Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

3. oWa! KELET-MA6YAR0RSZAG f969. november 9&. Egy hét a világpolitikában ü Moszkva és Washington ratifikálta, Bonn aláírta az atomsorompó-szerződést Ilii Javaslat az ENSZ-ben a vegyi- és a bio­lógiai fegyverek eltiltásáról I A tömegmészárlások ügye a párizsi Vietnam-értekezlet előtt RITKÁN FORDUL ELŐ, hogy néhány nap alatt any- nyi érdemleges lépés történ­jek a nemzetközi politika egyik kulcsproblémája, a fegyverkezési verseny csök­kentésével kapcsolatban, mint az elmúlt héten. Köz­ismert, hogy a szocialista országok több évtizedes, az általános és teljes leszere­lést követelő politikájá­nak eddig a legfontosabb részleteredménye, az úgyne­vezett atomsorompó-egyez- mény, mely a nukleáris fegyverek további elterjedé­sét hivatott megakadályoz­ni. A szerződést — hosszú évek tárgyalásai után — ta­valy július elsején írták alá egyidejűleg Moszkvában, Wa­shingtonban és Londonban, s azóta több, mint 90 állam csatlakozott hozzá. Az el­múlt hétfőn a két nukleáris szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok rati­fikálta Is a szerződést.. Az aláírás és a megerősítés kö­rött eltelt', több, mint egy esztendő nem valamiféle bü­rokratikus lassúság követ­kezménye. Politikai oka volt a várakozásnak, elsősorban az, vajon hajlandó-e csatla­kozni a szerződéshez a tő­kés világ jelentős gazdasági hatalma és az európai erő­viszonyok egyik kulcsténye­zője, a Német Szövetségi Köztársaság. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok hétfőn már abban a biztos tudatban ra­tifikálta a szerződést, hogy néhány napon belül a Né­met Szövetségi Köztársaság is aláírja. Az aláírás pénte­ken meg is történt, és bár a Brandt—Scheel kormány az ellenőrzés problémájának megoldásához köti a parla­menti ratifikálást, az NSZK új kormánya mégis meg­tette az első konkrét lépést egy olyan külpolitika útján, amély észrevehetően eltér az előző kormányok veszedel­mes agresszív irányvonalától. Az atomsorompó-szerződés- sel kapcsolatban érdemes emlékeztetni arra. hogy — sajnos — két nukleáris hata­lom, Kína és Franciaország mind a mai napig nem írta alá az okmányt. HELSINKIBEN A HÉTEN háromszor találkozott a stra­tégiai fegyverkezési verseny csökkentéséről tárgyaló szov­jet és amerikai küldöttség. A tanácskozás továbbra is teljes titoktartás mellett fo­lyik, amit azonban ezúttal pozitívumként értékel szinte az egész világsajtó. A propa­gandamérkőzés kiiktatása ugyanis ezen a roppant ké­nyes területen előfeltétele a tárgyilagos eszmecserének." A helsinki megbeszéléseket kü­lönben mind Moszkvá­ban, mind Washington­ban kedvezően érté­kelték, noha hangsúlyozták, hogy egyelőre még csak az előkészítő szakaszban tarta­nak a delegációk. Két kezdeményezése is volt ezen a héten a szocialista or­szágoknak az ENSZ-ben. Az 1. számú politikai bizottság­ban a Varsói Szerződéshez tartozó államok és Mongólia képviselői határozati javas­latot terjesztettek elő a ve­gyi és biológiai fegyverek kifejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának teljes betiltására és a meglévő készletek megsemmisítésére. Néhány nappal később há­rom ország, hazánk, a Len­gyel Népköztársaság és Mongólia azt a javaslatot is előterjesztette, hogy 1970-ben minden olyan Ország ratifi­kálja az 1925-i genfi egyez­ményt, amely eddig még ezt nem tette meg. Ez az egyez­mény — mint ismeretes — a vegyi bakteriológiai és biológiai fegyverek elsőként való alkalmazását tiltja, te­hát általános érvényre emel­kedése az első lépés volna e fegyverek teljes eltiltása felé. A HÉTEN CSATLAKO­ZOTT a genfi egyezményhez — 44 év késéssel — az Egye­sült Államok, ami önmagá­ban véve pozitív jelenség. A csatlakozás értékét azon­ban csökkenti, hogy Wa­shington önkényesen kivon­ta a be nem vethető vegyi fegyverek köréből azokat a növényzet elpusztítására használt vegyszereket, ame­lyeket évek óta alkalmaz a vietnami háborúban, s ame­lyek — ha nem is közvet­lenül az ember ellen irá- nyylnak — következményei­ben épp oly veszélyesek, mint bármely más vegyi fegyver. Tovább gyűrűztek ezen a héten a világméretű felhá­borodás hullámai a nemrég napfényre került, de még ta­valy elkövetett amerikai tö­megmészárlás fölött. A több mint ötszáz My Lay-i áldo­zat, öregek, nők és gyerme­kek szörnyű pusztulásának részletei megrázták az ame­rikai társadalmat is. A Ni- xon-kurmány, amely szeret­te volna elkenni az ügyet, kénytelen alapos katonai ügyészi vizsgálatot folytatni. Az egyik tettes ellen már vádat is emeltek. A jelek azonban azt mutatják, hogy a vizsgálatot csupán a köz­vetlen tettesek ellen akar­ják folytatni és még ezeket sem feltétlenül büntetik meg, jogászi formulák mögé búj­tatva a részben már lesze­relt banditákat. Teljes mér­tékben érthető és indokolt, hogy a/ párizsi, Vietnammal foglalkozó négyes értekezle­ten a VDK és a dél-vietna­mi ideiglenes forradalmi kormány megbízottai az ügy­gyei kapcsolatban valóságos vádbeszédet mondtak el az Egyesült Államok és a sai- goni bábrendszer ellen. A HÉTEN VOLT a máso-1 dik évfordulója annak a Biztonsági Tanácsban hozott határozatnak, amely kötelez­te Izraelt csapatainak a megszállt területekről való kivonására. Az évfordulón hat szocialista ország, a Szovjetunió, Magyarország Lengyelország, az NDK, Csehszlovákia és Bulgária kormánya, illetve kommunis­ta pártja nyilatkozatban ítél­te el az Egyesült Államokat és Izraelt, amiért a BT-ha- tározat makacs szabotálásá- val lehetetlenné teszi a bé­ke helyreállítását a Közel- Keleten. Ugyanakkor az Egyesült Arab Köztársaság elutasította az Egyesült Álla­moknak azt a legutóbbi po­litikai kezdeményezését, amely kizárólag egyiptomi- izraeli problémára akarta leszűkíteni a közel-keleti vál­ságot, nem érintve a Jor­dániától, illetve Szíriától erő­szakkal elvett területek jövő­jét Hírek érkeztek arról, hogy a négy nagyhatalom képviselői az ENSZ-ben rö­videsen — talán már a jövő héten — újból tárgyalni kez­denek a közel-keleti rende­zésről. Hajdú János Jó napot, Mongólia V. Jurták és városok Modern városrész Ulánbátorban. — Kiugrunk, ide a közei­be. Jövünk és megyünk. Egy kis kóstolónak — mondja Mózes Endre, a vízkutatók vezetője, miközben megiga­zítja fekete keretes szemüve­gét az orrán. A mongol utak jóvoltából szerintem még itthon is, évek múltán is percenként igazgatja majd a szemüvegét, úgy megszokta ezt a mozdulatot. A „kiug­runk’” valóban nem nagy távolságot jelent, mindössze tán oda-vissza sem többet, mint másfélszáz kilómétert. Dzummod, a vízkutatók fő bázisa ugyanis Ulánbátor mellett van. A város ajmak székhely, jelentős létszámú település, egy a tizennyolc közül. de a legnagyobbak közűi. Persze a „nagyság” itt más mérettel méretik: talán ha háromezer ember lakja. Mongólia másfél millió négy­zetkilométernyi területének túlnyomó többsége teljesen alkalmatlan a földművelés­re. Amit lehet, s ahol lehet művelni, ott már évek óta kísérleteznek és nem is ered­ménytelenül Említettem már, hogy leg­alább 15 millió birka, vagy hárommillió ló, nem keve­sebb tehén, jak, s talán a milliós számot is elérő teve adja a mongol gazdasági élet, a nemzeti jövedelem is majd háromnegyed részét. S az ilyen állattenyésztői élet, az éghajlati s talajtani viszonyok, a krónikus víz­hiány aligha teszi lehetővé a gyors urbanizációt, a sokáig való egy helyben lakást. l Ma ig mindennapos lát­vány, amint három-négy te­véből álló karaván bandukol Ulánbátorból dél felé. vagy éppen fordítva több száz, vagy ezres kondákat lóhátról te­relgető karavánok indulnak délről észak, a főváros felé — legel tét vg. Az előbbiek az egyéves, avagy éppen két­éves vonulás után. végigle- geitetve fél Mongólián a jó­szágot, megérkeztek az ulán. bátori vágóhídra — épül ú.j, például már Darhanban js, éppen a magyarok építik — és most már mennek „haza”; az utóbbiak még útközben vannak. S az is természetes látvány, hogy egy hegyge­rincről letekintve a széles öblű és messziről zöld. kö­zelről bizony ritkán füves, sziklás völgyben két-haiom jurta fehérük, s körülöttük öt, vagy éppen tíz kilómé­teres körzetben a legelésző jószágok szálazzák a nem éppen dús legelőt. A mongol nép felemelke­désének útja is nyilvánvaló az erőteljes iparosítás, de ez­zel párhuzamosan a feltétle­nül szükséges urbanizáció a külterjes állattartásról átté­rés a belterjes állattenyész­tésre. Hogy egy különösen kegyetlen tél — minden év­tizedben akad kettő, néha három is — ne vigye el mondjuk a juhállomány fe­lét! Mint ahogy elvitte az elmúlt esztendőre fordulón is. Nos. az urbanizáció meg­indult. Sajátosan, érdekesen, de feltartóztathatatlanul. Ulánbátor, a főváros 260 ezer lakost mondhat masáénak. Hipermodern városrészek váltakoznak az 50-es évek stílusosan, de akkor szükség, szerűen gyorsan és nem szépen emelt épületeivel, as/f'-ltozott utak hőerőmű, amelv az egész várost ellátja gőzfűtéssel. Színházak .mo­zik, egyre több üzlet, ha még nem is világvárosi szinten, lüktető au.oioigaiom, s aa autók tüiküléséue mindunta­lan belevegyül az apró mon­gol lovak patáinak kopogása a járdán. A lakosság lélek­számú ugyan rendszeresen ingadozik és a gyors ütemű építkezés mellett is, ott áll­nak a junák. négy-öt, tíz, ötven, bekerítve, hogy „egy­séges” tömb legyen. De kö­zépen ott a villanyoszlop, a jurtákban a vilany ég és rá­dió szól és a jurta lakója sofőr egy építkezésen. Dzummod, vagy Ugdalcaj. dam, Darzsalang, vagy Ba- janzsargaland még távolabbi ajmak vagy számjon szí li­ne e.;: i .jj több-kevesebb lakó. inkább mindig kevesebb, néhány száz lakos csak, de villany, apró kis szálloda, iskola, kultúrterem, étterem és VÍZ! Ezt így kell írni Mongóliá­ban: VÍZ. Mert ez a kultú­rát. a higiéniát, az egészség­ügyet, de az ipart, a mező­gazdaságot es az állattenyész­tést is jelenti. Itt van pél­dául Darhán. Mongólia Du­naújvárosa. Az új várost pompás sugárút, négy nyom. sávval köti össze a régi és kegyetlenül rossz' országúttal. Európa egyik legmodernebb húskombinátja épül itt. ha­talmas malom, nehézipari üzem. építőipari alapanyago­kat előállító gyár és termé­szetesen jurták; Itt nincs városszél. Itt vá­ros és jurta van. s a végte­len sztyeppe bekúszik a vá­ros közvetlen szélére. Gvurkó Géza Következik: Kenyér a he­gyek szellemének. Gerencsér Miklós: 7M&/, a dóUóidaiú w. Okos választ kaphattam, gyógyító szándéknál, de Ka­rola csak nyers fordításban tud'a tolmácsolni: — Ne okoskodj, te náthás bohóc A gyereket elvitték ei ugerbe, de napokon be­lli wszahozzák. Addig meg se kiváncsi a kiskorú dumádra. Lehetőleg áttekint­hető életet élj ebben a falu­ban. nehogy zavarba jöjj, ha esetleg alibit kell igazolnod. Világos? Ezekután kénytelen voltam a titokzatos előkelőség magas­lataira emelkedni. Napjaimat a gondolkodás áhítatának szenteltem, hósz- szú sétákkal üdítettem magam a hegyoldal fenyői alatt, mint Szent Ilona szigetén a korzi­kai oroszlán, csákó nélkül. Azon túl, hogy gondoskodtak fizikai szükségletemről a pen­zióban, naponta tíz darab ci­garettát is kaptam luxusigé­nyeim kielégítésére. Eiőr.elö- «éfiem nagy hatást gyakorol­hatott a vendéglátókra, mert készpénzzel egyszer sem akartak megszégyeníteni. Kel­lő tapintattal szerettem vol­na a tudomásukra hozni, hogy ne vigyék ennyire túlzásba a figyelmességet, ne tekintse­nek Ruhr-vidéki multimilli­omos kohótulajdonosnak, aki­nek folyó kiadásairól a titká­ra gondoskodik. Idomulva a világszerte gyorsan fejlődő demokratikus szokásjoghoz, magam szeretnék gondoskod­ni folyó kiadásaimról. Ezért így szóltam a penzióshoz tol­mácsom segítségével: — Herr Séf, honvágyam van- Állandóan kockás abro­szokat látok, meg vörösréz söntéspultokat. És zajok bán­tanák. örökké hallom, ahogy zörög az automata kassza. Ha ért az extrapszichológiához, akkor a gyógyszert is ismeri lelki kínjaimra. De a panziósnak még a kö­zönséges pszichológiához sem volt érzéke. Kisstílű dologliis- sággal adta tudtomra Karola révén; — Vegye tudomásul, Ame­rika nem adott pénzt a ma­ga trin kelésére. Egy kifinomult ember ilyen­kor nem tehet mást, mint­hogy megkíméli lelki érzé­kenységét az alacsonyrendű fukarság támadásától. De hiába voltam tisztában a magam törékeny értékeivel, lassan rám fonódott a’magány pókhálója. A várakozás egy­re nyomasztóbb lett. Minden nap azzal a reménnyel kel­tem fel, hogy megérkezik a gyermekem, s estig vele együtt hazatérek. Mindhiába. Ráuntam a sétákra is, így hát naphosszat a rádió mel­lett ültem és hallgattam a ki­fogyhatatlan muzsikát, ame­lyet a zenekedvelő Magyar- országnak sugároztak a la­kihegyi toronyból. Egyszer csak kővé dermedtem: — Gömb Izsák cukorgyári főfelügyelő üzeni Üllős Fá­bián gépkocsivezetőnek, hogy jelentkezzen szolgálattetelre. És ta-ta-ta-tá, ta-ta-ta-tá, hangzott tovább Beethoven Egmont nyitánya. A szédülés iS béleállt a fejembe. Beet­hoven dübörgő akkord jai fel­fokozták bennem a hősi pá­toszt és hajszálon múlt. hogy nem rohantam haza még ab­ban az órában. De mint a materialista vi­lágnézet ösztönös tekintélye, beláttam, hogy eszmei elha­tározásom nem valósulhat meg gazdasági alap nélkül. Következésképp felcsaptam az osztrák villanegyed favá­gójának. Gyors ember lévén gyorsan elfáradtam, emiatt lassan gyűlt a hazautazáshoz szükséges tőke, s mivel a tüskök aprítását nem voltam hajlandó elvállalni, lényegé­ben részleges munkanélküli­nek kellett magam tekinteni. Egyre feszültebbnek éreztem a valóság, a lehetőség és a vá­gyaim közötti ellentétet. E filozófiai probléma konkrét vetületiben még az is hátrál­tató mozzanat volt, hogy gyér jövedelmem bizonyos hánya­dát a létfenntartás folyékony szükségleteire kellett fordíta­nom a vendéglőben, enyhí­tendő a honvágy letargikus rohamait. Ragaszkodva a filozófiai szóhasználathoz, egy szép na­pon közbeszólt a véletlen, mint a törvényszerűségek esetleges megnyilatkozása. Vagyis: a gyermekem vissza­szerzéséért vívott harcom megkoronáztatott a sikerrel! Üzentek a csendőrőrsről, hogy készüljek fel a találko­zóra. Egyúttal ruhaneműt bocsátott rendelkezésemre a Karitász osztrák tagozata Rockefeller New-York-i kor­mányzó garderobjából. Ban­kárkalap, bankárfelöltő, ban­kárcipő: enélkül nem kerül­hetett sor a viszontlátásra. A penziós már hajlandó lett lett volna megkínálni egy fröccsel. de én csak a máso­dikat, sőt a harmadikat fo­gadtam el tőle barátságosan. Honnan tudhatta ez a smucig kufár, hogy gentleman kül­sőm mögött egy melegen ér­ző munkásapa szive dobogott, ünnepélyes ritmusban a lám­paláztól. Türelmetlen képze­letem ezerszer és ezerszer elém varázsolta önnön kis­dedemet, miközben az a cif­raszűrös mamája eléggé el nem ítélhető hiúsággal cico- mázta magát a találkozóra. Hogy levezessem emésztő iz­galmamat, a rádión babrál­tam És niegint mellbe vágott az üzenet: — Gömb Izsák cukorgyári főfelügyelő üzeni Üllős Fá­bián gépkocsivezetőnek, hogy jelentkezzen szolgálattételre. Útiköltséget megtérítjük. Akadályoztatása esetén küld­jön értesítést. — S nyomban a muzsika: Arany mezők, ezüst folyók, stb... Lámpalázam immár honfi» búval keveredett és megin- gathatatlanná szilárdult ben­nem a hazatérés szándéka.'Ez az eltökéltség konokabb már nem is lehetett volna, amikor befutott a kis Volkswagen busz az eingrábeni villane­gyedbe. Karola, mint szüle­tett önző, elém lü rakodott és nyomban elorozta tizenegyhó- napos leánykámat. Ott volt a csendflrörs szívélyes parancs­noka is, hogy felvilágosítson: — A gyermek nem szállhat le a buszról, ellenben ön is szíveskedjék felszállni. Uj helyre költöznek, ahol a sza­bad világ biztosítani fogja boldog jövőjüket. — De én vissza akarok menni Magyarországra, még­hozzá a gyermekkel! — Hát csak menj, te tán­torgó pacalós — rágalmazott Karola, ki tudja hányadszor, — A gyerek velem maradi mert csak így tudom ellened nevelni! ■ A csendőr közben sürge­tett; — Beszállni, beszállni! Itt az idő pénz! Ha nem siet, megelőzik a célratörőbbek! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents