Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
I oldal KELET MAOYARORSZAG — VASAhNAPT MELLERLI* t9ö§. TpremSerD Lovicsek Béla: Vasárnap délelőtt* Rudnay-kiállítás Rudnay Gyula életműve kiemelkedő helyet foglal el a XX. századi magyar és egyetemes művészetben. A hazai festészet és népkultúra hagyományaiból új magyar festőnyelvet keresett és alakított ki művészetében. „A mi művészetünk alapja — vallotta — csak ís e föld és a föld népének kultúrája lehet.” A Magyar Nemzeti Galéria Rudnay-klállítása a mester művészetét dokumentáló eddigi bemutatók közül a leggazdagabb. Olyan fő művei szerepéinek Itt, mint a Pusztaszeri országgyűlés 14 méter magasságú gobelinje, a Csokonai, a föborzó, a Kánai menyegző, és az Attila lakomája. A kiállítás Rudnay jellegzetes korszakain vezet végig. A Münchenben, Rómában, Párizsban tanuló fiatal művész pályakezdetén a nagybányai művész telepen dolgozik, majd 1005-ben Hódmezővásárhelyre költözik, hogy eleven kapcsolatba kerüljön az alföldi néppel és tájjal. Ez az élmény új színnel, mélyen átélt tartalommal gazdagítja művészetét Az első világháború döntő volt Rudnay mondanivalójának és festői eszközeinek érlelése szempontjából. Ekkoriban Losoncon dolgozik. Mélyen megrendíti a háború okozta nyomorúaág, „Menekülői” hontalanságukkal és hajszol faágukkal számos változatban állandóan foglalkoztatják képzeletét és képein kegyetlenül valóságos emléket állít szenvedéseiknek. A megrázó, közvetlen élményekhez kapcsolódó alkotásokat a háború után olyan művek váltják fel, amelyek a magyar múltból merítik témájukat Történelmi képei csak úgy, mint az ódon házak, pincék és kifeszített kárpitok előtt üldögélő, mulatozó magyarok hangulatképei Rudnay jellegzetes témáivá váltak. A kiállítás egyik legjelentékenyebb műve a Kánai menyegző első ízben szerepel a magyar közönség előtt A kép Mária megérkezésének pillanatát ábrázolja. A tárlat másik erdekes festménye a Csokonai diákjai köréből című nagyméretű kép kevésbé ismert változata. Rudnay szenvedélyes előadásmóddal, felfokozott színekkel örökítette meg Csokonai alakját amint a múzsával találkozik a debreceni Nagyerdőben, lelkes ifjaktól körülvéve. — Rudnay Gyula: OLVASÓ HÖ Gazdag életművéből nemcsak hazai festészetünk, de korunk egyetemes művészete számára is kiemelkedő jelentőségűek arcképei. Különösen megragadó gyöngédsé- gűek a feleségéről készült arcmások, amelyek végigkísérik Rudnay Gyula pályáját Az eddig kevéssé ismert Kék ruhás lány és a Hímző nő méltán sorolható Rudnay Gyula feleségéről készült egyik legszebb magyar arckép, a Csipkékén dós nő mellé. Hasonló értékű alkotásokkal gazdagították művészetünket Rudnay tájképei. „Tájábrázolásomban — mondja Rudnay — a magyar történelem múltjának levegőjét akartam felidézni. A magyar történelem pedig sok borús fejezetben bővelkedik. Ezért volt hogy régi tájképeimre sokan azt mondták, hogy tragikus feszültségűek. Uj tájképeimen már kivilágosodnak a színek, kisütött a Nap, a táj is derűsebb, csak úgy, mint maga az élet” A felszabadulás után Radna y Gyula megtalálta azt a területet ahol leginkább szolgálhatja R] szoctaRsta kultúránk építését: 1947-be* művésztelepet szervezett Baján „népi festőakadémiát”» ahol a város gyári munkásságának, a környező falva* parasztságának tehetséges itt jatt képezte. „Meggyőződésem — vallotta Rudnay —, hogy a nép széles rétegeibe kell »-.átvinni • művészetet Azért jöttem Bajára, hogy a népművészet szere tétét fejlesszem és ebből a népből, a tehetségek e tárházából iskolám útján kiválasszam azokat akik megérdemlik a tanítást és később izmosítanl fogják a magyar festészetet” A mester SnneOenCl végzett munkáját őt éven át lankadatlanul folytatja: „Örülök a sok fiatal tehetségnek és annak, hogy a magam módján és a magam eszközeivel én i* részt vehetek az ország építő munkájában." A kiállítás gazdag tartalmú katalógusa Rudnay Gyulának a művészetről szóló két. isme- retten írását te kftzH A t. Palotai Borlat KE SER ÜMA * F elberrcgátt a csengő, a férfi ajtót nyitott. Felesege állt a küszöb előtt könnyű, nyári kiskosztümben, fekete kézitáskával a karján. — Szervusz — mondta fakó hangon az asszony. — Szervusz, kedves. Várta- las. már... Oyere! — Előzékenyen kitarts előtte a szuoa- ejtoi, odébb mozdította a fotóit. — lessek, foglalj helyei... iszol valamit? — nos zu a óm, nem kerek! — Cigarettát? —• Az*, esetleg. Rágyújtották, A férfi állva maiam, az ablakhoz sétáit, s a .»unnyu függönyön át lene z az emeletről. Rendkívül ugodtnaK látszott. »■ éiesége körülnézett az is orerös lakásban. Ma tíz éve kúilöztek ide, s tegnap múlt hal Hete, hogy Utoljára itt ja. t. Feszültsége lassanként te. .iigedétn A férfi is leült a feleségével szemben és hosszan az arcúba nézett. Az asszony osu- daiköaolt, miért nem bírja Cíviseim a férfi tekintetét. La var tan matatott a táskájában. — A kislány? — Jól van. Anyura hagytam... — Elhoz!láttád volna. — Minek...? Feleslege*. — Igazad van. Jobb, hogy nem hoztad magaddal — mondta a férfi és felállt — Mégiscsak öntök egy kié italt. Jó konyakom van. A kedv enned 1 — Töltött. —■ Szervusz! — Köszönöm, nem kérek! — Ugyan már, ne kánál tasú magad! Szervusz! I ttak. Fenékig ürítették a poharat Újabb cigarettára gyújtottak. Halványkék füsL szállt felfelé Az asszony tekintete a füst után kalandozott — Tudod miért hivattalak? — Tudom — felelte az «asszony. — Helyes. Gondoltam, ne menjünk oda készületlenül. Szépen megbeszéljük a dolgainkat, megegyezünk, megosztozunk. Axt hiszem, neked is, nekem is kényelmesebb így, mint a bíróság előtt™ — Igen™, hogn**-. természetesen™. — Minden. ami a lakásban van, közös szerzemény. Az asszony bólintott. — Megadom neked azt a lehetőséget és előnyt hogy kiválaszd és elvidd, amit akarsz — mondta a férfi és újra töltötte a két kis poharat — Köszönöm — mosolyodon el az asszony. — Nagylelkű vagy, Pista! — Nagylelkű.™? Nem, nem az vagyok. Mindig szerettelek, ennyi az egész. F él órán belül elosztoztak. Közben felengedett köztük a feszültség. Az asszony néha-néha már fel is kacagott, mint valamikor régen. A férfi is úgy beszélt, mintha már semminek se volna jelentősége — Én azt hiszem, kedves, most már igazán mindegy, őszinték lehetünk egymáshoz. Igaz...? Tudod, nekem az a gyanúm, hogy te sose szerettél engem — mondta és nevetett, játékos ízt adva a beszélgetésnek. — Valóban nem — mosolygott az asszony is. — Tudod, Pista, az úgy volt, hogy egész fiatalon beleszerettem egy fiúba, de a szüleim hallani sem akartak róla. Mi azonban titkon rendszeresen találkoztunk... Aztán jöttél te, illetve az a májusi mulatság. Felkértél táncolni... Én átnéztem rajtad, mint az üvegen. Nem vetted észre, talán nem is akartad, újra meg újra felkértél, aztán... — Hazakísértelek. — Anyukám behívott, s egyből odalett érted. Ez igén, ez a férfi! Jó állása van, ügyes, talpraesett! Közben apám is rá-rákoiítrázolt, s ml lett a vége? A z asszony elővette a zsebkendőjét, s belekuncogott. — Tudod, hogy ft lakodalmunk előtti éjszakán is találkoztam Veié? — Ne beszélj! — csodáiko- zntt rá a férfi, és most már kényszeredetten bevetett. — Ezt nem tudtam Honnan Is tudhattam volna... —Ujjúnak bütykével kitörölt a szeméből egy könnycseppet. — És a lakodalmunk után 1« találkoztatok néha? — Dehogy Is néha, elég gyakran!™. Ha hosszabb szolgálati útra mentél, két-há- rom éjszakát is nálam töltött. — És nagyon szeretted? — Nagyon-™ — Nekem is ast mondtad, hogy nagyon szeretsz. — Tudod, hogy van *x: kimondja az ember. Megszokásból, kötelességből, mert a férje™. — Érdeke* — gondolkodott el a férfi. — Pedig úgy viselkedtél és játszottál velem, mintha valóh m szerettél volna.. > Az asszony ajkbiggyesztés •el válaszolt, öntelten, mint aki büszke a tetteire. — Könnyű azt megjátszani, Pista. Az a legkönnyebb. Sem ész nem kell hozzá, sem erő, csak egy kis móka, egy kis furfang, játék, hisz tudod, hogy megy az! — Tudom, tudom — bólogatott a férfi. — Én meg gyanútlanul bevettem és... szerettelek. Érezned kellett, hogy szeretlek.™ — Persze, hogy éreztem... Hisz épp azért volt olyan könnyű téged félrevezetnem... Nagy mafla voltál, Pista, az aZ igazság! Elvakl- tott a szerelem. Megvadltott már a símogatásom is. Most már nem szégyellem bevallani, hogy élveztem is ezt a fonák helyzetet A férfi töltött, cigarettára gyújtott Az asszony elkomorult és felsóhajtott — Aztán elhagyott™. Emlékezhetsz rá. Tudod, azon a szakszervezeti üdülésen, Csehországban. Ott még együtt töltöttük a két hetet, aztán többé nem találkoztunk™. Gondoltam, most már kitarMár csaknem az egész napokat lent töltötték az óvóhelyen, amikor Kálóczy Zoltán fejébe nyomta a kalapját, nyakára tette a sálját és azt mondta: — Kinézek egy fél órára. Valamit el kell intéznem. Odakint egészen alacsonyan keringtek a repülők. Átható zúgásuk a háztetőt, a vastag falakat ostromolta. — Ne menjen el, apa! — Dorottya éles kislányhangja átbukfencezett a zúgáson. — Muszáj, Dorka:™ Te vigyázol addig édesanyára. — Kálóczy hátrahajtotta Doroty- tya fejét. — Nagyon vigyázz rá. Érted? — S becsapta maga után a vasajtót. Lujzi mama rózsafüzért morzsolgatva ült az ágya szélén. s szája hangtalanul mozgott, Egy-egy pillanatra abbahagyta az imádkozást s a férjéhez fordult. — Az ékszerkazetta nálad van? Le kell hozni a zsírosbödönöket... Majd haragosan felesat* Részlet az lró sajtó alatt leró regényéből. tok melletted, de nem tudtam hozzád nőni... Kínomban megvadultam, aztán jöttek sorba: Ferenc, a járásról... Különben minek soroljam? Nem érdekes... Csak az utolsó, a Jancsi. Arról már te is tudsz... Hát így, Pista, eny- nyi az egész, most már mindent tudsz. A férfi felállt, fel s alá járt a szobában, megállt a/, ablaknál, bámult kifelé. — Pedig én nagyon szerettelek I — KI tehet róla!... Ne haragudj, Pista, arról én igazán nem tehetek. — Nem, a világért sem haragszom... csak egy kicsit furcsa... ez a kettősség, ez a ml egész házasságunk. Mondd meg igaz lelkedre: mind különb férfi volt, mint én!? Az asszony játékosan hintázott ültében. — Nem tudom.™ Talán igen.™ — És mondd csak: soha nem sajnáltál, soha nem ereztél lelklismeretfUrdaléSt!? Az asszony gúnyosan felnevetett.- S ha igen?™. Mondd, mit változtat az a tényeken!? — Sokat! csapott le rá a férfi szava. — Ereztél vagy nem!? Az asszony kihívóan nézett a férfira. Arctsmai megkeményedtek. — Mit szólsz hozzá, nem! Soha nem éreztem! Olyany- nyira nem, hogy inkább... inkább kinevettelek. A férfi vonása! is megkeményedtek, de a hangja továbbra is nyugodt maradt, — Igen.. kinevettél, kedves... Közben meg szórtad a pénzemet, amit én éjjel nappal megfeszített munkával kerestem, s mind egy fillérig hazaadtam! — Jogom volt hozzá, a feleséged voltam! — Ajs™, A feleségem voltál. de csak voltál.™ kedves... Mögéje lépett, s ujjal az asszony nyakára fonódtak, mint a bilincs™. * Most, hogy ttzenköt évi kényszerű „távoliét” után lelépett a hajnali vonatról, s Ismerős talajra ért a lába, Ismerős lombokra esett a pillantása, felsóhajtott. Majd a felkelő napra nézett és félhangosan ennyit mondott: — Jó reggelt, vasárnap! tró "***r*r tant: — lés engedjetek be annyi Idegent! Elszívják a levegőt! — S tovább pergette * rózsafüzért. Egyszerre robaj rázta meg a házat A villanykörték eszeveszetten hintázni kezdtek, kosarak, batyuk odébo- zökkentek, s odafent az ablak elsötétült, mintha betemették volna. Dorka piros labdája kigurult az ágy alól. — Hol van apa? — Dorka ijedten cikázott az ágyak között — Mindjárt itt lesz — mondta Erzsébet, s gépiesen a labda után nyúlt amely elpattant a keze alól. — Behúzódott egy bunkerbe, ott várja meg, amíg.™ — Lecsapott a labdára, görcsösen megmarkolta, tekintetét egyre a csukott vasajtóra függesztve — Megnézem, ml van odakint — mondta Gyuri, de az anyja olyan erővel rántotta vissza, hogy megtántorodott.-- Maradj! Nem bírók el (óbb izgalmat! Nem érted? Kívülről megdöngették az ajtót. Mindnyájan odaszaladtak, szinte egyszerre nyúlva a vaspánt után, egymást akadályozva a Sietségben. — Ez apa! — tört fel Erzsébetből, holott még csak döngést kongást hallott, de már minden idegszálával érezte, hogy csak ő lehet, s vékony orra, rajzos cimpái, keskeny szája széle, még ráncosodó nyaka is megkönnyebbülten elernyerit Csakugyan a férje állt az ajtónyilásban, kézen fogva egy gyereket, aki a derekához préselte magát, úgy, hogy csak sötét szemeit lehetet! látni, s a hajából is egy sötét fürtöt, melyet a hátracsú- saott sapka még jobban ösz- szekócolt. — Nem történt baja? Soha többé nem engedem el! Ilyenkor, ilyen istenítéletben... magával kellett volna mennem ! Dorka, szegény... — kariávdl magához húzta Dorottyát. Akkor vette észre az idegen kisfiúk™ — Ki ez a kisfiú? Kálóczy körbejárta tta a szemét a családján, amely úgy kerítette körül, mint egy gyűrű. — Nálunk marad egy ideig — mondta és előreta- szigálta a gyereket — Na, eredj, vesd le a kabátodat. Dorka, vidd játszani. De a kisfiú nem mozdult. Még erősebben fúrta magát Kálóczy oldalába. Dorka mögéje lépett, levette a sapkát a fejéről. — Nem akar jönni — húzta fel a vállát. — Ez a gyerek az üldözöttek közül való — mondta Kálóczy visszafogott hangon, hogy a pádon ülő idegenek meg ne hallják. — Egyszóval zsidó gyerek — mondta Lujzi mama. — Az — bólintott Kálóczy, s tenyerével vízszintes vonalat húzott a levegőbe, ami azt jelentette: befejeztük! — Úgy szerepel ezután, mint aki mihozzánk tartozik. Na, fiam... mit mondtam™. — Lehajolt a gyerekhez, mutatóujjával felemelte az állat — Nem félsz semmitől! Ennek a néninek azt mondod: anya™. Érted? Erzsébet rábeszélő«! ismételte: — Anya... Na, mondjad szépen, hogy hívják a kisfiút? Kálóczy nem felelt mindjárt A szája széle elszintele- nedett — Mondd meg, hogy hívnak. Hangosan! A gyerek egyik cipőjével a másikat rugdosta. — Baum Zoltán. —- Zoltán — mondta Erzsébet. — Hát gyere ide, Zoltán. Milyen szép neved van. — S kérdezve, elnyújtva: — Zoltán? A gyerekre siklott a' szeme. Aztán a férjére, aztán megint a gyerekre. Úgy néz-
