Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282. szám

RELFT-MAGYARORSZAÖ S. (Ais!) ♦Mi. deeemfcef 9. // Versenyben vagyunk"? TÖBB JOG az ipari tanulónak Szabadság, étkeztetés és bérek »Mondták, hogy megint lesz munkaverseny. Arról is beszéltek, hogy a mi csopor­tunk mit ajánlott fel. így hát versenyben vagyunk.” A fenti kijelentés nem ti­pikus ugyan, de sok eset­ben előfordul. Annál a vál­lalatnál, ahol lejegyeztük ezeket a szavakat „fent”, a szakszervezeti bizottságon igen szép eredményeket is­mertettek. Mindent nagysze­rűen adminisztráltak, min­denről vezettek kimutatást. Csak éoptn arról feledkez­tek meg. hogy a munkaver­seny reszesei, a dolgozók mit szólnak hozzá. Pedig az eredmények elé­rése rajtuk áll, vagy bukik. Csakis az ő megnyerésükkel lehet olyan felajánlást ten­ni, ami az éves terv határ­idő előtti teljesítését, az el­végzendő munkák jobb kivi­telezését irányozza elő. Ezért nem szabad csak a látszat kedvéért bekapcsolódni az országos mozgalomba, úgy részt venni a hazánk felsza­badulásának 25. évfordulója tiszteletére indított munka­versenyben, hogy csak papí­ron létezzen. Mert a papírvalóságnak van visszaütője is. Az ilyen helyen a munkaverseny gaz­dája, a szakszervezet nem ismeri területét, nem tudja, hogy az egyes üzemekben, részlegekben milyen eredmé­nyek születtek és születnek. Honnan lehet ezt tudni? Az egyik nagy élelmiszeripari gyárunkban a szakszervezeti titkár nagy hirtelenjében csak ennyit mondhatott: „Nálunk él ez a mozgalom”. A hogyanra és mikéntre, a gondokra már egyáltalán nem adott választ. Pedig a szervezés csak az -üzemi gondok-bajok ismeretében lehet • ■ t ásos. Sorolhatnánk tovább a példákat. Hiszen elítélhető annak a vasipari vállalatnak a szakszervezeti titkára is, aki általánosságban a terv- teljesítésről beszélt. Nem ar­ról szólt, hogy a tervet a munkások ismerik s ők kez­deményeznek, tesznek javas­latot jobb munkára, hanem „globálisan” az a vállalat célja, hogy eleget tegyen az általa kitűzött feladatoknak. Kikkel akar az ilyen vál­lalat dolgozni? Ha nem ala­poz a kipróbált, megbecsült munkásaira, akkor hogyan akar helytállni a megnöve­kedett feladatok tengerében ? Ezeken a helyeken talál­kozhat az érdeklődő ember a legtöbb látszatfelajánlás­sal. „Javítjuk a termelé­kenységet. nem lesz igazo­latlan hiányzás, gondot for­dítunk a munkafegyelemre” — ilyen és hasonló „nesze semmi, fogd meg jól” ala­pon készült vállalásokat lát­hatunk. S általában eteknél a vállalatoknál fordul elő. hogy a semmitmondó, a nor­mális munkamenetnél nyil­vánvaló dolgok kitűnően vannak dokumentálva. Csak néhány kirívó pél­dát említettünk meg. Nem azért, mert ezek a tipikusak, de figyelmeztetni akarunk, hogy ezek gyakorisága, a bürokrata szellem elburján­zása igen komoly károkat okozhat a munkaverseny. mozgalomnak. Az egyszerű dolgozóban keserű szájízt hagy maga után az a gyűlés, ahol olyan eredményekről hall, aminek ő is részese volt ugyan, de nem tudato­san. okkal-céllai volt az. Mennyivel szebb dolog úgy járni a munkások kö­zött, hogy ők kezdik: „Ver­senyben vagyunk ám! Mi akarunk a legjobbak lenni!” Mert ilyen kijelentésekkel is gyakran találkozhatunk. Ezeken a helyeken tudják, miért dolgoznak. ismerik azt, amivel a kétkezi mun­kás hozzájárulhat az ered­ményekhez, mennyi múlik az ő jobb munkáján. S itt fel­ismerték azt. a szocialista bri gádvezetők III. országos tanácskozásán elhangzott tényt: a munkaverseny nem cél, hanem eszköz. Eszköz a dolgozók aktivizálására. a jobb élet megteremtésére. L. B. Először tartottak együtt or­szágos tanácskozást a népgaz­daság valamennyi ágában működő szakmunkásképző is­kolák KISZ-titkárai. A meg­beszélést a KISZ Központi Bi­zottsága kezdeményezte. A té­ma az új szakmunkástanuló törvény volt. A tanácskozáson részt vett Listván Attila szak­oktató, a 110. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet KISZ vb-titkára. Vele beszélget­tünk az új törvényről és a KISZ-szel kapcsolatos felada­tokról. Csak a szakmát! — A legfontosabb, amelyet minden felszólaló kiemelt és újdonság mindenki számára — mondotta a KISZ-titkár —, hogy a törvény egyik bekezdé­sében ott szerepel: „A képzés­re jogosult szervek és az iskolák kötelesek elősegíteni a KISZ-nek... a tanulóviszo­nyokból fakadó jogainak és érdekeinek védelmében kifej­tett tevékenységét.” Ilyen gondos megfogalmazással ed­dig még nem került be tör­vénybe a KISZ-munka segíté­se, éppen ezért jelentős ered­ményeket várunk. A nyíregyházi iskolánál kö­zel 1000 fiatalt érint közvetle­nül a KISZ munkája, jelenleg 644 KISZ-tag van, s az első­évesek közül további 300-an kérték felvételüket. Az iskolá­ban az építőipar és a vasipar valamennyi szakmáját oktat­ják. Az országos értekezleten so­kat foglalkoztak az érdekvé­delem feladatával. Ennek egyik megnyilvánulása: szak­munkástanuló ügyét csak az iskolai fegyelmi bizottság tár­gyalhatja — a vállalat ezt csak indítványozhatja. Az egy­ségesítési törekvések kö­zött — a szakmák számának csökkentése mel­lett — ott szerepel: ezen­túl nem csak a vállalatoknál, hanem a ktsz-eknél és kis­iparosoknál tanuló fiatalok­nál is előírás az elmélet és a gyakorlat összhangja. Eddig ugyanis gyakran előfordult, hogy időszakról időszakra egészen mással foglalkoztat­ták a tanulót, mint amit elméletben az iskolában ta­nult Intézkedtek az ünnepna­pokról és szünidőről. Nyá­ron 30 nap, télen két hét, ta­vasszal egy hét az ipari tanu­lók szünete. Az iskolai tan­rend szerinti ünnepnapok a gyakorlaton üzemekben lévő tanulóknak is munkaszünetek. Változik az utolsó évesek szabadságrendje is. A vizsga­felkészülésre 15 nap szabad­ságot kapnak, a munkába állás után ugyanúgy jár a szabad­ság, mint a régebbi dolgozók­nak. Problémákkal a KlSZ-hez Több kifogás hangzott el a kezdő szakemberek bérezé­séről: indokolatlan a több hó­napos minimális fizetés, hol­ott a fiatal szakmunkások ál­talában ugyanazt a munkát végzik, mint idősebb társaik. Ezután a vállalat hatáskörébe utalják az alapbér-megállapí­tást A szociális ellátásban is ja­vult a helyzet: mindenütt egy­szeri melég étkezést kötelesek biztosítani a tanulóknak. Egy jó hír a Nyíregyházán tanu­lóknak: az albérletben lakó ipari szakmunkástanulók is igénybe vehetik az iskolai ét­kezést! Ezek az általános, szak­mai elképzelések. Ezenkívül az új törvénnyel kapcsolatban jelentős szerepet vállal a KISZ. A nyíregyházi iskolá­ban például részben KISZ- taggyűléseken, részben a KISZ aktívahálózatának segítségé­vel valamennyi fiatallal megismertetik a rendeletet, külön hangsúlyozva azokat a fejezeteket, melyekkel a KISZ külön is foglalkozik. Január­ban osztály, majd intézeti di­ákparlamenten ismertetik az új törvényt. A KISZ első­rendű feladatának tekinti a mindenre kiterjedő rendelet­magyarázatot és segítségadást a törvény hatályba lépése — 1970. január 1. — után azok­nak a fiataloknak, akik prob­lémáikkal a KISZ-t keresik meg. Javuló körülmények A szakmunkástanuló intézet KISZ-bizottsága új formákat dolgozott ki a megnövekvő szabadidő hasznos kitöltésére. Már több mint 300 fiatal kap­csolódott be az olvasónapló pályázatba. Felszabadulási „Ki mit tud”-ot, A győzelem út­ján címmel vetélkedőt, ren­deznek. Az intézet KISZ iro­dalmi színpada benevezett a jubileumi vetélkedőbe. Népszerűsítik és több helyet kapnak a KISZ szakmai ver­senyei. Az egyik legjelentő­sebb: azok a fiatalok, akik részt vettek rendszeresen a „Szakma kiváló tanulója” ver­senyben és eleget tettek a kö­vetelményeknek, a harmadik év utolsó félévében munká­jukért magas díjazást, a tel­jesítménybér 90 százalékát kapják. Előrelépés történt több anyagi kérdésben is. A jól dolgozó tanulót a vállalat jutalmazhatja, sőt a vállalat adhat a tanulóknak a nyere­ségrészesedésből is. Eredmény, hogy szociális helyzet alapján a KISZ javasolhatja egyes fia­talok térítés nélküli étkezteté­sét. Ezt az érdekvédelem egyik nagy eredményének tartják. Az új törvény alapján már a következő tanév kezdetén lesz az ösztöndíjaknál is ja­vulás. A tanmenet! és egyéb változások is az új tanév kez­detétől várhatók. M. S. Elnökválasztások — soron kívül A nagyra nőtt fehérgyarmati járásban (a csenged járás fel­osztása után a járás községei­nek száma 39-ről köz el 50-re szaporodott, még a községi egyesüléseket is számija véve) december nem csak az érte­kezletek, a tanulás, az év eredményeinek számbavétele — egyszóval a fizikai munka helyett inkább a szellemi gya­rapodásé — lesz, hanem a ter­melőszövetkezeti elnökválasz­tásoké is, mégpedig érdekes alapon. Tíz község termelőszövet­kezetei mondották ki ugyanis év közben egyesülésüket, ket- tesével-hármasával. A tíz falu életében érthe­tően nem kevés izgalmat okoz a közelgő, soron kívüli válasz­tás. Ennek a 10 falunak a ter­melőszövetkezeti parasztsága éppen azzal vizsgázott le érettségből, hogy a nem kevés kockázatot magában rejtő egyesülést megszavazta, a legszigorúbb titkos szavazás­sal. Ebből az következik, hogy többé-kevésbé igen elégedet­tek jelenlegi elnökükkel, ve­zetőségükkel is. Nem arról van szó tehát, hogy elnököt nyeretünk, vagy buktatunk. Ha az egyesülés­nek van értelme, az itt, a szatmári kis falvak világában a nagyüzemi szellem végleges kialakítása. Nem bizonyos, hogy sikerül. De bizonyos, hogy nem . sikerül, ha sze­mélyes elfogultságok, kortes­hadjáratok. féltékenvked^sék akadályozzák a legmegfele­lőbbnek látszó személy kivá­lasztását. A termelőszövetkezetek tagsága úgyis jól tudja, hogy a „kiesett” elnök — ha sza­bad itt ezt a sporthasonlatot használni — versenyben ma­rad. Lehet, hogy öt év múlva az lesz előnyben, aki pihenhe­tett, tanulhatott, szakmásod- hatott, specializálta magát arra. amiben a leeiobb. vagv kiegészítette tudását azzal, amit nem tudott. Fontos, hogy ezt maguk a jelöltek is tudatosítsák a tag­ságuk körében. Ezzel el lehetne értíi: hogy Szatmárban, rriely; régen, saj­nos, híres volt mindértféle vá­lasztásairól, olyan választások essenek most decemberben, amire minden szavazó azt mondja: a többség őt akarta, bizonyára a többségnek volt igaza. Ezt kívánjuk a négy izgal­mas decemberi napon a Hz szatmári falu termelőszövet­kezeti tagságának. (geszt-elytt „iAz ezeréves per eldőlt... SZERKESZTETTE: BARBARITS MIKLÓS 14. „Emlékezetes marad a jövőben../* 1898. jún. 12. Szabolcsi Szabadsajté: „Apagy község­ről azt hittük, hogy szoci­alistái eszükre tértek, de csa­lódtunk, mert a munkásiga­zolványok váltása miatt a kialvóban lévő tűz ismét lángra gyulladt. Néhány szo- czialista ugyanis lár­mát csapott a munkásigazol­ványok kötelező váltása miatt. A könnyen hívő nép ismét hitt a lelketlen izga- tóknak, s a csend újólag magzavarodott. Az izgatok közül 8 darabot bekísértek, akik bizonyára példásan r .cg lesznek büntetve.” A N íregyháza arról is tud. h jgy „titkos gyűléseket tar­tottak, szervezkedtek, sőt már a cselekvés terére is léptek annyiban, hogy a munkásigazolványokat ki- v Vtó mezei munkások közül t" beket ígéretekkel és fe- i úgetícék' A arra kénysze­rt ették, hogy igazolványai­kat adják vissza s munkát csak az ö engedélyükkel merjenek vállalni. Legutóbb a községi jegyző udyarára egy névtelen levelet dobtak ba, amelyben a jegyzőt és a bírót agyon ütése J fenyege­tik.” A fellángoló mozgalom vezetői: Kiss Pál György, apagyi „jobb módú gazda’, Kántor Ferenc, Kostya Pál, Hegedűs János, Terbócs Já­nos, Csatári Pista. Suba Ist­ván és Salánki János. Az ajakiak viszont, mint a Sza­bolcsi Szabadsajtó írja, ki­józanodtak, mert „mértékle- tességi egyletet” alakítottak, bár mellette megszervezték a munkásegyletet is. A bir­tokos osztály védelmében az állam kénytelen gondoskod­ni a nyári munka zavartalan végzéséről és ezért Szolyván tartalék aratócsapatot gyűjt össze Balajthy Mór főszolga­bíró az észak-beregi járás­ban toborzott 600 rutén földmunkásból. A nyírségi gazdák pedig munkavállalá­si sztrájkkal rágalmazva a földmunkásokat. megfoszt­ják őket megélhetési lehető­ségüktől: „A munkás nép nem akart (?) az aratási munka vállalatára szerző­désbe lépni. A birtokos kénytelen volt ennélfogva felvidéki aratókat fogadni, így a falusi aratók addig al­kudoztak, hogy most munka nélkül maradtak, mely kö­rülményt csak nehezíti, hogy a tavaszi alá kiosztott föld vállalásánál sok köz­ségben szintén nyakaskod- tak a szocialisták. Most sem feles föld, sem aratás, üres kamrával mennek a jövő télnek.” (Szabolcsi Szabad­sajtó, 1898. júl. 3.) Élhettek a kizárás terrorjával, mert a mozgalmak hírére olyan sok arató jött a felvidékről, mint még soha; sokan nem is kaptak munkát és a ható­ságoknak kellett gondoskod­niuk a hazaszállításukról. „Hja, nagy szükség van a Felvidéken, azért jött olyan sok arató, hogy felének is alig akadt munkája.” Pedig a nyírségi munkások is dol­gozni akarnak, csak ember­séges körülmények között, tisztességes bérért. A maguk módján, néha embertelen módszerekkel harcolnak a maguk igazáért. Balsán „rossz néven vették” az ide­gen munkásokat, megtámad­ták és agyonveréssel fenye­gették őket. lbronyban Fried földbirtokos tót nap­számosait kikergették a fa­luból (28 letartóztatás tör­tént emiatt!), sőt Apagy on Hajnal János „a Weinberger Arthur apagyi birtokos ak­tát, amelyben 70 arató alud- ta az igazak álmát (!), éjfél­tájban meggyújtotta”, hogy megijessze őket. Az idegen munkások elleni mozgalom szerte a megyében föllángol és például „özv. Salamon Ti- vadarné, szül. gr. Forgách Margit thuzséri uradalmá­ban 15 idegen arató abba­hagyta az aratási munkát és megszökött. Elővezetésük el­rendeltetett.” Az újból fellángoló moz­galom megdöbbenti a föld- birtokosokat, akik úgy lát­szik azt hitték, hogy karha­talommal, Várkonyi elítélé­sével mindent elintéztek. Maga Darányi Ignác föld­művelésügyi miniszter kény­telen nyilatkozni (Bereg, 1899. aug. 13.) és felhívni a gazdákat, hogy ne pusztán erőszakkal szánjanak szembe a földmunkás-mozgalom­mal, hanem olyan intézkedé­sekkel is, amely „a munkás és a munkaadó közötti kap­csolatot megerősíti, köztük a viszonyt bizalmasabbá teszi és a mozgalmak esetleges megújulását meggátolja... Külföldi példák nyomán is hasznosnak látszik, hogy a gazdaközönség az egész vo­nalon tervszerűen ellensú­lyozza az agitációt...” Java­solja, hogy hosszú és hűsé­ges szolgálat után a cselé­deket pénzjutalomban része­sítsék és dicsérő oklevéllel tüntessék ki. (Ez utóbbi módszert be is* vezették és még évtizedek múlva is él­tek vele, évenként egy-két cselédnek oklevelet és 50— 100 forint jutalmat juttatva. (Ennek hatására indítják meg és propagálják az ösz- szes újságban Várkonyi „FÖLDMIVELŐ”-jévei szem­ben a megtévesztően hason­ló című „MAGYAR FÖLD- MIVELO”-t is, amelyet Bod­nár Gáspár szerkeszt Szat- maron és évi 2 forintért áru­sít. A lap fő propagálója: gr. Majláth József, zempléni földbirtokos. Novemberben Üjfeiierton — állítólag részeg vásározók miatti vita során — egy csend­őr leszúrta Tóth Józsefet. Az incidenst csendörsortűz kö­vette, 3 sebesülés, katonaság kirendelése. Dec. 5-én pedig a Kisvárdai Lapok már ar­ról panaszkodik, hogy vehe­ment gyorsasággal terjed is­mét az agrárszocialista moz­galom. Pátrohán, Dombrá- don, Nyírbaktán, Leveleken, lbronyban, Karászon, Petne- házán újjáalakultak a szo­cialista szervezetek. Kántor- jánosiban ismét véres össze­tűzésre került sor a lakosság és a csendőrök között, akik egy embert lelőttek. A me­gyében szaporítják a „köz- biztonsági személyzetet.” Balkányban éjszakai gyűlé­seken a Hódmezővásárhelyen ismét megjelenő Földmívelőt olvassák (1899. január) és a csendőrség lazító iratokat foglal le. Tiszapolgáron az egyházi vezetők választása­kor a tömeg hangot ad a papokkal és elöljárókkal szemben érzett haragjának: megtámadja a választás ve­zetőit, az iratokat összetépi és meggátolja a választás megtartását. Szabotálják a munkásigazolványok kivál­tását is: Szabolcsban 1898- ban összesen 11 428 igazol­ványt váltottak ki, de pél­dául Sényőn egy darabot sem. Ezzel az utolsó fellángolá- sokkal aztán — mondhatjuk — vége is szakad a század­végi nagy agrárszocialista mozgalomnak a Nyírségben. A vezetőket bebörtönzik. a mozgalmat dezorganizálják, engedményekkel megszelí­dítik. A hamu alatt azonban tovább izzik a parázs. Jól érzi ezt az uralkodó osztály is, amelynek képviselője a Nyíregyháza 1899. dec. 29-i számának vezércikkében — ha lefejtjük róla a feudális és polgári reményeket tük­röző gondolatokat — szinte ma is elfogadható módon foglalja össze a Várkonyi­féle földmunkásmozgaiom nyírségi tanulságait: „ÉV VÉGÉN. — ...A me­gye társadalmának minden rétegében a forrongás egy neme volt észlelhető, amely a létező állapotok megvál­toztatására, a köztudatba átment általánosabb jellegű bajok orvoslására törekedett — kevés sikerrel. A szoci­alizmus. .. nem tartalmaz egyebet, mint kikényszeríté­sét az alacsony néposztály sorsa és érdekei iránti állan­dó figyelemnek és jóakarat­nak. .. Azonban bármennyi­re is tiszteletreméltó a szo­cialista mozgalom ebben a vonatkozásban, el kellett né- ‘múlnia azért, mert a kény­szer fellépése megfosztotta azt az igazság és jogosság erejétől, s mert a többi nep- osztályok rovására kívánta az érdekkörébe bevont föld- mivelő osztály helyzetét ja­vítani. Hanem ennek a moz­galomnak lefolyása nem je­lenti egyúttal a szocialista tanok hatásának elmúlását, is... Mihelyt a tanok meg­tisztulnak a jogellenes és törvénytelen célok salakjá­tól, nem csak állandó tanyá­ra találnak a földmívelő nép­osztály lelkűidében, hanem a jövőben való magatartásá­nak. és vágyainak mozgató rugóját fogja képezni. Ép­pen azért, ennek az évnek szocialista mozgalmai mesz- szebb terjedő fontossággal bírnak, s mint a kezdet idő­szaka, emlékezetes marad a jövőben fel-felbukkanó tö­rekvéseknek, amelyek meg- tisztultan a kompromittáló elemektől a néposztály sor­sának javítását fogják köve- telni» (Feiytatjulö

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents