Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

1969. december 20. KELET-M AGY ARORSZÄG 1 oldat Közös célok, helyi feladatok Most, az esztendő végén nem wait, az eneu íz hónapról, hanem a reiorm Két everoi is számvetést készítünk. A számvetéskor ellentétes ér­tem telette!, véleménnyel ténnyel is találaoznatunk. GyaKran éppen a hivatalos *— és tegyük hozzá, szaasze- rü — anaspont üiközik a közvélemény bizonyos ta­pasztalataival. A lakosság ál­tat erzekeihető felszíni je­lenségek közt — főként az áruenásában és az árszínvo­nalban — kedvezőtlen hatá­sok is észlelhetők. A mély­re ható gazdaságpolitikai elemzések viszont feltárják azoaat a reform nyomán ki­bontakozó kedvező, tartós fo­lyamatokat, amely a népgaz­daság harmonikus fejlődését, a hatékonyabb munkát szol­gálják, de a köznapi életben ma még kevéssé érzékelhe­tők. • Az MSZMP Központi Bi­zottsága legutóbbi határoza­taiból, a parlament költség­vetési vitájából, az 1970 évi népgazdasági tervből éppen ezért félreérthetetlenül kicsendúl az az el­tökélt szándék, hogy a tömegek számára is kézzel­foghatóvá kell tenni a re­form eredményeit,. A vezető testületek az 1970 évi feladatok közt megkülönböztetett figyelmet tanúsítanak a tömegek igé­nyei iránt. Több mint 10 százalékkal több lakás épül jövőre, mint amennyi 1969- ben. Az építőanyag-import 30 százalékkal ’ nő, a tőkés húsimport (főként sertéshús­ból) egyik esztendőről a má­sikra megkétszereződik. Mér­séklik a fogyasztási cikkek exportját, növelik a beho­zatalt Kormányzati , eszkö­zökkel szorgalmazzák a kis jövedelmű rétegek által ke­resett olcsó cikkek gyártá­sát. Központilag elhatároz­ták egyes rétegek jövedel­mének növelését is. Módosít­ják a belkereskedelmi vál­lalatok gazdálkodását szobá- lyozó rendelkezések bizonyos részleteit hogy növekedjék az árukínálat, bővüljön a választék. Ezek az erőfeszítések azonban csak akkor járnak teljes sjkeiTel, ha találkoz­nak a lakosság ellátásában közvetlenül, vagy közvetve érdekelt termelő, szolgálta­tó és kereskedelmi vállala­tok támogatásával, ésszerű gazdálkodásával. Az önálló­ság és felelősség érdemi nö­velésével olyan munkameg­osztás alakult ki a vállala­tok és a központi irányító szervezetek között, amelyben sok fogyasztói interpellációra lent; a helyszínen kell vá­laszolni. A válasz annál in­kább a vállalatokra tartozik, minél konkrétabb a pa­nasz, a kérés. Egyre több az olyan széles látókörű, koncepciózus gaz­dasági vezető, aki átérzi az új helyzetből adódó felelős­séget, s a társadalmi szer­vezetekre. a dolgozókra tá­maszkodva sikeresen oldia meg a hatékony gazdálkodás feladatait. Ez^k a vezetők vélt vagv jogos sérelmek általában nyíltan tá­jékozhatják dolgozóikat, épp­úgy, mint vevőkörüket. Azok a vezetők viszont, akik nem képesek megbirkózni növek­vő feladataikkal, felnek ne­met mondani, fegyelmezni, elhanyagolják a beiső tarta­lékok hasznosítását (a mun­ka jobb szervezését, a gyár­tástechnológia fejlesztését, stb.), gyakrabban élnek a közérdeket sértő eszközök­kel ; áremeléssel, választék- csökkentéssel. elvtelen anya­gi ösztönzéssel, a kockázat­vállalás mellőzésével. Tehetet­lenségeket pedig a gazdasá­gi szabályozókkal és más ob­jektív körülményekkel ma­gyarázzák. Ezzel azt az egyébként is beidegzett, de idejemúlt szemléletet erősí­tik, hogy a termékek ára, választéka, minősége. stb. minden esetben központi el­határozástól függ. A vállalati hibák, a ter­melés és az áruforgalom konkrét visszásságainak lát­tán a közvélemény haragja enélkül is gyakran az irá­nyító szervezetekre zúdul: „Miért tűri ezt a kor­mány? Miért nem intézkedik határozoi-tan a minisztéri­um?” A bírálat annyiban jo­gos, amennyiben az állami irányító tevékenység haté­konyságának növelését sür­geti. Főként a gazdasági ágazatokat irányító minisz­tériumok nem találták meg még helyüket. feladataikat az irányítás új rendszerében, s nem figyelnek fel idő­ben a káros tendenciákra, a kedvezőtlen jelenségekre. So­kan azonban azt várnák a minisztériumoktól, hogy a legkisebb hiba láttán a régi operatív módszerekkel avat­kozzanak be a vállalatok te­vékenységébe. Ez azonban reformellenes igény, kárt okozna, mert csökkentené a vállalatok felelősségét. Az ágazati minisztériumok vi­szont bátrabban élhetnek a reform adta lehetőségekkel: az ellenőrzéssel, a fegyelmi felelősségre vonással, a ve­zetők jövedelmének csök­kentésével, közérdeket sér­tő vállalati döntések esetén. Közgondolkodásunk for­málásában, a „fogyasztói szemlélet” túlzásainak lefa­ragásában, a vállalati tevé­kenység befolyásolásában nagy feladat hárul a párt- szervezetekre. Ezt a felada­tot a felsőbb és az üzemi pártszervezetek csak akkor oldhatják meg sikeresen, ha nem avatkoznak az operatív gazdasági munka részleteibe, hanem ehelyett a párt gazdaságpolitikájának megvalósulását irányítják és ellenőrzik a maguk terüle­tén. A Központi Bizottság legutóbbi ülése a politikai munka hatékonyságának emelésére hívta fel a fi­gyelmet A pártszervezetek valóban sokat tehetnek azért, hogy a vállalatok tevékeny­sége mindenütt összhangban álljon a reform szellemével, a gazdaságpolitikával. s azért, hogy a tömegek is­merjék és egységesen értel­mezzék ezt a gazdaságpoli- kát. K. J. Egy tanácskozás tanulságai Javítsa meg a kapcsolatét a termelővel az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Érthető, ha zsúfolásig meg­telt a Szabolcs-Szatmár me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat Bethlen Gábor utcai központjának tanács­terme termelőszövetkezeti el­nökökkel, a területi szövet­ségek képviselőivel és a me­gye állattenyésztésében leg­inkább érdekelt intézményei­nek vezetőivel. Éles hangú bírálatok Tíznél több felszólaló éles vitában egész sor hibát ve­tett szemére a Szabolcs me­gyei vállalatnak. Mester Fe­renc, a Nyírségi Területi Szövetség elnöke elmondot­ta, hogy a dohányipar után a termelőszövetkezeteknek legtöbb problémájuk és vi­tájuk az állatfelvásárlókkal van. Ha vannak közgazdá­szok, már másfél éve felfi­gyelhettek volna a borjak esztelen mértékű irtására. Szükség volna — mondotta — hogy a felvásárlási appa­rátus közelebb kerüljön a termelőkhöz. Termelőszö­vetkezetiek és háztáji gaz­dák órákig állanak behozott, berendelt állataikkal, míg ügyüket lebonyolítják. Akkor sem_ megnyugtatóan. Sok a minősítési vita. Könyörögni kell hogy harminc — előze­tesen megbeszélt — sertést átvegyenek és a felvásárló a trösztre hivatkozik, hogy csak száz, sertésre kapott na­pi diszpozíciót. A termény­forgalmi felvásárlásnál nem kötik ilyen központi utasí­tások a megyei apparátuso­kat. Saját — encsencsi — termelőszövetkezetének egyik átvett bikájáról napok múl­va kapott értesítést, hogy leminősítették. Erélyesen tiltakozott, bejelentette, hogy elmegy a peres eljárásig is. Erre gyorsan értesítést ka­pott, hogy bocsánat, tévedés, egy másik bikáról volt szó. Ha az adminisztráció ilyen hibákat véthet, ki bízhat a leminősítések utólagos he­lyességében? Hatalmi szóval? Simon Péter, a Csenger környéki Egyesült Termelő- szövetkezetek elnöke ne­hezményezte, hogy a szerin­te is igen hasznos háztáji kocaakció megindult, aztán leállt. Senki se tudja, miért, meddig. Ez a kéthetes leál­lás is hónapokra kárt okoz­hat a jól indult akció sike­rének. Ruszki Péter, a kóta- ji Űj Erő Termelőszövetke­zet elnöke elmondotta, hogy a minősítési vitában — ő úgy érzi, helyesen — el­küldte a főállattenyésztőt a vitát eldöntő próbavágás­hoz. Az állattenyésztő tudta követni az állatok útját egé­szen a vágóhídig. De nem tudott részt venni a próba­vágáson. Milyen vita az, amelyet hatalmi szóval, a vitázó fél képviselőjének tá­vollétében döntenek el? — kérdezte. Az ilyenfajta értekezletek hangjából élesen eltérően ekkor kért szót Marsik Pál elvtárs, a tröszt vezérigazga­tó-helyettese. Kifejtette meglepődését. hogy ilyen éles problémák vannak. Megbírálta a szabolcsi vál­lalat vezetőségét. Bizonyos humorral, de komoly éllel kijelentette, hogy az a fel- vásárlási telepvető, aki har­minc sertés átvételén habo­zik, nem érdemli meg veze­tői beosztását. A kótaji — és hasonló — ügyekben hangsúlyozottan mondotta, hogy a minősítési i vita el­döntését jelentő próbavágá­son a termelő' képviselőjé­nek jelen lenni nem csak joga, hanem erkölcsi köte­lessége is. A vezérigazgató­helyettes nyilatkozata A vita befejeztével a Ke- let-Magyarország munka­társa megkérte Marsik Pál elvtársat, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezérigazga­tó-helyettesét, adjon értéke­lést szabolcsi tapasztalatai­ról. — A tröszt tizennyolc vál­lalata közül — mondotta Marsik elvtárs — a szabol­csi gazdaságosságban, ered­ményekben a mezőny legvé­gén baktat. A felvásárlás mennyiségében már valami­vel előbb. Sertésfelvásárlás­ban Szabolcs a 12. helyen van az ország megyéi kö­zött, szarvasmarhában az ötödik-hatodik helyen. A vál­lalat minőségi mutatói már jobb'ak. Termékei egy ran­gos zsűri nemrégi értékelé­sei alapján a hatodik helyen végeztek a tizennyolc válla­lat között. És még valamit: a szabolcsi szarvasmarha mi­nősége, — tehát exportké­pessége— az utóbbi időben jelentősén javult, ami arra figyelmeztet, hogy az új kor­mányrendeletben e megye számára — a lakosság régi állattenyésztő hagyományai­ra tekintettel — a többi me- gyén$ is több lehetőség van a gyarapodásra. Természete­sen ehhez jó tájékozottság kell, különösen az évi tervek készítése időszakában, z — Az árakat most várjuk. •Január elsején már az új árakkal fizetünk. Két dolog­ra szeretném itt felhívni a figyelmet. Az egyik: kár ar­ra spekulálni, hogy a jövő évben átvett állat után már a jövő évi magasabb árat fizethetjük. A kormányren­delet világosán kimondja, hogy az 1969-es szállításra szerződött állatokra az ár­emelés nem vonatkozik. A másik, amiben tájékozatlan­ságot tapasztaltam Szabolcs­ban: a félelem a fehérjeta­karmányok árának szabaddá tételétől, mondjuk ki ma­gyarul. drágulásától. Véle­ményem szerint — bár ez nem a tröszt asztala — a fehérjetakarmány nem drá­gulhat annyival, hogy ^el­vigye” az áremelés hasznát. Ezért kapott a csirke egyfo­rintos emelést. A sertéste­nyésztés többet visz el a kétforintos áremelésből, mint a szarvasmarha öthatvanas átlagáremeléséből. Ezt is ter­vezték. És ha szabad hozzá­fűzni az egyik mezőgazdász felszólaló véleményét: a kor­szerűsítés se Ötvenmillióért kezdődjék. Sokáig térül ez meg. Ha van stabil épület, bizonyos szakszerű korszerű­sítéssel olyan jövedelmező állattenyésztésre van lehető­ség bármely mezőgazdasági nagyüzemben, hogy régen volt ilyen jó alkalom. Az ol­vasók utolsó, de nem lényeg­telen kérdésére válaszolva:a tröszt már kiszámította, hogy lesz egy bizonyos szá­mú 19S9-re leszerződött ál­lat, melynek átvétele ilyen vagy olyan okokból a jövő évre húzódik át. A tröszt ál­láspontja az, hogy ezeket a termelőket ne érje károso­dás. Ami pedig a háztáji kocaakciót illeti, jó ha tud­nak róla Szabolcsban- to­vább folyik. G. N. Z. „J5ftfick-mcnnaz emSierek...^ A megoldás a folyamatos munka tenne a nagy kait ón dohány he váitökan A hatalmas raktárhelyiség mindkét oldalán nyitva gz ajtó. Folyik a dohánybevál­tás. Az egyik sarokban zsókdarabbal takarták be a szellőzőrácsot, mert nagy a huzat, s öt idős asszony lá­dába, zsákba csomagolja ott a dohányt. Egy-egy köteg súlya 25—30 kiló. Emelgetni, egymásra rakni egész nap, éppen elég. Csak lenne télen is.~ Csinálják szívesen, csak legyen munkájuk egész té­len — mondják."" Hosszú évek óta évről évre vissza­járnak ide a dohánybeváltó­ba. Minden munkát, ami adó­dik, rájuk lehet bízni, olyan gyakorlatot szereztek. Hárman közülük — Gur- bán Mihályné özv. Lovas Jánosné és Árnyas Illésné — még gyerekként, a 30-as években kezdték itt a ke­nyérkereső munkát. Azután, hogy férjhez mentek, itthagy­ták a beváltót. Gyermeke­ket neveltek, a felszabadu­lás után a juttatott földön gazdálkodtak. Most, hogy özvegyen, magukra marad­tak, ismét itt az üzemben keresik meg a mindennap­ra valót Gurbánné kivételével túl vannak már a nyugdíjkorha­táron. De dolgozniuk kell, nekik a megélhetést jelenti az a pénz, amit itt keresnek öt-hat hónap alatt. Ezenkí­vül nyáron egy kis napszám hoz jövedelmet. Míg isszák a kávét, sorol­ják gondjukat — így vagyunk itt mind­nyájan — mondja Kozma Erzsébet. December végéig szól most a szerződésünk. Kérdés, lesz-e tovább itt munka? Mert máshová már nem vesznek fel minket ^ korunk miatt. „Szent György-napk jönnek értem..." Amikor az ember elhagy­ja clete ötven-hatvan évét, gyakran rohanják meg eltelt idő emlékei. Én pedig már a hatvanadik esztendőt szá­molom. És régi karácsonyok jutnak eszembe. ' Számomra legemlékezete­sebb maradt az ezerkilenc- szaz-t.izenöt évi. Apánk a háborús fronton; egyébként hét esztendő teltével került vissza hozzánk. Négyen vol­tunk gyerekek, az anyánk gondján. Én, mint tizenkét éves, legidősebb akkor kény­szerültem megtanulni sok mezei munkát. Az a karácsony nagyon szomorúnak sikerült. Egy kis fenyőgallyat még csak szereztünk. De mi lehetett rajta? A filléreknek is nagy szemük volt bizony. Olcsó cukorfélét vettünk, összeol­vasztottuk sziruposra. Mikor kihűlt, eldaraboltuk, silány papírba göngyölgettük. Meg került néhány, féltve őrzött kormosalma. Aztán egy-két dió még... Anyám sírt. Mi, gyerekek melléje húzódtunk. Gondol­tuk, ha lát minket, megvi­gasztalódik. Nem igen tud­tuk érteni az ő gondját-ba- ját. Mi csak apánk hiányát éreztük: hol és milyen sors­ban van ? Az éves cselédek ez idő­ben, télvíz idején cserélték helyeiket. Sok családot meg- bojgatott ez. Egyszerre pró­báltak űzni bizonytalant és hinni a reményben. Közben felkerült a kis szegény hol­mi, meg a család az urasági szekérre Hogyan lesz, mi­képpen tovább?... A juhá­szok, gulyások, csikósok Szent Gyöjrgy-napkor cserél­tek helyet, uíaságot. Nóta is járta róluk: „Szent György- napkor jönnek értem sze­kérrel / Felrakják a tulipá­nos ládámat, furulyámat, su­bámat ...” Azután a kilencszáznegy- venkettes év. Megint háború, nekünk, az egyszerű népnek bizonytalan napok és keserű kétkedés. Szomorú kará­csony. A mai valóság? ... Mertük volna valaha is ilyennek re­mélni? Öt gyermek apja va­gyok. Mind a maga szárnyá­ra került: nősültek, férjhez mentek. Munkával, ember­séggel biztosíthatják boldog­ságukat. Én meg az anyóká­val, a feleségemmel vagyok. — Panaszkodjak? Hazud­nék. Illő lenne kis karácso­nyi ajándékkal meglepni a gyerekeket De el tudom képi zelni, milyen szemmel, men­tegetőzéssel fogadnának, ha mondjuk, egy-egy cukrosdo­bozzal náluk állítanék. Hogy mit gondolok én. Jut nekik arra. Tartsam meg inkább« a pénzt. S náluk bizony már nem olyan díszfa kerül, mint a mienk volt tizenötben... ök annak örülnek, nekünk is jó ünnepünk legyen. Ap­juknak, anyjuknak. — Nem szégyellem meg­mondani. idén jártam elő­ször az országnak olyan szép helyen, mint Tapolca. A tsz kocsival vitt el bennünket, vagy fél százónkat meg haza is hozott. Örömömben verset faragtam az esetről. Mert ami azt illeti, koros ember létemre megkeresek havi ezer forintot a közösben. Aztán még ilyen kirándu­lás ... — Még él ne felejtsem. Az említett első szomorú ka­rácsonyomkor, hogy is volt a falu. Sár, sötétség, nehéz küzködés. Ezúttal villany, járda, jó kövesút, számos értékes gép . .. Készül a köz­művesítés! S a teljes igaz­sághoz tartozik, magam is szívesen el-élmegyek a kul- túrházba. Szeretem elnézni- bámulni a fiatalok szépen járását, jókedvét, szórakozá­sát. — Ami pedig azt illeti, a mostani karácsonyra legna­gyobb és legszebb ajándék számomra megint csak a család köréből való. Tíz uno­kánk közül megérjük felesé­gemmel együtt az elsőnek a kézfogóját. December hu- szonhatodikán tartják. Sze­retnénk még ott lenni a többién is. Elmondta: idős Tisza Ferenc, a tunyogmatolcsi Űj Élet Tsz tagja Lejegyezte: Asztalos Bálint Vissza-visszatérő kérdés, lesz-e munka januárban, februárban ? A nagykállói dohánybevál­tó üzem az ifié tartozó terü­let és a begyűjtött dohány mennyiségét tekintve az or­szág második legnagyobb ilyen üzeme. Nem tudni, munkát adni? Visszotérő kérdés Juhász József üzemvezető szerint Nagykállóban sok ; felesleges munkaerő, külö­nösen a nők között. — Megoldás a folyamaim munka lenne, de csak kévé: embernek tudjuk ezt bizto­sítani. Gondoltunk a koope­ráció lehetőségére is. De ki­vel? Az ipari üzemeknek, e k,tsz-eknek nincs holtszezon­juk. Az állami gazdaság­nak, a tsz-eknek viszont ak­kor kell a munkáskéz, ami- .kor nekünk: ősszel. Pedig nem fizet rosszul s dohány. A fizikai dolgozók átlagkeresete a harmadik ne­gyedévben 1500—1600 forint között volt. A szerződéses dolgozók ugyanazokat a bé­ren felüli juttatásokat kap­ják, amit az üzen> állandó dolgozói. Termelékenységi és célprémiumokat, jutalma­kat, idénypótlékot, ami a ke­reset tíz százaléka. Azok. akik legalább két hónapot összefüggően ledolgoznak, nyereségrészesedést is kap­nak. lobbat, biztosabbat ‘ Mégis csak idénymunka az, amit a dohánybeváltó nyújtani tud. Az időszaki munkáslétszám három.-zo- rosa fordul meg egy-egy sze­zonban az üzemben, akkora a fluktuáció. Jönnek és men­nek az emberek. Mindenki keresi a jobbat, - az állandó, a folyamatos munkalehetősé­get. Ami biztonságot nyújt. Ilyen lehetőség ugyan egyre több adódik Nagykállóban, napjainkban mégis kevés. A dohánybeváltó munkásgár­dája pedig lassan elöreg­szik. (kádárj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents