Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282. szám

! oMal KELET-MáGYARORSZAG 1989. áecemSéf § A mezőgazdasági felvásárlási árakról, a vasúti forgalom biztonságáról és műszaki helyzetéről tárgyalt a Minisztertanács ülése Külpolitikai összefoglaló iff! NATO-konfereneia Brüsszelben §f|f Broslo főtitkár sajtóértekezlete {Iff Zárónyilatkozat és külön deklaráció ? A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. Jóváha­gyólag tudomásul vette dr. Tímár Mátyásnak, a kor­mány elnökhelyettesének be­számolóját a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és kíséretének Indiában és Iránban tett látogatásairól és tárgyalásairól. A Minisz­tertanács megállapította, hogy a látogatás és a tár­gyalások hozzájárultak az országaink közötti együttmű­ködés elmélyítéséhez. A pénzügyminiszter jelen­tést tett Peru gazdasági és pénzügyminiszterével folyta­tott magyarországi tárgyalá­sairól. A beszámoló szerint a megbeszélések jól szolgál­ták a magyar—perui gazda­sági kapcsolatok fejlesztését. A Minisztertanács a jelen­tést jóváhagyólag tudomásul vette. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter előter­jesztése alapján a kormány megtárgyalta az állattenyész­tés, valamint a vágóállat és állati termék termelés, fel­dolgozás és forgalmazás to­vábbfejlesztésével kapcsola­tos kérdéseket A jelentés megállapítja: a szocialista átszervezés óta meggyorsult a mezőgazdaság fejlődése, de az állattenyész­tés lassabban fejlődik, mint i növénytermesztés. Különö­sen a szarvasmarha- és ser­téstenyésztés fejlődése nem volt kielégítő. Gazdasági ösz­tönző rendszerünk nem te­remtette meg ezeknek az ágazatoknak fejlesztéséhez a megfelelő üzemi érdekeltsé­get; a fő állattenyésztési ágak jövedelmezősége elma­radt a növénytermesztés mögött. Fékezte a fejlődést — töb­bek között — az is, hogy nem sikerült kellő mérték­ben hasznosítani a háztáji, illetve a nagyüzemen kívüli gazdaságok adottságait A Minisztertanács határo­zata kimondja, hogy az állat- tenyésztés egyes ágazatai­ban meg kell teremteni a tartós érdekeltség feltételeit és fokozni a jövedelmezősé­get. Ennek érdekében 1970. január 1-től a vágómarha felvásárlási árát — a minő­ségtől függően — kilogram­monként átlagosan 5,60 fo­rinttal, a tej felvásárlási árát literenként 20 fillérrel emelik és a nagyüzemi felár­ból literenként 10 fillért ugyancsak az alapár növe­lésére fordítanak. Arányosan nő a vágóborjú ára is. A te- nyészüsző termelői árát da­rabonként átlagosan 3 ezer forinttal emelik. A vágóser­tés felvásárlási ára kilo­grammonként átlagosan 2 fo­rinttal nő, és további 1 fo­rinttal emelik az alapárat, a nagyüzemi felár kilogram­monként 1 forintos csökken­tése mellett. A hústípusú juhállomány fokozottabb tenyésztése ér­dekében az exportminőségű vágó juh felvásárlási átlagára kilogrammonként 3 forinttal lesz több, a gyapjú arát — minőségétől függően kilo­grammonként átlagosan 5 fo­rinttal csökkentik. Az 1969. évi átadásra le­szerződött termékekre — függetlenül a teljesítés idő­pontjától — az árintézkedé­sek nem vonatkoznak. A szarvasmarha-állomány növelése érdekében, a te­nyésztői munka hatékonysá­gának fokozására, továbbra is fenntartják a szarvasmar­ha-tenyésztés üzemviteli ál­lami támogatását. Az állami gazdaságokra szintén a me­zőgazdasági termelőszövet­kezetekre jelenleg érvényes rendszert alkalmazzák. Ugyancsak a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztését szol­gálja az az intézkedés, hogy a háztáji, a kisegítő és az egyéni gazdaságok vemhes üsző felvásárlása utáni ked­vezményt — az egyéb felté­teleket változatlanul hagyva — üszőnként 5 ezer forint­ról 8 ezer forintra emelik. A tehénállomány növelése érdekében biztosítani kell, hogy a kedvezménnyel vásá­rolt állatot a tulajdonos in­dokolt ideig tartsa, ellenke­ző esetben a vásárlási ked­vezményt vissza kell fizet­nie. A kormányhatározatnak megfelelően fokozni kell az állatállomány fehérjetakar­mányokkal való ellátását. Ennek érdekében be kell ve­zetni az állati és növényi eredetű fehérjék, a takar­mánykoncentrátumok és ke- verék takarmányok szabad forgalmazását Az állattenyésztés jövedel­mezőségének javítására ho­zott intézkedések pénzügyi fedezetéül — a korábbi in­tézkedéseken kívül — meg kell szüntetni a gépjavítási díjkedvezményt; a termelő­szövetkezet! alkalmazottak Személyi jövedelme után — a népgazdaság egyéb terüle­tein foglalkoztatottak illet­ményadójával azonosan — 8 százalékos adót kell bevezet­ni; meg kell szüntetni a bel­földi és import fehérjetakar­mányok állami ártámogatá­sát és ennek megfelelően kell megállapítani a fehérje- takarmányok új nagykeres­kedelmi és fogyasztói árát. A szarvasmarha és sertés tartásához szükséges létesít­ményekre — beleértve a szakosított telepeket is — az eddigi 70 százalék helyett a jövőben 50 százalékos ártá­mogatást nyújtanak. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke — a kormány felkérésére — a vasúti forgalom biztonságát befolyásoló tényezőkkel és a Magyar Államvasutak sze­mélyi állományának szak- képzettségével, munkakörül­ményeivel kapcsolatos vizs­gálat tapasztalatairól szá­molt be. A népgazdaság gyors üte­mű fejlődésével párhuzamo­san a vasút teher- és sze­mélyforgalma többszörösére emelkedett 1968-ban a vasút utaskilométer teljesít­ménye hétszerese, az áru­tonna-kilométer pedig hat­szorosa volt az 1937-ben le­bonyolított forgalomnak. A megtöbbszöröződött felada­tok maximális erőfeszítést igényelnek a vasút dolgozói­tól. A vizsgálat megállapította, hogy a MÁV az utóbbi években a forgalom lebo­nyolítása szempontjából fon­tos munkakörökben (moz­donyvezető, fűtő, forgalmi szolgálattevő, váltókezelő, stb.) létszámproblémákkal küzd. A jelentés szerint a vasutasok többsége szorgal­masan és fegyelmezetten dol­gozik, s vállalja a nehezebb körülményeket. A konnány a jelentést el­fogadta és határozatokat ho­zott a vasúti dolgozók mun­kakörülményeinek, szociális helyzetének javítására, a bel­ső béraránytalanságok meg­szűntetésére, az oktatás és továbbképzés fejlesztésére, az irányító és ellenőrző munka javítására. A közlekedés- és posta­ügyi miniszter a vasút mű­szaki helyzetéről tett jelen­tést a kormánynak. A beszá­moló megállapítja: Magyar- országon a vasúti közlekedés nagyobb arányú korszerűsí­tése az 1960-as évek elején indult meg. A rekonstrukció és a műszaki fejlesztés je­lentős eredményei ellenére a következő öt-tíz évben még mindig számolni kell nehéz­ségekkel. A vasút moderni­zálása hosszabb időt igényel, s ezért a régi és az új tech­nikát vegyesen kell alkal­mazni. A gépesítés és az automatizálás a szakképzett­ség fokozását és a fegyelem erősítését kívánja a vasút dolgozóitól; ugyanakkor to­vább kell javítani munkafel­tételeiket és szociális ellátá­sukat. A Minisztertanács a jelentést elfogadta. A Minisztertanács tanács­szervek osztályának vezetője beszámolt azoknak a javas­latoknak felülvizsgálatáról, amelyeket a megyei szintű tanácsok végrehajtó bizott­ságai tettek az államigazga­tási eljárás egyszerűsítésére. A jelentés megállapítja hogy mintegy 350, a minisz­tériumok által is elfogadott ja­vaslatnak csaknem a fele már megvalósult. A községi tanácsok intézik már a gyámhatósági, a közületi el­helyezési, az építések enge­délyezési, a szociális segélye­zési ügyek egy részét. A nagyközségek létrehozásá­val mintegy 110 fajta ható­sági ügyet döntenek el hely­ben, s ezzel a nagyközségek hatásköre erősen megközelí­ti a városi tanácsokét. A minisztériumok és az országos hatáskörű szervek szintén számos olyan intéz­kedést hoztak, amelyeknek következtében nőtt a taná­csok önállósága, mindezek eredményeképpen egyszerű­södött, csökkent az admi­nisztráció és javult az ügy­intézés színvonala. A kor­mány a jelentést elfogadta. A nehézipari miniszter je­lentést tett a Zobák-aknában bekövetkezett bányaszeren­csétlenségről és az eddig megtett intézkedésekről. A kormány a jelentést tudomá­sul vette, majd egyéb ügye­ket tárgyalt. Moszkva» (MTI): Brezsnyev, Koszigin, Pod- gornij és más szovjet veze­tők csütörtökön elsőnek áll­tak díszőrséget Kliment Vo- rosilov ravatalánál. Vorosilov koporsóját a szakszervezetek házában ra­vatalozták fel. A koporsót virágok borítják. Bordó pár­nákon az elhunyt kitünteté­sei. A koporsót mély gyász­ban az elhunyt rokonai és közeli ismerősei állják kö­rül. A kristálycsillárokat fe­kete fátyol borítja. A fehér márványoszlopokat vörös drapériákkal vonták be. A ravatalt borító koszorúk tömege között vannak a szoci­alista országok részéről a Soha ennyi szocialista or­szágból érkezett újságíx-ó nem követte a NATO mi­niszteri tanácsának munká­ját — állapította meg a bel­ga sajtó az Atlanti Szövetség Brüsszelben megkezdődött magas színtű értekezletéről. Sok más jel mellett ez a tény is érzékelteti, hogy a je­lenlegi konferencia a szoká­sosnál szélesebb és politikai­lag is egyetemesebb érdeklő­dést vált ki. Az ok közis­mert: A NATO-nak ezúttal választ kell adnia az európai biztonsági konferenciával kapcsolatos javaslatra. Ezt az indítványt a Varsói Szerződés tagállamainak em­lékezetes budapesti, majd prágai ülése tette. A felhívás olyan egyértelműen pozitív, sőt lelkes visszhangot váltott ki világszerte, hogy az at­lanti blokk államai egysze­rűen nem engedhették meg maguknak a kategorikus el­utasítás fényűzését. A nem­zetközi közvéleménynek sokkal jobb a memóriája, mint egyes nyugati politiku­soknak. Százmilliók emlé­keznek arra, hogy viszonylag rövid idő alatt Európa két iszonyú világháború kirob­banásának színhelye lett és mindkettő mérhetetlen szen­vedést, veszteségeket okozott más kontinensek népeinek is. Az európai biztonság tehát nemcsak a mi kontinensünk számára fontos és ez a ma­gyarázata a világ minden tá­moszkvai találkozón részt vett párt- és állami vezetők koszorúi. Moszkvai idő szerint csü­törtökön délután 16,0Q óra­kor kezdődött a moszkvai dolgozók búcsúja Vorosilov marsall tói. Vorosilov emlékének adóz­tak Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyaror­szág, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia párt- és állami vezetői is, akik diszőrséget álltak a ravatal­nál. Csütörtökön délután Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Mi­járói Brüsszel felé sugárzó érdeklődésnek. Ennek a tömeghangulat­nak az ismeretében találta ajánlatosnak Manlio Broslo, miniszteri tanácsos, mintegy a NATO főtitkára, hogy a bekonferáló sajtóértekezle­tén -.lehetségesnek” minősít­se az összeurópai biztonsági konferencia megtartását. Ugyanakkor — és ez is jel­lemző néhány atlanti hata­lom magatartására — a főtit­kár jó előre bizonyos fenntar­tásokkal élt, méghozzá olya­nokkal, amelyek adott eset­ben veszélyeztethetnék a kon­ferencia sikerét. így például Brosio máris igyekezett hangsúlyozni, hogy misze­rint nem műiden téma „al­kalmas” az. összeurópai meg­vitatásra. A főtitkár szavainál sok­kal fontosabb a szervezet tulajdonképpeni hivatalos válasza a szocialista orszá­gok konstruktív kezdeménye­zésére. Kiszivárgott hírek szerint ezt a vál- ;z.t nem a miniszteri tanács zaróköz- lemónye, hanem valószínű­leg egy kifejezetten ezzel foglalkozó külön' deklará­ció tartalmazza majd. Az atlantiak sokat szónokoltak arról, hogy a NATO nem­csak, sőt szerintük nem is el­sősorban katonai szövetség^ hogy tagjai hajlandók a kő- let—nyugati párbeszédre. Nos, itt az alkalom a bizo­nyításra. a szavak és a tet­tek között eddig tátongó sza­kadék áthidalására. nisztertanács elnöke, Komó­csin Zoltán, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Erdé­lyi Károly, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, külügyminiszter-helyettes, va­lamint Szipka József moszk­vai magyar nagykövet lerót­ták kegyeletüket Kliment Jefremovics Vorosilovnak a szakszervezetek házának osz­lopcsarnokában felállított, virágokkal és koszorúkkal borított ravatalánál. A Magyar Népköztársaság képviselői díszőrséget állva tisztelegtek a szovjet mun­kásosztály elhunyt nagy fiá­nak, a polgárháború legendás hősének emléke előtt. Búcsú Vorosilovtól A magyar vezetők Vorosilov ravatalánál Gerencsér Miklós: 'JMít, d éékotdalú 33. Megvallva a teljes igazsá­got, nem voltak unalmasak ezek a sorakozók. A végső összeveszésünk utáni harma­dik napon például több ro­konszenves, udvarias úriember jelent meg a láger udvarán. Volt kö-ó 'ük pgv _ paraszt külsejű te .'fi is. ni ő tartóz­kodón nézel előtt o háttér­ből. Az urak idegenként ke­zelték, láthattuk, hogy sem­mi közük a zöld-szürke-pi- ros tiroli kabátos bauerhez. _ Hölgyeim, figyelem! — szólt az eevik sápadt, tás­kás arcú úr. — Lépjenek ki mí-dazok akik átlagon fe­lül csinosnak tartják magu­kat és még nem töltötték be a huszonkettedik élet­évüket! Azok is kiléptek, akik az én gyermekkoromban tartot­ták harmadik eljegyzésüket es teljesen egyéni fogalmuk volt a női szépségről. Karo­la természetesen akkora am­bícióval törekedett előre, mintha sarkantyúval a kö- ovökén látta volna meg a nar-világot A táskás arcú úr illedelmesen megmagya­rázta : — Hölcyelm, bennünket az a nemes szándék vezérel, hogy egzisztenciát biztosít­sunk önöknek. Erkölcsös ajánlatunk a következő: ál­lást vállalhatnak, mint fel­szolgálók. virágárusok, vagy ruhatárosok a legele­gánsabb éjszakai szó­rakozóhelyeken, vagy kí­vánságra házhoz mehet­nek jobb módú szülők gyer­mekeire vigyázni. A továb­biakban megegyezés szerint intézkedünk. kinek-kinek a tehetsége, szorgalma, eré­nyes meggyőződése szerint. Meggyőződésüket a legmesz. szebbmenőkig tiszteletben tartjuk, csupán ahhoz ra­gaszkodunk, hogy mi dönt­sük el. kinek a külseje üti meg a kívánt üzleti mércét. A továbbiakban sor kerül még egy Intelligenciavizsgá- latra. Akkor tehát lássunk munkához. Voltak raffinált csinos nők, akik azonnal visszavo­nultak a tömegbe. De a naiv jóhiszeműak között nyomban megindult az ádáz. néma harc a jobb pocíciókért A mosoly, a kihívó fej tartás, a testvonaligazítás minden ár­nyalata kivirágzott az eny­hén ködös őszi délutánon. Felejthetetlen műélvezet volt elgyönyörködni a tetszeni vágyók romlatlan versenyé­ben. Karola sebtében meg Is fésülködött. keblét merészen előreszegte bal lábát megfe­szítette, míg jobb térdét pi­káns lomhasággal ingatta. Orroltam rá. hogy az én kedvemért sohasem vette fel ezt az észbontó tartást, egy­szersmind drukkoltam érte, hogy megnyerje a szépség- versenyt. Határozottan ő volt a legfeltűnőbb az egész me­zőnyben. esélyei nem képez­hették vita tárgyát. Ám a rossz ízlésű urak más véleményen voltak. Igen bántó tónusban legyin­tettek Karolának: — Köszönjük, pihenje ki magát. Ennek ellenére percekbe telt. mire Karola ki tudott mozdulni észbontó tartásá­ból. Görcsöt kapott a bal lóba. amelviket olyan kihí­vóan megfeszített. Pontosan tizenhárom lány­nyal vonultak el az urak az intelligenciavizsgára. A szürke-zöld-piros tirolj be- kecses paraszt mintha csak erre várt volna, megindult ácsorgó tömegünk felé és egyenesen Karolát szemelte ki megának. — ön komolyan gondol ia, hogv a szabad világban akar mec'bonosndni ? — bi^a'mas- kodott nSmm-'l. m'ntha én ott s® lettem vo’na. — Persze — válaszolt Ka­rola Mragyogva. — Magával vinne’ — Eltökélt szándékom, ha ön is űpv akaria. — A szándék nem min­den. Vagyon is kell hozzá. — Kérem, én tartományi képviselő vagyok Burgen.- landban. Hatvan • hektár in­gatlannal rendelkezem, ami­nek majdnem a fele szőlő. Az istállómban huszonnégy tehén, áll. —- Na és felesége van? — Hogyne. És három szép fiam. — Akkor minek kellek én? — Naponta kétszer meg­fejni a huszonnégy tehenet. Irigyeltem a derék tiroli bekecses bauert, hogy ezút­tal az ő mondásán röhögött fel a tömeg. De Karolából ezúttal is hiányzott a hu­morérzék. Kitört belőle az ősturáni csatadal és dübör­gő rohama elöl a kapuig hátrált a tehenesgazda. — Fejje a Riskáidat az a sörte baiuszú feleséged! Meg az a pipaszagú édesanyád! — és messziről fújta le a tartományi képviselő fejéről a zergetollas kalapot. Rögtönzésének a lágerőr. ség vetett véget. Noha nem felelhettem vérengző ösz­tönei fellobbanásáért. mégis nekem kellett odaállni a lá- gerföhrer elé. — Remélem fel tudia fog­ni a botránv hord®reíét? — kezdte. — Fétv nercig «em mara^botnak tovább jó hírű lág-r-íínkben. — Kérem a lányomat és már itt se vagyok. — Most semmi sem fon­tosabb. minfho<»v a feleségét vigye el. Egyébként az al­kalom éppen megfelelő an­nak leszögezésére. hogy önök játszadoznak a mi vendégszeretetünkkel. Mind­azok. akik magukkal együtt jöttek, sőt később érkeztek, már megtalálták a szeren­cséjüket. Ittlétük óta telje­sen kicserélődött a tábor la­kossága, de önök még min­dig válogatnak. Ennek vége. — Ez a beszéd, parancs­nok úr. Egyezzünk meg kor­rektül. Kérem a lányomat, az asszonyt meg hadd hagy­jam itt zálognak, amíg visz- sza nem küldöm az útikölt­séget. — Megmondtam, semmi sem fontosabb, minthogy a feleségét vigye ei. De per­sze oda. ahova mi akarjuk. Elszállítjuk családostul a Német Szövetségi Köztársa­ságba, ahol gondoskodni fognak magukról a germes- heimi lágerben. Most sem kínált meg ci­garettával. Ellenben még ugyanezen a napon, teljesen díjtalanul átszállítottak ben­nünket Germesheimbe. Abba a bizonyos Germesheimbe ahol végre törzsvendég le­hettem a Balkan Gasthaus- ban, továbbá ahol beszter­cei szilvának néztek és hat­vanfokos hőségben aszaltak egy börtönből lett zománco­zóüzem villanykemencéi fö­lött. ILLÉS, A SZIRTISAS Életem rövid, de tartal­mas korszakát töltöttem a nyugatnémet Germesheűr»- ben. Hogy megkimo , : le mindenféle inzultustól a ha­tóságok. egyenesen börlö b® utaltak csaladostul, ám­bár a masszív, he­lyes kis épület nem az igazságszolgáltatás céljait szolgálta akkoriban, hanem a gazdasági csoda érdekszfé­rájába tartozott. S mivel semmiféle gazdasági csoda nem nélkülözheti a modern technikát, természetesen vil­lanykemencével égették rá a zománcot a különfél® edenvfeleségekre. Eleinte ar ra gondoltam, én is válasz­tok valamilyen modern színt, s bevonatom magam porce­lánmázzal, nehogy idő előtt kikezdjen a korrózió, de egyszersmind azt is belát­tam. hogv hánvaHatásomban leveri rólam az élet a zo­máncot. márpedig a pőre bádog nagyon gyorsan rozsdásodik. Ilyenformán ab­szolút fölösleges volt a he­vítésem. aminek a börtön- üzem emeleti, lakosztályán voltam kitéve. Minél lobban ragaszkodtam azonban az etedet! plépofához, annál iobban pazai'olták rám az áramot olyannyira, hogv a meleg már a hatvan fokot is elérte a saját árnyékom­ban. Kö-xr-+ien(j] a bokáim me’lett helyezkedett e’ Ka­rola fűtőteste. így az ő hő­központja is ens-m izzasz­tóit a hosszú téli éjszaká­kon. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents