá is lettek, a nehézségeken. Amikor a tavasz első sugarai előcsalták az agyonbombázott földből az első félénk virágokat. a romokon már élet folyt és ha még döcögve és akadozva is. de Budapesten megindult egv új és szebb világ felépítése.

(Folytatjuk)

Uj szelek Líbiában