Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-16 / 291. szám
TfXW deremfcer fl ffW.ÉT MAGYAHORSZAO 8. olda! Nagyobb választékot helyi erőből Második lépés Tíz év után újra Csaholcon Pontosan, tíz éve, 1959 december elején írtam erről a községből „Csaholc nagy napjai” címmel. Ez a község az elsők között választotta a szövetkezeti utat. Cikkem akkori szereplői közül kettővel újra sikerült találkozni. Tarpai Zsigmond most is, mint akkor a termelőszövetkezet elnöke, V. Kádár Bertalan volt húszholdas középparaszt, most vezetőségi tag. Együtt olvassuk a megsárgult újságlapot, Tarpai Zsigmond akkor a falu szorgalmas lakóiról, a talajjavításról, a gyümölcstelepítésről mondott feljegyezni valót. Tavalyi kukoricával... — Mi lett azóta? — Tíz évet nehéz röviden elmondani — kezdi Tarpai Zsigmond. Az emberek? Először egy kicsit döcögött, a munka, de nem sokáig. Hamar belátták az emberek, hogy itt kell megélni, a le hetőség pedig jobb, mint az egyéni földeken. Hogyan élnek? A csaholci viszonyokhoz jól. Csak végig kell menni a községen és máris sokat lát az ember. Ami azelőtt soha nem volt. a legtöbb portán tavalyi kukon-'' cával etetik a hízót. A házakról, kerítésekről nem beszélek, mert azt mindenki láthatja. — És a talajjavítás? — Vagy 460 holdat azóta meszeztiink — válaszol az elnök. Most már a legrosz- szabb területen is érdemes termelni. Hosszan sorolják, hogy milyen terméseket érnek el a javított táblákon, de legalább annyi a lényeges, amit emberekről mondanak. Tíz év alatt teljesen leszoktak a kaszálásról, aratni se kívánkozik már senki kézzel. Sőt. próbálgatják a kapa elhagyásai is. Az idén leg1 szebb volt és legnagyobb termést adott a vegyszerre! gyomtalanított kukoricájuk. !líis/uos-e a rizs? V. Kádár Bertalan 10 evvel ezelőtt az öntözést szorgalmazta. Akkor így nyilatkozott: „Jó lenne vagy száz holdon rizsiéi epet létesíteni. A főcsatorna, amit a Turbói vezetünk, egy kicsit költséges, de a szomszédos túr- ricsei szövetkezettel megoldjuk.” És valójában megoldották. Nem jóslás volt, és nem maradt óhaj, mert. 127 holdas rizstelepe van Csaholtalak. Habár Kádár Bertalan azt is megjegyzi, hogy nincs megelégedve a rizsterméssel. Kezdetben 18—20 mázsás átlagot értek el, mostanában 12—15 mázsát takarítanak be egy-egy holdról. Fejér Bemát főagronó- mus szól közbe, ő állítja, hogy azon a semmihaszna legelőn, amit rizsvetéssel hasznosítanál! még mindig szép jövedelmet érnek el. Náluk a termelési költség egy holdra 7 mázsa rizs ára. Tehát minden hét mázsán felüli kilogramm már nyereségnek számít. A beszélgetés során kiderül hogy a szövetkezet négy evvel ezelőtt megvette a helyi gépállomás épületeit. Istállókat, pajtákat építettek. 1959 végén egyetlen traktoruk sem volt, most nyolc erőgép, két kombájn, csép tógépek, teherkocsik és egy regiment munkagép sorakozik a gépszínekben. Kádár Lászlóné főkönyvelő két szám adattal bizonyít. 1960-ban 3 millió volt a közös vagyon, most 11 millió, ebből 7 millió tiszta vagyon. Az egy tagra jutó évi jövedelem — Sok kihasználatlan lehetőség, változatos választékbővítési módszerek, új munkaalkalmak, hasznos munka a termelők és kereskedők számára, a vásárlók előnyére: mindezt kínálja a különböző szövetkezetek — ma még csak éppen kibontakozásban lévő — együttműködése. Megyénk ellátásában — a városok kivételével — alapvető a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek szerepe. Állandóan napirenden van. a megye jellegéből adódóan Is, a termelőszövetkezetek munkája. Kisipari termelő- szövetkezeteink többsége nagy elismeréssel átvett munkákat készít a bel- és külkereskedelem számara egyaránt. A különböző szövetkezetek együttműködésére azonban még csafc elvétve akad példa. Bár ezek kedvezőek, mégsem szélesedik a megfelelő arányban a szövetkezetek kooperációs munkája. A közelmúltban egy értekezleten javaslatok sokasága hangzott el az együttműködésre. A részvevő MÉSZÖV, KISZÖV. MÉK, tsz- szövetségi vezetők maguk is elmondták terveiket és egyben gondjaikat. Az együttműködést támogatja a megyei pártbizottság is: a közös munkával a megye ellátásán javítanának, s az együttműködés pénzügyileg is kifizetődő lenne a résztvevők számára. A nyíltabb versenyt a gazdaságirányítás reformja tette lehetővé A korábban központilag szabályozott áru- csatornákat felváltotta a fogyasztási cikkek piacán érvényesülő szabadabb verseny. Ez egyben aizt Is jelenti, hosm iöbb szerv folytathat rendszeres kereskedelmi tevékenységet. A szövetkezetek irányító, megyei, területi szervei e lehetőségek fokozottabb kihasználásához 22. Birtokpolitika és Vitézi Rend A magyar földbirtokosok örömmel fogadják a román bojárok hadseregét. A Nyírvidék 1919. máj. 15-i számában még el se dicsekszik azok névsorával, akik együttműködnek a Magyarországot megszüntetni akaró román kormány megbízottai- val. A kollaboránsok: gr. Dessewffy Dénes és Béla, Énekes János fóesperes, Mi- kecz Dezső ny. főispán, dr. Kállay Rudolf udvari tanácsos, br Buttler Sándor, Lipíay Jenő nagybirtokos. Nagy Ákos tábornok és hasonszőrű társaik. A nézet- azonosság teljes. A román parancsnokság még csak nem is a Tanácsköztársaság clőtii állapotot állítja visz- sza, hanem az 1918. okt. 31. előli i monarchikus rendet (Nyírvidék, 1919. máj. 16.) Már május 29-én örömmel . közíik a lapok, hogy „MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT A CSENDÖRSÉG — FEGYVERT KAPTAK A' SZABOLCST CSENDÖRÖK.” Juni usorn megkezdik a kommunistái; intézményes letartóztatásai, mert félnek a n 'ptől Nem is titkolják, vezércikkben foglalkoznak a kérdéssel: „ŰRGYÜLÖLET lóg a U-vésőben... Már nem js pie', hngv mii beszél a rí, p a m ;; szállás ok iról. Az urak akariák. az urak kívántak.' (Aug. 15.) A Tanácsköztársaság bukívánnak segítséget nyújtani a szövetkezeteknek. A lehetőségek sokfélék, de alapvetően a termelési és az értékesítési kooperáció a meghatározó. A legfontosabb és a legértékesebb eredmény a választékbővítés volna, ezen belül is a hiányzó cikkek listájának csökkentése, megszűntetése. Különböző becslések alapján az ÁFÉSZ-ek évenkénti mintegy 150 millió forintos megrendelést tudnának adni a ktsz-eknek. Elsősorban konfekció, lábbeli, bőr-, díszműáru, lakberendezési cikkek, játékáruk. műanyag csomagolóanyagok és más termékek tennék ki ezt az összeget. Az árukat ma is készítik, megyénk ktsz-ei, de közülük kevés kerül megyénkbe. Hasonló a helyzet a tsz- éknéL Több helyen vannak már melléküzemágak, ezekkel a tagok egész évben történő foglalkoztatását is segítik, másrészt pluszjövedelemhez jutnak. Érdemes lenne ezeket szervezett keretbe foglalni. Kenyér és péksütemény. továbbá tésztakészítés a legegyszerűbb esete ezeknek. Az ÁFÉSZ-ek boljai ezekből a termékekből jelentős mennyiséget tudnának értékesíteni. Szívesen venné a szövetkezeti kereskedelem a viszonylag kis szériában készített házi savanyúságokat, befőtteket, kompotokat, lekvárokat. Régi téma a speciális palackozásé szatmári szilvapálinka. Közös befektetéssel általában egyszerűen megoldható lenne kisebb palackozóüzemek létesítése, amelyek a környék tsz-einek termését — pálinkák, borok. szörpök, stb. — szervezetten éltékesíthetnék. a már kialakult és nagy hálózattal rendelkező ÁFÉSZ kereskedelmi hálózatban. Ugyanilyen lehetőségeket lekása után annak helyi vezetőit Budapesten letartóztatják, Nyíregyházára szállítják (szept. 30), majd megkezdik a „kommunista pereket”. Szabolcsban 1410 személy ellen indítanak eljárást. Halálos ítéletet nem hoznak ugyan, de súlyosan büntetik mindazokat, akik bármiféle szerepet — hacsak egyszerű közigazgatási funkciót is — vállaltak a Tanácsköztársaság idején. A tokaji direktórium elnökét, Várnyu Istvánt és a lakáshivatal vezetőjét (!), Forgács- né, Friedmann Sárit 8—8 évi börtönre ítélik, Kiss Ro- landot és Kazimir Károlyt 5—5 évre. Panaszolja viszont az ügyész, hogy nem tudnak kellő szigorral fellépni. mert a lakosság nem tesz feljelentést a Tanács- köztársaság vezetői ellen. Pedig a törvényt, melynek alapién az ítéleteket hozzák, a Tanácsköztársaság bukása után szavazta meg az országgyűlés. de visszamenőleges hatállyal, tehát a különleges bíróságok olyan cselekedeteket is büntethetnek, amelyek az elkövetés időpontjában nem ütköztek semmi fék törvénybe. 1919 novemberében, a román parancsnoksággal karöltve, szabályozzák Szabolcsban a napszámbéreket: férfi 10. nő 8, gyermek 6 korona napszámbérre jogosult. A tojás maximéit ára ekkor 2 korona. Bár a lapok általában olyan hangnemben írnak, hetne kibontani a húsfeldolgozásban: marha, sertés, liba, kacsa, pulyka, csirke feldolgozásával különleges töltelékáruk készítésével fel lehetne frissíteni az állami ipar választékát. Megfelelő lehetőségek vannak az értékesítésben is. Elhangzott egy MÉSZÖV-javaslat: az ÁFÉSZ-áruházak- ban külön osztályon értékesítenék egy, vagy több társ- ktsz termékét, esetleg önálló ruházati szaküzlet megnyitására is vállalkoznának. A szabolcsi ktsz-ek szép gyermek- és felnőtt ruhái közül több már márka a piacon, és érdemes kifizetődő lenne azokat közös üzletben kínálni a vásárlóknak. A tsz-ek- nél ugyanez élelmiszerekre, zöldség-, gyümölcsárura vonatkozik. Már most is üzemel közös birkacsárda, van tsz-falatozó, borozó, de az együttműködés több ®s i°hb üzlet lehetőségét teremtheti meg. Az alapvetően gazdasági együttműködés mellett azonban jelentős lenne a különböző szövetkezetek összefogása a társadalom politikai céljainak megvalósításában is. A szövetkezetek adják a falvakban a munkaalkalom és a fejlesztésre, rendelkezésre álló pénz nagy részét is. Érdemes volna ebben is összefogni, közösen segíteni a falvak szépítését, a fejlesztést. Ugyanitt, s mindezekkel egyenrangúan kell említeni: a szövetkezetekben dolgozó fiatalok kulturális és nevelési feladatainak összehangolását is, mert nem közömbös, hogy milyen képzett, milyen tapasztalatokkal rendelkező fiatalok lépnek be az idősebb tagok helyére. Az eddigi kezdeményezések hasznosak, de csak a megvalósítás eredményei jelenthetik az igazi elismerést. M. S. mintha a Nyírség véglegesen Romániához tartozna, 1920. febr. 11-én mégis hírt adnak arról, hogy a magyar kormány Budapesten a régi Búza Barna-féle tervezet alapján „földreform”-ra készül. A Tanácsköztársaság utáni hangulat szülte kényszerintézkedésre jellemző, hogy a. Nyírvidék 1920. febr. 11-én így ír róla: „Minthogy a földmunkások és kisgazdák ma elegendő pénzzel rendelkeznek (?!), minden különösebb pénzügy művelet (nélkül) megoldható az, hogy megszerezzék a nagybirtokosok ama fölösleges földterületeit, amelyet azok kellőképpen hasznosítani úgy sem tudnak.” Magyarul a szikes, megműveletlen, eladhatatlan területektől jó áron, „földreform” címszó alatt m* -gszabadulhatnak. 1920 március 1-én a román csapatok elhagyják Nyíregyházát, csendőrök veszik át a karhatalom feladatát, míg március 10-én be nem vonul a darutollas „nemzeti hadsereg.” Horthy katonáinak bevonulását a letartóztatások számának növekedése, a „kommunista perek” sokasodása, meggyorsulása és a perbe nem fogható „megbízhatatlan elemek" ezreinek internálása követi. A nemzeti hadsereg és Budapest ellátására a románoktól letarolt területen katonai rekvirálást vezetnek be: ápr 15-én rendeletet hoznak a haszonbérek emeléséről, május hetedikén a lakbéreket emelik. Április végén megtiltják „mindennemű internacionalista jelvény” viselését — még a vörös szegfűét is: a csoportosulást, felvonulást és a — népesebb családi összejöve1- telt. Munkanélküliek ezrei jelentkeznek munkára 30— 40 K napszámért — a só árát 9,40 K-ra emelik. Az iskolák pedig kötelesek megvenni a kormányzó arcképét 40 K-ért. A tömegek lelkében minden terror ellenére él a Tanácsköztársaság emléke. 1920. aug. 25-én még a Nyírvidék szerkesztőségébe is eljut egy névtelen levélben a nép hangja: „Igen tisztelt főszerkesztő úr... Olvastam az e héten írt cikkét és a mai költeményét, amelyben az igen tisztelt főszerkesztő úr igen uszítaná a szegényebb embereket a háborúra, amitől pedig az urak már elmosdattak, hogy őket a szegényebb ember többé megvédje. Van már esze mindenkinek és tudni fogjuk, hogy ha még jön a sor, ki ellen fordítsuk a fegyverünket, csak adják a kezünkbe.” A Tanácsköztársaság birtokpolitikája — minden hibájával együtt — kiutat jelentett a cselédsorból, a nincstelenségből. A parasztság a tanácskormány bukása után nem tud belenyugodni a régi nagybirtok újjászületésébe, földreformot követel. A hatalmon lévő urak érzik is ezt és — elvileg elismerve a földbirtokok korlátozásának és felosztásának szükségességét — hosszadalmas parlamenti vitába kezdenek a földosztás módjáról. Nagyon rövid idő alatt megegyeznek abban, hogy a háborúban kitűnt, megbízható „vitézekéből a középkori lovagrendek mintájára „Vitézi Rend”-et hoznak létre, amelynek tagjait kisebb-nagyobb kulákbir- tokkal magukhoz kötik és ezzel kiszélesítik megtépázott, leszűkült társadalmi bázisukat. Természetesen a vitézi telkek osztogatását is földosztásnak titulálják és nagy hírverést csapnak körülötte. A propaganda nem csak a tömegek felé irányuló porhintés, hanem a föld- birtokosoknak is szól, hogy — miután még ilyen célra sem törvényes kisajátítás útján biztosítják a földet — minél többen ajánljanak fel területet eme nemes célra. Ügy látszik azonban, hogy a szabolcsi birtokosok túlságosan kisstílűek és szűk látó- körűek ahhoz, hogy a hangzatos szavak mögött felismerjék és magukévá tegyék a politikai célt. A Nyírvidék 1922. február 11-én panaszkodik, hogy mindössze 1—2 tiszti és 20—25 legénységi telket ajánlottak fel a megyében, összesen 560 hold- nyi mennyiségben. Igaz viszont, jegyzi meg, hogy mindössze hatot osztottak ki. Még 1923 szeptemberében sem jutottak sokkal előbbre és a lap vissza is tér a témára : „Szabolcs vármegyében eddig 841 katasztrális hold és 1374 négyszögöl vitézi telek jutott a vitézeknek. — Még 3000 hold földre van szükség a vármegye vitézei számára.” Mint a cikkíró írja, körülbelül 250 jogos igénylőre lehet számítani a megyében, eddig azonban csak 198 vitéz jelentkezett és az említett birtok- és telekmennyiségből 97 jelentkezőt elégítettek ki. (Folytatjuk) kivéve az egyetlen mérleg- hiányos esztendőt — 11 ezer forint alatt soha nem volt. Talán száraz felsorolásnak tűnik a 10 év ilyen rövid summázasa, de szükséges, mert egy újabb állomáshoz értek, újabb remények, szár-« nyaló tervek előtt állnak. Ahogy Tarpai Zsigmond mondja, újra léplek egyel. Ez a lépés azt jelenti, hogy egyesültek a két szomszé- dós szövetkezel tel, Túrricsé- vel es Vámosoroszival. Miért? Mi hasznot latnak belőle? Ijahb állomás A vezetői hármas, az el- nők, a főagronómus, és a főkönyvelő hosszan bizonyít*/ gatnak. amit összefoglalva így lehetne közreadni: megrekedtek az állattenyésztésben, valamennyi szövetkezetben mindenből van egy kevés, versenyképesek nem tudtak lenni. A kezdeti szerfás épületek elavultak. Most Vámosorosziban terveznek 300 férőhelyes tehénisíállót, amit az illetékes szenek már jóvá is hagytak. Csa. holcon a sertés- és juht& nyésztés lesz a döntő. Túr* ricsén pedig a növendéktartás jelenti állattenyésztésben a fő ágazatot. Ilyen mérték ű állattenyésztés mellé mar érdemes állatorvost, állattenyésztési szakembereket alkalmazni. Jó a műtrágya állítják. de ennek a komisz talajnak „élesztője," az istállótrágya. Ezért is szükség van az állattenyésztés fejlesztésére. Másrészt centrumoktól, jó szállítási lehetőségektől olyan távol vannak, hogy innen terményt eladni, egyenest ráfizetés — ahogy mondani szokták — csak bőrben érdemes, eladni a termést. .i jelentős segédüzem lesz a gépjavítás Érveinek a gépesítés centralize lásának hasznával is. Most külön-külön minőén községben iparkodtak valamennyi gépi’ajtából vásárolni. Ezek egy része az 1000— 1200 holdas közös területen nem használható ki jól. Ha összerakják a mostani gépparkot — helyes szervezéssel kőt évig nem lesz gépvásárlási gondjuk. Az itt felszabaduló amortizációt másra használhatják. A volt gép- állomási épületeket ismét egy modern javítóműhellyé akarják alakítani. Vámosorosziban is jelentős javítóbázisuk van. Összefogva akár bérmunkát is végezhetnek, így egy jelentős segédüzem- ággá fejlődhet a javítás. Csökkenthetők az- általános költségek egyszerűbbé, nagyobb tömegűvé válik a beszerzés és az áruértékesítés is. Most külön-külön a főagronómus valamennyi szövetkezetben mindenes. Sokszor brigádvezetői teendőket lát el, de átgondolt tervezői, vezetői munkára nem jut ideje. ★ Több helyen megalapozatlanul csak a nagyobb területet látják az egyesülésben. Ez ennél a három községnél nem áll fenn. Ahogy ők mondják önkéntesen és szükségszerűségből egyesültek. Területük, _ adottságuk, gazdaságuk szinte holdra, fillérre egyezik. Tíz év alatt ezen a mostoha tájon sokat tettek a kis szövetkezetek, és remélni lehet, hogy az egyesített több mint 5 ezer holdon a három faluból verbuválódó 560 tag még nagyobb eredményeket ér majd el. Ahogy eddig, ezután is rajtuk, és a napokban megválasztandó vezetőkön múlik ez. Cs. 8. „ \Az ezeréves SZERKESZTETTE: BARBARITS MIKLÓS
