Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

1WB. úecerntwr T. RELET-MAGYAROKfeZ.-u * ma Naponta száz fiatal... A staMsztika: naponta kö­rüli . ü' száz iialal érkezik vidékről a fővárosba azzal a céllal, hogy itt alapítson ma­gának új egzisztenciát A valóság: Mondjuk negy­vennek sikerül; a többi vagy elkallódik a nagyváros forga­tagában, vagy visszamegy, miután néhány napig járta a várost, próbálkozott, aztán, mikor elfogyott a pénze, egv életre szóló, riasztó emlékkel felül a vonatra. Az indíték: Van aki egv meg nem kapott fémszálas estélyi ruha miatt határozza el az új életet, vannak, akik csak azért akarnak a fővá­rosban élni, hogy minden szombaton meghallgathas­sák kedvenc zenekarukat. Menyasszonyok és vőlegé­nyek a szombat esti össze ve- ?zés után vasárnap Budapes­ten, „na majd én megmuta­tom. hogy lehet nélküle is” felkiáltással. Nemrégiben egy neves táncdalénekesünk fény­képet kapott egy lánytól. A fénykép hátára ezt írta a lány: „Halálosan forró örök .(Szerelemmel: Tiéd!” Néhány nap múlva levél érkezett a táncdalénekesnek, amiből néhány sort idézek: „Kétségbeesetten közlöm Ön­nel, hogy lányom megszökött tőlünk. Augusztusban, mikor ön itt énekelt, teljesen meg­változott, mintha kicserélték volna, semmit sem akart, csak az ön levelét várta ál­landóan. Képzelheti, milyen fájdalom egy súlyosan szívbe­teg anyának, akiben már csak az injekciók tartják az életet. Kétségbeesetten ké­rem önt, összetett kézzel, ha Önhöz feljön, vagy debrece­ni új lakáscímet közöl. írja meg nekünk, hátha így rájö­vünk. hol tartózkodik.” Néhány napig kijártam az állomásra, fényképnél a ke­zemben, hátha találkozom a 1 in nyal. Nem sikerült. Talál­koztam viszont más lányok­kal... 1 Az egynapos Ejfél. A Nyugati pályaud­var előtti villamosmegállóban, barna, farmernadrágas lány éli. kezében sporttáska. Jön e villamos, de nem száll fel. A második után is marad. Gdamegvek hozzá. — Nem a hatosra vár? — Nem. — Más villamos pedig nem jár éljel. — Nem? Akkor nem is vá­rok tovább. — És elindul gyalog, A ..Luxor” presszóig fél- old'idik a bizalmatlanság. Meghívom egy kávéra. Lát­szik hogy most van itt elő­ször Félszegen ül le. — Ha nem rendőr, akkor t»iit kérdezősködik? — Érdekel. Mivel foglalko­zott N.-ben. — Eladó voltam tejboltban. Minden reggel négykor kel­tem hogy beérjek háromne­hatfa. Akkor kezdődött a ' ihdokháza. Én a kimért teje* 'dtam. A fél város ná­lam '■ggebzett. Kilencig ki­ad vagy háromszáz liter teje -uiiterével, háromdeci- Jé’- A szüleim azt szerét­té’ olna. hogy orvos legyek, de kimaradtam a gimnázium­ból másodikban. Az öcsémet felvették az egyetemre, Mis­kolcra. Mindig vele példálóz­tak. hogy így meg úgy. Alig várták, hogy férjhez menjek. Jártam egy fiúval, több mint egy évig. Nem lett volna mi­re összeházasodni, meg aztán azt hiszem nem is akart el­venni, de úgy is nagyon jó Volt. Aztán az apám kijelen­tette. hogy vagy elvesz fele­ségül vagy ne jöjjön ide töb­bet. Másnap már nem is jött. Az anyám azt mondta, nogv megérdemlőm, ha nem tu­dom megfogni, a fiút. ö is úgy fogta meg az apámat, összecsomagoltam a holmim és feljöttem Pestre. Van hat­száz forintom, holnap majd keresek albérletet. — Hol fog ma éjszaka aludni? — Nem tudom Fáradtan csillog a szeme. Két napja nem aludt A kétnapos Trojka bár. Népköztársaság útja. Füst. Rossz zene. Vegyes társaság Valaki leteszi ' be­zárt öklét az asztalomra.-— Akár mennyit dugsz há rom. A negyedik partinál lány ül oda hozzánk. Nézi a játé­kot, ráüt egy részeg vasutas kezére aztán csípőjét ügyet- lefiül ringatva átmegy a hely­ségen. Utána nézek. — Kell a csaj? A snóblis, látva tanácsta­lanságomat, már intézkedik is. Nem telik bele egy perc és ott ül mellettem a lány. Klasszikusan indít. — Na mi van? Fizess egy konyakot Fizetek. — Hová megyünk? Nekem van kéglim, csak a két kilót előre oda kell adni az öreg­asszonynak. Fizess még ko­nyakot! A negyedik konyak után teljesen berúg. Kérés nélkül mesél. — Az Elektromos Műveknél dolgoztam K.-n. Díjátalány­kalkulátor voltam, nevetséges, mi?! Négyig dolgoztam, az­tán haza mentem főzni meg ilyesmi. Szombatonként el­mentem táncolni. Soha nem voltam valami kapós lány. Nem nagyon akadt meg raj­tam a férfiak szeme. Az első fiúval aki egy hétnél tovább járt velem lefeküdtem. Gép­szerelő volt, vagy valami ilyesmi, mert mindig olajos volt a keze. Egyszer egy kol­leganőm kapott Ausztráliá­ból csomagot és én megvet­tem belőle egy felszabott ujju kék lurex pulóvert, meg egy buklészoknyát. Mikor először felvettem, kicsit ne­kem is merésznek tűnt. Olyan szűk volt a pulóver, hogy nem fért alá melltartó, de azért bementem benne dol­gozni. Maid kiesett a férfiak szeme. Először a kollégáim találtak meg — négv férfivel dolgoztam egv szobában — aztán a főnököm hívott be, hogy valami hibát talált egy számlán, aztán a nagy szigo­rúságból egyszer esak azt vettem észre, hogy a mellem után nyúlkál. Kirohantam a szobából. Épp ebédszünet volt, már nem is mentem vissza dolgozni. Beültem az eszpresszóba. Nem hazudok, mindenki engem nézett, klassz is volt, meg nem Is. Megittam két vagy három konyakot, mert nagyon ki voltam borulva, aztán megis­merkedtem három pesti srác­cal. Klasszak voltak, meg jó dumáink volt. Valami kiállí­tást. jöttek le megszervezni. Még egy jó csomót ittam és közben simán beleszerettem az egyikbe. Szőke volt és bőrlemberdasek volt rajta. Fel akartak vinni magukhoz a szállodába, de a portás megismert, meg látta, hogy részeg vagyok, nem engedett fel. Akkor kimentünk a „Szedres”-re és én lefeküd­tem mind a hárommal. A másik kettővel csak azért, mért a szőke kérte, hogy a barátaival Is. Megbeszéltük, hogy másnap este megvár a Keletiben és nála léikhatok, amíg szerzek lakást. Mikor ■ hajnalban hazamentem, az apám véresre vert. mert már megtudta valakitől, a szálló- da dolgot. Kirúgott összepa­koltam és feljöttem Pestre. A pályaudvaron, egész éjjel a szőke srácot vártam. Aztán felszedtek Malacék — Malac az a fiú, akivel Snóblizlál — azóta senkivel nem feküdtem le és nem is fogok soha. Gyűlölöm a férfiakat. Az öregasszony kégli is csak szö­veg. Ha már eleget ivott á pasas, elviszem egy átjáró- házhoz és azt mondom, hege­két perc múlva jöjjön utánair a piásödik emeletre én meg s másik kapun meglépek. Ott várnak a srácok. Reggelig a „Luxor”-ban vagyunk, aztán irány a pályaudvar. Akkor nyit a rfesti, amikor oda­érünk, aztán fürdő. Ott lehet aludni egy órát. és minden kezdődik élőről. Ha álha­tók nálad, akkor lelépek a MalacéktóL Nem alhatott nálam. Néz­tem, ahogy kicsit csalódott arccal feláll az asztaltól és csípőjét ügyetlenül ringatva megy keresztül a helyiségen. (M) Vezetékes g*úzfalvakban Elkészült a megye távlati gázíejlesztési tanulmányterve Az utóbbi két év igen ered­ményes szénhidrogén kutatása újabb nagy földgázkészlete­ket tárt fel Magyarországon. Ezek évi hárommilliárd köb­métert meghaladó mennyisé­gű gáz kitermelését biztosít­ják. A folyamatban lévő ku­tatások pedig további készle­tek feltárását és kitermelését teszik lehetővé. Az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt — az importlehetőségekkel is számolva — 1980-ig három fokozatban a hét és fél mil­liárd köbméter, földgáz éri kitermelését, illetve elosztását tervezi. Bár Szabolcs-Szatmár me­gye területén jelenleg még nincs feltárt földgázkészlet — az importlehetőségek követ­keztében — így is előnyös helyzetben van. A megyét át­szelő román import gázveze­ték megcsapolása Nyíregyhá­zán már korábban megtör­tént, melyből a város jelenleg évente négymillió köbmétert használhat fel. Ugyanakkor számításba kell venni azt is, hogy a negyedik ötéves terv során egy másik — szintén a megyét átszelő — szovjet im­port gázvezeték is épül, amelynek teljesítménye évi egy-kétmilliárd köbméter lesz. Ezen gázenergia lehetőségek figyelembevételével készült el Szabolcs-Szatmár megye távlati gázvezetékhálózati és elosztási tanulmányterve. A gazdaságossági tényezőket is figyelembe vevő tanulmány-, terv szerint a Gsenger térsé­gében megyénkbe belépő ro­mán import gázvezetékről biztosítani lehet Mátészalka és Nyírbátor ellátását. A be­kötő távvezeték hossza — Mátészalka esetében például — mindössze három kilomé­ter lenne. Nyírbátor becsatla- koztatásához tízkilométeres távvezeték megépítése szüksé­ges. A Tiszaszentmárton kör­nyékén hazánkba belépő szovjet import gázvezeték szintén nagy lehetőségeket kínál. Erről a vezetékről Kis- várda, Tiszátok, Tiszavasvári, sőt Nyíregyháza toVábbi tel­jes gázenergia-szükségletét lehetne biztosítani. A csatla­kozó távvezetékek hossza há­rom és tizennyolc kilométer között váltakozik majd. A tanulmány felmérte a megye öt kiemelt településé­nek és Nyíregyháza 1980 kö­rüli optimális gázfelvevő, il­letve fogyasztó képességét. A számítások szerint ez évente több mint 42 millió köbméter. A gázátadók és a belső veze-; tékek megépítése — beleért­ve a már megépült nyíregy­házit is — több mint 200 millió forint beruházást igé­nyel. Bár a tanulmányterv fő célja, hogy a rendelkezésre álló adatforrások, gazdasági számítások és települési adott­ságok alapján egységes kon­cepciót adjon a távlati fej­lesztéshez, lényegében konk­rét terveket is tartalmaz. Nyíregyháza tekintetében már 1970-től részletes tervet dol­goztak ki újabb vezetékek kiépítésére. Mátészalka lakos­sági, ipari, kommunális és mezőgazdasági gázszükség; e- tének fedezésére 1971-től kezdődően három és fél mil­lió köbméter felhasználásút tervezik. Nyírbátorban — ugyancsak a negyedik ötéves terv első évében — három­millió köbméter évi gázfel­használást javasol. Tóth Árpád Szabolcsi emberek Tallózás az ország lapjaiban A novemberi magyar sajtó ismét bővelkedik ízes szabol­csi históriákkal, új és régi típusú szabolcsi emberekről szóló beszámolókkal, érde­kességekkel. Ezekből válogat­tunk .ki egy sokszínű csok­rot A Lobogó, az MHSZ heti­lapja tárcasorozatot közöl idős újságírók tollából. A no­vember 12-i számban a het­venéves György Endre újság­író, két neves újságíró édes­apja emlékezik nyíregyházi ifjúságáról. Elmondja, hogy a századforduló diákjai a nyíregyházi vidéki kisvasúi­nak kezdőbetűire tréfából a „Nyöszörgő vánszorgó kis­vasút” elnevezést költötték. Jellemzi tanárait, Leffler Sándort, a jóságost, Vietórisz József költőt, Krúdy felfede­zőjét és a kétméteres Po- rubszky Pált, a félelmetest. Mesél Andrisról, Közép-Euró- pa legkisebb növésű újság­árusáról, akit egyszer meg­mértek: 88 centiméternek bi­zonyult: Leírja Benczi Gyulát, a sikerei teljében lévő ci­gányprímást, aki, ha nem köszönt neki előre egy diák. ezüstnyelű botjával felakasz­totta a sapkáját egy ú tszéli fa legmagasabb ágára. ízesen mondja el Szamuely Gyuri­nál tett osztálytárs! látogatá­sait a Búza téri házban. A legjobb história kétségen kí­vül Kovács bácsié, a fűszer­kereskedőé, akinél reggel nyolc előtt iskolába menet azért nem tudta két stoll- werkre elkölteni négy fillér­jét a kisdiák, mert az egyéb­ként normális vegyeskereske­dő éppen ezekben az órákban hódolt fő mániájának: felmá­szott kertje legmagasabb akácfájára és kukorékolt. A riagy vidéki, körülbelül ebben a két szóban lehetne összefoglalni azt a két szép írást, melyben Gulyás Pálra, a 25 év előtt meghalt költőre emlékezik a Látóhatár-ban Tóth Endre és az Alföldben Németh László. Gulyás Pál. aki tudatosan vállalta a vi­déki író szerepét és ebben a szerepben óriássá nőtt, a Ta­nácsköztársaság . után mene­külni kényszerült Debrecen­ből, szülővárosából. Édesapját is elüldözték az őszirózsás forradalom iránt kinyilvání­tott rokonszenvéért és sza- /badkőműves voltáért. A fiatal költő, —■ éppen írói érlelődése legfogékonyabb korszakában — Nyíregyházán talált menedéket néhány évig. Ka élne, most lenne kilenc­venéves. Kosa Csaba, az Esti Hírlap, riportere Szabolcsban járt. Két riportot írt. Egyiket a konzervgyárról. (Évi ötven- kétmillió bér, stabil 2500 dolgozó.) Az érdekesebb cikk az Esti Hírlap november 19. számában jelent meg. Nyír­egyházán, az őz közben két jósnőt is talált. Mindkettő Zöldre festett kerítésű ház­ban lakik. (Több zöld kerítés nincs is az utcában.) A fiata­labbik jósnő szünetel, írja, letiltotta a férje. Különben is A tárgyalóteremből A leliiskeíí társulat 1963-ban alakult Baktaló­rántházán a Kelet-nyírségi Vízrendező és Vízhasznosító Társulat. A társulat állandó és időszaki, szerződéses mun­kásokat foglalkoztatott. Sze­zonban néha 50—60 ember is dolgozott. Őket Parag Lajos 26 éves büntetett előéletű kán- torjánosi lakos, Himlér Lajos 24 éves szolnoki lakos, később pedig Molnár Ferenc 32 éves helybeli lakos irányítot­ta. Az időszakos munkások bérét a három vezető által vezetett nyilvántartás alap­ján készített bérfizetési jegy­zékről fizették. A bérfizetési jegyzéke' 1964-től Varga Endre 51 éve gergelyiugornyai lakos, a tár sulat pénzügyi adminisztráto fa készítette. Varga, Parag és Hirnler 1964 nyarán — nem sokkal Varga felvétele után — észrevette, milyen lehetőséget kaptak. Elhatározták, hogy lé­tező, de a társulatnál nem dolgozó személyek nevére fik­tív elszámolásokat fognak készíteni, s az így számfej­tett „munkabéreket”- maguk veszik fel. Tervük végrehajtásához 1964-ben segítségül hívták Imru István 58 éves ófehértó: csatornaőrt, aki híven teljesí­tette felettesei utasítását Még abban az évben 21 ezer forint álbért vettek fel Var gáék. 1965-ben Imru István kivál: a társulat társulatából, m? Után — a későbbi bizonyító* szerint — nem kapott a csa­lással szerzett pénzből. Jú­niusban került a társulathoz Molnár, s a következő évben már őt is bevették a „buliba”. 1965- ben sikeres esztendőt zárt Vargáek külön társulata: 45 585 forint „munkabért” tettek zsebre. Akiknek a ne­vére szólt, nem is sejtették, mi minden történik. (Vala­mennyien létező személyek!) Még olyanok is a listára ke­rültek, akik igen közeli ro­konságban éltek a társulat társulatával: például Varga sógorai. Ez később a bizonyí­tásnál tett nagy szolgálatot a bíróságnak, hiszen e sógoro­kat Vargán kívül egyik vád lőtt sem ismerte, s ezután Varga már hiába tagadott. 1966- ban még nagyobb in­tenzitással láttak az álmun­kához és már július végére 40 ezer forintot sikerült el­csalni a társulat pénzébőL Minden bizonnyal túlteljesí­tik az előző évi rekordot, ha — hagyják. De nem hagyták. Hosszú és nehéz bizonyítási eljárás következett, mert a társulatnál nem készítettek munkaköri leírást, s nem le­hetett tudni, kinek mi volt a kötelessége. De a tagadó vád­lottak legfeljebb hátráltatták az eljárás gyors befejezését, teljesen meghiúsítani nem tudták: bebizonyosodott bű­nösségük. A nyíregyházi megyei bí­róság Vargát három, Faragot két év, Hindert pedig két és fél év szabadságvesztésre büntette, és három-három év­re eltiltotta őket a közügyek­től. Molnár nyolc, Imru hat hónap szabadságvesztést ka­pott, de énnek végrehajtá­sát mindkettőjükkel szemben három év próbaidőre felfüg­gesztette a bíróság. A bíróság ezenkívül köte­lezte a vádlottakat az okozott 106 ezer forint kár megtérí­tésére. Az ítélet jogerős. K. I. az idősebb áz igazi. És aat idősebb nagymama kinézésű matróna, nagy forgalma volt azon a délután. Egy kétlányos család harminc kilométert utazott Ligettanyáról, kegy kikérje tanácsát. Pénzt ké­szítenek vendégei a kapuban. Egy lány a vőlegényével be­lépés előtt iiedíen suttog; „És mi lesz, ha azt mondja, hogy el kell válnunk?” ,,Nem hagyhatók magukra** — ez a végkicsengése Os- gyání Csaba terjedelmes ta­mil mányának a Budapest cí­mű színvonalas, folyóirat no­vemberi számában, 4 A szerző írói eszközökkel, de tudomá­nyos módszerekkel vizsgálja a fővárosban munkásszálláson élő ingázó dolgozók sorsát, életkörülményeit. Ismét olyat! rétegről van szó, kik közölt legtöbb a szabolcsi. Megcáfo1- ja a fekete vonat utasairól szóló legendát. Leírja, hogy a középkorú és Idősebb ingázók szinté szerzetesi körülmények között élnek és dolgoznak, hogy lehetőleg minden fillért a családjuknak , adhassanak haza. Az utazás, a munkás, szállás szűk lehetőségei ki­zárják őket a helyben lakók művelődési lehetőségeitől. An utazással és az utazás fára­dalmának kipihenésével el­töltött idő szinte minden sza­bad órájukat elveszi. Ezért van, hogy a fiatalabbak egv része nem tud ellenállni aa utcán kínálkozó kocsmák csá­bításának. A szerző néhány pontban megjelöli, mit tehet­ne többet a főváros ezekéit az emberekért. A Dunaújvárosi Hírlap no­vember 11. számában Sü­tő Enikő hangulatos rtágy rí- portbán számol be annak a televíziónak az átadásáról, melyet a Dunai Vasmű dol­gozói vittek el a Nyírpazony melletti Kabalás pusztára. A barátkozás vége: a pusztai gyerekek hamarosan elmen­nek tanulmányi kirándulásra a legújabb nríagyáf Inari Vá­rosba, hogy elfogadják azok­nak a vendégszeretetét, akik a televíziós készüléket aján­dékozták nekik. A Nők Lapja november 29. számában Szebelkó Erzsé­bet két oldalon ír képes ri­portot a számos becsiekről. A főszereplők Péti Kati és szo­cialista brigádja. Szarnosbecs — írja a riporternő —, az a falu, ahol szívesen maradnak otthon a fiatal lányok van munkájuk, keresetük. ? - étik szövetkezetüket és a. Őket. Jó partinak számítanak ott­hon. a N . s.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents