Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
KWFT-WAGYARORSÍZA« 9. Szárazföldi kikötőnk: ZAHON y Emberek a vágányvárosból Építők konferenciája után Lehet egymilliárd? ’ A MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT az idén is nagy fába vágta a fejszéjét. Lényegesen többet vállalt, mint amennyi tavalyi termelése volt. A csütörtökön megtartott műszaki konferencia témája sem lehetett más: hogy cin állnak év vége előtt, mit kell még tenni, hogy a vállalat teljesíthesse kötelezettségeit ? Igen önkritikus értekezlet volt, hiszen a legfontosabb: 204 millió hiányzik az éves tervből, s ezt már aligha tudják behozni az építők, (így is több lesz termelésük a tavalyinál 90 millióval). Ha valaki csak ezt a számot nézné, könnyen rájuk mondaná: nem dolgoztak jól. Pedig nem így van. Lényegében csak az áthúzódó beruházások készültségében lesz elmaradás, az egyedi nagyberuházásokra és az átadásokra koncentrálnak. Az egyedi központi beruházások közül mindössze a szentendrei csőgyárnál van elmaradás, ez is más miatt, hlost kérték a vállalatot, hogy mások lassú munkáját 6 próbálja kiegyenlíteni. Ez szükséges ahhoz, hogy a cső- g\r a jövő év végére elkészüljön. Különösebb gond nincs az alkaloidával sem, pedig 13 olyan vállalattal kell együttműködniük, amelyekkel nincs pénzügyi kapcsolatuk. Ha ezt az építkezést rendben át tudják adni, az építők eddigi legnagyobb teljesítménye lesz. GONDOK PERSZE VANNAK a termelésben. A lakásátadások üteme például októberben alábbhagyott. Csökkent a befejező munkák lendülete és — más helyi beruházásoknál is — romlott a minőség. Nem lényegtelen, milyen körülmények között érte el ide’ eredményeit az építő vállalat. Csak egyetlen nehézség — igaz, a legnagyobb. Furcsa, de létszám- hiány van. A munkásállo- manyban például 3,7 százalékos. Ez igen sok embert jelent. Vajon miért lehet Sza- bo'csban létszámhiány? Talán nem megfelelő a dolgozók keresete? Lehetséges, hogy a keresel még mindig elmarad más vállalatok mögött, de egy biztos: a felzárkózás nagyon g\ urs léptekkel indult. Az idén a munkásbérek 9,4 százalékkal nőttek tavalyhoz képest Ez igen jó eredmény bátorságra vall, hiszen a növekedést a nyereségrészesedésből kell fedezni. És tegyük hozzá: ennél nagyobb ütemű aligha lehet a növekedés. 0A részesedés terhére év végéig előreláthatólag négymillió forint bért fizetnek ki. Ez igen sok, de a vállalat eredményei annyira jók, hogy a tavalyi részesedés az idén is biztosan meglesz. a létszámhiány okát inkább a környező vállalatok erős elszívó hatásában kell keresni. Verseny van a dolgozók megtartásában is, s e versenyben néhány vállalat előnnyel indult De az is bizonyos, hogy a szabolcsi stabil és támaszkodhat egyre bővülő törzsgárdájára. A vállalat vezetői bizonyosak benne — és nem csak a létszámhiány eredményezi ezi a nézetet, — hogy a további fejlesztés csak az in- tenzivitás növelésével, s nem újabb dolgozók felvételével mehet végbe. Ehhez azonban sok pénz kelL A vállalat erőforrásai a műszaki színvonal tartására sem elegendőek. (Remélhetőleg hamarosan változik ez a helyzet.) Mivel már az idei termelésnövekedés is dön- • tőén termelékenység-növelésből eredt — jövőre csak a mostani eredmények stabilizálására törekednek. Ez azt jelenti, hogy 30—40 millióval nő „csupán" a terme lés. E növekedés forrása csakis a munkaszervezés javítása és a termelékenység további növelése lehet. Vannak tartalékok, ahogyan a műszaki konferencia felszólalói Is gyakran beszéltek róla, a terv tehát alapos. Mindenesetre fontos dolog, hogy a vállalat dolgozóiban, a szervezésben, a gépek kihasználásában és másokban rejlő tartalékokat feltárják és kihasználják, mert 1971-től ugrásszerűen nőni fognak a vállalattal szemben támasztott igények. Az elképzelések szerint ezek olyan mérvűek lesznek, hogy a következő tervidőszak végére el kell érniük az évi egymilliárdos termelést Ez pedig már hatalmas szám. SOK MINDENRŐL SZŐ ESETT még a konferencián, de csak egyet akarunk kiemelni : az építők év elején beneveztek a szocialista munka vállalata címért folyó versengésbe Most elkészült az értékelés, de döntés még nincs. Ok úgy érzik, versenyben vannak. Km István Elkáprázik a szem a sínpárok láttán. Felülről nézve olyan, mint egy hatalmas kottalap milliónyi hangjegy- vonallaL Vágányváros. Csak a záhonyi csomóponton egy műszakban 1500 ember mozog, dolgozik a vágányok között a munkához, rakodásÉPÍTÖK A MAGASBAN. A mátészalkai hfltőház építésén dolgoznak a Szabolcs- Szat- már megyei Építőipari Vállalat szakemberei. A mozgó daru segítségével emelik be a tároló betonkoszorúit öek BnD Mv. VETERÁNOK E..j.1 .......ii ......a__________■: Emlékezéseik újra és újra forró légkört teremtenek és tiszteletet követelnek. Ülnek a fehér, terített asztalok mellett Harminchét veteran, a szocialista hazáért érdemrend kitüntetettjei, s nem túlzás azt állítani: egy magyar nyelvű, nemzetközi brigád találkozott október 29-én este Nyíregyházán, a II. kerületi pártházban. Városi pártbizottságunk tisztelte meg őket Nyíregyháza felszabadulásának negyed- százados jubileumára és a Nagy Október 52. évfordulójára emlékezve. Eljött közéjük Kállai Sán dor, a megyei pártbizottság titkára és Murczkó Károly, a városi pártbizottság első titk ára, hogy köszöntsék őket, a pártalapítókat, intemacio- nakstakat, vöröskatonákat, partizánokat. az illegális mozgalom mindig szerény, de hűséges katonáit. Ezt tolmácsolta mindannyiunk ne- véoen Pokrovenszki József, a városi pártbizottság (átkára. Sokan közülük túl vannak már a hetven vagy nyolcvan éven is. Egy teljes életet áldoztak a nemzetközi munkásmozgalom harcmezején az eszme győzelméért. Sokaknak az útja a nyíregyházi bújtosi munkásotthontól vezetett el. Küzdelmes, megpróbáltatásokkal terhes évtizedeket éltek. Ha erejük megfogyatkozott is, de akaratuk törhetetlen ma is, meg- edzette őket a proletárinter- narionalizmus győzelmébe vetett hitük, s szemükben ott ég ma is ez a láng, mely míg élnek kiolthatalan marad. Jó egészségnek örvend Somogyi Gyula, az ismert internacionalista. Pestről jött haza Fazekas János, a felszabadult Nyíregyháza első kommunista polgármestere, akinek a vezetésével indult a vár06 újjászületése, s egyik alapítója volt a pártnak. Sokan közülük részt vettek a nemet, a francia, a csehszlovák és a szovjet munkásmozgalomban. Szarvas Ernő, aki munkásór-egyenruhában jelent meg, valamikor a német párt tagja volt, Sallai Sándor, a vasmunkás, Franciaországban dolgozott, s itt volt a két testvér: Tóth Gábor és Tóth Mihály, akik 1924 óta tagjai a pártnak, s együtt voltak vöröskatonák, harcoltak október győzelméért. Gábor bácsi 83, öccse Mihály 77 éves. 1918-ban a sors szerencséje folytán találkoztak egymással Kurszkban- Együtt foglak fegyvert belépve a szovjet Vörös Hadseregbe. Itthon 1919-ben újra ott voltak az első sorokban. Mellükön díszeleg a tanácsköztársaság! emlék Lüktet, dobog Diósgyőr vasszíve, izzanak Dunaújváros, Ózd, Csepel kohói, kígyózva siklanak acélfonalak, veríté- kes arcú hengerészek, kohászok, vasat formáló esztergályosok állnak őrt a forró kemencék és az esztergapadok mellett, mert táplálja őket, s folyamatos munkát biztosít hazánk legnagyobb szárazföldi kikötője: Záhony: Nevezik kincses kapunak. Illik rá ez is, de még inkább talán az, hogy a barátság hídja, olyan kapocs, mely kis országunkat összeköti a Szovjetunióval. Záhony éltető oxigént pumpál 10—12 percenként futnak innen az ország belseje felé a koksszal, vasérccel, nyersolajjal, gépekkel, fával, s ki tudná felsorolni mi mindennel a megrakott szerelvények. Legnagyobb kincsesbányánk. Egyik nap megszámolták: 350 féle áru gurult át kerekeken a Szovjetunióból. A munka parancsuokai érem és a partizánkitüntetés. Együtt ünnepeltek harcostársaikkal, közöttük Barzó János vörösőrrel, aki 1919-ben Nyíregyházáért harcolt a fehérek ellen. S itt volt Hajnal Ferenc élete párjával, Ilonka nénivel, aki 1932 óta tagja a pártnak, s végigkísérte fér je küzdelmes útját, segítve a mozgalmat az illegalitás nehéz éveiben is. Őszek már a hajszálak, a 68 éves Ilonka néni hajában. Emlékeztek a sztrájkokra, a röplapok szórására, a felszabadulás pillanataira. Farkas István 74 éves, de még mindig aktív munkásőr. Egyenruhában jelent meg. 1918-ban Köles ak ellen fogott fegyvert, 1918— 1919-ben a Tanácsköztársaságért, 6 1958-től munkásőr. Emlékezett a nyilas rémuralomra Kapás József. M égj árhoz szükséges okos és hatalmas gépekkel, darukkal, rakodókkal. De a körzetben, e nagy szabadtéri üzemben 3000 ember gondoskodik arról, hogy mielőbb rendeltetési helyükre jussanak a kincsek Ezek biztosítják a munka vérkeringését De kik irányítják e hatalmas, fáraói piramisépítést idéző tömeget? Kik azok, akik gondoskodnak arról, hogy pillanatnyi szünet nélkül megfelelő utánpótlást kapjon Diósgyőr, Ózd, Csepel es a többi gyáróriás? Ezek közül villantunk fel arcokat. Olyan fiatalokat, akik parancsnokai e bonyolult és mégis olyan összehangolt munkának. Miklós János, tmk-műve- zető 31 éves. Ö irányítja az összes javító műveleteket. 70 gépegység parancsnoka. Átrakók, hatalmas kotrógépek, óriás daruk, targoncák engedelmeskednek neki. A géptelep párttitkára is. 25 éves korában került e felelős beosztásba. — Ezzel a gépparkkal a napi átrakásra kerülő áruk 70 százalékát végezzük el Záhonyban. Ez több ezer tonna. 250 ember irányítja a gépeket — mondja. — Érkezik a „kincs” éjszaka is. Ezek folyamatos átrakását kell biztosítani. Megköveteli az üzemképes gépparkot. Ha csak egyetlen kotrógép leáll, ez 2500 tonna áru berakásának elmaradását okozhatja. Arca nyugodt, mert olajozottan működnek a gépek. — Csak akkor a legmegfe- szítettebb az átrakás, ha megfelelő mennyiségű kocsi áll rendelkezésre. Ilyenkor olyan az átrakó, mint egy Bábel. Mindenki talpon van ilyenkor, nagy a hangzavar, mindenki követeli a gépeket, gyorsan szeretnének végezni. Mozgásban van minden: gépek, emberek. Olyan, mint egy hatalmas külszíni bánya. Szaktársak, barátok Csapoo / A másik „gép- és észember” Tenkely József, a vontatási műhely reszortfelelőse. — Negyedszázada négy vágány volt Záhonyban. Ma már rendező és átrakópályaudvarokról beszélünk. Nem hiszem, akadna olyan ember itt, aki minden gondolkodás nélkül meg tudná mondani, hány vágány van. Egy-egy terüle ten több mint száz. Harmincnégy éves, huszonhárom volt, amikor ebbe a beosztásba került, ö a felelős a záhonyi vasúti csomóponton léta Horthy börtöneit. Ült az eszméért Kistarcsán, Nagykanizsán, Garamon, elhurcolták a toloncházba is. 1919 ben Stromfeld mellett harcolt. 1931-től 1944-ig, a vá ros felszabadulásáig mindig szemmel tartották, állandóan Jelentkeznie kellett a rend őrségen. S amikor Szálasi vette át a hatalmat, felesé gét, Fazekas Jánosnét és Pintér Andrásnét vitték el helyette az SS-ek. Harminchét veterán. Közöttük talán a legidősebb Beriz István bácsi, aki 86 éves, s 63 éve tagja a pártnak. X906-ban jegyezte el magát a szocializmus eszméjével, s végig kitartott mellette. Ott volt Oláh László, aki ma is tagja a megyei párt végrehajtó bizottságának, Kovácsics Gyula, az SZMT elnöke, azok, akik egész életüket a munkásmozgalom ügyének szentelték. Emlékeztek, örültek egymásnak, s mi emlékeztünk rájuk. A nemzetközi munkásmozgalom nyíregyházi veteránjaira. vő gőz-. és Diesel-mozdonyok üzembiztonságáért. Egyben oktatója a mozdonyvezetőknek. Több mint száz embert irányit — Gond akad — mondja. — Most éppen az, hogy 2.600 szovjet vagon koksz, vasérc, fa, stb vár kirakásra. Ez. .et már várják a gyárak. Minden perc drága, s üzembiztos gépekről kell gondoskodni. Újságolja, négy ifjúsági szocialista brigádjuk van. Felajánlást tettek, hogy társadalmi munkában 4 Diesel- és 2 gőzmozdonyt javítanak _meg egy nappal a határidő előtt. — Átjárunk a Szovjetunióba. Tapasztala to itat szerzünk. Ott korábban kezdtek a die- selesitést és szívesen segítenek. Személyes k 'ácsolatúnk van a csapi fűtől uzfónökkel, Jozef Mihajlovics SzvatkóvaL Sokszor fordultunk hozzájuk segítségért, anyagért, alkat« részért. Újításaikat is átadják. Tőlük hoztuk a tíu- gattyúgyűrű-leszerelő készüléket, náluk láttuk a szelepcsiszoló készüléket. Ennek mintájára készítettünk mi is — mondja. Nemrégiben történt. Itt állt már jó ideje egy M—40-es mozdony. Nem tudták a kerekeit esztergálni, mert ilyen gépük nincs. Átment Csizmadia Sándor, a vontatási főnök és Tenkely. s kérték segítsenek. Átvitték Csapra a mozdonyt, s két nap múlva már üzemképes volt. — Együtt ünnepeltük Csapon a győzelem napját, az ifjúsági szocialista brigád tagjai leveleznek, s ha valamiben fennakadásunk van, szívesen segítenek — mondta Tenkely József. Aki él a lehetőséggel •* Szilágyi István vezető mérnök és államásfőnök-heiyetles 30 evesen. 3 ezer emoer műszaki parancsnoka. Naponta 21 ezer tonna áru gépi átrakásáért felelős. — Hogy a gépdk és az áruk értéke mennyi? Pontosan nem tudom, de n»Uiiárao<uv. v--n szó. Rengeteg faáru éiveziK. Naponta 12 ezer tonna. Nye ládáiból több ezer tonna, sz .n- ből, kokszból, vasércből hasonlóan. Gond volt a faáru átrakása, kevés volt a munkaerő. Segítettek a szovjet elvtársak. Kötegelve küldik a faárut, s így biztosítva van a gépi átrakás. A munkaerőt meg máshol tudjuk foglalkoztatni. , A fűtőolaj átfejtésen? a korszerűsítését pg' gád oldotta meg. Uj átfejtő berendezést KousU uau-ar,, » ezzel csaknem 16 milliós megtakarítást értek el. A vasútnál a mérnökök foglalkoztatása nem regi. — Én a végzés után egy év múlva kerültem Záhonyba. Úgy érzem, amit tanultam, hasznosíthatom. Kimeríthetetlen le’ \ ségek vannak — mondja És ő él is vele. Kidolgozta a vasúti körzet technológiáját Ez 250 oMalas tanulmány. Benne a Tonatforgalom, az átrakás szervezése, minden olyan munkafolyamat, amely az állomáson előfordul. Éppen olyan nagy munka oz. mint egy hatalmas ipari Üzem gyártástechnológiája. Négy technikus segített ebben. Sok éjszakájába került Kétszer nyerte el a kiváló ifjú mérnök címet és a kiváló dolgozó kitüntetést. Itt lett párttag, s a KISZ-vb tagja. Egy kis ország ipari vérkeringésének szerény és fiatal irányítói. Záhonyi emberek. Vasereken futnak a gazdag szerelvények. Táplálják és behálózzák országunkat A híd Záhony. S akik ftt helytállnak, azok a munka, a barátság táplálói is. Farkas Kálinál F. K.
