Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-25 / 273. szám
IG«9. november 28. KSLiT-MAWARORSZAl» HoMMf % Kilenc éve húzódik Kenyérgyárépítés — aggasztó kérdőjelekkel Megtárgyalta a pártbizottság Az átszervezés után a szövetkezeti parasztság helyzete a vásárosnaményi járásban Nyíregyházán és környékén régóta kedvezőtlen a kenyérellátás, a minőség. A sütőipari vállalat üzemei egykori magánsütődék helyén vannak, korszerűtlenek. Nehéz fizikai munkával, viszonylag egészségtelen körülmények között dolgoznak a vállalat emberei. A felszabadulás óta ezen a területen nem sok a változás: csak toldoznak-foldoznak, egyetlen új üzemet nem építettek, amely alkalmas lehetne a mai igények kielégítésére. Természetes igényt fogalmazott meg a központi szerveknek a megyei pártbizottság és a tanács, amikor kérte. Sürgősen épüljön Nyíregyházán új, nagy kapacitású kenyérgyár. Pénz, terület, kapacitás 1960-ban közölte először lapunk a választ egy felelős minisztériumi vezetőtől: az igény jogos, Nyíregyháza kenyérgyárat kap a közeljövőben. 1962-ben indult meg először a tervezés egy új kombinátra, amelyben gabonasiló, malom és kenyérgyár kapcsolódott volna. Az előkészítés azonban három évig elhúzódott, közben a malomipar kilépett. Sokáig nem mozdult a holtpontról a kenyérgyár ügye, amely már ekkor is elkésett. Tovább kellett várni éveket amíg megindulhatott az építkezés. Vagy pénz nem volt, vagy terület, vagy építési kapacitás. 1968 tavaszán mindhárom összejött, s úgy nézett ki. hogy most már semmi akadálya nincs, hogy a nagy jelentőségű tárca- és vállalati beruházás a harmadik ötéves terv végére, 1970 decemberére befejeződjék. Megindult a munka Nyíregyházán és Kisvárdán egy-egy húsztonnás napi teljesítményű kenyérgyár megvalósítására. A megye vezető szervei és a sütőipar azt szerette volna, hogy a gyárak legyenek a legkorszerűbbek, s az ÉLTERV-vei. a tervező vállalattal megegyeztek: a legmodernebb, mindent sütni tudó automata kemencékkel és az országban egyedül alkalmazott klimatikus berendezéssel lássák el a sütőüzemeket. Ilyen kemencék azonban pillanatnyilag csak nyugati országokban vannak, s ezek beszerzéséhez valuta kellett volna, amit a megye nem tud beszerezni. Ezért az eredeti tervet át kellett dolgozni magyar kemencékre. A si'óőipar örömmel vette a hírt. hogy a Hajdú megyei foítőlnari Vállalat kísérletezik egy ilyen kemencével, s megkérte a vállalatot, hogy építsen be egyet az új üzemekbe. A vállalat kemencéje azonban még mindig kísérleti stádiumban van. az építkezés viszont sürgős. Ezért a megmaradó lehetőséget ragadták meg a beruházók: építsenek hagyományos gőzkemencét, amelyet olajjal fűtenek. s amely nem káros a dolgozók egészségére, mert nem szénporos. A klimatikus berendezéssel ugyanakkor állandó levegőcserét is biztosítanak, ez jó hatással van a pékek egészségére és a kenyér minőségére is. A kivitelező bejelentése A változások tehát menet közben zajlottak s nem indokolják, hogy az építőipar ne tartsa eredeti szavát a határidő tartására. Október 22-én — amikor legutóbb összeültek a beruházásban érdekeltek — döbbentek meg újból a beruházók. Ekkor közölte az építőipar, hogy sürgősnek és fontosnak tartja ugyan a megvalósítást, a befejezést azonban csak 1971 áprilisára, illetve májusára tudja vállalni. Túl azon. milyen nagy szüksége van a lakosságnak ezekre a kenyérgyárakra. a tény azért is bosszantó, mert a most meglévő összegek addigra — mivel a negyedik ötéves tervbe léptünk — elveszhetnek. Felelősségre ugyanakkor senkit nem lehet vonni, mert jóllehet az építés több, mint