Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 12. szám
IW#. Jtawár t8. K«r irr MAflT**nwwA9 # olfel Az iskolai kon vv tárak és az Olyasé népért mozgalom NEMEZ®« LESHETNE VITATKOZNI AZOKKAL, akik az Olvasó napért mozgalomról szólva gondolataikban eljutnak annak megfogalmazásáig, hogy az olvasásra nevelést mégiscsak az iskolában kellene elkezdeni. Mégpedig nem valami külön, erre a célra beállított tantárgy óráin, nem is lecke formájában házi feladatul adva, hanem minden egyes tantárgy keretében és az élménynyújtás olyan erejével, amely egy egész életen át hat Mindaz, amit az iskolából kikerülőnek könyvkiadás, irodalompropaganda, kritika, könyvtár csali nyújthat, tulajdonképpen mind erre az életre szóló élményre és a nyomában járó szellemi szükségletre, épül, azt fejleszti és szolgálja. Pontosabban: így kellene lennie. S valljuk meg: nem mindenütt és nem egészen így van. Szánttal an felmérés és könyvtári adat bizonyítja, hogy sokszor nincs mit fejleszteni és szolgálni. Kézenfekvő tehát a kérdés — ma már tucatjával lehetne idézni a megnyilatkozásokat: — mit kell hát tenni, hogy az iskola megfeleljen annak a feladatának, mely ebben a nagy ügyben rá hárul? A LEGFONTOSABB ANNÁK a pedagógiai közvéleménynek a kialakítása, mely azt vallja, hogy az iskolareform egyik leglényegesebb célja, a tanulók Önállóságra nevelése elképzelhetetlen anélkül, hogy növendékeinket rá ne nevelnénk az olvasásra, a könyvek forgatására, használatára, hogy ki ne fejlesztenénk bennük az önálló művelődés igényét, az önálló ismeretszerzés készségét. A pedagógia szakembereinek feladata, hogy tantárgyanként kidolgozzák ennek a nevelési tevékenység- , nek legjobb, legkorszerűbb módszereit. Arról .yan sző, hogy tanulóink ne tankönyvi szöveget tanuljanak, a nagyobbak ne érettségire, vagy egyetemi vizsgára készüljenek, hanem az általános iskola legalsó osztályaitól kezdve hozzászokjanak , ahhoz, hogy nem a bizonyítvány, az érdemjegy a fontos. hanem a tudás. Illetve, hogy oktatási intézményeinkben — minden fokon és szinten — olyan szellem uralkodjék, mely nem a tankönyvi szöveg visszaadásának minőségét, hanem a szerzett — bárhonnan szerzett! — ismereteket értékelje, az .önálló gondolkodást jutalmazza. így olyan ifjúság kerül majd ki az iskolákból, mely cikkor is tud tájékozódni a világban, ha nem áll mellette a tanár, aki a napi leckét föladja és számon kéri. De ahogy az Olvasó népért mozgalom általános kérdéseit feszegetve mindig kiderül, hogy a könyvtárak jelentik a mozgalom legfontosabb bázisát, az előbb említett korszeré oktató-nevelő munka setn képzelhető el kulturáltan használható, hatékony iskolai könyvtárak nélkül. Olvasásra nevelés az iskolában. Ez jogos igény. Az iskolai, könyv tárak mai állapota — elszomorító. Ha e kettőt szembesítjük, nyilvánvalóvá les? az ellentmondás az igény és a rendelkezésre álló eszköz között. MEGHAMISÍTANÁNK A VALÓSÁGOT, ha figyelmen kívül hagynánk sok olyan, egyelőre csak itt-ott felbukkanó. tényt, melyek arról győzhetnek meg bennünket, hogyha lassan is, de megmozdult valami. Hogy legalább a középiskolák egy- hatodában önálló könyvtá- ros végzi a könyvtári munkát: hogy majd négy tucat általános és középiskolát tudnánk felsorolni, ahol korszerű könyvtár segíti az iskola munkáját: hogy mind több tanács tekintélyes ösz- szegeket bocsát időnként az Iskolák rendelkezésére könyvtárfejlesztésre. Esek mind kedvező jelelt, Sajnos, azonban csak je-, lek. Sokkal többre van szükség ahhoz, hogy joggal lehessen számon kérni az iskolától. mit tettek az olvasó- népért. A korszerű iskólának fiz önálló ismeretszerzés műhelye, a könyvtár lesz a központja. Nem szabad hát megengednünk, hogy több évtizedre szóló iskolaépületekben legjobb esetben szűk raktározásra elegendő helyiséget szánjanak könyvtárnak, vagy egyáltalában megfeledkezzenek róla. Abba sem lehet belenyugodnunk, hogy a már meglévő épületekben — a közismerten szűkös elhelyezési viszonyokra hivatkozva — a könyvek lezárt szekrényekben a folyosón álljanak, s a „könyvtárról’’ csak idézőjelben lehessen szót ejteni. A szellemi munka olyan műhelyéi kell megteremtenünk, ahol a könyvek légiója várja a kíváncsiságát. érdeklődését kielégíteni akaró fiatalságot, ahol akár órák hosszat tanulmányozhatja azt, amiről az órán, a tankönyvben csak a sűrített lényeget kapta, kaphatta. HIÁBA AZONBAN A LEGJOBB .TANÁRI SZÁNDÉK, ha nincs elég könyv, vagy nem az van, amit az oktatásban jól fel lehetne használni. Ismerve a könyvkiadás mai gyakorlatát, az sem elegendő, ha a fenntartó tanácsok évente egyszer vagy kétszer valamit könyvtárfejlesztésre is fordítanak. Az kell, hogy az iskolák folyamatosan megkapják a szükséges összegeket, és a rendelkezésre álló tájékoztató jegyzék alapján — meri vannak ilyenek! — maguk gyarapítsák az állományt. Az iskolának ez a minden tantárgy tanítását egyformán szolgáló „szertára” nem eshet. áldozatul az új gazdasági irányítási rendszer helytelen értelmezésének. Megbecsülést (erkölcsit és anyagit egyaránt) kell szereznünk azoknak a pedagógusoknak. akik lelkesedéssel végzik munkájukat, amiért hivatalosan annyit sem kaphatnak, mint — mondjuk — a takarékbélyegek eladásáért. Általánosan elfogadottá kell tenni azt az álláspontot. hogy az olvasásra, a könyvek használatára nevelés az egész tantestület kollektív nevelési feladata, melyet a pedagógusok helyett sem az iskola könyvtárosa, még kevésbé a közművelődési könyvtárosok nem végezhetnek el, legföljebb segítik azt AZ OLVASÓ NETÉRT MOZGALOM a maga erkölcsi súlyával sokat tehet az iskolai könyvtárak fejlődéséért. Bizonyosak lehetünk benne, hogy a legjobban és leggyorsabban megtérülő „befektetés”, hiszen a mozgalom szószólói is állandóan azt hangoztatják, az iskola tehet legtöbbet az olvasó népért Kisfahtdi Sándor Az akaratos vegyész és a pirulagyártás sikere Egymilliárd tabletta Tiszavasváriból Sokan csak mosolyogtak, amikor egy hosszú sárga épületben Tiszavasváriban egy akaratos vegyész pirulákat kezdett készíteni egyedül. 10 évvel ezelőtt. Ma már senki sem hitetlenkedik. Magyarország egyik legnagyobb gyógyszergyárában. a Tiszavasvári Alkaloidában 1960 óta készítik hazai és külföldi megrendelésre a pirulákat Igaz. eddig nem éppen a legmegfelelőbb körülmények között vagy ahogy Darúeska István, az egykori „konok vegyész”, a jelenlegi kikészítő és kiszerelő üzem vezetője mondja: A mostoha lehetőségeket nekünk kellett megszelídíteni. Mo még kézzel" Nos. a szelidilés annyira jól sikerült, hogy az égiszén más célra épített helyiségekben saját tervezésű szárító- kamrák, a legmodernebb hazai és import gépek mellett tökéletesen megoldották az ott dolgozók egészségének védelmét is. — Természetesen ez nem jelenő azt, hogy mint üaem megfelel. A gyógyszergyártás itt egyáltalán nem gazdaságos, hiányzanak a legelemibb üzamgazdasági feltételek is. Csupán a gépeknek köszönhető, hogy az egyre növekvő megrendeléseknek eleget tudnak tenni. A körforgó tablettázógép az influenza elleni pirulából 00 ezer darabot készít óránként. — Nem is a mennyiséggel van baj — mondja Daaiicska István. — Inkább a csomagolás okoz problémát. Annál is inkább. mert ez még mindig kézzel történik. így a legjobban begyakorlott munkások sem tudják a gép iramát követni. Légkondicionált csarnokok Nem lesz probléma sokáig a csomagolás sem. Már megérkeztek az új gépelt Olaszországból, amelyek felváltják a kézi erőt. Csupán az új üzemre várnak, amely már ott magasodik az épület hátánáL :— Március végére fejezik be az új üzem építését Éltkor kezdik meg a gépsorok szerelését, míg az áttelepülési július végén vagy augusztus elején kezdjük. Az új üzem minden olyan követelményt kielégít, amelyet egy korszerűen felszerelt egységtől várni lehet Évi 1 milliárd tabletta gyártását és csomagolását végzik majd itt. Ezt a mennyiséget 8 tablettagyártó géppel érik el, amelyeket nagyobb , részben külföldről vásároltak meg. Külön említést érdemel az üzemhez tartozó raktár, amelynek alapterülete megegyezik. az üzemével, 800 négyzetméter, s amelyben egyetlen munkás, egyetlen munkagéppel végzi majd a ki- és berakodást. Az új üzem valamennyi helyiségét elszívó- és légkondicionáló berendezéssel látják el. • « Üzemrész 115 dolgozóval A gyáron belüli önállóság nem új dolog. Hiszen a tablettagyártó üzem már az elmúlt év februárja óta külön egységként működik, saját neve is van: Kikészítő, kiszerelő üzem. — Ma már 115-en dolgozunk az üzemben — mutatja a legfrissebb statisztikát az üzemvezető. — S ez azért is legújabb, mert a létszám állandóan emelkedik. A létszámmal a termelési érték is nő. Ennek az egy egységnek a termelési értéke az egész gyár 25 százalékát teszi ki. S ez a szám sem stagnál. — Annyira nem. hogy még a nyár végi átköltöztetésnél is mintegy 30 százalékos termelésnövekedéssel kell számolnunk. Hiszen a rendelések egymás után futnak be. — Az üzemnek van eso- magolástecbnikusa, akivel már kidolgoztunk egy olyan formát, amely visszaadja a készítő gyár, jelen esetben az Alkaloida jellegzetességét. Hiába, a gyógyszergyártásban is van konkurrencia. Nem úgy, mint 10 évvel ezelőtt, amikor kinevettek egy vegyészt, aki egyedül állt neki tablettát készíteni. Horváth ‘S. János MEG (EGYZÉS: Fütty Eiös fizikai munkától kíméli meg az embert az a hidraulikus csőhajlító berendezés, amellyel Ocsán János dolgozik, a METRI- POND fehérgyarmati mérleggyárában. Hammel József fel ve tele Interjú hobby-ügyben Készítsen önmagával rövid interjút, kértük Aptal Miklós vásárosnaményi könyvtárost egy hobby ürügyén, ami immár 10 éves és sok örömet, élményt hozott gazdájának. — Hogyan kezdődött? — Gyerekkoromtól szerettem az orosz nyelvet. Régi vágyam teljesült, amikor felvettek az idegen nyelveket oktató főiskolára. A főiskola után műszaki fordító voltam Miskolcon. Aztán úgy alakult, hogy könyvtáros lettem. amit szívese» és nagy örömmel végzek. De nem hanyagolom a régi hobbyt sem. Különösen azóta tölti ki szabad óráimat a fordítás, mióta jártam * Szovjetunióban is. s meggyőződtem róla. hogy nem felejtettem el a nyelvet. — Milyen művek érdekelnek? — Elsősorban a mai szovjet szépirodalom foglalkoztál. A könyvtárunknak hatféle orosz nyelvű újság és folyóirat jár, köztük több vezető szovjet irodalmi és művészeti lap. Elsők között találkozom a szovjet irodalom legfrissebb alkotásaival, melyek még könyv alakban meg sem jelentek, de már a Szovjetunióban beszélnek róla, a? irodalom iránt érdeklődők, ismerkednek a legújabb munkákkal. Ez nekem élmény, hisz nemrég lefordítottam egy kisregényt, amely még magyarul nem jelent meg. de az az érzésem, hogy nálunk is nagy sikert arat majd. Több kedvenc szovjet íróm van. igy Gorin, Szuhogorszkij és mások, akik írásait több éve figyelemmel kísérem. — Milyen látszatja van ennek a hobbynak? — Én elsősorban a magam szórakoztatására csinálom. Mondha tom, hasznos és hosszú időn szóló élmény eredetiben olvasni a szovjet szerzők írásait, amit a legművészibb fordítás sem tud tökéletesen visszaadni. Nem mondom hogy nem jólesik és nem ösztönző, ha lapokban, folyóiratokban is megjelenik egy-egy fordításom. A Köznevelés, az Ifjúsági Magazin és a Kelet-Magyarország közölte eddig összesen mintegy 2á—30 fordításomat • az Országos Széchényi Könyvtárnak is fordítottam már egy egészen terjedelmes munkát, legutóbb az információelméletről.' De a legtöbb fordításomnak saját magam vagyok az olvasója, bírálója és élvezője is. — Mint könyvtáros hasznát veszem-e? — Feltétlenül, hisz szép könyvállományunk van a szovjet irodalom alkotásaiból. Ha az ember az átlagosnál jobban ismeri az ajánlott irodalmat, több érdekeset tud mondani, amivel felhívhatja a figyelmet az egyes művekre. De nem csak a szovjet irodalom népszerűsítésében pótolhatatlan segítség ez, hanem a könyvtári kölcsönzés gyakorlatában is. Néhány szovjet tapasztalatot, módszert már átvettünk a szovjet könyvtári gyakorlatból. Ugyanis, természetes«« jár hozzánk a szovjet könyvtáros szakfolyóirat ls — fejeződött be az „örünterjuÁ Bezárták a Vesszóst — akarom mondani, a nyíregyházi Ezerjó-éttermet. Héttőtől, január 12-től festik. Ezzel egyetértünk. A hagy on rangosnak indult, hangulatos szórakozóhely kezdett lezül- leni, asztalainál egyre kevesebb ételt és egyre több italt szolgáltak ki, énekesei... hm... erről ne beszéljünk. Egy kis festés, frissítés valószínűleg jót fog tenni a vendéglátóipari kultúrának is megyeszékhelyünkön. No de addig is, akár egy hétre, akár lü napra, az u.e szokott vendégelt átmentük a Szabolcs-étterembe. ' „Hihetetlen. hogy itt mi van” — mondta éjfél körül a kétségbeesett üzletvezető, miközben pincéreivel próbáta felderíteni, melyik asztalnál ül az az átkozott kis huligán, alti két percenként ve- lötrázó füttyel riasztotta oz erre különben est k kis rész - ben ideges közönséget. A fantasztikus zsúfoltságban lehetetlen volt megtalálni. Hiába, vendéglátóhellyel egyelőre szűkösen vagyunk ellátva. Erről jut eszembe: mi van az Aranyszarvassal ? Hiszen csak a Kelet-Mag: a - országban legalább hétszer nyilatkozták az illetékesen, hogy már tavaly o<tt szilveszterezünk. Én. bevallom, anv- nyira ártatlan vágtok a félretájékoztatásban. hogy magam is elhittem amit leírtam és asztalt is foglaltára a Víztorony melletti új helyre szilveszterre. Hát, beózott volna az asztalom, mert hol van még az Arany- szarvas?! Jó ha tavaszra meglesz. Pedig a Nyíregyházi Fogyasztási Szövetkezőt magát ártatlannak vallja a késesben. Antikor a megyei építőipari vállalat berendezéshiányra hivatkozva kért halasztást, maga megszerezte, nem kis erőfeszítéssel az összes hiányzó anyagot, nyílászáró szerkezeteket, belső felszerelési tárgyakat ott is vannak azok a raktárban Nyíregyházán, csak az építkezés maradt el mégis. S ha már a késésekről beszélünk, mi lesz a kisvárén! áruházzal? Tavaly osszál megvolt minden szükséges dokumentáció a kezdéshez és hosszas unszolásra csak egy év múlva, idén ősszel hajlandó hozzákezdeni a vállalat. Igaz, általában van lemaradás építőiparunkban. De a mi megyei vállalatunk, miközben sorozatosan elhanyagolja „házon belüli” építkezéseinket, elég nagy és jelentős munkákat végez más megyékben? Jól van ez így? Más megyék építőipari vállalataihoz forduljunk mi is? Azok sokkal jobban szeretik saját megyéjüket és nem vállalnak rajta kívül jelentős munkát , Olvasónk írja: Javult a közlekedés Akik Nyfrturarol autobus*— szál járnak Nyíregyházára, bizony sokszor tapasztalták, hogy az autóbuszon milyen zsúfoltság, tömeg van. Sokszor az utazni kívánók közül többen le is maradtak Cgy-egy járatról. Az utóbbi időben ez megszűnt Mint megtudtuk azért, mert az 5. sz. AKÖV kisegítő járatokat indított ezen a vonalon, s ezáltal a korábbi zsúfoltság megszűnt S mindez azért vált lehetővé, mert a Szovjetunióból az AKÖV 25 autóbuszt kapott s ezek forgásiamba állításával az autóbusz-közlekedést jelentősen javítani tudták a nytrtursi vonalon is — közölt« Gyuriit* József Nyírtunt Kossuth z fl. «. alatti lakost __
