Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-12 / 288. szám

HX». december lí. KELET-MAGYAR0RS2ÄG S oldat Cél: a lakossás jobb ellátása Három községbe szállít friss kenyeret a vállaji tsz-síitőde Amikor a közönség közbeszól Húsz éve a „világot jelentő“ deszkán Másfél évvel ezelőtt Válla­jon a helyi kenyérsütés megoldását két dolog indo­kolta. Egyik, hogy unták már a gyakori panaszt a Mátészalkai Sütőipari Válla­lattal szemben, mind a mi­nőség, mind a kései szál­lítások miatt. A másik ok az elsőből fakadt: mind több háznál tértek vissza az ott­honi kenyérsütésre, ami miatt megnövekedett a szö­vetkezeti közös munkából hiányzó asszonyok száma. Aztán elérkezett az az időpont, idén tavasszal, ami­kor üzembe helyezte a válla­ji Rákóczi Tsz saját sütödé­jét. Megtalálták a szükséges két pékipari szakmunkást is Csaholczi László és Pelyvás Dániel személyében; mind­ketten már több éven át dol­goztak sütőipari vállalatnál. S kiegészítették a sütöde létszámát négy betanított munkással így hárman-hár- man dolgoznak két műszak­ban. A tsz-sütőde még fafűté­ses. Ez erősen korlátozza a változatosabb termelést és a gazdaságosságot. Egyelőre csak kenyeret és kiflit süt­nek Vállajon kettő, Márkén három fogyasztási szövetke­zeti boltba naponta kétszer (!) szállítanak friss kenye­ret, a tiborszállási boltba na­ponta egyszer visznek. Vállajon, vásárlás után boltból távozó két asszony, Fácska Jánosné és Reszler Jánosné egyöntetű vélemé­nye: „Kenyerünk minőségé­re igazán nem panaszkod­hatunk. Kitűnően állja a versenyt a vállalati áruval. Nem fordul elő, hogy több napos kenyeret kelljen en­nünk. Mindig friss és finom. Nagyon szeretjük.” Nem maradt el az idei ta­vasz óta az a várt hatás sem — a tsz-sütőüzemmel kapcsolatban —, ami a vál­laji tsz „belügye”. A koráb­bi években, a házi kenyér­sütés növekedésének hatásá­ra 20—22 vagon kenyérga­bonát is igényelt a közösből Rendezik a zártkerteket Napirenden 13 ezer hold sorsa Jövőre újabb községekben Elhanyagolt hagyatéki ügyek A termelőszövetkezeti mozgalom eredményei lehe­tővé tették, a gazdaságirá­nyításban végrehajtott re­formok pedig megkívánták a nagyüzemi földtulajdon és földhasználat továbbfejlesz­tését. A gazdasági önállóság alapot nyújtott a személyi földtulajdon és földhaszná­lat, valamint a zártkerti föl­dek tulajdonviszonyának ren­dezésére, amely egységes el­vek alapján biztosítja az egyéni és közösségi érdeke­ket. A földrendezésről két év­vel ezelőtt jelent meg kor­mányrendelet. A mentesítési kérelmek és a személyi föld- használati kérelmek elbírá­lása megyénkben az év első felében megtörténtek és több mint 60 ezer megváltási ha­tározatban rögzítette a vég­rehajtást a megyei földhiva­tal. Az év második felében a zártkertek rendezését kezdte meg a földhivatal, amelynek végső befejezési határideje 1972 év vége. Megyénkben mintegy tizen­háromezer holdra tehető a zártkertnek minősíthető te­rület, de a rendezés során érintett személyek száma ennél jóval magasabb. A földhivatal eddig 21 község­ben kezdte meg a rendezés végrehajtását, amelyből év végéig 16-ot befejeznek, a megmaradó 5 község január­ban, de legkésőbb február közepéig kerül rendezés alá. Jövőre újabb .16 község zártkerti földjének rendezé­sét végzi el a megyei föld­hivatal. A földrendezés első részé­ben az előkészítő bizottsá­gok rendezik a földhaszná­lati, földmérési és tulajdon- jogi viszonyokat. Ezután a bizottsági munkák során Másnapi Besenyei Bertalan Kán- torjánosi, Arany János utca 48. se. alatti lakos panaszos levelében azt írja, hogy már nem bírja tovább elhallgat­ni, milyen hiányos a kézbe­sítés Kántorjánosi községben. Panaszának fő tárgya, hogy az újságot mindig másnap kapja meg az egész falu. Érdekességként megemlíti: a múlt hónap 26-án általa Irt levelet feladta az ottani postahivatalban és másnap meghallgatják a rendezetlen zártkerttei rendelkező sze­mélyeket és velük egyetér­tésben rendezik a tulajdon­viszonyokat. A rendezés során a zárt­kertben maradó területen személyi földtulajdonnal ren­delkező tulajdonosok részére a bizottságok — amennyiben erre lehetőség van — a ren­dezés előtti földjüket hagy­ja meg. Amennyiben a tu­lajdonos termelőszövetkeze­ti tag, abban az esetben a bizottság a tsz vezetőségé­nek meghallgatása után tesz javaslatot a föld kijelölésé­re. A zártkerti földek rende­zését a megyében eddig há-t rom községben fejezte be a megyei földhivatal. A kisna- ményi, uszkai és nyirkércsi rendezésnél aránylag problé­mamentes volt a bizottságok munkája. A most rendezés alatt álló községekben azonban sok helyen nehezítik a bizottsá­gok munkáját az elhanyagolt hagyatéki ügyek. Van olyan parcella, ahol már a harma­dik tulajdonos használja a területet, de telekkönyvileg egyetlen örökös sem rendez­te. Ugyancsak lassítja a ren­dezési munkát a nem hely­ben lakók tulajdonában lévő földterületek rendezése. Eb­ben az esetben a bizottságok a községi tanáccsal veszik fel a kapcsolatot, a tanács pedig levélben keresi meg a tulajdonjoggal rendelkező la­kost. Az így levelezéssel el­töltött idő nagymértékben késlelteti és hátráltatja a bizottságok munkáját, amit a tanácsok gyorsabb ügyinté­zésével és a lakosság foko­zottabb tájékoztatásával le­hetne gördülékenyebbé ten- nL <b) „újság“ ugyanazt a levelet lebélye­gezve részére kikézbesltet- ték! Kéri a szerkesztőségtől pa­naszának kivizsgálását és egyben intézkedést, hogy ha­sonló esetek a faluban ne forduljanak elő. Az illetékesek válaszát kö­zöljük majd Besenyei Ber­talan kántorjánosi lakossal. W. V. A nagykállói Krúdy Színpad krónikájából Alig van az országnak je­lentősebb amatőr színjátszó eseménye, fesztiválja, ahol a nagykállói Krúdy Színpad ne lenne ott, s ne kapna ér­tékes díjakat Szocialista kultúráért kitüntetés, Kivá­ló együttes cím, SZŐ VOSZ nagydíj. Szarvas város ren­dezői díja és más „trófeák” jelzők a húsz éve folyama­tosan létező színpad mun­káját Az iparos és katoli­kus kör „Gyöngyvirágos hu­szárcsákó” című színművei­től hosszú volt az út a mai modern darabokig. Két évtized krónikáját né­hány mondatban nem lehet felidézni, csupán egy-két sztorit az együttes „króniká­sa”, Zepgő Árpád jóvoltá­ból. ö vezeti a naplót, mely­ből megtudjuk, hogy a 20-as 30-as években az iparos kö­rökben, tűzoltó egyesületek­ben, s az egyházi iskolák ifjúsági köreiben volt a nagykállói színjátszás böl­csője A felszabadulás után az első nagyobb vállal­kozásról a Pettyes című há- romfelvonásos játékról Ko­vács Lajos ezt örökítette meg „memoárjában”: Ezek az idők voltak azok, ame­lyek kialakították sokaknál a színpad szeretetét, akik még ebben, az időben, eset­leg még korábban, mint Czakó Gábor és felesége, ismerkedtek meg a színját­szás varázsával és Vas Ist- ván, Nagy Sándor, még a mai napon is rabjai a poros deszkáknak." Egy család a csoport Szinte mindenkinek akad egy-egy epizód, ami felidé­zi a régi szerepléseket Vass István egy baktalórántházi alakítást említett a króni kásnak, még 1948-ból: A „Vitézek és hősökben” egy illegális kommunistát ját­szott Szűcs Ferenc szövet­kezeti tag volt a hadbíró. „Sose felejtem el azt a pil­lanatot engem a lócán, mint foglyot a hadbíró el­kezdett rúgdosni- Erre a kö­zönség bekiabált: gyere csak le az anyád ... majd meg- bicskázunk. Hát ez Szűcsre olyan hatással volt hogy azután félbe is hagyta a szereplést” Később a „Mé­lyek a gyökerek” című da­rabban egy amerikai szená­tort alakított Vas István, a bajuszát is levágta, hogy élethű legyen a szerep. Történelem és színjáték Egy kicsit történelem is a Krúdy Színpad krónikája: A piros bugyelláris, a Vén bakancsos és fia a huszár, a Karikagyűrű és más da­rabok egy kort zártak le, aztán tovább lépett az idő: Szélvihar, Ilyen nagy szere­lem, Az arany meg az asz szony, a Tűvé-tevők, Falusi verebek — hogy csak egy részét említsük a legsike­resebbeknek. S a színfalak mögött ko­moly munka folyt, pihenő­órák százairól mondtak le a tehetséges, szorgalmas amatőr színjátszók. Nem ijedtek meg a tv-től, vagy a hivatásos együt­tesek műsoraitól sem. Nem bomlott fel az együttes, melyben fiatal és öreg egy­aránt megtalálható, — nyug­díjas, egészségügyi dolgozó, vöröskeresztes titkár, posta­vezető, technikus, admi­nisztrátor éppúgy, mint ta­nárnő. Nem is csoport ez, mondják magukról, hanem egy kis család, ahol ugyan akadhatnak kisebb problé­mák, de az akaraterő és a színpad szeretete túlnő min­denen. „A nagy sikerű szarvasi verseny után a Nagykállói ÁFÉSZ 10 ezer forint juta­lomban részesítette a szín­játszó csoport tagjait. E pénz­összeg szétosztása, illetve a szétosztás aránya sértődést okozott, mely nagyon meg­nehezítette a csoport mun­káját, — írták naplójukba 1969 szeptemberében. De a sértődöttségnél erősebb lett a józan ész. Tanulsága azért van a dolognak: az óvatos­ság még a jutalmazásnál sem árt, egy kirándulás, vagy hasonló többet ér, mint a tárgyi, anyagi juta­lom. Tanulunk és játszunk Nem könnyű dulog a szín­játszás mondták többen sok mindenről le kell mon­dani, az otthoni keik n;ea estékről, hetenként kétszia*- háromszor próba, a bemuta­tók előtt mindennap ott kell lenni a deszkákon. S a kallói színjátszókat az us „doppingolja”, hogy ne csak önmaguknak játszanak, van közönségük. A Színjátszók Országos Bemutató Színpa­dának műsorában is ott, voÉ tak az őszön, IUj és Gyula: Tűvé-tevők című népi komi» diájával. Néhány éve c y nyíregyházi fellépésük után az oi-szág egyik jelentős színműértője azt mondta: hi­vatásos színvonalon já' sza- nak a nagykállóirk. Valóban nem csak tehet­ség, akaraterő, a jó műsor- választás, jó helyi és nyír­egyházi rendezőle, tanács­adók is kellettek a sikerhez. És még valami, ami a csa­ládot összetartja: „egy min­denkiért, mindenki egyért" — közös felelősség, ember­ség A tévé és a hivatásos színházak korában is lehet művészi élményt nyújtani, lehet életképes egy amatőr színjátszó együttes — pél­dázza a húsz éve dolgozó Krúdy Színpad, melynek mottója: „Tanulunk és ját­szunk, hogy taníthassunk másokat” <1>* Vietnami mezőgazdasági szakemberek Nyíregyházán A közelmúltban hét viet­nami fiatal érkezett me­gyénkbe a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalathoz, hogy tanulmányozza a ma­gyar takarmánykeverő be­rendezések kezelését, techno­lógiáját. A január végéig tartó tanulmányút során a vállalat Simái úti takar­mánykeverő üzemében is­merkednek a nlagyar keve­rőberendezésekkel. Valamennyien mezőgazda- sági szakemberek, ketten ál­lattenyésztési szaktechniku­sok, két társuk végzett ál­latorvos. hárman pedig me­zőgazdasági mérnökök. A nyíregyházi üzemben szakemberek irányítása mel­lett maguk is aktívan részt vesznek a termelőmunká­ban, s közben elsajátítják a modern keverőgépek kezelé­sét, sőt a karbantartásho* szükséges lényegesebb tudni­valókat is. A magyarországi tanul­mányút után hazájukba visszatérve ők képezik majd ki azokat a leendő szakem­bereket. akik a Vietnamban felszerelésre kerülő magyar takarmánykeverő üzemekben fognak dolgozni. Több ilyen üzem is épül a jövőben Vi­etnam mezőgazdasági léte­sítményeiben — magyar se­gítséggel. Építésükkel a viet­nami állattenyésztés maga­sabb szintre való fejlesztésé­hez kívánnak hozzájárulni, s ezt célozza mezőgazdasági szakembereik mostani nyír­egyházi tanulmányútja is. (eg) Arcok, emberek Tablókép helyett a tagság. Idén ez az igény mindössze 6 vagonnyira csökkent (Ennek arányában is növekszik a pénzrészese­dés.) Viszont jelentősen megnövekedett az egy nődol­gozóra jutó munkanapok szá­ma. Mint mondani szokás: evés közben jön meg az ét­vágy. Ez esetben ez azt je­lenti, rövidesen olajfűtésre szerelik át a tsz sütőüzemét. Körülbelül 50 százalékkal növekszik a kapacitása, ja­vul a gazdaságosság, s ke­nyerén és kiflin kívül egész sor egyéb pékárut is elő tudnak állítani. És még egy vélemény, magától Csűrös Jánostól, a vállaji Rákóczi Tsz elnöké­től: „Ebben a kérdésben nem is annyira a remélhető haszon hajtása fontos. In­kább az, javuljon nálunk és állandósuljon a megye e dé­li csücskében a lakosság jobb ellátása.” (asztalos) Közlekedési buktatók Több mint két hete. hogy a Vízügyi Igazgatóság épít­kezéséhez megindultak a csa­tornázási munkálatok. Ezzel kapcsolatosan a hídon túl, a Móricz Zsigmond utcában keresztül-kasul ásták ki a vízvezeték- és csatornázáshoz szükséges árkokat. A munkálatok következ­tében a közlekedés életve­szélyessé vált. Nap mint nap előfordul, hogy egy-egy te­herautó belehuppan az árok­ba és órákig tart. amíg on­nan ki lehet emelni A közlekedési nehézségek legjobban a MÉK értékesíté­si raktárát érintik, mert va­lósággal megbénítja a zöld­ség-. gyümölcsszállítás lehe­tőségeit Legutóbb egy 3,5 tonnás teherautó akadt ei és órákra elzárta a köz­lekedés minden formáját Ebben az ügyben sok pa­nasz ment az illetékesekhez is. Érdeklődésünkre a Vízügyi Igazgatóságtól azt. a felvilá­gosítást kaptuk, hogy ezeket a munkálatokat a Víz- és Csatornamű végzi. A megál­lapodás szerint ezt már egy héttel ezelőtt be kellett vol­na fejezni. Most a Vízműtől kérdezzük: meddig zárja el még a közlekedés elől az utat? Farkas Pál Illenék tisztességgel és be­csülettel megrajzolni az ar­cát, a szénporral telített re- dőket. apró sötétbarna sze­meit, mely oly sok diák­csíny tudtán és láttán mo­solygott. hiszen egyetlen tab­ló sem őrzi Bandi bácsi fényképét. Mintha megfeled­keztek volna róla. Pedig nű- séges ..szolga” volt. 33 éven át csak a titulusa vál­tozott. A hivatalos megszólí­tása: altiszt, iskolaszolga, hi­vatalsegéd. Ö a tanárok és a diákok Bandi bácsija. Rácz András valamikor még az angolkis­asszonyoknál kezdte, a volt tanítóképzőben folytatta, s a Nyíregyházi Kölcseyben fe­jezte be. Itt öregedett meg. Nem volt változatos az éle­te. Harminchárom év alatt mindennap ugyanaz. Hajnali négykor kelt. takarított, ci­pelte tanteremről tanteremre a szeneskupát s meleggel várta a diáksereget és a ta­nárokat És talpon volt este 9—10 óráig. Mert ő gondos­kodott az esti tagozatosokról is. Ismeri az iskola zegét-zu- gát A sokat látott táblákat, a tantermeket. Míg erővel bírta 16 tantermet fűtött s ahogy öregedett s fogyott az ereje, úgy csökkent a kály­hák száma is, amelyben fű­tött. Harminchárom eszten­deig. Hány hónap, hány nap? Vajon hány tonna szenet, fát cipelt fel ennyi idő alatt. Nagyon sokat. Kétszer ope­rálták. De két hét múlva már cipebedett újra, segített fe­leségének. Rosszul lett. Nem tudta senki, mert nem pa­naszkodott. Ott volt minden ballagá­son. Szerényen meghúzódva az utolsó sorokban. De a diákok, akik búcsúztak, min­dig megkeresték. Ajándékkal kedveskedtek az öreg iskola- szolgának. Ilyenkor aztán mindig fel­idézték a diákcsínyeket, amelyről Bandi bácsi hallga­tott. Mert Bandi bácsi sze­rette a fiatalokat, a diákokat. Ha valami baj volt. segített. Bandi bácsi értette, hogyan kell a véletlenül vagy csíny­ből betört ablakokat beüve­gezni, az elrontott zárat megjavítani, a csepegő víz­csapot megreparálni. Szer­számai mindig készenlétben voltak 33 éven át. Kiterjedt a figyelme mindenre. Sok beteg diákot istápolt, gondozott a betegszobában. Orvosért szaladt, gyógyszert váltott, teát, vizet melegí­tett « kollégistáknak. Igaz­gatója volt Dohanics János, dr. Kiss Lajos. Porzsolt Ist­ván, Geilér Erzsébet és most Gyarmati Jánosné dr. Éppen a napokban mondta az igaz­gatónő: nagyon fog hiányozr ni Bandi bácsi Harminchárom évig szol­gált. Több ezer diák emléke­zik Bandi bácsira. Két év­vel ezelőtt először kapott !>0 forint rendkívüli előléptetést és november 7-én 50 forin­tot. Nagyon boldog volt. Itt az iskola falai között töltöt­te el élete nagyobbik részét. Nem mozdult sehová. De­cember 8-án ünnepelte hat­vanadik születésnapját. Csen­desen. December 15-én utol­jára fűt be a tantermekben, utoljára ügyel fel a rendre és a tisztaságra, s talán az utolsó alkalom lesz. hogy diákcsínyt elhallgasson. s nem lesz szükség tovább a bajt elhárító szerszámokra és iskolaszolgára sem. Csendesen nyugalomba vo­nul. Farkas Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents