Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

I. oMrf irer rr magyarors74o — var arm apt met rffTrr.rp TWé d®c®m?y*r 5t. A tér túlsó oldalán egyet­len hatalmas sárga fal ragyogott a fény­ben, rajta kék és fekete be­tűkkel valami hirdetés. Az árnyékok mély kékeslilába fátylazták a bérházakat. Rengeteg autóbusz, kocsi és ember járt a téren, sűrű volt tőlük a levegő. A széles jár­dára tolt cukrászdaasz­talok és fonott székek között mégis úgy érezte magát az ember, mintha kint volna a szabad levegőn . A pincémő két asztalhoz feketéket vitt, és szódát, aztán a legutolsó asztalhoz lépett. — Uram, a szokottat? — kérdezte. — Nem, majd később. Magába süllyedt, fehér kezű öregember üldögélt itt egye­dül, a napon, félig csukott szemmel melegedett. Keze fejének erezete finom mun­kára utalt, rövidre vágott körmeinek lakkos fénye ér­zékenységet a tisztaságra. Az orra azonban tele volt apró vörös ponttal, ami lerontot­ta az összbenyomást. Majd­nem aludt. Egy kockaformájú ember sétált be a kötéllel elkerített helyiségbe. Minden darabos volt rajta, kemény ruhája, szögletes álla, vaskos, egye­nes vonalú fekete keretű szemüvege. Határozottan lép­kedett végig az asztalok közt, k leült az öregember mellé. Árnyékos szék jutott neki, az öreg háta mögött. Az meg se mozdult. A szögletes em­ber kis táskát lökött a szom­szédos székre, megigazította asztalán a hamutartót, szi­vart vett elő, leharapta és rágyújtott Aztán megszó­lalt. — Jó napot, doktorkára. Az öregember bólintott — Jó napot, Rózsavölgyi ár. — Hogy van, mi újság? — Az égvilágon semmi A szögletes ember hátra­dőlt és mozdulatlan­ságba meredt A szi­varét ki sem vette a szájá­ból. A térre bámult, de nem nézett. A pincérlány jött A szög­letes egy feketét rendelt az öregember azonban most is csak azt mondta: majd később. — Nem Iszik, doktorkám? — emelte meg feketéjét a szögletes. — Nem. — Nem. — De miért? — Ha akarja tudni, Ró­zsavölgyi úr, nincs egy va­sam sem. Két nap múlva kapom a nyugdíjamat, hó közepén kölcsönadtam a gyerekeknek ötszáz forin­tot A szögletes végre belekor­tyolt a feketébe. — Itt nagyon jó a kávé. New Yorkban csak egy he­lyen főznek ilyen jó kávét. Nálam. Mennyi borravalót szokott adni? — ötven fillért. — Az normális, ötven fil­lért az rendes borravaló. Ál­talában tíz százaléka a fo­gyasztott összegnek. A múlt­korában a feleségem szüle­tésnapján adtam egy vacso­rát. ötszáznyolcvan dollár­ba került, doktorkám, pedig nem volt valami nagy fel­hajtás, de tudja, hogy van ilyenkor, meg kell hívni az üzletfeleket. Ötven dollár lett volna a borravaló, hát nem volt szivem kidobni. Húsz dollárt adtam. Nem szóltak semmit, szolid cégnél volt a vacsora. Fel is írattam a tit­kárommal, máskor is ódá­in együnk. M ozdulatlanul ültek. A doktor az asztalra rakta fehér kezét, fé­lig csukott szemmel azt néz­te. A szögletes ember a tér­re bámult, időnként az öreg­ember hátára. — Na és hogy él, doktor­kám? Kijön a nyugdíjból? — Mi kell már egy öreg­embernek? Naponta egy fe­kete. Most sem lennék za­varban, ha nem adtam vol­na kölcsön a gyerekeknek ötszáz forintot. — A gyerekek persze, fel­borítják az ember életét. De én megoldottam, doktorkám. [ atettem egy összeget a fi­amnak, és megesküdtem, hogy többet egy vassal sem adok. A fiam tudja, hogy én amire megesküszöm, azt túzzel-vassal betartom. Neki POS ASZTAL SIPKÁT BARNA t N A\ is meg kell érteni, hogy az apja is önálló ember, akinek joga van úgy rendezni az életét, ahogyan akarja, — Joga van? — Hát nem? — Persze, joga van. De minek már egy öregember­nek? Én átadtam a lányom­nak a lakásomat, beköltöz­tem egy levegőtlen, udvari szobába. — Sötét? — Sötét. Gőzös. Alattam van a mosókonyha. Azért szeretek ide kiülni, a napra. Itt kiszáradok. — Maga orvos, doktorkám, Maga tudja a legjobban, hogy a sötét, nedves lakás­ban reumát lehet kapni. Tüdőbajt — Tudom. De mit csinál­jak? Tízezer forint kellene, hogy elcseréljem valami na­posabb szobára. Honnan ve­gyek én tízezer forintot? — Hiszen, ha még prakti­zálna'. — öreg vagyok. M mozdulatlanul fűtek. Egy középkorú asz- szony sétált be, két drótszőrű foxivaL Mindket­tő nyakában masni, < rózsaszín szalagból. Az egyiknek fehér kötés védte a hasát. Az asszony leült a szomszéd asz­talhoz. a kutyák lihegve le­feküdtek. Két hátsó lábukat szétterpesztették, hogy a se­besült kutyának a kötés* a kövön csúszott A szöglete* ember érdek­lődve nézte a kutyákat — Operálták? — szólt az asszonynak. — Igen — mondta aa szűk­szavúan. A doktor is odanézett Az­tán kicsit elfordult — Utálom az Ilyen öl ebe­ket — mondta halkabban a szögletes embernek. — Nincs gyereke, azért babusgatja a kutyát — Hobby — bólintott a szögletes. — Minden ember­nek Joga van úgy rendezni az életét ahogyan akarja. Senkinek semmi köze hozzá. Az asszony fagylaltot ren­delt és tiszta vizet Amikor meghozták, a tiszta hamutar­tót letette a fölre, a vizet beleöntötte. A két kutya lógó nyelvvel habzsolta fel a vi­zet Az asszony ezután a hamutartót visszatett* az asztalra. gSgfeSgül-LJilp.! ‘JBi1 11 A doktor felbőszült. — Most aztán ha elmegy, jön egy gyanútlan ember, ráteszi a cigarettáját és kész a fertőzés. Olyan férges lesz, hogy kalapszámra kakál- ja majd. Undorító. A szögletes nevetett — Gondolja, hogy ezek a kutyák is férgesek? Hiszen most operálták az egyiket — Undorító. — Mindenkinek joga van úgy élni, ahogyan akar. Er­ről jut eszembe, tudja, kitől kaptam levelet? Nem találja ki. Belényi Gyurkától. Em­lékszik Belényire? Valami­kor a török utcában laktak, tisztviselő volt a banknál. —- Emlékszem, mellhár- tya-összenövése volt, ha be­jött a hideg, fájt a háta. — Rég nem látta, igaz? — Elköltöztek azok. A szögletes ember felka­cagott. Szürke műfog­sora csillogott — El azok, messzire, öt­venhatban disszidált I ’lé- nyl, most Kaliforniából írt nekem, a New York-1 el­memre. Azt írja, Jól vannak, de küldjék neki ezer dollárt kölcsön, mert házat akar venni részletre. — És maga küldött? — Dehogy küldök. Ml a biztosíték, kérdezem, hogy meg is adja? Mit tud nyúj­tani'nekem ezer dollárért? Hetvenéves! Ezek a disszi­dált magyarok azt hiszik, elég jogcím arra, hogy ma­gyarok, hogy az ember el­lássa őket mindennel. No lám, doktorkám, ttt csupa magyarok élnek, szólítson meg valakit hogy adja át a napos lakását magának, mert maga öreg és fázik, és szereti a napot Hülyeség. Ne vegyen lakást. Mindenki úgy él, ahogyan akar. Én sem kérek senkitől egy va­sat sem. Mégis megbecsült ember vagyok. Megírtam ne­ki, hogy ha nem boldogul, jöjjön haza. Hazajöhet! Lát­ja, engem is beengednek, pedig üzemem van. Igaz, hogy amerikai állampolgár vagyok. De azért magyar. El­hiszi nekem, doktorkám? Magyar. És mit gondol, mit válaszolt nekem? Azt vála­szolta, hogy tökéletesen mindegy neki, hol él, mert vele mindig csak kitoltak. Egész életében gürcölt és sohase vitte semmire. De Kaliforniában legalább me­leg van, télen nem kell fű­teni és nem fáj a