Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

2. öldal KELET MAGYARORSZÁG i9TÖ. január 18. Külpolitikai összefoglaló Brandt kancellár parlamenti beszéde ® íj segélytáborok Nigéria keleti tartományában ’„Nincs új etem” — Körül­belül ez lenne a sommázása Willy Brandt nyugatnémet kancellár világszerte kétség­telen érdeklődéssel várt be­szédének. Az NSZK parla­mentjében, a Bundestagban, a „nemzet helyzetéről” cím­mel elhangzott több, mint egyórás beszéd során a kor­mányfő válaszolt Walter Ulb­richt ismert javaslatára. Vála­szában Brandt hű maradt eddigi. vonalvezetéséhez, amelynek receptjét valahogy így lehetne megfogalmazni: az Adenauer és a Kiesinger- korszakhoz képest feltétlenül új hang, de ennél jóval ke­vesebb konkrétum. A kancellár kifejezte kész­ségét a két német állam kap­csolatainak javítására — ez az új hang — ugyanakkor okfejtésének lényege — hogy a Német Demokratikus Köz­társaság „de Jure elismo-ése n«m Jöhet számításba”, ez vkizont bizony a hagyomá­nyos bob ni álláspont. Brandt nagy érdeklődést rm ártott az európai bizton­sági konferencia iránt és kijelentette, hogy „tül kell menni a jöakaratú kijelen­téseken”. Ez ismét az emlí­tett receptnek az a része, amely vitathatatlanul jól hangzik. Ugyanakkor hozzá­tette, hogy a bonni részvétel csak úgy lenne ésszerű egy ilyen konferencián, ha an­nak összeüléséig valamilyen közeledés mutatkoznék a két német állam között. Ez viszont ismét negatívum. Két olr bői is: 1. Az összeurópai konfe­rencia előkészületeinek lé­nyege, hogy a nagy tanács­kozást egy ik oldalról se kös­sék előzetes feltételekhez; 2^ a két német állam prob- lémája az európai biztonság egyik legfontosabb szektora. A közeledés tehát nem a konferencia feltétele, hanem egyik legfontosabb témája. A beszéd egyik érdekes része volt a kancellár uta­lása Péter János külügymi­niszternek a nyugatnémet televízióban elhangzott In­terjújára. Brandt kiemelte a magyar külügyminiszternél: azt. a véleményét, hogy az országokat elválasztó kü­lönbségeknél fontosabbnak kell bizonyulnia a közös fe­lelősségérzetnek. Ezzel a gondolattal — hangoztatta — az NSZK kormánya teljesen egyetért. Többek között ennek a' kijelentésnek a gyakorlati értéke is csak a tettek, a konkrétumok mérlegén mér­hető majd le. A világ egy tőlünk jóval távolabbi pontján, Nigériá­ban folytatódik a szakadá- rok fegyverletétele. Govvon tábornok újabb beszédben foglalkozott a brafrai kapi­tulációval és kijelentette: bizonyos segélyakciók során egyes nyugati köröknek ma. éppúgy Nigéria-ellenes cél­jaik vannak, mint a múlt­ban. A szövetségi csapatok egyébként folytatják az éhe­ző biafraiak megsegítését: a Niger folyó mentén kilenc új segélytábort állítottak fel. A Nigériát pusztító hábo­rú a jelek szerint véget ért és ehhez a történelmi jelen­tőségű tényhez képest hu­szadrangú fontosságú az a még. nyitott kérdés: hol van Ojukwu, a szakadárok ve­zére. K ül politikai szét jég yzet; Politikai válság Olaszországban Szovjet hetilap a kínai háborús előkészületek okairól Moszkva, (MTI): A Lityeraltlrnaja Gazeta legújabb száma „totális mi- IHarizálás ■— a maoisták irány vonata” címmel a vi­lágsajtó Jelentéseit idézve, beszámol arról, hogy Kíná­ban fokozódnak a háborús előkészületek. Pékingben, Sanghajban, Kantonban lé­in s ütemben építik a légol­talmi óvóhelyeket. A mun­kában asszonyok és gyere­kek 1«; részt ..vesznek.Kr.­Az óvóhelyek építésének programja és a fokozott há­borús előkészületek egybe­esnek a Szovjetunió elleni éles támadások felújulásávat. Nagy hangsúlyt kap Kíná­ban a népi háború stratégiá­ja. Fz a stratégia hivatott — mondják — az agresszort belefojtani a sokmilliós la­kosság tengerébe. A népet felszólítják arra, hogy fo­il n-za éberségét az esetleges kémekkel szemben és várja ).-<.c7,öntetben • az ellenség megiepetésszerü támadását A sajtóközlemények sze- 'rint különösen aktívan fo­lyik a háborús felkészülés a Szovjetunióval határos kínai tartományokban. Az Itt ál­lomásozó katonai egysegeket újabb és újabb csapatokkal erősítik meg. Ezekbe a kör­zetekbe millió számra telepí­tik le a polgári lakosságot,* hogy „növeljék a népi ellen­állás erőit”. A lakosságot tégy ver/orgatásrn és parti­zánhadviselésre képezik ki. Egyre inkább hadi vágányra állítják át a kínai gazdasági életet. A kínai hatóságok — idé­zi a Pekingből származó sajtóközleményeket a Litye- ratumajk Gazeta — nyíltan arról beszélnek,. hogy mind­ezeket az intézkedéseket . a lehetséges szovjet támadás miatt foganatosítják. A Lityeraturnaja Gazeta nyomatékosan hangsúlyozza: — a kínai vezetők ' nagyon jól tudják, hogy p Szovjet­unió sohasem fenyegetőzött háborúval és senkit sem készül megtámadni. Ami pe­dig a kínai háborús előké­születeket illeti, ezek kettős célt szolgálnak: l. A „külső fenyegetés” madárijesátője a nadrágszíj . még szorosabbra húzásához kell, a belső nehézségek iga­zolására, hogy a tömegek figyelmét eltereljék ezekről a nehézségekről- .... ’ 2. A rhilírárizálásnák azon­ban a kínai népet még sú­lyosabb következményekkel fenyegető céljai is vannak. Bármennyire igyekszik Pe­king a katonai előkészülete­ket „védelmének” feltüntet ni, mindenki előtt világos: ilyen arányú és jellegű in­tézkedések csak fokozzák a nemzetközi feszültséget, ezek az intézkedések provokációs jellegűek és lényegükben ag­resszió elkövetésére való ké­szülődést. jeleznek. Az olaszországi események a közelmúltban több alka­lommal is magukra vonták a közvélemény figyelmét. Az elmúlt négy hónapban szin­te minden foglalkozási ág dolgozói hosszabb-rövidebb sztrájkot tartottak. Egy ösZ- szesítő felmérés szerint ez idő alatt a munkabeszünte­tés következtében 400 millió munkaóra esett ki. A sztráj­kok január első hetében is folytatódtak. Különösen nagy jelentőségű volt a közlekedé­si dolgozók munkabeszünte­tése. Mozgalmukat az új kol­lektív szerződés megkötését célzó követelés támogatására országos méretűvé sikerült szélesíteni. Egyik oldalon tehát az olasz munkásosztály aktivitásának növekedése jellemezte a helyzetet. Ezzel egyidejűleg rendkívüli módon megnöve­kedett 0 jobboldali erők te­vékenysége is. Erre utalt az Espresso egyik legutóbbi szá­mában az a leleplező írás, amely fontos értesüléseket közölt az olaszországi újfa­siszta párt különleges roham­osztagainak Korzika szigetén történt kiképzéséről. Ez a hír különös jelentőséget kap annak fényében, hogy a szél­sőjobboldali körök és a gö­rög katonai junta együttmű­ködése már ezideig sem Volt ismeretlen. Az említett cikk a szélsőjobboldali komman­dók hazai partneréivá kap­csolatban is meglepő ténye­ket tárt fel. Megírta, hogy „gyümölcsöző” együttműkö­dés van bizonyos vezétő olasz pénzügyi körök, a fa­siszta vezetők és a roham- osztagosok között. Az Espresso a még decemt bér közepén Milánóban és Rómában elkövetett merény­letekkel összefüggésben tar­totta szükségesnek, hogy e kapcsolatokra felhívja a fi* gyeimet. Az olasz monopol­tökét ugyanis aggodalommal tölti el a sztrájkmozgalmak erősödése. Ezért kapva kap azon a lehetőségen, hogy az anarchisták által elkövetett akciókért a felelősséget a baloldalra hárítsa. Pedig ezek az anarcho-fasisztáknak ne­vezett elemek inkább az amerikai zöldsapkásokkal, a francia feketelábúakkal és más szélsőségesen jobbolda­li feigy veres terrorszerveze­tekkel rokonok. Vagyis a konzervatív erők, az uralmon lévő keresztény- demokrata párt a jobboldali terroristák akcióinak beveze­tésével igyekszik a munkás- osztály sztrájkharcát vissza­'Jóidul d i&Uétteiem... 1944. október 15-ének ese­ményeit 'nagyon sokan meg­írták már, úgy,' ahogyan ezt a drámai nap szereplői a maguk szempontjai szerint látták és elmondták. Ezért szükségtelennek véljük e helyen a nap eseményeit időrendben ismertetni. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a nap sorsdöntő .jelentőségű volt. Két dolog minden két­séget kizáróan megállapítha­tó. Az egyik: hogy a sikerte­lenség oka nem csak a rossz szervezés és az árulás, ha­nem az őszinteség hiánya is. Másodsorban: a felelősség oroszlán része mindezért Hor- thyt terhbli Egyéni magatar­tása még azok számiéra is 'kiábrándítóan hatott, akik kezdettől fogva támogatták 25 éves „országlását". Egy ilyen szembefordulás időpontját jól meg kell -vá­lasztani és ha már elkezd­ték, konzekvensen végre is i. ell hajtani. Horthy egyiket sein tette. Az időpont ötlet­szerű volt, nem Józan meg­fontolás alapján történt, ha­nem fia elrablása feletti fel­háborodása trilatt Olvastatta be a prok'amációt. És alig nSMt-iv órával később már fel -qdta a ktlzde'ifiét... Irt-*- testőrtieranránók a kormányzó rendeletére csak a Irta: Wesselényi Miklós Vár közvetlen védelméről gondoskodott. Erre a véde­lemre, a korszerű harcra nem használható testörségen kívül két zászlóalj állt ren­delkezésére, az egyik 800, a másik §43 fős állománnyal. Szemben álltak velük a né­metek Tigris tankjai. Vörös János vezérkari fő­nök október 14-én felkereste a kormányzót. Horthy azt mondta neki, hogy másnap döntésre akarja vinni a dol­got a németekkel, ezért dél­előttre összehívja a korona- tanácsot. Mikor a vezérkari főnök a katonai előkészüle­tekről érdeklődött, Horthy azt felelte; hogy „azzal ő most nem is törődik, külön­ben is Vattay főszárnysegéd mindent elintéz”. Ugyanígy nem volt hajlandó Vörössel arról sem tárgyalni, hogy haladéktalanul Husztrá men­jen a magyar csapatokhoz. Ennek aztán az lett a követ­kezménye,. hogy a proklamá­ció után az első magyar had­sereg parancsnoksága tájé­kozatlan maradt, pedig Dál- noky Miklós Béla parancs­nokot beavatták a kormány­zó terveibe és az ő feladata lett volna, hogy északról meönvissa az Alföldre ve­zető utat a Vörös Hadsereg előtt. Mikor a koconatanacs va­sárnap délelőtt 10 órakor összeült, a kormányzó már tudott fiának elrablásáról. Ennek hatására kiadta az utasítást, hogy a kiáltványt azonnal olvassák be a rádió­ba. A németek pontosan ezt akarták. ,Tudták ugyanis, hogy a katonai előkészületek hiányosak, de a fegyverszü­net megkötésének bejelenté­sével kitűnő ürügyük lett ar­ra, hogy most már minden gátlás nélkül Szálasit ültes­sék hatalomra. A koronata­nács meglepetéssel vette tu­domásul a kormányzótól a fegyverszünet megkötését és a proklamáció rövidesen megtörténő beolvasását. La­katos miniszterelnök vallo­mása szerint, az utóbbiról ő maga sem tudott. Emlékira­taiban Horthy ezt azzal ma­gyarázza, hogy Lakatosban ugyan megbízott, de a kor­mány tagjaiban nem. Hogyan lehetett elképzel­ni, hogy a tényleges hatal­mat gyakorló miniszterelnök tudta nélkül sikerüljön az átállás? Erre csak .egyetlen lehetséges válasz van. Hor­thy szándéka nem volt ko­moly és megalapozott. Ez rövidesen kiderült, mert a rádió éppen ismételni kezd­te a kormányzói proklamá­ció beolvasását, amikor Hor- th'úál megjelent Hitler rend­kívüli megbízottja, Rah« szorítani és letörni, eredmé­nyeit kétségessé tenni. .Ugyanakkor — s ez rendkí­vül érdekes fejlemény — a kereszténydemokrata párt baloldala, s tekintélyes ifjú­sági szervezete is a politikai Válság megoldása végett kap­csolatot keres a baloldallal, Így a kommunista párttal is. E« a körülmény pártpoliti­kai sikon is taktikázásra kényszerítette a keresztény- demokrata kormányt, amely a koalíció felbomlását* köve­tően, parlamenti többség hí­ján képtelen ma szembenéz­ni az olas2 Válsággal. Ru­mor kormányfő ezért mele­gítette fel most a korábbi koalíció újjáteremtésének gondolatát. Elképzelése szerint ugyanis annak a középbal koalíció­nak a felélesztése, amelyben a kereszténydemokratákon kívül a szocialisták, az egy­séges Szocialisták és a köz­társaságiak is helyet kapná­nak. kifogná a szelet a vi­torlából. Nem kétsége s, hogy az olasz „négyes fogat”, amely tavaly nyáron kritikus vál­ságba sodorta az országot, most sem oldhatja meg a problémákat. Még akkor sem képzelhető el ez, ha ez semlegesítené is — mint Ru­mor tervezi — a keresztény- demokrata párton belüli bal­oldali áramlatokat. Éppen ezért az érintett pártok veze­tőinek többsége sem lelkese­dik Rumor javaslatáért. Ez­zel magyarázható, hogy a tárgyalások még karácsony előtt elkezdődtek, s mind­máig nem fejeződtek be. ilyen körülmények között az olasz uralkodóosztály a jobbraftvitás olyan taktika-: iával, — amely a szélsőjobb­oldali terrorszervezetek te­vékenységét is magában fog­lalja — próbál úrrá lenni a helyzeten. A politikai és gaz­dasági csődtömeg felszámolá­sa — ezen az úton semmi­képpen sem valósítható meg. Ezt a hatalmon lévő párt balszárnya éppen úgy látja, mint a tényleges baloldal. A helyzet elemzése az Olasz Kommunista Párt napokban közzétett nyilatkozatában ka­pott egyértelmű megfogal­mazást. E szerint Olaszor­szágban a politikai válság megszüntetése csupán olyan új többség kialakítása útján történhet, amely minden bal­oldali és demokratikus er<^ egy üttműködésén alapul, s á társadalmi-gazdasági fej­lesztés olyan politikáját va­lósítja meg, amely kénes biztosítani a dolgozok által elért vívmányok Védelmét ék megvalósítja a munkások és parasztok által követelt re­formokat. Önody György Megalakult az új japán kormány nagykövet, Horthy ugyan til­takozott fia elrablása miatt és fegyverszüneti szándékát is hangoztatta, de aztán aka­démikus vitát folytatott a nagykövettel arról, hogy mi­ként lehetne a kiugrást úgy végrehajtani, hogy a vólt szövetséges „becsületét" még­óvja. (W eesenmayer vallomá­sa.) S ezzel megkezdődött az árulások sorozata. Az első árulás ott történt, hogy a kormányzó által kibocsátott és a vezérkar főnökétől el­lenjegyzett hadparancsot, — mely az első és a második magyar/ hadsereget a szovjet hadsereggel együttműködés­re, a németekkel szembefor­dulásra utasította, — a ve­zérkar nem további tolla. Ennek a következménye volt az, hogy a proklamáció el­lenére a frontokon nem tör­tént semmi, a németeknek maradt idejük az intézke­désre, s Délnöky Miklós Bé­la mindössze néhány törzs­tisztjével tudott átszökni a szovjet csapatokhoz, hogy le­tartóztatását elkerülje. Az események Budapesten is hasonló módon folytak. Sem Horthy, sem Lakatos mi­niszterelnök nem gondolt ko­moly ellenállásra és s kato­nát szembefordulást még a rendelkezésükre álló szerény' eszközökkel Sefti szervezték meg. Egyedül Lázár Károly altábornagy, á testőrség pa­rancsnoka rendelte el a Vár védelmét Lakatosnak már néhány órával á proklamá­ció elhangzása után az Vóit Tokió, (MTI): Néhány órával azután, hogy az új japán képviselö- hák ismét megválasztotta Eiszaku Szatót miniszterel­nöknek, a kormányfő ismer­tette új kabinetjének össze-, tételét.- A kormányban' - 18 kőéül csak öi miniszter tar­tótja meg a helyét, köztük Aicsi Kiicsi külügyminiszter is. Megfigyelők szerint az a tény. hpgy Kiicsi az új kor­mányban is megtartotta tár­cáját, arra mutat, hogy neih változik ■ az ország külpoliti­kai irányvonala. Az új hadügyminiszter, Nakaszoné Jaszuhiro 51 éves politikus, aki g második vi­lágháborúban korvettkapi- tányként szolgált, jelenleg a Nemzetbiztonsági Hivatal a véleménye, hogy nem kell a németek ellen harcolni, ni ért „új lehetőségek” adód­tak. A kormányzó ugyanis a kóronatanács befejezése után nyomban megbízta a minisz­terelnököt, tárgyaljon a né­metekkel a helyzet sima. „Vér nélküli” megoldásáról. Lakatosnak az volt a véle­ménye, hogy a vérontás csak úgy kerülhető el, ha a hatal­mat átadják a németeknek. A tárgyalások rögtön meg­indultak, á németek ezzel természetesen egyetértettek, de feltételekkel. Megígérték a kormányzónak, fia szaba­don bocsátását, neki elsőren­dű bánásmódot helyeztek ki­látásba, ha lemond, Szálasit kinevezi miniszterelnökké és úiabb proklamációt bocsát ki, mely szerint a fegyver- szünet nem jelenti a fegy­verletételt és a csapatok kö­telesek továbbra is a németek oldalán harcolni. Természe­tesen be kell szűntetni a helyi ellenállást is. Mikor ezeket a feltételeket Lakatos közö'te a kormányzóval, — aki időközben a németek vé­delme alá helyezte magát és a Hatvany-palotába költö­zött át, ahol gyakorlatilag a Gestapo foglya volt, míg családja a pápai nunciaturán talált menedéket, — Horthy rövid ideig gondolkozott, majd azt felelte: „nem bá­nom”. Ugyanakkor kiadta a parancsot a németekkel szembeni ellenállás megszűn­tetésére. Egyedül Lázár altá­bornagy nem tudta á paran­csot azonnal végrehajtani. igazgatója. Kinev ezésének be­jelentése után újsági ráknak úgy nyilatkozott, hogy a. le­hető legrövidebb időn belül felülvizsgálja az ország vé­delmi erejét. Az a célja —. mondotta —, hogy a japán haderőt megerősíti, és étüffl-' tál képessé teszi az Ország területének önálló védelmé­re. ; Mint a Reuter megjegyzik ez á'z elgondolás, amely au, Egyesült Államokra váló támaszkodás helyett haté­kony önálló haderőt akar létrehozni Japánban, egy’be­vág Washington távol-keleti terveivel. Az új kormányt szerdán este Hirohito császár ünne­pélyesen beiktatta hivatalá­ba. mert csapatai már felvonu­lóban voltaic, s így a néme­tekkel kialakult tűzharcban néhány magyar katonának még el kellett esnie, miköz­ben legfőbb haduruk már kapitulált. Az okiratot Rahn német nagykövet szerkesztette meg ós Lakatos miniszterelnök vitte át a Várba, ahová a nénietek kísérőiében Horthy visszaérkezett, hogy szemé­lyes holmiját becsomagolja. A palota ekkor nter róegtelt német katonákkal. Horthy lakosztályát teljesen feldúl­ták és részben már ki is ra­bolták. A miniszterelnök a kormányzót a fürdőszobában találta meg, akinek az volt az első kérdése; mi van a fiammal? A jelenlévő Wee- senmayer azt felelte, hogy másnap Linzben be fog szállni a kormányzót vivő kúlönvonatba. Horthy Laka­tosra nézett, aki azt i felelte, hogy nincs oka kételkedni a német követ szavában. Wee- ssenmáyer az okmányokat átnyújtotta a kormányzónak, aki átfutotta azokat, majd a WC mellett leült egy há­romlábú székre és az okira­tokat egy másik székre fek­tetve, egyenként aláírta. — Ilyen dicstelen módon hul­lott le áz „otrantoi hős” 2-5 éves „csillaga”. Horthy te­hát, bárhogyan is szépít em­lékirataiban, minisítereWök- nek nevezte ki Szálasit, s ezzel Magyarországot kiszol­gáltatta a rémuralomnak. (Folytatjuk) 4.

Next

/
Thumbnails
Contents