Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

IM® -degemSw S.

ítELET-M AÖY AR0RS2 A«

S. tMf*

Égni, vagy elégni?

Akikről szó lesz. nem különteg—> einuerek. nincsenek különleges anyagból gyúrva. Egyszerűen életelemük, hogy munkálkodjanak a közért, pártszervezetekben, bizottságokban, tanácsokon, tömeg- és társadalmi szerve, zetekoen.

Nagy részük kommunista, de sokan vannak közöttük pártonkívüliek is. Ezek az emberek állandó közéleti lázban élnek. Nem érzik jól magukat, sőt panaszkodnak, ha nincs társadalmi elfoglaltságuk. Az egyik általános iskolai igazgató huszonöt funkciót számolt össze, amikor ez a téma szóba került. S ezek a funkciók nem papíron voltak meg. Az egyik pártmunkás — akit hosszú ideig kezeltek „foglalkozási ártalom, ként” fellépő idegkimerüit- séggel — az utóbbi tizenöt év alatt egyetlen eóvszer tudott elmenni üdülni, s nem tölthette szabadságát gondtalanul.

Persze nem ez a jellemző. A nagy megterhelést hordozó közéleti emberek is igyekeznek újra tölteni apadó munkaenergiájukat, megőrizni állóképességüket. Van azonban egy nem is kis csoport. amely a közért való munkálkodásban a legkevésbé sem törődik önmagával, egészségével. Nem azért, mert szeret tetszelegni ebben a pózban, hanem egyszerűen nem tud. képtelen megszabadulni az erejét meghaladó plusz követelményektől.

Róluk kevés szó esik. mintha nem lenne illendő beszélni a közért dolgozó és olykor elégő politikai, gazdasági, mozgalmi. kulturális és egyéb szakágban élenjárókról. Mintha az a bizonyos „legfőbb érték az ember” megállapítás rájuk nem vonatkozna. Mintha természetes

t: ■",=====

12. „Mink, szoezialista társak, esküszünk..."

Mezőssy Béla orsz. gyűl. képviselő levelet ír a Budapesti Hírlapnak. Febr. 24-én a Nyíregyháza is közli a levelet. „.. .És kenyértörésre került a dolog... elég volt egypár letartóztatás, a katonaság puszta megjelenése, hogy a nagyhangú fenyegetőkből alázatos instánsokat csináljon... A szocziális kérdést a hatóságok erélyes fellépése az én véleményem szerint Szabolcsvármegyé- ben egyelőre csöndes mederbe terelte, a nyugalom helyreállott. De a szurony nem végleges megoldás! A bajokon kölcsönös jóakarattal segíteni kell. Mert ne átitassuk magunkat és ne akarjunk mindent Várkonyi úr számlájára írni...” Pedig az urak, most már szívesen felejtkeznének el arról, hogy a számukra váratlanul fel- lo'obanó mozgalom bűneik beismerésére és meaculpá- zásra kényszerítette őket. Február 27-én a Szabolcsi Szabadsajtó Mike ez János alispán febr. 19-én kelt körlevelét közii „Valamennyi község elöljáróinak!” A lap által adott cím: „A MEGTORLÁS”, a körlevél előtti kommentár pedig így kezdődik: ,A vétkes üzelmeiről ismertté lett Várkonyi István, szocialista izgatóra ránehezült az igazság keze. Mikecz így ír körlevelében: ,... .A magy. kir. kormány Várkonyi István lapszerkesztő. .. ellen a legutóbbi napokban a legerélyesebben lepett fel. őt rendőri felügyelet alá helyezte, pénzkészletét, előfizetőinek névsorát (!) lefoglalta, lapjának elkobzását pedig a kir. főügyészség parancsára a bíróság elrendelte. . Meghagyom tehát a községi elöljáróságnak, miszerint a lakosságnak minden rendelkezésére álló alkalmas módon hozza tudomására, tegye közhírré (a tortevéiben foglaltakat)

lenne, hogy egyesek jobban húznak, szó szerint éjt nappallá tesznek, mások lazábbra engedik a gyeplőt és — mondjuk ki, általában tovább is élnek.

Mert erről is szó van. A halálozási statisztikát nézve nem nehéz észrevenni, hogy az utóbbi években megszaporodott azok száma, akik „tragikus hirtelenséggel távoznak közülünk”. Nem szükséges felsorolni a szívinfarktust és társait, a különböző vérkeringésj és más életveszélyes rendellenességeket, melyek legjobban fenyegetik az átlagosnál nagyobb munkatempóban gondolkozó, érző és dolgozó embereket. A „nyugi” emberek tudnak vigyázni magukra, ők jó tanácsok nélkül is megtalálják szervezetük önfenntartásának módjait, sőt olykor a kelleténél is jobban vigyáznak egészségükre. De a szenvedélyes ember, legyen az pedagógus, mérnök. pártlitkár, brigádvezető, tsz-elnök, vagy bármilyen más foglalkozású, nem a legjobb orvosa önmagának.

Noha nincs semmilyen precíziós műszer, — mellyel egyenlő, vagy legalábbis a testi és szellemi kapacitáshoz méretezhető lenne az elvégzendő munka, — mégis elgondolkoztató, hogy az egyenlőtlen közéleti, társa, dalmi terhek erősen ritkítják a sorokat. Társadalmunk előbbre jutását való igaz, hogy tevékeny, a saját munkájukon túllátó, széles társadalmi érdeklődésű, közéletben részvevők sokaságával tudjuk mindjobban valóra váltani. De ezek a hasznos terhek ma még nem osztódnak el igazságosan, egyesek túl sokat vállalnak és végeznek, mások alig, vagy egészen keveset.

Párt, állami és más közMinthogy pedig a Várkonyi által szervezett szövetkezetbe belépők egymásközt esküt tesznek le, melynek czél- ja van, hogy letevőiket a szövetkezet elhagyásától visz- szatartsa, s a jóhiszemű nép (!) körében tényleg a letett eskü ily hatásúnak minősíttetik is, ennélfogva kötelességévé teszem az elöljáróságnak, hogy szintén a legszélesebb körben hirdessék ki, hogy azon eskü, melyet a szoczialisták egymás közt — egyébként a törvényes formák mellőzésével — letesznek. úgy jogi, mint lelki ismereti szempontból semmis és hatálytalan és annak megszegése sem törvényes. sem vallásos elvek szerint nem képez kárhoztatandó cselekményt.” Az eskü egyszerűségében végtelenül

megrázó szövegét azonban csak május 15-én közli a Szabolcsi Szabadsajtó. amikor ismerteti ar. alispán 1.897. második feléről készült jelentését: „Mink szoezialista társak esküszünk, hogy minden lépésünkben híven szolgálunk mindhalálig, hogy mink elvtársaink legkisebb fillérjét el nem kívánjuk. Isten minket úgy segéljen!” Az egyszerű emberek azonban úgy érzik, hogy nem az alispán dönti el hovatartozásukat. A mozgalom él. Márc. 6-ón a Nyírvidék „HAZATOLONCOLT SZOCZIALISTÁK” címmel hírt ad róluk: „A nyíregyházi vasúti állomáson e hó 3-án, 4-én és 5-én a különböző oldalról érkező vonatok utasai közül negyven szoezialista parasztot tartóztatott fel a nyíregyházi városi rendőrség és a csendőrség. A feltartóztatott szoczialisták Tö- rök-Szent-Miklósra igyekeztek, hogy részt vegyenek ott a szoezialista országos gyűlésen, amelynek megtartása azonban nem engedélyeztetett. .Szabolcs megyéből valók a következők: Imre

János és Sebők Sándor ófehértói, Zilahy Ferenez pát- rohai, Révész Mihály beren- csi, Juhász Lajos és Balog

intézményeink, szerveink leglelkiismeretesebb munkásai az élet sűrűjében dacolnak betegséggel, vagy legjobb esetben nem veszik komolyan a teherbíróképesség túllépésének következményeit Ami olykor megdöbbenti az embert; a kollektívák, vagy azok felelős vezetői sem gon. doskodnak eléggé a megelőzésről, szinte a szemük előtt roppannak össze emberek, akiket meg lehetett volna menteni. Mert nem csak a lanyhák, a lezserek serkentése. sőt kényszerítése az intenzív munkára, kötelessége a vezetőnek és a kollektívának. hanem a „túlhevesek” a túl mozgékonyak megóvása, fékezése is.

De hogyan akarunk nagyobb közéleti cselekvést, ha óvjuk az embereket a túlfeszített munkától’ Társadalmi és közéletünk valamennyi színterén valóban erőteljesebb közéleti munkára, cselekvő emberek sokaságára van szükség. S ez nem ellenkezik azzal, hogv gondoljunk féliőn a közügyek iránt fogékonyabb. önzetlenebb munkásokra. Vegyük le a felesleges terheket, megbízatásokat. amelyek már nem növelik, ellenkezőleg, csökkentik munkájuk hatásfokát, aláássák erőnlétüket. Űj és új erőkkel kívánatos feltölteni azokat a társadalmi fórumokat. mélyek jelentősen előbbre vihetik a társadalmi fejlődést.

Senkitől nem lehet elvenni a közért való munkálkodás jogát, éltető elemét, — különösen nem azoktól, akik enélkül nem tudnának létezni. De minden felelős vezető, minden kollektíva emberségét, felelősségérzetét minősíti, hogv kömvezetükben a köz- ügvekért énnek, vagy elégnek emberek.

Páti Géza

Benjámin fényes-litkei, Vajda István kékesei, Szabó Imre pátrohai, Kovács László berencsi, Kriston Dániel rá- di, Matócsi József kótaji, Kató Antal ibrányi, Kiss János gyulaji, Ignáczi József

n.-halászi, Hajdú István ny.-baktai. Kiss Ferenez és Oláh Miklós paszabi, Kapitány János berczeli, Jáger Ferenez kisvárdai, Zombori Péter gyulaji, Dagonya István kisvárdai, Molnár Mihály gyulaházi, Tóth Ferenez apagyi és Miskolczj András b.-aranyosi lakosok.”

Ezzel egyidejűleg közli a belügyminiszter rendeletét: „Fölhívom a törvényhatóságokat, hogy közegeit utasítsa, miszerint a szoezialista izgatókat a legéberebben figyelemmel kísérjék, a helybeli illetőségüeket folytonos felügyelet alatt tartsák, az idegen illetőségüeket pedig hatóságuk területéről a fönnálló szabályok értelmében távciítsák el, sőt szükség esetén tiltsák is ki... Amennyiben pedig a hatóságuk területén izgatóknak más hatóság területére való eltávozásáról értesülnek, erről az illetékes hatóságot, megfelelő eljárás végett, esetleg táviratilag is értesítsék." Az agrárszocialista mozgalmaktól megrémült földesurak természetesen nem elégednek meg egy pillanatnyi rendelettel. Gyors ütemben megalkotják a mindennapi életben egyszerűen rabszolgatörvénynek nevezett törvénycikket, amely a gazdasági kényszer mellett adminisztratív kényszerintézkedéseket is tartalmaz, tulajdonképpen betiltja és büntetendő cselekménynek nyilvánítja a sztrájkot, a munkamegtagadást és a szerződés felbontását. „Már- czius 1-én egy új törvény lépett életbe: az 1898. évi ll-ik törvénycikk, amely szól a munkaadók s a mezőgazda- sági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról. Az új törvény megalkotására. a mezőgazdasági munkások körében fellépett és

„v4z ezeréves per eldőlt..."

SZERKESZTETTE: BARBARITS MIKLÓS

Lakásépítkezés 1975-ig

i|» Fejlesztik a városközpontot Hfl Tervek a kertváros kialakítására Növekvő építőipari feladatok

Nyíregyháza általános rendezési tervének alapgondolata a város laksűrűségének növelése és ezen belül a területek magas fokú közművesítése. A város belterületére 1975-ig előirányzott 60—65 ezer főnyi lakosszámot csak többszintes háztömbök építésével lehet elérni. Ezért már az idén megkezdte a városi tanács vb építési és közlekedési osztálya a IV. ötéves terv lakás- és kommunális beruházásaihoz szükséges területek előkészítését.

Magasházak a városközpontban

A megfelelő laksűrűség eléréséért a rendezési terv csak a város külső peremén, a Ságvári telepen és Borbányán javasol földszintes csa- ládiház-építést. E két területen kívül van ugyan lehetőség családi ház építésére Felsősimán, Sóstóhegyen. Vajdabokorban. de lényegesen kevesebb számban, mint az előző városrészekben.

Különösen sok telek kerül értékesítésre a Ságvári telepen, mintegy 250—300. Borbányán pedig 5—600 lakás megépítéséhez szükséges telket tudnak biztosítani. A rövidesen elkészülő sóstóhegyi rendezési terv szerint itt 300—350 darab telek vár gaz. dára.

ijesztő mérvben elszaporodott agrár-szoczializmus szolgált indokul.., Intézkedéseinek ezélzata: megvédeni a munkaadót a munkás esetleges szerződésszegése és erőszakoskodása (!) ellen, s megvédeni a munkást a munkaadó esetleges túlkapásai ellen... Elrendeli nevezetesen, hogy aki nem cselé- di minőségben gazdasági munka teljesítésére szegődik, igazolvánnyal kell bírnia... Az igazolvány... annak bizonyítására is szolgál, hogy a munkás más munkaadónál elszerződve nincs.” A törvényt a Magyar Történelem (Gondolat, 1964.) a szociálpolitika és a terror jellegzetes torzszülötteként tartja számon. (II. köt. 150 old.) A földmunkások ekkor szinte sztrájkot szerveznek a cselédkönyvek kiváltásával szemben. Márc 31-én a Nyírvidék panaszkodik, hogy Nyíregyházán addig mindössze 89 igazolványt váltottak ki, május 15-én pedig arról ad hírt, hogy Nyiracsá- don csupán 15 arató váltott munkásigazolványt, de azok is visszavitték a községházára, mert a többiek megfenyegették őket. Emiatt jelentős munkaerőhiánnyal lehet számolni, mert máskor 200 munkás is elszegődött aratni, most azonban mindössze az a 13, akiknek szerződése a eselédkönyv hiányában érvénytelenné vált. Emiatt a gazdák idegenből lesznek kénytelenek aratómunkásokat hozatni.

Miután a karhatalom és a törvények önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy az agrárszocialisták mozgalmát teljesen elfojtsák, „szociálpolitikai” intézkedésekkel is igyekeznek a földmunkások ellenállását letörni. Kótajon a zsellérek között 25 évi törlesztésre 2—2 holdas tagokban kiosztják Körmendy Imre jogtanácsos 618 holdas „nyulasi-tag” elnevezésű birtokrészét. Bár erről a földosztásról utólag kiderül, hogy 4—8—10, sőt 40 holdas „szerzők” is akadtak az újbirtokosok között, mégis azt bizonyítja, hogy a földmunkásmozgalom ereje meghátrálásra, legalább látszatföldosztásra kényszerítheti a birtokos osztályt.

(Folytatjuk)

A város belterületén. 1971- toi loia-is mintegy «íöOu tanácsi co szoveuvezcu iajsast epitenea. Ugyanakkor a ko- i'aooi eveknez kepest mintegy iiuc-zai tooD uiF, sajai-, ts magánerős társasnáz, t>oo-zai tuüD A.iöő és vauaiati, valamint százzal több magánerős loiuszmtes uiKonaz épül a IV. ötéves terv időszaka alatt. A program szerint ezekből 541 aiiami es szövetkezeti, valamint ót egyéb erőforrásból épülő to aas a bős tói ucra, a nomoü tér. Oszoló út és Kiudy Utcák által határolt területekre kerül. Tovább épül a üza- muely tér környéke és a városközpont is. A Szamuely tér, Közraktár út, Huszár sor, Árpád út által határolt területen két ütemben 500 lakás építését tervezik. Ugyanakkor ide a kapcsolódó létesítményeken kívül egy 300 fős, 600 adagos konyhával felszerelt éttermet, kiszolgáló utat és közműhálózatot is építenek.

Fűtés

két változatban

A korszerű városközpont kialakításának komoly prob, lémája a jelenlegi épületek szanálása, kiköltöztetése. Különösen jelentkezik ez a Zrínyi utcán, az Iskola utcán, a Felszabadulás útján, és a Kossuth téren, ahová az előzetes tervek szerint 100—200 lakást magába foglaló sávházat éc bevásárlóközpontot szánnak. Az építkezés érdekében az ezekben az utcákban lévő üzleteket, irodákat ki kell költöztetni. így az Állami Biztosító járási fiókja, az Ecetipari Vállalat, va. lamint az 5-ös számú általános iskola szanálását tervezik az elkövetkező tervidőszakban

Már jó előre gondolni kell az új lakótelepek közművesítésére. elsősorban fűtésére. Kétféle lehetőség között kell választani a tervezőknek. Számolva a további bővítések lehetőségével, a megrendelők gázüzemű tömbkazános megoldással kérték a terveket abban az esetben, ha a meglévő TITÁSZ hőerőműből a fűtési távvezeték kiépítésé nem lenne gazdaságos. A beruházási javaslatot a már megkötött szerződés értelmében a Tervező Iroda 1970 május 31-re készíti el.

flázgyári iaitasok

A megnövekedett lakás- program megsokszorozott építőipari kapacitást kíván. A megyei építőipari vállalatok kapacitása pedig alig növekedett.

Máshol kell keresni, s keresték is a megoldást. A következő ötéves terv során jt Nyíregyházán épülő lakóházak nagy része korszerű építési technQlógiával, házgyári építési módszerrel valósul meg. Az előzetes tervek és megbeszélések szerint 1971- től a város 1500—3000 nagyságrendig terjedő házgyári

terméket fogad

Az új építési módszer új terveket is kívánt. Hiszen ahhoz, hogy a házgyári építési mód gazdaságos legyen, egy- egy területen minimálisan 500—1000 lakást kell építeni, magas fokon és gyorsan kell a területet közművesíteni, biztosítani kell a táv- vagy tömbfűtést, ugyanakkor már jó előre nagy teherbírású korszerű utakat kell-1 létrehozni. Nyíregyháza közmű- és egyéb adottságait figyelembe véve a városi tanács építési és közlekedési osztálya új területet javasolt házgyári építésre.

A javasolt terület a Korányi u. Csaló köz magasságában nyitandó még névtelen út, az Ószőlő és Krúdy utak által határolt terület, ahol fokozatosan mintegy 2009— 2200 lakás építésére nyílik majd lehetőség.

Rorváth S. Isiim

MEGJEGYZÉS:

Mi lesz belőle?

A megyei Vöröskereszt á Nyírkémiával szövetkezett az üdítő italok nagyobb népszerűsítésére, elterjesztésére, főleg a megyében és ami a fő: a fiatalok körében. Mindez szép, de...

Egy járási felmérés során kiderült, hogy a Nyírbátorhoz tartozó 14 község üzletei közül csupán egyben tartottak üdítő italt A kereskedők kijelentették: nem érdemes, kicsi rajta a haszon, nem is rendelnek. Nyíregyházán sem dobálják a vevő után az üdítőt. Ezzel szemben a város bármely pontján az utcákon folyik a szeszpropaganda. Aki nem hiszi, az sétáljon el a Kiss Ernő utca, Petőfi tér sarkára^ az Árpád utca sarki boltba, a nagy Csemege mellé, a Toldi utcai ÁBC tájára. Az emberek fogyasztják az utcán a sört, a pálinkát. Fiatalok, iskolások ezrei nézik és látják, amint a felnőttek saját példájukkal agitálnak a szeszes italok melleit.

Ma már alig van olyan szesztele hazánkban, amely nem világszíntű csomagolásban kerül a pultokra. Még a Kinizsi sör címkéje is esztétikus látványt nyújt. A pálinkákról, mintaüvegekről, borokról nem is beszélve. Formatervezett, speciális nyomdatechnikai eljárással készült dobozokban díszelegnek, kínálják magukat. Az üdítők viszont? Kis silány palackban, gyakran felirat nélkül, gyatra kiállításban riasztják még az érdeklődőt is. Gyenge a választék, rossz a kivitel, kevés az alkalom arra, hogy ki-ki tetszése szerint igyék.

De nézzünk egy másik nyíregyházi jellemzőt is. Réggé! hattól a kocsmák sora várja a szomjas és nem szomjas, csupán inni vágyó embert. A tejboltok viszont... Nos, itt kígyózik a sor, mert kevés üzlet van, bosszankodik a vevő, mert órákig kell várnia.

Úgy érzem, szép és nemes a Vöröskereszt és a Nyírkémia törekvése. De kár lenne, ha magukra maradnának. A kereskedelem irányítói ráébredhetnének arra, hogy törvény- erejű rendelet kötelezi őket az alkoholellenes harcra. Ezt néhány hangzatos kijelentéssel még nem lehet elintézni. Több kellene. Mert vajon mit ér az, ha valaki üdítőt prédikál és közben féldecH Iszik...

'hurgeft