Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-04 / 256. szám
WS» *)’»»»« *. tCELET-MAGYARORSZAe S. otife» vagy ellenfelek ? Társak Egyes városok túlzsúfoltsága, más helységek el- neptelenedése, a roppant meretű ingázás, bizonyos vidékek éhsége az iparra és az ipar éhsége a munkaerőre, nyersanyagra, energiára, — megannyi régi, meg újabb keletű kérdés és egymással feleselő válasz. Röviden : a városfejlesztés és az iparosítás összefüggései, amiről izgalmas tanácskozás zajlott a minap a Magyar Tudományos Akadémián. Azért izgalmas, mert a kérdésekre megfogalmazódott yálaszok alig hasonlítottak a tárgyban akárcsak néhány évvel, ezelőtt adott válaszokra. Vizsgáljuk mindenekelőtt magát a nagyvárost, a metropolist, amelyet napjainkban már annyira át- meg átszőtt, elborított az ipár és a velejáró por, füst, bűz és zaj, hogy mind kevésbé képes lakóinak nyugodt otthont nyújtani. Innen van az, hogy amíg egyre több dolgozót, munkaerőt vonz magához, addig mindinkább taszítja is az embereket, a lakosokat. Ez az egyidejű vonzás és taszítás mind érezhetőbbé válik nálunk is, egyrészt az ingázásban, másrészt a települési, lakásépítési törekvésekben. Am ennél is bonyolultabb a kérdés, főleg mert számolni Kell a tudományos-technikai forradalom által érlelődő, szüntelen jelentős változásokkal a város fejlődésében és általában a települések elhelyezkedésében, szerkezetében. Az ipart például mind kevésbé köti meghatározott helyhez a nyersanyag, vagy az energiaforrás, hiszen a mindenfajta villamos-, olaj-, földgáz-, sőt víztávvezetékek és a közlekedés új eszközei s eredményei rendkívüli mértékben megkönnyítik a szállítást. Nem kell már mindenáron a szén, a nyersanyagok és vízi utak mellé telepíteni az ipart, mint korábban. Tehát miközben csökken egy-egy termelési folyamat munkaerőigénye, maga a munkaerő is mozgékonyabbá válik, mert könnyebben szállítható. Ez a fejlődési irány tág lehetőséget nyit a decentralizációnak, az ésszerűbb területi elosztásnak a városfejlesztésben és az ipartelepítésben, azaz mindkettőben, de csakis egymással mind jobban megvalósított összhangban. Ami azt jelenti, hogy az említett természeti adottságoktól jóval függetlenebbül, meggyorsítható a nagyobb települések és a kisvárosok fejlődése, természetesen az elmara- radott területek iparosítása is. Jobban a jövőbe pillantva, a nagyváros ma még többnyire kellemetlen és ártalmas „klímája” is — a szó szoros és átvitt értelmében — túlhaladott gonddá lesz. Nem azért, mert bizonyos ipari üzemek kitelepítése rendkívüli méreteket ölt, ezzel ugyanis — bármenynyire fontos és kikerülhetetlen folyamat is adott esetekben — nem lehet megváltani a mai teljesen iparosodott várost. Nagyobb segítséget igér a gyártási technológiák forradalmi fejlődése, amely fokozatosan kiiktatja a gyári munkából és környezetéből a káros gázokat, gőzöket, szeny- nyező, mérgező anyagokat, s az egészségre ártalmas munkafolyamatokat. Ez pedig, most már a lakásépítkezések szempontjából, túlhaladottá teszi a munka és a lakóhely merev szétválasztását, az úgynevezett alvó- vagy bolygóvárosok létesítését, amire a modern városépítészet sokáig annyira hajlamos volt. A munkahely és a lakás lehetséges közelítése, sőt párosítása pedig lényeges gyakorlati haszonnal jár, mert nagyobb lehetőséget ad a szabad idő lehető legjobb kihasználására, a korszerűen kényelmes életmód kialakítására. A századunk második felében bekövetkezett gazdasági és szociális, valamint tudo- nyos-technikai fejlődés tehát — amint azt Perényi Imre professzor a konferencia bevezető előadásában kifejtette — új helyzetet teremtett a városfejlesztés és az ipar kapcsolatában. Ezt az új helyzetet, minden bonyolultsága és sokféle irányzata ellenére is, az ipari decentralizáció jócskán megnőtt lehetősége jellemzi. Hozzájárul ehhez a mezőgazdaság nagyüzemi fejlődése, villamosítása, gépesítése és kemizálása, s ezekből származó csökkenő munkaerő- igénye. Ezzel egyidőben számos új, helyi munkaalkalmat teremt a korszerű feldolgozás, a gépszerelés és a szolgáltatások iránt megnövekedőit igény. Mindezék igen nagy mértékben gyorsítják azt a már megindult folyamatot, amely fokról fokra semmisíti meg a hagyományos különbségeket a különböző rangú, rendű települések, általánosságban a város és a falu között. A gazdaságirányítási reform — amint erről a tanácskozásokon ugyancsak sok szó esett — tudatosan is ösztönzi ezt a folyamatot. A szemünk láttára változnak meg a település, a város és az ipar eddigi, egymással szemben elfoglalt pozíciói, amelyek közül, mondani sem kell, az iparé volt a döntő, a meghatározó. Nyilvánvaló, hogy a tanácsok kezébe kerülő gazdasági eszközök, amelyekkel érdekeik szerint elősegíthetik vagy korlátozhatják az ipar- telepítést, a közigazgatás és a finanszirozás szempontjából is új viszonyt, ésszerűbb kapcsolatot teremtenek a városfejlesztés és a további iparosítás között (b. j.) EIüszvjí' úgy tizenhat éve emlegették, hogy meg kellene változtatni a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezet nevét. Túlságosan büszke ez az elnevezés egy olyan közös gazdaságnak, ahol nem igen dolgoznak a tagok, nincs gép, még az egykori faekét sem dobták el. Másodszor 1953-ban, amikor 14 család ki is lépett. Harmadszor pedig 1966-ban, amikor ezer holdjuk állt víz alatt, a napi kereset 21 forintra süly- lyedt és kétmillióra nőtt a mérleghiány. Mindhárom alkalommal komoly emberek, több tag és az irányítók egy része is azt vitatta: hogyan lehessen egy termelőszövetkezetet „győz- hetetlen”-nek nevezni, amikor íegyőzött. Legyőzi az' időjárás, a szervezetlenség, saját gyengeségei. A vita már a múlté. A húszéves jubileumra egyszer s mindenkorra eldőlt a kérdés. A név marad. A sok vihart, küzdelmet átélt termelőszövetkezet már csak azért is megérdemli, mert saját sorsával példázza, hogy a közösség ereje valóban le győzhetetlen. ★ Zömök, szófukar ember Bilák Ferenc, termelőszövetkezeti tag. A legszívósabb tudakozással is csak annyit lehet kivenni belőle a fehér- gyarmati művelődési ház előcsarnokában, ahogyan a közgyűlés megnyitására vár: „most már elmehetős”. Mármint a termelőszövetkezet sorsa, munkája. Három éve még sukadma- gával bírált. Éppúgy, mint sokan mások. Az 1966-os, Igen viharos közgyűlésen _ egymás után 25 felszólaló fejtegette a közös gazdálkodás hiányosságait, hibáit, személy szerint is támadva a vezetőket. Most, ezen a rendkívüli közgyűlésen nyoma sincsen az akkori hangulatnak. Derűs arcok, várakozó tekintetek kísérik a színpadra a díszgyűlés elnökségének tagjait, Szűcs Lászlóné 65 éves alapító tagot, az ötvenéves Hadadi Máriát, aki minden vitában azt mondta: „maradjunk együtt”. És Pásztor Gábort, a termelőszövetkezet 73 éves veteránját. A szovjet vendégeket. És Dányádi László elnököt. Itt, Fehérgyarmaton a földművelők hatalmas, tagbaszakadt emberek. Kerekes Lajos elnökhelyettes és párttitkár atlétatermetű óriás. Piros Bertalan növénytermesztési brigádvezető, akivel a díszgyűlés kezdetéig beszélgettem, szintén tagbaszakadt. magas, nagy erejű férfi. Dányádi László elnököt nézem. amint csendesen, de nagyon világosan mondja ünnepi beszédét a közgyűlés előtt. Alacsony, sovány termetű, enyhén hajlott hátú ember, húsz alázatos zsel- lérnemzeciék gyermeke. Mitől van mégis ekkora ereje? „Az egység hiányzott — mondja. — A vezetők sem értettek egyet maguk között. Hogyan lehetett volna elvárni a tagságtól? A tagság elvesztette bizalmát nem csak a vezetésben, hanem egyáltalán a közös gazdálkodás sikerének lehetőségében. A legtöbb bírálatot én kaptam személy szerint” * (Tudni kell ehhez. hogy amiről az elnök beszél, tisztségviselésének első, 1967-es éve, amikor a kétmilliós mérleghiány után őt választották meg, és vélt vagy igazi hibák miatt mindjárt megválasztása után ellene fordultak sokan.) És most olyasmit mond az ünnepi szónok, ami talán leginkább kifejezi a húszéves jubileumát ünneplő termelőszövetkezet mai jó közérzetének okát, a fordulat magyarázatát. Ezt mondja: — Én elfogadtam a személyem elleni bírálatot is, fenntartva magamnak a jogot, hogy én is bíráljak. A harcot nem adtam fel. Ez egyesek végleges vagy ideiglenes leváltásához is vezetett.” És beszél a gépesítésről, a vetésszerkezet mégváltoz- tatásáról. A termelőszövetkezet közös vagyona 1965- ről 1969-re tízmillióról húszra növekedett, a termelési érték ötről tizennégyre, az egy dolgozó tagra jutó jövedelem ötezer forintról tizenkétezerre és a tízórás munkanap értéke harmincnégy forintról hetvenre. ^ Végül bejelenti, hogy — mivel a termést betakarították — a gyűlés után, a díszebéd előtt kiosztják az első kilenc hónap munkabérének azt a húsz százalékát, amit egyébként csak zárszámadáskor szoktak kifizetni. MILLIÓK EGY DOSSZIÉBAN Akik tartják adott szavukat Sajabó Balázs munkahelye, a villanyszerelő építésvezetőség segédüzeme elhatározta: olyan minőségi munkát végeznek, hogy a későbbiekben nem lesz kifogás az általuk szereli berendezésekre. Emellett még egyebet « is vállaltak: jobb munkaszervezéssel tartják a határidőket, a dolgozók hibájából nem lesz baleset, sem igazolatlan hiányzás és szakmai továbbképzést is tartanak. — Az ilyesmik úgy mennek — utal a vállalásra Nagy János lakatos —, hogy mindent közösen megbeszélünk, s utána megcsináljuk. Milyen egyszerű: összefog 15 együtt dolgozó ember, megbeszéli a tennivalókat, valaki leírja egy papírra, s utána, mint a hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére szervezett jubileumi munkaverseny vállalásait, eljuttatja a felsőbb szervekhez. Szabadnap — később A határidők tartásának módszerére Gyöngyösi József ad választ: — Mikor melyik munka a sürgősebb, azt csináljuk. Az is lehet, hogy szombaton be kell jönni, s majd később vesszük ki a szabadnapot. Egy biztos: lassan jutunk messzire — céloz a megfontolt, de jó munka szükségességére. Míg Tuba Jánósnak, Hadadi Máriának és Hadadi Györgynek átadják az alapítóknak járó oklevelet és hűségjutalmat, s míg további 49 tag egy havi fizetésnek megfelelő jutalmat kap, nézegetem a borítékokat és beszélgetek átvevőikkel. Varga József 3181 forintot, Laki Gyula 4260 forintot kap kilenc hónap húsz százalékaképpen. Állattenyésztők. Szabó Ildikó a traktorosokat keresi fel a pénz átvételére. Nála Szabó Sándor 3585 forintot, Szaplon- czai József 5400 forintot vesz át Kérdésemre, hogy mi okozta a sok bajjal küzdő szövetkezet felvirágzását, csaknem egyöntetűen mondják: „Megneveltük egymást.” * Sokat számított az, hogy áttértek a készpénzfizetéses munkabérre. De még többet, hogy aki másként beszélt a tagok között mint a vezetőségben, azt leváltották a vezetői posztról. Sok közülük tanult hibájából és azóta ismét vezető, de másként. De volt jutalmazás is. A termelőszövetkezet, csak a munkaversenyben élenjárók jutalmazására jóval többet, mint ötvenezer forintot költött az idén. Megalakultak a szocialista brigádok. Idén már ők hívták ki versenyre a többi termelőszövetkezetet. Sok ember akaratereje feszül az eredményekben, a fehér asztal mellett kiosztott hatszázezer forintban. Többé senki sem beszél arról, hogy a gőzösségnek változtassák meg a nevét. - „Győzhetetlen Brigád” marad. Gesztet?! Jfsgjr Zoltán Az ÉPSZER segédüzemében villamos kapcsolószekrényeket, elektromos kábelto- kozatokat készítenek. Megkapják a tervet, aztán a művezető irányításával a lemezmunkától a festésig, a belső berendezések, kapcsolók ősz szeszereléséíg mindent elvégeznek. — Voltak nálunk ilyen nagy hajú fiatalemberek — mutat a válláig Sajabó Balázs. aki maga is fiatal. — Ezek négy műszert már nem tudtak úgy bekötni, • hogy mind működjön. Gyorsan elkerültek tőlünk. S hogyan „néznek ki” a ségédüzemben ? Mindenekelőtt teljes összefogással dolgoznak. Egyáltalán nem a ..galeri” szó érvényes — amit Sajabó Balázs mondott tréfásan —, hanem az összeszokott, egymást segítő kollektíva jellemző tulajdonságai találhatók meg náluk. A lakatosnak úgy kell dolgoznia, hogy a villanyszerelő kevés vesződséggel folytassa a szerelést, az előre hajlított lemezeknek olyannak kell lenniük, hogy a szerelésnél minden illeszkedjen. Ezért aztán Tudlik Miklós brigádvezető nyugodtan írhatta alá a nevét a vállalásoknak. Az írott szót megvalósított tettek követték. Átadás 5 nappal hamarabb A brigádok vállalásait a központban szépen összegyűjtik és elrakják egy dosz- sziéba. Nem azért, hogy utána elsüllyesszék valamelyik szekrény mélyén, hanem azért, hogy az így rendszerezett vállalások alapján a nagyobb egység, az építésvezetőség, a vállalat is megtegye a maga felajánlását. — A vállalások általában helyi jellegűek — magyarázza Czevár János, szakszervezeti titkár. — Ezek alapján viszont mi is megtehetjük a felajánlást, tudjuk mire számíthatunk. A vállalat felajánlásában ilyenek szerepelnek: tovább emelik a termelékenységet, 3 százalékkal. Az idén átadásra kerülő építkezéseik átlagosan 5 nappal a határidő előtt készülnek el. Pénzbe kifejezve ez sokat jelent. 6 és tét millió forinttal. 5 százalékkal teljesítik túl a termelési értéktervüket. „Olyan mini ka lármám legyen...“ Mutatóba egy-két felajánlásból. Tanyik János ácsbrigádja 3 napos határidő-lerövidítést vállalt egy tetőszer- kezet átadásánál. Cserbák József kőművesbrigádjának hat tagja 110 százalékon felüli teljesítményt vállalt. — Azon igyekezünk, hogy a munkaidőt rendesen kihasználjuk — árulja el a vállalás „titkát” Cserbák József. — Olyan munkatársam legyen, aki dolgozik — mondja Kovács János, a brigád egyik tagja. S valóban a vállalásoknak megfelelően dolgoznak. Cserbák József 1951 óta van az Építő és Szerelő Vállalatnál, mindig számíthatnak a munkájára. A versenyben tett felajánlásukról így beszél: — Amit vállaltunk, azt teljesíteni is akarjuk. Valószínűleg ugyanerre törekszik a többi 95 brigád. Ha pedig valóra váltják a felajánlásokat, akkor újra gyarapodnak. Egyrészt a vállalat túlteljesíti a tervét, több lesz a nyereség, jobban meg tudják fizetni a dolgozókat. Másrészt gyarapszik az ország, több lesz az átadott lakás, a felépített ipari létesítmény. Lányi Bolond Uj lakossági szolgáltatások Nyíregyházán A lakosság igényeinek minél gyorsabb, pontosabb és sokoldalúbb kielégítése a fő szempont a nyíregyházi ktsz- ek jövő évi terveinek elkészítésében. Sokan nem változtatnak ugyan eddigi profiljukon, nem vezetnek be új szolgáltatásokat, csupán a meglévők korszerűsítésére, a munkák pontosabb elvégzésére törekszenek. Néhány kisipari termelőszövetkezet azonban — felmérve a szükségletet és a várható eredményeket — bővíti a lakosságnak nyújtandó szolgáltatásainak sorát. Az eddigi szobafestő és mázoló ktsz lakáskarbantartó szövetkezetté alakul át. En nek során olyan új szolgáltatások szerepelnek a ktsz terveiben, mint a parkettacsiszolás és vilupálozás, a lakástakarítás és az utóbbi időben egyre jobban elterjedő falburkolási eljárás, a tapétázás. A ktsz 1970-ben költözik az új telephelyre, ahol jobb körülmények között, korszerű felszerelésekkel állhat majd a lakosság rendelkezésére. Bár a fő hangsúlyt továbbra is a bútorjavításra, a függönykészítésre és javításra helyezik a kárpitos ktsz-nél, de az új évben néhány új szolgáltatást is bevezetnek illetve bővítenék. Ilyen lesz a tapétázás és a SSnyképköBlításokkal egybekötött képkeretbemutatás és árusítás. Az utóbbit más megyére is szeretné a ktsz kiterjeszteni, ahol kívánságra a helyszínen bekeretezik a képeket és beüvegezik a megvásárolt kereteket. A Nyíregyházi TÜZÉP telepen már ebben az évben is dolgoztak a ktsz munkásai, ahol a megvásárolt nyílászáró szerkezetek üvegezését végezték el. Mivel bevált és keresett szolgáltatásnak bizonyult, a ktsz vezetői elhatározták, hogy a megye valamennyi TÜZÉP- telepén elvégzik majd ezt a munkát. Ötletes újítást tervez 1970- re az Elekterfém Ktsz is. A háztartási és elektromos gépek és eszközök eddigi egyedi javítása helyett átalány- díjas rendszert vezetnek be. Ennek lényege, hogy a ktsz- szel szerződést kötők egy későbbi időpontban meghatározott összeget fizetnek rendszeresen a ktsz-nek, s ennek fejében a ktsz a háztartási gépeket és villamos berendezéseket rendszeresen karbantartja, ellenőrzi és javítja. Ez az eddig még egyetlen megyei ktsz-ben sem használt bővített szolgáltatási forma remélhetőleg másutt is követőkre talál, leegyszerűsítve ezzel a bonyolult bejelen téses. kiszállásos, javításáé, ftaeténa eljárást. (h. s. a A név marad
