Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-29 / 300. szám
KELET -M AG Y ARORSZÄ6 t ötdtó „Milyen volt Steinmetz kapitány...11 Steinmetz Miklós (1913—ál) a szovjet hadsereg magyar harcosa, a hitleri fasiszták álta» orvul meggyilkolt parlamenter. Szülei 1919-ben Magyarországról a fehérter- •or elől Bécsbe, később Dél- Amerikába emigráltak, ahonnan velük együtt 1932- ben a Szovjetunióba került. Részi vett a spanyol polgárháborúban. A hitleri fasiszták Szovjetunió ellen indított agresszív támadása után jelentkezett a szovjet hadseregbe. A EL ukrán nadseregcsoport harcosaként részt vett a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban. 1944. december 29-én mint parlamentéi Vecsés határában gépkocsin a német vonalak felé tartott, amikor a fasiszták három társával **' ..itt jrvul lelőtték. Hősi halála helyén emlékmű áll. A fénykép 25 éves — kopott, szakadozott, megsárgult. öt katona néz a lencsére — német, román, magyar és szovjet tisztek. Az első sorban jobbra Steinmetz kapitány. Markáns, szép tar- tású férfi, szakállal, bajusz- szal. Rajta az elmaradhatatlan bő szárú csizma — abban tartotta iratait. A képet egy gyömröi fényképész csinálta 1944 decemberében. Megőrzött belőle egy példányt Roczkó György, aki a kép jobb felső sarkában áll. Kgy hadosztályban harcolt Steinmetz kapitány - nyal. — Még 1944. május 21-én, amikor Kolomeánál bevetették a magyar csapatot, átmentem a szovjetekhez. Tudtam oroszul, előzőleg egy évig a szovjet fronton megtanultam. Akkor Kartoskov őrnagy ezredébe kerültem, a felderítő szakaszba. Két hónap múlva politikai különítményes lettem Janpolszki csapatkomisszárnál (ő áll a képen Steinmetz mellett, a bal oldalon.). A 317-es hadosztályhoz került Steinmetz kapitány is. Ott ismerkedtem meg vele. s a kép felső sorában balra látható Walter német és a középső Gordon román társammal. — Együtt harcoltunk a Kárpátokban, aztán visszamentünk Munkács. Beregszász környékére, átkeltünk a Tiszán. Jöttünk Magyar- ország felé, Tiszalöknél újból átkeltünk a Tiszán, Jász- apátín. Jászberényen keresztül. Gyömrőn két hétig állomásoztunk. öt hónapig harcolt Roczkó György Steinmetz kapitánynyal. — Milyennek ismerte meg ezalatt? — Nagyon közvetlennek és tisztánlátónak. Alig érkeztünk meg valahová, mindjárt térkép előtt magyarázta a hadállásokat, ö már a madri di felkelés után ment a Szovjetunióba. Pécsi születésű volt. Tökéletesen beszélt vagy hat nyelvet, köztük magyarul, oroszul, németül, spanyolul. — Néha indulatos volt, máskor meg barátságos, jókedvű. Szerette a magyaros ételeket, ha megálltunk, azt kérte: húslevest főzzenek neki. A családjáról nem sokat mesélt, a féleségűről néha- Azt tudom nagyon készült Budapestre. Azért hagyta meg a szakálA régi fénykép, az első pitány. lát — azt mondta: „majd Pesten borotválkozom”, — December 28-án hajnalban elfoglaltuk Rákoskeresztúrt. Ott letáboroztunk. Másnap vártuk a parancsot a további támadásra. Akkor hallottuk, Steinmetzet megölték. S kaptuk a parancsot, vonuljunk be Veesésre. A harcosok oda hozták a holttestet Alig akartunk hinni a szemünknek. Hát még amikor megtudtuk, hogy mi történt, hogy fehér zászlóval indult, mint parlamenter és gáládul, álnokul ölték meg. Két nap múlva Ecseren, a templomkertben eltemették. A bejárattól jobbra a második sir az övé. ✓ — Az ecseri aszjfalos csinálta a koporsót, egy építkezésről szereztünk fát hozzá. A fejfára rámában Steinmetz kapitány fényképét tettük Négyen vittük a koporsót — Walter, Gordon. Bodnár elvtárs és én. Ugyanakkor egy másik tisztet is temettünk. Több száz ember jött el. s hallgatta Négyszáz nő vár rá... Kgy líircsa wálasy és a ftiióság' Állítom: a Kisvárdai Ru- názati Ktsz megérdemli a segítséget. Állításom bizonyítására számokat idézek. Kél évvel ezelőtt százhatan kezdték, most pedig kétszáz húszán zárják a termeié:, évet. Abban az esztendőbe) öt, most hétmillió forint ér téStpen adtak felnőtt- és gyermekruházati cikket a kereskedelemnek. Tehát: két év alatt kétmillió forinttal növelték a termelékenységet. Miközben a termelési lehe tőségek nem javultak, sőt az emberek, a munkahelyei sokkal jobban összezsúfolód tak. Ezerkilencszázhatvanhét ben egyetlen külföldi megrendelőjük volt a Szovjetunió, ma Angliába, csaknem minden arab országba. Svájcba és Törökországba szállít a szöi etkezet. Az óhaj kevés sorban jobbra: Steinmetz kameg Muszátov gárdaezredes búcsúztatóját. — Gyömrőről, ahol a polgári lakosok közül sokan ismerték — akiknek a pártszervezésben adott tanácsot — átjöttek a t eme lesre. — Hitetlenkedve, megdöbbenve kérdezték — azt a szimpatikus, szép szál katonát temetik? Megölték volna? — Csak mi, katonák tudtuk, hogy mi történt. — Azóta sokszor gondolok rá. Sokat meséltem róla, amikor háborús élményeimről esett szó. Őrzöm a fényképeket a temetésről, és azt, amelyiken együtt álltunk a gép elé. — Én még tovább harcoltam, Pozsony, Prága felszabadításánál is ott voltam. 1945. május 11-én jöttem haza Battonyára. Beléptem a kommunista pártba, amikor itt Battonyan Púja Frigyes volt a párttitkár. Most a Dózsa Tsz brigádvezetője vagyok. Néha iskolákban, gyermekeknek elmesélem ki volt, milyen volt Steinmetz kapitány. Kádár Márta A2t mondta Kotis Mihály, a szövetkezet főkönyvelője: — Az utóbbi években egyetlen kifogás nem érkezett a munkánk ellen. Az itthoniak és a külföldiek egyaránt elégedettek. Annyi a megrendelésünk, hogy ha megdupláznánk a létszámot is, meg a műszaki számot is, akkor sem tudnánk kielégíteni az igényeket. A szövetkezet lassan — feljöhetne. Finoman fogalmaz: a szövetkezet lassan feljöhetne. De, sajnos erre nincs meg a lehetősége. Pedig ők — már kpt éve — lépni akartak egyet. Mindent megtennének — a lépés érdekében. Dehát, az óhaj önmagában édeskevés, márpedig ebben a pillanatban — s ez a pillanat már két éve tart — az óhajon kívül semmijük nincsen. Elmondották nekem: áldozatot is hoznának, mindenki — a jövő érdekében. Amit saját erőből tehettek — annyit tettek. Mivel a szövetkezet egy. aprócska épületfélében működik, amelyről közösen vallották, hogy réges-rég bontásra érett, elhatározták: szereznek egy olyan épületet, amely minden tekintetben megfelel az igényeknek. És, mert újat építeni nem tudtak; nem volt pénzük, megvásárolták a faluszélen, húsz éves üresen tátongó malomépületet. Fizettek érte egymilliókétszázezret. S ahogy a szövetkezetben mondatták: — Ezzel még csak a lehe tőséget teremtettük meg. ‘ Mert ez még nem szövetkezet. Csupán — az alap, de — ahogy a főkönyvelő megfogalmazta: — „Számunkra létszükséglet”. Csak éppen „fel kellene ruházni az épületet” — mondották többen is egyszerre —, vagyis be kellene rendezni, gépesíteni, magyarul: létrehozni benne a szövetkezeteit. Csakhát ez nem megy, mert „a szövetkezetnek nincs több pénze.” Mii lép ilyenkor egy vái- alat? Segélyt, vagy kölcsönt kér a — felügyelet) szervétől. Az utóbbi időkben inkább — kölcsönt. A szövetkezet is ízt lépte: az OKISZ-hoz fői Jult a jövő érdekében. Ami néz, szerényen számolva is. egymillió forint kellene, de hát: — Elutasították a kérgünket. Olvastam az elutasító ha ározatot, amelyben kerekei megtagadták a segítséget. Av egyik mondat — az érdem mondat — különösen meg ragadta a figyelmemet. íme a mondat, értelemszerűen az iparon belül a könnyű ipar, s a szövetkezet tevékenysége kedvezőtlen tevékenységnek minősül, mert a piac telített, s a kedvezőtlen tevékenységet folytató üzemeknek, szövetkezetek nek nem áll módunkban támogatást adni. Furcsa fogalmazás, de ki lehet bogozni az értelmét. A szövetkezet nem beruházási, nem fejlesztési — csupán áttelepülési hitelt szeretett volna kapni. Erre is nemet mondtak. Ekkor a községi tanácshoz fordultak, ahol nem kellett sokat várni a válaszra: azonnal közölték: „A tanácsnak erre nincs pénze”. Telített piac ? A piac telített — olvastam az elutasításban. Hadd idézzem a főkönyvelő mon datát: „Annyi a megrendelésünk, hogy ha megdupláznánk a létszámot is meg a műszakszámot is. akkor sem tudnánk kielégíteni az igényeket.” ' (Szónoki kérdés: Ki állapítja meg, hogy a piac telített, amikor én. a vevő sok, uugj o,. ■ :Is olyan cikket nem találó. a üzletekben, amit a szövt.„_o zete. ben készítenek? Ami. kor naponta azt mondják nekem a megye üzleteiből, hogy: „...az van kérem. ,e most éppen ki van fogy ! álnézést a magyartalan . o- yalmazásért. de ezt — hat* om!) És a szövetkezet többet akar termelni, hogy én, ^ vevő mindent megtalálja,« az üzletekben. De — egyedül — erre képtelen. E'- ’is illítom ha valaki igen, ak. tor ez a szövetkezet my 'r. lemli a segítséget. Mert. ni örténne. ha megkapnák ;* egítséget? A főkönyvelő v á< aszol, a szövetkezet névé- )en: — Megszűnne a letbizony. .aíanság a szövetkezetben. Mert ma az egyik legnagyobb fájdalom a „ki tudja, mi lesz?” — hangulat, ami ellen nem tudjuk felvenni a küzdelmet. Máról holnap« ra fellendülne a szövetkezei. Növelnénk a termelékeny >: e- get. Javítanánk a munka, feltéteteket. Egyik napról a másikra könnyebben dolgoz, nának és többet keresnének az emberek. Változás januárban? Igaz, most már — reménykedhetnek — tálán. Mert január elsejétől nem minden szövetkezet tevékenysége minősül kedvezőtlen e- vékenységnek! Csakhogy: i dönti majd el. hogy melyik szövetkezet tevékenysége minősül kedvezőtlennel. ■? Még egy: nem a saját érdekükben kérik, kérjük a segítséget. A járási tanács munkaügyi főelőadójától tudom: ezekben a napoké-ni is négyszáz nő várja Kisvár- dán a munkalehetőséget. . A számok bizonyítanak. Balogh György GAZDASÁGI IEGYZÍT Ösztönző nyereségosztás Végignéztük a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezet új versenykiírását és — némi tapasztalat után — állítani tudjuk, hogy ehhez az arány lag kicsi, a mélypontról csak most kilábaló közös gazda Sághoz sok nagy üzeműink ta pasztalatcserére mehetne a a nyereség igazságos elosztása kérdésében. Az elmúlt évben kezdte komolyan venni a szocialista munka versenyt a termelő- szövetkezet. 50 ezer forintot szánt rá. Egy baj volt, mondják a vezetők. Mivel csak brigádokat jutalmaztunk, fellépett bizonyos brigádsovinizmus. Vagyis tagjaink brigádban Sok a 30 ezer? De uram! Nézze meg jobban. Ez nem egyszerű négykerekű. A fakarosszéria, mint kifogás, egyszerűen nevetséges. Gondolja csak meg. Hány kocsit lát manapság fakarosszériával futkározni? Ugye. hogy alig. Ritkaság ez, kérem. S ebből a ritkaságból egy éppen az Öné lesz. Vessen egy pillantást a rendszámtáblára. 00-04. Mit mond ez a szakembernek? Hogy ez az ország egyik legrégibb autója. S ha regi. akkor történelmi jószág. Ami nálunk történelmi, annak nagy ára van. Tudja, hogy Angliában milliókat kémek el hasonló évjáratért? Nem tudta? Jellemző. Meg hogv nem vpavunk Angliában? Miért? Ön talán lord cpi lagan? Ne csak nézegesse, lássa is meg ezt a csodát Mert néz ni usrvan sokkokén pen lehet. Latja, a lakkozása elsőAZ ALKU rangú. Eltekintve egy-két plezurtól. De ezeket is tekintheti nyugodtan történelmi plezuroknak. A gumik is újak. Az ülések a legfinomabb kordbársonyból vannak. Aztán szíves figyelmébe ajánlom a remek szerszámkészletet, a • kocsitetőt borító kiváló bőrt, a krómozott hűtőt, ami eredeti és éppen ezért csodálatos. Képzelje el, ha negyven évig ilyen szépen elállt, milyen sokáig bírhatja még. És ez a lökhárító! Barátom, építői már a szerelésnél a kétezer évre gondoltak. Jöjjön kérem, üljön be. Ha meg"ngedi, akkor én vezetek Tudja, meg kell majd előbb ismernie a kocsit. Meg kell barátkozni vele. Miért? Ugyan. Gondolom ön sem szokott vadidegeneket a hálószobájába vinni? Most figyeljen. Az önindítója kész iparremek. Alig kell tízszer ráadni a gyújtást, már beindul. S most, ha netán kis recsegést hallana, ne ijedjen meg. Nem a sebességváltó a ludas. Tudja ezek a mai olajok. Hiába, amikor ez a kocsi kigördült a futószalagról, masfajta olaj járta. Nézze meg ehelyett ezt a sima indulást. Ügy szökdell, mint a gazella. Hogy miért rángat a kocsi? Ne legyen naiv. Csak én játszom a gazpedállal, hogy érzékelje, milyen érzékeny. Ja, ez a zörgés? Nem kérem. Ez nem a kocsiból iön. Tudja, az utak. A felület gödrös. Sót, néhol akkora gödrök vannak, hogy ugratni kell ezt a szegény járművet. Na most figyeljen. És jól fogódzkodjon. Látja, ahogy nyomom a pedált, úgy kúszik a sebességóra mutatója. Kikérem a kocsi nevében. Ez az óra jó. Miért, mi hihetetlen van egy 110 kilométeres tempóban? És most tartsa erősen a lábát. Fékezek. Megáll-e? Megállt. Húszat adna érte. Nem. Lejáratnám vele ezt a szegény jószágot. De maga tetszik nekem. Az öné huszonnyolcért. Igazán? Nagyon örülök, hogy sikerült megegyeznünk. És most számoljunk. így. Kérem, ideülhet. Majd én becsapom az ajtót. Jó utat, uram. És még valamit. Higgye el. örülni fog... (... ha majd eladja — gondolja magában.) Horváth S. János dotgozo nagy részé a saját brigádtevékenységére nagyon vigyázott, de a termelőszövetkezet egész gazdálkodásának sikere nem érdekelte. Az elmúlt évj 50 ezer forintot menetközben 72 000 forintra egészítették, ki. Eb. oől a legjobb brigád 20 ezret, a verseny második hehelyezett je 15 ezret, a harmadik legjobb 10 ezret kap. A traktorosok között folyó munkaverseny legjobbjainak jutalmazására 15 ezer forintot, a szerelők munka- mozgalmának honorálására 12 ezer forintot terveztek be. A termelőszövetkezet tervének 5 százalékos túlteljesítése esetén minden dolgozó tag — a verseny győztesei és vesztes® egyaránt — 20 százalék prémiumot kap. Ez a ráta, aztán 10, 15 és 20 százalék túlteljesítés esetén az alapbér 50 százalékáig emelkedhet. (Ez most 3.7 millió.) És mindenki érti. Alapbér van. Ki mennyit dolgozott, annak az alapbérhez viszonyult a szorzószám. A Győzhetetlen Brigád vezetői minap csinálták meg első gyorsmérlegüket. Eddig 3 és fel millió bevételük van. Várható még év végéig a leszállított termékekéi t másik 3 millió. És mindenki tudta, menynyit kap. ha az üzemrésze, a brigádja vagy az egész termelőszövetkezet túlteljesíti értékesítési tervét. Rossz földek, vizrendezet- len terület, széthúzó tagság volt a Győzhetetlen Brigádé. A jó nyereségelosztás is hozzájárult, hogy igaz; mun- kakollektívává kovácsolcdott össze a tagság. Lehet utánozni feni)