háta. Per­sze, maga fnondja, hogy mellhártya-összenövése van. A doktor keze megrán­dult. — Ez Is szempont — mond­ta. — Ez is szempont — bó­lintott a szögletes és meg­igazította szemüvegét. — Erről jut eszembe, doktor­kám, nekem gyakorta fáj itt a fejem, a halántékom­nál. Mintha valami drótot húztak volna bele. — Érszűkület Szedjen ér- tágítót — Komolyan mondja? Kö­szönöm. Tényleg nem Iszik feketét? Hozatok egyet — Nem iszom. Ma nem iszom. A szögletes megkocog­tatta poharát Fizetett Aztán felállt — Doktorkám, adjon taná­csot Tudja, én azért magyar vagyok. Mondja, elég, ha ezer dollárt ajándékozok az egyháznak? Nem kevés ez, mit gondol? — Ezer dollárt? — az öreg­ember keze idegesen moz­gott az asztalkán. — Ez hu­szonöttel beszorozva annyi mint- huszonötezer forint Maga ezt az egyháznak aján­dékozza? — Miért ne? Megtehetem. Hogy most Itt vagyok, ez is belekerül nekem négy- ötezer® dollárba. De a nyár New Yorkban elviselhetetlen. Ilyenkor mindig vagy a ten­gerpartra utazom, vagy Eu­rópába. Ezután minden nyáron hazajövök. Szép ez a Pest Hiába, magyar va­gyok. Szóval, elég Ina ezer dollár? — Maga tud?». — Ezerötszáz. Ma, majd meglátjuk. Maga még ma­rad? Persze, a lakás. Elha­markodta a dolgot Minden embernek joga van a saját életét úgy rendezni, ahogyan akarja. A fiatalok várhattak volna még, amíg lakást sze­reznek, vagy maga meghal. De én nem szólok bele. Ez a maga belügye, doktorkám, ahogyan a politikában mond­ják. Isten áldja. — Isten vele. A szögletes keresztülbal- lagott a teraszon. A kutyás nő mellett megállt egy pil­lanatra. — Fajtisztáit? ♦ — Igen. — Mit adott értük? A nő keresztülnézett raj­ta. — Hol lehet ilyen kutyát beszerezni? — kérkezte to­vább. — Figyelje az újsághirde­téseket. — Köszönöm, figyelni fo­gom. A z öregember elfordult. Megfordította a szé­két, hogy ne lássa a kutyákat. Lecsukott szem­mel ült, fehér kezével: halott­nak látszott. A szőke, fiatal pincérlány megállt mellette. — Hozhatom már a feke­tét, doktor úr? Az orvos felnézett. — Nem. Egyáltalán nem hozhatja! Mi az, itt csak ak­kor lehet ülni, ha fogyaszt az ember? Nem fogyasztot­tam évek óta már eleget ah­hoz, hogy egyszer, amikor nincs pénzem, üres pohár mellett üldögéljek?! A lány mosolygott — Azért én hozok egy fe­ketét doktor úr. Legye« a vendégem. — Magának? Mi vagyok én? — az öregember fárad­tan kiabált — Nem vagyok koldus! A fOstoazlopdk árkukból kitörtek A nappal elszállt egy véres madár Ki látta a fiút Ki nézett a szemébe Azon a reggelen? Eltört üvegdarab A kristály-rémület Ott álltam és a földön Megszólaltak a holtak Láttam hogy a fogak Kinyíltak mint a bodza Hol voltál én anyácskám Azon a reggelen? A lány még mindig Mo­solygott. — Doktor úr. Meg akar sérteni ? Hát olyan megalá­zó, ha arra kérem, hogy le­gyen a vendégem? Ezért haragszik? Az öregember némán bá­mult a lányra. Csak fehér ujjai rángatóztak az asztal­kán. Aztán ránduló arccal mosolyogni kezdett ő is. Rátette könnyű, lepkekezét a lány izmos karjára.. — Ugyan, Dehogy ts haragszom. Köszönöm. De csak kölcsön! Két nap múl­va kapom a nyugdíjamat és... Az égjük kutya ugatni kezdett. Rángatta a láncot A lány adafordult. — Megkérem a vendéget, vigye innen a kutyáit. Itt nem szabad kutyákat tarta­ni. Az asszony dühösen fel­ugrott. Ezt beírom a panaszkönyv­be! Látom én, hegy mire megy a játék! Egyeseknek kedveznek, másoknak, aki fogyaszt, kuss! Hol a panasz­könyv? A lány a daktorhoz for­dult. — Tessék csak nyugodtan maradni. Mindjárt hozom a feketét. Aztán az asszonyhoz: — Hozom a pan aszkönyvet, asszonyom. Nyugodt léptekkel be­ment. A c öregember dobogó, elfúló szívvel kapasz­kodott az asztal sar­kába. A szája széle reme­gett. Igyekezett a tér túlsó ol­dalára nézni, ahol a nagy sárga fal vakítóan vert* vissza a napot Lehet, ezt is lehet A tőrbe csalt fiúval? Ki a szépségre épült Bordája katedrái» Mért hagytatok korán Uy egyedül a bűnnel * Ügy kéne ami nincsen A szépség egy-hite Mert belőlem az isten Kihullt a semmibe De legalább a törvény Az örvényből kiút — Valaki elengedte A szép-arcú fiút Haras Errim: Azon a reggelen Amint ox öles termetű kondás számadó kilépett a földbe félig süllyesztett nád­kunyhó nyilasán, az elvete­medett nyárfadeszkából tö­költ alacsony és keskeny aj­tó egy zsémbes, beteg, meg­gyötört vén ember nyöször­gésével hajtódott be után» Behajtódott, mert kifelé dőlt kissé az ágasa, majd ahogy a fakilincs magasságában csüngő, csepúmadzagot meghúzta, amit a deszkán vágott lyukon ki és be le­hetett rántani a zár tolls, beleakadt a faütközőbe. Pa­rányi kattanással és nesszel. Az első lépések után meg­állóit. Nézett. nézelődött. Pupillája összeszűkülve gyűj­tötte össze a derengést hozó világosságot, s miután sem­mi szokatlant nem látott, csontjait ropogtatva na­gyot nyújtózott Karját előbb oldalra tárta, majd az ég felé emelte, és arcán a jóleső erőlködéstől megvál­toztak kissé a vonások. A szájzugba torkolló ráncok ki­simultak, a szeme sarkába tartók elmélyülték és a leg­nagyobbak a homlok árkai bukfencet vetettek egymá­son. Előtte a hajnali derengés­ben a szelíd lejtésű dombol­dal keleti részén pihent a nyáj, A kint háló disznónyáj. A márciusba^ kihajtott sül­dők, kocák, az azóta szüle­tett malacok, amit a szegő dés szerint már haza kellett volna verni, de a november vége olyan jó időt hozott, hogy a birtokosság elnöke tovább maradást parancsolt. — Hadd legyenek még kint. Úgyse szakadoznak a padlások a tengeritől, Meg­ixátlési Lámzfá: Nehéz számadás... tokát* valamivel a béred, mondta a számadónak é» hosszasan sorolta, hogy mit tud még a jóaaág lene szedni kint Hogy as apadással tanát megszorult * csík. Tele van­nak vei ük a pocsolyák, a le­folyás nélküli laposok. A sás gumói, a cellák is most a leghüsosabbak. A folyófű gyökeréhez meg azért tud­nak hozzájutni, mert a lavi­náját megcsípte a dér és úgy összeesett, mint a máe- citnd hó. A nyáj békésen pihent. Mindegyik a maga túrta vac­kon, amit a nádtörmelékkel vegyes talajba a tavaszon csináltak, amire kevés ki­vételévei mindegyik rátalál. Főleg az öregebb állatok ragaszkodnak az állandó helyhez, amit nem egyszer harapásaikkal védenek meg A malacok az anyjukhoz bújva lapultak. Némelyik koca hason volt hogy védje emlőit a felesleges cihálás­tól, a süldők pedig párosé­val feküdtek, vagy ahogyan megszokták. Csak a malac nélküli vén kocák voltak magánosak és a nyáj díszei, a kanok. Azok az ösztönük­től hajtva a széleken he­lyezkedtek el és kifelé fej­jel, mintha őrködnének. Amikor ezek nézésével be­telt. a tájra pillantott. Mé­lyen, kelet felé. ahol az egy­re pirosló derengésben, át­látszó köd párába burkolózva mozdulatlan volt birodal­Csend rótt Az őnd húzás­nak, költözésnek már régen vége. A gyöngyvérek kurro- gását elnyelte a tévőt * li­bák hangját elvitte a szét Amikor ismét meggyőző­dött, hogy minden rendben, a kunyhó felé lépett. Fejét önkéntelenül hajtotta le és keze az ajtót tartotta vissza. Bent az erő? homályban tapogatva közeledett a bal­oldali varokhoz, mely a kunyhó hosszában volt elhe­lyezve. És keze, miután meglelte, amit keresett, be­leakadt a gubába, óvatosan megrándult Egyszer, kétszer, amit szó követett — Hallod csak fiam, And­ris fiam? Kelj csak fel egy kicsit! Át keŰ ugranám a másik dombra. Ács Lajos bátyádhoz! Kérek tülle egy vágat dohányt! Hallod, vi­gyázz addig a falkára. Még pihen, jövök én nemsoká! Hangja az a máskor csat­tanó, rebbentő hang, amire a legvadabb jószág Is felfi­gyelt ha kieresztette, lágy volt és gyöngéd. Szokatla­nul, mert ilyenkor, mindig magát látta egy kicsit a fiú­ban. Az örökké álmos haj­dani kisbojtárt. akit ötven valahány évvel ezelőtt ép­pen így költögetett a vén Lásin. Az a híres kondás számadó, aki nem könyvből tanulta az emberséget. Milyen világosan emlék­eik mindenre. Mintha csak kfiné volt a partotsfao» A gut« szőréből is régen el­hordta a böjti szél a mele­get tartó faggyút, meg a zsiradékot Akkor jutott eszébe, hogy van ott tartósa bb meleg, csakhogy—! Csakhogy an­nak ára asokott lenni né­ha. Nem nagyon nagy, d* ritkán szokták saó nélkül hagyni. Ahogy a falka tété köze­ledett, újra eszébe jutott a* intelem, ami a mindennapi miatyánknak is beillett, hogy a jószág nyugalma szent Szentebb a szenténél, mert azok úgy sem csinálnak bajt de a jószág igen. De a vágy erősebb volt benne. A felette levők eszé­be se jutottak, Sándor báty­ja pedig elment Tehát ki­ugraszt egy süldőt a vac­káról és annak helyére ku­porodva megmelegíti tagjait A süldő, amelyet botjá­val billentett faron, azonnal ugrott. Nagyot és ez lett a baj. Mert az álmos, megri­adt állat nem nézte, hová és merre ugrik- Csak hir­telen feszült izmokkal elrúg­ta magát és menekült. A lába alá került pár hete» malacok, melyek az anyjuk­hoz bújva szenderegtek a vackukon, keservesen visí­tottak feL Fülszakasztóan keservesen, amitől pillana­tok alatt talpon volt a fél falka. Különösen a szopta­tós anyák és a hasasok va­dultak meg. Röfögtek, böf­fentettek és miután újabb sírés és visítás hangzott fel, égnek emelt orral rohantak a, hangok irányába, A fiú megrettent kissé. Szíve a torkába ugrott, lá­bából kiment az erő és szá­ja annyira lebiggyedfc, hogv tegnap le t volna aa egész Amikor a s első pipái hozta neki, hog el ne aludjon a disznó moüett. Veres cserép volt és réjzkupak a tetején. A fiú lyőszörgött, mocor­góit, mon Jött valamit, de miután is nét elhangzott a kérés — nely szintén erő­sebb volt a parancsnál — lelépett a sással bélelt ágy­ról. A sál zizegett, sustorgott és csomóra húzódott a szé­lem. Csepp Sándort, a számadót ezalatt elnyelte a távok Fel­kötött bo<ükora alatt sustor­gott az enyhén deres fű, ahogy égj ikről a másikra ugrott, ceicsogott a zsoro- bék, a náfl széle pedig — ameddig ióna alá szorított botja érte — sussantva haj­lott meg. A fiú e -alatt fázósan húz­ta össze n agán a gubát. Azt a kopott, redlett külsejű ru­hadarabot, amivel úgy szán­ták meg, amikor idekerült Majd legu ígolt a megpiszkált füstölő n jellé — aminek, csak a szjga árulta el, hogy parázslik belseje — és az arcába cs; pódó füsttől elfin­torította o Tát. (Száraz gané volt anna : nagyobb része, meg a P szélén összeka­part kotú aminek csípős, kesernyés füstje jó volt a szunyoghai sereg ellen.) De hiá> a volt a prőbálT kozás. Az avult, zsírját vesz­tett bocsk >rbőr csak addig tartotta a meleget, ameddig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents