Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-29 / 277. szám
4. oldal KELET-MAG Y ARORSZAG 19G9. november 9. Szülők fóruma A félelemről A boldognak mondott — sajnos nem mindig boldog — gyermekkor beárnyékolói között az első helyek egyikén áll a félelem. A kisgyermek hajlamos a félelemre, kevés az olyan gyermek, aki mentes volna tőle. Ez a gyermek helyzetéből következik: gyenge, tapasztalatlan, magára hagyva elpusztulna. így természetszerűen legjobban az egyedülléttől fél, innen származik a gyermek kétségbeesése. ha anyja, aki számára a legfőbb biztonságot, jelenti, eltávozik. A sötétségtől való félelem tulajdonképpen az egyedüllét félelmének másik formája: a sötétben a gyermek teljesen magára hagyott, hiszen még az ismerős tárgyakat sem láthatja; ezenkívül —■ elképzelése szerint — a sötétben mindenféle ismeretlen veszély leselkedik rá. A gyermek félelme az isméretlentől — új környezettől, idegén emberektől, de akár egy-egy különös alakú, eddig nem látott játékszertől is — szintén köny- nyen megérthető és elég gyakori. Sok kisgyermek fél különös, erős zajoktól, pl. a porszívó zűgásától és igen gyakori a kutyától, lótól vagy más állattól való félelem. Az állat kiszámíthatatlan, a gyermeket megijesztő mozdulatokat tesz, a kutya fogát vicsorítja, ugat, lehet, hogy a gyermeknek már ijesztő tapasztalatai is vannak vele kapcsolatban. Egyáltalán nem ritka gyermekeknél a halálfélelem, különösen ha közvetlen vagy távolabbi környezetében halálesetek fordultak , elő. Egy66 gyermekeket a félelem éjjel rohamszerűen lep meg (az orvosok „pravor noctur- nus”-nak, „éjjeli rémületnek” nevezik ezt a jelenséget): álmukban felsírnak, felsikolta- nak. csak nehezen lehet megnyugtatni őket. A gyermek irreális, azaz a valóságban indokolatlan félelmeinek legjellemzőbb korszaka a 2—5 éves kor; később a heves félelmek elcsitulnak, a félősség többnyire csak ott marad meg, ahol azt a környezet helytelen magatartása erősíti. Sok gyermek a reális, indokolt félelmeket túlozza el; gyakori a 6—7 éves, de még az annál idősebb gyermeknél Is az iskolától való félelem (reggel nem tud enni, hány; ha felhívják, remeg, nem tud megszólalni). Megint más természetűek a sok serdülőnél fellángoló lelkiismereti félelmek bizonyos eltitkolt, sokszor szexuális természetű tettek következményeitől. A szülők el6ő kötelessége, hogy ne fokozzák a gyermek télelmét a saját félelmeikkel — a zivatartól való félelmükkel, a hernyótól, bogártól való undorodásukkal — vagy babonás hiedelmeikkel. Ne fokozzák a gyermek félelmeit ijesztő mesékkel: a gyermek halljon sok mesét, de kerüljük azokat, amelyekben gyermekeket kitesznek, elrabolnak, megölnek. Ne beszéljünk a gyermek előtt a valóságban megtörtént ijesztő eseményekről, balesetekről, operációkról, rablótámadásokról sem. És ami a legfontosabb: ne használjuk ki a gyermek fé- lósségét „nevelési” célokra, ne fenyegessük a gyermeket. A gyermek meglevő félelmeinek igyekezzünk felkutatni az okát: tulajdonképpen mitől fél, hol, kitől hallott valami ijesztőt. Igyekezzünk tőlünk telhetőén megnyugtatni. Kézen fogva vigyük a padlásra, pincébe, mutassuk meg, hogy ott semmi félelmes nincs. Ne gúnyoljuk félőssége miatt, ne kénvpzerítsük, hogy úrrá legyen rajta. A hozzánk való bizalom ébren tartásával, kemény büntetések elkerülésével enyhítsük bűntudatból fakadó, lelkiismereti félelmeit. A helyes nemi nevelés elejét veheti sok serdülőkori félelemnek. Gárdonyi Géza: «4 léthfsMfm Képregény változat: Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pál (X jövő szombati számun kban folytatjuk.) GYEREKEKNEK Boldogság-tündér Igencsak unta marékszám szórni a rózsákat, ezért elhatározta hogy megszökik. Harmatból szőtt fatyolába néhány szem diót, almát és mogyorót kötött. Aztán odament a Tündérország bejáratát őrző hétfejű sárkányhoz és felszólította: — Gyorsan nyisd ki az aranykaput.' Sürgős küldetést kaptam. — Micsodaaa? — A sárkánynak tátva maradt mind a hét szája. Amikor meg álmosan elbóbiskolt, s mind a tizennégy szemét lecsukta, tündérke az egyik oszlophoz ezüstszálat kötött. S hipp- hopp, a Saturnuson termett. Illendően köszönt a kopasz bolygónak, és megkérdezte: — Mondd csak, apó, hogyan juthatnék el a Földre? — Hát az egy kicsit bajos. No, de ne búsulj! Iderendelem a legnagyobb üstököst, az majd elvisz. Boldogság-tündér alaposan megszeppent, amikor a mélybe pillantott. De kíváncsisága győzött. Amint az üstökös előállt, gyorsan a hátára kapaszkodott. Odalent gyengén felfogták a selyemrét fűszálai, Tündérke szépen megköszönte és útnak indult. Ment. mendegélt. Egyszer csak egy falusi állomásra ért. Alig pillantott körül, dübörgés remegtette meg a földet. Ijedtében a vasutas zsebébe bújt, onnan nézte reszketve az ismeretlen szörnyeteget. Az megállás nélkül tovarobogott. Beállt a másik vonat. Tündérke látta, hogy sokon felszállnak. Gondolt egyet, és egy néni nyomába szegődött. Elrejtőzött a kezében lévő virágcsokorba és hallgatózott. A néni kényelmesen elhelyezkedett, és így mesélt útitársainak: — Megyek etz unokámhoz. Szőlőt, mustot viszek neki. Édesapjának meg egy kis tavalyi bort._ Tündérke megszomjazott, hát belekóstolt a borba. Attól aztán olyan jókedve kerekedett, hogy énekelni kezdett, és majdnem elárulta magát. Az üvegtetői pályaudvarról egy furcsa bogárhoz mentek. Felemelték a hátát. Betették a kosarat, a fonott üveget, azután maguk is be leültek. Néhány perc múlva sokemeletes ház előtt álltak meg. A bogár lent maradt, ők pedig beléptek egy kalitkába. Megnyomtálc a gombot, és hamarosan a ház legfelső emeletén voltak. Ott leültek egy szépen terített asztalhoz. Megvacsoráztak. Később a kisfiú átrendezte a karosszéket, s leültek egy különös doboz elé. — Hát es meg mi lehet? — töprengett a tündér. Hanem amikor megjelent a fogait vi- csorgató oroszlán, félelmében beugrott a kiságyba, és magára rántotta a paplant. Csak nagy sokára merte kidugni a fejét, hogy nézze a varázsdobozt. — Eget, tengert, még a föld mélyét is elővarázsolja. Ha ezt elmondom tündértest véreimnek, tán el se hiszik. Es milyen furcsa neve van: televízió. Reggel frissen ébredt, s nagyot kacagott, mikor a napsugár a fülébe súgta: — Tündérországban már mindent tűvé tettek érted. El sem tudják képzelni, hol lehetsz. A kisfiú édesanyja egy sziszegő, nagy hasú kígyót vezetett a szobába. — Jaj nekem1 Végem vdn! — reszketett a csillár tetején. Csak akkor nyugodott meg, amikor látta, hogy a kígyó a porszemeket kapja be. Délután az egész család kirándulni ment, a szárnyashajóval. Tündérke bámulattal nézte a csipkés tornyú várat, az ívelő hidakat és bánatosan sóhajtott: — Nemsokára haza kell mennem. Otthon nincs ennyi mulatság -- sokkal unalmasabb az élet. Egyszer csak csengő hangra lett figyelmes. Egy szőke kislány a meséskönyvéből olvasott: „„Tudod-e Gyurikám, hol van Tündérország? Élt ott hajdanában három kicsi tündér. A Boldogság-tündér egész marékkai szórta a rózsát, ahová léptek...’’ — Nohát! Engem még itt is ismernek! — örvendezett Tündérke. Hanem erre megszólalt a kisfiú: — Édesapám, ugye ez csak kitalálás? — Igen. De gyermekkoromban én is szerettem az ilyen mesét. Képzeletben szívesen kószáltam Tündérországban. Hanem tudjátok-e, hogy a tündérek országa nincs is olyan messze. Ha mindenki tanul, dolgozik — itt, a földön lesz Tündérország —, válaszolta az apa. Boldogság-tündérke ekkor így kiáltott a felhők felé: — Azonnal küldjétek értem! Rendkívül fontos értesüléseim vannak. Rövidesen költözködni fogunk! VÍZSZINTES: 1. Meg fejtendő. 6. Személyetek. 7. Fanyar Ízű termése van. 8. ZK. 9. Német női név. 11. Hasonlító, mutató szó. 12. Olyan személy, aki nem saját házában lakik. 14. Névelős háziállat. 16. Megfejtendő. 18. Némán lóg!!! 29. Azonos magánhangzók. 21. „... mi a kö, tyúkanyó kend". 22. Film- érzékenység mértékegysége, 24. Vékony, keskeny deszka. 25. Női név. 27. Fésű betűt keverve. 28. Húros hangszer. 29. Szemtelen szárnyas rovar. FÜGGŐLEGES: 1. Kitka női név. 2. Szintén. 2. Kacat. 4. Római 99S. 5. összeMl AZ? Fehér ruhás gyerek voltam, megnőttem, zöld pendelyt hordtam, piros lettem, lehullottam. (.?fí,UZS3J3S^t Első vissza sose tér, második ül, nem beszél, harmadik fal éhesen, nem lakik jól sohasem. (szpzvd ‘művi/ ‘jsnj) Kerek sütőkemence, négy kenyeret rejteget a belseja, (óKT) Fehér tollú kiscsibe, kerek, tál a tó színe, megsütötte Hold-anyó, majd megeszi Nap apó. . (PHl Égig er a gyökere, lapos lombja fekete. (statiujyi Tarbay Endre fordítása vissza szel! 6 Az. ami ételien- ben van. 10. Mezőgazdasági géps ll. Zamata. 13. Oxigén, nátrium vegyjele. 14. Menyasszony. 151 Megfejtendő. 17. Nóta. 19. .„ Loí- lobrlgida. 21. Egymást követő betűk a magyar abe-ben. 23. Azonos mássalhangzók. 24. LEE. 26. Asztalos Tamás. 27. Nem áll, nem is fekszik. Megfejtendő: A közelmúltban emlékszobát avattak tiszteletére Tarpán (függ. 15., vízszintes 1. 1«.). Múlt hcU megfejtés: ANDRAS-NAPI NÉPSZOKÁSOK. Könyvjutalom: Baraksó László Nyíregyháza, Kiss Mária Oj fehértó és Zlvi Erzsébet Csengéé. A hiszékeny varjúról Éhes volt a róka, már hónapok óta, ahány csirke volt az ólban mind, mind elrabolta. Varjú szállt a fára, leszólt a rókára: Fogjunk össze, róka koma. ha csirke nincs, jó lakoma tyúk bögyéböl kukorica; jó lesz vacsorára! Kacagjon rád a kék ég óriás léggömbje, simogasson az alkony csilingelő csöndje. Csillagmadár fürösszön kristálytiszta fényben — aludj, aludj rubintom, drágagyöngyöm, szépe*»_ Drágagyöngyöm rubintom hunyd le Szemed szépen, s tündérekkel bujócskázz álmodban a réten... pettyes blúzos Katica csücsüljön hegyére ujjacskádnak, s szálljon el zümmögve-zenélve— Te is jó vagy, nékem, véled is beérem — Mosolygott a ravasz rókái légy hát segítségem. Varjú szára állott, rögtön földre szállott. Varjúhúsból, róka koma jól bevacsorázott... Kopré József Nagy Ibolya Törd a íe/etíí Ringató
