Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

3. oWa!

KELET-MA6YAR0RSZAG

f969. november 9&.

Egy hét a világpolitikában

ü Moszkva és Washington ratifikálta, Bonn aláírta az atomsorompó-szerződést

Ilii Javaslat az ENSZ-ben a vegyi- és a biológiai fegyverek eltiltásáról

I A tömegmészárlások ügye a párizsi Vietnam-értekezlet előtt

RITKÁN FORDUL ELŐ,

hogy néhány nap alatt any- nyi érdemleges lépés történjek a nemzetközi politika egyik kulcsproblémája, a fegyverkezési verseny csökkentésével kapcsolatban, mint az elmúlt héten. Közismert, hogy a szocialista országok több évtizedes, az általános és teljes leszerelést követelő politikájának eddig a legfontosabb részleteredménye, az úgynevezett atomsorompó-egyez- mény, mely a nukleáris fegyverek további elterjedését hivatott megakadályozni. A szerződést — hosszú évek tárgyalásai után — tavaly július elsején írták alá egyidejűleg Moszkvában, Washingtonban és Londonban, s azóta több, mint 90 állam csatlakozott hozzá. Az elmúlt hétfőn a két nukleáris szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok ratifikálta Is a szerződést.. Az aláírás és a megerősítés körött eltelt', több, mint egy esztendő nem valamiféle bürokratikus lassúság következménye. Politikai oka volt a várakozásnak, elsősorban az, vajon hajlandó-e csatlakozni a szerződéshez a tőkés világ jelentős gazdasági hatalma és az európai erőviszonyok egyik kulcstényezője, a Német Szövetségi Köztársaság.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok hétfőn már abban a biztos tudatban ratifikálta a szerződést, hogy néhány napon belül a Német Szövetségi Köztársaság is aláírja. Az aláírás pénteken meg is történt, és bár a Brandt—Scheel kormány az ellenőrzés problémájának megoldásához köti a parlamenti ratifikálást, az NSZK új kormánya mégis megtette az első konkrét lépést egy olyan külpolitika útján, amély észrevehetően eltér az előző kormányok veszedelmes agresszív irányvonalától.

Az atomsorompó-szerződés- sel kapcsolatban érdemes emlékeztetni arra. hogy — sajnos — két nukleáris hatalom, Kína és Franciaország mind a mai napig nem írta alá az okmányt.

HELSINKIBEN A HÉTEN

háromszor találkozott a stratégiai fegyverkezési verseny

csökkentéséről tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. A tanácskozás továbbra is teljes titoktartás mellett folyik, amit azonban ezúttal pozitívumként értékel szinte az egész világsajtó. A propagandamérkőzés kiiktatása ugyanis ezen a roppant kényes területen előfeltétele a tárgyilagos eszmecserének." A helsinki megbeszéléseket különben mind Moszkvában, mind Washingtonban kedvezően értékelték, noha hangsúlyozták, hogy egyelőre még csak az előkészítő szakaszban tartanak a delegációk.

Két kezdeményezése is volt ezen a héten a szocialista országoknak az ENSZ-ben. Az

1. számú politikai bizottságban a Varsói Szerződéshez tartozó államok és Mongólia képviselői határozati javaslatot terjesztettek elő a vegyi és biológiai fegyverek kifejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának teljes betiltására és a meglévő készletek megsemmisítésére. Néhány nappal később három ország, hazánk, a Lengyel Népköztársaság és Mongólia azt a javaslatot is előterjesztette, hogy 1970-ben minden olyan Ország ratifikálja az 1925-i genfi egyezményt, amely eddig még ezt nem tette meg. Ez az egyezmény — mint ismeretes — a vegyi bakteriológiai és biológiai fegyverek elsőként való alkalmazását tiltja, tehát általános érvényre emelkedése az első lépés volna e fegyverek teljes eltiltása felé.

A HÉTEN CSATLAKOZOTT a genfi egyezményhez — 44 év késéssel — az Egyesült Államok, ami önmagában véve pozitív jelenség. A csatlakozás értékét azonban csökkenti, hogy Washington önkényesen kivonta a be nem vethető vegyi fegyverek köréből azokat a növényzet elpusztítására

használt vegyszereket, amelyeket évek óta alkalmaz a vietnami háborúban, s amelyek — ha nem is közvetlenül az ember ellen irá- nyylnak — következményeiben épp oly veszélyesek, mint bármely más vegyi fegyver.

Tovább gyűrűztek ezen a héten a világméretű felháborodás hullámai a nemrég napfényre került, de még tavaly elkövetett amerikai tömegmészárlás fölött. A több mint ötszáz My Lay-i áldozat, öregek, nők és gyermekek szörnyű pusztulásának részletei megrázták az amerikai társadalmat is. A Ni- xon-kurmány, amely szerette volna elkenni az ügyet, kénytelen alapos katonai ügyészi vizsgálatot folytatni. Az egyik tettes ellen már vádat is emeltek. A jelek azonban azt mutatják, hogy a vizsgálatot csupán a közvetlen tettesek ellen akarják folytatni és még ezeket sem feltétlenül büntetik meg, jogászi formulák mögé bújtatva a részben már leszerelt banditákat. Teljes mértékben érthető és indokolt, hogy a/ párizsi, Vietnammal foglalkozó négyes értekezleten a VDK és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány megbízottai az ügygyei kapcsolatban valóságos vádbeszédet mondtak el az Egyesült Államok és a sai- goni bábrendszer ellen.

A HÉTEN VOLT a máso-1 dik évfordulója annak a Biztonsági Tanácsban hozott határozatnak, amely kötelezte Izraelt csapatainak a megszállt területekről való kivonására. Az évfordulón hat szocialista ország, a Szovjetunió, Magyarország Lengyelország, az NDK, Csehszlovákia és Bulgária kormánya, illetve kommunista pártja nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államokat és Izraelt, amiért a BT-ha- tározat makacs szabotálásá- val lehetetlenné teszi a béke helyreállítását a Közel- Keleten. Ugyanakkor az Egyesült Arab Köztársaság elutasította az Egyesült Államoknak azt a legutóbbi politikai kezdeményezését, amely kizárólag egyiptomi- izraeli problémára akarta leszűkíteni a közel-keleti válságot, nem érintve a Jordániától, illetve Szíriától erőszakkal elvett területek jövőjét Hírek érkeztek arról, hogy a négy nagyhatalom képviselői az ENSZ-ben rövidesen — talán már a jövő héten — újból tárgyalni kezdenek a közel-keleti rendezésről.

Hajdú János

Jó napot, Mongólia

V. Jurták és városok

Modern városrész Ulánbátorban.

— Kiugrunk, ide a közeibe. Jövünk és megyünk. Egy kis kóstolónak — mondja Mózes Endre, a vízkutatók vezetője, miközben megigazítja fekete keretes szemüvegét az orrán. A mongol utak jóvoltából szerintem még itthon is, évek múltán is percenként igazgatja majd a szemüvegét, úgy megszokta ezt a mozdulatot. A „kiugrunk’” valóban nem nagy távolságot jelent, mindössze tán oda-vissza sem többet, mint másfélszáz kilómétert. Dzummod, a vízkutatók fő bázisa ugyanis Ulánbátor mellett van. A város ajmak székhely, jelentős létszámú település, egy a tizennyolc közül. de a legnagyobbak közűi. Persze a „nagyság” itt más mérettel méretik: talán ha háromezer ember lakja.

Mongólia másfél millió négyzetkilométernyi területének túlnyomó többsége teljesen alkalmatlan a földművelésre. Amit lehet, s ahol lehet művelni, ott már évek óta kísérleteznek és nem is eredménytelenül

Említettem már, hogy legalább 15 millió birka, vagy hárommillió ló, nem kevesebb tehén, jak, s talán a milliós számot is elérő teve adja a mongol gazdasági élet, a nemzeti jövedelem is majd háromnegyed részét. S az ilyen állattenyésztői élet, az éghajlati s talajtani viszonyok, a krónikus vízhiány aligha teszi lehetővé a gyors urbanizációt, a sokáig való egy helyben lakást. l

Ma ig mindennapos látvány, amint három-négy tevéből álló karaván bandukol Ulánbátorból dél felé. vagy éppen fordítva több száz, vagy

ezres kondákat lóhátról terelgető karavánok indulnak délről észak, a főváros felé — legel tét vg. Az előbbiek az egyéves, avagy éppen kétéves vonulás után. végigle- geitetve fél Mongólián a jószágot, megérkeztek az ulán. bátori vágóhídra — épül ú.j, például már Darhanban js, éppen a magyarok építik — és most már mennek „haza”; az utóbbiak még útközben vannak. S az is természetes látvány, hogy egy hegygerincről letekintve a széles öblű és messziről zöld. közelről bizony ritkán füves, sziklás völgyben két-haiom jurta fehérük, s körülöttük öt, vagy éppen tíz kilóméteres körzetben a legelésző jószágok szálazzák a nem éppen dús legelőt.

A mongol nép felemelkedésének útja is nyilvánvaló az erőteljes iparosítás, de ezzel párhuzamosan a feltétlenül szükséges urbanizáció a külterjes állattartásról áttérés a belterjes állattenyésztésre. Hogy egy különösen kegyetlen tél — minden évtizedben akad kettő, néha három is — ne vigye el mondjuk a juhállomány felét! Mint ahogy elvitte az elmúlt esztendőre fordulón is.

Nos. az urbanizáció megindult. Sajátosan, érdekesen, de feltartóztathatatlanul. Ulánbátor, a főváros 260 ezer lakost mondhat masáénak. Hipermodern városrészek váltakoznak az 50-es évek stílusosan, de akkor szükség, szerűen gyorsan és nem szépen emelt épületeivel, as/f'-ltozott utak hőerőmű, amelv az egész várost ellátja gőzfűtéssel. Színházak .mozik, egyre több üzlet, ha még

nem is világvárosi szinten, lüktető au.oioigaiom, s aa autók tüiküléséue minduntalan belevegyül az apró mongol lovak patáinak kopogása a járdán. A lakosság lélekszámú ugyan rendszeresen ingadozik és a gyors ütemű építkezés mellett is, ott állnak a junák. négy-öt, tíz, ötven, bekerítve, hogy „egységes” tömb legyen. De középen ott a villanyoszlop, a jurtákban a vilany ég és rádió szól és a jurta lakója sofőr egy építkezésen.

Dzummod, vagy Ugdalcaj. dam, Darzsalang, vagy Ba- janzsargaland még távolabbi ajmak vagy számjon szí line e.;: i .jj

több-kevesebb lakó. inkább mindig kevesebb, néhány száz lakos csak, de villany, apró kis szálloda, iskola, kultúrterem, étterem és VÍZ! Ezt így kell írni Mongóliában: VÍZ. Mert ez a kultúrát. a higiéniát, az egészségügyet, de az ipart, a mezőgazdaságot es az állattenyésztést is jelenti. Itt van például Darhán. Mongólia Dunaújvárosa. Az új várost pompás sugárút, négy nyom. sávval köti össze a régi és kegyetlenül rossz' országúttal. Európa egyik legmodernebb húskombinátja épül itt. hatalmas malom, nehézipari üzem. építőipari alapanyagokat előállító gyár és természetesen jurták;

Itt nincs városszél. Itt város és jurta van. s a végtelen sztyeppe bekúszik a város közvetlen szélére.

Gvurkó Géza

Következik: Kenyér a hegyek szellemének.

Gerencsér Miklós:

7M&/, a dóUóidaiú

w.

Okos választ kaphattam, gyógyító szándéknál, de Karola csak nyers fordításban tud'a tolmácsolni:

— Ne okoskodj, te náthás bohóc A gyereket elvitték ei ugerbe, de napokon belli wszahozzák. Addig meg

se kiváncsi a kiskorú dumádra. Lehetőleg áttekinthető életet élj ebben a faluban. nehogy zavarba jöjj, ha esetleg alibit kell igazolnod. Világos?

Ezekután kénytelen voltam a titokzatos előkelőség magaslataira emelkedni.

Napjaimat a gondolkodás áhítatának szenteltem, hósz- szú sétákkal üdítettem magam a hegyoldal fenyői alatt, mint Szent Ilona szigetén a korzikai oroszlán, csákó nélkül. Azon túl, hogy gondoskodtak fizikai szükségletemről a penzióban, naponta tíz darab cigarettát is kaptam luxusigényeim kielégítésére. Eiőr.elö- «éfiem nagy hatást gyakorolhatott a vendéglátókra, mert készpénzzel egyszer sem akartak megszégyeníteni. Kellő tapintattal szerettem volna a tudomásukra hozni, hogy ne vigyék ennyire túlzásba a figyelmességet, ne tekintsenek Ruhr-vidéki multimilliomos kohótulajdonosnak, akinek folyó kiadásairól a titkára gondoskodik. Idomulva a világszerte gyorsan fejlődő demokratikus szokásjoghoz, magam szeretnék gondoskodni folyó kiadásaimról. Ezért így szóltam a penzióshoz tolmácsom segítségével:

— Herr Séf, honvágyam van- Állandóan kockás abroszokat látok, meg vörösréz söntéspultokat. És zajok bántanák. örökké hallom, ahogy zörög az automata kassza. Ha ért az extrapszichológiához, akkor a gyógyszert is ismeri lelki kínjaimra.

De a panziósnak még a közönséges pszichológiához sem volt érzéke. Kisstílű dologliis- sággal adta tudtomra Karola révén;

— Vegye tudomásul, Amerika nem adott pénzt a maga trin kelésére.

Egy kifinomult ember ilyenkor nem tehet mást, minthogy megkíméli lelki érzékenységét az alacsonyrendű fukarság támadásától.

De hiába voltam tisztában a magam törékeny értékeivel, lassan rám fonódott a’magány pókhálója. A várakozás egyre nyomasztóbb lett. Minden nap azzal a reménnyel keltem fel, hogy megérkezik a gyermekem, s estig vele együtt hazatérek. Mindhiába. Ráuntam a sétákra is, így hát naphosszat a rádió mellett ültem és hallgattam a kifogyhatatlan muzsikát, amelyet a zenekedvelő Magyar- országnak sugároztak a lakihegyi toronyból. Egyszer csak kővé dermedtem:

— Gömb Izsák cukorgyári főfelügyelő üzeni Üllős Fábián gépkocsivezetőnek, hogy jelentkezzen szolgálattetelre. És ta-ta-ta-tá, ta-ta-ta-tá, hangzott tovább Beethoven Egmont nyitánya. A szédülés iS béleállt a fejembe. Beethoven dübörgő akkord jai felfokozták bennem a hősi pátoszt és hajszálon múlt. hogy nem rohantam haza még abban az órában.

De mint a materialista világnézet ösztönös tekintélye, beláttam, hogy eszmei elhatározásom nem valósulhat meg gazdasági alap nélkül. Következésképp felcsaptam az osztrák villanegyed favágójának. Gyors ember lévén gyorsan elfáradtam, emiatt lassan gyűlt a hazautazáshoz szükséges tőke, s mivel a tüskök aprítását nem voltam hajlandó elvállalni, lényegében részleges munkanélkülinek kellett magam tekinteni. Egyre feszültebbnek éreztem a valóság, a lehetőség és a vágyaim közötti ellentétet. E filozófiai probléma konkrét vetületiben még az is hátráltató mozzanat volt, hogy gyér jövedelmem bizonyos hányadát a létfenntartás folyékony szükségleteire kellett fordítanom a vendéglőben, enyhítendő a honvágy letargikus rohamait.

Ragaszkodva a filozófiai szóhasználathoz, egy szép napon közbeszólt a véletlen, mint a törvényszerűségek esetleges megnyilatkozása. Vagyis: a gyermekem visszaszerzéséért vívott harcom megkoronáztatott a sikerrel! Üzentek a csendőrőrsről, hogy készüljek fel a találkozóra. Egyúttal ruhaneműt

bocsátott rendelkezésemre a Karitász osztrák tagozata Rockefeller New-York-i kormányzó garderobjából. Bankárkalap, bankárfelöltő, bankárcipő: enélkül nem kerülhetett sor a viszontlátásra.

A penziós már hajlandó lett lett volna megkínálni egy fröccsel. de én csak a másodikat, sőt a harmadikat fogadtam el tőle barátságosan. Honnan tudhatta ez a smucig kufár, hogy gentleman külsőm mögött egy melegen érző munkásapa szive dobogott, ünnepélyes ritmusban a lámpaláztól. Türelmetlen képzeletem ezerszer és ezerszer elém varázsolta önnön kisdedemet, miközben az a cifraszűrös mamája eléggé el nem ítélhető hiúsággal cico- mázta magát a találkozóra. Hogy levezessem emésztő izgalmamat, a rádión babráltam És niegint mellbe vágott az üzenet:

— Gömb Izsák cukorgyári főfelügyelő üzeni Üllős Fábián gépkocsivezetőnek, hogy jelentkezzen szolgálattételre. Útiköltséget megtérítjük. Akadályoztatása esetén küldjön értesítést. — S nyomban a muzsika: Arany mezők, ezüst folyók, stb...

Lámpalázam immár honfi» búval keveredett és megin- gathatatlanná szilárdult bennem a hazatérés szándéka.'Ez az eltökéltség konokabb már nem is lehetett volna, amikor befutott a kis Volkswagen busz az eingrábeni villanegyedbe. Karola, mint született önző, elém lü rakodott és nyomban elorozta tizenegyhó- napos leánykámat. Ott volt a csendflrörs szívélyes parancsnoka is, hogy felvilágosítson:

— A gyermek nem szállhat le a buszról, ellenben ön is szíveskedjék felszállni. Uj helyre költöznek, ahol a szabad világ biztosítani fogja boldog jövőjüket.

— De én vissza akarok menni Magyarországra, méghozzá a gyermekkel!

— Hát csak menj, te tántorgó pacalós — rágalmazott Karola, ki tudja hányadszor, — A gyerek velem maradi mert csak így tudom ellened nevelni! ■

A csendőr közben sürgetett;

— Beszállni, beszállni! Itt az idő pénz! Ha nem siet, megelőzik a célratörőbbek!

(Folytatjuk)