egy éve folyik, e pillanatban még csak szerződéstervezetet sem kötött a beruházókkal az építőipar. így a vállalat határidői nem sokat jelentenek! Az említett tárgyaláson «SNagyon szép vállalkozásba fogott a TITÁSZ: megyénkben három év alatt 58 dolgozójának juttat új lakást. Csak megjegyezzük, hogy a szabolcsi dolgozók nyolc százaléka költözhet új otthonba... Nem mondjuk, hogy mindegyik vállalat képes lenne ilyen erőfeszítésre a dolgo-. zók szociális helyzetének javítása érdekében. Tudjuk, kis vállalatainknál kevés a fejlesztési alap, azt is, hogy a TITÁSZ különleges helyzetben van. Valamire mégis fel kell figyelni. Arra, hogy eddig hiába voltak komoly erőfeszítések a vállalati lakásépítkezések kiterjesztésére. eddig kizárólag az építőhangzott, hogy egyrészt késik a klimatikus berendezés, másrészt a kazánok elkészítésével a két alvállalkozó. A sütőipar illetékese feltette a kérdést: ha az említett vállalatokkal megegyezik az eredeti határidőkben, akkor befejezi-e az eredeti időpontra a munkát az építőipar? A válasz így is nemleges volt. Ugyanakkor olvasták fel a Hajdú megyei építőipar írásbeli válaszát, amely bejelenti. hogy a vállalt határidőket a kemencék beépítésére minden körülmények között tartják. Szívügyük, hogy e fontos létesítmények megvalósuljanak. Tisztázni a vitás kérdéseket! A reális helyzetfelmérés után az illetékesek megállapították hogy még a hetvenegyre kitűzött határidő sem biztos. Ügy látják, hogy csak 1971 decemberében üzemelhetnek az új kenyérgyárak. Ez viszont tarthatatlan állapot. Az ügyben — mivel helyben megegyezni nem tudtak — a M^őgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot is megkeresték, — s újra a megyei vezető szervek lépnek közbe. De miért, kell idáig elmenni? Miért lehet kilenc évig húzódni egy ilyen nélkülözhetetlen beruházásnak — s a befejezés még ismeretlen ! — amikor országos program is a sütőipar nagyarányú fejlesztése. Éppen ideje véglegesen tisztázni ezt a kérdést a beruházóknak, a tervezőknek, a kivitelezőknek, mindazoknak, akik a „bonyolítást” elvállalták, s azért felelősek. Kopka János ipari vállalat fogott nagyobb vállalkozásba. A TITÁSZ-é a második. S az igazgató még azt is bejelentette, hogy társulásokat örömmel fogadnak. Két-há- rom lakás építésére pedig csaknem mindegyik vállalatunk képes. S ha még néhány ilyen vállalat jelentkezik, olcsóbbá válik az építés, s korszerűbb lakásokat kapnak a dolgozók. Ügy véljük, érdemes gondolkodni minden vállalatnál, csatlakozzanak-e a TITÄSZ- hoz. Ha az elhatározás megvan. s gondos ész-érvekkel döntenek az ügyben, bizonyos. hogy Nyíregyházán is előbbre lép a vállalati lakásépítés. K. I. A vásárosnaményi járási pártbizottság a közelmúltban megtárgyalta a termelőszövetkezeti parasztság élet- és munkakörülményeinek és a foglalkoztatottságának alakulását, az átszervezéstől napjainkig. Könnyebben, kevesebb munkával... A pártbizottsági ülés megállapította, hogy a rossz adottságok ellenére is jelentős fejlődést értek el a munkakörülmények alakulásában. Különösen jelentkezik ez a növénytermelésben. .A talajmunkát például teljesen gépesítették, a vetést 80 százalékban végzik géppel. Az utóbbi 2—3 évben erőteljesen megindult a növényápolás, betakarítás, szállítás gépesítése is. Itt a kézi és íogatos erőt mintegy 50 százalékban váltották fel a gépek, de a gabonának már a 90 százalékát gép takarítja be. A sok kézi munkát lekötő növényápolásban is egyre inkább tért hódít a fejlett vegyszeres művelés. A kalászosok 90, a kapások 30 százalékát így művelték. Nem csak könnyebb lett a munka, hanem a „látástól vaku- lásig” való gürcölés is megszűnt. Az állattenyésztésben is megkezdődött a nehéz fizikai munka gépesítése. Az átszervezés évében, lS60-ban csupán egy termelőszövetkezetben alkalmazták a gépi fe- jést, ma már 7-ben, mény-javítás mellett szállt síkra. Például kevés az óvoda, bölcsőde. Ez elsősorban a nőket hátráltatja' a munkában. Többet kell törődni a balesetvédelemmel. Á foglalkoztatási arányok Aos utóbbi években sokat változott a szövetkezeti tagok szemlélete, javult a munkamorál, a végzett munka több és jobb minőségű. Az összes dolgozók száma 8900, ebből családtag 1280 fő. Az egy férfitagra jutó tízórás munkanap 211, egy nődolgozó tagra 151 jut. A családtagok járási átlagban 67 napot dolgoznak évente. Az egyes ágazatokban teljesített munkanapok száma a következőképpen alakul: a növénytermelésben töltik a dolgozók összmunkanapjuk 42 százalékát. Ezzel szemben az állattenyésztésben az ösz- szes munkának csupán 15,2 százalékát használják fel. Ez az arány kedvezőtlen, különösen egy olyan járásban, ahol az állattenyésztésnek ilyen hagyománya és lehetősége van. De a bevételi arányok is azt igazolják, hogy érdemesebb volna az állattenyésztésre több gondot fordítani. Kedvezően alakult viszont a mellék- és segédüzemágakban foglalkoztatottak aránya. Az ipari tevékenységgel együtt ez eléri a felhasznált munkaórák 20 százalékát. Ha azt mondjuk, hogy magas a növénytermelésre fordított óraszám, akkor a vezetésre és az adminisztrációra felhasznált idő egyenesen kedvezőtlen, vagyis túlzott arányú. Járási átlagban az adminisztráció és a vezetés köti le a felhasznált munkaidőnek a 16 százalékát. Ezen belül óriási szóródás van. Például Aranyosapátiban, Barabáson, Vámosatyán csak minden 10—12. óra esik a vezetésre, adminisztrációra, míg Hetében, Jándon minden 4—5. órát erre használják fel. Legkirívóbb az olcsvai adminisztráció, ahol minden ágazat összesen 43 785 órát használt fel 1968-ban és ebből az adminisztráció és vezetés részesedése 12 251 óra, vagyis az olcsvai Űj Életben majdnem minden harmadik óra a nem közvetlen termelőmunkára megy el. A jövedelem alakulása Annak ellenére, hogy a járás postoha adottságú, a tagság jövedelme évről évre fokozatosan emelkedik. Az egy munkanapra jutó kereset 1961-ben 20,54 forint volt, 1968-ban pedig 70,50 forint. Majdnem hasonló arányban nőtt az egy dolgozóra eső évi kereset is. A közösből 1961-ben 5687 forint jutott egy dolgozó tagra, az elmúlt évben pedig 13 433 forint. Az egy napra eső részesedés különösen az utóbbi két évben emelkedett ugrásszerűen. Az első hat évben — 1961—1966 között — 20,54 forintról 35,20 forintra emelkedett az egy napi kereset, 1968-ra pedig elérték a 70,50 forintot. Az új gazdaságirányítási rendszer kedvező hatása és a jó időjárás mellett elsősorban és döntően a tagság jobb munkája, a szervezettebb irányítás és fejlettebb technika hozta ezt a százszázalékos emelkedést, amit két év alatt elértek, örvendetes: nem a közös vagyon rovására fizettek többet. Például 1965-ben az egy főre eső haknozatlan termelési érték 10 600 forint volt, 1963-ban mar 29 450 forintot értek el. Természetesen ezzel nem elégedettek, hiszen a megyei átlagtól 2000 forinttal elmaradtak, de a fejlődés biztató. Megvan« lehetősége annak, hogy jobb munkaszervezéssel, a tudomány, a technika legújabb vívmányainak alkalmazásával a munka termelékenysége tovább növekedjen. Ez pedig, mint ahogy eddig is, magával hozza a jövedelememelkedést. „Beszélő“ számok A járás parasztsága életkörülményeinek változásáról oldalakat lehetne írni. Ehelyett néhány jellemző adatot közlünk. 1965-ben az egy lakásra eső villa nyío- gyasztás 162 kW volt, 1 hónban már 238 kW. Ez a különbség elsősorban a televízió, mosógép, hűtőgép és egyéb villannyal működő háztartási felszerelések gyarapodásának tudható be. A kisiparosok és ktsz-ek áltál végzett szolgáltatások értéke 1960-ban 848 ezer forint volt, 1968-ban mái- 12 millió forintot tett ki. Palackos gázt még 1964-ben csupán három termelőszövetkezeti tag használt, a legutóbbi adatok szerint már 2288 tsz* fogyasztó van. Sorolni lehetne a kiskereskedelmi forgalmat. az orvosi ellátást és így tovább, de végső adatként említsük meg a takarékbetét alakulását: 1960-ban az egyéni parasztoknak 8 millió forintjuk volt a takarék, ban, most a szövetkezeti falvak takarékbetétje 60 millión felül van. Természetesen mindezek ellenére a pártbizottsági ülé. sen nagy hangsúlyt kapott, hogy tovább kell javítani az idős emberek helyzetét, több óvodára, bölcsődére és egyéb szociális, kulturális létesítményre van szükség, aminek alapja a termelés további fokozása. Cs. B. Ezek a tények jelentős változást mutatnak, de a párt- bizottság a további és gyorsabb ütemű munkakörül„t4z ezeréves per eldőlt..." SZERKESZTETTE: BARBARITS MIKLÓS 6. A gazda baja — és a cselédé A birtokelosztási viszonyok a tőkés fejlődés meggyorsulása, az agrárválság nafása következtében egyre szélsőségesebbek lesznek. k Szabolcsi Szabadsajtó 1391. febr. 28-i számában joggal panaszkodik- „A szabolcsi talaj leginkábo homokos, dombos, mely rozst, kukoriezát, burgonyát, tehát olyan növényt terem, melyet mai nehéz kereskedelmi viszonyok mellett olcsón lehet értékesíteni. így nem csoda, ha a szabolcsi kisgazdák naponként szegényülnek. A gazdák szegénysége azt eredményezi, hogy a földbirtok egyes pénzes emberek kezében jön össze, s a hajdan jómódú középosztály zsellérré lakóvá aljasul.” (SZABOLCS MEGYE JÖVŐJE.) A hercegek, grófok, főpapok országgyűlésétől a proletarizáló- dás veszélyével fenyegetett ik-ia- és középtúrtokosok nem sok jót várhatnak. 1897. márc. 28-án így ír a Kisvárdai Lapok: „A GAZDA BAJA — (Az amerikai és kanadai ga- bonadömping miatt baj van a gabonaárakkal.) És bár a kisbirtokos sokkal nehezebben bírja el aránylag súlyosabb terhét, mint a nagybirtokos, a kormányintézkedések mégis inkább annak a támogatását veszik czélba. Pedig éppen a kisbirtokos volna hivatva a társadalmi rend fenntartása érdekében védbástyául szolgálni a szocziálizmus ellen. (Szükséges lenne meggátolni a földbirtok örökösödés útján történő szétaprózódását, mert életképtelen birtoktestek keletkeznek és) mert ez csak itö- réli a pu rasztproletáriátust.” Nem segít természetesen ezen az olyan „földosztás” sem, amelyet nagy garral kommentál a NYIRVIDÉK 1896. SZEPT. 6-1 SZÁMA (Földosztás a .Császárszállás—on”): a Draskóczy-féle birtoknak kb. 600 holdnyi, a város tulaj áo- nában lévő része „nyilvános árverésen kiosztatott’* „nagyon 1 könnyen és feltűnő jó árban jutott új tulajdonoshoz”, holdanként kb. 150 forintos áron kelt el. A város jól járt vele: 60 600 forintért vette és 87 000 forintért adta el. Ez a földosztás tehát ismét ^ csak a pénzes birtokosok számára jelentett gyarapodást. A nincstelen földmunkások száma tovább szaporodik, és kétségbe- ejtően emelkedik a nincste- lenség elől az ígéret földjére: az Amerikába vándorlók száma. Az 1896-ban Amerikába vándorolt 10 000 magyar közül az év első felében Szabolcsból a megye lélekszáma közel 1,5 ezrelékének megfelelő 283 elkeseredett szegényember vándorol ki. Pedig ezen a vidéken nyári dologidőben kevés a munkáskéz. A Szabolcsi Szabadsajtó 1897. ápr. 18-án arról tudósít, hogy a Földművelésügyi Minisztérium felmérése alapján csak Polgáron, Acsádon, Pálcán, Bogáton van munkaerőfelesleg, az is mindössze 545 fő, míg a megye többi területén 48 birtokos 5516 munkást keres. „Mindenesetre érdekes adatok akkor, midőn a munkásnép munkahiány, a dolgoztató birtokolok pedig munkáshiány miatt panaszkodnak. A legnagyobb hiba — fejtegeti tovább a lap — mégis az lehet, hogy a munkáltatók sokallják a napibért, mert a mai nehéz viszonyők mellett a gazdának meg kell nézni, hova teszi a jövedelmét (?), a munkás azonban inkább hever, mint szerinte nem elég napszámért dolgozik valakinek.” A cselédek életében alig van változás. Szabályrendelet írja elő még azt is, hogy Szabolcsban éves cseléd csak január 1-től január 1-ig köthet szerződést. A közigazgatási bizottság 1896. januári ülésén dr. Jósa András vármegyei főorvos az emberiség nevében kéri az időpont meg változtatását, mert 1896. január 1-én is „több egyén őseit áldozatul az akkor dühöngött fergetegnek. ...közegészségi szempontból kell véleményeznem, hogy a gazdasági cselédek költözködési ideje ne a legszigorúbb tél kellős közepére essék... Azt nem lehet szívtelenül nézni, hogy a fogyatékos ruházattal bíró cselédek és azoknak családtagjai és csecsemői mily kínokat szenvednek az ilyen minden évben ismétlődhető borzalmas időjárás alkalmával...” Természetesen a földbirtokosok között van a javaslatnak ellenzője is. Ujfalussy Béla mi- hálydi földbirtokos például hosszú levelet ír a Nyírvidéknek, amelyben pálcát tör a január l-i költözködési időpont mellett, mert így kevés cseléd cserél gazdát. Jellemző mondat a levélből: „Meglehet, elnéző, engedékeny gazda vagyok; a testi fenyítést alig alkalmaztam valaha.„” (Jan. 19.) Mi sem bizonyítja jobban a cselédek mindennapi életének a sanyarúságát, mint a Nyírvidék 1896. okt.-i számában megjelent cikk, amely megdicséri, egyik-másik főpapi, káptalani birtokot, mert törődnek a cselédek lakáshelyzetével. „A lakást tekintve a jászóvári premontrei rend uradalmainak már alig van gazdasága, ahol a cselédség minden családja külön szobát és kamrát ae kapna... A világi főurak uradalmaiban is megvan a törekvés a külön lakások létesítésére, de az korántsem olyan határozott még, mint amott.” A javulás nem a földesurak vagy főpapok személyes jóindulatának következménye, sokkal inkább annak, hogy a szocialista eszmék egyre inkább teret hódítanak. A ük. várdad Lapok 1896. márc. 8-i száma „KERESETI FORRÁST A SZEGÉNY NÉPNEK” című cikkében a nyírségi nyomorról írja: „A sok nélkülözés legtöbbször szo- cziális eszméket ébreszt fel a népben és a társadalom ellen intézi támadását, vagyonfelosztás. bir tokf elosztás, stb. mellett foglal állást és követelőén lép fel a társadalmi renddel szemben. (A társadalom védekezni kényszerül.) Ám ezt tenni szuronnyal, karhatalommal nem lehet, mert az erőszak makaccsá teszi— A nép nyomorát kell enyhítem...” A szocializmus terjedése a közigazgatást is megmozgatja. Maga az alispán nyilatkozik 1896. márc. 15-én a Nyírvidékiben; nyilatkozatában arra ösztönzi a birtokosokat hogy a cselédek jogos követeléseit teljesítsék és tartózkodjanak az olyan jogellenes cselekedetektől, amelyék ingerélnék a szegény munkásokat. Bár — írja — ..magyar népünk az erélyes, szigorú, sőt néha kiinéi et len bánásmód mellett is türelmesen engedelmeskedik...”. Ebbe« az engedelmességben való bit alapján jelenik meg 1896. április 26-án egy rendelet. amely megtiltja a májas f-f feivomtlásokttt. KOMMENTÁR Vállalkozás a dolgozókért
